|
2010-02-20 19:54:00, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Szabó László Gy.
GYÓGYNÖVÉNYISMERET
(speciális kollégiumhoz alapok)
biológus és biológia tanár szakos hallgatóknak
(kiegészítő ajánlott ismeretek)
Tartalom
Általános rész
1. Gyógynövények tudományos és magyar neve, drogok gyógyszerészi neve
2. Etnobotanikai adatok, népi orvoslási tapasztalatok, herbáriumok
3. Növényi anyagcsere és kapcsolata a hatóanyagok képződésével
a) Fotoszintézis
b) Szénhidrátok
c) Lipidek
d) Polialkinek
e) Speciális aminosavak és fehérjék
f) Azotoidok
g) Fenoloidok
4. Vadon termő, védendő és termesztett gyógynövények, gyógynövénynemesítés
5. Teadrogok primer feldolgozása, kivonatok készítése
6. Gyógynövények minősítése, fitokémiai értékelése
7. Gyógynövénykutatás, ipari gyógynövények
8. Fitoterápia, aromaterápia, homeopathia
Gyógynövények (részletes rész)
Addendum (fontosabb állati eredetű drogok)
Függelék - Ph. Hg. VIII.-ban hivatalos drogok és készítményeik listája
Szakirodalom (felhasznált és ajánlott forrásmunkák)
ÁLTALÁNOS RÉSZ
1. Gyógynövények tudományos és magyar neve,
drogok gyógyszerészi neve
A botanikában a binominális tudományos név használatos, vagyis a nemzetség (genus)
neve után a faj (species) megnevezése következik. Ezt követheti az alfaj (subspecies)
vagy a változat (varietas) neve. Pontosabb a névadás, ha feltüntetjük a rendszertani
besorolásra alkalmas teljes növénynév szerzőjének (pl. L. = Linné) vagy szerzőinek (pl.
W. et K. = Waldstein et Kitaibel) nevét, vagy nevük rövidítését. Így jobban eligazodunk
az esetleges társnevek (szinonim nevek) között. Lehetőleg az aktuális, a tudomány
legújabb eredményének megfelelő hivatalos nevet használjuk, ezáltal nem adunk
alkalmat az összecserélésre és tévedésekre (PRISZTER 1998, SZABÓ 2004).
Az érvényes flóraművekben, növényhatározókban használt magyar növénynevet
érdemes még feltüntetni, ha egyáltalán az illető taxonnak van magyar neve. Csak akkor
érdemes más, ismert magyar nevet is megadni, ha igen ismert és gyakran használatos
(pl. orvosi székfű, kamilla).
Érdemes megemlíteni, hogy sok népi vagy népies magyar név utalhat a
gyógynövény hatására, ill. alkalmazási területére. Általában a farkas vagy ördög jelzős
vagy összetételes szóhasználat mérgező vagy haszontalan tulajdonságra utal (a
következő példákban az első név a hivatalos, az utána írt, dőlt betűs a népi):
Achillea ptarmica - kenyérbél cickafark, bolhafű, tetűfű
Aconitum napellus - kék sisakvirág, farkasfű, farkasgyökér, tetűfű
Aegopodium podagraria - podagrafű (podagra = köszvény)
Aethusa cynapium - ádáz, mérges ádáz, adázó bürög
Agrimonia eupatoria - párlófű, patikai párlófű
Agropyron repens - tarackbúza, ebgyógyítófű
Alkanna tinctoria - homoki pirosító, báránypirosító, vörösgyökér
Anthyllis vulneraria - nyúlszapuka, sebhere
Aquilegia vulgaris - harangláb, gelesztafű
Aristolochia clematitis - farkasalma, farkas hézaggyökér, farkasfül
Atropa belladonna - nadragulya, álomhozófű, bolondfű, bolondbingó, farkasbogyó,
farkascseresznye, ördögszőlő
Betonica officinalis - orvosi tisztesfű, sebfű
Bidens tripartitus - farkasfog, farkasnyílfű, ördögfog
Borago officinalis - borágó, tetűvirág
Capsella bursa-pastoris - pásztortáska, féregfű
Carlina acaulis - szártalan bábakalács, ördögoldal
Carthamus tinctorius - sáfrányos szeklice, olajözön, magyarpirosító
Centaurium minus - kis ezerjófű, epefű, hideglelésfű, hideglelést gyógyító fű
Chrysanthemum cinerariifolium - dalmátvirág, rovarölő aranyvirág, rovarporvirág
Cichorium intybus - katángkóró, kávékatáng
Cicuta virosa - csomorika, gyilkos csomorika, méregbürök
Citrullus colocynthis - sártök, epetök, pugáló tök
Colchicum autumnale - őszi kikerics, kutyadöglesztőfű
Consolida regalis - mezei szarkaláb, farkasfű
Daphne mezereum - farkasboroszlán, farkashárs, farkasbors, méregpuszpáng, tetűfa
Dictamnus albus - nagy ezerjófű, boszorkányfű
Dryopteris filix-mas - erdei pajzsika, gilisztaűző, ördögborda
Eryngium campestre - mezei iringó, boszorkánykerék, ördögcsokor, ördögkeringő,
ördögrakolya
Eupatorium cannabinum - sédkender, májgyógyítófű
Euphrasia rostkoviana - orvosi szemvidítófű, szemvígasztalófű
Galega officinalis - kecskeruta, pestisölőfű
Geranium robertianum - nehézszagú gólyaorr, forrasztófű
Glycyrrhiza glabra - igazi édesgyökér, cukorkóró, édesfa, mézgyökér
Gratiola officinalis - csikorka, innyújtófű
Herniaria glabra - kopasz porcika, szakadást gyógyító fű
Hyoscyamus niger - beléndek, bolondítófű, boszorkányfű, csábítófű, csodamag
Knautia arvensis - mezei varfű, kelésfű, vargyógyítófű, koszfű, rühfű, fekélyfű
Leonurus cardiaca - szúrós gyöngyajak, szívfű, szíverősítőfű, torokgyíkfű
Lysimachia nummularia - pénzlevelű lizinka, innyújtófű
Melilotus officinalis - orvosi somkóró, molyfű
Mentha pulegium - csombormenta, köszvénymenta
Polygonatum officinale - salamonpecsét, farkascsengőfű
Potentilla erecta - vérontófű, vérhasgyökér
Primula veris - tavaszi kankalin, köszvényfű
Prunella vulgaris - közönséges gyíkfű, toroköröme
Pulsatilla nigricans - fekete kökörcsin, tikdöglesztő
Ranunculus sceleratus - torzsikaboglárka, vízi méreg, sebesítőfű, libadöglesztő,
farkasnevetőfű
Reseda luteola - festő rezeda, sárga festőfű, boszorkányfű
Rhamnus catharticus - varjútövis benge, festőkökény, hajtisztító kökény
Sanguisorba minor - csabaírefű, vérállítófű
Sempervivum tectorum - házi kövirózsa, fülfű, fülbecsavaró
Senecio vulgaris - közönséges aggófű, rontófű
Sisymbrium officinale - szapora zsombor, toroktisztítófű, patikai repcsény
Solidago virgaurea - aranyvesszőfű, forrasztófű
Tanacetum vulgare - gilisztaűző varádics, gilisztavirág
Veratrum album - fehér zászpa, prüsszentőfű, tyúkbolondítófű
Vincetoxicum hirundinaria - méreggyilok, ebfojtófű
Az ingerterápiás (nem specifikus immunstimuláló) célra állatorvoslásban sokfelé
használatos tályoggyökér lehet a tavaszi hérics (Adonis vernalis), az erdélyi hérics
(Adonis transsylvanica), sőt Mongóliában az Adonis mongolica gyökere. A módszert a
magyar pásztor vagy állattartó táragyozásnak nevezte, de Kárpát-Európában (Gunda
Béla etnográfus nyomán így nevezhetjük a Kárpát-medencét és környékét) leginkább
nem a héricset, hanem a hunyort (Helleborus) használták gyökérhúzásra. A lázas, kehes
ló szügyébe, szarvasmarha nyaki testrészébe vagy a sertés fülébe a bőr alá éles tűvel
belehelyezik a “tályoggyökeret". A kezelt állat lokális gyulladása következtében az
ellenállóképesség kedvezően alakul, többnyire gyógyuláshoz vezet. Neves
gyógyszerész botanikus professzor, Sadler József “Magyarázat a magyar plánták
szárított gyűjteményéhez" című művének 6. kötetében (1824) így ír a Helleborus
purpurascens felhasználásáról: “Ennek a szép növénynek is a gyökerét szedik öszve
minálunk, ahol az igazi hunyor (saját megjegyzés: H. niger = fekete hunyor a gyökere
miatt, virágja általában fehér!) majd seholsem terem. Ez egy ujjnyi vastagságú csaknem
vizerányos gyökértőke, amely kívül barna, belül fejér és fás. Ebből igen sok függőleges
alászálló barna hengeres vékony gyökerecskék származnak, melyek alól rostocskákkal
vannak felkészítve. Az íze igen keserű, végtére csípős, égető. A mi hazafiaink ezt a
gyökeret egészen úgy használják, mint a fekete hunyorét, és hihető, hogy orvosi
tulajdonságaira nézve hozzá majd hasonló is. Buda, Szt. Endre, Pilis s. t. h. körül a
pásztorok ezzel a növénnyel mint helybéli ösztönző szerrel úgy élnek, hogy az előre
etzetben megáztatott gyökeret a tehenek nyakának a bőrébe csinált bévágásba
beledugják, három nap után kiveszik, és az ösztön által oda csalogatott és öszve toldult
vizes nedvességet kibocsátják. A pompás virága miatt az ékes kertekbe még pedig az
árnyékon lévő virágos ágyakba megérdemli a felvételét."
A tályoggyökeret szolgáltató Helleborus jó példája annak is, hogy egy-egy faj
népi neve tájegységek szerint milyen sokféle lehet (KÓCZIÁN et al. 1979):
Somogyban H. dumetorum (nem honos, virágos kertben vagy szőlőben telepítik):
farkasgyökér, humorgyökér, hunyadi gyökér, tálégyökér, tályagyökér, tályoggyökér
Baranyában H. odorus: ökörérőfű, ökörérő gyökér
Borsodban H. purpurascens: kecskepicsarózsa, lóhunyrózsa
Kalotaszegen H. purpurascens: kígyófű, kígyóhagyma, kokasmondikó, papkalap,
paptöki, spinz
Kovásznán H. purpurascens: paffangyökér, pafmangyükér, papmanvirág, papszoknya,
tyúkbolondító
Hargitában H. purpurascens: Kászonban papmonya, paponya, zászpa, Csíkban paponya,
Gyimesvölgyében ecenc, ecenz, eszpenc, eszpendz, eszpenz
Máramarosban H. purpurascens: caile popului, kakukkvirág, penza, spinz
Már a népi elnevezés is utal az orvoslásban használatos növényi részre, ez éppen
az előbbi példákból is látszik. A gyógyszerészi, ill. orvosi drognév is kifejezi, ill.
egyértelműen ki kell hogy fejezze a szárított növényi rész botanikai azonosságát. A
tudományos drognevek többnyire a hagyományt követik, nincs mindig következetesség
a gyógynövény (érvényes!) tudományos neve és a drog szaknyelvi elnevezése között. A
drogok szinonimneveit is ismerni kell, mert a szakember sokféle javallattal vagy
előírással találkozhat (SZABÓ 2004). A leggyakrabban használt drog elnevezések
(zárójelben a magyar növénynév):
Herba - talajfelszín feletti hajtásrendszer kifejlett (virágzó) állapotban, pl. Bursae
pastoris herba (pásztortáska), Hederae terrestris herba (kerekrepkény)
Radix - gyökér, pl. Bardanae radix (bojtorján), Althaeae radix (orvosi ziliz), Saponariae
albae radix (fátyolvirág), Ginseng radix (ginszeng)
Rhizoma - gyökértörzs vagy gyöktörzs, pl. Calami rhizoma (kálmos)
Flos - virág, virágzat, pl. Carthami flos (sáfrányszeklice), Calendulae flos (körömvirág)
Anthodium - virágzat, pl. Chamomillae (= Matricariae) anthodium (orvosi székfű, vagy
kamilla, ennek “morzsaléka" a Cribratum)
Folium - levél, pl. Farfarae folium (martilapu)
Fructus - termés, pl. Foeniculi fructus (édeskömény)
Pseudofructus - áltermés, pl. Cynosbati (= Rosae) pseudofructus (gyepű- vagy
csipkerózsa), Juniperi bacca (boróka “tobozbogyó")
Strobulus - toboz, pl. Lupuli strobulus (komló)
Caput - tok, pl. Papaveris somniferi caput (mák)
Pericarpium - terméshéj, pl. Citri pericarpium (citrom), Juglandis pericarpium nucum
(dió)
Semen - mag, pl. Lini semen (len), Juglandis semen (dió)
Stipes - kocsány, pl. Cerasi stipes (meggy és cseresznye)
Stigma - bibe(szál), pl. Croci stigma (jóféle sáfrány)
Summitas - virágos, leveles ágvég, pl. Crataegi summitas (galagonya)
Bulbus - hagyma, pl. Allii sativi bulbus (fokhagyma)
Gemma - rügy, pl. Populi gemma (nyárfa)
Cortex - kéreg, pl. Frangulae cortex (kutyabenge), Quercus cortex (tölgyfa)
Külön nevet kapnak a gyógynövényből vagy drogjából előállított termékek,
kivonatok, pl. amylum (keményítő), oleum (zsíros olaj), aetheroleum (illóolaj), lignum
(fa), pix (kátrány), resina (gyanta), balsamum (balzsam), succus (nedv), pulpa (pép),
pulvis grossus (durva por), pulvis scissus (durván vágott por), pulvis conscissus
(középfinom por), pulvis subtilis (finom por).
Gyakori jelző pl.: totus (egész), siccatus (szárított), fluidus (folyékony), amarus
(keserű), dulcis (édes).
2. Etnobotanikai adatok, népi orvoslási tapasztalatok, herbáriumok
A vadászó, halászó és gyűjtögető, később pedig a növényeket és állatokat háziasító,
növényeket termesztő, illetve állatokat tartó őseink minden valószínűség szerint
megfigyelték azokat a növényeket, amelyek számukra hasznosak voltak, de ugyanígy
megismerték azokat is, amelyektől mérgező hatásuk miatt óvakodni kellett.
Értékes tapasztalatokat gyűjtenek össze ma is a kutatók a még meglévő ősi
népcsoportok köréből. Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában,
Óceániában még napjainkban is számos értékes felfedezést tesznek az etnobotanikusok.
A gyógynövényekkel foglalkozó etnofarmakobotanikusok a néprajz és a
gyógynövényismeret módszereit alkalmazzák kutatásaik során. Alapvetően fontos az
adatfelvételezés pontossága és az azonosításra alkalmas, hiteles herbárium (préselt
növények gyűjteménye) készítése.
A földművelő és az állattenyésztő magyar parasztság nagy becsben tartotta
háziállatait. Ha valamelyikük megbetegedett, fontosabbnak tartotta meggyógyításukat,
mint saját egészségének megóvását. Ezért állíthatjuk, hogy a gyógyító növényeket
először az állatorvoslásban alkalmazták. A féregűzés és a rovarriasztás a természeti
népeknél ma is nagyon fontos.
Napjainkban a népi tudásanyag megmentésére irányuló kutatásról külföldi
szakfolyóiratokból (pl. Economic Botany, J. Ethnopharmacology) tájékozódhatunk.
Igen gazdag a kínai, indiai és japán gyógynövénykincs és alkalmazási tapasztalat. Az
elmúlt évtizedekben Kárpát-Európában is fellendültek az adatgyűjtő kutatások. Az
igényes felmérésben etnográfusok és nyelvészek (Diószegi Vilmos, Gunda Béla, Bálint
Sándor, Márkus Mihály, Bosnyák Sándor, Vasas Samu, Péntek János, Jung Károly,
Hoppál Mihály, Gémes Balázs és mások), továbbá biológus-, orvos- és
gyógyszerészkutatók (Borbás Vince, Vajkai Aurél, Oláh Andor, Kóczián Géza, Papp
József, Aumüller István, Grynaeus Tamás, Szabó T. Attila, Rácz Gábor, Rácz-Kotilla
Erzsébet, Halászné Zelnik Katalin, Babulka Péter, Rab János, Karasszon Dénes,
Miklóssy V. Vilmos és mások) egyaránt részt vettek, s a koordináló Magyar
Orvostörténelmi Társaság Népi Orvoslási Szakosztálya néhai Antall József főigazgató
hathatós támogatásával otthonra talált a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban és
Könyvtárban. A folyamatos munkának gyümölcse bőséges adattár (szakcikkek,
pályamunkák, kéziratok, hangfelvételek), ami a könyvtárban és múzeumban nemzeti
kultúránk része. Kutatóink különösen Erdélyben, a Felvidéken, de a mai Magyarország
szinte minden táján végeztek adatgyűjtést, így az utolsó pillanatban talán sikerül
megmenteni a viszonylag tiszta, kölcsönhatásaiban is értékes népi gyógyászati tudást.
Nem maradhat szó nélkül az sem, hogy sok olyan, nem racionális elemnek
nevezett szokás is megmaradt, ami nemcsak az etnográfia, hanem az orvoslás
szempontjából is értéket jelent. Európában az ősi, pogány jelképek közül az életfa
(világfa, sámánfa) állt már a honfoglaló őseink és a rokon népek hitvilágának
középpontjában is. A gyógyító sámán (varázsló pap, gyógyító táltos) világfája többnyire
az óriás nyárfa vagy lucfenyő volt, ezeket ábrázolták dobjaikon is. Ázsia sámánjai zajos
dobszóval idézték a szellemeket, miközben önkívületi állapotba vagy fokozott
idegizgalomba kerültek gyakran hallucinációt előidéző szerek (pl. légyölő galóca
főzete) fogyasztása révén. Így jutottak isteneik közelébe, ilyen eksztázisban idézték meg
a szellemeket. A felhasznált légyölő galóca idegrendszerre ható anyaga rokona a
“maszlagoló" nadragulyáénak és a többi “boszorkányos" növényének. Érdekes tény,
hogy a moldvai és a bukovinai csángó magyarok elzártságukban, elszigetelten a mai
napig sok ősi, pogány elemet őriztek meg népgyógyászati szokásaikban. Erre utalnak a
ráolvasó imákban kimutatható pogány elemek (Egyedülállóan értékes Erdélyi
Zsuzsanna kutatása a magyar népi imádságokról!).
Az írásbeliség elterjedése szinte együtt járt a kereszténység felvételével. Az
európai államok rendjébe való beilleszkedés teljesen más gyógynövény-használati
szokásokat vont maga után. A középkori Európában a görög és római orvoslás
klasszikusainak tanításai a szerzetesrendek révén terjedtek el, emellett a Bibliában
szereplő számos gyógyító és illatos növény (pl. fokhagyma, vöröshagyma, póréhagyma,
kapor, üröm, fekete mustár, fahéj, sártök, tömjén, mirha, izsóp, koriander, jóféle sáfrány
ciprus, füge, liliom, nehézszagú boróka, babérfa, len, mandragóra, lómenta, eperfa,
mirtuszfa, leander, olajfa, gránátalma, ricinus stb.) is ismertté vált. A szerzetesi
hivatáshoz hozzátartozott a gyógyítás, a betegek ápolása. A magyar földön épített
kolostorokhoz nagy területű gyümölcsösök és veteményes kertek csatlakoztak, mint
amilyenek a St. Gallen-i kolostorban lehettek. Ezekben a nagy kertekben külön helyet
kaptak a gyógynövények: liliom, rózsa, rozmaring, menta, édeskömény, zsálya, ruta,
csombord, görögszéna, mák, nehézszagú boróka stb.
Később, századok múlva is megmaradt a keresztény vallás hatása a gyógyító
növények felhasználási módjaiban, a velük kapcsolatos szokásokban. BÁLINT Sándort,
a magyar szakrális néprajz legjelesebb kutatóját érdemes idézni (1981): “A klasszikus
népi bölcsesség szerint Isten fűben-fában hagyta az orvosságot. Ezért a középkori
kolostorkertek bővelkedtek orvosi füvekben. Ezekből az idők folyamán akárhány
hasonló rendeltetéssel paraszti virágoskertekbe, sőt modern gyógyászatba is átkerült.
Szép, magasztos névvel is megtisztelték őket: Boldogasszony mentája, máriavirág,
krisztustövis, Szent László füve, szentgyörgyvirág, istenfa és annyi sok más. A
kolostori patikák medicináit ezekből főzték, párolták. Az egyház pedig liturgikus
áldásban részesítette őket, és ezzel nemcsak orvossággá, hanem szentelménnyé is
váltak. A virágszentelés még középkori hagyomány, hazánkban is Nagyboldogasszony
napján történt. Sok helyen, így Szegeden, Baranyában, Moldvában, a nyugati részeken,
de másfelé is a hívek máig ragaszkodnak hozzá. A szertartást a liturgiatörténeti kutatás
joggal hozza Nagyboldogasszony ünnepének évaszázadokon át olvasott szentleckéjével
(Sirák 24, 17-24) kapcsolatba «Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint Sion
hegyén a ciprus. Úgy nőttem, mint a cadesi pálma és mint a jerikói rózsatő. Felnőttem,
mint a szép olajfa a mezőn és mint a platánfa a víz mellett a tereken. Mint fahéj és az
illatozó balzsam illatoztam és mint a kiválogatott mirha, jó szagot árasztottam...»".
A népi hagyományok európai és hazai terjedéséhez jelentősen hozzájárult a
Biblia olvasása, a benne található ismeretek racionális vagy szakrális alkalmazása.
Néhány bibliai növénynek ma is gyógyító erőt tulajdonítanak azon kívül, hogy valóban
gyógyhatású vegyületek, hatóanyagok találhatók bennük. Kóczián Géza gyógyszerész
etnobotanikus a taranyi vendek közt végzett gyűjtése során is a Bibliát tartja forrásnak.
Példaként hozza fel, hogy az ókor és a középkor fontos gyógynövénye, az izsóp
(Hyssopus officinalis) Mózes III. könyvének 14. részében szerepel az emberi poklosság
és a ház megtisztulásával kapcsolatban. A pap mindkét esetben izsópot használ, amikor
az áldozati állat vérével meghinti a megtisztult embert, illetve házat. Dávid király
bűnbánati imája, az 50., illetve 51. zsoltár is erre a tisztulási szertartásra utal: “Tisztíts
meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet és fehérebb leszek a hónál..."
(A zsidó hagyomány szerint Dávid azért tartott ily módon bűnbánatot, mert Urias
feleségével, Bethsabéval vétkezett, s e bűnéért Nátán próféta megfeddte.) A taranyi
vendek az izsópot vajszínű ördögszemmel (náluk sárgavirág) és fehér fagyönggyel
(náluk bongyoró vagy tölgyfatakony) keverve, teának elkészítve vérbaj kezelésére
használták. (Minden nemi betegséget vérbajnak neveztek.) Az izsóp az adatközlő
szerint azért kellett, mert szenteltvíz hintésekor ezt énekelték: “ Hints meg Uram
izsópoddal, moss meg égi harmatoddal, majd így tisztulást veszek...". Az izsóp
használatát Melius is ismerteti Herbáriumában (1578): “Ha pedig az Hysopot figével és
tormával együtt szilvalévben főzed és iszod, hasat indít, okádást indít." “Tisztító"
hatása tudományosan igazolható, így valóban igaz a taranyi parasztasszony véleménye:
“...az a vizet hajtja, az a vért hajtja, az a székletet hajtja, és így puculódnak a
belek...azáltal fog meggyógyulni." Ebből az idézetből is kitűnik, hogy a neves
természetgyógyász orvos, Oláh Andor véleménye valóban helytálló, miszerint a nép
humorális patológiai szemlélete megegyezik Hippokratésztől a 17. századig terjedő
orvostudományéval. Mindezt gyakran átszövi a vallási hagyomány, ahogy a példa is
bizonyítja.
Érdemes röviden írni a varázslásról, a boszorkányos növényekről, mérgezésekről
is. A hiedelmek kihalása felgyorsult modernnek tartott világunkban. Mégis, még ma is a
néphit legszínesebb, legváltozatosabb alakjához, a boszorkányhoz kapcsolódik a
legtöbb varázslással és rontással kapcsolatos népszokás. A kísértetek (pl. lidércfény,
tüzes ember, erdei lények, vízi lények, sárkány stb.), a tündérek, a házi és
segítőszellemek mellett a népi mondák és mesék leggyakoribb lidérces alakjai az
ördögök, a varázslók (táltosok), főképpen pedig a boszorkányok és az ördöngös
emberek.
Összefüggés van talán a boszorkányok és a gyógynövényhasználat között? A
szemmel verés mellett a legelterjedtebb hiedelmek közé tartozott a tehén megrontása
(tejelvitel, véres tej). Vajkai Aurél (1987) Szentgál népi szokásairól szóló, máig is
egyedülálló és példaszerű folklór-monográfiájában egyik adatközlőjét így idézi:
“Szavahihető ember mesélte, hogy gyerekkorában éjfél felé (Szent Ivánkor lehetett) a
Pétervölgyben egy meztelen öregasszonnyal találkozott, aki a lepedő sarkával harmatot
szedett, és azt egy fasajtárba belefacsarta. Szent Iván-harmatot szedett, mert azzal
tehenet lehet rontani: a tehénnel megitatják vagy harmattal megmossák a tőgyit, így
rugóssá teszik, s akkor nem lehet fejni, vagy véres tejet ad. Az az asszony mindig olyan
boszorkányos volt."
Voltak a boszorkánynak szerei? Egy másik idézet: “Egy fiatalember megleste,
hogy az öreganyja mit csinál: az öregasszony a szerekkel a hátát, hónalját, lábát
megkenegette, és mikor eljött az éjfél, látta, hogy az öreganyja repül. A fiatalember is
elrepült éjfélkor egy helyre, ott volt a boszorkányok gyülekezőhelye. A sok boszorkány
megérezte az idegen szagot, de az öregasszony is megismerte, hogy az unokája: erre őt
átváltoztatta macskává és eldugta egy bokorba. Mikor vége volt a gyűlésüknek, haza
kellett volna menni (az öregasszony volt az utolsó), akkor megint átváltoztatta
legénnyé. Repültek haza. Otthon aztán megpirongatta, hogy máskor ne csináljon ilyent,
mert ha ő nem lett volna ott, a boszorkányok széttépték volna."
Vajkai a cseresznyével vagy almával való “megétetést" is megemlíti. Egyik
adatközlő a gyümölcs elfogyasztása után álomba merült, boszorkány ült rá, hidegrázást
kapott és folyt róla a víz. Kóczián Géza összehasonlító népgyógyászati elemzése (1979)
bizonyítja, hogy Kárpát-Európában gyakori volt a hallucinációt, idegrendszeri
mérgezést okozó növények használata, elsősorban a Solanaceae családba tartozó
beléndekkel (Hyoscyamus niger), nadragulyával (Atropa belladonna) és csattanó
maszlaggal (Datura stramonium). Mindegyik atropint tartalmaz. Ez az ismert alkaloid
hallucinációs álmokat, nagyobb adagban pedig halálos mérgezést okoz. Ezeket a
növényeket ősidők óta bódítószerként bájitalok és boszorkánykenőcsök készítésére
használták magyar nyelvterületen is. Vajkai által idézett cseresznye is azonos lehet a
nadragulya bogyótermésével, hiszen népi neve farkascseresznye. A mérgezett alma,
akárcsak a mesékben, nem lehetett átitatva éppen ezzel a méreggel, e növények
főzetével? Kisebb adagban a pszichózisra jellemző tünetek egy idő múlva megszűntek,
a mérgezett hallucinációs élményeit visszaemlékezéseiben valóságnak tartja. A rontó
boszorkány, aki gyakran a javasasszonnyal azonos, látványosan, például vízvetéssel,
viaszöntéssel meggyógyítja a beteget. Tulajdonképpen azáltal gyógyítja meg, hogy a
méreg adását megszünteti.
A gyimesi csángók “étő" növénye a beléndek, ahogy ők nevezik, belén. Egy
gyimesközéploki adatközlő így beszélt róla: “Magja étő. Kicsi leánka vót a testvérem, s
mikor meg vót száraztatva, s zergett, mint a mák, kikopákodta a magot, megette a
leánka, megfeketedett, elbetegedett, meg es halt volna. Ezsén kívül vót." A növény
magját szándékos mérgezésre is használták. Kalotaszegen a nadragulya volt a
felhasznált növény. Pálinkás kivonatát élvezeti szerként fogyasztották, így kevesebb
alkohol volt szükséges a mámoros állapot eléréséhez: “Matraguna...pálinkába teszik
lakodalmakkor, hogy bolonduljanak meg." Egy valkói asszony a következőket mondta:
“Ki az urát nem szereti, matragunát főzzön neki." Somogy megyében a taranyi vendek
mérgező növénye viszont a csattanó maszlag volt, ott ezt mondták: “Ki az urát nem
szereti, maszlagmagot főzzön neki." Más mérgező növényt is használtak régebben, a
nem kívánt csecsemőt mákteával altatták el örökre. Szomorú, hogy idős öregeket is
megpróbáltak megmérgezni: “Hogy a maszlagmagot mögfőzték, és az öregpapának
adták. Megitatták vele, hogy haljon meg. De hát nem sikerült neki a halálozás, mer
szögény öreg kihányta azt a maszlanglevet, és így nem sikerült neki a halál, nem halt
mög, megmaradt."
E növényekből készült pálinkakivonattal itatták meg a boszorkányok a
házasságra kiszemelt legényt a leány házánál. Így jöttek létre a “maszlagolt"
házasságok.
A népi tapasztalatokat az írástudók gyakran összegyűjtötték és lejegyezték. A
magyar füveskönyvek, herbáriumok főként neves külhoni tudósok, rendszerezők
fordításai alapján készültek, gyakran kiegészítve a magyar népi orvoslásra vonatkozó
adatokkal. A forrásmunkák között meg kell említeni azokat a nevezetes feljegyzéseket,
amelyek kultúrtörténeti alapmunkák, s amelyekben bőven találhatók orvosi
növényekkel kapcsolatos ismeretek.
Az ókori és középkori leírásokban gyakran olvashatunk gyógynövényekre
vonatkozó felhasználásokról. Neves munkák vagy szerzők például:
Shen-Nung (Pen Tsao Kang Mu) kínai császár, Kr. e. 2700-as években: Materia Medica
Egyiptomi kultúra, Kr. e. 1600 körül: Papirus Ebers
Talmud és Biblia
Főníciai kultúra: Assurbanipal ékírásos könyvei
Mezopotámiai (asszír, babiloni) kultúra: II. Merodachbaladan, Kr. e. 720-710:
Babilonban létesül az első botanikus kert
Hippokratész (Kr. e. 460-377)
Theophrasztosz Ereziosz (Kr. e. 371-286): Historia Plantarum, Causis Plantarum
Dioszkoridész Pedaniosz: Materia Medica (Kr. e. 78-77): 579 fajra tér ki, rokonsági
csoportok (pl. tobozosok, barkások, fészkesek, gabonafélék) szerint tárgyalva
Caius Plinius Secundus (23-79): Naturalis Historia (36 kötetben kb. ezer növény)
Claudius Galenus (130, Pergamon): kiemeli a gyűjtés és azonosság fontosságát, felhívja
a figyelmet a hamisításra!
Iben Sina Bohara, ismertebb nevén Avicenna (978-1036) arab orvos: Canon Medicinae
(5 kötet, a 2.-ban 780 növény, főleg gyógynövény)
A magyar herbáriumok forrásmunkái főként a neves európai iskolákból kerültek
ki, például:
Otto Brunfels (1488-1543) berni orvos: Herbarium, vivae eicones (1530, Strassburg)
Hieronymus Tragus Bock (1498-1554): Kreuterbuch (1539, Strassburg)
Leonhard Fuchs (1501-1566): De stirpium historia commentarii insignes (1542, Basel)
- fametszetű növényképekkel
Nicolaus Monardes (1493-1578) sevillai orvos: Historia Medicinae (1569, Sevilla),
1554-ben az általa létrehozott drogmúzeumban már amerikai fajok is szerepelnek!
Adamus Lonicerus (1527-1586): Historia naturalis opus novum (1555, Frankfurt) -
hatása a magyar herbárium-szerzőkre igen jelentős!
Pietro Andrea Mattiolo (1500-1577): Commentarii (1565, Velence)
Johann Theodor Tabernaemontanus heidelbergi orvos (-1590): Kreutersbuch (1613,
Basel) - már 3 ezernél több ó- és újvilági növényt tárgyal!
A magyar nyelvű herbáriumok a népi tudásra is hatással voltak, az írástudók
közvetítették. Gyakran az átvett forrásmunkákat magyarországi népi megfigyelésekkel
egészítették ki, emiatt különösen értékesek, mindamellett, hogy megőrizték a régies
magyar nyelvet, szaknyelvet, sajátos kifejezéseket. 1570 körül keletkezett Váradi
Lencsés György (1530-1593) Ars Medica című kézirata, melyet a marosvásárhelyi
Teleki Tékában ma is megtalálunk. Teljes feldolgozását Szabó T. Attila végezte el, aki a
szerkesztett szöveget elsőként adta közre elektronikus formában. (A CD címe: Ars
Medica Electronica, Veszprém, 2000). Időrendben a második legnevesebb herbáriumíró
a kálvini reformáció nagy alakja, Melius Juhász Péter, akinek herbáriuma halála után,
1578-ban jelent meg Heltai Gáspár özvegyének kiadásában Kolozsvárott. Bevezető
tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel ellátott új kiadását (1979, Kriterion, Bukarest)
szintén Szabó T. Attilának köszönhetjük.
Melius herbáriumának teljes címe: “Herbarium, az fáknac, fvveknec nevekről,
természetekről és hasznokról, Galenusból, Pliniusból és Adámus Lonicerusból szedettéc
ki". Az ókoriak közül Theophrasztoszra, Dioszkoridészre, állatgyógyászati
vonatkozásban Columellára, Vegetiusra és Pliniusra, továbbá a kortársak közül
Brunfelsre, Fuchsra, Bockra hivatkozik leggyakrabban. Melius 233 szakaszban 403
magasabb rendű növényfaj és 43 termesztett növény, valamint 10 alacsonyabb rendű
növényfaj leírását adja. Ezekből 45 szakaszban 67 azon növények száma, amelyeket
állatokkal kapcsolatban használtak fel.
A hazai szerzők közül jelentős még Carolus Clusius “Stirpium Nomenclator
Pannonicus" c. könyve (1583), melyben a magyar népi neveket Beythe István adta meg.
Beythe fia, András is írt füveskönyvet (1595). Különösen érdekes a csíksomlyói
ferences barát, a népdalgyűjtésről is híres Kájoni János, aki művét 1656-ban alkotta
“Hasznos orvoskönyv az fáknak és füveknek erejéről" címmel. Ma is ismert újbóli
kiadása miatt Lippay János “Posoni Kert"-je (1664). Pápai Páriz Ferenc “Pax
Corporis"-a 1690-ben jelent meg először. Szinte különleges, hogy még 8 kiadás követte
1774-ig! Az 1764-ben Kolozsvárott megjelent kiadás utánnyomtatásban 1984-ben újra
napvilágot látott (Magvető, Budapest). Gazdag tájékoztatása és élvezetes, olvasmányos
stílusa valóban rendkívüli. Az 1775-ben Pozsonyban, a Landerer nyomda által
megjelentetett “Új Füves és Virágos Magyar Kert" c. könyv Csapó József debreceni
orvos műve (ennek utánnyomtatott kiadása 1987-ben jelent meg Budapesten). Meg kell
még említeni a következőket: Benkő József (1778) Nomenclatura Botanica Flora
Transsylvanica, Kitaibel Pál (1802-1812) Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum
Hungariae, Diószegi Sámuel (1813) Orvosi füveskönyv (Diószegi - Fazekas “Magyar
Füveskönyv parcticai részeként"), Sadler József (1824-1830) Magyarázat a Magyar
Plánták Szárított Gyűjteményéhez (I-XIV. kötet).
Herbáriumainkra jellemző, hogy a kor tudományos színvonalán megadják a
gyógynövények akkor érvényes latin, magyar, esetleg német, francia vagy olasz,
sokszor érdekes népi magyar neveit, jellemzik a növény alakját és életfeltételeit,
valamint leírják javallatait, hasznát, gyógyító hatásait, esetenként kitérve az
állatgyógyászati alkalmazásokra.
Csapó “Magyar Kert"-jéből érdemes példákat említeni és ezeket idézni. Annyira
pontosak és hitelesek, hogy lényegükhöz ma sem lehetne sokkal többet hozzáfűzni.
Farkasalma (hím farkasalma, farkashézaggyökér, hézaggyökér, likasír) - Aristolochia
clematitis - “Ez a fű szőlőkben és kertekben önként terem, szív forma levelei vagynak,
kiknek oly erős szagok és ízek mint a bors; a hosszú vékony gyökere szint ilyen ízű; a
virágok sárgállók hosszúkások: Dunán túl a Rábtza nevű folyó víz mellett lévő
kertekben elég terem magában. Belső hasznai: 1. Szülés után a megrekedt vért a méhből
kitisztítja...2. Hószám rekedést megindítja...3. Fulladozó
személyeknek...(Megjegyzem, hogy újabban mérgező hatóanyaga miatt belsőleg nem
szabad használni, emiatt részletesebb leírását nem tartom indokoltnak). Külső hasznai:
1. A csüvös és kemény és büdös sebeket (fistulae) jó ezen porral hintegetni, mert
hamarabb gyógyulnak. 2. Lábszáron lévő régi fekélyeket és sebeket ezen por
meggyógyítja reájuk hintetettvén, vagy borban azt megfőzvén és pép formán a sebes
lábakra rakván. 3. Vadhúst a sebekről elveszt az reájok hintetett gyökér pora. 4.
Sebekre, melyek ütés és vágás által estek, a köznép is tudja micsoda hasznos a
farkasalma leveleit reá rakni, akár zölden, akár elsőben borban megfőzvén ezeket.
Közhasznai: Lovaknak fekélyei és sebjei melyek a nyeregtől estek, ezen reá hintett fű
levelei vagy gyökere porával megtisztulnak és meggyógyulnak. A marhában is pedig
hogy vadhús vagy nyűvek ne támadjanak, megakadályoztatja."
Fecskefű (nagy fecskefű, aranyfű, arannya versengőfű, cinadónia, veresellőfű,
vérehullófű) - Chelidonium majus - “Ez plánta másfél réfni magasan nő, önként terem
kertekben sövények és árkok mellett és mezőn; szép sárga virága vagyon..., ha a
levelek vagy szárai megszakasztatnak, sárga nedvesség foly ki belőlük. Külső hasznai:
1. Szömölcsöt a kézről elveszt a fű sárga leve, csak gyakran cseppentsék reá. 2. Szemen
lévő hályogot is elveszti, és egyéb külső sebhelyeit megtisztítja ezen sárga nedvesség,
ha egy cseppet reá cseppentenek. Sőt csudálatos: a gólyák is az ő fiaiknak szemeiket
ezen fűvel gyógyítják, és setét szemeik megvilágosodnak nékik."
Beléndfű (bolondítófű, disznóbab) - Hyoscyamus niger - “Ez kétféle nemű: egyik
fekete, a másik fejér. A feketének hosszas, széles és csipkés levelei vagynak, nehéz
szagúak, mint a bürök; a virágok tölcsér formájúak, setét sárgák. A magvai
gömbölyűek, szürkék, olyan mint a mák magok, de két akkorák: árkok és gátok mellett
terem. A fejér belénd levelei rövidebbek, de szélesek, fejérellők, puhák. Belső
hasznairól semmit sem írhatok, hanem inkább sokféle ártalmairól írhatnék, de azokat itt
mind elől számlálni nem tartom tanácsosnak. Külső hasznai: Kemén csomókat a testen
eloszlatnak az reá rakott levelei. 2. Fájdalmakat enyhít az olaja, mellyel kenetessék a
fájós rész: ilyen olaj a patikában tartatik. Nota: 1. A belénd magokkal odvas fogaknak
füstölését, mint a köznép fogfájásról javallja, és épen nem tanácsolom, a szomorú
példák szerént, úgymint minémű füstölésektől, az emberek elméjekben
megháborodtanak, és mint egy dühösségre jutottak...2. Méltó volna a belénd füvet
városok és falvak körül kiirtatni, mivel a gonosz tudákos emberek, leveleivel,
magvaival és gyökereivel sokféleképen kárt tesznek az emberekben."
Csalán (égető csallán, nagycsallán) - Urtica dioica - “Csallánt nem szükséges
magyaráznom, mert a gyermekek is esmérik. Belső hasznai: 1. Fövényt a vesékből
kitisztítja a főtt vize e fűnek. 2. Vérköpést megállat a kipréselt és bévett leve. Külső
hasznai: szélütött embereknek tagjaikat hasznos a zöld csallánnal verni, mert
érzékenységet és erőt okoz azokban."
Fülfű (fülben eresztő fű, fülben mászó fű, fülben facsaró, házi zöld, téli zöld, mindenkor
élő, kövirózsa, menydörgőfű) - Sempervivum tectorum - “Házok tetején, sendelyen
nevelkedik ez plánta és széles s vastag leveleit elszaporítja. Belső hasznai: Nyavalyás
kis gyermeknek, azaz: kiket a nyavalya tör, add inni ez fűnek kinyomott levét, kis
kanálkánként. Külső hasznai: 1. Dagadásokat eloszlatják a reá rakott levelek. 2. Szájban
lévő apró kelevényeket s hólyagocskákat a zöld fű leve elveszti kenetettvén azok véle.
3. Égésről igen hasznos e fű leve, csak hájjal vagy irós vajjal főzzék meg s úgy kennyék
a megégett tagokat. 4. Szemölcsöt a kezeken, a lábakon pedig a tyukszemeket elveszti
az azokra kenetett zöldfű leve, vagy reájuk tétetett öszve zúzott levele. E végre
javallom, először a lábakat meleg vízben meg kell áztatni, ezután a kemény
clavusoknak tetejéket lemetszeni, s úgy osztán azokra a fülfű leveleit megzúzva
felrakni."
Kakukkfű (mezei kakukkfű) - Thymus serpyllum - “Még a gyermekek is esmérik e
füvecskét, mert úton, útfélen terem, jó illatja vagyon mint a citromnak. Belső hasznai: 1.
Csuklást megszünte ez fű, a felkötéssel vagy róla való ivással. 2. Megállott vizeletet
megindítja, ki bort iszik róla. 3. Régi köhögést megszünteti, a főtt s mézzel egyelített
vize. Külső hasznai: 1. Elesett tagokat megépíti az e fűből készült ferdő. 2. Gyenge
gyomrot hasznos véle kötözni."
Pápai Páriz “Pax Corporis"-ában tárgyalt gyógynövényeket elsőként Halmai
János budapesti farmakognózia professzor gyűjtötte ki. Így tudjuk, hogy közel 300
gyógynövényről és növényi eredetű szerről olvashatunk máig alkalmazható vagy
elgondolkoztató ismereteket könyvéből. Betegségcsoportok szerint tárgyalja
közölnivalóját. A gyógynövények rendszerint valamilyen keverék, készítmény vagy
gyógymód részei. “A főnek nyavalyáiról" c. fejezetben a sokféle javallat és recept
között például ezt írja: “ Legjobb a főfájásban a vadszőlő virága, akár nyersen, akár
aszún, főzd meg ecetben, törd meg flastrom formán, rakd ruhára, kösd bé véle...Ha
nagy hévséggel a főfájás: nyers rutalevelet, reszelt retket, lágy sót, savanyú kovászt,
erős ecetet törj erősen öszve, mint a pépet, ruhára kenvén a talpait kösd bé véle, igen
hasznosan szíjja aláfelé. Ha megszárad rajta, mindjárt újítsd." A száj büdössége ellen
bőven sorol fel gyógymódokat: “Tartsa tisztán az ember száját, fogait mindennap...ha
rossz a fog és ürege vagyon, vonják ki onnan, mert semmi hasznot ott nem tészen. Ha a
gyomortól vagyon, éljen illendő purgációval, aloéból készített pilulákkal, melyek mind
a belső rothadást gyógyítják, mind jó illatot szereznek a szájnak. Igyék ürömről, mert az
üröm is azon erejű az aloéval, igen el is veszi a szájnak dohát. Angelica gyökeret
gyakran rágjon, cubebét, ánizst, fahéjat...Akinek egyéb nincsen, csak a citrom héja is
jó, violagyökér, örménygyökér, ha rágja gyakorta. Jó egy-egy csepp fahéjolajat egy
kalán vagy rózsavízben azon végre béinnya. Mikor ételét végzi, hogy a gyomor száját
bészorítsa, sült birsalmát vagy körtvélyt egyék. Légcsőhurut esetén egész sor - mai
fogalommal élve - “gyógyterméket" ajánl, megadva készítésük módját: “A fejér liliom
tövet és vereshagymát tüzes hamu alatt süsd meg, törd öszve vajjal erősen, mint pépet,
kend ruhára, mint a flastromot, jó melegen, s kösd bé a mellyét véle." A méz és
vöröshagyma társítását különféle formában ajánlja, de a gyógyborokat is jónak véli, pl.
az örménygyökeres bort vagy a fenyőmagos bort, ami még jobb, ha kakukkfűvel és
izsóppal készül.
3. Növényi anyagcsere és kapcsolata a hatóanyagok képződésével
Akár gyógyszerészeti, akár ökológiai szempontból a másodlagos növényi anyagcserét
ma helyesebb speciális metabolizmusnak nevezni, főleg azért, mert egyre több
vegyületről vagy vegyületcsoportról derül ki, hogy élettani vagy ökológiai szerepük van
a növény életében, vagyis a másodlagos jelző használata nem kifejező. Egy taxon
fenotípusa a genomban megszabott öröklött tulajdonságok megnyilvánulása. Ilyen
öröklött tulajdonság akkor a legszembetűnőbb, ha látni lehet. Például egy virág
pártalevelei vagy lepellevelei nemcsak változatos alakúak, hanem jellegzetes színűek.
Gyakran illatosak, de nem egyszer számunkra kellemetlen szagúak. A növény különféle
szerveinek jellegzetes ízük is lehet, a legtöbb fogyasztó szervezetet a keserű íz taszít, az
édes íz vonz. Vagyis érzékszerveink sokféle minőségi bélyeget képesek felfogni. Ma
azonban a kémiai módszerek tökéletesedése következtében olyan anyagokra is bőséges
információt kapunk, amelyeket érzékszervekkel nem tudunk megkülönböztetni. A
fitokémiai analitika olyannyira fejlett, hogy endogén (természetes eredetű) vegyületek
sokaságát tudjuk azonosítani, sőt mennyiségüket megmérni.
Az ember, mint “csúcsfogyasztó", sokféle növényi tápanyagot is fogyaszt, de a
gazdasági állatok számára is igen fontosak a növényi takarmányok. Nem véletlen, hogy
legjobban a haszonnövények kémiai összetételét ismerjük, hiszen az ezekre jellemző
anyagok, vegyületek sokasága alakítja ki a kedvező (nutritív) vagy kedvezőtlen
(antinutritív) tulajdonságokat.
Speciális anyagokat különösen a gyógy- és fűszernövények tartalmaznak, ma
már hazánkban 120-130 gyógynövény termesztése lehetséges (BERNÁTH 2000). A
termesztés azért előnyös, mert közel azonos minőségű termést tudunk biztosítani,
másrészt azért, mert sok, ritkuló vagy védelemre szoruló faj termesztésbe vonásását kell
megoldanunk, mivel az ember rablógazdálkodása beláthatatlan biológiai és ökológiai
következményekkel jár a természetes élőhelyek megváltozása miatt.
Jelenleg a Földön 10-15 ezerre becsülhető a haszonnövények száma
(WIERSEMA - LEÓN 1999, WICKENS 2001). Népi tapasztalatok, etnobotanikai
adatok tették lehetővé a modern fitokémiai és élettani értékeléseket, s ez a feltáró,
analizáló munka ma is intenzíven folyik, miközben azt tapasztaljuk, hogy a természetes
edényes flóra egyre csak szegényedik. A biológiai (nemcsak növényi) sokféleség
veszélyben van az emberi önzés, műveletlenség és szűklátókörűség miatt!
A termesztett és vadon élő hasznonnövényeknek csak elenyésző részét
használjuk fel a mindennapi életben. A legtöbb élelmiszer- és takarmánynövény azért
fontos az ember és a háziállatok számára, mert értékes, energiát szolgáltató
szénhidrátokat (pl. cukrokat, keményítőt), fehérjeépítő aminosavakat, nélkülözhetetlen
zsíros olajokat, fontos makro- és mikroelemeket, valamint vitaminokat tartalmaznak.
Ezekből a növényekből gyakran ipari úton kivonják a legértékesebb anyagokat (pl. a
kukoricából nemcsak keményítőt, invertcukrot és alkoholt gyártanak, hanem
elkülönített csírájából zsíros olajat extrahálnak, vagy a szójából tiszta, tripszininhibitormentes
fehérjét izolálnak akár élelmiszeripari felhasználás céljára alkalmas
minőségben). Világviszonylatban igen fontosak az esszenciális zsírsavakban és
természetes antioxidánsokban (tokoferolokban) gazdag növényi olajok, kb. 70
kultúrnövény alkalmas ipari olajkinyerésre (ROTH - KORMANN 2000). Megnőtt a
kereslet a környezet- és emberkímélő természetes színanyagok iránt is, ezeket kb. 70-80
termesztett festéknövény szolgáltatja (ROTH et al. 1992). Nagyon fontosak még az
ízesítő és illatos növények is. Az illóolajokat többféle ipari úton ki lehet nyerni, a
hagyományos (vízgőzdesztillációval vagy préseléssel) előállított illóolajok száma egyre
több, ma kb. 150-200 hivatalosan elismert és kémiai összetétel szempontjából pontosan
ismert illóolajat használunk a világon (ROTH - KORMANN 1997). Ennél jóval több az
illóolajat tartalmazó növények száma, azonban egyelőre alkalmatlanok ipari kivonásra
vagy tisztításuk túl költséges.
Az előbb említett illóolajok és ízanyagok már különleges összetételűek, egyes
komponensei annyira sajátosak, hogy valóban speciálisnak tekinthetők. Azaz
taxonómiai értékűek, ha jelenlétük mindig igazolható (közvetlenül genotípustól függő).
Sokféle kémiai szerkezetű vegyületnek van kemotaxonómiai értéke (FROHNE -
JENSEN 1992). Minden szerkezethez elvileg valamilyen hatás is tartozik. Ezért a
kémiailag többé-kevésbé ismert szerkezetű vegyületeket hatóanyagoknak nevezzük, ha
többé-kevésbé ismert hatásuk van és ez a hatás biológiai, mikrobiológiai vagy
farmakológiai módszerekkel igazolható. Az erős hatású anyagokból (pl. idegrendszerre
vagy keringési és érrendszerre ható vegyületekből) gyakran gyógyszereket állítanak elő,
míg a nagyobb terápiás biztonsággal alkalmazható, viszonylag enyhébb hatású
gyógynövényeket szárított formában, azaz drogként közvetlenül vagy kivonatok
formájában használnak a fitoterápiában (BRUNETON 1995, WICHTL 1997,
WAGNER 1999).
A hatás nemcsak emberre vagy gazdasági állatra irányulhat, hanem kártevő
állatokra (pl. rovarokra, rágcsálókra) vagy kórokozó mikroorganizmusokra (vírusokra,
baktériumokra, gombákra) is. Sok növényi inszekticid, repellens, herbicid, fungicid,
baktericid vagy rodenticid hatóanyagot ismerünk, ezek közül sokat (pl. piretroidokat,
juvenoidokat, ekdizonokat) a mezőgazdasági gyakorlatban is alkalmaznak (GODFREY
1995). Figyelemre méltó, hogy az ismert hatóanyagokat tartalmazó gyógynövények
nagy részére érvényes, hogy vizes közegben - igen gyakran természetes állományokban
is - más növényfajok fejlődésére nem közömbösek, sőt többnyire az akceptor növény
növekedését gátolják, ritkábban serkentik. Ezek az allelopátiás jelenségek gyakorlati
szempontból is hasznosak lehetnek, elősegítve a “természetbarát" agrotechnikai
törekvéseket (SZABÓ 1997).
A sokféle különleges növényi metabolitot HARBORNE (1989) a
következőképpen csoportosítja megbecsülve számukat is:
Nitrogénvegyületek: alkaloidok (6500), aminok (100), nem fehérjeépítő aminosavak
(400), cianogén glikozidok (30), a nitrogénen kívül még kénatomot is
tartalmazó glikozinolátok, ill. izotiocianátok (75)
Terpenoidok: monoterpének (1000), szeszkviterpén-laktonok (1500), diterpenoidok
(2000), szaponinok (600), limonoidok (100), kukurbitacinok (50),
kardenolidok (150), karotinoidok (500)
Fenoloidok: egyszerű fenolok (200), flavonoidok (4000), kinonok (800)
Poliacetilének (650)
Látható az adatokból, hogy a legtöbb ismert vegyület az alkaloidok,
diterpenoidok, szeszkviterpén-laktonok, monoterpének és flavonoidok köréből kerül ki,
ezek közül többnyire toxikusak (és bizonyos biológiai tesztekben erősen aktívak) az
alkaloidok, a diterpenoidok és a szeszkviterpén-laktonok. Nem vagy alig toxikusak az
illóolajok fő komponensei, a monoterpének, továbbá a sokszor színes és antioxidáns
vagy szabadgyök-scavenger tulajdonságú flavonoidok.
Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy minél kisebb töménységben igazolható
valamilyen fiziológiai változás, annál erősebb hatású a vizsgált (tesztelt) anyag. Igazán
akkor konkrét a hatásigazolás, ha ismert szerkezetű vegyületre (vagyis nem “anyagra")
vonatkoznak ismereteink. Hosszú az út, amíg a növényi nyersanyagból tiszta és ismert
kémiai szerkezetű vegyületet nyerünk. A fitokémia ma a növényélettan és az ökológiai
biokémia egyik legfontosabb ága, a növények által szintetizált vegyületek
fitofiziológiai, ökológiai, biokémiai szerepével, e vegyületek izolálásával és
szerkezetének megállapításával foglalkozó tudományterület.
A speciális anyagok sokfélesége, bioszintézisük összetettsége a primér
anyagcserével, főként a fotoszintézissel függ össze. Minél bonyolultabb egy speciális
vegyület szerkezete (pl. a morfiné), annál több enzimreakció megy végbe a növényi
sejtben vagy differenciálódott szövetben. Jól ismert, hogy minden enzim szintézise
adott gének expresszálódásának következménye. Mivel sokféle növényfaj (taxon) van
(a genotípusok változatossága felmérhetetlen!), ennek megfelelően sokszorosan sokféle
különleges vegyület jöhet létre (HEGNAUER 1962-1992, HEGNAUER -
HEGNAUER 1994, HEGNAUER - HEGNAUER 1996).
A speciális növényi metabolitokat a következőképpen lehet csoportosítani:
1. Alkánok, alkének, poliinek (poliacetilének) - utóbbiak főleg a gyökérben található
antimikrobiális vegyületek
2. Terpenoidok (mevalonát-úton képződő izoprenoidok)
- monoterpének (2 izoprén = 10 szénatomosak) - illóolajok fő komponensei
- szeszkviterpén-alkoholok, -észterek, -laktonok (3 izoprén = 15 szénatomosak)
- rendszerint keserű ízű vegyületek, ide tartozik még a mag- és
rügynyugalmat, valamint a levél- és termésöregedést (szeneszcenciát)
előidéző (hosszú ideig tartó stresszhatást kivédő) fitohormon, az
abszcizinsav (vagy más néven dormin)
- diterpének (4 izoprén = 20 szénatomosak) - ide tartoznak a növekedést és
fejlődést (csírázást, virágzást) szabályozó fitohormonok, a gibberellinek
- triterpének (6 izoprén = 30 szénatomosak) - szteroidok (pl. növényi
ekdizonok), szaponinok (utóbbiaknak szerepük van a betegségellenállóképességben)
- tetraterpének (8 izoprén = 40 szénatomosak) - karotinoidok (karotinok,
xantofillok)
3. Fenoloidok (fenilalaninból, acetil-koenzim-A-ból és cukrokból képződő aromás
vegyületek)
- fenolsavak, fenilpropanoidok
- flavonoidok (flavanok, flavonok, katechinek, antocianinok stb.)
- polifenolok, tanninok (kondenzált és hidrolizálható típusok)
- kinonok, naftokinonok, antrakinonok (ciklusos poliketidek)
4. Azotoidok (ezekben a szén-, a hidrogén- és oxigénatom mellett már megjelenik a
nitrogénatom is, vagyis aminosavakból keletkeznek)
- alkaloidok (keserűek, többnyire erős hatásúak)
- cianogén glikozidok (keserűek)
5. Glikozinolátok (izotiocianát-glikozidok) - az előbbi atomokon kívül megjelenik a
kénatom - csípős ízűek, szúrós szagúak
Mi a szerepük a növény életében?
A növények ellenállóképessége a kórokozó mikroorganizmusokkal (vírusok,
baktériumok, gombák) és kártevő állatokkal (főleg rovarokkal) szemben nagyrészt
éppen speciális metabolitok jelenlétének köszönhető. Emiatt ezeket az anyagokat
(vegyületeket) kémiai rezisztencia- vagy toleranciafaktoroknak szoktuk nevezni.
Sokkal általánosabb az antioxidáns és a szabadgyök (főleg szuperoxid, peroxil,
hidroxil) hatástalanító tulajdonság. Különféle szerkezetű vegyületek és hatócsoportok
(atomcsoportok vagy akár ciklusban lévő heteroatomok) lehetnek ilyenek. Bonyolítja a
hatásértelmezést, hogy a növényekben található szervetlen elemek könnyen
képezhetnek komplexeket a hatócsoportokkal, de az sem ritka, hogy makromolekulákká
polimerizálódnak vagy vegyes étereket és észtereket képeznek egymással bonyolult
szerkezetű “konjugátumokat" alkotva.
Fontos megemlíteni, hogy a fotoszintetikus elektrontranszport fő reakcióterében,
a kloroplasztisz tilakoidmembránjában teljesen általános (vagyis egyáltalán nem
speciális!) az aszkorbát (a legfontosabb hidrofil antioxidáns, nekünk “C-vitamin"!) és a
tokoferolok (a legfontosabb lipofil antioxidánsok, nekünk “E-vitamin"!), továbbá a
citoprotektív tulajdonságú és fényenergiát továbbító karotinoidok előfordulása.
Ugyancsak kiemelkedő a többnyire sárga színű flavonoidok szuperoxid- és hidroxilszabadgyököket
hatástalanító aktivitása.
A flavonoidok változatossága (taxonspecifikus előfordulása) már jóval nagyobb
mértékű, mégis növényélettani szerepük sok vonatkozásban hasonló. Néhány érdekes és
fontosabb példa: 1. Citoprotektív (sejtvédő): a káros UV-B sugárzás hatására a
flavonoidok bioszintézise nem csökken, hanem fokozódik. Különösen a bőrszövet
legkülső sejtsorában (főleg az epidermiszsejtek vakuolumában) koncentrálódik, elnyeli
a kloroplasztiszt károsító UV-sugárzást, hatástalanítja többek között a képződő
szuperoxid- és egyéb szabadgyököt. 2. Viráglevelek, terméshéjak, maghéjak színét
határozzák meg: a flavonoidok többsége sárga, azonban az ide tartozó (ugyancsak
benzpiran-vázas) antocianin-pigmentek kék, ibolya vagy piros színűek (pH-tól
függően). Védelmi szerepükön kívül vonzzák a különböző hullámhosszúságú fényre
érzékeny rovarokat, ezáltal “utat mutatva" nekik elősegítik a beporzást. 3.
Stressztényező: különösen a sóképző és fémkelátokat alkotó antocianinok nagyobb
mennyiségben növelik a sejtek vízmegtartó sajátosságát, ezzel csökkentik a
vízpotenciált (értéke negatívabb lesz). A következmény: a növény szárazságtűrő
képessége nő. 4. Rezisztencia- vagy toleranciafaktor: közülük sok antivirális,
antibakteriális, antimikotikus vagy allelopátiás hatású. Például a héjképletekben,
rügypikkelyekben különösen sok flavonoid található. Nem véletlen, hogy a méhszurok
fő anyagai hasonlóak a nyárfarügyéhez, hiszen a háziméhek nálunk elsősorban a
nyárfarügy ragadós pikkelyleveleiről gyűjtik a mikroorganizmusokat gátló propoliszt. A
“bebalzsamozott", idegen rovartetem így nem fertőzi be a kaptárt. 5. Szignáltényező:
sejtmembrán szinten szabályozzák a nitrogén-fixáló baktériumok (pl. Rhizobium) és a
gyökérkapcsolt (mikorrhizás) gombák gazdanövényhez való kötődését.
Mi a szerepük a fogyasztó szervezetek életében?
Érdekes, hogy az illó (többnyire “illatos") monoterpének egy része bizonyos
rovarokat elriaszt, azaz repellens (pl. régi népi megfigyelés, hogy a levendula vagy a
bazsalikom ruha közé téve elriasztja a molyokat a szekrényből), más rovarfajokat
csalogat, vagyis attraktáns, s ezáltal elősegíti a beporzást és a megtermékenyülést a
virágban (szelektív védekezés, szelektív beporzás!). Az alkilaminok azonban inkább
“szagos" illó vegyületek, főleg bizonyos légyfajokat és bogarakat csalogatnak. Sok
trópusi növény virágja (nálunk a kontyvirág ilyen) nekünk kellemetlen szagú, míg a
virágporból és nektárból belakmározó rovarok számára csábító illatözön.
A keserű ízű szeszkviterpén-laktonok sok növényt távoltartanak a rágcsáló
állatoktól, de bőven van kivétel is. A puhatestűek közül az éti csiga ügyet sem vet a
legtöbb keserű anyagra.
Az ember számára - mint ahogyan a bevezető gondolataimban már többször
utaltam rá - táplálkozásélettani szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy egy növény
milyen ízű. A szag és íz gyakran kémiailag ugyanarra az anyagra (vegyületekre)
vezethető vissza. Az áttekinthetőség kedvéért a fitokémiai sokféleséget a továbbiakban
kémiai szerkezet szerint történő osztályozás szerint érzékeltetem. Példák említésével
bizonyítom a hatás sokféleségét vagy az esetleges speciális hatásokat.
Mindezek előtt vázlatosan áttekintést adok a primér anyagcsere fő jellemzőire.
a) Fotoszintézis
Minden növényi vegyület keletkezésének alapja a fotoszintézis. Részletes tárgyalása a
növényélettan és a növényi biokémia tárgykörébe tartozik. Legalapvetőbb
összefüggéseit azonban röviden jellemezni szükséges.
Az autotróf növények (primér producensek) a Földre jutó fényenergia egy részét
(kb. 15-ször 1023 J/év) tudják csak hasznosítani a CO2-redukció során. A
fotoszintetikusan hasznosítható fény 400-700 nm. A kisebb hullámhosszú
fénytartományok közül gyakorlati szempontból a legfontosabb az UV-B (280-320 nm).
Ez az energia már növeli a szabad oxigéngyökök membránkárosító hatását, tehát
nemcsak az emberre jelentenek közvetlen veszélyt. A fotoszintézis során kb. 2-szer 1011
tonna szerves anyag keletkezik évente, ami annyit jelent, hogy a hasznos
napsugárzásból a fotoszintetizáló prokarióta és eukarióta szervezetek csak mintegy
0,2%-ot hasznosítanak. A keletkezett redukált szénhidrátok nemcsak a fogyasztó
szervezetek (konzumensek) számára biztosítják az életet jelentő kémiai energiát és
minden biokémiai folyamatot, hanem a fotoszintézis során keletkező és a légkörbe jutó
“melléktermék", az oxigén biztosítja az életet.
Hogyan keletkezik az oxigén, hogyan történik a szén-dioxid redukciója? Egész
egyszerűen megfogalmazva: elektronok és protonok fokozatos szétválása során. A
kettős membránnal határolt kloroplasztisz állományában (sztróma) speciális
membránrendszer található. Ebben a hálós, néhol gránumokba tömörülő tilakoid
membránban zajlik le a fotoszintetikus elektron-transzport. Az elektron a víz fotolízise
nyomán, egy mangán-tartalmú fehérjekomplex segítségével történik. Az elektron fő
donora tehát maga a vízmolekula, miközben proton és oxigén jön létre (Hill-reakció).
Ahhoz, hogy az elektron fokozatosan tovább juthasson, egyre negatívabb
redoxpotenciálú akceptoroknak kell működniük. A legfontosabb elektronakceptor a
klorofill-A és -B, de a fény összegyűjtésében, továbbításában és a felesleges fény
elvezetésében a karotinoidoknak (β-karotin és xantofillok) is fontos szerepük van (pl. a
fénygyűjtő fehérjekomplexekben). A porfirin-vázas és Mg-ot tartalmazó klorofill
gerjesztett állapotban (exciton állapot a reakciócentrumban, a CC-ben, vagyis core
complexben), az elektrontranszport-lánc II. számú fotokémiai rendszerén belül (PS II =
photosystem II) elektronját - több résztvevő molekula segítségével - kinonoknak adja
át, ezek pedig a plasztokinon-rendszernek. Ez a PQ-nak rövidített rendszer a protont a
tilakoid membrán sztróma felőli oldaláról a lumen felöli oldalára továbbítja, miközben
redukálódik (PQH-vá alakul). Elektronjait továbbítja a vastartalmú citokrómoknak (Cyt
b/f), majd legtöbb esetben innen az elektron tovább jut egy mozgékony és réztartalmú,
redox tulajdonságú kromoproteidnek, a plasztocianinnak. Erről a molekuláról a PS I-re
kerül az elektron. A PS I-ben éppen úgy, mint a PS II-ben, a fény összegyűjtésére
alkalmas fehérjekomplexek (LHC = light harvesting complex) találhatók, a
reakciócentrumban pedig ugyanúgy klorofill-A helyezkedik el. Az itt gerjesztett
elektron helyére kerül a plasztocianinról leváló elektron. A PS I reakciócentrumából
(tehát ez is “elektroncsapda") különféle vas-kén komplexeken át (mindenhol a Fe3+
Fe2+-vé redukálódik) az elektron megérkezik a szintén redox hajlamú, vasat tartalmazó,
de nem kötött helyzetű ferredoxinra, amely a sztróma felőli oldalon mozgékony. Ez a
különleges, negatív töltésű fehérjekomplex már önmagában is képes kémiai
redukálásra, pl. szerepe van a nitrát-nitrit- és szulfát-redukcióban. A ferredoxinról
azonban - egy flavin-adenin-dinukleotid (FAD) tartalmú flavoprotein katalizálásával (ez
a NADP-reduktáz) a NADP-re kerül (a nikotinsavamid-adenin-dinukleotid-foszfát
nikotinsavamid nukleotidja két elektront és egy protont vesz fel, ezáltal
elektrontöbblettel fog rendelkezni). Kialakul a kémiai redukcióra alkalmas NADPH. Ez
a redukáló tényező teszi lehetővé az ún. sötétszakaszban a megkötött szén-dioxid
redukálását.
Mi történik a lumenbe elkülönített protonnal? A tilakoid membrán két felületén
kialakuló kemiozmotikus potenciál-különbség egy speciális szerkezetű, és a tilakoid
membránban található integráns membránfehérje révén kiegyenlítődik és a felszabaduló
energia elegendő ahhoz, hogy a sztróma oldalon ADP-ből és szervetlen foszfátból ATP
képződjön. Az összekötő fehérje az ATP-szintáz, a keletkezett ATP pedig a
fotoszintetikus eredetű, primér ATP. Nagy jelentősége van a szén-dioxid redukció
energiaigényének kielégítésében.
A CO2-fixálás és -redukció útját a Nobel-díjas Melvin Calvin és munkatársai
tisztázták. Az ún. Calvin-ciklus első lépése a szén-dioxid megkötése. Erre a primér ATP
által foszforilált ribulóz-1,5-biszfoszfát képes. Az katalizáló enzim ehhez az 5 C-atomos
vegyülethez szén-dioxid vagy oxigén fixálását képes elősegíteni. Neve működésére utal:
ribulóz-1,5-biszfoszfát-karboxiláz/oxigenáz, a kloroplasztisz sztróma-állományában
lévő legjelentősebb bifunkcionális enzim (rövidítése: rubisco).
Ha a szén-dioxid fixálódása megy végbe, akkor a molekulából két 3 C-atomos
glicerinsav-3-foszfát keletkezik. A további reakció csak akkor megy végbe, ha a primér
ATP a molekulát foszforilálja, vagyis glicerinsav-1,3-biszfoszfátnak kell kialakulnia
speciális kináz közreműködésével. Ez a sav az elektrontranszport során létrejövő
NADPH közreműködésével, a glicerinaldehid-3-foszfát-dehidrogenáz katalizálásával
glicerinaldehid-3-foszfáttá redukálódik. Tehát a redukciós szakaszban keletkezik az első
trióz-foszfát. Ennek és izomérjének, a dihidroxi-aceton-foszfátnak a különféle aldoláz
és transzketoláz enzimreakciók révén létrejövő származékai már fontos cukrok
megjelenését teszik lehetővé (mindamellett, hogy foszforilált állapotban a ciklus
folytatódik). Ilyenek a fruktóz, glükóz, eritróz, ribulóz, xelulóz, ribóz, szedoheptulóz.
A kloroplasztiszban a glükóz-1-foszfátból jön létre a primér keményítő, vagyis a
gyorsan képződő fotoszintetikus keményítő már is energiatartalékot jelent a további
folyamatok számára.
Vannak olyan növények is, amelyek kombinált úton kötik meg a szén-dioxidot.
A megkötésben a foszfo-enol-piruvát (PEP) tölt be kulcsfontosságú szerepet.
Átmenetileg almasav (ill. malát) formájában tárolódik a megkötött szén-dioxid, majd
más szövetbe (pl. hüvelyparenchima-sejtekbe) jutva a Calvin-ciklusban értékesül
nagyobb mennyiségű keményítőt képezve. Ezek a C-4-es típusú növények, pl.
kukorica, cukorrépa. Ha a folyamat időben különül el (nappal zártak a sztómák és
működik a Calvin-ciklus, éjjel nyitottak a sztómák és a kloroplasztiszt tartalmazó sejtek
a felvett szén-dioxidot almasav formájában a vakuolumokban tárolják; emiatt
présnedvük savas kémhatású), akkor CAM (Crassulaceae acid metabolism) típusúak.
Ilyen a legtöbb pozsgás növény (kaktuszok, Euphorbiák) vagy a Crassulaceae családba
tartozó kövirózsa és varjúháj is.
b) Szénhidrátok
A dihidroxi-aceton-foszfát a trióz-foszfát-izomeráz hatására glicerinaldehid-3-foszfáttá
alakul. A két izomér aldoláz révén fruktóz-1,6-biszfoszfátot képez. Ha foszfatáz
hatására fruktóz-6-foszfáttá hidrolizálódik, akkor egy része foszfohexoizomeráz, majd
foszfoglükomutáz katalizálásával glükóz-l-foszfátot képez. Ez uridin-trifoszfáttal (UTP)
aktiválódik, ezáltal az UDPG már elég szabadenergiával rendelkezik ahhoz, hogy
fruktóz-6-foszfáttal szaharóz-foszfát képződjön a szaharóz-foszfát-szintáz segítségével.
Foszfatáz hatására tehát létrejön a magasabb rendű növények transzportcukra, a
floemben transzportálódó szaharóz.
A szaharóz tehát diszaharid (α-D-glükóz-1,2-α-D-fruktóz). Raktározott
állapotban a legtöbb szaharózt a cukorrépából és a cukornádból nyerik ki. A szirupok
alapanyaga, fontos vivő- és ízesítő vegyület. A mézben (Mel depuratum) is előfordul,
de legtöbbször kisebb arányban. A mézfélék egy része fruktózban, más részük
glükózban gazdag, de leggyakoribb a glükóz és fruktóz együttes jelenléte. Ezt mindig a
nektár cukorösszetétele dönti el. Az invert cukrot szaharózból állítják elő invertáz
alkalmazásával. Ez az ipari cukor tisztítva alkalmas élelmiszeripari felhasználásra. Méz
hamisítására is kipróbálják.
A cukoralkoholok a monoszaharidok redukciójával keletkeznek. A D-mannitol a
Fraxinus ornus (Oleaceae) Manna drogjának fő hatóanyaga. Sárgásfehér állományú,
édes ízű, enyhe hashajtó. A glükózból létrejövő D-szorbitolban gazdag a Malus, Pyrus
és Prunus gyümölcse, ezek is elfogyasztva elősegítik a perisztaltikát. D-szorbitból
képződik az aszkorbinsav. A szintén Rosaceae családba tartozó csipkebogyó (Cynosbati
= Rosae pseudofructus) áltermések különösen bővelkednek C-vitaminban. A csipkeíz
(pulpa) igen enyhe laxáns hatásához hozzájárul a pektintartalom is.
A keményítő (amilóz) főként amiloplasztokban halmozódik fel és ATP-vel
aktiválódott ADPG-ből keményítő-szintáz segítségével képződik. Az α1,4-kötésű α-
glükózok a keményítőben helikális szerkezetet biztosítanak. Legtöbbször jelentős
mennyiségű amilopektinnel együtt fordulnak elő. Az amilopektinek elágazó szerkezetű,
kevésbé egységes polimérek, általában az α1,6-kötés jellemző rájuk. A növények
legfontosabb raktározott tartalékai, nekünk pedig nélkülözhetetlen, energiagazdag
tápanyagok. A gyógyszerészetben például tabletta- és hintőporgyártáshoz használják a
finomított keményítőket (Amylum solani burgonyából, Amylum tritici búzából, Amylum
maydis kukoricából, Amylum oryzae rizsből).
A keményítő enzimatikus lebontása során először az egyenes és az elágazó
oligoszaharidok hasadnak le. Ezeket a maltodextrineket iparilag elkülönítik, finomítják
és az élelmiszeriparban nagy mennyiségben felhasználják (instant kakaó, kávé, tea stb.).
Fruktóz polimérek a fruktánok vagy polifruktánok. Közülük a legismertebb a
csicsóka (Helianthus tuberosus) gumója. Ebből fruktóz-szirup készíthető, előnye, hogy
egyes cukorbetegségekben jobban tolerálható. A kivont és tisztított inulin jó kötőanyag
lehet a tablettázásban.
A fotoszintézis során képződő szénhidrátok legnagyobb része a sejtfal
felépítésében vesz részt. A másodlagos, fásodott sejtfal cellulózon kívül lignint is
tartalmaz. A cellulózmolekula β-1,4-glikozidkötéssel kapcsolódó, akár több ezer β-
glükózból áll. Nem ágazik el, de számos hidrogénkötés alakítja ki jellegzetes és hidrofil
láncszerkezetét. Egy-egy kristályos mikrofibrillum 30-100 cellulóz makromolekulából
áll. A cellulóz is aktivált glükóz-1-foszfátból polimerizálódik speciális szintáz
közreműködésével.
A Lana gossypii a gyapot (pl. Gossypium hirsutum, Malvaceae) maghéjszőréből
készül. A 2-5 cm hosszú maghéjszőr kutikulával fedett, csavarodott, mikroszkóp
segítségével jól felismerhető. Kitűnő nedvszívó, jól sterilizálható. Főként a sebészetben,
szemészetben nélkülözhetetlen.
Jóval kisebb molekulatömegűek azok a poli-β-glükánok (és vegyes szerkezetű
heteroglikánok), amelyek egy része aspecifikus immunstimuláns, pl. Lentinus edodes
(shii-take) lentinan hatóanyaga vagy a Japánban termesztett és nálunk főként gyertyános
erdőkben, fatörzseken gyakori Ganoderma lucidum (pecsétviaszgomba) hatóanyaga,
vagy a más értékes hatóanyagot is tartalmazó kasvirág fajok (Echinaceae radix)
heteroglikánja.
A hemicellulózokat (pl. glukánok, xilánok, xiloglukánok, mannánok,
glukomannánok, arabinán-pektin, galakturonán-pektin) a glükózon kívül más cukrok
(pl. galaktóz, agaróz, mannóz, xilóz), és/vagy cukorsavak (pl. galakturonsav, arabinsav)
alkotják. Vegyes polimérek, melyek bioszintézisét sajátos gének megnyilvánulása tesz
lehetővé. Számos drog tartozik ebbe a csoportba, pl. a vörösmoszatok (Gelidium,
Gracilaria) agarózt, agaropektint tartalmazó tisztított és szárított anyaga, az agar.
Mézgát (Gummi arabicum, Tragacantha) szolgáltat az Acacia senegal (Mimosaceae) és
az Astragalus gummifer. Emulgeáló szerek és stabilizátorok a gyógyszerkészítésben.
Heteropoliszaharidokat (főként glükomannánokat, galaktomannánokat, xilánokat
és ramnogalakturonánokat) tartalmaznak a növényi nyálkaanyagok. Ezek vízzel sűrű
oldatot adnak, de nem ragadósak. Belsőleg vagy külsőleg bevonják a nyálkahártyát,
részben enyhe aspecifikus immunstimulánsok is. A legtöbb légúti és enterális hurutos
betegség esetén használatosak. Pl. Lichen islandicus (Cetraria islandica, Parmeliaceae),
Althaeae radix et folium (Althaea officinalis, Malvaceae), Malvae folium et flos (Malva
sylvestris és M. neglecta), Salep tuber (a legtöbb országban védett Orchis fajok!),
Plantaginis lanceolatae folium (Plantago lanceolata, Plantaginaceae), Farfarae folium
et flos (Tussilago farfara), Lini semen (Linum usitatissimum, Linaceae), Cydoniae
semen (Cydonia oblonga, Rosaceae).
MINKER (1996) kutatásai szerint számos vízoldékony poliszacharid (pl.
kamillából, hársvirágból, görögszénamagból, tökből) - főleg intraperitoniálisan
adagolva - gyulladásgátló, gasztroprotektív.
c) Lipidek
A lipidekben a szén- és hidrogénatomok száma nagyobb, mint a szénhidrátokban.
Többségük hidrofób, tehát apoláros oldószerekben (pl. benzol, petroléter, dietiléter, nhexán,
kloroform) jól oldódnak. A tartaléktápanyagként szolgáló lipidek (zsírok és
zsíros olajok) különösen ismertek, hiszen számunkra és a növényt fogyasztó állatok
részére fontos táplálékot szolgáltatnak. Rendszerint magvakban, ill. termésekben
találhatók. A magon belül sziklevélben vagy endospermiumban lokalizálódnak és
csírázás folyamán mindaddig energiát és szénvázat nyújtanak, amíg el nem kezdődik a
fejlődő csíranövény fotoszintetikus tevékenysége.
A lipidek közül a poláros csoportokat tartalmazó poláros lipidek (foszfolipidek,
glikolipidek) nagyon fontos szerkezeti és funkcionális szerepet töltenek be a
citoszkeleton membránszerkezetének kialakításában és biokémiai folyamataiban.
Szerkezeti lipidekhez sorolhatók a viaszok, továbbá a kutin és a szuberin sokféle
komponense.
Lipidekhez csoportosítjuk azokat a lipidanyagcserével szorosan összefüggő
lipidszerű anyagokat (lipoidokat), amelyek ugyancsak a membránok felépítésében
nélkülözhetetlenek (pl. szterolok, főként sztigmaszterol és β-szitoszterol), továbbá a
már korábban említett terpenoidokat. Zsírsavak speciális átalakulásával képződnek a
polialkinek.
A lipidek a glicerin és különböző, hossszú szénláncú zsírsavak észterei. Ha az
egyik acil-csoport foszfát, akkor a képződő foszfatidsav lehetővé teszi újabb poláros
molekulák (pl. alkanolamin, szerin, inozitol) kapcsolódását. Így keletkeznek a
foszfolipidek. Például a gyógyászatban használt lecitinben a kolin (kvaterner
etanolamin) kapcsolódik a foszforsavhoz. A szójaolaj előállításánál képződő
melléktermék tisztításával állítják elő a szójalecitint.
A poláros lipidek másik nagy csoportját a glikolipidek alkotják, ezekben a
glicerin egyik OH-csopotjával cukor- vagy cukoralkohol-molekulák képeznek étert, a
másik kettőhöz zsírsavak észtereződnek. Gyakori glikolipidek a mono- és digalaktozildigliceridek,
a fotoszintetikus membránok fontos összetevői.
A bioszintézis lényege, hogy a dihidroxi-aceton-foszfát NADH segítségével
glicerin-3-foszfáttá redukálódik, majd acil-transzferázok közreműködésével jönnek létre
a sejtmembránok foszfolipidjei és tároló olajtestek (oleoszómák) tartaléklipidjei.
A zsírsavak bioszintézise jórészt már a kloroplasztiszban lezajlik, de több
lánchosszabbító elongáz és telítetlenséget előidéző deszaturáz a citoplazmában
működik. A viaszok is a citoplazmában képződnek. Biokémiai szempontból a zsírsavak
acetil-CoA-ból képződnek úgy, hogy átmenetileg - karboxiláz segítségével - malonil-
CoA-vá alakulnak. Ezek az egységek transzacilázok révén az acil-carrier-proteinhez
(ACP) kapcsolódva, fokozatosan redukálódva zsírsavakká alakulnak.
Gyógyszerészeti szempontból fontos növényi zsírsavak (név, kémiai név, Catomok
és kettőskötések száma és helyzete, c = cisz):
Laurinsav dodekánsav 12:0
Mirisztinsav tetradekánsav 14:0
Palmitinsav hexadekánsav 16:0
Sztearinsav oktadekánsav 18:0
Olajsav cisz-9-oktadecensav 18:1(9c)
Linolsav oktadekadiensav 18:2(9c,12c)
α-linolensav oktadekatriensav 18:3(9c,12c,15c)
γ-linolensav oktadekatriensav 18:3(6c,9c,12c)
Arachidonsav eikozatetraensav 20:4(6c,9c,12c,15c)
Több más növényi zsírsav is van, ezek különlegesek és ritkán fordulnak elő. A
ricinusmagban található zsírsav speciális, mert OH-csoportot és egy kettős kötést
tartalmaz. Ez a ricinolsav közel 90%-a az összes zsírsavnak. Emiatt hashajtó a
ricinusolaj, amiben a vízben oldódó halálos méreg, a ricin nevű toxalbumin nem
oldódik. Iparilag a biztonság kedvéért alaposan tisztítják, így nyomokban sem marad
benne ricin vagy más szennyező vegyület.
A növényi olajok többségére jellemző, hogy a linolsav, majd az olajsav teszi ki a
legnagyobb mennyiséget. Speciális, erősen telítetlen zsírsava a földimogyoró magnak
van, emiatt könnyebben is avasodik. A telítetlen zsírsavak oxidálódása, peroxidszármazékok
képződése okozza az avasodást, de szerepük van a szabadgyökképződésben
is. Emiatt kell különösen ügyelni az olajok helyes tárolására és állapotának
ellenőrzésére (Olea herbaria, Ph. Hg. VIII. I. kötet 656-658. oldal). Az olajokban
előforduló természetes antioxidánsok, a tokoferolok gátolják az oxidációt, de
engedélyezett antioxidánsokat is adnak hozzá az iparban. Általában oldószeres
extrakcióval állítják elő. Az ún. biotermékeknek nevezett bioolajok sajtolással és
tisztítással készülnek kis- vagy középüzemekben. Európában a következő,
gyógyszerkönyvi minőségű olajokat használjuk a gyógyászatban (eredeti, tisztított vagy
hidrogénezett formában):
Oleum amygdalae, Oleum amygdalae raffinatum
Oleum arachidis, Oleum arachidis hydrogenatum
Oleum avocado
Oleum boraginis
Oleum carthami
Oleum cocois raffinatum
Oleum cucurbitae
Oleum gossypii hydrogenatum
Oleum helianthi annui raffinatum
Oleum hippophae
Oleum jecoris aselli (csukamájolaj!)
Oleum lini
Oleum maydis raffinatum
Oleum oenotherae
Oleum olivae raffinatum, Oleum olivae virginum
Oleum rapae raffinatum
Oleum ricini, Oleum ricini hydrogenatum
Oleum sesami raffinatum
Oleum simmondsiae (jojobaolaj, magas zsíralkohol-tartalma miatt viaszként
használatos)
Oleum sinapis
Oleum sojae hydrogenatum, Oleum sojae raffinatum
Oleum tritici aestivi raffinatum, Oleum tritici aestivi virginale
A kakaó (Theobroma cacao, Sterculiaceae) magbele kb. 50% zsírt
(szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú zsíros olajat) tartalmaz. Fő zsírsava a
telített palmitinsav. A tisztított kakaóvaj (Butyrum cacao) kiváló vivő- és hatóanyag,
számos kúp és kenőcs alkotórésze, de az édességipar is felhasználja.
Polialkinek
A zsírsavak speciális átalakulása révén keletkeznek az alkin-származékok,
vagyis poliinek, poliacetilének. A bioszintézis közös forrása legtöbb esetben a linolsav.
Speciális deszaturázok katalizálásával a meglévő kettőskötések mentén újabb és újabb
deszaturálódás következik be. A már kialakult poliének poliinekké alakulnak, vagyis a
kettőskötésekből hármaskötések jönnek létre.
A polialkinek leggyakrabban lineárisak, de ciklizálódhatnak és oxigén- vagy
kénatommal jellegzetes spiroéter- vagy tiofén-származékokat (heterociklusos poliinek)
alkotnak. Legtöbb esetben a polialkinek és politieninek (főként tiofének) fototoxikusak,
vagyis már UV-A sugárzás hatására is könnyen gerjesztett elektronállapotba kerülnek és
ezáltal toxikussá válnak. Ezért fontos rezisztenciafaktorok vagy szerepet töltenek be a
toleranciában. A gyökérzetben vagy a hajtásrendszerbe jutva férgeket, lárvákat
pusztíthatnak, továbbá gátolják számos mikrogomba (pl. Candida), baktériumfaj és
vírus szaporodását. Több gyógynövény hatóanyaga is polialkin-származék (pl. Arctium
lappa, Echinacea-fajok), több mérgező növény pedig fotoaktivált vegyületei által okoz
kontakt dermatitist vagy allergiát (pl. Heracleum, Oenanthe, Cicuta, Hedera helix).
A felsorolt néhány példából is kitűnik, hogy főleg Asteraceae, Apiaceae és
Araliaceae családokra jellemzők, de előfordulnak a Fabaceae és Solanaceae
családokban is. Valószínű, hogy az edényes növényekben általánosak és
rezisztenciabiológiai szempontból jelentősek.
Speciális poliketidek
A növényi lipidek zsírsavai tulajdonképpen redukált, aciklusos poliketidek. A
speciális poliketidek esetében a kondenzációt nem vagy csak kisebb mértékben követi
redukció. Igen változatos szerkezetűek, taxontól vagy rendszertani csoporttól függően
sokféle bioszintézisút termékei, ugyanis az első, kiinduló egység nem mindig az acetilkoenzim
A (továbbiakban: acetil-CoA), és a lánchosszabbító egység is lehet más, mint a
malonil-CoA. A zsírsavakhoz képest lehetnek sokkal rövidebb vagy lényegesen
hosszabb láncúak is, egyes részei metileződhetnek, redukálódhatnak vagy
ciklizálódhatnak. Megjegyzésre érdemes, hogy a gombákban és bizonyos
baktériumokban gyakoriak a speciális és gyakran antibiotikus poliketidek, de poliketidszármazékok
egyes Aspergillus-fajok karcinogén toxinjai, a penészes élelmiszerekben
vagy takarmányokban előforduló aflatoxinok is.
Megemlíthető, hogy tetraketid származékoknak tekinthetők az ún. zuzmósavak.
Speciális poliketidek, többnyire oktaketidek az antrakinon-származékok és sok más
kinon is.
Terpenoidok
5 szénatomos izoprén-egységekből állnak, ezért izoprenoidoknak is nevezhetők.
Bioszintézisük ugyanúgy acetil-CoA-ból indul ki, mint zsírsavak esetében. Lényeges
különbség azonban, hogy nem képződik belőle átmenetileg malonil-CoA, hanem két
acetil-CoA aceto-acetil-CoA-vá kondenzálódik acil-transzferáz segítségével. Ehhez egy
újabb acetil-CoA kapcsolódik, de speciális helyen. Létrejön a 6 szénatomos 3-hidroxi-3-
metil-glutaril-CoA. A folyamatot - erre a folyamatra specializálódott - szintetáz
katalizálja. Ugyancsak “különleges", de teljesen általánosan elterjedt reduktáz az az
enzim, amely redukciót katalizál: létrejön az izoprén prekurzora, a mevalonsav (= 3,5-
dihidroxi-3-metil-valeriánsav), melynek hidroxi-csoportjai ATP hatására átmenetileg
foszforilálódnak mevalonát-pirofoszfát-3-foszfátot képezve. Ez az energiában gazdag
vegyület reakcióképes, így enzimes úton dekarboxilálódik és dehidratálódik. Vagyis 5
szénatomos és egyszer telítetlen egység, az izopentenil-pirofoszfát (és ennek izomérje,
a dimetil-allil-pirofoszfát) keletkezik. Ez az összes terpenoid kiindulási vegyülete.
Megduplázódva jön létre a 10 szénatomos geranil-pirofoszfát (a monoterpének
típusvegyülete), újabb izopentenil-pirofoszfáttal kiegészülve keletkezik a 15
szénatomos farnezil-pirofoszfát (a szeszkviterpének típusvegyülete). Két geranil-egység
egyesülésével jönnek létre a 20 szénatomos diterpének, két farnezil-egységből pedig a
30 szénatomos triterpének. Ha négy geranil kapcsolódik egymáshoz, akkor 40
szénatomos tetraterpének képződnek (ide tartoznak például a karotinoidok). Sok
izoprénből tevődnek össze a politerpének (pl. növényi gumianyagok).
Monoterpének és szeszkviterpének
Főleg illó vegyületek, illóolajok alkotórészei. A monoterpének lehetnek
aciklusos (pl. mircen, ocimen), monociklusos (terpinenek, p-cimen) vagy biciklusos
(pinenek, 3-karen, kamfen, szabinen) típusok. Funkciós csopotjuk szerint: alkoholok
(pl. geraniol, linalool, citronellol), aldehidek (pl. geranial, neral, citronellal), ketonok
(tageton, menton, karvon, pulegon), észterek (linalil-acetát, citronellil-acetát), éter
(cineol, dill-éter), peroxidok (aszkaridol), fenolok (timol, karvakrol).
A szeszkviterpének szintén lehetnek oxigénmentes szénhidrogének (pl. ßbizabolen,
ß-kariofillen), vagy oxigént tartalmazók, így alkoholok (pl. farnezol) és
ketonok. Ezeknek a vegyületeknek nagyobb a lehetőségük ciklusos származékok
képződésére.
Az illóolaj-komponensek között előforduló aromás vegyületek közül fontosak
például a fenilpropanoidok, pl. az Apiaceae családban az ánizsra, édesköményre és
petrezselyemre jellemző anetol, apiol vagy a fahéjra jellemző eugenol, valamint sok
illóolajban található vanillin.
Az illóolajokat a gyógyszer- és illatszeriparban különböző műveletekkel, például
vízgőzdesztillációval, oldószerekkel, préseléssel vagy szuperkritikus (folyékony) széndioxiddal
történő extrakcióval lehet kivonni a növényekből. Sokféle hatásukat
elsősorban az ember saját céljaira fordítja. Antiszeptikus (mikrogombákra vagy
baktériumokra gátló hatású) pédául a kakukkfű, a levendula, a fahéj vagy az eukaliptusz
illóolaja. A fő monoterpének közül a citral és linalool 5-ször, a geraniol 7-szer, a timol
pedig 20-szor erősebb hatású, mint a fenol. Többnyire görcsoldók és nyugtatók, de
bőrizgató vagy allergiát okozó illóolajokat is ismerünk.
Ökológiai szempontból egyes illóolajok vagy monoterpének (pl. pinének, cineol)
vonzzák a beporzó rovarokat (feromonszerű attraktánsok), mások (pl. limonen, mentol,
mircen, kámfor) rovarűzők (repellensek). A rovarokra gyakorolt hatás legtöbbször
speciális, vagyis nem minden esetben bizonyítható hatásról van szó. A hatás erősen
függ a koncentrációtól is.
Fontosabb illóolaj-tartalmú növényfajok családok szerint:
Lamiaceae: Ocimum basilicum, Hyssopus officinalis, Lavandula spp., Origanum
majorana, Origanum vulgare, Melissa officinalis, Mentha piperita, Mentha crispa,
Mentha pulegium, Nepeta cataria, Satureja hortensis, Salvia spp., Thymus vulgaris,
Thymus serpyllum
Apiaceae: Pimpinella anisum, Foeniculum vulgare, Anethum graveolens, Carum carvi,
Coriandrum sativum, Angelica archangelica, Apium graveolens, Petroselinum crispum
Illiciaceae: Illicium verum
Rutaceae: Citrus aurantium, Citrus sinensis, Citrus limon, Citrus reticulata, Citrus
paradisi, Barosma spp.
Myrtaceae: Syzygium aromaticum, Eucalyptus globulus, Melaleuca spp., Myrtus
communis
Lauraceae: Cinnamomum zeylanicum, Cinnamomum cassia, Cinnamomum camphora
Myristicaceae: Myristica fragrans
Asteraceae: Matricaria recutita, Artemisia absinthium, Artemisia dracunculus
Araceae: Acorus calamus
Verbenaceae: Aloysia triphylla
Poaceae: Cymbopogon nardus, Cymbopogon citratus
Pinaceae: Pinus spp., Abies spp., Picea spp., Juniperus spp., Cedrus spp.
Tágabb értelemben monoterpénekhez sorolhatók az iridoidok is. Ezekre a
vegyületekre ciklopenta-piranoid váz jellemző. Nevük az Iridomirmex hangya nevéből
származik, először ebből különítették el a védelmi szerepet betöltő anyagokat. A
geraniol oxo-származékából jön létre az iridodial, végül többféle szerkezetű iridoid.
Gyakran epoxid-kötéseket is tartalmaznak. Különösen a Dipsacales, Gentianales,
Lamiales és Scrophulariales rendekre jellemző előfordulásuk. Ismertek alkaloidszármazékai
is.
Glikozidok formájában fordulnak elő a növényekben. Ökológiai szerepük
legtöbbször azzal kapcsolatos, hogy bizonyos állatfajokra toxikusak, ilyen például az
aukubin (Aucuba japonica), mely rovarokra, sőt madarakra mérgező. Több fontos
gyógynövény tartalmaz iridoid hatóanyagot, pl. Valeriana officinalis, Scrophularia
spp., Gentiana spp., Centaurium spp. Menyanthes trifoliata, Verbena officinalis,
Asperula spp., Galium spp.
Nem szabályos monoterpének a piretroidok. Rendszerint ciklopropánsavak
észterei. Emlősökre nem, de rovarokra toxikusak. Ma már számos szintetikus (vagy
félig szintetikus) piretroidot ismerünk, mind hatásos kontakt rovarölők. Először a
Chrysanthemum cinerariifoliumot (Asteraceae), vagyis a rovarporvirágot használták
rovarölőként, ez a növény szolgáltatta a pyrethrumot (innen származik a
vegyületcsoport neve).
A szeszkviterpének főleg laktonok formájában fordulnak elő, ezért nevezzük
ezeket a vegyületeket szeszkviterpén-laktonoknak. Közel 3000 ismert szerkezetű
vegyület tartozik ide, általában erősen keserű ízükről jellegzetesek. Gombákban és
mohákban is előfordulnak, de főleg az Asteraceae, Apiaceae, Lauraceae és
Menispermaceae családokra jellemzők. Gyakran mirigyszőrökben lokalizálódnak,
jelenlétük a hajtásrendszerre, ritkán a földben lévő szervekre jellemző.
A szeszkviterpén-laktonok gyakran enziminhibitorok (pl. gátolhatják a DNSpolimerázt
vagy a timidil-szintázt), rendszerint irreverzibilis alkilezőszerek. Közülük
sok antibakteriális hatású. Számos (főleg parazitaellenes, rovarölő vagy emésztésre
ható) gyógynövény fő hatóanyagai, pl. Cnicus benedictus, Ambrosia maritima, Inula
helenium, Arnica montana, Tanacetum parthenium, Artemisia annua. Több
származéknak allergiát előidéző hatása is van (dermatitist okozhatnak), pl. Asteraceae,
Lauraceae több faja.
Diterpének
Közel 1500 diterpén szerkezetét ismerjük, főleg a Lamiales és az Asterales
rendekben gyakoriak. Különösen gazdag az Asteraceae család. Ritkábban fordulnak elő
a Gentianales, Geraniales és Fabales rendekben.
Ritkán aciklusos vagy oxigén tartalmú, esetleg lakton-gyűrűs szerkezetűek,
gyakrabban ciklusosak (bi-, tri- és tetraciklusos diterpének). Biológiai aktivitásuk
soféle, számos inhibitor vagy mérgező hatású. Főként a konzumens fitofág állatokkal
szemben kialakult védekezésben vesznek részt. Különleges diterpén a Paraguayban
honos Stevia rebaudiana (Asteraceae) leveléből izolált, erősen édes ízű szteviozid
(természetes ízesítőként alkalmazható). Viszont intenzív hallucinogén a szalvinorin-A, a
Salvia divinorum levelében található diterpén. A mazotec indiánok a mexikói ÉKOaxacában
kultikus jóslások alkalmával használták.
Veszélyes humántoxikus diterpének és diterpén-alkaloidok találhatók a
Thymelaeaceae (pl. Daphne), Euphorbiaceae (Euphorbia, Croton) és Ericaceae
(Rhododendron) családokban. A Taxaceae családba tartozó tiszafafajok közül, az É-
Amerikában honos Taxus brevifolia kérgében előforduló, bonyolult szerkezetű diterpénalkaloid,
a taxol és félszintetikus származékai rákellenes gyógyszerek hatóanyagai.
Triterpének
Mintegy 4000 növényi triterpént ismerünk. Tetraciklusos triterpének a
kukurbitacinok, melyek a Cucurbitaceae család több fajában (pl. Citrullus colocynthis,
Ecballium elaterium, Bryonia spp.) fordulnak elő, erős hashajtó hatásúak.
A szaponinok (kb. 500 ismert szerkezetű szaponinról van tudomásunk) lehetnek
szteroid szaponinok (Monocotyledonopsida, Fabaceae, Scrophulariaceae) és
triterpenoid szaponinok (főleg Dicotyledonopsida). Rendszerint glikozidok formájában
vannak jelen a növényben. A szteroid szaponinok aglikonja rendszerint 6 gyűrűből áll.
Ide tartoznak a Liliaceae és az Amaryllidaceae, valamint a Scrophulariaceae családokra
jellemző szaponinok. A triterpén szaponinok (nem szteroidok) aglikonja viszont
pentaciklusos (pl. oleanolsav, hederagenin, gipszogenin, medikagensav), ritkábban
tetraciklikus.
A szaponinok antibiotikus hatása többnyire akkor nyilvánul meg a növényben,
amikor a fertőzés hatására az inaktív glikozidból aktív aglikon képződik. A lucerna
szaponinja fitopatogén gombák ellen hat, az Anagallis arvensis szaponinja vagy az
édesgyökér glicirrhizin nevű szaponinja vírusellenes hatású. Sok szaponin állatfajokra
is toxikus lehet. Szteroid hormonok mikrobiológiai úton történő félszintéziséhez
szolgálhatnak alapanyagot, pl. a dioszgenin (Dioscorea), szarzapagenin (Smilax),
hecogenin (Agave); sztigmaszterolban és szitoszterolban gazdag a szója (Glycine max)
vagy szteroid alkaloidokat, szolaszodint és szolanidint tartalmaz több csucsorfaj
(Solanum spp.).
Triterpenoid szaponinokat tartalmazó fontosabb gyógynövények: Glycyrrhiza
glabra, Aesculus hippocastanum, Polygala senega, Hedera helix, Primula veris,
Eleutherococcus senticosus, Quillaja saponaria, Saponaria officinalis, Gypsophila
paniculata. Szteroid szaponin található például a nálunk védett szúrós csodabogyóban
(Ruscus aculeatus) vagy az idegenföldi ginszeng fajokban (pl. Panax ginseng).
Szteroidok a humángyógyászatban használatos “szívglikozidok" is. Ilyen, ún.
kardenolidokat tartalmazó gyógynövények pl.: Digitalis lanata, Digitalis purpurea,
Urginea maritima, Strophanthus gratus, Nerium oleander, Convallaria majalis, Adonis
vernalis, Helleborus spp.
Egyéb szteroidok közül különösen jelentősek az ekdizonszerű vegyületek. A
fitoekdizonok száma egyre nő. Ismeretes, hogy a rovarok vedlési hormonja, az ekdizon
nélkülözhetetlen a metamorfózisban. Több mint 100 növényi ekdizon pontos
szerkezetét állapították meg eddig. Növényekben való előfordulásuk alátámasztja azt a
feltételezést, hogy ezeknek a vegyületeknek is szerepük lehet a fitofág rovarok szelektív
elterjedésében. Különösen gazdag a Taxaceae, a Polypodaceae család, de a
zárvatermők közül is viszonylag gyakori a Lamiaceae családban (pl. Ajuga reptansban).
Tetraterpének
Ha a nyílt szénláncú tetraterpének a molekulavégeken ciklizálódnak, akkor ßjonon-
gyűrűt kialakítva létrejönnek az oxigént nem tartalmzó karotinok. Ha az egy vagy
két végálló gyűrű valamelyike, vagy mindkettő epoxidálódik vagy oxidálódik, akkor
létrejönnek a különféle xantofillok. A karotinoidok többnyire sárga színűek és lipofil
természetűek. Sok pártalevélre, lepellevélre jellemzők. Fontos védelmi szerepet betöltő
vegyületek, de a fotoszintézisben is szerepet játszanak. A virágpor sárga színét is főleg
xantofillok adják. Sokféle gyümölcsben és zöldségfélében (pl. sárgarépában,
sütőtökben, paprikában, paradicsomban, mangoban stb.) megtalálhatók. A
takarmánynövények közül a lucerna, a gyógynövények közül a körömvirág és a
bársonyvirág virágzatai különösen gazdagok karotinoidokban.
e) Speciális aminosavak és fehérjék
Az aminosavak növényekben is szabadon és kötötten (fehérjékben, peptidekben)
fordulnak elő. Fehérjeépítő aminosavak: alanin, arginin, aszparaginsav, aszparagin,
cisztein, glicin, glutaminsav, glutamin, hisztidin, izoleucin, leucin, lizin, metionin,
fenilalanin, prolin, hidroxi-prolin, szerin, treonin, triptofán, tirozin, valin. Az Laminosavak
aktívak biológiailag. A fajokra jellemző fehérjék aminosav-összetétele
végső soron a genotípustól függ, de a szabad aminosavak mennyisége erősen függ a
külső körülményektől. A nem fehérjeépítő aminosavak száma 100 fölött van.
Az aminosavak szénvázát a fotoszintézis és a légzés intermedierjei szolgáltatják.
A növények zöld szerveiben szinte minden aminosav a kloroplasztiszban
szintetizálódik, a gyökérben a bioszintézis nem annyira erőteljes, de a floemtranszport
révén mindenhová eljut. A bioszintézis általános jellemzője, hogy a ketosavak reduktív
transzaminázok katalizálásával aminosavakká alakulnak. A 2-oxo-glutársavból és a már
kialakult glutaminból reduktív transzaminálás következtében keletkezik a glutaminsav,
az egyik legfontosabb prekurzor. A glutaminsav veszi fel glutaminná alakulva -
glutamin-szintetáz közvetítésével - azt az ammóniát (ammónium-iont), ami a nitrát- és
nitrit-redukció vagy a légköri nitrogén redukálása révén keletkezik. Különösen a
pillagósvirágú fajok (bab, lóbab, lencse, lucerna, somkóró stb.) Rhizobium baktériumai
képesek olyan gümőket képezni a gyökéren, amelyekben a légköri nitrogén fixálódik és
nitrogén-reduktáz (Fe-protein) hatására ammóniává redukálódik. A legtöbb növény
vastartalmú, speciális citokróm, továbbá molibdén-kofaktor közreműködésével, NADHval
(nitrát-reduktáz) redukálja a nitrátot nitritté, majd a nitrit-reduktázzal (vasat
tartalmazó porfirin és kénben gazdag komplex) a nitritet ammóniává. A nitrit-reduktáz a
redukáláshoz szükséges elektronokat közvetlenül a fotoszintetikus eredetű ferredoxintól
kapja. Ehhez hasonló módon redukálódik a talajból felvett szulfát is végül ciszteint
képezve.
Utóbbi példák érzékeltetik, hogy a szervetlen tápanyagok közül mennyire fontos
a nitrát és szulfát éppen az aminosavak képződése szempontjából. A makroelemek
közül a foszfor foszfátok formájában kerül felvételre, de nagyon fontos a kálium
utánpótlás is, mivel a növényekben ez az alkáli elem a legfontosabb ionalkotó és felelős
a sejtek megfelelő turgoráért. A Ca és Mg szerepe éppen olyan fontos, mint minden
mikroelemé, hogy csak a fotoszintézisben résztvevő redoxi elemeket említsük, a vasat,
rezet és mangánt. Gyógyszerészeti vonatkozásban fontos, hogy a gyógyteák különösen
káliumban bővelkednek, s emiatt is előnyös a fogyasztásuk.
Az aminosavak lebontása növényekben is dekarboxilálódással vagy
dezaminálódással történik. Legelterjedtebb bomlástermék a γ-aminovajsav. A xantinból
(koffein stb. purinvázas hatóanyagok) ureid, ebből glioxilsav és karbamid keletkezik.
Legismertebb növényi ureid az allantoin (Symphyti radix hatóanyaga).
Az alkaloidok képződése szempontjából fontos aminosavak (aláhúzva) a
következőképpen csoportosíthatók:
Piruvát-eredetűek: alanin, valin, leucin
Fotorespiráció és szulfát-redukció során képződők: glicin, szerin és az O-acetilszerinből
kialakuló cisztein
Citrát-ciklus eredetűek: aszparaginsav (aszpartát), aszpartát-szemialdehid úton képződő
homoszerin, treonin, izoleucin; homoszerin - homocisztein úton metionin; aszpartátszemialdehid
+ piruvát révén lizin; 2-oxo-glutarát + glutamin = glutaminsav (glutarát),
ebből prolin, ornitin, ornitinből arginin
Aromás aminosavak: szénhidrát-anyagcsere révén keletkeznek, eritróz-4-foszfátból és
foszfoenol-piruvátból (PEP) korizmát-úton triptofán, prefenát-úton fenilalanin, tirozin,
foszforibozil-pirofoszfátból hisztidin
Speciális aminosavak
Azért különlegesek, mert nem vesznek részt a fehérjék felépítésében. Számuk
több mint húszszor annyi, mint a fehérjeépítő aminosavaké. Egy-egy ilyen atipikus
aminosavat a rá jellemző taxon felhalmozza.
Amino-nitrogén tároló szerepe van a kanavaninnak (Canavalia ensiformis és a
Fabaceae-Lotoideae több száz faja). Enzimatikus lebomlása révén fontos, fehérjealkotó
aminosavak képződését biztosítja. Fogyasztó, kártevő rovarainak lárvái azonban - ureáz
aktivitásuk által - annyi szabad ammóniát produkálhatnak, ami számukra már gátló.
Vagyis a kanavanin közvetve rovarellenes hatású a gazdanövényben.
A legtöbb emlősre mérgező az L-dihidroxi-fenilalanin (L-dopa). Nagyobb
mennyiségben a lóbab (Vicia faba) mag- és terméshéjában fordul elő. Általában a
Fabaceae család különösen bővelkedik speciális aminosavakban és aminosavszármazékokban
(pl. pipekolinsav, ß-cianoalanin).
Elsősorban a Liliaceae családba tartozó Allium-fajokra jellemző a cisztein
alkilezett származékainak jelenléte. A fokhagymában (Allium sativum) és a
medvehagymában (Allium ursinum) előforduló, jellegzetes szagú vegyületek (allicin és
származékai) egy speciális aminosavból (allil-cisztein-származékból) enzim
közreműködésével képződnek. A vöröshagyma (Allium cepa) szaganyagai lényegében
csak abban különböznek ezektől, hogy a prekurzor aminosav nem allil-, hanem
propenil-cisztein-származék.
Lektinek, antinutritív és proteolitikus fehérjék
A növényi fehérjeszintézis fő jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze igen
röviden.
Helye: riboszómákban (növényi sejt összes RNS-ének 30-40%-a); citoplazmában 80 S,
kloroplasztiszban és mitokondriumban 70 S típusúak.
A zöld növények fehérjeszintézisének kb. 50%-a a kloroplasztiszban zajlik.
Növényi citoplazmában a bioszintézis jellemző lépései:
1. Aminosav-aktiválás: enzim-AMP-aminosav képződik.
2. Aktivált aminosav tRNS-hez kötődik az aktiváló enzimek katalizálásával.
3. Iniciáció és elongáció: amino-acilált tRNS első aminosava a metionin, ezzel
kapcsolódik a riboszómákhoz, ahol a szintén kapcsolódó mRNS szekvenciája szabja
meg az aminosavak kapcsolódási sorrendjét. Iniciáló, majd elongációs faktorok
(proteinek) működnek. A tRNS 5'-irányban áthelyeződik, a riboszóma a mRNSszálon
mindig egy-egy kodonnyit a 3'-irányba halad transzpeptidáz és transzlokáz
segítségével.
4. Termináció: a genetikailag determinált bázissorrendű, szintetizálódott polipeptid a
folyamat befejeződésekor leválik a mRNS-ről a meghatározott kodonhoz érve. A
terminális faktor hatására a polipeptidlánc leszakad az utolsó tRNS-ről. A
riboszóma az eredeti két alegységre (60 S és 40 S) hasad és újra részt vesznek az
iniciációban.
Intenzív fehérjeszintézis esetén a növényi szövetek a riboszómák egy részét
poliriboszómák formájában tartalmazzák.
Különösen táplálkozásélettani szempontból jelentősek a tartaléktápanyagul
szolgáló, főként magban (vagy termésben) található, raktározott fehérjék. Az
egyszikűekben főként glutelin (glutaminsav-tartalma kb. 45%) és prolamin található. A
búza és a rozs glutelinjét gluteninnek nevezzük, prolaminját pedig gliadinnak. A
glutenin és a gliadin együtt adja a glutent. Glutenallergia a “lisztérzékenység", ami búza
vagy rozs lisztjéből készült tésztákra, péksüteményekre alakul ki. Az ilyen adottságú
emberek csak glutenmentes lisztből készült élelmiszereket ehetnek. Van remény arra,
hogy transzgénikus úton “gluténmentes" (módosított szerkezetű glutént tartalmazó),
nem allergizáló búzát és rozst nemesítsenek. Érzékenység mutatkozhat kétszikűekre
jellemző fehérjék hatására is, de ez sokkal ritkább. A babmagban albumin, globulin,
glutelin található, a legtöbb hüvelyes vicilin nevű globulint tartalmaz. Sokféle enzim, a
legtöbb glikoprotein és lektin is globulin. Nem mérgező albumin a hüvelyesek
magjában lévő legumelin.
A lektinek vagy fitohemagglutininek (hemoglobinnal csapadékot képeznek)
olyan fehérjék, amelyek a sejtmembránra jellemző cukorkomponenseket felismerik és
azokhoz kötődnek. Specifikusak, addig “válogatnak" (nevük emiatt lektin!), amíg a
nekik megfelelő, membránból kiágazó cukorláncot fel nem ismerik, meg nem találják. E
fontos jelfelfogó fehérjék az edényes növényekben gyakoriak. Szerepük van például a
szimbióziskapcsolat kialakításában hüvelyesek és Rhizobium-baktériumok között.
Főleg magvakban raktározódnak és csírázás alatt metabolizálódnak. Néhány
lektin mitogén, azaz serkenti a mitózist. Szelektív felismerőképessége miatt az
immunbiológiában és -terápiában számosat felhasználnak, ilyenek például: búzacsíralektin,
szójalektin, ricinuslektin, fagyöngylektin, bablektin. Különösen a Fabaceae
családra jellemző specifikus lektinek előfordulása (pl. kanavalin a Canavalia
ensiformis-ban, továbbá Arachis hypogaea, Glycine max, Lens culinaris, Phaseolus
spp., Vicia spp.). A Phytolacca americana (Phytolaccaceae) lektinje antivirális.
A mérgező fehérjék közül a legfontosabb a ricinus (Ricinus communis,
Euphorbiaceae) magjában található toxalbumin, amely zsírban nem oldódik (tehát a
tisztított ricinusolajban nincs). 3-4 nyers ricinusmag lenyelve egy felnőtt ember halálát
okozhatja! (A ricin és hasonló toxikus lektinek monoklonális ellenanyagokhoz kötve
szerepet kaphatnak a “célzott" rákterápiában).
Érdemes megjegyezni, hogy emésztésgátló tripszin-inhibitor tulajdonságú
fehérjék több hüvelyes növényre jellemzők még, de ezek kisebb molekulatömegűek,
mint a lektinek. A szója tripszin-inhibitora pankreasz-hipertrófiát és fokozott működést
okoz, de akárcsak a lektinek, ez a fehérje is hőérzékeny, így hőkezelés vagy főzés
hatására elbomlik.
Léteznek proteolitikus fehérjék, azaz fehérjebontó növényi enzimek is. Ezeket
kivonják a növényekből és az élelmiszeriparban vagy gyógyászatban használják fel,
például: papain (Carica papaya, Caricaceae), bromelain (Ananas comosus,
Bromeliaceae), ficin (Ficus spp., Moraceae).
f) Azotoidok
Alkaloidok
Az alkaloidok nitrogéntartalmú heterociklusos (aromás) vegyületek, amelyek
speciális anyagcsereúton, aminosavakból jönnek létre. Gyenge bázikus tulajdonságuk
miatt “alkáli"szerűek, nevük emiatt alkaloid. Általában erős élettani hatásuk miatt
rendszerint állatokra és az emberre viszonylag kis töménységben is toxikusak. A
nyitvatermők és az egyszikűek viszonylag kevés, a kétszikűek viszont sokféle
alkaloidot tartalmaznak, a családok kb. 20%-ára jellemző jelenlétük.
Kristályosan először 1806-ban a morfint Sertürner izolálta a mákból.
Legismertebb alkaloidok: nikotin (Nicotiana tabacum, N. rustica), kokain
(Erythroxylon coca), kinin (Cinchona pubescens), sztrichnin és brucin (Strychnos nuxvomica),
atropin, szkopolamin (Atropa belladonna, Datura stramonium, Hyoscyamus
niger), kolchicin (Colchicum autumnale). Alkaloid a hallucinogén meszkalin
(Lophophora williamsii) is.
Mérgező hatásuk legtöbbször szerepet játszik abban, hogy távol tartsák a legelő
állatokat (ízük rendszerint számukra is keserű) vagy a fitofág rovarokat. E hatások nem
mindig általánosak, gyakran a mérgező növényeknek is megvannak a sajátos fogyasztói.
Egy-egy szerkezeti módosulás azonban elegendő lehet ahhoz, hogy a táplálkozó rovar
ne fogyasszon tovább “megszokott" vegyületét tartalmazó eledeléből. Például a
burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) főképpen a burgonya fogyasztója, pedig a
Solanum tuberosum zöld szervei mérgező szteroid alkaloidot (szolanint) tartalmaznak.
Ez a vegyület nincs hatással a burgonyabogárra. A burgonya dél-amerikai vad rokona, a
Solanum demissum szolanin helyett egy nagyon hasonló szerkezetű szteroid alkaloidot
tartalmaz. Ez a demisszin (csak abban különbözik a szolanintól, hogy nincs benne
kettős kötés, valamint xilóz kapcsolódik hozzá glikozidkötésben) elriasztja a
burgonyabogarakat. Tehát a deterrens (elriasztó) hatású demisszin nem teszi lehetővé,
hogy ekdizon képződjön a burgonyabogárban.
Az alkaloidokat tartalmazó növények nagy része tehát bizonyos növényevő
állatokat (főleg egyes rovarokat, közülük is elsősorban lepkéket) távol tart, másokra
nem hat, ezek viszont táplálkozás alkalmával felhalmozhatják és ezáltal ragadozóikat
riasztják el. Igen sok erős hatású (toxikus) gyógynövény tartalmaz alkaloidot.
A valódi alkaloidokon kívül megkülönböztetünk pszeudoalkaloidokat és
protoalkaloidokat. A pszeudoalkaloidok nem aminosavakból származnak. Ide
tartoznak a terpenoid alkaloidok (pl. a sisakvirág diterpenoid akonitinje vagy Solanumfajok
szteroid alkaloidjai) vagy a foltos bürök (Conium maculatum) piperidinszármazéka,
a koniin. A protoalkaloidokra jellemző, hogy a nitrogénatomot nem
heterociklusos gyűrűben, hanem egyszerű aminocsoport formájában tartalmazzák (pl.
meszkalin, efedrin), de ide sorolhatók a kvaterner nitrogénatomot tartalmazó pigmentek,
pl. a Chenopodiaceae családra jellemző kromoalkaloidok, a betalainok (és glikozidjai a
betaninok) is, melyek antioxidáns színanyagok és egyáltalán nem toxikusak. Vitatható,
hogy például a nem heterociklusos nitrogént, hanem amid-nitrogént tartalmazó, erős
hatású kolchicin alkaloid-e vagy inkább protoalkaloid. A toxikus arisztolochiasav
(farkasalmában) pedig nitrát-nitrogént tartalmaz. Ezek a protoalkaloidok szerkezetüket
tekintve kivételt képeznek.
Különösen a következő családokban találhatók alkaloidok: Amaryllidaceae,
Liliaceae, Annonaceae, Apocynaceae, Fumariaceae, Lauraceae, Loganiaceae,
Magnoliaceae, Menispermaceae, Papaveraceae, Ranunculaceae, Rubiaceae, Rutaceae,
Solanaceae.
Az alkaloidszintézis genotípusos sajátság, ezért már legtöbbször sejt- és
szövettenyészetből kimutathatók a közvetlen prekurzorok vagy akár végtermékek.
Mégis a kifejlett növény bizonyos szervei (pl. gyökér, levél, virág, mag) vagy szövetei
(pl. kéreg) többet tartalmazhatnak, mint a növény többi részei.
Szerkezetükre a következő nitrogéntartalmú heterociklusok a legjellemzőbbek:
pirrol, pirrolidin, piridin, piperidin, indol, kinolin, izokinolin. A növényben többnyire
vízben oldódó sók formájában vagy fenolsavakhoz kötődve fordulnak elő
sejtvakuólumban vagy kiválasztó szövetekben. Gyakori sót képző szerves savak:
citromsav, almasav, borkősav, benzoesav.
Bioszintézisük sokféle és külön-külön is bonyolult. A legfontosabb kiindulási
aminosavak az ornitin, a lizin, a fenilalanin, a tirozin, a triptofán és a hisztamin, de
fontos alapvegyület még az antranilsav és a nikotinsav is.
Ornitin és lizin eredetű alkaloidok
Tropán-alkaloidok
Ornitinből képződik a tropanol (pl. Datura stramonium) és az ekgonin (pl.
Erythroxylon coca). Ezekből fenolsavakkal való észtereződéssel jön létre a hioszciamin
(és racem párja az atropin) és a kokain. Tropán-alkaloidok a Solanaceae család
következő fajaira jellemzők: Atropa belladonna, Datura stramonium, Hyoscyamus
niger (az atropin paraszimpatolitikus hatású), Scopolia carniolica, Anisodus tanguticus
(Kínában honos), Duboisia spp. (Ausztráliában honos). Ugyancsak tropán-alkaloid a
hallucinogén kokain. Az Erythroxylon-fajok többnyire Bolíviában és Venezuelában
honosak, ültetvényekben termesztett növények.
Pirrolizidin-alkaloidok
Ornitinből putreszcin, ebből homospermidin jön létre. Gyűrűzáródással
képződik a pirrolizidin. Az Asteraceae (Eupatorium, Petasites, Senecio, Tussilago stb.)
és Boraginaceae (Anchusa, Cynoglossum, Echium, Heliotropium, Myosotis, Symphytum
stb.) családokra jellemzők leginkább. Szórványosan megtalálhatók még az
Apocynaceae, Euphorbiaceae, Fabaceae, Orchidaceae, Poaceae, Santalaceae
családokban.
Általában májtoxikusak, mutagének vagy karcinogének, vagyis gyógyászatban
csak korlátozott mértékben használnak egyes fajokat, pl.: Borago officinalis,
Symphytum officinale, Tussilago farfara, Eupatorium cannabinum. A martilapu néhány
mg/kg (ppm) pirrolizidint, pontosan szenkirkint tartalmaz. Érdekes, hogy emlősökben
egészen más a pirrolizidinek anyagcseréje, mint rovarokban. Emlősök májában
hidrolízis révén az észterkötés felbomlik és több lépésen át erősen májtoxikus aldehiddé
alakul át. Bizonyos molylepkékben (pl. egy bűzpillében, a Danais chrysippusban)
azonban alig változik, csupán - gyűrűszerkezetét megtartva - kissé oxidálódik és
résztvesz a hímek feromonképződésében, ezáltal szerepet játszik a nőstények
vonzásában. A Senecio (aggófű) eredetű pirrolizidin tehát feromonokká (danaidol,
hidroxi-danaidol, danaidon) alakul. Hogy e feromonmolekulák valóban ebből a
tápnövényből származnak, azt azzal bizonyították, hogy az aggófű eredeti észteralkaloidjait
is megtalálták a hímlepke szőrcsomóiban.
Kinolizidin-alkaloidok
Lizinből indul ki bioszintézisük. Főleg a Fabaceae család néhány fajára
jellemzők, pl.: Cytisus scoparius, Laburnum anagyroides, Lupinus spp. A csillagfürt
magja a benne lévő lupanin és lupinin miatt keserű, emiatt az “édes" (alkaloidmentes)
csillagfürt nemesítése fontos gyakorlati cél. Több Lupinus fajban ugyancsak
kinolizidin-típusú anagirin alkaloid található, ez a vegyület borjúra teratogén hatású, de
a szarvasmarhát ritkán betegíti meg. Tejjel kiválasztódva azonban humántoxikus.
A Lycopodiaceae családba tartozó Lycopodium (Huperzia) serratum (Kína)
kinolizidin-alkaloidja, a huperzin javítja a memóriazavarral küszködő betegek állapotát.
Indolizidin-alkaloidok
Lizinből létrejövő, indolvázat is tartalmazó alkaloidok. Viszonylag ritkák. Alkilés
bisz-indolizidinek fordulnak elő a Dendrobium (Orchidaceae) nemzetségben, arilindolizidinek
egyes Ipomoea-fajokban (Convolvulaceae).
Piperidin-alkaloidok
Két molekula fenilalaninból és egy molekula lizinből képződik a lobelin, az
észak-amerikai (Appalach-hegység) indiánok füstölőszerének, a Lobelia inflatanak
(Lobeliaceae) a hatóanyaga. Légzésközpont-izgató, gyógyszerként alkalmazva
életmentő vegyület.
A nálunk is termeszthető Punica granatum (Punicaceae) gyökérkérgéből
izolálták a bélféregirtó pelletierint. A Piperaceae családra (pl. Piper nigrum) jellemző,
hogy illóolaja terpenoidokban gazdag. Jellemző rá, hogy fő komponense piperin. A
piperin a piperinsav és a piperidin amidja.
Több piperidin-alkaloid nem lizinből, hanem poliketid-úton -
transzamidálódással - képződik. Legfontosabb képviselőjük az illékony természetű
koniin, a foltos bürök (Conium maculatum, Apiaceae) érett termésének halálosan
mérgező alkaloidja (közismert, hogy Szokratész “bürökpohár" kihörpintésével vetett
véget életének).
Nikotinsav eredetű alkaloidok
A piridinvázas nikotinsav alkotja a nikotin (Nicotiana spp., Solanaceae) egyik
részét, az ornitin-eredetű pirrolidin-váz pedig a másik részét. A nikotin illékony, erősen
bázikus alkaloid, halálosan toxikus idegméreg. Emellett inszekticid is.
Az Areca catechu (Palmae) termése a beteldió, melynek fő hatóanyaga, az
arekolin alkaloid paraszimpatomimetikus hatású. Az arekolin könnyen teratogén vagy
karcinogén nitrozoaminná bomlik le. A Ricinus communis (Euphorbiaceae) alkaloidja
is nikotinsav-vázas méreg (cianogén piridon-származék), melynek neve ricinin (nem
ricin!).
Fenilalanin és tirozin eredetű alkaloidok
Izokinolin-alkaloidok képezik e vegyülettípus leggazdagabb csoportját.
Bioszintézisükre közösen jellemző, hogy fenilalaninból, illetve tirozinból alakulnak ki.
Fenetilaminok
A legkezdetlegesebb szerkezetűek, tulajdonképpen protoalkaloidok. A feniletilamin
vagy a tiramin nem alakul át izokinolin heterociklussá. Legismertebb közülük a
nálunk védett Ephedra distachya és más Ephedra-fajok (Ephedraceae) fő
protoalkaloidja, az efedrin. (Újabban “mintájára" szintetizálták az amphetamin-tartalmú
és egyre több problémát okozó kábítószereket.)
Tetrahidro-izokinolinok
Az ide tartozó növények fenetilaminok mellett tetrahidro-izokinolinokat is
tartalmaznak, vagyis itt már gyűrűzáródás is bekövetkezik. Legismertebb az
Echinocactus = Lophophora williamsii (Cactaceae), az aztékok hallucinogén kaktusza
(“peyotl"). Fő fenetilamin protoalkaloidja a meszkalin (ugyancsak kábítószer), fő
tetrahidro-izokinolin alkaloidpárja pedig az anhalonidin és az anhalamin.
Benzil-tetrahidro-izokinolinok
Egyszerűbb formái tirozin részvételével képződnek. Legismertebb a simaizomgörcsoldó
papaverin, a mák (Papaver somniferum, Papaveraceae) egyik legfontosabb
hatóanyaga.
A “megkettőződött", vagyis bisz-benzil-tetrahidro-izokinolinok gyakoribbak
az edényes növényekben, kb. 10 családban fordulnak elő, számuk 400 körül van. Főleg
a következő családokra (ezeken belül nemzetségekre) jellemzők: Menispermaceae
(Abuta, Albertisia, Chondrodendron, Cocculus, Curarea, Stephania, Tiliacora),
Ranunculaceae (Thalictrum), Berberidaceae (Berberis, Mahonia), Monimiaceae,
Annonaceae (Phaeanthus, Popovia, Pseudoxandra, Uvaria), Lauraceae.
Legismertebb képviselőjük a kurare, az indiánok által használt nyílméreg.
Hatóanyagai neuromuszkuláris blokkolók, melyek végül izombénulást okoznak. A
Chondrodendron tomentosum tartalmazza a leghatásosabb kurare méreganyagot, a
tubokurarint.
Ha a fenilcsoport másként (közvetlenül) kapcsolódik a tetrahidro-izokinolin
alapváz aromás gyűrűrészéhez, akkor keletkeznek az aporfinoidok. Kb. 500 alkaloid
tartozik ehhez a csoporthoz. Néhány fontosabb család: Annonaceae, Lauraceae,
Magnoliaceae, Monimiaceae, Menispermaceae, Hernandiaceae, Ranunculaceae.
Újabb kapcsolódási variációt jelent, ha a bioszintézis útján a tetrahidroizokinolin
nitrogén-tartalmú gyűrűrészéhez kapcsolódik a fenilcsoport. Ezek a
protoberberinek. A következő családokra jellemzők: Berberidaceae, Menispermaceae,
Ranunculaceae, Annonaceae, Papaveraceae.
Több fontos gyógynövény tartozik ebbe a csoportba. Például a Hydrastis
canadensis (Ranunculaceae) berberin hatóanyaga baktericid, fungicid és protozoatoxikus,
hidrasztin hatóanyagát viszont a szemészetben és az érgyógyászatban
használják fel. A nálunk is gyakori füstike (Fumaria officinalis, Fumariaceae),
amelyből epebetegségek elleni gyógyszer készül, fő hatóanyaga a protopin és a
fumaricin. Ugyancsak gyakori gyógynövény a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus,
Papaveraceae). Az egész növény, de főleg a gyökere alkaloidokat tartalmaz. Fő
hatóanyagai a citotoxikus szangvinarin és kelidonin, de tartalmaz még berberint és
sztilopint is. Ide tartozik még a kerti dísznövényként is ismert Eschscholtzia californica
(Papaveraceae). Az előbbieken kívül más, különleges alkaloidokat is tartalmaz. Enyhe
altató, nyugtató és görcsoldó gyógyszereket készítenek belőle ipari úton. A pipacsra
(Papaver rhoeas, Papaveraceae) csak kis mennyiségű alkaloid (roeadin) jellemző.
A Papaveraceae család tehát különösen bővelkedik különleges izokinolinalkaloidokban.
Még egy nagyon fontos származéktípus jellemző rá, a morfináncsoport.
A morfinánok bioszintézise a benzil-tetrahidro-izokinolin-vázas retikulinból
indul ki, miközben tebain és kodein jön létre, végül morfin keletkezik.
A morfin mákszalmából való ipari előállítását Kabay János gyógyszerész (1896-
1936) dolgozta ki az 1930-as évek elején, felesége, dr. Kelp Ilona vegyészmérnök aktív
közreműködésével. Világszabadalma ma is elismert, Tiszavasváron ma is eszerint
állítják elő a morfint.
Fenetil-izokinolinok
Fenilalaninból és tirozinból képződik a Colchicum-fajokra (Liliaceae) jellemző
autumnalin, majd ebből a kolchicin, mely erős méreg, de antimitotikus hatása
(metafázisban gátolja a mitózist) miatt egyes származékait citosztatikumként
használják. Kolchicinnel tetraploid növényeket lehet indukálni, vagyis a
növénynemesítők sikeresen alkalmazzák a nemesítésben (pl. az így előállított tetraploid
vöröshere levelei sokkal nagyobbak, terméshozama is kiemelkedő).
Monoterpenoid izokinolinok
Előfordulásuk főként a Rubiaceae család néhány nemzetségére (pl. Cephaëlis,
Pogonopus) jellemző. Bioszintézisükben szeko-iridoid is részt vesz, ezért
monoterpenoid jellegűek. Így képződik az ipekakuana két fő alkaloidja, az emetin és a
cefaelin. Hatásuk miatt (dizentériát okozó amőbát pusztít, virocid, emellett kisebb
adagban köptető, nagyobb dózisban hánytató) gyógyászati szempontból értékesek.
Triptofán eredetű alkaloidok
Igen nagy csoportot alkotnak. Indol-típusú szerkezetük sokféle állatélettani
hatással járhat együtt, nem egy közülük gyógyszeralapanyag, de sok hallucinogén
vegyület is ide tartozik.
Triptaminok, ß-karbolinok (hallucinogén indol-alkaloidok)
A hallucinogén növények (és gombák!) legnagyobb része indol-alkilamin
származék: triptaminok, karbolin- és ergolin-alkaloidok. A neurotranszmitterek
(szerotonin, adrenalin, noradrenalin) szerkezeti hasonlósága rávilágít az élettani
hatásmechanizmusok összefüggéseire. Érdemes azt is megemlíteni, hogy az
Agaricaceae családba tartozó hallucinogén gombák (pl. Psilocybe aztecorum,
Panaeolus, Conocybe, Stropharia) méreganyagai, a pszilocibin és a pszilocin is ide
tartoznak. Ezeket a gombákat a közép-amerikai aztékok sámánjai fogyasztották kultikus
szertartások alkalmával.
A növényfajok közül a következő két családra jellemző triptamin-származékok
előfordulása: Myristicaceae (dél-amerikai Virola-nemzetség, pl. Virola calophylloides),
Mimosaceae (dél-amerikai Anadenanthera peregrina, A. colubrina magvaiban). Dél-
Amerika Amazonas menti indiánjai a Banisteriopsis-fajok (Malpighiaceae) levelét és
kérgét használták vallási szokásaik alkalmával. Ezek a hallucinogén alkaloidok ßkarbolin-
származékok: harmanok, tetrahidro-harminok, harmalinok, harminok,
harmolok. A Zygophyllaceae családba tartozó, Afrikától É-Indiáig és Mandzsúriáig
terjedő Paganum harmala levelei központi idegrendszert stimuláló ß-karbolinokat
tartalmaznak. (Fajnevéről kapták nevüket a harmanok és az ehhez hasonló nevű
alkaloidok).
Ebben az alkaloidcsoportban a legjelentősebbek a Convolvulaceae családba
tartozó taxonok. Ezekre a triptaminból származtatható, bonyolultabb szerkezetű
alkaloidok jellemzők: ergin, lizergol, klavinok stb. A Rivea corymbosa mexikói fajban
is megtalálhatók. Ezt a növényt is használták az aztékok kultikus ceremóniák
alkalmával hallucinogén hatása miatt. Ugyanerre alkalmazták még a nálunk
dísznövényként meghonosodott Ipomoea tricolor (kékvirágú hajnalka) megőrölt
magvait is.
Érdekes, hogy a Convolvulaceae család említett taxonjai “biokémiai
rokonságban" vannak az ergolin alkaloidokat tartalmazó gombával (Ascomycetes), az
anyarozzsal (Claviceps purpurea), melynek egyes lizergsav-származékait
gyógyszeripari úton dolgozzák fel. Életmentő, a szülészetben vérzéscsillapítóként
alkalmazott orvosságok készülnek belőle. A lizergsavamid mesterséges etilezésével
nyert lizergsav-dietil-amid (= LSD) azonban a legveszélyesebb kábítószerek egyike!
Monoterpenoid indol-alkaloidok
Triptamin és monoterpenoid (főként iridoid) kondenzációjából keletkeznek.
Változatos szerkezetűek, elsősorban a Gentianales rend következő családjaira jellemző
előfordulásuk: Apocynaceae, Loganiaceae, Rubiaceae. A Loganiaceae családba tartozó
Strychnos-fajok igen jelentősek, belőlük több mint 200 alkaloidot izoláltak. A
legismertebb faj a Strychnos nux-vomica, melynek fő alkaloidjai az idegrendszerre
erősen mérgező sztrichinin és brucin. A Rubiaceae családba tartozó Pausinystalia
yohimbe alkaloidjai a szimpatolitikus hatású yohimbin és korinantin.
Az Apocynaceae család sok faja fontos gyógynövény. Alkaloidjai gyakran
gyógyszeripari feldolgozásra kerülnek. Ilyen például a rózsameténg (Catharanthus
roseus), nálunk is ismert dísznövény. Dimer terpenoid indol-alkaloidjai a vinblasztin és
a vinkrisztin. Citosztatikumként a klinikumban ma is használatosak. A szintén ide
sorolható kis télizöld meténg (Vinca minor) fő alkalodja a vinkamin és a vinpocetin. A
vinkamin ipari extrakciójának kidolgozása magyar kutatók (Szász Kálmán, Lőrincz
Csaba) érdeme. A vinpocetin felfedezése pedig lehetővé tette a magyar Cavinton nevű,
agyi vérkeringést javító hatású gyógyszer kifejlesztését.
Kinolin alkaloidok
Az előbb tárgyalt alkaloidtípus prekurzorának gyűrűfelbomlása és másképpen
történő újrakapcsolódása révén keletkeznek a Rubiaceae családba tartozó Cinchonafajok
fő hatóanyagai, a kinin, kinidin, cinkonin és cinkonidin. A kinin ma is a
leghatásosabb maláriaellenes szer, a kinidin viszont fontos szívgyógyszert szolgáltat.
Kinolin alkaloidokat tartalmaz még a Cornales rend Nyssaceae családjába
tartozó Camptotheca nemzetség. A Camptotheca acuminata kamptotecin alkaloidja
toxikus, de citosztatikus. Kevésbé mérgező származékait tumorgátló hatásuk miatt -
bizonyos esetekben - eredményesen alkalmazzák a klinikumban.
Antranilsav eredetű alkaloidok
Kisebb jelentőségűek, mindegyik az antranilsav ciklusos származéka. A
kinazolin-alkaloidok több családban fordulnak elő: Rutaceae, Acanthaceae,
Zygophyllaceae, Scrophulariaceae, Fabaceae, Araliaceae stb. Antimaláriás
lázcsillapítót szolgáltat a Dichroa febrifuga (Saxifragaceae) febrifugin alkaloidja.
Hisztidin eredetű alkaloidok
Hisztidinből keletkeznek az imidazol-alkaloidok. Viszonylag ritkák, például a
Rutaceae családba tartozó dél-amerikai Pilocarpus-fajokban található a gyógyászati
jelentőségű, szemészetben alkalmazott, paraszimpatomimetikus hatású pilokarpin.
Terpenoid alkaloidok
A terpenoidoknál már említésre kerültek. Szeszkviterpénoid alkaloidokat
tartalmaz a Nymphaeaceae családba tartozó Nuphar luteum és a Nymphaea alba
gyökértörzse. Néhányuk gátolja mikrogombák szaporodását.
Diterpenoid és triterpenoid alkaloidok találhatók a Ranunculaceae, Rosaceae,
Garryaceae és Escalloniaceae családokban. Ide tartoznak az Aconitum napellus
(Ranunculaceae) igen toxikus akonitin és akonin alkaloidjai.
Triterpenoid alkaloidok jellemzik az Euphorbiaceae és Daphniphyllaceae család
néhány taxonját.
A terpenoidoknál már szó volt a szteroid alkaloidokról, amelyeknek
legismertebb képviselői a Solanum-fajokban előforduló szolaszodin és szolanidin.
Purin- és pirimidin-származékok
Ismeretes, hogy a purin- és pirimidinbázisok aminosavakból keletkeznek.
Akárcsak a nukleotidok, ugyanúgy az ide tartozó, alkaloidszerű, élettanilag aktív
vegyületek (vagyis valójában nem alkaloidok) nem túl gyakoriak az edényes flórában.
Oxidált és metilezett purinok, vagyis xantinok a koffein, a teofillin és a teobromin.
Fontos gazdasági, ill. gyógynövények tartoznak ide. A Camellia sinensis (=
Thea sinensis, Theaceae) fő hatóanyaga a teofillin és a koffein. A Coffea-fajok (Coffea
arabica, C. liberica, C. canephora, Rubiaceae) koffeint, a Theobroma cacao
(Sterculiaceae) leginkább teobromint, kisebb mennyiségben koffeint, a Cola-fajok
(Cola nitida, C. acuminata, C. verticillata, Sterculiaceae) koffeint, az Ilex
paraguariensis (maté tea, Aquifoliaceae) koffeint és teobromint, továbbá a Paullinia
cupana var. sorbilis (guarana, Sapindaceae) pedig koffeint tartalmaz.
A pirimidin-származékok még ritkábbak. Antinutritív sajátságú a lóbab (Vicia
faba, Fabaceae) magjában található vicin és konvicin (táplálékként fogyasztva
túlérzékeny embereknél akut hemolízist, favizmust okozhatnak). Különleges pirimidinaminosav
a Lathyrus-fajokban (Fabaceae) előforduló latirin.
Cianogén glikozidok
Bonyolult folyamat révén, sok enzim közreműködésével aminosavakból
képződnek. Fontosabbak: linamarin, lotausztralin, prunazin, amigdalin, vicianin,
dhurrin. A glikozidok enzimes úton cukrokra, aglükonra és toxikus hidrogéncianidra
bomlanak. Különösen rovarokat és csigákat tartanak távol a növénytől.
Közel 1000 fajból mutattak ki cianogén glikozidokat. Legtöbb a következő
családokban fordul elő: Rosaceae, Fabaceae, Poaceae, Asteraceae, Euphorbiaceae,
Araceae. Ismertebb nemzetségek: Taxus, Juniperus, Prunus (pl. keserűmandula),
Cydonia, Malus, Sorbus, Eucalyptus, Hevea, Manihot, Sorghum, Linum, Linaria, Lotus,
Phaseolus, Trifolium (főleg Trifolium repens egyes ökotípusai).
Glikozinolátok (izotiocianátok)
Aminosav-származékok, mert - akárcsak a cianogének - aminosavakból
képződnek kénatom beépülésével (cisztein közvetítésével). A glikozid formában
előforduló vegyületek tioglikozidáz hatására izotiocianátot (“mustárolaj") szolgáltatnak.
Az izotiocianátok illó, jellegzetes szagú és csípős ízű vegyületek (mustár, torma).
g) Fenoloidok
Ökológiai és növénykórtani szempontból a fenoloidoknak igen nagy
jelentőségük van. Biogenezisük túlnyomórészt aromás aminosavakból (fenilalanin,
tirozin) indul ki. Először az aminocsoport eltávolítását katalizáló enzimek (ammónialiázok)
aktivizálódnak. Hatásukat a fény sokszorosára fokozza. Így keletkeznek az első
fenilpropánsavak, a fahéjsav-származékok (cinnamoidok): fahéjsav, p-kumársav,
kávésav, ferulasav, klorogénsav.
Általában az alkillánc telítetlensége, a gyakran számos fenolos hidroxi-csoport
jelenléte óriási változatosságot tesz lehetővé. A fenoloidok polimerizálódhatnak,
metileződhetnek, ezen felül sokféle glikozidjuk létezhet. Így jönnek létre a
fehérjekicsapó sajátságú polifenolok, cserzőanyagok. Növénykórtani és allelopátiás
szerepük jelentős. Sok gyógynövény hatóanyagai is fenoloidok közül kerülnek ki.
A növényélettani szempontból annyira fontos kinonok, naftokinonok,
plasztokinonok és ubikinonok kétféle úton is keletkezhetnek, egyrészt a
fenilpropanoidokból láncrövidüléssel, másrészt tri- vagy poliketid (poli-acetil-lánc)
ciklizáció révén (utóbbi a valószínűbb).
Fenolok, fenolsavak, fenilpropanoid származékok
Alkilfenolok poliketid-anyagcsereúton (l. terpenoidok!) is keletkezhetnek, pl. a
Thymus-fajokra jellemző fenol-monoterpének (timol, karvakrol stb.). Leggyakoribb
egyszerű fenol a hidrokinon. Glikozidjai (pl. arbutin) és metiléterei az Ericaceae és
Rosaceae családok néhány fajára jellemzők, pl.: Arctostaphylos uva-ursi, Erica cinerea,
Calluna vulgaris (Ericaceae).
A benzoesav eredetű fenolsavak (pl. protokatechusav, vanillinsav, galluszsav,
sziringinsav) gyakrabban fordulnak elő. Különösen említésre méltó a szalicil-alkohol
glikozidja, a szalicin. Főként Salix-fajok (Salicaceae) kérgében és Filipendula-fajokban
található nagyobb mennyiségben. A szalicin felfedezése vezetett a szalicilsav
előállításához és a népszerű aszpirin sokféle terápiás alkalmazásához.
Néhány fenolpropanoid karbonsavszármazék előfordulása általánosabb (pl. a
klorogénsav héjképletekben gyakori, megtalálható a burgonyában, a
napraforgókaszatban, az almában), másoké ritkább, pl. a rozmarinsav a Lamiaceae-re, a
lithosperminsav a Boraginaceae-re jellemző.
Fenilpropanoidok a stilbenoidok is, de ezekben már két benzolgyűrű van.
Például a Pinaceae családra általában jellemző a pinoszilvin. Érdekes, hogy a
Polygonaceae család néhány Rheum-fajában a hasonló szerkezetű raponticin található.
Ezekhez hasonló bibenzolok és fenantrénné ciklizálódott származékaik edényes
növényekben viszonylag ritkábbak. Egyes családokban azonban előfordulnak, pl.:
Orchidaceae, Dioscoreaceae, Combretaceae.
Kumarinok
Közel 1000 kumarint ismerünk. Az egyszerűbb szerkezetűek a Fabaceae és
Asteraceae családokban gyakoriak, a bonyolultabbak pedig főleg az Apiaceae és a
Rutaceae család fajaira jellemzők. Fahéjsavból képződnek sajátos ciklizációval. A
növényekben leggyakrabban glikozidos formában vannak, pl. az eszkuletin glikozidja
az eszkulin (Aesculus hippocastanum, Hippocastanaceae). Néhány ismertebb kumarin
még az eszkuletinen kívül az umbelliferon, a herniarin, a szkopoletin és a fraxetin.
Egyszerű kumarinok találhatók még a következő ismert fajokban: orvosi és fehér
somkóró (Melilotus officinalis, M. albus, Fabaceae), melyek a kumarinon kívül
antikoaguláns dikumarolt is tartalmazhatnak, továbbá szagos müge (Galium odoratum,
Rubiaceae), illatos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum, Poaceae).
A furanokumarinok olyan kumarinszármazékok, amelyek benzolgyűrűjéhez
furángyűrű csatlakozik, ilyenek például: angelicin, imperatorin, pszoralen, bergapten,
xantotoxin, khellin. Furokumarinok jellemzik az Apiaceae család sok faját (pl. orvosi
angyalgyökér - Angelica archangelica, koriander - Coriandrum sativum, Ammi
visnaga, Ammi majus, pasztinák - Pastinaca sativa, medvetalp - Heracleum
sphondilium), valamint a Rutaceae családban a Ruta graveolens és a Citrus-fajok.
Többségük fényérzékenyítő, azaz fototoxikus. A növényben felelősek az
ellenállóképességért.
Lignánok, ligninek
A lignánok fenilpropán-egységek kondenzációja révén jönnek létre. Fontosabb
biológiailag aktív anyagok a Podophyllum peltatum (Berberidaceae) podofillotoxinja és
α-peltatinja, mindkettő antitumor hatású.
Különösen fontosak - gyakorlati felhasználásuk miatt - a flavanolignánok. A
Silybum marianum (Asteraceae) fő hatóanyagai: szilibin, szilikrisztin és szilidianin.
Gátolják a lipid-peroxidációt, ezáltal membránstabilizáló hatásúak. Emiatt fontos
májvédő gyógyszerek készülnek belőle, például gyilkos galóca mérgezés esetén ezeket
alkalmazhatják.
A ligninek az edényes növényekre különösen jellemzők, de teljesen általános
anyagok, amelyek a sejtfalvastagodás folyamán egyre inkább gyarapodnak. Sajátos
szerkezetformáló tulajdonságaik azonban nagyrészt attól függenek, hogy milyen aromás
alkoholból keletkeznek és milyen kapcsolódási variációban alkotnak
makromolekulákat. Általában háromféle aromás fenilpropanol vesz részt
képződésükben, a koniferil-alkohol (fenyőfélékben), a szinapil-alkohol és a p-kumarilalkohol
(két-és egyszikűekben). Meg kell jegyezni, hogy a lignin gyakran pkumársavval
vagy más savas természetű szerves molekulákkal (pl. p-hidroxi-benzoesav,
ferulasav, sziringinsav, vanillinsav, glukuronsav) észtereket képez. Ezek aránya egyes
ligninekben 5-10 %-ot is elérhet.
Flavonoidok
Flavonok, flavanok
Többféle fontos szerepükről a bevezetőben már említést tettem. Igen elterjedt
vegyületek, több mint 3000 flavonoidot ismerünk, beleszámítva a glikozidokat is. Az
eddigi kutatások szerint bioszintézisére kettős út jellemző, az egyik benzolgyűrű (“B":
fenil) a fenilpropanoid típusú p-kumársavból képződik, a másik (“A"-gyűrű) viszont 3
malonil-CoA ciklussá kapcsolódása révén jön létre (ciklikus triketid =
végeredményként 3 acetilcsoport gyűrűvé alakul 3 szén-dioxid szabaddá válása
közben). Átmeneti termékként keletkezik a tetrahidro-kalkon, mely igen ritkán fordul
elő önmagában, stabil formában. Ebből alakul ki a végleges flavonoidváz kalkonszintáz
segítségével.
Nagyon változatos szerkezetűek. A glikozidkötések kétféleképpen alakulhatnak
ki: oxigénatomhoz vagy szénatomhoz kapcsolódva. Az aglikon különböző oxidált
állapotai szerint különböztetünk meg flavonokat (pl. apigenin, luteolin), flavonolokat
(pl. kvercetin, kempferol), flavanonokat (pl. naringenin, eriodiktiol), flavanonolokat (pl.
taxifolin), flavan-3-olokat (pl. katechin), flavan-3,4-diolokat (pl. leukocianidin), de a
teljesség kedvéért ide sorolhatjuk az antocianidineket (pl. pelargonidin, cianidin) is.
Több, gyógyászati szempontból fontos flavonoidforrás ismeretes. Például rutint
(= rutozid vagy “P-vitamin") szolgáltat a Sophora japonica (Fabaceae) bimbós virágja
(15-20% rutint), ipari módszerrel rutint vonnak ki a Fagopyrum esculentum és a
Fagopyrum tataricum (Polygonaceae) virágzó hajtásából. A Ginkgo biloba
(Ginkgoaceae) trombocita-aggregációt gátló diterpénjei (ginkgolidok) mellett
élettanilag aktív biflavonoidokat és proantocianidineket tartalmaz.
Izoflavonoidok, neoflavonoidok
A flavonoidoktól az izoflavonoidok abban térnek el, hogy a fenilcsoport a
benzpiran (= kromon) váz 3. és nem a 2. szénatomjához kapcsolódik. Főleg a Fabaceae
családra jellemző vegyületek, például a szójában különösen sok genisztein és daidzein
található. Mintegy 700 izoflavonoidot és izoflavonoid-glikozidot ismerünk. Nagy
részüknek - nagyobb mennyiségben és rendszeresen takarmányozva - ösztrogén hatásuk
lehet. Az ösztrus-zavar például szarvasmarhák meddőségét idézheti elő.
Az izoflavonoidok és a pterokarpanok (ciklizálódott származékaik) baktériumvagy
gombafertőzés, esetleg abiogén stresszorok hatására felszaporodhat. Az ilyen
anyagokat a növénykórtanban fitoalexineknek nevezzük. A szója és a borsó különösen
gazdag pterokarpan-jellegű fitoalexinekben.
A neoflavonoidok még ritkább vegyületek, ezeknél a 4. szénatom a fenilcsoport
kapcsolódási helye. Jelenlétük Fabaceae, Clusiaceae és néhány Rubiaceae taxonra
jellemző.
Antocianinok
A vízoldékony antocianinok - mint glikozidok - fontos pigmentek, szerepükről
a bevezetőben már említést tettem. Az aglikont antocianidinnek nevezzük. Az edényes
flóra zárvatermőire általában jellemző, hogy a párta- vagy lepellevelekben bőven
megtalálhatók. Néhány fontosabb antocianidin: pelargonidin, cianidin, peonidin,
delfinidin, petunidin, malvidin.
A legfontosabb antocianin-tartalmú gazdasági növényünk a Vitis vinifera
(Vitaceae). A szőlőbogyóban található pigmentek különösen a vörösbort szolgáltató
fajtákra jellemzők. Gyógyászati értéke van a Vaccinium myrtillus, V. corymbosum
(Ericaceae) és a Ribes nigrum (Grossulariaceae) antocianinban gazdag gyümölcseinek.
Festéket szolgáltatnak például a Malvaceae családba tartozó Althaea rosea var. nigra és
a Malva silvestris subsp. mauritiana sziromlevelei, továbbá a Sambucus nigra
(Caprifoliaceae) érett bogyói vagy a Centaurea cyanus (Asteraceae) virágai.
Antocianinokban gazdag a Hibiscus sabdariffa (Malvaceae) piros csészelevele, a
hibiszkusztea alapanyaga.
Tanninok
A tanninok olyan növényi polifenolok, amelyek a fehérjéket kicsapják. Emiatt
bőrcserzők. Vízben jól oldódnak, és könnyen közlekednek az edényes növények
szállítóelemeiben. Kinonokká oxidálódva különösen jól kötődnek fehérjékhez. Ezek a
képességek teszik lehetővé, hogy a növények betegségellenálló-képességének mértékét
megszabja a tanninok minősége és mennyisége. Sok polifenol antibakteriális,
antimikotikus vagy antivirális.
Viszonylag sok fenolos hidroxi-csoportja lehetővé teszi sokféle kapcsolódásukat
(kondenzáció, észterképződés, glikozidok kialakulása), ami együttjár funkcionális
hatásuk változatosságával.
Biogenezisük szerint két nagy csoportra oszthatók: hidrolizálható és kondenzált
tanninok.
A hidrolizálható gallotanninok általában a galluszsav (vagy digalluszsav) és a
glükóz észterei. A következő családokra különösen jellemzők: Ericaceae,
Combretaceae, Anacardiaceae, Geraniaceae, Aceraceae. A dimer galluszsavból álló
ellagitanninok főleg a Rosaceae (pl. Agrimonia, Potentilla, Rosa), Geraniaceae,
Onagraceae, Lythraceae családokban fordulnak elő. A fák kérgei is gazdagok különféle
hidrolizálható tanninokban (pl. Quercus spp., Fagus sylvatica, Corylus avellana stb.).
A kondenzált tanninok vagy proantocianidinek flavan-3-ol polimerek,
ugyancsak nagy molekulájú és sok hidroxi-csoporttal rendelkező vegyületek. A
legegyszerűbbek a dimer procianidinek, de gyakoribbak az edényes növényekben a
trimer, tetramer vagy polimer proantocianidinek.
Kinonok
Minden valószínűség szerint tri- és poliketid szintézisúton jönnek létre a
kinonok, naftokinonok, antrakinonok és a naftodiantronok. Több mint 1200 kinont
ismerünk, az edényes növényeken kívül jelen vannak a gombákban és a zuzmókban is.
Az egyszerű benzokinonok viszonylag ritkábbak, pl.: Myrsinaceae, Primulaceae,
Boraginaceae családokban. A naftokinonok több családban előfordulnak, de nem
általánosak, ilyenek pl.: Bignoniaceae, Ebenaceae, Droseraceae, Juglandaceae,
Plumbaginaceae, Boraginaceae, Lythraceae, Proteaceae, Verbenaceae. A legismertebb
naftokinon az allelopátiás hatású juglon (Juglans spp.).
Az antrakinonok sokkal gyakoribbak, a gombákon és a zuzmókon kívül az
edényes flóra következő családjaira jellemzők: Rubiaceae, Fabaceae, Polygonaceae,
Rhamnaceae, Liliaceae, Scrophulariaceae.
Antrakinon-glikozidok több hashajtó hatású gyógynövény hatóanyagai, pl.:
Cassia angustifolia, C. senna (Caesalpiniaceae), Frangula alnus (Rhamnaceae). Az
Aloe-fajok (Liliaceae) és a Rheum-fajok (Polygonaceae) is bővelkednek különböző
szerkezetű és hatású antron- és antrakinon-glikozidokban.
Naftodiantron-vázas hatóanyagot, hipericint tartalmaz az enyhe antidepresszáns
hatású Hypericum perforatum (Hypericaceae). A hipericin azonban érzékeny
egyéneken allergiás tüneteket válthat ki erős fényen, mert fotoszenzibilizáló.
Terpenofenolok
A legfontosabb (ugyancsak összetett bioszintézissel létrejövő) terpenofenolok a
kannabinoidok, a Cannabis sativa (Cannabaceae) hatóanyagai. Közülük a bioszintézis
végén keletkező termék, a tetrahidro-kannabinol (THC) a legfontosabb, ugyanis gyakori
hallucinogén hatóanyag, melyet a rostkender csak nyomokban tartalmaz. Az indiai
változat gyantája 1 %-nál több THC-t tartalmazhat, kábítószereket állítanak elő belőle.
Különböző formákban és töménységekben terjesztik. A marihuana 2-6%, a hasis 5-20%
THC-t tartalmaz.
Terpenofenol-származékok jellemzik a szintén Cannabaceae családba tartozó
komlót (Humulus lupulus). A gyantában lévő keserű ízű anyagai a humulon és a
lupulon. A szárított komlótoboz vagy a belőle készített gyógyszerek enyhe nyugtatóként
használhatók.
4. Vadon termő, védendő és termesztett gyógynövények,
gyógynövény-nemesítés
Magyarországon régi hagyománya van a gyógynövény-gyűjtésnek. Az alföldi
szikeseken termő magyar orvosi székfű kiváló minősége miatt a 19. és 20. században
világhírű volt. Ma is sok gyógynövényt gyűjtenek hazánkban, de a körülmények
rosszabbak. Egyre zsugorodnak a vizes élőhelyek, szegényednek az őshonos
növényeket termő területek. Sok a környezetvédelmi szempontból veszélyeztetett
lelőhely. Gyakran sok évig, akár évtizedekig megmarad egy-egy régen használatban
lévő szintetikus növényvédőszer vagy bomlástermék a talajban. A gyógynövények
ezeket felvehetik és raktározhatják. A gyűjtött nyersanyag nem tartalmazhat vagy csak a
megengedett mértékben tartalmazhat növényvédőszer-maradványt vagy nehézfémet. A
gyógynövény-biotermékek minőségi követelmény-rendszere még szigorúbb.
Általános szabály, hogy csak tiszta, pormentes helyről szabad gyógynövényeket
gyűjteni. A talajból kiszedett vagy kitermelt gyökeret és gyökértörzset alaposan, tiszta
ivóvízzel kell megtisztítani. Kulcskérdés a begyűjtött növényi nyersanyag szakszerű
szárítása. A nedves, kellően ki nem szárított részek bepenészedhetnek. A mikotoxinokat
tartalmazó szárítmányok használata tilos. Idegen anyagok, szemét, más, szennyező vagy
mérgező gyógynövényrészek nem fordulhatnak elő a nyersanyagban vagy a
szárítmányban. Mindezekre szabványok, gyógyszerkönyvi előrások a mérvadók.
A gyűjtést csak állami szervek által felhatalmazott tanfolyamokon képzett és
eredményes vizsgát tett szakmunkások végezhetik, ez a követelmény szárításra éppen
úgy érvényes. A legfontosabb, hogy a gyűjtő teljesen biztos legyen abban, hogy mit
gyűjt. Tudnia kell, hogy milyen időpontban és állapotban kell a gyűjtést végeznie.
Védett területen csak a természetvédelmi hatóság írásos, helyre és időre érvényes
engedélyével szabad tevékenykedni.
Hazai gyűjtésből exportra is jut, jelenleg nagy mennyiségben szállítanak külföldi
forgalmazóknak például a következő drogokból: Chamomillae (Matricariae)
anthodium, Achilleae (Millefolii) herba (et flos), Equiseti herba, Tiliae flos, Sambuci
flos, Urticae folium, Taraxaci herba et radix, Juniperi galbulus, Crataegi summitas et
fructus, Cynosbati (Rosae) pseudofructus, Chelidonii herba.
Magyarországon fontosabb, gyűjtésből származó drogok (gyűjtött mennyiség
hozzávetőleges sorrendje szerint): Chamomillae anthodium, Tiliae flos, Urticae folium,
Cynosbati pseudofructus, Equiseti herba, Achilleae herba, Solidaginis herba, Hyperici
herba, Sambuci fructus et flos, Visci stipes, Taraxaci radix, Bardanae radix.
Fontosabb vadon termő gyógynövényeink (megjelölve a védett fajokat):
Achillea collina (vagy A. millefolium) herba, Acorus calamus (VÉDETT) rhizoma,
Adonis vernalis (VÉDETT, de termeszthető) herba, radix, Aesculus hippocastanum
semen, cortex, folium, Agrimonia eupatoria herba, Agropyron (Elymus) repens rhizoma
et radix, Alchemilla xanthochloa (vulgaris) (VÉDETT) herba, Arctium lappa radix,
Arnica montana (VÉDETT, helyette termeszthető az egyenértékű A. chamissonis) flos,
herba, rhizoma, Artemisia absinthium folium, herba, Artemisia vulgaris herba, Betula
pendula folium, Calluna vulgaris herba, Capsella bursa-pastoris herba, Centaurium
erythraea herba, Chelidonium majus herba, radix, Cychorium intybus radix, Colchicum
autumnale tuber, semen, Convallaria majalis folium, herba, flos, rhizoma, Corylus
avellana folium, cortex, gemma, Cotinus coggygria folium, Crataegus monogyna, C.
laevigata summitas, flos, folium, fructus, Digitalis lanata (VÉDETT, de termeszthető)
folium, Dryopteris filix-mas rhizoma, Epilobium parviflorum herba, Equisetum arvense
herba, Euphrasia rostkoviana herba, Filipendula ulmaria herba, Frangula alnus cortex,
Fumaria officinalis herba, Galega officinalis herba, Galium (Asperula) odoratum herba,
Galium verum herba, Geum urbanum rhizoma et radix, Glechoma hederacea herba,
Gypsophila paniculata radix, Hedera helix folium, Herniaraia glabra herba, Hippophaë
rhamnoides fructus (VÉDETT, de termeszthető), Hypericum perforatum herba,
Juniperus communis pseudofructus, Lamium album flos, herba, Leonurus cardiaca
herba, Lycopodium clavatum (VÉDETT, inkább importból való) spora, herba, Malva
sylvestris flos, folium, Menyanthes trifoliata (VÉDETT) folium, Ononis spinosa radix,
Pinus sylvestris turio, terebinthina, Plantago lanceolata, P. altissima folium,
Polygonum aviculare herba, Populus nigra gemma, Potentilla arenaria herba,
Potentilla erecta rhizoma et radix, Primula veris radix et rhizoma, flos, Pulmonaria
officinalis folium, herba, Rosa canina s. l., más Rosa spp. pseudofructus, Rumex spp.
fructus, radix, Sambucus nigra flos, fructus, Sempervivum tectorum herba, Solidago
canadensis, S. gigantea, S. virga-aurea herba, Symphytum officinale rhizoma et radix,
Tanacetum vulgare herba, flos, Taraxacum officinale radix, folium, herba c. radicibus,
Thymus serpyllum herba, Tilia cordata, T. platyphyllos, T. tomentosa flos, Tussilago
farfara folium, flos, Urtica dioica folium, herba, radix, fructus, Vaccinium myrtillus
folium, fructus, Valeriana officinalis rhizoma et radix, Verbascum phlomoides flos,
Verbena officinalis herba, Veronica officinalis herba, Viola odorata folium, rhizoma et
radix, flos, Viola tricolor herba, Viscum album folium, stipes.
A hazánkban termeszthető, legfontosabb gyógynövények agrotechnikai
tudnivalóit HORNOK (1990) és BERNÁTH (2000) alapos és gondos kézikönyvei
tartalmazzák. Ezekből a mezőgazdasági szakemberek részletesen megtudják, hogy a jó
és viszonylag állandó minőségű terméket (drogalapanyagot) gondos szabályok betartása
nélkül nem lehet biztosítani akár a közvetlen felhasználás, akár az ipari feldolgozás
szempontjait is vesszük figyelembe. Ismernünk kell a termesztendő növény ökológiai
(talaj-, víz-, hőmérséklet- és fény-) és agrotechnikai igényeit: elővetemény, magról való
vetés vagy palántázás, növényápolás, tápanyagellátás, betakarítás, primér feldolgozás
(már akár a termőterületen), szállítási gondosság, szárítás (természetes vagy
mesterséges), tárolás. Külön megvannak a szabályai a vetőmagtermesztésnek. Ismerni
kell a rendelkezésre álló fajtákat, ha lehetséges, több fajtát vagy a célnak megfelelő,
legelőnyösebb hatóanyag-tartalmú fajtát használni.
Fontosabb termesztett gyógynövényeink: Althaea rosea var. nigra flos, Anethum
graveolens fructus, herba, Angelica archangelica radix, Anthemis nobilis flos, Artemisia
dracunculus herba, Borago officinalis semen, Brassica alba, B. nigra, B. juncea semen,
Calendula officinalis flos cum calycibus seu sine calycibus, Carthamus tinctorius flos,
semen, Carum carvi fructus, Chrysanthemum cinerariifolium flos, Cnicus benedictus
herba, Coriandrum sativum fructus, Cucurbita pepo var. styriaca semen, Digitalis
lanata, D. purpurea folium, Dracocephalum moldavica herba, Echinacea purpurea, E.
angustifolia, E. pallida radix, herba, folium, flos, Fagopyrum esculentum, F. tataricum
herba, Foeniculum vulgare fructus, Ginkgo biloba folium, Humulus lupulus strobulus,
Hyssopus officinalis herba, Lavandula angustifolia flos, Levisticum officinale radix,
Linum usitatissimum semen, Malva sylvestris subsp. mauritiana flos, Marrubium
vulgare herba, Matricaria recutita anthodium, flos (cribratum), Melissa officinalis
herba, Mentha piperita folium, herba, Ocimum basilicum herba, Oenothera
erythrosepala semen, Origanum majorana herba, Papaver somniferum caput,
Pimpinella anisum fructus, Plantago lanceolata folium, Ruta graveolens herba, Salvia
officinalis herba, Salvia sclerea herba (recens), Satureja hortensis herba, Silybum
marianum fructus, Sinapis alba semen, Thymus vulgaris herba, Trigonella foenum
graecum semen, Valeriana officinalis radix.
A gyógynövény-nemesítés nehéz műveletsor. Szempontjait és műveletét két
példával érzékeltetem. A fő cél mindig a termésbiztonság, a területre vonatkoztatott
hatóanyag-mennyiség növelése (biomassza, ill. terméshozam fokozása) és kívánt
hatóanyag vagy hatóanyagok legkedvezőbb minőségi összetétele és mennyisége.
Mindezt egyidejűleg elérni igen bonyolult és nehéz feladat. Ezért a gyógynövények
nemesítése az egész növénynemesítésen belül a legösszetettebb, ismerve a hatóanyagok
változékonyságát, képződésüknek ökológiai függőségét, érzékenységét. Vázlatos
példák:
Valeriana officinalis (macskagyökér) nemesítése:
A ploiditásfok (alapkromoszómaszám többszörösei) növekedésével általában
erőteljesebb a hatóanyagok felhalmozódása, főként a valerensav vonatkozásában.
Illóolaj-tartalomban ellentétes a tendencia: legmagasabb érték a tetraploid “collina"-
típusban található. A természetes populációk genetikai változékonyságát ismerni kell:
V. officinalis var. latifolia (Lengyelország): 2n = 14, 28; V. officinalis var. exaltata: 2n
= 14; V. officinalis ssp. officinalis (tipustaxon): 2n = 14, V. officinalis ssp. collina: 2n =
28. Vannak oktoploid (2n = 56) populációk is, ezek is felhasználhatók a keresztezési
kombináció megtervezésekor.
Nemesítés szakaszai:
Szelekció: morfológiai, produkció-biológiai szempontok (gyökértömeg,
illóolajtartalom) szerint.
Populációanalízis: vegetatív szaporítással (hátrányt jelent).
Produkcióstabilizálás fő szempontjai: ökostabilitás, magas illóolajhozam, betegségellenállóság.
Hatóanyag növelése: produkció-biológiai és ökostabilitási előnyök mellett a fő
hatóanyag (ciklopentán-szeszkviterpén típusú valepotriát) mennyiségi növelése
(módszerek: beltenyésztés, hímsteril-vonalak előállítása, keresztezés stb.).
Fajtakísérletben összehasonlítás, állami fajtaminősítés (szaporítóanyag forgalmazásának
előfeltétele), fajtaoltalom (vagy szabadalmaztatás).
Papaver somniferum (mák) nemesítése:
Nemesítési cél fő szempontjai: termés (mag) mennyiség növelése, morfin vagy más
hatóanyag növelése (“ópiummák", gyógyszeripari cél), alkaloid-mennyiség csökkentése
(étkezési mák).
Módszerek, eredmények:
Szelekciós nemesítés: szelekciós nyomás (pl. hűvös, fényszegény körülmények között
eredményesebben lehet szelektálni magasabb narkotin- vagy kodein-tartalomra, továbbá
betegség elleni rezisztenciára), előnyt jelent az öntermékenyülés, tájfajták
egyedszelekciójával nagy hozamú fajták állíthatók elő.
Kombinációs nemesítés: kasztrálás, keresztezés, heterózis, hibridtörzsek és hibridfajták
előállítása (tulajdonságok fixálása, pl. tok-, ópium-, maghozam vagy morfintartalom,
rezisztencia tulajdonságok), eredményes lehet a Papaver somniferum és a P. orientale
reciprok keresztezése.
Poliploidia, mutációs nemesítés, géntranszformáció: több tok, több morfin, kevés mag
(vetőmag-előállításra), spontán mutációk (pl. alkaloidszegény típus) felhasználása,
szomatikus embriogenezis alkalmazása, transzgénikus fajták nemesítése.
Fajtakísérletek, fajtaelismerés, fajtafenntartás.
Külön említésre méltó, hogy a genetikailag módosított (manipulált)
gyógynövények nem minősülhetnek GMO-termékeknek akkor, ha a gyógyszeripar
dolgozza fel, vagyis kizárólag meghatározott szerkezetű, tiszta vegyületek izolálása, ill.
előállítása a cél. Ilyenkor fel sem merülhet az a kétely, hogy valamilyen “melléktermék"
nem kívánt hatást gyakorol a fogyasztó szervezetre. Ha sikerül biotechnológiai
módszerrel olyan magas morfin-tartalmú és kórokozóknak ellenálló transzgénikus fajtát
előállítani, ami kizárólag gyógyszeripari feldolgozásra kerül, akkor nincs ok tiltakozni.
Ha transzgénikus úton sikerül a hioszciamin-epoxidáz szintéziséért felelős gén
expresszálódását jelentősen megnövelni, akkor sokkal nagyobb mennyiségben
keletkezik a transzgénikus Daturában szkopolamin, melynek kinyerése - más értékes
farmakológiai tulajdonsága miatt - ipari szempontból gazdaságos.
A közvetlenül, teaként vagy más, nem annyira szelektív kivonással előállított
készítményként kerül forgalmazásra egy transzgénikus gyógynövényfajta (pl. menta
vagy édeskömény) terméke, akkor minden szempontból meg kell győződni az
ártalmatlanságról (génmanipuláció nem várt hatásainak sejtbiológiai és állatélettani
bizonyítása), akárcsak bármilyen GMO-élelmiszer esetében (pl. transzgénikus
paradicsom, alma, szőlő, búza stb.). Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb GM-növény
előállítói olyan ipari növények (pl. szója, kukorica, gyapot) rovarrezisztenciáját vagy
gyomirtószer-rezisztenciáját tudták kialakítani, amelyekből tisztított proteint izolálnak
(pl. szója), ipari keményítőt, izocukrot, alkoholt és olajat állítanak elő (pl. kukorica)
vagy vattát gyártanak (pl. gyapot). Az említett GM-növények előállításában az USA jár
élen, ezzel is biztosítva monopolhelyzetét az egész világon. Komoly kérdés, hogy a
hatalmas területen termesztett transzgénikus ipari növények milyen helyrehozhatatlan
károkat idézhetnek elő a genetikai sokféleség megőrzése terén. Ennek kifejtése azonban
nem tartozik jelen könyv tárgyköréhez.
5. Teadrogok primer feldolgozása, kivonatok készítése
A hivatalosan elismert gyógynövény-drogok egy része alkalmas tea (vizes kivonat)
készítésére. Ezek a teadrogok önmagukban (“monotea") vagy teakeverékek
(gyógyszerészi szaknyelven “species") formájában használhatók. Erős hatású teadrog
(pl. Chelidonii herba) alkalmazásához orvosi javallat szükséges, adagolásuk
meghatározott. A legtöbb drogból veszély nélkül készíthető tea, mert enyhe hatásuk ezt
lehetővé teszi. Sokszor betegségek megelőzésére, krónikus betegségek kezelésében, de
gyakran hirtelen fellépő betegségek gyógyítására is felhasználják. Mégis, a biztos
diagnózis érdekében bármilyen betegség esetén meg kell kérdezni az orvos vagy a
gyógyszerész véleményét. Ugyanez vonatkozik a szálas és filteres gyógyteakeverékekre
is. Az ártalmatlannak tűnő, folyamatos gyógyteázás is okozhat nem kívánt hatásokat (pl.
a cserzőanyag-tartalom megterhelheti a májat).
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv I. kötetében a “Gyógynövényteák - Plantae ad
ptisanam" definíciója a következő (01/2002:1435): “A gyógynövényteák kizárólag egy
vagy több növényi drogból álló gyógyszerkészítmények, amelyekből főzéssel,
forrázással vagy áztatással frissen fogyasztható vizes oldatok készíthetők. A
gyógynövényteákat általában ömlesztve vagy adagolt formában, tasakokban
forgalmazzák. A gyógynövényteáknak meg kell felelniük a Gyógyszerkönyv
vonatkozó, egyedi cikkelyeinek vagy ezek hiányában a Növényi drogok (1433) általános
cikkely követelményeinek. A gyógynövényteák mikrobiológiai tisztaságára vonatkozó
ajánlások (5.1.4.-4. Mikrobiológiai tisztasági osztály) figyelembe veszik az előírt
elkészítési módot (forró víz vagy nem forró víz használata)."
Akármelyik teadrogról vagy teadrog-keverékről is legyen szó, alapvetően fontos
az azonosított és ellenőrzött alapanyag megfelelő minőségű tisztítása és aprítása, vagyis
primer feldolgozása, ami már az alapanyag betakarításával elkezdődik.
A primer feldolgozás általános szempontjai:
1. A betakarítás optimális időpontjának megválasztása (“technológiai érettség"),
2. Betakarítás, ill. gyűjtés módjának megválasztása: értékes, drogot szolgáltató része
legyen a növénynek,
3. Az alapanyag kíméletes és gyors (3-5 óra) beszállítása a szárító helyiségbe; ha
nyers, akkor a szállító eszközről fedett, betonpadozatú helyiségbe kerüljön, ahol kb.
kétszeres tömegének megfelelő felületre helyezik, ritkán (kb. 8 óránként) átforgatják
(különösen érzékeny pl. a citromfű, kamilla, útifű, virágok), ha száraz, akkor
pormentes, tiszta felületre kerül és lefedik,
4. Alapanyag minősítési szempontjai átvétel előtt: faj azonos, ép, egészséges, jellemző
szín, szag, idegen anyagoktól mentes,
5. Feldolgozás előtti tárolás: elkülönítve a mérgező, nem mérgező, erős illatú
nyersanyagokat, ugyanígy elkülönítve: virág, levél, herba, gyökér stb. (A
szállításhoz raklapok, targonca szükséges),
6. Előkészítő műveletek szárítás előtt:
- tisztítás (kézzel, rostával, mosással, pl. macskagyökér, orvosi angyalgyökér,
hámozással, pl. fehér szappangyökér)
- aprítás (pl. vastagabb gyökereket)
- fosztás, pl. levél morzsolása (majoránna)
- erjesztés, pl. Camelia, Vanilla (külföldi nyersanyagokat a helyszínen)
7. Szárítás - kíméletes vízelvonás: a növényanyagból a mechanikailag kötött és az
ozmotikus nedvesség eltávolítása (víztartalom 90-ről kb.14%-ra); fizikai tényezők:
- a szárító levegő hőmérséklete: előnyös, ha minél alacsonyabb, általában nem
több 600C-nál
- a szárító levegő nedvességtartalma (ellenárammal egyenletes a száradás)
- a szárító levegő áramlási sebessége és iránya (lehet egyirányú vagy
ellenáramú)
- a szárítás időtartama
A szárítás módja lehet:
- természetes
- mesterséges (szárítóberendezéssel)
a) hideg levegős szárítás (8-12 nap, ventillátorral): nagyon érzékeny
alapanyagoknál
b) meleg levegős (leggyakoribb), 4-12 óra
c) forró levegős: főleg ipari drogok (2-5 perc, 200-10000C, erős lebegtetéssel)
1 kg száraz droghoz általában a következő friss nyersanyag-mennyiségekre van
szükség:
- virág: 6-7 kg
- levél vagy herba: 5-6 kg
- termés (és álbogyó, tobozbogyó), gyökér, kéreg: 2-3 kg
- mag: 1,2 kg-tól (pl. mustár, csipkebogyó) 2 kg-ig (pl. kömény, ánizs,
édeskömény)
8. Drogtisztítás és drogaprítás (tehát a szárított nyersanyagok további feldolgozása)
Lehetőségek, gyakoribb eszközök, gépek:
- válogatószalagos tisztítás (kézi, 1-10 m/perc sebességgel)
- vágógépek (pl. Heinen EWK, Winicker WA): simavágás keresztkéssel,
kockavágás hasító késsel és szabályozható keresztkéssel
- morzsológépek: szárított herbából az értékes levél- és virágrész
lemorzsolása; részei: morzsolódob, szártalanító rosta, portalanító rosta, szita
(majoránna, bazsalikom)
- őrlőgépek: kalapácsos, vágva őrlő stb., finomabb aprításra szolgál
- rostagépek: frakcionálás, homok- és porelválasztás (kamilla szártalanítása is)
- triőrök: fekvő, forgóhenger üregekkel ellátva, a magdrogtól elválasztja az
eltérő méretű részeket
Drogaprítás mértéke (előírásonként a szálköz távolsága és a szita számozása eltérő
lehet):
- aprítás nélkül: kisebb virágzatok, virágok (pl. Chamomillae anthodium,
Lavandulae flos)
- scissus = durván aprított - I. szita (rosta) finomságú (6,3 mm): virágok
- conscissus = aprított - II. szita (rosta) finomságú (4,0 mm): levelek, herbák
- semiconscissus = finoman aprított - III. szitafinomságú (2,0 mm): gyökér,
gyökértörzs, kéreg, fás részek, bőrnemű levelek, termések, magvak
- IV., V. szitafinomságra porított anyag ipari feldolgozásra alkalmas (pl.
tabletta, kapszula gyártás)
- VI. szitafinomságú frakció (0,32 mm): az eredeti tömegnek legfeljebb 5%-a
mehet át (különösen a filteres teák esetében fontos, hogy minél kevesebb
legyen ez a szitafrakció, mivel a finom papíron átjuthat a drogpor és a
készült tea üledékessé válik).
Kivonatok készítése
A gyógyteaféléket a vizes kivonás (arány általában 2-5 g drog/100 ml víz) módja
szerint osztályozhatjuk:
Infusum (forrázat): leforrázni vagy áztatás után 20 percig gőztérben tartani,
majd 10-15 percig lefedve állni hagyni, utána szűrni
Decoctum (főzet): főzzük 10-15 percig vagy duzzasztás, ill. áztatás után 40
percig gőztérben tartani, melegen szűrni
Digestio (pállítás): hosszabb ideig (4-8 órán át) tartó áztatás 30-70 0C-on (pl.
kutyabengekéreg, medveszőlőlevél)
Maceratio (áztatás): hosszabb ideig (akár 8-12 órán át) tartó áztatás
szobahőmérsékleten (pl. orvosiziliz-gyökér, csipkebogyó)
Ad fomentosum et ad cataplasma (borogatásra): előbbi finomabb, utóbbi
kevésbé finomabb aprítású drogpor. Vízzel nedvesítve, pépesen, borogatás
céljából (pl. Farina lini melegen, Farina sinapis langyosan lumbago ellen)
Ad fumigationem (füstölőként): pl. asztmadohány cigarettázásra (Species
antiasthmatica ad fumigationem)
A teakeverékek vizes kivonására teljesen általános előírást nem lehet megadni,
mivel a forrázat vagy főzet készítése a komponensek arányától függ. Általában a gyártó
cég vagy az előállító gyógyszerész adja meg a teafolyadék készítésének módját.
Egyéb folyékony kivonat, alkoholos tinktúra, extraktum vagy párlat,
préselmény, pép lehet például:
- különleges macerátum; kivonószer lehet pl. sósavval kissé savanyított
desztillált víz, ecet, bor vagy olaj (zsíros olajjal készül macerátum a
fokhagymából, az orbáncfűből vagy az árnikavirágból stb.)
- solutio (oldat): speciális eljárással készül pl. az Aqua aromatica
- sirupus (cukoroldatos galenikum): Sirupus aurantii, Sirupus rubi idaei,
Sirupus laxans stb.
- tinctura (szeszes kivonat): többnyire 40-70%-os etilalkohollal áztatással
vagy perkolációval, ülepítéssel vagy szűréssel (vékony vattarétegen kolálva:
szűrlet = colatura). Drog és kivonószer aránya általában: 1:10, 1:5. Ide
tartoznak a homeopáthiás őstinktúrák is. A gutta (csepp-készítmény)
legtöbbször alkoholos kivonat. A gyógyborok is hasznosak lehetnek,
gyakran esszenciát (tinktúrát) kell a javasolt arányban fehér- vagy
vörösborral elegyíteni. (A népi orvoslásban sok helyen gyógypálinkákat
alkalmaznak. Ezekért nem vállal felelősséget a szakember!)
- extractum (sűrű és száraz kivonat): általában etilalkoholos kivonatok
töményítésével készíthető. Szárazanyag-% szerint lehetnek:
extractum fluidum (sz.a.: 15-50%)
extractum subspissum (félsűrű, sz.a.: 50-70%)
extractum spissum (sűrű, sz.a.: 70-85%)
extractum siccum (száraz, sz.a.: 94% körül)
- szuperkritikus fluid extrakció (SCFE) legtöbbször szén-dioxiddal
- illóolaj kinyerése vízgőz-desztillációval vagy nyomással (sajtolással)
- zsíros olaj kivonása oldószerrel vagy préseléssel
- hidrofil anyagok vizes kivonását követő liofilizálás, porlasztva szárítás,
vákuumbepárlás (pl. instant porok, granulátumok)
- frissen préselt lé (pl. káposzta, cékla) pasztőrözve vagy liofilizálva
- gyümölcspép (pulpa), pl. hashajtó lekvárfélék
- egyéb formulázás gyógyszertechnológiai módszerekkel (pl. ciklodextrines
por, granulátum, tabletta, drazsé, gyógycukorka, kapszula, kenőcs stb.)
6. Gyógynövények minősítése, fitokémiai értékelése
Külön feladat az ipari gyógynövények minősítése, hiszen a hatóanyag-kivonás szelektív
művelet, ebben az esetben a hatóanyag szennyeződés-mentessége, tisztasága,
egységessége a döntő kérdés. Kifejezetten magas szintű műszeres analitikai munkát
igényel.
A drogok minőségi követelményeit szigorú gyógyszerkönyvi és
szabványelőírások rögzítik. A drogelőállításban érvényesülnie kell a “Szabályos
Termesztési Eljárás"-nak (GAP = Good Agricultural Practice) és az ISO (International
Organization for Standardisation) 9002:1994 szabványnak. A minősítés - akár belső,
akár hatósági - a Ph. Hg. VII. (1986) vonatkozó cikkelyeinek figyelembe vételével, de
már Ph. Hg. VIII. I. (2003) és II. (2004) köteteinek megfelelően történik. Probléma
esetén segítséget nyújthatnak a Ph. Eur. és a DAB korábbi és folyamatosan bővülő
előiratai. Például a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv “Növényi drogok - Plantae
medicinales" (1433. számú általános cikkely) kiterjed az előállításra, azonosításra,
vizsgálati módszerekre és növényvédőszer-maradványok kimutatására vonatkozó
legfontosabb tudnivalókra. Bármilyen gyógynövény vagy gyógynövény alapú
készítmény előállítása során érvényesíteni kell a GMP (Good Manufacturing Practice)
követelményeit a minőség garantálása érdekében. Ezek:
- hatóanyag(ok) standardizálása (összes hatóanyag vagy egyes hatóanyagok
mennyiségi megadása),
- szerves oldószerek (kivonószerek) maradványa nem vagy csak a
megengedett szint alatt lehet benne,
- nehézfém vagy peszticid maradvány nem lehet benne,
- mikrobiológiailag megfelelő tisztaságúnak kell lennie (stabilitás!),
- csomagolóanyag minősége, a csomagolás módja az előírt követelményeknek
megfelelő legyen.
A drogminősítésnek az egészségvédelmet, a visszaélés megakadályozását, a
fogyasztói érdekvédelmet, a termelői és kereskedelmi érdekvédelmet egyszerre kell
szolgálnia.
Az említett Ph. Hg. VII. (1986) I. kötetében megtalálhatók a drogok és illóolajok
általános tudnivalói és vizsgálati módszerei. A II. kötet 71 növényi drog és 15 illóolaj
minőségi követelményeit tartalmazza. A Magyar Szabvány (MSZ) gyakran még ma is
hivatkozási alapul szolgálhat (ha nincs újabb és jobb). Ebben a szabványgyűjteményben
1992-ben 145 drog- és 35 illóolajszabvány volt érvényben. I. és II. osztályú minőségi
kategóriát különböztet meg.
A Ph. Hg. VIII. készítéséhez az 4. Európai Gyógyszerkönyv adja a példát.
Tájékoztatóként tudjuk, hogy új magyar gyógyszerkönyvünkben mintegy 200 növényi
drog, 30 oleum, 30 aetheroleum, 20 tinktúra és 10 extraktum fog szerepelni.
A vonatkozó cikkelyek taglalása elárulja, hogy milyen sokféle szempont szerint
kell megvizsgálni a drogokat:
1. Drog és anyanövényének tudományos és magyar neve
2. Azonosság
- makroszkópos vizsgálat
- mikroszkópos vizsgálat (pl. folium esetén sztómák típusa, sztómaindex)
- azonossági reakció
- vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat, gázkromatográfiás vizsgálat vagy
spektroszkópiás azonosítási módszer
3. Tisztaságvizsgálat
- organoleptikus vizsgálat
- idegen anyagok: növény egyéb részei, idegen eredetű szennyezések (nem
lehet több 2% m/m-nál)
- szárítási veszteség (1050C-os szárítószekrényben, előírt ideig végzett
szárításra bekövetkező tömegveszteség)
- sósavban nem oldódó hamu (= homok) tartalma (a drog hevítése, majd 600
0C-os izzítása után visszamaradó összes hamu koncentrált sósavban nem
oldódó maradékának 100 g drogra vonatkoztatott mennyisége)
- peszticidmaradvány-vizsgálat (a jelenlegi gyakorlat szerint “biotermék"
esetében a határ legtöbbször 0,01 mg/kg)
- mikrobiológiai tisztaság: 1 g drogban lehet (DAB 10. szerint):
aerob baktérium 107
penész- és élesztőgomba 104
Escherichia coli 102
más enterobaktérium 104
Salmonella 0
- nehézfémek (pl. Pb, Cd, Hg, Fe, As) a megengedett szint alatt lehet
4. Tartalmi meghatározás (folyamatosan tökéletesedik, eszerint módosulhat)
- kivonatanyag-tartalom meghatározás (vízzel vagy alkohol-víz elegyével)
- duzzadási érték meghatározása (1 g drog duzzadása ml-ben, vízben, 5 óra
múlva, szobahőmérsékleten) nyálkaanyagokat tartalmazó drogoknál
- keserűanyag-tartalom meghatározása (érzékszervi, hígítással)
- cserzőanyag-tartalom meghatározás (pl. bőrporos módszerrel)
- hemolitikus index meghatározása (az a hígítás, ami még teljes hemolízist
idéz elő)
- alkaloid-tartalom meghatározás (újabban műszeres analitikai mérésekkel
kiegészítve)
- illóolaj-tartalom meghatározás
- egyéb anyagcsoportok (pl. összes flavonoid, antrakinon-glikozidok stb.)
mennyiségi értékelése általában spektrofotometriás módszer segítségével
7. Gyógynövénykutatás, ipari gyógynövények
A modern magyar gyógynövénykutatás gyökerei a 19. század elejére nyúlnak vissza,
amikor főként olyan német példák váltak ismertté, amelyek megalapozták a
gyógyszerismereti (farmakognóziai) ismereteinket. Alexander Tschirch (1856-1940)
berni professzor nagyszabású monográfia-sorozata (1912, 2. kiadás egy része 1928-
1932) nagy hatással volt a hazai kutatásokra. Ugyanilyen szemléletformáló
alapmunkának számít az 1913-ban megjelent, első ilyen témájú magyar nyelvű
szakkönyv, Jakabházy Zsigmond és Issekutz Béla “A gyógyszerismeret tankönyve".
Akkor a gyógyszerek nagy része gyógynövény vagy gyógynövény-eredetű
anyag volt. Ma a farmakognózia (a szó szoros értelmében gyógyszerismeret) eredeti
jelentése megváltozott, a farmakológia (= gyógyszerhatástan, gyógyszertan) tárgyalja a
gyógyszerek hatását, a mai farmakognózia pedig a gyógynövényekkel kapcsolatos
botanikai, kémiai és hatástani ismereteket. Ilyen farmakognóziai tankönyv volt Lipták
Pál 1940-ben megjelent “Gyógyszerismeret" című könyve is.
Akár a füveskönyvek (pl. Lencsés, Melius, Pápai Páriz), akár pedig a
leggazdagabb népi orvoslási tapasztalatok bölcsője Erdély volt. Nem véletlen, hogy
Magyarországon a gyógynövényekkel tudományos és gyakorlati alapon Páter Béla
(1860-1938), a kolozsvári gazdasági akadémia igazgatója kezdett el foglalkozni. Az
akadémia kísérleti gazdaságából teremtette meg 1904-ben a világ első gyógynövénykísérleti
intézetét, amire méltán lehetünk büszkék. Utóda és munkatársa Kopp Elemér
(1890-1964) pedig 1948-ban Marosvásárhelyen fektette le a gyógynövénykutatás és az
oktatás alapjait. Páter és Kopp korukat megelőzve összekapcsolták a gyógynövények
kísérleti termesztését a vegyelemzésükkel.
A magyar gyógynövényügy fejlődésének újabb lendületet az I. világháború alatt
bekövetkezett tea- és gyógyszerhiány adott. Ekkor a hadsereg és a polgári lakosság
ellátása érdekében gyógynövénygyűjtési akció indult, a hiányzó orosz tea pótlására a
vad szederfajok levelét gyűjtötték. Ekkor terelődött a figyelem arra a kiaknázatlan
értékre, ami a vadon termő gyógynövények alakjában nagyrészt elpusztult, mert
gyűjtésük és értékesítésük nem volt megszervezve, a külföldi kapcsolatok ezen a
vonalon nem voltak kiépítve. Kitűnt, hogy sok olyan drogot importáltunk az I.
világháború végéig, ami itthon is bőven termett vadon. Ahogy befejeződött a háború, a
nagy értékű tárolt készletekre felfigyeltek a kereskedők. Ekkor azonban nem volt olyan
intézmény, amely a gyógynövények gyűjtését, feldolgozását, értékesítését szakszerűen
irányíthatta volna. A szederlevélgyűjtő állomás csak katonai érdekeket szolgált, s a
háború végével működése véget ért.
Minden igény nyomán 1915-ben kivált a szőlészeti intézetből az ország második
gyógynövény-kísérleti állomása, ami hamarosan, 1918-ban intézetté vált. Első vezetője
Irk Károly vegyész, Páter Béla munkatársa volt, azonban betegsége és korai halála
miatt az intézet megszervezése és irányítása Augustin Béla feladata lett. Augustin volt
tehát a Gyógynövény Kutató Intézet alapítója és igazgatója 1938-ig. Amikor az intézet
megkezdte működését, a hazai drogok még részben ismeretlenek voltak. A külföldiek
például azt tapasztalták, hogy a magyar szarkalábvirág nem kék, hanem bíborlila. Akkor
még nem tudták, hogy a magyar drogot zömében nem a mezei szarkaláb (Consolida
regalis), hanem a lila virágú keleti szarkaláb (Consolida orientalis) szolgáltatta. Ebben
az időben sok hamisított vagy összetévesztés miatt nem valódi drogáru került ki
külföldre. Például a trianoni Magyarországról eleinte árnikavirág néven sok árut vittek
ki, holott a leszűkített ország területén vadon legfeljebb csak a Nyugat-Dunántúlon
fordult elő szórványosan az Arnica montana. Helyette a vele összetévesztett Inula fajok
kerültek begyűjtésre. (Akkor még sem a hegyi árnika, sem az örménygyökér még nem
volt védett.) Az intézet fő feladata tehát a hazai drogok és az azokat szolgáltató
növények alapos megismerése, elterjedésének feltérképezése, a gyűjtés megszervezése
és a drogok tisztaságának megállapítása volt. Gyakori eset volt ugyanis, hogy mérgező
növények (csattanó maszlag, beléndek stb.) részei is belekeveredtek a teadrogokba.
Mindezt csak rendszeres szakemberképzéssel és szigorú ellenőrzéssel tudta
megvalósítani az intézet. Ennek eredményeképpen fellendült a magyarországi drogok
exportja. Augustin Béla támogatásával indult el világútjára az intézetből az a nagy
jelentőségű felfedezés, ami Kabay János nevéhez fűződik, a már korábban említett
eljárás, a mákszalmából történő morfin-előállítás.
A vadon termő gyógynövények közül - mint már említettem - a legnagyobb
jelentősége a székfűvirágnak volt. Ennek minőségi ellenőrzését a Gyógynövény Kutató
Intézet végezte. Az intézetnek több kiemelkedő gyakorlati eredménye is született.
Sikerült kidolgozni a borsmenta termesztési előírásait. A tenyészanyagból szigorú
ellenőrzés nyomán a Mentha rubra egyedeket kiszelektálták, mivel ennek levele és
illóolaja nem a célnak megfelelő összetételű, emiatt rontja a minőséget.
Növénynemesítők közreműködésével sikerült termesztésbe vonni simatokú (nem
tüskés) és alacsony növésű ricinusfajtákat. A megtermelt ricinusmag fedezte az ország
gyógyszerszükségletét és ipari ricinusolaj-igényét. A kutatómunka másik nagyszabású
eredménye volt az anyarozs termesztésének megoldása. Békésy Miklós hosszú éveken át
tartó kísérletezéssel eljárást dolgozott ki, amellyel mesterségesen lehet fertőzni a rozsot,
és így anyarozsot lehet termeszteni. Eljárását hamarosan külföldön is alkalmazták.
A drogok hatóanyag-tartalmának vizsgálata terén úttörő eredményeket ért el
Száhlender Károly, aki 1938-ban Augustin Bélától átvette az intézet vezetését is, de
behívták katonának és a háború áldozatává vált. Ezalatt Rom Pál, a magyar illóolajkutatás
kiemelkedő egyénisége helyettesítette egészen az ostrom utáni időkig, amikor
1945-től az intézet élére Boros Ádám, a kiváló botanikus került. Az ostrom utáni
években a legnehezebb körülmények között kezdte meg működését az intézet. Csak
1953-ban készültek el a laboratóriumok, ahol lendületes kutatás kezdődött. 1950-től a
drogellenőrzési tevékenységet az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet
(OMMI) gyógynövény-minősítő osztálya vette át Giovannini Rudolf vezetésével.
Boros Ádám igazgatói irányítása alatt teljesedett ki az anyarozskutatás
(gépesítés, hatóanyagra történő nemesítés, szaporítóanyagok előállítása), a
szívgyógyszer-alapanyagként felhasznált piros és gyapjas gyűszűvirág kémiai és
nemesítési kutatása és Szathmáry Géza irányító tevékenységével számos vadon termő
(pl. kálmos, kutyabenge, orvosi székfű, szappangyökér, vidrafű) és külföldi
gyógynövény (pl. Hyoscyamus muticus, Datura metel, Ammi majus, Ammi visnaga)
kultúrába vételével kapcsolatos kísérleti tevékenység. Ugyancsak jelentős eredmények
születtek az illóolajat tartalmazó növények (borsosmenta, fodormenta, levendula, orvosi
zsálya, muskotályzsálya, kerti kakukkfű, kapor, konyhakömény, édeskömény, ánizs,
koriander, lestyán, angyalgyökér) agrotechnikájának kidolgozása és illóolaj-kutatása
terén. Gubányi Emil úttörő munkát végzett a gyógyszeripari jelentőségű, rutin-tartalmú
növények kutatásában. Kiderült, hogy a pohánka (Fagopyrum esculentum) helyett a
tatárka (Fagopyrum tataricum) sokkal jobban bírja a szárítást, rutintartalma alig
csökken. Újabb alapanyagként pedig kiválónak bizonyult a japánakác (Sophora
japonica), a nálunk tömegesen ültetett díszfa, kedvelt, útmenti sorfa. Bimbója légszáraz
állapotban rutozidban rendkívül gazdag, nyersanyagként gyártásra alkalmas.
Külön meg kell említeni, hogy ebben az időszakban kezdődtek a növényi
szteroid-kutatások is. Ez azért fontos, mert számos nemi hormon és mellékvesekéreghormon
gyártásához gazdaságosan előállítható alapanyagnak bizonyult néhány külföldi
növény (pl. Dioscorea-fajok). Ezek itthon nem termeszthetők, emiatt a figyelem a
Solanum fajokra terelődött (pl. értékes szteroidforrásnak bizonyult az idegenföldi, de
termeszthető S. aviculare és S. laciniatum).
Az Apocynaceae családba tartozó rózsamenténgről (Catharanthus roseus) és a
kis télizöld meténgről (Vinca minor) a hatóanyagokról szóló fejezetben már említést
tettem, előbbi fontos a rákterápiában, utóbbi egyik hatóanyag-származéka fontos az agyi
vérkeringés javításában. A korábbi Kőbányai Gyógyszergyár Növénykémiai Kutató
Laboratóriumában neves fitokémikus gyógyszerészek, Szász Kálmán, majd Lőrincz
Csaba értek el kiemelkedő gyakorlati eredményeket a “Vinca-kutatásban".
Számos más ipari gyógynövényt dolgoznak még fel hazai gyárak vagy üzemek,
pl. Debrecenben készítik a tökmagolajat tartalmazó kapszulát vagy a máriatövisből
kinyert, májvédő szilimarint tartalmazó drazsét. Ma is népszerű magyar gyógyszerek
készülnek az anyarozsból (Claviceps purpurea) vagy a macskagyökérből (Valeriana
officinalis).
A növényi biokémia előrehaladásában magyar tudósnak, a gyógyszerész Doby
Gézának (1877-1968) voltak úttörő érdemei, aki agráregyetemi rektorként és egyetemi
tanárként adta át szemléletét tanítványainak és szerzett érdemeket külföldön.
A mai gyógynövénykutatás szerteágazó. A régi hagyományokkal rendelkező
kutatóhelyek közül a budakalászi Gyógynövény Kutató Intézet a növényi hatóanyagok
analitikai kutatása mellett a máknemesítésben ér el kiemelkedő eredményeket, de itt
található az Európában is híres gyógynövény-génbank és kemotaxonómiai botanikus
kert. A Semmelweis Egyetem Farmakognóziai Intézete sokat tett azért, hogy a
fitoterápia ma már hazánkban is gyakorlattá válhatott. A gyógynövények sejt- és
szövettenyésztése terén nemzetközileg elismert kutatóhely. A Szegedi
Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetében magas szintű fitokémiai kutatás folyik
(hatóanyagok izolálása, szerkezetkutatása), de hagyományos hírneve szinte állandó,
mivel a növényi kábítószerek analitikai kutatásában korábban és ma is jeleskedik. A
Corvinus Egyetem (korábban Kertészeti Egyetem) Gyógy- és Aromanövények
Tanszéke a gyógynövények nemesítésében és termesztésében ér el jelentős sikereket.
8. Fitoterápia, aromaterápia, homeopathia
Fitoterápia
A fitoterápia akkor is az embert szolgálja, ha gazdasági állatok gyógyítása vagy
rovarok, férgek riasztása, elűzése (repellensek), sőt elpusztítása (inszekticidek) a cél.
Lehet a farmakoterápia része (phytotherapeuticum forte és mite), de az alternatív
orvoslásban és a természetgyógyászatban is helyet kap.
Erős hatású növényi molekulák ígéretesek a súlyos betegségek leküzdésében. A
már említett ipari gyógynövények közül újra a mák hatóanyagai érdemelnek kiemelést,
de ipari alapanyagként példaként említhetők a szója feldolgozása során kinyerhető
fitoszterolok. Ipari módszerekkel, félszintézissel vagy mikrobiológiai úton értékes
szteroidokká alakíthatók. Reményt keltő a növényi toxinok, főleg fehérjék (pl. a ricinus
ricin toxalbuminja, a szója tripszin-inhibitora) alkalmazása monoklonális
ellenanyagokhoz kötve, hiszen az így kialakított molekula-konjugátumok fokozhatják a
célzott citosztatikus immuno-kemoterápiás kezelések eredményességét.
Néhány klasszikus példát sorolok még fel a citosztatikus alkaloidok közül.
Például az őszi kikerics kolchicinjét, a rózsameténg vinblasztin, leukokrisztin, vindezin
hatóanyagait, a Camptotheca acuminata kamptotecinjét, a Taxus brevifolia taxolját.
Figyelemre méltó a lignánok közül a Podophyllum peltatum podofillotoxinjának
alkalmazása vagy az immunmoduláns gomba-poliszaharidok (pl. Lentinus edodes, azaz
shiitake lentinánjának) felhasználása a rákterápiában. Számos növényi antivirális
hatóanyag jellemzi a Rosaceae családba tartozó gyógynövényeket. Több drogból
készítenek antivirális vagy immunstimuláns gyógyszereket, pl. citromfű (méhfű), tuja,
kasvirág, fehér fagyöngy, körömvirág, sédkender stb. A növényi hatóanyagok esetében
is igaz, hogy a különféle molekulaszerkezetek hatásmechanizmusának sejtbiológiai
vagy farmakológiai értelmezése a legtöbb esetben nem kellően tisztázott.
Hatáserősségben és veszélyességben a kábító növényi drogok foglalják el a
csúcsot. A problémakörről összefoglaló monográfia (BAYER 2000) és cikksorozat
(SZENDREI és NAGY 2003) nyújt teljes áttekintést. Ezúttal csak felsorolom a
gyakoribb hallucinogén növényeket, drogokat vagy vegyületeket: Papaver somniferum
(opium, morfin, a félszintetikus heroin), Erythroxylum coca, E. novogranatense (Cocae
folium, kokain), Cannabis sativa ssp. indica (kannabisz, marihuana, hasis, THC),
Lophophora williamsii (peyotl, meszkalin), Piptadenia peregrina, P. colubrina (yop, ill.
cohoba), Virola calophylloidea (yakée, paricá, epóna), Banisteriopsis-fajok (ayahuasca,
caapi), Paganum harmala, a félszintetikus LSD, Rivea corymbosa, Ipomoea tricolor, I.
violacea (ololiuqui), Catha edulis (kath), Ephedra sinica és egyéb Ephedra-fajok
(Ephedrae herba, efedrin), Areca catechu (Arecae semen, beteldió vagy arekadió),
Atropa belladonna, Hyoscyamus niger, Datura-fajok.
Általában érvényes, hogy egyáltalán nem közömbös, hogy egy növény nyersen,
főzve, italnak vagy teának elkészítve milyen ízű. A fűszernövények változatos íz világát
többnyire terpenoidok, alkilaminok, szerves savak észterei, mustárolaj-származékok
idézik elő. A gyümölcsök sajátos zamatát, illatát legtöbbször szerves savak, észterek,
cukrok, cukoralkoholok, polifenolok, cianogének adják. A lédús, húsos gyümölcsök egy
része különösen gazdag antioxidánsokban, vitaminokban és vitaminszerű
vegyületekben. Emiatt például a fekete és piros áfonya, a fekete és piros ribiszke, a
feketeszeder, a málna, az eper, a narancs, a citrom, a szőlő, az alma stb. alkalmazása a
diétában vagy a mindennapi táplálkozásban igen fontos nyersen vagy rostos, szűrt és
pasztőrözött formában.
Az orvosi praxisban legnagyobb segítséget PETRI (1999) könyve nyújtja, mivel
sok speciális gyógyszert és gyógynövényből készült terméket is értékel. Nem utolsó
szempont, hogy a szakszerűen szárított gyógynövények, drogok, továbbá kivont olajok,
viaszok és illóolajok közvetlen felhasználása is népszerű és hasznos. Közülük
számosból specialitások (kapszula, tabletta, drazsé, kenőcs stb.) készülnek.
A fitofarmakonokról leginkább a gyógyszerész szerezhet bő információt
hagyományos és elektronikus eszközök segítségével. A kezelő orvosok többségének
nincs ideje arra, hogy megállapítsa, vajon egy-egy gyógyszer természetes vagy
szintetikus eredetű-e. A gyógyszerész azonban fel kell hogy készüljön a korrekt
tájékoztatásra (kitérve az esetleges mellékhatásokra is) az orvos vagy a panaszos
kérdéseire. Nem könnyű kielégítő farmakológiai adatokat találni a készítményekről. Ha
nem izolált és farmakológiai bizonyítékokkal jellemezhető hatóanyagról van szó, hanem
teadrogokról, illetve ezek vizes kivonatairól, nem kis problémát jelent a tudományos
igényű magyarázat. Gyakran csak általánosságokat tud említeni a szakember, hiszen
antioxidáns hatás gyakran igazolható, de egy célzott terápiában az ilyen tulajdonságok
legfeljebb a kiegészítő kezelés szükségességét indokolják. Persze ez egyáltalán nem
kevés, és a megelőzés hangsúlyozása sem áltatás.
A különféle, Magyarországon és külföldön előállított és az Országos
Gyógyszerészeti Intézet által forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyteakeverékek a
panaszos számára hasznosak, a bő választék előnyt jelent a gyógynövényszaküzleteknek
és a gyógyszertáraknak. Sokkal több időbe kerülne, továbbá orvosi vagy
gyógyszerészi felelősséggel járna, ha a gyógyszertárban a panaszos egyénre vagy a
betegre sajátos összetételű teakeverékeket készítenének. Pedig megérné, hiszen
akkreditált minőségvizsgáló garantálja a komponensek alkalmazhatóságát, ami azt
jelenti, hogy a drog a hatóanyagot vagy hatóanyag-csoportot elegendő mennyiségben
tartalmazza, nem mutatható ki belőle peszticid-maradvány, nehézfém vagy
radioaktivitás, vagyis megfelel az érvényben lévő gyógyszerkönyv előírásainak.
A természetgyógyászatban a gyógynövények iránti érdeklődést különösen Maria
Treben írásainak magyar nyelvű kiadásai (pl. “Egészség Isten patikájából") és az ehhez
fűződő élelmes üzletpolitikai fogások nagy mértékben megnövelték. A baj nem a
jóakaratú, de kellő mennyiségű tényen nem nyugvó, inkább “csodás" eseteket leíró
Trebentől származik, hanem az emberi hiszékenységet kihasználó üzletemberektől.
Sorban jelennek meg olyan forgalmazó láncok, melyek áltudományos magyarázatokkal
ellátott teákat, kapszulákat, oldatokat és egyéb termékeket terjesztenek nem kis áron.
Közben hangsúlyozzák, hogy a beteg gyógyulásáért nem vállalnak felelősséget. Vagy
táplálék kiegészítőként, teaitalként ajánlják, így kikerülve a szakmai kritikát vagy az
utólagos reklamációt. Mindezek miatt a szakemberek véleménye egyre fontosabb,
hiszen a panaszosok és a súlyos betegségben szenvedők félrevezetése, becsapása súlyos
vétség. Nehéz a felvilágosító gyógyszerész vagy orvos helyzete, ha gyógyíthatatlan
betegről van szó. Ilyenkor a remény is segíthet, és kockázatos a racionális érvelés.
Aromaterápia
Az aromaterápia céljait tekintve nem különbözik a fitoterápiától. A kinyert
illóolajat közvetlenül használják gyógyításra vagy betegség megelőzésére.
Az illóolajat tartalmazó növények nagy része kellemes közérzetet idézhet elő.
Vannak kellemetlen, csípős szagú illóolajok is, pl. a mustáré vagy a fokhagymáé. A
legvonzóbb illatúak is kellemetlenné válnak, ha nagy töménységben érik a
szaglószervünket. Az “aromatárius" gyógyszerészek a 16. századtól kezdve nemcsak az
európai, hanem az amerikai aromás növényeket is megismerték. Vízgőz-desztillációval
vagy préseléssel nyerték ki belőlük az illóolajat, ebből pedig aromás vizeket és
kenőcsöket készítettek. Népszerű volt a kálmos-, cédrus-, rozmaring-, fahéj-, levendula-
, boróka- és rózsaolaj, míg a magyar népi orvoslásban inkább a fokhagyma,
vöröshagyma, torma, orvosi székfű és a bodzavirág voltak ismertebbek. Ember- és
állatorvoslásunkban több mint 80 aromás növényt használtak. Ma sokféle trópusi
illóolaj is beszerezheztő, pl. a Melaleuca leucodendron “cajeputi"-illóolaja, a
Melaleuca viridiflora “niaouli"-illóolaja, a szintén Myrtaceae családba sorolható és
ausztrál teafának nevezett Melaleuca alternifolia illóolaja, a rózsafának nevezett Aniba
rosaeodorata (Lauraceae) illóolaja vagy a Cananga odorata (Annonaceae) “ylangylang"-
illóolaja. Gyógyászati értékük is van, de főként az illatszeripar használja
mindegyiket. Népszerű a narancs, a citrom, a mandarin, a mirtusz, a grapefruit, a jázmin
vagy a citronella illóolaja is. Érvényes gyógyszerkönyveinkben hivatalos
aetheroleumok hazánkban mind beszerezhetők és az aromaterápiában alkalmazhatók.
A legtöbb illóolaj gátolja a mikroorganizmusok fejlődését (pl. kakukkfűé, a
benne uralkodó timol miatt, vagy a szegfűszegé, a benne lévő eugenol miatt) és jól
alkalmazható akut vagy krónikus felső légúti hurutok csillapítására.
Gyulladáscsökkentő hatásuk is igazolható, rajtuk kívül ugyanígy hat még a fahéj, a
kamilla, az eukaliptusz és a fenyők illóolaja. (A gyulladáscsökkentő hatást
prosztaglandin-szintézist gátló hatással igazolják.)
Tehát a belső hatást kifejtő illóolajokat például a következő növények
szolgáltatják: 1. Köptető, légúti hurutok kezelésére alkalmas és antibakteriális: ánizs,
édeskömény, kakukkfű, borsosmenta, narancs, narancsvirág, citrom, orvosi zsálya,
levendula, fenyő fajok, kamilla, fahéj, eukaliptusz (utóbbiból pl. gyógycukorka is
készül), 2. Gyulladáscsökkentő, antiszeptikus, inhalálásra és szájüreg kezelésére
alkalmas: kamilla, zsálya, eukaliptusz, kakukkfű, fahéj, 3. Étvágygerjesztő: ánizs,
kálmos, orvosi angyalgyökér, édeskömény, narancs, borsosmenta, fahéj, 4. Epehajtó:
kálmos, kömény, levendula, borsosmenta, 5. Szélhajtó: ánizs, édeskömény, kömény,
koriander, bazsalikom, borsosmenta, kamilla, 6. Görcsoldó: kamilla, konyhakömény,
édeskömény, narancs, borsosmenta, citromfű, sárkányfőfű, fahéj, cickafark, 7.
Vizelethajtó: lestyán, petrezselyem, boróka (használatuk óvatosságot igényel, mert a
glomeruláris szűrésráta erősen növekedhet, emiatt vesefelhám-irritáció előfordulhat!), 8.
Vérkeringést elősegítő, frissítő, felnőtteknek fürdővízbe csepegtethető (magas
vérnyomás vagy szívbetegség esetén nem!): rozmaring, levendula, borsosmenta, fenyő,
citrom, citronella, 9. Nyugtató: macskagyökér, levendula, borsosmenta, (fürdőbe
csepegtetve még majoránna, narancs, mandarin, fahéj), 10. Fejfájás esetén borogatásra:
citrom, narancs, fenyő, levendula, 11. Pollenallergia esetén száraz papír-zsebkendőre
cseppentve: borsosmenta, kamilla, 12. Légtérillatosító: kerti izsóp, levendula,
majoránna, borsosmenta, fodormenta, bazsalikom, istenfa, 13. Masszázsolajokhoz (pl.
édesmandula, mogyoró, avokádó, jojoba, oliva): az előbb felsorolt, célnak megfelelő,
nyugtató, frissítő vagy izomlazító illóolajok.
Némelyik illóolaj nemcsak az alkalmazás helyén, hanem más szövetekben, sőt
reflexes úton a központi idegrendszer egyes részein is hat. Emiatt az idegrendszeri
betegségben szenvedőknek különösen óvakodniuk kell bármilyen illóolaj használatától.
Erre érzékenyekben epileptiform görcsöket is előidézhet. Nem ritka, hogy egyes
illóolajokra vagy illatos növényekre allergiás reakció alakul ki.
Homeopathia
A szervezet öngyógyító képességének gyógyszeres támogatására szolgálnak a
homeopathiás gyógyszerek. A homeopathia az a kezelési elv, mely csökkentett, gyakran
kémiai vagy fizikai módszekkel ki nem mutatható hatóanyagot tartalmazó
készítményeket alkalmaz. E gyógyszer nagy adagban egészséges személyeknél hasonló
tüneteket vált ki, mint amelyeket a betegnél lehet észlelni. Emiatt a gyógymód
“hasonszenvi", a szer pedig hasonszer.
Az alapelv kialakítása Samuel Hahnemann (Meissen 1755 - Párizs 1843)
nevéhez fűződik. Tapasztalatai szerint a kinakéreg nagy adagban váltólázat okozott. A
“similis similibus curantur" megállapításon és a “nil nocere" elvén alapszik a
homeopathia lényege: a szer annál erősebb, minél kisebb a dózis. A tényeket és elvi
kérdéseket híres munkájában, az “Organon der rationellen Heilkunde" (1810), majd a
“Reine Arzneimittellehre I-VI." több kötetes könyvében (1811-1821) fejtette ki. Az
“Organon" magyar fordításban 1830-ban, Pesten jelent meg, egy időben Széchenyi
“Hitel"-ével. 1848-ban a gyógymód oktatása szerepel az orvoskari tantervben, s
kinyilvánítják, hogy a szerek forgalmazására okleveles gyógyszerész szükséges. 1864-
ben megjelent az első homeopathiás szaklap “Hasonszenvi Közlöny" néven, majd egy
évtizedig (1866-1876) követte a “Hasonszenvi Lapok" sorozat. 1865-ben létre jött a
Magyar Hasonszenvi Orvosegyesület Almási Balogh Pál elnökletével. Követője,
Argenti Döme (1809-1893), aki Deák Ferenc háziorvosa volt, könyvet írt “Hasonszenvi
gyógymód és gyógyszertan" címmel. Az 1867-es kiegyezés után Eötvös József az
önálló tanszék felállítását elutasította. Lépésében nyomós érvekre támaszkodott,
ugyanis a kor neves orvosai, Korányi Frigyes és Jendrassik Jenő a homeopathiát nem
tartották tudománynak, csak irányzatnak. Ennek ellenére 1870 körül Bakody Tivadar
homeopata egyetemi orvostanár 120 ágyas kórházat vezetett, sőt, 1872-ben először
Hausmann Ferencet, majd 1904-ig Bakodyt tanárnak nevezték ki. A homepathia
“fénykora" ezzel lezárult, a kialakult tanszék 1906-ban hivatalosan megszűnt. Csak
azért ismertettem hazai kialakulásának fő lépéseit, hogy érzékeltessem a sokat kritizált
gyógymód 19. századi hagyományait. A 20. században elsősorban a német
homeopathiás orvosok tapasztalatait vették át a hazaiak. Érdekes példaként említem
meg Schimert Gusztáv nevét, akinek egyik fia, János nem más, mint neves
idegkutatónk, néhai Szentágothai János pécsi és budapesti anatómus professzor.
Schimert erdélyi szász családból származott, apja patikus volt. Orvosi tanulmányait
Berlinben végezte, és már 1907-től foglalkozott homeopathiával. E század első felének
egyik legnevesebb homeopatha orvosa volt.
A gyógyítás ezen módját hazánkban 1944-ig gyakorolták, gyakran kórházi
osztályokon is. Hosszú kényszerszünet következett a háború után. A jelenkori
újraéledés az 1990-es évek elejére tehető, amikor a dr. Peithner KG. hazai képviselője,
Zajta Erik, továbbá az Erdélyből átköltözött Rácz Gábor el nem kezdte a tudományos és
gyakorlati továbbképzést közlemények és tanfolyamok formájában. Az alapot az 1976-
ban megjelent Német Gyógyszerkönyv, de főként az 1978-ban kiadott és 1987-ben
hatályba került HAB 1 (Homeopathiás Gyógyszerkönyv) adta. 1990-ben az
Egészségügyi Tudományos Tanács meghatározta: “a homeopata gyógymód
magyarországi alkalmazásának tiltása nem indokolt".
A gyakorlatban kb. 300 szubsztancia van forgalomban, ebből közel 200 növényi
eredetű. A gyógyítás elve holisztikus szemléletet tükröz, vagyis az orvos a beteg
emberrel foglalkozik és másodsorban a betegséggel. Tehát a homeopata gyógyszert a
beteghez kell hozzárendelni. Újabban komplex készítmények is forgalomban vannak, de
a betegre szabott gyógyszert igazán csak speciális technológiával lehet elkészíteni.
Fontos a szer alkalmazási módja (pl. sublingualisan) és az étkezés szerepe (általában
étkezéstől független vagy meghatározott időben). A csepp (dilutio) desztillált víz és
alkohol különböző arányú elegyével, a por (trituratio) tejcukorral készül. Az ún.
őstinktúra töménysége általában azonos a hagyományos tinktúrákéval, mindig friss
vagy szárított növényt vagy növényrészt használnak a kivonáshoz. Külön művelet a
hígítás, ami előírás szerint, meghatározott módon (pl. rázogatással, dörzsöléssel stb.)
történik. Ezért külön nevet is kap: potenciálás vagy dinamizálás. A hígítás lehet
decimálás (jele: D = DH) 1:9 arányban, vagy centimálás (C = CH) 1:99 arányban.
Néhány gyakori jelölés pl.: D1 = 1:10 (10%), D2 = 1:100 (1%), D3 = 1:1000 (0,1%),
C1 = 1:100 (1%), C2 = 1:10000 (0,01%), C3 = 1:1000000 (0,0001%), LM = 1:50000.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv (2003) - teljes mértékig igazodva a 4. Európai
Gyógyszerkönyvhöz - külön tárgyalja a homeopathiás készítményekkel (Praeparationes
homoeopathicae) kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és fogalmakat (pl. ősanyag
latin neve, hígítás fokának jelölése, őstinktúra vagy glicerines macerátum). A kiindulási
nyersanyag főként növényi (friss vagy szárított), de lehet kémiai, ásványi vagy állati
eredetű is. A potenciáló vivőanyag főként víz, alkohol, glicerin vagy laktóz.
Gyógyszerformák általában: homeopathiás golyócska (sublingualis adagolásra),
tabletta, őstinktúra, alkoholos oldat (csepp). Az említett gyógyszerkönyv külön kitér az
előállításra szánt növényi drogok (Plantae medicinales ad praeparationes
homoeopathicae) legfontosabb ismérveire is, így a friss vagy szárított növény (ide
sorolható a moszaton kívül a gomba és zuzmó), esetleg növényi váladék minőségére,
azonosítására (pontos tudományos név megadásával!), szennyeződés-mentességére,
tartalmi meghatározására és eltartásának körülményeire (pl. friss növényi drog
mélyhűtve vagy 96%-os etanolban sötétben tárolandó). Külön cikkelyben írja le a
homeopathiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák (Tincturae maternae ad
praeparationes homoeopathicae) általános jellemzőit.
Homeopathiás gyógyszerek készítéséhez erősen toxikus növényeket (néha
gombát) is alkalmaznak, néhány fontosabb példa (első név a homeopathiás gyógyszer
sajátos neve, ami néha megegyezik az alapanyagot szolgáltató növény nevével; a
második az anyanövény és családjának tudományos neve):
Aconitum - Aconitum napellus (Ranunculaceae)
Aethusa - Aethusa cynapium (Apiaceae)
Agaricus muscaria - Amanita muscaria (Amanitaceae)
Anhalonium - Lophophora williamsi (Cactaceae)
Cicuta virosa - Cicuta virosa (Apiaceae)
Colchicum - Colchicum autumnale (Liliaceae)
Colocynthis - Citrullus colocynthis (Cucurbitaceae)
Conium - Conium maculatum (Apiaceae)
Croton tiglium - Croton tiglium (Euphorbiaceae)
Ignatia - Strychnos ignatii (Loganiaceae)
Mezereum - Daphne mezereum (Thymeleaceae)
Nux vomica - Strychnos nux vomica (Loganiaceae)
Rhus toxicodendron - Rhus toxicodendron (Anacardiaceae)
Tabacum - Nicotiana tabacum (Solanaceae)
A gyógymód sikeres alkalmazásához erre szakosított orvos szükséges, aki
indokolt esetben folyamodhat a hagyományos orvosi tevékenység (allopathia)
bármelyik szakágához, így farmakoterápiához is. A helyes és pontos diagnózis
felállítása az orvos feladata, vagyis homeopathiás gyógyszereket sem szabad
öngyógyításra használni, még akkor sem, ha semmiképpen nem ártanak. Az igazi kórok
kiderítését ez a fajta öngyógyszerezés ugyanúgy megnehezíti, mint a fitoterápiás
készítmények indokolatlan alkalmazása.
GYÓGYNÖVÉNYEK
Megjegyzés: a hatóanyagok listája nem teljes, kiválasztása saját döntésem szerint történt. Az olvasó kiegészítheti, a
kutatóban kételkedést vagy újabb kiváncsiságot indíthat a jobb megismerésre, akár a kutatásra. A cél az alapvető
tájékoztatás. A legfontosabb érvényes gyógyszerkönyvekre utalok és a drogok mellett felsorolom a VIII. Magyar
Gyógyszerkönyvben szereplő kivonatokat (extractum, tinctura) is. A Magyarországon leggyakrabban gyűjtött és
termesztett gyógynövényekről több speciális, gyakorlati tudnivalót is megemlítek. A vegyületek neve vegyes, ahol
igen gyakori a névhasználat, ott fonetikus, ahol speciális, ott a külföldi szakirodalomban írt módot követem.
Utóbbinak előnye, hogy az internetes keresésben is általában az angolos (latinos) helyesírás az általános. A
betegségre vagy kórra vonatkozó szakkifejezések indokolt esetben az orvosi helyesírást követik, de ezalól is van
kivétel, főleg a népi orvoslásban használt növények esetében.
A
Abelmoschus moschatus Medic. - MALVACEAE
[syn.: Hibiscus abelmoschus L.]
illatos ábelfű, ambretta
Abelmoschi seminis aetheroleum
Hibisci abelmoschi semen
Honos Indiai-szubkontinensen, Jáván, Egyiptomban, Angolában és D-Amerikában. Trópusokon
termesztik. Kb. 1 m magasra megnövő cserje.
Hatóanyag: magban 0,2-0,6% illóolaj, melynek fő alkotója farnezol, 7-15% zsíros olaj, kb. 35%
gumianyag
Alkalmazás: spasmolyticum, stomachicum, carminativum, tonicum. Illóolaja illatszer- és likőripari
alapanyag.
Abies alba Mill. - PINACEAE
közönséges jegenyefenyő
Abietis piceae aetheroleum
Templini aetheroleum
Honos közép- és dél-európai hegyekben és Észak-Amerikában. 50-70 m magas fa.
Hatóanyag: a belőle (főként a fiatal hajtásvégekből) kinyert terpentin 8-10% amorf abietinsavat, ezen
belül kb. 50% abietinolsavakat tartalmaz. Fontosabb illóolaj összetevők: pinen, caren, limonen
Alkalmazás: fürdőterápia (tabletta, fürdősó), fertőtlenítő szappanfélék és illatszerek gyártása.
Abies balsamea (L.) Mill. - PINACEAE
balzsamfenyő
Abietis balsameae aetheroleum
Abietis balsameae resina
Honos Kanada és USA keleti államaiban.
Hatóanyag: illóolaj, gyanta. Illóolajban juvabion és dehidrojuvabion szeszkviterpének is vannak.
Alkalmazás: illóolajat és gyantát állítanak elő.
Abies sibirica Ledeb. - PINACEAE
szibériai jegenyefenyő
Abietis sibiricum aetheroleum
Honos Észak-Oroszországban, Szibériában.
Hatóanyag: illóolaj, gyanta. Gyantában abienol biciklusos diterpénalkohol is található.
Alkalmazás: illóolaját hasznosítják.
Abrus precatorius L. - FABACEAE
olvasólián, korallmag
Abri precatorii semen
Honos Karib-tengeri szigeteken, Floridában és Brazíliában. A díszes, korallpiros alapszínű mag erősen
mérgező.
Hatóanyag: erősen mérgező alkaloid abrin, toxikus fehérje abrulin, lektinek, pektin.
Alkalmazás: az abrin dosis letalis értéke 0,01 mg/kg testtömeg. Afrikában anthelminticum, Indiában
aphrodisiacum, Kínában antipyreticum. Embergyógyászatban egyes szembetegségekben (pl. trachoma)
ritkán használják, inkább az előbbi országokban, szigorúan ellenőrzött adagban, orvosi felügyelettel.
Acacia catechu (L. f.) Willd. - MIMOSACEAE
katechu akácia
Catechu
Honos Kelet-Afrikában.
Hatóanyag: 2-12% catechin-cserzőanyag
Alkalmazás: adstringens.
Acacia nilotica (L.) Willd. - FABACEAE
[syn.: Acacia arabica (Lam.) Willd.]
egyiptomi akácia
Acaciae arabicae cortex
Honos Egyiptomban, Szenegálban, Kelet-Indiában és Ausztráliában, termesztik is.
Hatóanyag: 17-20% cserzőanyag és galluszsav
Alkalmazás: főként technikai cserzőanyagként.
Acacia senegal (L.) Willd. - MIMOSACEAE
arabmézga, akáciamézga
Gummi arabicum = Acaciae gummi
Acaciae gummi dispersione desiccatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Acaciae gummi (Ph. Eur. 4., Ph. Hg.VIII.)
Honos Ugandában, Kenyában, Tanganyikában és Szudánban (verek a neve, Szudánban hashab), 4-6 m
magas fa. A drog borsó-dió formájú, repedt felületű, üvegszerű, fehéres-sárgás.
Hatóanyag: arabin hemicellulóz (arabinsav Ca-, Mg-, K-sói). A benne található oxidázokat,
peroxidázokat alkoholos melegítéssel inaktiválják, így nyerik a “desensimata" gyógyszerészeti terméket
Alkalmazás: gyógyszertechnológiában emulgeáló, stabilizáló.
Acanthosicyos horridus Welw. - CUCURBITACEAE
sivatagi tövistök, nara
Honos DNy-Afrika homokdünés partvidékein. 1-1,5 m magas, tövises bokor.
Hatóanyag: terméshéjban cucurbitacin B és C, magban közel 50% zsíros olaj
Alkalmazás: terméshúsa ehető, olaja hasonló a mandulaolajhoz.
Acanthus mollis L. - ACANTHACEAE
nyugati medveköröm, hosszúlevelű akantusz
Acanthi radix, herba
Honos D-Európában, nálunk dísznövényként ismert. Dús levélrózsából fejlődő szára kb. 1 m magas.
Hatóanyag: magolajban lignánok, drogokban hidroxámsav-glikozidok találhatók. Nyálkapoliszaharidokban
is gazdagok.
Alkalmazás: hidroxámsav-származékai fungisztatikusak, inszekticidek, nyálkatartalmú drogjait korábban
használták.
Acer platanoides L. - ACERACEAE
korai juhar
Aceris platanoides cortex
Honos Kaukázusban, Közép- és Nyugat-Ázsiában, Európában. Nálunk parkokban és sorfának is ültetik.
Hatóanyag: kéreg különösen gazdag ureidekben (kb. 10%), ennek zöme allantoinsav, kb. 40%-a
allantoin. Szaponintartalma és kondenzált cserzőanyag-, gallitannin- (“acertannin"), ellagitannin- és
gallotannin-tartalma jelentős
Alkalmazás: adstringens.
Acer rubrum L. - ACERACEAE
vöröslevelű juhar
Aceris rubri cortex
Honos Észak-Amerikában, sokfelé díszfának ültetik.
Hatóanyag és alkalmazás: mint előbb!
Achillea collina Becker - ASTERACEAE
mezei cickafark
Achillea millefolium L. s. l.
(közönséges) cickafark
Millefolii herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Achilleae herba (Ph. Hg. VII.)
Millefolii flos (= Achilleae anthodium)
Millefolii folium
Achilleae aetheroleum
Honosak főleg a mérsékelt égövi országokban, ahol gyakoriak, de Magyarországon inkább a mezei
cickafarkot találjuk. Ez a faj száraz sztyeppréteken, legelőkön gyakori, sótűrő növény. A közönséges
cickafark legelőkön kívül kaszálóréteken, láp- és mocsárréteken, árokszéleken gyakori. Teljes
virágzáskor (július-augusztus) 1-5 cm-es kocsánnyal, a virágzó hajtást 30-40 cm-es szárral gyűjtik
(beszáradás 6:1 flos, 4:1 herba). A közönséges cickafark termeszthető.
Hatóanyag: 0,1-0,4% (ritkán akár 1%) illóolaj, mely tartalmazhat 30-60% azulent, emiatt akár 25%
kamazulent is, de lehet azulenmentes. Az illóolaj egyéb összetevői az azulenmentes típusban főleg
camfer, sabinen, 1,8-cineol, α-pinen, az azulentartalmúban pedig főleg kamazulen, β-pinen,
caryophyllen. Szeszkviterpén-laktonok: achillin, achillicin, matricin (proazulenek), millefolin,
achimillinsav-A, -B és -C. Poliinek: matricariasav-észterek. Flavonoidok: apigenin-, luteolin-, kvercetinglikozidok.
Triterpének, kumarin és 3-4% tannin fordulnak még elő a drogokban
Alkalmazás: az orvosi székfű mellett a legkeresettebb teadrog hazánkban. Antiphlogisticum,
antibakteriális, spasmolyticum, amarum, vagyis belsőleg használható gyulladáscsökkentőként,
görcsoldóként (colitis, enteritis, ulcus ventriculi, ulcus duodeni esetén). Külsőleg fertőtlenítő,
gyulladásgátló (fürdők, öblögetők, aranyér elleni készítmények), de hámosító is. Égési sebekre, visszeres
bántalom, ulcus cruris és ekcéma esetén hasznos, de alkalmas csecsemők fürösztésére, hüvely- és
végbélöblítésre vagy fogágygyulladás (paradontosis) kezelésére. Illóolaját gyulladásgátló kenőcsök
készítéséhez is használják. Kísérleti adat, hogy az achimillinsavakat egér-leukémia sejtvonalakra
citosztatikusnak találták.
Achillea moschata Jacq. - ASTERACEAE
[syn.: A. erba-rotta All. subsp. moschata (Wulf.) Rich.]
illatos cickafark
Ivae moschatae herba
Honos Közép-, DK- és DNy-Európában, pl. az Alpokban.
Hatóanyag: 0,3-0,6% illóolaj, melyre jellemző a cineol és valeraldehid. Az ivain, achillein és moschetin
hozzájárul keserű ízéhez
Alkalmazás: aromaticum, amarum (az “Ivabitter", Iva-likőr előállítására használják).
Achillea ptarmica L. - ASTERACEAE
kenyérbél cickafark
Ptarmicae flos
Ptarmicae herba
Ptarmicae radix = Achilleae ptarmicae radix
Honos Európában, Szibériában és É-Amerikában, közel 1 m magasra megnő.
Hatóanyag: különösen a virágok illóolajára jellemző egy dehidromatricaria-észter származék, továbbá
pontica-epoxid, transz-dehidromatricariasav-izobutilamid
Alkalmazás: a virág- és herbadrog tonicum, adstringens, a gyökér tüsszentést vált ki.
Aconitum napellus L. és más Aconitum fajok - RANUNCULACEAE
kék (havasi) sisakvirág
Aconiti tuber (= radix)
Aconiti folium
Aconiti herba
A fő faj honos Közép- és É-Európában (hegyvidékeken, az Alpokban, Kárpátokban, Norvégiában,
Svédországban), továbbá Szibériában, a Himaláján és É-Amerikában. Termesztése - ökológiai igényeit
figyelembe véve - megoldható.
Hatóanyag: 0,3-1,5% sisakvirág-alkaloidok (a gumókban 0,5%-ot is elérhet), fő alkaloid az aconitin,
mellette diészterei, aconinok fordulnak elő. Igen erősen mérgezőek. Phyllocladen diterpén is jellemző
Alkalmazás: aconitin néhány mg-ban is halált okoz, a bőrre vagy a nyálkahártyára kerülve is felszívódik.
A Tinctura Aconiti orvosi ellenőrzéssel használható trigeminus neuralgia esetében. A többi sisakvirág
fajjal együtt homeopathiában.
Acorus calamus L. - ARACEAE
[syn.: Acorus vulgaris Simk.]
var. calamus typ. (triploid)
var. americanus Wulff (diploid)
var. angustata Engler (tetraploid)
(orvosi) kálmos
Calami rhizoma (Ph. Hg. VII., ÖAB, Ph. Helv.) = Acori rhizoma = Ari rhizoma
Calami aetheroleum
Honos mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, É-Amerikában (Kanada, USA), világszerte
termesztik. Magyarországon adventív, természetes állományai mégis védettek, mert értékes élőhelyeken
(mocsári, vízparti vegetációkban) találhatók. Pl. a Drávasíkon kizárólag a természetvédelmi hatóság
engedélyével, szakszerűen gyűjthető. Gyökértörzse miatt könnyen felújul. Lemosva és tisztítva szárítják
(beszáradás 3,5:1 hámozatlanul, 4,5:1 hámozottan).
Hatóanyag: az európai var. calamus 2-6% illóolajának β-asaron tartalma 3-13%, az amerikai var.
americanus 2-6% illóolajának csak 0-0,5%, a kelet-ázsiai var. angustata közel 7% illóolajának pedig akár
80%-át is elérheti. A fenil-propán származék cisz-izoasaron (= β-asaron) potenciális cancerogén.
Értékes hatóanyagai az illatos cisz-izoeugenol-metiléter, keserű ízét pedig a diketo-spiran mono- és
szeszkviterpének (acoron és acorenon) adják.
Alkalmazás: stomachicum, carminativum, azaz étvágygerjesztő, emésztést elősegítő, szélhajtó. Esetleges
cisz-asaron tartalma miatt nagy mennyiségben gyógyteákban nem alkalmazható. Főként keresett
likőripari alapanyag.
Actaea spicata L. - RANUNCULACEAE
fekete békabogyó
Actaeae spicatae radix
Honos Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Európában. Évelő, Magyarországon bükkés
gyertyánelegyesekben, mészkerülő és ligeterdőkben fordul elő.
Hatóanyag: kékesfekete bogyójában és magjában protoanemoninszerű t-aconitsav található (erősen
mérgező!). A gyökérdrog anemoninszerű anemolt tartalmaz
Alkalmazás: erős hánytató és hashajtó, túladagolás veszélye miatt óvatosságot, orvosi felügyeletet
igényel.
Adiantum capillus-veneris L. - ADIANTACEAE
[syn.: Adiantum cuneatum Langsdorf et Fisch.]
vénuszfodorka
Capilli veneris herba = Adianti herba
Capilli veneris folium = Adianti folium
Honos Dél-Európában, megtalálható még Angliában, Afrikában, Dél-Ázsiában és Amerikában.
Melegkedvelő, nálunk üvegházakban termeszthető.
Hatóanyag: adiantoxid (triterpén-epoxid), hidroxi-adianton, tannin, nyálka-poliszaharid, illóolaj
Alkalmazás: bronchitisban köptető, emmenagog, adstringens (inkább régebben használták).
Adonis vernalis L. - RANUNCULACEAE
tavaszi hérics
Adonidis (vernalis) herba
Adonidis rhizoma et radix
Honos Európában, Kaukázusban, Szibériában. Természetes állományokban Magyarországon védett,
évelő növény, erősen ritkul. A Bakonyban néhol még gyakori. Sztyepplejtőkön, lösz- és
homokpusztagyepekben található. Termeszthető, ha van rá gyógyszeripari igény.
Hatóanyag: 0,25-0,50%-ban szteroid kardenolid glikozidok. Aglikon: adonitoxigenin, acetiladenotoxigenin,
strofantidin. Glikozidok: adonitoxin, acetiladonitoxin, cimarin. Flavonoid C-glikozid:
vitexin
Alkalmazás: erős hatású, a kivont hatóanyag rosszul szívódik fel, de gyorsabban bomlik le, nem
kumulálódik. A belőle készült gyógyszer orvosi felügyelettel használható coronaria-tágító hatása miatt,
főként angina pectorisban. Hyperthyreosis kezelésére vagy diureticumként is.
Aegle marmelos (L.) Corr. - RUTACEAE
bengálibirs
Aegle marmelos (= Belae indicae) fructus
Honos Nyugat-Himalájában. Indiai-szubkontinensen és ettől keletre több országban termesztik. Kisebb
vagy közepes nagyságú, lombos fa.
Hatóanyag: 0,03-0,4% furokumarin imperatorin (= marmelosin), a friss gyümölcsben cukrok, kb. 20%
tannin
Alkalmazás: különösen friss állapotban hatásos adstringens diarrhoea és dysentheria esetén.
Aegopodium podagraria L. - APIACEAE
podagrafű
Aegopodii podagrariae herba = Podagrariae herba = Gerhardi herba
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein, de sokfelé elterjedt még. Magyarországon a
Középhegységben és a Dunántúlon elég gyakori, 0,6-1 m-re megnövő, évelő növény. Főleg üde és
völgyalji gyertyán- és bükkelegyes erdőkben található.
Hatóanyag: illóolaj
Alkalmazás: köszvény és reuma esetén, a népgyógyászatban aranyeres bántalmakra is.
Aesculus hippocastanum L. - HIPPOCASTANACEAE
bokrétafa, vadgesztenye
Hippocastani albi flos
Hippocastani rubri flos
Hippocastani folium
Hippocastani cortex
Hippocastani semen (DAB) = Castaneae equinae semen
Honos DK-Európában, kelet-mediterrán, szubmediterrán, montán faj. Park- és sorfának ültetik.
Aknázómoly levélkártevője ellen rendszeresen kell védekezni, hazai állományai emiatt veszélyben
vannak. Áprilisban, májusban virágzik. A kérget tavasszal gyűjtik, aprítják (beszáradás 3:1), a leveleket
virágzás végén és fénytől védve szárítják (beszáradás 6:1), a magvakat a termés felnyílásakor (beszáradás
2:1).
Hatóanyag: kb. 50% keményítőt tartalmazó magban 3-10% szaponin-glikozid (főleg escin-glikozidok,
kb. 30-féle), flavonoidok, tannin, esculin és fraxin kumarinok, triterpének, szterolok. Kéregben főleg
kumarin-glikozidok (esculin 0,7-7%, fraxin 1-2,6%), szaponin, catechin-tannin. Levélben és virágban
flavonoidok, szterolok, tannin, kumarinok (esculin, scopolin, fraxin)
Alkalmazás: fényvédő esculint főleg a kéregből, a magból és a levélből vonják ki. Kenőcsök, napolajok
alkotórésze, kapillárisok falát erősíti. A kéreg gyulladásos, aranyeres bántalmak enyhítésére szolgál.
Escintartalma miatt javítja a perifériás vérkeringést. Külsőleg főleg kenőcsök formájában alkalmas
visszérgyulladás, aranyeres bántalmak és visszeres ulcus cruris kezelésére.
Aethusa cynapium L. - APIACEAE
ádáz
Cynapii herba = Aethusae herba
Cynapii radix
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. 1-2 éves, Magyarországon három alfaját lehet
megkülönböztetni. A magasabb subsp. cynapioides ligeterdőkben, az 1 m-nél alacsonyabb subsp.
cynapium és subsp. agrestis inkább útszéli gyomtársulásokban, ill. vetésekben él.
Hatóanyag: coniinszerű alkaloid (korábban “cynapin"), illóolaj, poliinek
Alkalmazás: görcsoldó ideges gyomorbaj, kólika és hasmenés esetén homeopathiás gyógyszerként.
Aframomum melegueta K. Schum. - ZINGIBERACEAE
paradicsommag, malagétabors
Paradisi semen = Aframomi meleguetae semen
Honos trópusi Afrika nyugati és középső részein és Sri Lankán, ugyanitt termesztik is.
Hatóanyag: 0,3-0,75% illóolaj, paradol (csípős ízt adja), gyanta, cserzőanyag, keményítő, kevés zsíros
olaj.
Alkalmazás: stimuláns, fűszer, csípős likőr készül belőle, illatszeripari felhasználása is van.
Agathis dammara (Lamb.) Rich., más Agathis fajok - ARAUCARIACEAE
dammarafenyő
Shorea robusta Gärtn., más Shorea fajok - DIPTEROCARPACEAE
Hopea beccariana Burck, Hopea ferrea Laness. - DIPTEROCARPACEAE
Dammar resina
Az Agathis dammara Malajziában honos. Az Agathis australis, a kaurifenyő Új-Zélandban az “erdők
királya", a maori istenek fája. 1000 éves példányainak magassága kb. 60 m, átmérőjük 4-5 m. Évente kb.
50 kg gyantatömeget adnak (“copal" gyanta).
A Shorea és Hopea fajok trópusi Ázsiában, Malajziában és trópusi Afrikában honosak.
Hatóanyag: gyantasavak, illóolaj
Alkalmazás: ritkán emplastrum készítésére használják, lakk-, illetve festékipari felhasználása jelentős.
Agathosma betulina (Bergius) Pillans - RUTACEAE
[syn.: Barosma betulina (Bergius) Bartl. et Wendl]
illatosruta
Barosmae folium = Bucco folium
Bucco aetheroleum
Honos a Fokföldön, D-Afrikából importálják. Kis bokros növény, levele a nyírfáéra hasonlít.
Hatóanyag: kb. 2% illóolaj, melyben diosfenolok találhatók, emellett még monoterpén-ketonok
(izomenton, menton, pulegon), terpinen-4-ol, limonen, mircen, α-pinen, 8-mercapto-p-mentan-3-on,
nyálka- és gyantaanyagok, flavonoidok (diosmin, diosmetin-7-O-rutinozid, rutin)
Alkalmazás: húgyúti fertőtlenítő, antibakteriális, diureticum, prostata hypertrophia esetén készítmény
formájában. Illóolajat is szolgáltat.
Agathosma crenulata (L.) Pillans - RUTACEAE
[syn.: Barosma crenulata (L.) Hook.]
Bucco aetheroleum
Honos a Fokföldön, D-Afrikából importálják. Kis bokros termetű, levele ovális.
Hatóanyag: illóolajában nem találtak diosfenolt, flavonoid-összetétele is eltér az előbbi fajétól
Alkalmazás: illóolajat szolgáltat.
Agave americana L. - AGAVACEAE
amerikai agávé
Honos Mexikóban és az USA déli és középső részein, dísznövényként is termesztik.
Hatóanyag: szaponin, 0,4-3% hecogenin szterol, csípős illóolaj, gumianyag
Alkalmazás: laxativum, diureticum, emmenagogum, termeszek ellen is használják.
Agave sisalana Perr. - AGAVACEAE
szizál
Honos Mexikóban, nagyobb mennyiségben termesztik, pl. K-Afrikában (Tanzánia, Kenya) is.
Hatóanyag: diosgeninhez hasonló szerkezetű hecogenin iparilag hasznosítható szteroid, egyéb szterolok
a tigogenin és a gitogenin.
Alkalmazás: lehetséges gyógyszeripari nyersanyag (szteroid-félszintézis), főleg a szizálrost miatt
termesztik.
Ageratum conyzoides L. - ASTERACEAE
kisfészkű bojtocska, agerátum
Elterjedt trópusokon és szubtrópusokon. Rokona, a közép-amerikai eredetű A. houstonianum, kedvelt
parkdíszítő növényünk.
Hatóanyag: 0,15% illóolaj, jellegzetes alkotója az ageratocromen, továbbá etil-eugenol és az ebből
oxidációval képződő etil-vanillin, még kumarin és alkaloid
Alkalmazás: a gyökérből vagy az egész növényből készült főzet emésztési zavarok, láz és reuma esetén
hatékony, tonicum.
Agrimonia eupatoria L. - ROSACEAE
[syn.: Agrimonia eupatoria L. subsp. officinalis (Lam.) Gams]
közönséges párlófű, apróbojtorján
Agrimoniae herba (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Európában, Ázsia mérsékelt éghajlatú részein, É-Afrikában. Száraz és félszáraz gyepekben,
árokszéleken, réteken az egész országban gyakori. Júniustól augusztusig virágzik. A 30-40 cm-es virágos
hajtásokat árnyékban szárítjuk (beszáradás 4:1). Gyűjthető az A. procera Wallr. is.
Hatóanyag: 4-10% catechin-tannin, 5-6% ellagi- és gallotannin, triterpének (főleg ursolsav), flavonoidok
Alkalmazás: enyhe adstringens és antibakteriális, emiatt belsőleg gyomor- és bélhurut, epehólyag és
epeútak gyulladása esetén. Toroköblögetésre is használható. Teája különösen nyári hasmenések, vékonyés
vastagbélgyulladás kezelésére előnyös.
Agropyron repens (L.) P. Beauv. - POACEAE
[syn.: Elymus repens (L.) Gould., Triticum repens L., Elytrigia repens (L.) Nevski]
tarackbúza, tarackfű
Graminis rhizoma (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)( = radix)
= Agropyri repentis rhizoma
Graminis flos (= réti szénaalkotó Poaceae fajok virágzatainak, virágainak közös neve!)
Honos Európában, Ázsia mérsékelt éghajlatú részein, É-Afrikában, Indiai-szubkontinensen. Mérsékelt
égövi területeken gyakori. Magyarországon felhagyott kultúrák, erdőterületek és szántók
gyomtársulásainak tömegesen előforduló, társulás alkotó növénye. Több méter hosszú és elágazó
tarackjait inkább virágzás idején (június-augusztus) gyűjtik, rendszerint gyomos területekről szántás után
boronával. E tarackos gyökértörzs a levélmaradványoktól és gyökerektől megtisztítva napon is szárítható
(beszáradás 2,5:1).
Hatóanyag: 3-8% polifruktán (inulinszerű triticin), 10% nyálka-poliszaharid, szaponin, 2-3%
cukoralkohol (mannitol, inozitol), 0,01-0,05% illóolaj, agropyren poliin, vanillosid, fenilkarbonsavak,
kovasav, szilikátok
Alkalmazás: diureticum hólyaghurut, hólyag- és vesekő megbetegedések esetén. Népgyógyászatban
köhögés, légcsőhurut ellen is. Külsőleg hámosító, főleg pattanásos bőr kezelésére.
Ailanthus altissima (Mill.) Sw. - SIMAROUBACEAE
[syn.: Ailanthus glandulosa Desf.]
bálványfa, (ecetfa)
Ailanthi altissimae cortex
Honos Kínában, Ausztráliában. Jó mézelő díszfa, sorfának is ültetik. Könnyen elvadul, agresszív.
Hatóanyag: ailanthin (quassiin), szaponin, tannin, quassin, neoquassin, amarolid, ailanthon
Alkalmazás: amarum, vermifugum, antidiarrhoeicum, anthelminticum.
Ajuga chamaepitys (L.) Schreb. - LAMIACEAE
kalincaínfű
Ajugae chamaepiti folium
Ajuga reptans L. - LAMIACEAE
indás ínfű
Ajugae reptantis herba
Kozmopolita, főleg eurázsiai egyéves fajok. A kalincaínfű vetési gyom, az indás ínfű üde lomberdőkben
elég gyakori.
Hatóanyag: 12-15% cserzőanyag, cyanidin- és delphinidin-glikozidok, iridoid aucubin, asperulin,
ekdiszteroidok
Alkalmazás: szteroid-alapanyag, stimulans és diureticum.
Alchemilla xanthochlora Rothm. - ROSACEAE
[syn.: Alchemilla vulgaris L.]
réti palástfű
Alchemillae herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Alchemillae vulgaris herba
Honos Európában, É-Amerikában, Ázsiában. A Ny-Dunántúlon lápréten és magaskórós társulásban ritka.
Védett, a drogot importáljuk.
Hatóanyag: 6-8% cserzőanyag, dimer ellagitannin agrimoniin és laevigatin, pedunculagin, kb. 2%
flavonoid
Alkalmazás: antioxidáns, antimutagén, adstringens, diarrhoea esetén, (menorrhoea kezelésére főleg
népgyógyászati tapasztalatok szerint).
Aletris farinosa L. - MELANTHIACEAE
Aletritis (Aletris) farinosae rhizoma
Honos É-Amerikában, közel 1 m magas.
Hatóanyag: diosgenin-szaponin, illóolaj, gyanta
Alkalmazás: ösztrogén; keserű tonicum uterus-idegrendszeri panaszok kezelésére.
Alisma plantago-aquatica L. - ALISMATACEAE
vízi hídőr
Alismatis rhizoma
Honos Európában, Ázsiában és É-Amerikában. Mocsarak, sekélyvízi hínárnövényzet évelő faja, eléggé
elterjedt.
Hatóanyag: illékony, olajszerű anyag nyomokban, kolin, lecitin
Alkalmazás: cukorbaj és vesebetegségek esetén, veszettség ellen (hatásai kellőképpen nincsenek
igazolva).
Alkanna tinctoria (L.) Tausch - BORAGINACEAE
homoki pirosító
Alkannae tinctoriae (rubrae = spuriae) radix = Anchusae rubrae radix
Honos Európában, Ny-Ázsiában, É-Afrikában. Magyarországon kiritkult, meszes talajú homokpuszta
gyepek védett növénye, nem szabad gyűjteni.
Hatóanyag: 5-6% pirosan festő alkannin, anchusasav és alkannasav (többnyire észterek formájában)
Alkalmazás: adstringens (belsőleg nem használható), kozmetikai festéket szolgáltat (régen bárányokat
jelöltek meg gyökerével, a piros szín jól feltűnt).
Alliaria petiolata (M. B.) Cavara et Grande - BRASSICACEAE
[syn.: Alliaria officinalis Andrz.]
kányazsombor
Alliariae (officinalis) herba
Honos Közép- és Dél-Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt éghajlatú részein, Indiaiszubkontinensen.
Nálunk gyakori, tölgyesek, árnyas, üde gyomtársulások növénye.
Hatóanyag: mustárolaj-glikozid sinigrin, magot hozó herbájában 0,5% körüli illóolaj (allil-mustárolaj és
diallil-diszulfid), szaponarin, vitexinszerű glükoflavon alliarosid
Alkalmazás: külsőleg sebekre, belsőleg a népgyógyászatban megfázás esetén.
Allium cepa L. - ALLIACEAE
vöröshagyma
Allii cepae bulbus = Cepaeae bulbus
Honos Iránban, továbbá Egyiptomban, Európában és Mexikóban, világszerte termesztik.
Hatóanyag: 0,01% körüli illóolaj, prekurzorok alliin-származékok (propilalliin, metilalliin, cikloalliin),
cepaenek, kb. 4% kvercetin (különösen a hagyma buroklevelében), 1% spiraeosid, egyéb flavonoid (pl.
kempferol-glikozid), floroglucin, protocatechusav-metilészter, cukrok, mannan, oligoszaharidok,
oleanolsav-glikozid, vitaminok, szelén
Alkalmazás: kedvező étrendi hatása közismert, étvágyhozó, antibakteriális, különösen grippe, meghűlés,
légcsőhurut esetén hatásos.
Allium sativum L. - ALLIACEAE
fokhagyma
Allii sativi bulbus (= radix)
Allii sativi bulbi pulvis (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Allium sativum ad praeparationes homoeopathicas (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Allii sativi aetheroleum
Valószínű, hogy közép-ázsiai eredetű, ma csak termesztésben van, világszerte gyakori.
Hatóanyag: 0,1-0,4% illóolaj, a hatóanyagok alliinből keletkeznek enzim (alliin-liáz) hatására. A
keletkező allicin a fő hatóanyag, ebből sokféle, egyéb hatóanyag jön létre (pl. ajoén, triszulfidok,
tetraszulfidok)
Alkalmazás: kedvező étrendi szerepe közismert. Gátolja a trombocita-aggregációt, fokozza a fibrinolízist,
csökkenti a vérszérum koleszterinszintjét, ezáltal kúraszerű alkalmazása hátráltatja az arteriosclerosist és
jótékony hatású a magas vérnyomásos betegek állapotára is. Baktériumok szaporodását gátolja, emiatt
bél-, szájüreg- és garatfertőzések leküzdésére is használható. Cérnagiliszta ellen, oxyuriasis esetén
hatékony. Számos gyógyszerészeti termék készül belőle. Homeopathia.
Allium schoenoprasum L. - ALLIACEAE
[syn.: Allium sibiricum L.]
metélő hagyma
Allii schoenoprasi herba
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában (főként Szibériában), Indiai-szubkontinensen és É-
Amerikában. Termesztett fűszer-, zöldségnövény.
Hatóanyag: népszerű ízesítő és vitaminpótló, kéntartalmú illó vegyületekben is gazdag
Alkalmazás: antibakteriális, anthelminticum.
Allium ursinum L. - ALLIACEAE
medvehagyma
Allii ursini herba
Allii ursini bulbus
Honos Európában és É-Ázsiában. Főleg a Dunántúl egyes részein tömegesen fordul elő, a termőhely
védelme miatt mégis csak hatósági engedéllyel gyűjthető a levél (a hagyma nem). Üde gyertyán- és
bükkelegyes erdők növénye.
Hatóanyag: alliinből keletkező allicin (0,07% szárazanyagra vonatkoztatva) és további kéntartalmú
származékok teszik ki az illóolajat (kb. 0,007%), aszkorbinsav, γ-glutamil-peptid, flavonoidok,
nyomokban prosztaglandinok, lektinek
Alkalmazás: antibakteriális különösen gyomor- és bélfertőzések esetén, emésztési zavarokra,
carminativum, antihypertonicum, antiarterioscleroticum, cardioprotectivum.
Alnus glutinosa (L.) Gärtn. - BETULACEAE
enyves éger
Alni glutinosae cortex
Honos Európában, Ázsiában és É-Amerikában. 20-30 m-re megnövő fa, folyók árterén, patakok mentén,
lápokon gyakori, helyenként állományalkotó, “égerliget".
Hatóanyag: kb. 20% cserzőanyag, hiperozid-típusú flavonglikozid, alnulin, protalnulin, phlobaphen,
gyantasav, taraxerol, taraxeron, lupeol, glutinon, citrullin
Alkalmazás: főzete öblögetőszer pharingitis esetén, gyomorvérzés esetén beöntésre használták régebben.
Aloë arborescens Mill. és más Aloë fajok - ALOËACEAE
fás aloé
Aloë
Honos D-Afrikában, de mindenhol termeszthető cserepes vagy üvegházi növényként.
Hatóanyag: antrakinonok, aloinok, aloinosidok, gyantaszerű fenolszármazékok, szerves savak
Alkalmazás: étvágyjavító, enyhe, nagyobb adagban erősebb laxativum, de jótékony colitis, ulcus
ventriculi és duodeni kezelésére is. Külsőleg hámosító, gyulladáscsökkentő, enyhe antibakteriális,
szemészetben is használható.
Aloë ferox Mill. - ALOËACEAE
tövises aloé, kap-aloé
Aloë (Ph. Hg. VII.)
Aloe capensis (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Aloes extractum siccum normatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Afrikában, főleg D- és K-Afrikában.
Hatóanyag: 13-27% aloin A és B, 5-hidroxi-aloin, aloinosidok, aloesin (aloeresin B), aloeresin A-pkumársav-
észter, keserű glikozid az aloeinin A és B (6-fenil-2-piron-származékok)
Alkalmazás: mint a következő.
Aloë vera (L.) Burm. f. - ALOËACEAE
[syn.: Aloë barbadensis Mill.]
orvosi aloé, barbadosi aloé
Aloë barbadensis (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Makaronéziában, széleskörűen elterjedt, termesztik.
Hatóanyag: 25-40% aloin (aloin A és B), 3-4% 7-hidroxi-aloin A és B, aloe-emodin, chrysophanol és
glikozidjai, aloesin (aloeresin A, B és F)
Alkalmazás: laxans hatása a bélműködésre különösen előnyös, aloesin-tartalma miatt gyulladásgátló
enteritis kezelésében. Főleg gél formájában külsőleg is hatékony bőrápoló. Sokféle készítményt
forgalmaznak.
Aloysia citriodora Palau - VERBENACEAE
[syn.: Aloysia triphylla (L' Hér.) Britt., Lippia triphylla (L' Hér.) Kuntze]
citromverbéna
Verbenae aetheroleum
Aloysiae (triphyllae) folium
Honos Chilében, Peruban és Argentínában. Spanyolországban és D-Franciaországban termesztik.
Kellemes illatú cserje.
Hatóanyag: 0,1-0,2% illóolaj, benne citral, limonen, dipenten, cineol, myrcen, geraniol, nerol, nerolidol,
terpineol, metilheptenon, verbenon, cedrol, caryophyllen, pirrol, izovaleriansav
Alkalmazás: stomachicum, digestivum, illatszeripari nyersanyag.
Alpinia galanga Willd. - ZINGIBERACEAE
sziámi gyömbér, galangál
Honos Kínában, K-Ázsiában, Indokínában, Indiai-szubkontinensen, Malajziában, trópusokon termesztik.
Alpinia officinarum Hance
kínai gyömbér, galangál
Honos D-Kínában, főleg Thaiföldön és Indiai-szubkontinensen termesztik.
Galangae rhizoma (Ph. Helv., DAC)
Galangae aetheroleum
Hatóanyag: 0,5-1% illóolaj, melynek csípős szagát diarilheptanoid és fenilalkanon (8-gingerol) okozza.
Mono- és szeszkviterpének, továbbá diterpén, flavonoid (pl. galangin), szterol, acetoxi-chavicol-acetát
(utóbbi kísérleti szinten tumorgátló)
Alkalmazás: stomachicum, tonicum, fűszer, likőripari alapanyag.
Alstonia constricta F. Muell. - APOCYNACEAE
keserűkéreg
Alstoniae constrictae radix
Honos Ausztráliában, trópusi Afrikában, Közép-Amerikában, kis termetű fa vagy cserje.
Hatóanyag: 2-2,5% alstonin (chlorogenin) alkaloid, tetrahidroalstonin, alstonidin, alstonilin, yohimbin,
reserpin
Alkalmazás: lázcsillapító, stimulans, malária- és diarrhoea ellenes.
Althaea officinalis L. - MALVACEAE
orvosi ziliz, fehérmályva
Althaeae folium (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Althaeae radix (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Althaeae flos
Althaeae herba
Honos Eurázsiában, és Mediterráneumban. Főleg ártéri mocsarakban, folyóvizek mentén, szikeseken,
gyomtársulásokban elterjedt évelő növény. A subsp. pseudarmeniaca (ártéri ziliz) a Duna-völgy
ligeterdőiben honos. A júniustól szeptemberig virágzó növény gyökereit októbertől áprilisig gyűjtik,
letisztítás után hámozzák és 5 mm él hosszúságú kockákra vágják. Műszárítóban szárítják (beszáradás
4:1).
Hatóanyag: 12-20% nyálka-poliszaharid a gyökérben, kb. 6% a levélben. Főleg arabinogalaktanok és
galakturonorhamnanok.
Alkalmazás: légúti, szájüregi vagy gyomor-, bélhurut esetén nyálkahártya-gyulladás kezelésére bevonó,
öblögetőszer (nem köptető).
Althaea (Alcea) rosea (L. ) Cav. var. atropurpurea seu var. nigra hort. - MALVACEAE
(fekete) mályvarózsa
Malvae arboreae flos (cum calycibus seu sine calycibus)
Keleti eredetű, évelő kerti dísznövény, melegkedvelő. Újabban egyéves fajtáit is termesztik. Magvai már
a gyűjtés évében jól csíráznak. Vetése 70-80 cm sortávolságra, 1,5-3 cm mélyre történik. A virágokat
elnyílásuk idején, összecsukódáskor szedik le csészelevelek nélkül. Azonnal szellős helyen vagy 40-50
0C-on, műszárítón szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: poliszaharidok, mannanok, galaktanok, tannin, anthocyaninok (főleg myrtillin)
Alkalmazás: ártalmatlan festékanyaga miatt élelmiszerek festésére engedélyezett. Felső légúti hurutos
megbetegedésekben enyhíti a köhögést.
Amanita muscaria )L: Fr.) Hooker - AMANITACEAE
légyöló galóca
Aga
Lombos és tűlevelű erdőkben, főleg savanyú homoktalajon előforduló gyakori kalapos gomba.
Hatóanyag: muszkarin, ibotensav, muszkazon, muszkaridin
Alkalmazás: homeopathia.
Amaranthus hypochondriacus L. - AMARANTHACEAE
[syn.: Amaranthus hybridus L. var. erythrostachys Moq.]
piros amaránt
Amaranthi hypochondriaci herba
Honos É-Amerikában, kertekben ültetik, 1 m-nél magasabb, erőteljes egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: betain, aszkorbinsav, amaranthin, kvercetin-glikozidok
Alkalmazás: adstingens, diureticum, roborans.
Ambrosia artemisiifolia L. - ASTERACEAE
parlagfű, vadkender
Ambrosiae artemisiifoliae herba
Honos Kanadában, USA-ban, Európában is elterjedt, nehezen kiirtható gyomnövény, mely hosszan tartó
és ismételt virágzása miatt pollenallergiát okoz.
Hatóanyag: szeszkviterpén-laktonok, 0,16% coronopilin, 1,2-dihidroparthenin, a pollenben kvercetin-3-
glükozid, izorhamnetin-gükozid, fehérjék
Alkalmazás: homeopathia.
Ammi majus L. - APIACEAE
ammi
Ammi majoris fructus (= semen)
Honos Makaronéziában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Európa
mediterrán vidékein. Meghonosodása Magyarországon lehetséges, néhol sárgarépa kísérő gyomnövénye.
Hatóanyag: xanthotoxin és más furokumarin (imperatorin, izoimperatorin, bergapten, izopimpinellin)
Alkalmazás: spasmolyticum, fotodinámiás vitiligo (leucoderma) esetén belsőleg és külsőleg.
Napozószerekben is alkotórész, de érzékenység esetén bőrgyulladást okozhat.
Ammi visnaga (L.) Lam. - APIACEAE
fogpiszkálófű
Ammeos (= Ammi) visnagae fructus (DAB 1996)
Honos Mediterráneumban és Ny-Ázsiában, de megtalálható Argentínában, Chilében és Mexikóban is. 1
m magas, egy- vagy kétéves növény.
Hatóanyag: 2-4% furanokromon (khellin, visnagin, norvisnagin, khellol, khellenin, khellinol, ammiol),
0,2-0,5% piranokumarin (visnadin, samidin, dihidrosamidin), furokumarin (xanthotoxin), flavonoidok
(kempferol, kvercetin, izorhamnetin), 0,02-0,03% illóolaj (kámfor, karvon, linalool, terpinen-4-ol, α-
terpineol. Termésben 12-18% zsíros olaj és 12-14% fehérje is
Alkalmazás: spasmolyticum: bronchus, gastroenterális, epe-, urogenitális szervek, koronáriák görcse
ellen, diureticum. A visnadint kivonva koronária tágító, szívkoszorúér-keringést fokozó (gyógyszerként),
ugyancsak ilyen módon a khellin bronchitis, vese-, epe-, bélkólika esetén spasmolytikus.
Amomum amarum Lour. - ZINGIBERACEAE
keserű álgyömbér
Amomi amari fructus
Honos Japánban.
Amomum aromaticum Roxb. - ZINGIBERACEAE
bengáli álgyömbér
Amomum
Honos Nepálban, Bengáliában.
Hatóanyag: kb. 1% illóolaj (alkotói: cineol, pinen, sabinen, myrcen, terpinen, limonen, 1,8-cineol, pcymen,
terpineol, nerolidol)
Alkalmazás: eupepticum.
Amygdalus communis L. - ROSACEAE
[syn.: Prunus amygdalus Batsch, Prunus dulcis (Mill.) D. A. Webb var. amara (DC.)
Buchheim]
(édes vagy keserű) mandula
Amygdalae amarae semen = Amygdalae semen amarum
Amygdalae semen dulce
Amygdalae amarum aetheroleum
Amygdalae oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Amygdalae oleum virginale (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Amygdalae farina = Amygdalae placentae farina
Amygdalarum cortex
Honos szubtrópusi Kínában és Elő-Ázsiában, innen tovább terjedt a Mediterráneumba, egész Európába,
majd egészen Kaliforniáig.
Hatóanyag: a keserű mandulában 1-8% amygdalin és kevés prunasin (cianogén glikozidok), 0,5-0,8%
illóolaj (benne kb. 5% HCN), a magban kb. 30% fehérje, 35-60% zsíros olaj (zsírsavai: palmitin-,
palmitol-, sztearin-, olaj- és linolsav)
Alkalmazás: olajgyártás, keserű mandula aromagyártás alapanyaga, édes mandula inkább édesiparban
használatos, az olaj speciális, külsőleg testápoló szerekben.
Anacardium occidentale L. - ANACARDIACEAE
kesu(fa), akazsu
Anacardiae occidentalis fructus (= Anacardiae fructus)
Honos Brazíliában. Trópusi vidékeken termesztik.
Hatóanyag: anacardsav (O-karboxi-fenol-származék) és dekarboxilált származékai (anacardol, cardenol),
cserzőanyagok, squalen, gingkol, cardol, zsíros olaj (olajsavban igen gazdag), anacardein globulin,
maghéjban catechin, epicatechin, szitoszterin, polimer proanthocyanidin, leucocyanidin,
leucopelargonidin, sok aneurin
Alkalmazás: olajtartalma miatt olajnövény, pirítva csemege, maghéja féregűző.
Anacyclus officinarum Hayne - ASTERACEAE
német foggyökér
Pyrethri germanici radix
Honos a Mediterráneumban, egyéves, kb. 30 cm magas.
Hatóanyag: gyanta, kb. 0,5% pyretrin, nyomokban illóolaj, kb. 50% inulin
Alkalmazás: antipyreticum, átmeneti nyelvbénulás, neuralgiás és reumás és egyéb fájdalmak esetén,
apoplexia, lumbago és ischias kezelésére. Homeopathiában is reuma és neuralgia ellen.
Anacyclus pyrethrum (L.) Link - ASTERACEAE
[syn.: Anthemis pyrethrum L.]
piretrum, római bertram
Pyrethri (romani) radix = Anacycli pyrethri radix
Honos Algériában, Marokkóban, Arábiában, Szíriában, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: csípős gyantájában anacyclin, dehidroanacyclin (diin-dienek) és dekadien-2,4-savizobutilamid,
sesamin, nyomokban illóolaj, 30-55% inulin, cserzőanyag
Alkalmazás: nyálelválasztást fokoz, fájdalomenyhítő, tonicum, antiparasiticum, inszekticid.
Anagallis arvensis L. - PRIMULACEAE
tikszem
Anagallidis herba
Anagallidis semen
Anagallidis radix
Honos Eurázsiában, egyéves lágyszárú, kertekben, szőlőkben, szántókon gyakori.
Hatóanyag: quillaja- és polygalasav-glikozidok, quillajaszapotoxin, cserzőanyag
Alkalmazás: diureticum, továbbá aranyeres, reumás panaszokban. Inszekticid, szaponinja antivirális.
Anagyris foetida L. - FABACEAE
bűzfa
Anagyris herba
Anagyris foetidae semen
Honos Mediterráneumban, Kis-Ázsiában, 1-1,5 m magas bokros cserje vagy fácska.
Hatóanyag: alkaloidok (cytisin, metilcytisin, anagyrin, retamin, spartein = pachycarpin)
Alkalmazás: emeticum, purgans.
Anamirta cocculus (L.) Wight et Arn. - MENISPERMACEAE
halméregcserje
Cocculi fructus (= semen, grana, nux)
Honos Indiában, Indokínában, Malajziában.
Hatóanyag: szeszkviterpenoid picrotoxin (cocculin), 11-18% zsíros olaj, gyanta, gumianyag,
terméshéjban menispermin és paramenispermin alkaloid
Alkalmazás: picrotoxin erősen mérgező, analepticum, vagyis izgatja a légző- és vasomotor központot,
bódító mérgek ellenszere. Halmaszlagként használták a termést.
Ananas comosus (L.) Merr. - BROMELIACEAE
ananász
Honos Brazíliában, trópusokon termesztik.
Hatóanyag: termése vitaminokban, szerves savakban és cukrokban gazdag, fehérjebontó bromelain
enzimet tartalmaz. Vanillin, metil-n-propil-keton, n-valeriansav, izokapronsav, akrilsav, kínasavdikumarát,
sokféle szerves sav metilészterei
Alkalmazás: friss gyümölcslé erősen fehérjeoldó, bőrparazitákat pusztít, anthelminticum.
Anchusa officinalis L. - BORAGINACEAE
orvosi atracél
Anchusae (= Buglossi = Lingulae bovis) herba
Anchusae (= Buglossi = Lingulae bovis) flos
Anchusae (= Buglossi) semen
Anchusae (= Buglossi) radix
Honos Európában, Mediterráneumban, Elő-Ázsiában. Kétéves vagy évelő, magassága 0,3 m-től 1 m-ig
terjed, löszsztyeppeken, legelőkön és gyomtársulásokban gyakori az egész országban.
Hatóanyag: cynoglossin alkaloid, consolidin glükoalkaloid (alkaloidkomponense conslicin), allantoin
(cordianin), kolin, cserzőanyag, nyálka-poliszaharid, 3-4% oldható kovasav. Virágban petunidin
diglikozid
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans, antidiarrhoeicum, külsőleg lágyító, hűsítő borogatásként.
Andira araroba Aguiar - FABACEAE
goa por
Chrysarobinum
Honos Brazília esőerdőiben, kb. 20 m magasra is megnövő fa.
Hatóanyag: chrysophanolantron, emodinantron-monometiléter, ararobinol, chrysophanol, emodinmonometiléter
Alkalmazás: bőrt és nyálkahártyát erősen izgatja, gyulladást okoz. Külsőleg gombás megbetegedésekben,
trychophytiasis, pityriasis, sykosis, lichen ruber, erythrasma, psoriasis, ekcéma és herpes bizonyos
stádiumaiban. Állatgyógyászatban is.
Andrographis paniculata Nees - ACANTHACEAE
[syn.: Justicia paniculata Burm.]
Andrographis herba
Honos Karib-tengeri szigetektől Jáváig, Sri Lankáig. Egyéves, kb. 1 m magas.
Hatóanyag: diterpén-lakton andrographolid (kb. 2% a levélben), paniculid A és B
Alkalmazás: antibiotikus, antipyreticum.
Anemone nemorosa L. - RANUNCULACEAE
berki szellőrózsa
Anemones nemorosae herba
Honos D- és Közép-Európában, Ázsiában, É-Amerikában. Bükk- és gyertyánelegyes erdőkben,
égerligetekben szórványosan fordul elő.
Hatóanyag: toxikus butenolid protoanemonin, anemonin
Alkalmazás: bőrizgató, hyperaemiát, hólyagosodást okoz. Arthritis, pleuritis (kis adagban, ellenőrizve).
Anethum graveolens L. - APIACEAE
kapor
Anethi fructus
Anethi herba
Anethi aetheroleum e seminis
Honos Mediterráneumban, Kaukázusban, DK-Ázsiában. Sokfelé termesztik. Nálunk júniustól októberig
virágzik. A tőleveles, virágzó hajtást általában 40-500C-os műszárítóba helyezik, a szárított herbából
morzsolt drogot állítanak elő. A herbából vagy termésből a betakarítást követően illóolajat nyernek. Az
érett terméseket műszárítón szárítják.
Hatóanyag: herbában kb. 0,3%, termésben 4-5% illóolaj (főleg carvon, továbbá α-phellandren, carveol,
carvacrol), termésben még kumarinok (bergapten, umbelliprenin, scopoletin, esculin)
Alkalmazás: fűszer, konzervipar, a termésből nyert illóolaj antiszeptikus, kis adagban izgató, nagy
adagban nyugtató. A termés carminativum, a herba vizes kivonata egyeseknél enyhe nyugtató.
Anethum sowa DC. - APIACEAE
indiai kapor
Anethi aetheroleum e seminis
Honos Bengáliában.
Hatóanyag: 2-3,5% illóolaj, benne az európai kapor hatóanyagain kívül sajátos dillapiol, anethen,
limonen, dihidrocarvon, α-pinen
Alkalmazás: mint előbb.
Angelica archangelica L. - APIACEAE
[syn.: Archangelica officinalis Hoffm.]
orvosi angyalgyökér
Angelicae radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) =
Angelicae sativae (= majoris) radix = Syriaca radix
Angelicae fructus
Angelicae herba
Angelicae aetheroleum e radice
Angelicae aetheroleum e seminis
Honos É-Európától Szibériáig. Kétéves vagy évelő, Európában és a Kárpátokban, több helyen vadon él.
Termeszthető Közép-Európában, így Magyarországon is. A korábbi palántanevelés helyett jelenleg a
szabadföldi, fagy alá vetést vagy előzetesen fagyasztott vetőmaggal kora tavaszi helybevetést
alkalmaznak. Az első év őszén vagy a következő kora tavaszon szedett gyökeret, gyökértörzset mosás
után, rendszerint kettéhasítva, jól szellőző helyen szárítják (beszáradás 4:1). A kifejlett leveleket is 30-
350C-on szárítják (beszáradás 6:1). Július végétől gyűjtik a terméseket.
Hatóanyag: 0,35-1,3% illóolaj, ennek 80-90%-a monoterpén (főleg phellandren, továbbá pinenek,
sabinen, caren, myrcen, limonen), szeszkviterpén (bisabolen, bisabolol, caryophyllen), makrociklusos
laktonok, furokumarin (bergapten, izoimperatorin, angelicin, xanthotoxin, archangelicin = kwannin),
prenil-kumarin (osthenol, osthol), kumarin umbelliferon, flavanon archangelenon
Alkalmazás: serkenti a gyomorsav- és hasnyálmirigy-kiválasztást, étvágygerjesztő, enyhe görcsoldó,
carminativum, diureticum. Likőralapanyag.
Angelica dahurica (Fisch.) Bent. et Hook. f. - APIACEAE
Angelicae dahuricae radix
Honos mérsékelt égövi Ázsiában.
Hatóanyag: kumarin, furokumarin (imperatorin, phellopterin, byakangelicin), illóolaj
Alkalmazás: antipyreticum, analgeticum, a byakangelicin fokozza a koronariacirkulációt.
Angelica pubescens Maxim. - APIACEAE
szőrös angélika
Angelicae pubescentis radix
Honos K-Ázsiában.
Hatóanyag: furokumarin imperatorin, columbianetin, prenil-kumarin (osthol, angelol A-L), poliin
falcarindiol
Alkalmazás: rheumatoid arthritis, térd-, gerinc- és fejfájás esetén.
Angelica sylvestris L. - APIACEAE
[syn.: Angelica officinalis Kit.]
erdei angyalgyökér
Angelicae silvestris (= minoris) radix
Angelicae silvestris fructus
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Szibériában. Egy-két éves, erőteljes növény, magaskórós társulásokban
hazánkban elég gyakori.
Hatóanyag: gyökérben 0,6% illóolaj (főleg limonen és pinenek), nyomokban furfurol, bergaptolszármazékok,
kumarin és furokumarin (oxipeucedanin, izoimperatorin, umbelliferon), fenolkarbonsavszármazékok,
termésben zsíros olajok, angesin, kumarinok, furokumarinok, bisabolangelon, phellopterin,
izobyakangelicolsav
Alkalmazás: spasmolyticum húgyúti görcsökben, carminativum, expectorans főleg a népgyógyászatban,
a porított termés inszekticid.
Angelica sinensis (Oliv.) Diels - APIACEAE
[syn. Angelica polymorpha Maxim. var. sinensis Oliv.]
kínai angyalgyökér
Angelicae sinensis radix
Honos Kínában.
Hatóanyag: monomer és dimer ftalidok (ligustilid, levistolid A), ferulasav-származék coniferil-ferulát,
poliin falcarindiol
Alkalmazás: analgeticum menstruációs panaszok (menorrhagia, amenorrhoea) és reumás betegségek
esetén, a ligustilid spasmolyticus.
Aniba coto (Rusby) Kosterm. - LAURACEAE
[syn.: Nectandra coto Rusby]
koto
Coto cortex
Honos Brazíliában, Bolíviában, 15-20 m magas fa.
Hatóanyag: bifenil-keton típusú vegyületek, kb. 1,5% cotoin, hydrocotoin, protocotoin, paracotoin,
metil-hydrocotoin, metilprotocotoin, továbbá alkaloid (anibin, parostemin, parosteminin)
Alkalmazás: diarrhoea esetén, antineuralgicum.
Aniba rosaeodora Ducke - LAURACEAE
[syn.: A. duckei Kosterm.]
rózsaillatúfa, rózsafa
Anibae rosaeodorae aetheroleum
Honos Brazíliában, főként Amazonas mentén.
Hatóanyag: illóolaj, különösen gazdag linaloolban, továbbá cineol, metil-acetofenon, terpineol,
szeszkviterpének
Alkalmazás: illatszeripar, fürdőillatosító.
Annona muricata L. - ANNONACEAE
tüskés annóna, savanyúalma
Honos trópusi Amerikában, meghonosodott a trópusi Ny-Afrikában.
Hatóanyag: aporfin alkaloidok (muricin, muricinin), cserzőanyag
Alkalmazás: levél, gyökér, mag inszekticid, féregűző, levél analgeticum, spasmolyticum.
Annona squamosa L. - ANNONACEAE
gyömbéralma
Honos Indiában, D-Afrikában.
Hatóanyag: cianogén glikozidok magban és éretlen gyümölcsben
Alkalmazás: inszekticid, anthelminticum, az érett gyümölcs ízes, ehető.
Antennaria dioica (L.) Gärtn. - ASTERACEAE
[syn.: Gnaphalium dioicum L.]
parlagi macskatalp
Antennariae dioicae (= Gnaphalii = Pediscati) flos = Pilosellae albae flos
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, és szubarktikus Amerikában. Nálunk ritka, mésztelen hegyi
réteken, szőrfűgyepekben, nyíres fenyérekben. Már védelemre szorul.
Hatóanyag: oxiantrakinon-származék, flavonoidok (luteolin-származékok), ursolsav, cserzőanyag,
nyomokban illóolaj, nyálka-poliszaharid, gyanta, fitoszterolok
Alkalmazás: krónikus epeúti panaszok esetén (főzetét), népgyógyászatban légúti megbetegedésekben,
antidiarrhoeicum is.
Anthemis tinctoria L. - ASTERACEAE
festő pipitér
Anthemidis tinctoriae flos = Buphthalmi vulgaris flos
Honos Közép- és Dél-Európában. Erőteljes évelő növény, a Középhegységben és a Dunántúlon jobban
megtalálható, erdőssztyeppek nyíltabb részén él.
Hatóanyag: xanthofill, tionenek
Alkalmazás: anthelminticum, növényi festékanyag.
Anthoxanthum odoratum L. - POACEAE
szagos borjúpázsit
Anthoxanthi odorati herba
Anthoxanthi odorati flos
Honos Eurázsiában. 10-30 cm magas, erős illatú fű. A Középhegységben és a Dunántúlon gyakoribb.
Üde rétek társulás alkotó növénye.
Hatóanyag: kumarin-glikozid, 30-40% kovasav
Alkalmazás: értékes gyepnövény, szénafürdők fontos alkotórésze.
Anthriscus cerefolium (L.) Hoffm. - APIACEAE
zamatos turbolya [kerti: subsp. cerefolium (L.) Hoffm., útszéli: subsp. trichosperma
(Schult.) Arc.]
Cerefolii (germanici) herba
Cerefolii fructus (semen)
Honos D-Európában. A termesztett alfaj elvadulhat. A másik gyakori degradált erdőkben, üde
akácosokban és gyomtársulásokban.
Hatóanyag: 0,03% illóolaj herbában, 0,9% termésben, benne főleg metil-chavicol, anetol, továbbá apiin
Alkalmazás: fűszer, diureticum, népgyógyászatban vértisztító.
Anthyllis vulneraria L. - FABACEAE
[syn.: Anthyllis communis Rouy]
nyúlszapuka
Anthyllidis vulnerariae flos
Honos É-Afrikában, Elő-Ázsiában, Európában. Takarmánynövényként termesztik, kaszálókon, hegyi
réteken szórványos.
Hatóanyag: szaponin, cserzőanyag, xanthofill, vörös anthocyanin
Alkalmazás: népgyógyászatban vértisztító, továbbá antiemeticum.
Aphanes arvensis L. - ROSACEAE
[syn.: Alchemilla arvensis (L.) Scop.]
nagy ugarpalástfű
Aphanes arvensis herba (= Alchemillae arvensis herba)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Magyarországon kis termetű, egyéves növény,
mészkerülő szántók ritkább gyomfaja.
Hatóanyag: cserzőanyag
Alkalmazás: népgyógyászatban adstringens, diureticum húgyúti megbetegedésekben.
Apium graveolens L. - APIACEAE
zeller
Apii (graveolentis) herba
Apii (graveolentis) radix
Apii (graveolentis) fructus (= semen)
Apii aetheroleum e fructi
Honos Európában, Ny-Ázsiától Indiai-szubkontinensig, É- és D-Afrikában. Termesztik, nálunk is fontos
zöldségnövény.
Hatóanyag: 2-3% illóolaj, főként limonenből (60%) és selinenből (10%) áll. Továbbá butil-ftalidok
(sedanolid, sedanenolid, n-butil-ftalid), C-prenil-kumarin (osthenol, apigravin, celerin), furokumarin
(apiumetin, apiumosid), flavonoid
Alkalmazás: diureticum főleg népgyógyászatban, köszvényes és reumás betegségekben nyugtató,
fájdalomcsillapító. Illóolajat a termésből állítanak elő.
Apocynum cannabinum L. - APOCYNACEAE
kendermeténg, indiánkender
Apocyni cannabini radix
Honos É-Amerikában.
Hatóanyag: cymarin (strophantidin-D-cymarosid), apocannosid, cynocannosid, továbbá szaponinok
Alkalmazás: szteroid-glikozidjai a szívműködésre hatnak (cardialis insufficientia, időskori
szívgyengeség), diureticum. Erős hatású.
Aquilegia vulgaris L. - RANUNCULACEAE
harangláb
Aquilegiae semen
Aquilegiae herba
Honos Közép- és Dél-Európában, Ázsia mérsékelt égövi területein. Évelő, ritkán fordul elő inkább az
ország ÉK-i részein nyirkos, sziklás bükk- és gyertyánelegyes erdőkben. Védett.
Hatóanyag: delfinidin-diglikozid, cianogén glikozid
Alkalmazás: népgyógyászatban krónikus bőrbetegségekben, máj- és epebajok esetén. Homeopathia.
Arachis hypogaea L. - FABACEAE
amerikaimogyoró, földimogyoró
Arachidis semen
Arachidis oleum hydrogenatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Arachidis oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos D-Amerikában, őse nem ismert. Indiában, Kínában, Afrikában, Amerikában és D-Európában
sokfelé termesztik.
Hatóanyag: zsíros olajat szolgáltat a mag (40-50%)
Alkalmazás: magból étkezési csemegéket készítenek. Olajkinyerés után visszamaradt fehérje értékes
takarmány. Zsíros olajat az élelmiszeripar mellett a gyógyszerészetben is használják.
Aralia racemosa L. - ARALIACEAE
fürtös arália
Araliae racemosae rhizoma et radix
Honos É-Amerikában.
Hatóanyag: illóolaj, gyanta, keményítő, pektin, triterpén-szaponin, diterpének
Alkalmazás: expectorans, carminativum, diureticum, köszvény- és reumás panaszok esetén.
Homeopathia.
Arbutus unedo L. - ERICACEAE
nyugati szamócafa
Arbuti (unedinis) folium
Honos Európában, Ny-Ázsiában, É-Afrikában. Kb. 10 m magas fa.
Hatóanyag: kb. 2,7% arbutin, metil-arbutin, hidrokinon, 0,2% unedosid, arbutoflavonol B, kb. 16%
cserzőanyag, nonacosanol, triacontanol, dotriacontanol, karotinoidok
Alkalmazás: húgyútakat fertőtlenít, pyelitis, cystitis esetén.
Arctium lappa L., A. tomentosum Mill., A. minus (Hill) Bernh., A. nemorosum Lej et C. -
ASTERACEAE
bojtorján
Bardanae radix (DAC)
Bardanae folium
Bardanae herba
Bardanae fructus
Honos Mediterráneumban, Európa más területein és Ázsiában. A kétéves, erőteljes növény
Magyarországon gyom- és ártéri társulásokban különösen gyakori. Gyűjthető még a parlagokon,
ártereken és üde gyomtársulásokban élő kis bojtorján (A. minus (Hill.) Bernh.) is. Júliustól őszig
virágoznak. A húsos gyökereket az első év végén vagy a következő év tavaszán gyűjtik. Megmosás után
feldarabolják és 500C-nál alacsonyabb hőmérsékleten szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: gyökérben 30-40% inulin, nyálka-poliszaharid, 0,06-0,18% illóolaj, poliinek (köztük
kéntartalmúak, pl. arctinon, arctinal, arctinol, aretsav), 2-3,5% cserzőanyag, szeszkviterpenoid costussav,
guajanolid-típusú szeszkviterpén-lakton costuslakton és dehidrocostuslakton, butyrolaktonlignan
arctigenin glikozidok, összefoglaló néven arctiin. Utóbbi keserű vegyületcsoport a termésen kívül -
kisebb mennyiségben - a levélre és a herbára is jellemző.
Alkalmazás: diureticum, cholereticum, diaphoreticum, tisztító (méregtelenítő), húgykőhajtó,
reumaellenes, enyhén antibiotikus. Külsőleg egyes ekcémákra, zsíros fejbőr kezelésére (hajszesz,
hajsampon stb.).
Arctostaphylos uva-ursi (L.) Spreng. - ERICACEAE
medveszőlő
Uvae ursi folium (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos az északi földtekén, Európában főleg Olaszország és Spanyolország hegyvidékein. Földre terülő,
örökzöld cserje.
Hatóanyag: fenolheterosidok, a fő komponens hidrokinon-monoglükozid, az arbutin (eléri a 7%-ot),
továbbá metilarbutin, piceosid, fenolkarbonsavak, 15-20% cserzőanyag (gallotannin és catechincsersav),
1-2% flavonoid (hiperozid, más kvercetin- és miricetin-glikozidok), triterpén (ursolsav, uvaol), gyanta
Alkalmazás: húgyúti fertőtlenítő, használata korlátozott ideig történhet magas tannintartalma miatt.
Areca catechu L. - ARACEAE
beteldió, arékapálma
Arecae semen (= nux)
Honos Indiai szubkontinensen, Indokínában, Malajziában, ugyanezeken a területeken termesztik is.
Hatóanyag: 0,3-0,6% alkaloid, fő alkotója arecolin, mellékalkaloidok guvacin, izoguvacin, guvacolin,
arecolidin, arecaidin, 14-18% zsíros olaj, 15-25% cserzőanyag, hemicellulózok, cukrok, gyanta, catechin,
leucocyanidin, leucopelargonidin
Alkalmazás: az arecolin parasympathicomimeticum, enyhe mioticum (pilocarpinszerű), féreghajtó az
állatgyógyászatban. Emberre toxikus. A beteldiót a malájok rágcsálják, mint élvezeti szert, erős
nyálfolyást és enyhe eufóriát okoz.
Aristolochia clematitis L. - ARISTOLOCHIACEAE
farkasalma
Aristolochiae herba seu folium = Clematitis herba seu folium
Aristolochiae vulgaris (= tenuis, clematitis) rhizoma (= radix)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Magyarországon közel 1 m-re növő évelő növény,
ártereken, szegélynövényzetben, kultúrákban, szőlőkben elég gyakori mindenhol. (Rokona az A. durior =
A. macrophylla Lam., a pipavirág, magasra kúszó díszcserje).
Hatóanyag: nitrofenantren aristolochiasav, illóolaj, flavonoidok
Alkalmazás: emberre és gazdasági állatokra nephrotoxikus, állatkísérletek szerint karcinogén, ezért
belsőleg nem szabad használni, bár a phagocytosist fokozza. Állatgyógyászatban külső sebek fertőzését
és fekélyesedését gátolja, sebgyógyulást és hámképződést elősegíti. Különösen lovak külső lemosására
használták.
Aristolochia fangchi Y. C. Wu - ARISTOLOCHIACEAE
Honos Kínában.
Hatóanyag: gyökér 0,02% aristolochiasavat tartalmaz, valamint magnoflorint
Aristolochia serpentaria L. - ARISTOLOCHIACEAE
virgíniai kígyógyökér
Serpentariae radix = Viperinae virginianae radix
Honos USA-ban, évelő növény.
Hatóanyag: aristolochiasav, borneol, serpentarin
Alkalmazás: indiánok használták tonicumként, keserű stimulánsként, gyomorfájás esetén is. Kígyómarás
gyógyítására is kipróbálták.
Armoracia lapathifolia Usteri - BRASSICACEAE
[syn.: A. rusticana G. M. Sch.]
torma
Armoraciae rusticae (recens) radix = Cochleariae radix
Honos K-Európában (talán őshazája Ukrajna), mindenfelé termesztik, gyakran elvadul.
Hatóanyag: glikozinolátok, melyekből feniletil- és allil-mustárolaj képződik.
Alkalmazás: emésztést elősegíti, gyomorsav szekréciót növeli, fontos fűszernövény. Külsőleg reszelve
reumás testrészekre téve csökkenti a fájdalmat, neuralgia esetén is jótékony lehet.
Arnica chamissonis Less. subsp. foliosa (Nutt.) Maguire - ASTERACEAE
Honos É-Amerikában. Termeszthető Magyarországon is (egyenértékű a hegyi árnikával). Közepesen
savanyú, hegyvidéki talajokon magvetéssel vagy palántázással szaporítható, száraz időben igényli az
öntözést.
Arnica montana L.
hegyi árnika
Arnicae flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Arnicae (montanae) flos sine seu cum
receptaculis = Alismae flos = Calendulae alpinae flos
Arnicae folium
Arnicae rhizoma (= radix)
Arnicae aetheroleum
Honos Európában, nálunk hegyi rétek mészkerülő, alhavasi évelő növénye, védett. Gyűjteni tilos.
Termesztésével kísérletek folynak.
Hatóanyag: flavonoidok, polifenolok, karotinoidok, triterpenoid alkoholok, szeszkviterpén-laktonok,
illóolaj (nyomokban timol, ennél több timol-származék)
Alkalmazás: száj- és toroköblögetésre, főleg külsőleg, serkenti a hámképződést. Kenőcsök készülnek
belőle.
Artemisia abrotanum L. - ASTERACEAE
[syn.: Artemisia elatior Klokov, A. herbacea Ehrh., A. paniculata Lam.]
istenfa
Abrotani herba (= summitas)
Honos Ny-Ázsiában, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: illóolaj (eucalyptolban gazdag)
Alkalmazás: illatszeripar, gyógyszergyártás (aromaterápia).
Artemisia absinthium L. - ASTERACEAE
fehér üröm
Absinthii herba (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Absinthii folium
Absinthii aetheroleum
Honos Európában, Ny- és Közép-Ázsiában, Szibériában, É-Afrikában, Indiában, sokfelé meghonosodott.
Magyarországon útszéli, szántóföldi gyomtársulásokban, parlagokon gyakori, fásodó szárú évelő növény.
Termeszthető. Augusztustól októberig virágzik, virágpora allergiát okozhat. Virágzó hajtást a második
évtől fejleszt. Legfeljebb 50 cm-es szárral szedik, majd szellős, árnyékos helyen vagy műszárítón,
legfeljebb 400C-on szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: 0,5-1,5% illóolaj (α- és β-tujon, tujol, sabinil-acetát, chrysanthenil-acetát, linalool, cineol),
szeszkviterpén (spatulenol, α-bisabolol), szeszkviterpén-lakton: dimer, guajanolid-típusú absinthin,
artabsin, proazulen matricin, flavonoid artemitin, fahéjsav-származékok, poliin
Alkalmazás: amarum (dyspepsia, anorexia, gastritis), cholereticum (szeszes kivonatban kioldódó tujon
fejfájást, átmeneti tudatzavart, érzékcsalódást okozhat!).
Artemisia annua L. - ASTERACEAE
egynyári üröm
Honos Európában, Közép- és Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Kínában termesztik. Egyéves, terjed útszélek,
szegélyek mentén, gyomtársulásokban, de nem túl gyakori. Termeszthető, kivadul.
Hatóanyag: illóolaj (kínai kemotípusban 4% körül, ennek kb. 64%-a monoterpén artemisiaketon, a
vietnami kemotípusban 1,4%, ebben kámfor és germacren D a jellemző komponensek), artemisinin
(szeszkviterpén-lakton) és előanyagai (arteannuinsav, arteannuin B, artemisiten), továbbá flavonoidok,
poliinek, kumarinok. Az aktív artemisinin mennyisége 0,01-1%.
Alkalmazás: artemisinin tartalma miatt maláriaellenes (elpusztítja a kórokozót vagy gátolja a Plasmodium
fajok szaporodását), gyógyszeripari növény is.
Artemisia cina C. C. Berg et C. F. Schmidt - ASTERACEAE
cinaüröm
Cinae flos (Cinae semen)
Honos Kínában, Közép-Ázsiában.
Hatóanyag: santonin
Alkalmazás: féregűző.
Artemisia dracunculus L. - ASTERACEAE
tárkony
Dracunculi folium = Artemisiae dracunculi folium
Dracunculi herba = Artemisiae dracunculi herba
Dracunculi aetheroleum
Honos K-Európában, mérsékelt égövi Ázsiában (valószínűleg Szibéria az őshazája), Indiaiszubkontinensen,
É-Amerikában, sokfelé termesztik. Könnyen kivadul. Mint fűszernövénynek két
fajtaköre ismert: francia vagy német és az orosz. Előbbi a kedvelt, inkább termesztett. Tősarjakkal,
tőosztással szaporítják. Árnyékos helyen szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: 0,5-2,0% illóolaj (fő alkotója estragol), szeszkviterpén-laktonok, flavonoidok
Alkalmazás: étvágyjavító, népgyógyászatban magas vérnyomás és hurutok kezelésére. Kedvelt fűszer,
illóolaja illatszeripari alapanyag.
Artemisia maritima (= santonicum) L. - ASTERACEAE
sziki üröm
Artemisiae maritimae herba
Artemisiae maritimae flos
Honos Európában, hazánkban az ürmös szikespuszták jellemzője a subsp. santonicum (= subsp.
monogyna) és a majdnem kopasz, kisebb subsp. patens.
Hatóanyag: illóolaj, santonin
Alkalmazás: anthelminticum.
Artemisia vulgaris L. - ASTERACEAE
fekete üröm
Artemisiae (vulgaris) herba (= summitas)
Artemisiae radix
Elterjedt az egész Földön, de különösen gyakori a Mediterráneumban. Nálunk félszáraz és üde
gyomtársulásokban közönséges. Júliustól októberig virágzik, dús pollenhozama miatt gyakori allergén.
Virágos, felső 40 cm-es hajtásrészeit gyűjtik. Árnyékos helyen kell szárítani (beszáradás 4:1). Gyökerét a
vegetációs idő végén gyűjtik (beszáradás: 3:1).
Hatóanyag: 0,03-0,3% illóolaj, ebben főleg cineol, kámfor, borneol, tujon, linalool. Szeszkviterpénlakton
(vulgarin, psilostachin, spatulenol), flavonoid, kumarin, poliin
Alkalmazás: amarum, cholagogum, anthelminticum, antibakteriális, antimikotikus.
Artocarpus heterophyllus Lam. - MORACEAE
kenyérfa, jákafa
Honos Indiában, Burmában, Sri Lankán, Indokínában, Malajziában, elterjedt Guayanában, Brazíliában.
Trópusokon termesztik.
Hatóanyag: kéregben, levélben flavon morin, artocarpetin, flavan artocarpanon, prenilflavon-származék
cikloartocarpin, artocarpin, cyanomaclurin
Alkalmazás: gyümölcsét fogyasztják, fáját feldolgozzák, kérge és levele diarrhoea, féregfertőzés esetén.
Arum maculatum L. - ARACEAE
kontyvirág
Ari maculati rhizoma (= radix)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, évelő növény, főleg a Dunántúl üde gyertyán- és bükkelegyes erdőiben
fordul elő.
Hatóanyag: cianogén glikozid, aroin, aronin, aroidin, szaponin arin
Alkalmazás: mérgező, helyi izgató, korábban gyomorporokba keverték. Homeopathia.
Asarum canadense L. - ARISTOLOCHIACEAE
kanadai kapotnyak
Asari canadensis aetheroleum
Honos É-Amerika atlantikus részén.
Hatóanyag: friss gyökértörzsben kb. 4% asaronmentes illóolaj, még metileugenol, linalilacetát, geraniol,
linalool, limonen, terpineol, bornilacetát, aristolon, elemicin
Alkalmazás: nincs hánytató hatása, aromaticum. Illóolajat állítanak elő belőle.
Asarum europaeum L. - ARISTOLOCHIACEAE
kapotnyak
Asari rhizoma cum herba
Asari herba
Honos Európában, Kaukázusban, Szibériában. Évelő, főleg a Dunántúl nyirkos, üde erdőiben nem ritka.
Hatóanyag: 0,8-1% illóolaj, melynek 90%-a t-izoasaron, t-izoeugenol vagy t-izoelemicin, a rhizómában
több illóolaj (0,7-4%) lehet, egyéb komponensek: diasaron, asarilaldehid, metileugenol, bornilacetát,
szeszkviterpén-alkohol
Alkalmazás: asaron-tartalma miatt már nem használják köhögéscsillapító gyógyszerek készítéséhez.
Hánytató, tüsszentőpornak való. Homeopathia.
Asclepias incarnata L. - ASCLEPIADACEAE
hússzínű selyemkóró
Asclepiadis incarnati rhizoma et radix
Honos É-Amerikában.
Hatóanyag: kb. 3% asclepiadin, egyéb szteroid szívglikozidok
Alkalmazás: friss gyökérzetből homepathiás gyógyszereket készítenek.
Asclepias syriaca L. - ASCLEPIADACEAE
selyemkóró
Asclepiadis cornuti rhizoma
Honos Kanadától É-Carolináig, Kansasig, Európában meghonosodott, hazánkban is erősen invazív,
áttelelő gyomnövény, különösen a homokos talajokon képez állományokat. Mézelő és dísznövény.
Hatóanyag: szárban 1% körüli kaucsuk, asclepiadin (asclepin) vincetoxinszerű mérgező, digitalisszerű
szívglikozid, szaponin-glikozidok, egyéb kardenolidok (pl. uzarigenin-glikozidok)
Alkalmazás: toxikussága miatt más, kevésbé mérgező gyógynövényeket használnak szívgyógyszerek
készítésére. Homeopathia.
Asclepias tuberosa L. - ASCLEPIADACEAE
gumós selyemkóró
Asclepiadis tuberosae radix
Honos Ontariotól Minnesotáig.
Hatóanyag: előbbiekkel szemben nem tartalmaz kaucsukszerű tejnedvet. Kardenolid glikozidok, pl.
jellegzetesek a coroglaucigenin aglikon és ennek glikozidjai
Alkalmazás: emeticum, catharticum, diaphoreticum. Homeopathia.
Asimina triloba (L.) Dun. - ANNONACEAE
papau
Asiminae trilobae semen
Honos É-Amerikában (Ohio), kis fácska.
Hatóanyag: 35% zsíros olaj, lipidszerű acetogeninek (tetrahidrofurán- és lakton-gyűrűkkel), pl. antitumor
hatású és inszekticid asimicin
Alkalmazás: emeticum, homeopathia.
Aspalathus linearis (Burm.) R. Dahlgren - FABACEAE
[syn.: Borbonia pinifolia Marloth]
vörös fokföldirekettye, rooibos
Aspalathi folium
Honos Dél-Afrikában, kb. 2 m-es bokros növény.
Hatóanyag: flavonoid, így C-glikozil-flavon (orientin, izoorientin), flavonol-glikozid (izokvercitrin,
kvercitrin, eriodiktiol-származék), dihidrochalkon (aspalathin, nothofagin), illóolaj (guajakol,
damascenon, geranilacetát, feniletilalkohol), 4-5% hidrolizálható tannin
Alkalmazás: gyomor- és bélpanaszosok számára előnyös, keresett élvezeti tea.
Asparagus officinalis L. - ASPARAGACEAE
spárga
Asparagi rhizoma (cum radicibus)
Asparagi herba
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, É-Afrikában. Nemesített változatait világszerte termesztik,
Magyarországon is. Vadon száraz gyepekben, bokorerdőkben fordul elő. (Szobai és üvegházi
dísznövény az A. sprengeri Regel, az aszparagusz, ami nem használható másra.)
Hatóanyag: aszparagin, egyéb aminosavak és aminok, cukrok és mannan, szteroid szaponin-glikozidok,
flavonoidok (pl. rutin)
Alkalmazás: diureticum különösen arthritis, cystitis, húgy- és veseköves panaszosok számára, ma már
ritkán. Homeopathia. A spárgahajtás csemegezöldség.
Aspidosperma quebracho-blanco Schlech. - APOCYNACEAE
fehér kebracsófa
Quebracho cortex (DAC)
Honos D-Amerika déli és nyugati részén, 5-20 m magas fa.
Hatóanyag: 1-2,5% indol-alkaloid, főleg yohimbin, továbbá aspidospermin, quebrachamin, akuammidin,
tannin
Alkalmazás: légúti analepticum asthma, bronchitis vagy légzőszervi bántalmak esetén. Frissítő hatású
élvezeti teaként is használják.
Asplenium ruta-muraria L. - ASPLENIACEAE
kövi fodorka
Rutae murariae herba = Adianti albi herba = Paronychiae herba
Cirkumpoláris, nálunk hegyvidéken, mészkőszikla-gyepekben, hasadékokban gyakori, apró növény.
Asplenium trichomanes L. - ASPLENIACEAE
aranyos fodorka
Adianti rubri herba
Kozmopolita. Hazánkban főleg a Dunántúlon sziklagyepekben és erdőkben, mészhabarcsos falakon
gyakori.
Hatóanyag: kempferitrin, kempferol-diglikozid egyéb flavonoid
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans.
Astragalus gummifer Labill. és más Astragalus fajok - FABACEAE
mézgás csüdfű, tragantgumi csüdfű
Tragacantha (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Ny-Ázsiában, különösen Törökországban, Irakban és Iránban.
Hatóanyag: mézga tragacanthin (főként polimer galakturonsav)
Alkalmazás: gyógyszerészetben emulgeáló, stabilizátor.
Atractylodes macrocephala Koidz. - ASTERACEAE
baizhu
Atractylodei macrocephalae rhizoma
Honos Kínában.
Hatóanyag: 0,35-1,35% illóolaj, szeszkviterpén és -lakton (atractylon, atractylenolid II és III)
Alkalmazás: digestivum, diureticum, az atractylon hepatoprotectiv.
Atriplex hortensis L. - CHENOPODIACEAE
kerti laboda
Atriplicis sativae herba
Atriplicis sativae semen
Honos Közép-Ázsiában, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: szaponin
Alkalmazás: légzőszervi és emésztési megbetegedések esetén. Levele főzelékként fogyasztható.
Atropa belladonna (bella-donna) L. - SOLANACEAE
nadragulya
Belladonnae folium (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg.VIII.)
Belladonnae pulvis normatus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Belladonnae folii extractum siccum normatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Belladonnae folii tinctura normata (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Belladonnae herba
Belladonnae radix (Ph. Hg. VII.)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. A cserje termetű évelő, lágyszárú növény
Magyarországon főleg a Középhegységben gyakori, inkább bükkös vágásterületeken szaporodik el.
Gyűjthető.
Hatóanyag: gyökérben 0,3-0,9%, levélben 0,3-0,6% tropán-alkaloid (L-hioszciamin, atropin, apoatropin,
belladonnin, szkopolamin, kuszkhigrin)
Alkalmazás: atropin antikolinerg, neurotrop spasmolyticum, gyógyszerek hatóanyaga. Ulcus ventriculi,
hyperaciditas, asthma bronchiale, vese- és epekőkólika, görcsös menstruáció esetén fájdalomcsillapító.
Központi idegrendszerre hat: sedativum neurovegetativ dystoniában, neurastheniában, de túladagolása
pszichomotoros nyugtalanságot, izgatottságot, hallucinációs élményeket okoz. Mellékhatása:
szájszárazság, rekedtség, látási zavarok. A szemészetben szemcseppek formájában pupillatágító, lehetővé
teszi a szem eredményesebb vizsgálatát. Zöldhályog esetén vagy erre hajlamos idősebb betegeknél
használata tilos.
Avena sativa L. - POACEAE
zab
Avenae (excorticatus) fructus
Avenae herba (recens)
Avenae stramentum
Honos Európában, Mediterráneumban, Közel-Keleten és Kínában. Máshol is termesztett, egyéves
növény. Tavasszal vetik és virágzás végén, a hajtásrendszer leveles, bugás részét takarítják be drognak. A
szalmát és szemtermést érett zab szolgáltatja.
Hatóanyag: 0,1-0,2% (levélben 0,3-1,3%) szaponin (avenacosid A és B szteroid szaponinok), flavonoid
(pl. apigenin típusú vitexin, izovitexin, luteolin-típusú izoorientin, orientin, izoskoparin és tricinglikozidok),
fenil-etil-amin hordenin, betain, trigonellin, glukan, pentosan, kesztoz, neokesztoz. A
szemben zsíros olaj, fehérje, kisebb mennyiségben szaponinok, flavonoidok, aminok
Alkalmazás: élelmiszer- és takarmánynövény, népgyógyászatban vizelethajtó, vese- és hólyagtisztító
reuma és köszvény esetén, enyhe nyugtató. A szemekből és szalmából készült tea köhögéscsillapító.
Azadirachta indica A. Juss. - MELIACEAE
indiaiorgona
Azadirachtae indicae cortex
Azadirachtae indicae folium
Azadirachtae indicae semen
Honos Indiai-szubkontinensen, Indokínában, termesztik trópusi Afrikában is. Fás növény.
Hatóanyag: diterpén abietan-származékok, triterpenoidok (azadiractin, nimbolid, nimbidinsav, azadiron,
nimbin)
Alkalmazás: anthelminticum, antisepticum, antiparasiticum, főként malária ellenes, lázcsillapító, főként
inszekticid.
B
Ballota nigra L. - LAMIACEAE
fekete peszterce
Ballotae nigrae herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. Áttelelő lágyszárú, útszéli
gyomtársulásokban mindenütt gyakori.
Hatóanyag: illóolaj, nyomokban keserű szeszkviterpén-lakton marrubiin, cserzőanyag, kávésav
Alkalmazás: sedativum hisztéria, hypochondria esetén, spasmolyticum, cholereticum, külsőleg köszvény
ellen.
Bambusa bambos (L.) Voss - POACEAE
[syn.: Bambusa arundinacea (Retz.) Willd., Arundinaria japonica L.]
japán bambusz
Arundinariae japonicae surculus
Honos Kínában, Indokínában, Indiai-szubkontinensen. Trópusi Ázsiában sokfelé termesztik. Magas,
fásodó.
Hatóanyag: cianogén glikozid taxifillin, benzoesav
Alkalmazás: fiatal hajtásrügye táplálék lehet, szabályozza a gyomornedv termelődést.
Baptisia tinctoria (L.) Vent. - FABACEAE
borsófürt
Baptisiae radix (= rhizoma)
Honos É-Amerikában, az USA keleti és Kanada északi részén, l méteres bokor.
Hatóanyag: alkaloid cytisin, baptisin, pseudobaptisin, baptin
Alkalmazás: laxativum, nagyobb adagban antidiarrhoeicum. Homeopathia. Fiatal hajtása spárgaszerű,
fogyasztható.
Barbarea vulgaris R. Br. - BRASSICACEAE
borbálafű
Barbareae herba
Honos mérsékelt égövi Ázsiában, Európában, Indiai-szubkontinensen, É-Afrikában, két- vagy többéves,
ártéri szegélytársulásokban, erdőszéleken elég gyakori.
Hatóanyag: glikozinolát, flavonoid
Alkalmazás: sebgyógyító balzsamokban.
Bellis perennis L. - ASTERACEAE
százszorszép
Bellidis flos = Bellidis perennis (minoris) herba (= flos)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. Áttelelő, lágyszárú, főleg a Dunántúlon üde
réteken, legelőkön.
Hatóanyag: flavon cosmosiin (apigenin-7-glükozid), szaponin, szerves savak, szeszkviterpén, inulin
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans. Homeopathia.
Berberis vulgaris L. - BERBERIDACEAE
sóskaborbolya
Berberidis radicis cortex
Berberidis fructus
Berberidis folium
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Cserje, erdők, utak mentén inkább a Dunántúlon.
Hatóanyag: alkaloid, levélben, termésben főleg berberin, gyökérkéregben 1-3% berberin, továbbá
magnoflorin, berberrubin, jatrorrhizin, palmatin, columbamin, izotetrandin, izomer apomorfin alkaloid
bervulcin, vulracin. Tannin, gyanta, viasz, gumianyag, chelidonsav
Alkalmazás: cholelithiasis, cholecystitis, kólikás nephrolithiasis, nephritis, köszvény, reuma, lumbago,
arthritis esetén fájdalomcsillapító és spasmolytikus (parenterálisan, orvosi előírásra, erős hatású).
Bergenia crassifolia (L.) Fritsch - SAXIFRAGACEAE
bőrlevél
Bergeniae radix
Bergeniae folium
Honos Közép-Ázsiában, Szibériában, Mongóliában. Évelő széles, nagy, bőrnemű és talajra terülő
levelekkel. Mint dísznövény kertekben gyakori, jól áttelel.
Hatóanyag: 18-25% cserzőanyag (levélben kb. 22%), szeszkviterpenoid lakton bergenin, sárga vagy
barna pigment, levélben ősszel 12% arbutin, továbbá 0,04% rhododendrin (betulosid), catechin-gallát,
polimer proanthocyanidin
Alkalmazás: adstringens, hasmenésre vagy teapótlóként.
Beta vulgaris L. subsp. vulgaris - CHENOPODIACEAE
cukorrépa
Betae succus
A kultúralak több fajból keletkezett Elő-Ázsiában. Európában előbb zöldségnövény, a 18. sz. közepétől
cukortermő kapásnövény. Mindenhol, főként a kontinentális területeken fontos termesztett kultúrnövény.
Hatóanyag: répatestben sokféle vegyület található, jellegzetes a “cukorrépa-szaponin" (oleanolsavglükozid
és -glukuronid), a melaszra inkább fenolkarbonsavak jellemzők.
Alkalmazás: ipari úton szaharózt nyernek ki a répából, a szaharóz gyógyszerészeti vivő-, ill. segédanyag.
Beta vulgaris L. subsp. vulgaris Msf. convar. crassa Alef. var. conditiva Alef. -
CHENOPODIACEAE
cékla
Kultúralakja kb. a 16. században a Földközi-tenger partvidékén jöhetett létre, majd Németországban
honosodott meg. Főleg konyhakerti növényként termesztik.
Hatóanyag: lila betacianin (betain), metilezett lizin- és arginin-származékok
Alkalmazás: nyersen reszelt, pépes formában, présleve vagy ennek liofilizált pora rákos betegeknek
postoperativ stádiumban erősítő huzamosan fogyasztva, antioxidáns, szabadgyökfogó, fokozza az
ellenállóképességet, légúti betegségekben is használható kiegészítőként.
Betonica officinalis L. - LAMIACEAE
[syn.: Stachys officinalis (L.) Trev.]
bakfű, orvosi tisztesfű
Betonicae officinalis herba
Honos Mediterráneumban, Eurázsiában. Áttelelő lágyszárú, a Dunántúlon gyakoribb, erdős helyeken.
Hatóanyag: kb. 0,5% betain, betonicin, stachydrin, turicin, 0,5% kávésav és származékai, klorogénsav,
rozmarinsav, flavonoidok, kb. 15% cserzőanyag, nyomokban illóolaj
Alkalmazás: adstringens, népgyógyászatban antidiarrhoeicum, carminativum, sedativum, felső légúti
panaszok, köszvény esetén, hólyag- és vesekőhajtóként is.
Betula lenta L. - BETULACEAE
cukornyír
Betulae lentae cortex
Betulae lentae aetheroleum
Honos Kanada és USA keleti részén.
Hatóanyag: kéregben 3% monotropitosid (szalicilsav-primverosid), 0,2-0,6% illóolaj (közel teljes
mértékben metilszalicilát)
Alkalmazás: aromaticum, antirheumaticum, diureticum, az illóolajat kozmetikában (pl. hajvizek).
Betula pendula Roth - BETULACEAE
[syn.: Betula alba L., B. verrucosa Ehrh.]
(közönséges) nyír, bibircses nyír(fa)
Betula pubescens Ehrh.
szőrös nyír(fa)
Betulae folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Betulae cortex
Betulae gemma
Betulae aetheroleum empyreumaticum (= rusci)
Betulae pix
Betulae gemmae aetheroleum
Honos Európában, a közönséges nyír a mérsékelt égövi Ázsiában és É-Afrikában, a szőrös nyír inkább
Európán kívül a Kaukázusban és Szibériában. Sokfelé elterjedt mindkettő. Magyarországon a közönséges
nyír savanyú talajú lomberdőkben gyakran társulás alkotó, termesztik is. A szőrös nyír tőzegmohás, lápos
termőhelyeken fordul elő, de védett. Más országban erről is gyűjtenek levelet. Májusban, júniusban
szedik az üde zöld leveleket, árnyékban, szellős helyen szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: 1,5-3% flavonoid (hiperozid, kvercitrin, miricetin-galaktozid), rügyben még lipidoldékony
flavonoid-metiléterek. 0,1% körül illóolaj (főként szeszkviterpén-oxid) mellett a levélben még
leucoanthocyanidinek, fenolsavak (klorogénsav), gyanta. A levél, kéreg és rügy alkalmas illóolajelőállításra,
a fából kátrányt állítanak elő.
Alkalmazás: diureticum, vese- és húgyúti fertőzésekben kiegészítő drog, köszvény- és reumaellenes,
tavaszi méregtelenítő kúrára és vesekőhajtóként is használják népgyógyászati tapasztalatok szerint.
Külsőleg készítményei hajhullás gátlók. Nyírfakátrányt a bőrgyógyászatban használják (antiparasitikus,
keratolitikus, viszketést csillapító rühesség, pruritus, psoriasis vagy krónikus ekcéma esetén).
Bidens tripartitus L. - ASTERACEAE
farkasfog
Bidentis tripartitae herba = Verbesinae herba = Cannabis aquaticae herba
Honos Európában, Szibériában, Indiai-szubkontinensen, É-Afrikában. Ártéri és mocsári társulásokban,
gyomos helyeken gyakori egyéves faj.
Hatóanyag: poliin, savas tetraacetilen, nyálka-poliszaharid, nyomokban illóolaj, 6-7% cserzőanyag
Alkalmazás: főzete vagy forrázata belsőleg aranyeres bántalmakra, diureticum, diaphoreticum, vese- és
epekő ellen, külsőleg sebkezelésre.
Borago officinalis L. - BORAGINACEAE
(kerti) borágó
Boraginis herba
Boraginis flos
Boraginis semen
Boraginis oleum
Honos Európában, Ny-Ázsiában, É-Afrikában. Nálunk meleg, napfényes területeken termeszthető
egyéves növény. Vetésideje április eleje, júniusban, júliusban virágzik. A leveles hajtásokat virágzáskor
gyűjtik és árnyékban szárítják (beszáradás 5:1). A termést (magot) viaszéréskor gyűjtik.
Hatóanyag: a herbában nyálka-poligalakturonan, szaponin, kb. 3% cserzőanyag, nyomokban illóolaj, a
termésben linolensavban gazdag zsíros olaj
Alkalmazás: népgyógyászati tapasztalatok szerint enyhe nyugtató, lehangoltságot oldó, a makkocskából
nyert olaj érelmeszesedés megelőzésére használható, gyógyszerkészítmény formájában adagolva. A herba
uborkakonzerváló.
Boswellia sacra Flueck. - BURSERACEAE
[syn.: Boswellia carteri Birdw.]
valódi (szomáliai) tömjénfa, olibanum(fa)
Honos Szomáliában, Egyiptomban, Dél-Arábiában.
Boswellia serrata Roxb.
[syn.: Boswellia glabra Roxb.]
indiai tömjénfa
Honos Indiában.
Olibanum
Olibani aetheroleum
Hatóanyag: illatos gumigyanta kb. 12% illóolajjal (thujen, limonen, terpinol, pinen, dipenten,
phellandren, terpénalkohol), triterpén boswelliasav-származékok, nyálka-poliszaharid, gyanta,
gyantasavak, gumianyag, catechin-cserzőanyag
Alkalmazás: hazájában népi gyógyászatban diureticum, reumás és idegfájdalmak csillapítására,
füstölőként fertőtlenítő, illatszeriparban.
Brassica napus L. subsp. napus - BRASSICACEAE
[syn.: Brassica oleifera Moench, B. napus L. var. oleifera (Moench) Delile]
olajrepce, káposztarepce
Vad repcefajok (B. campestris, B. oleracea) keresztezéséből jött létre, a kialakult kultúrnövényt
különösen a Föld északi országaiban termesztik.
Brassica rapa L. subsp. oleifera (DC.) Metzg.
réparepce
Vadon termő ősi típusából alakult ki. Szintén a kontinentális éghajlatú országokban termesztik.
Rapae semen
Rapae oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Hatóanyag: magban mustárolaj-származékok (glikozinolátok), 40-45% zsíros olaj
Alkalmazás: tisztított, erukasavban szegény vagy mentes fajtáinak olaja élelmiszer, gyógyszerészeti célra
is használatos.
Brassica nigra (L.) Koch - BRASSICACEAE
fekete mustár
Sinapis nigrae semen (ÖAB, Ph. Helv., DAC)
Sinapis nigrae aetheroleum
Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Indiai-szubkontinensen, Ny-Ázsiában. Világszerte, így
nálunk is termesztik.
Hatóanyag: mustárolaj-glikozidok (glikozinolátok), főként allil-izotiocianát glikozidja (sinigrin),
pszeudoalkaloid sinapin (cholinból és szinapinsavból képződik), zsíros olaj (30% körül)
Alkalmazás: lisztjét külsőleg borogatásként reumás vagy légcsőhuruttal járó fájdalmak enyhítésére.
Állatorvoslásban stomachicum, diureticum. Illóolaja hasonló célra.
Brassica oleracea L. var. capitata L. f. alba - BRASSICACEAE
fejes káposzta
Brassicae oleraceae succus
Európai vad fajokból keletkezett, ma mindenhol termesztik. Fontos zöldségnövény.
Hatóanyag: gazdag aszkorbinsavban, B-vitaminokban, A-vitaminban, ubikinonban, továbbá hosszú
szénláncú aldehidek (n-triacontanal, n-octacosanal), cyanidin-glikozidok. Vörös káposztában poliszulfid
trithion és egyéb kénvegyület, valamint kb. 4% szinapinsav, protocatechusav és anthocyanok (pl.
rubrobrassin-klorid = cyanidin-5-glükozid-3-sophorosid)
Alkalmazás: préslevét gyomorfekély, latens hepatopathia és krónikus pancreas kiválasztási zavar esetén
használják. Fontos vitaminforrás nyersen és savanyítva is.
Brunfelsia uniflora (Pohl) D. Don - SOLANACEAE
[syn.: Brunfelsia hopeana (Hook.) Benth., Franciscea uniflora Pohl]
Brunfels-cserje
Brunfelsiae (hopeanae) radix
Honos D-Amerikában, főleg Brazíliában. 1,2 m-re növő cserje.
Hatóanyag: alkaloid manacin, manacein, továbbá esculetin, keményítő
Alkalmazás: antisyphiliticum, diureticum, purgans, arthritis kezelésére.
Bryonia alba L. - CUCURBITACEAE
fekete gönye
Bryonia dioica Jacq.
piros gönye
Bryoniae rhizoma et radix
Előbbi eurázsiai, utóbbi eurázsiai-mediterrán. Évelő lágyszárúak, a ritkább piros gönye csak ártéri
szegélytársulásokban, a fekete gönye ezen kívül sövényekben, kerítéseken is előfordul, gyakoribb.
Hatóanyag: triterpén bryogenin-glikozidok (bryonidin, bryonin) a feketében, bryonol a pirosban,
tetraciklusos triterpének (bryodulcosid triglikozid, cucurbitacinok), gyanta
Alkalmazás: diureticum, drasztikus hashajtó főleg az állatgyógyászatban. Homeopathia.
Bulnesia sarmienti Lorentz. - ZYGOPHYLLACEAE
Bulnesiae aetheroleum
Honos Dél-Amerika nyugati és déli részén, 40-60 m magas fa.
Hatóanyag: a farészben 5-6 % illóolaj (40-70%-a guajol, kevesebb bulnesol)
Alkalmazás: balzsam, illóolaj (illatszer, szappan).
Bupleurum falcatum L. - APIACEAE
sarlós buvákfű
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Évelő, száraz gyepekben az egész országban néhol
gyakori.
Bupleurum chinense DC.
kínai buvákfű
Honos Kínában.
Bupleurum scorzonerifolium Willd.
Honos Kelet-Ázsiában.
Bupleuri radix
Hatóanyag: pentaciklikus triterpén-alkoholok (saikogenin A, B, C, D, E, F, G) glikozidjai, zsírsavak,
poliinek
Alkalmazás: lázcsillapító, antiphlogisticum, adaptogén, vagyis stressztűrést fokozó.
Buxus sempervirens L. - BUXACEAE
puszpáng
Buxi sempervirentis folium
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. Nálunk is gyakori sövénynek való, bokros
dísznövény, különösen temetőkben fordul elő.
Hatóanyag: alkaloid buxin, parabuxin, buxinidin, parabuxinidin, buxinamin (ma ezeket a szteroid
alkaloidokat nagy betűjelekkel különböztetik meg (pl. A-tól N-ig) így pl.: alkaloid A (= cyclobuxin D)
Alkalmazás: az alkaloidok közül számos szívre ható, de citotoxikusak. Köszvény, reuma vagy maláriás
betegség esetén óvatosan adagolandók készítményei. Laxativumként sem biztonságos. Homeopathia.
C
Caesalpinia bonducella Flem. - CAESALPINIACEAE
molukkabab
Caesalpiniae bonducellae semen
Honos trópusi Indiában.
Hatóanyag: szalicilsav-származékok
Alkalmazás: lázcsillapító, tonicum.
Caesalpinia spinosa (Mol.) O. Kuntze - CAESALPINIACEAE
tövises pillangófa, tarak
Caesalpiniae farina
Honos D-Amerika északi részén (Peru), Afrikában is termesztik.
Hatóanyag: gumiszerű galaktomannan, tannin
Alkalmazás: főleg mint neutrális nyálkaanyag technológiai célra, a hüvely pora cserző hatású.
Calamintha sylvatica Bromf. subsp. sylvatica typ. - LAMIACEAE
[syn.: Calamintha officinalis Moench subsp. ascendens Jord.,
C. menthaefolia Host subsp. sylvatica typ.]
erdei pereszlény
Calaminthae (montanae seu ascendentis) herba
Honos Közép- és D-Európában, áttelelő lágyszárú, nálunk nem gyakori, száraz és félszáraz erdőkben.
Hatóanyag: kb. 0,35% illóolaj (főleg pulegon, továbbá más terpénketonok)
Alkalmazás: stomachicum, diureticum.
Calendula officinalis L. - ASTERACEAE
kerti körömvirág
Calendulae flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = anthodium sine seu cum calycibus
Calendulae herba
Calendulae folium
Honos Európában, Mediterráneumban, Ny-Ázsiában, termesztik. Egyéves kerti dísznövény, ökológiai
tűrőképessége jó. Áprilistól novemberig virágzik, néha áttelel. Kora tavasszal 50-60 cm sortávolságra, 2-
3 cm mélyre vetik. Virágzata a halvány sárgától a sötét narancssárgáig változó, telt virágú fajtái is
vannak. 2-3 naponként a teljes virágzatot (kb. l cm-es kocsánnyal) vagy a kicsípett virágokat szedik.
Gyorsan kell szárítani árnyékban vagy 35-400C-on, műszárítóban (beszáradás 8:1).
Hatóanyag: nyelves virágban 0,12%-ot, a fészekpikkelyekben 0,4%-ot érhet el az illóolaj (főleg menton,
terpinen, cadinen, caryophyllen, karvon), továbbá 0,3-0,8% flavonoid (izorhamnetin- és kvercetinglikozidok),
2-10% triterpénszaponin oleanolsav-glikozidok (saponozid A-F), triterpénalkoholok (mono-,
di- és triolok, pl. kb. 0,8% monool amyrin, lupeol, taraxaszterol, kb. 4% diol faradilol-,
arnidiolészter, triol heliantriol A, B, C, szterol, 0,02-4,7% karotinoid (főleg lutein, zeaxanthin), kumarin
(scopoletin, umbelliferon, esculetin), kb. 15% vízben oldódó rhamnoarabinogalaktan és arabinogalaktan,
poliinek, szeszkviterpén loliolid
Alkalmazás: antibakteriális, antivirális, antimutagén, antiphlogisticum, spasmolyticum, cholereticum.
Pharyngitis, dermatitis, ulcus cruris, ulcus duodeni, gastritis esetén, aspecifikus immunstimulans, a
népgyógyászatban még diaphoreticum, diureticum, anthelminticum, emmenagogum. Számos gyógyszer
komponense.
Calla palustris L. - ARACEAE
sárkánygyökér
Callae palustris radix = Dracunculi palustris radix
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, É-Amerikában, vizes élőhelyeken. Áttelelő lágyszárú,
nálunk nem fordul elő.
Hatóanyag: Arumhoz hasonlóan csípős anyag, továbbá leucoanthocyanidin
Alkalmazás: népgyógyászatban belsőleg kígyómarás ellen (nem veszélytelen, mérgező!).
Calluna vulgaris (L.) Hull - ERICACEAE
[syn.: Ericodes vulgaris (L.) Merino]
csarab
Callunae (vulgaris) herba (cum floribus) = Ericae herba (cum floribus)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Szibériában, Ny-Afrikában. Kis termetű, bokros évelő növény, a
Dunántúl és a Középhegység egyes részein szőrfűgyepekben, főként mészkerülő nyíres-fenyérekben
helyenként gyakori.
Hatóanyag: 0,6-0,8% arbutin, flavonoidok (kvercetin, miricetin), leucodelfinidin, proanthocyanidinek, 3-
7% catechin-tannin, 2,5% ursolsav, nyomokban illóolaj
Alkalmazás: sedativum álmatlanság esetén, adstringens, diureticum. Homeopathia.
Calotropis procera (Ait) Dryand. - ASCLEPIADACEAE
szodomaialma
Calotropidis procerae cortex
Honos Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Indokínában. Kb. 2 m magas cserje.
Hatóanyag: tejnedvben kardenolid szteroidok (calotoxin, calotropin, calactin, uscharidin, uscharin,
voruscharin), egyéb szteroid-glikozidok. A kéregben madaralban, madarfluavil, gyanta, kaucsuk,
asclepiin, triterpén amyrinok, taraxacaszterolok és észtereik
Alkalmazás: kéregdrog emeticum, purgans, diureticum, diaphoreticum. Tejnedve szolgáltatja a
madargumit.
Caltha palustris L. - RANUNCULACEAE
mocsári gólyahír
Calthae palustridis herba (et flos)
Honos Európában, Ázsiában, É-Amerikában. Áttelelő lágyszárú, nálunk ritkul, mocsár- és láprétek, fűzés
égerligetek növénye.
Hatóanyag: protoanemonin (lakton) és polimer származékai (pl. dimer anemonin), kvercetin-glikozidok,
szaponin
Alkalmazás: homeopathia.
Calystegia sepium (L.) R. Br. - CONVOLVULACEAE
[syn.: Convolvulus sepium L.]
sövényszulák
Calystegiae sepii herba
Calystegiae sepii radix
Honos Európán kívül az egész Földön, kozmopolita. Évelő lágyszárú, 1-3 m hosszan felkapaszkodó.
Mocsarakban, nádasokban mindenütt gyakori országunkban.
Hatóanyag: jalapinhoz hasonló szívglikozidok, gyanta (gyökérben 6-7%, herbában 3 % körül),
cserzőanyag elérheti a 10%-ot, fenolkarbonsavak, kvercetin- és kempferol-glikozidok
Alkalmazás: kisebb adagban laxativum, cholagogum.
Camelina sativa (L.) Cr. - BRASSICACEAE
gomborka, sárgarepce
Camelinae herba = Sesami vulgaris herba
Camelinae semen = Myagri semen = Sesami vulgaris semen
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Egyéves, termesztett növény, elvadul,
gyomtársulásokban szórványos.
Hatóanyag: 30-35% száradó olaj, glikozinolát glükoamelinin
Alkalmazás: lisztjét borogatásra.
Camellia sinensis (L.) O. Kuntze - THEACEAE
[syn.: Thea sinensis L.]
tea
Theae (nigrae) folium
Theae viridis folium
Honos Kínában, Indiai-szubkontinensen, Indokínában, ökológiai igényének megfelelő helyeken sokfelé
termesztik.
Hatóanyag: 2,5-4,5% koffein, 0,02-0,04% teofillin, 0,05% körül teobromin, polifenolok (catechin-,
epicatechin-tanninok, a zöld tealevélben különösen jelentős epicatechin-gallát, epigallocatechin-gallát),
flavonoid, fenolkarbonsavak (pl. kávésav és származékai), szaponin, 0,5-1% illóolaj (monoterpénalkoholok
és -aldehidek, pl. linalool, geraniol, a zöld levélben több komponenssel)
Alkalmazás: stimuláns, antidiarrhoeicum, a zöld levél különösen antioxidáns, detoxikáló kúrára alkalmas.
Sokféle ízesített teát is forgalmaznak.
Camptotheca acuminata Decne. - NYSSACEAE
Honos Ny-Kínában, Tibetben, fa.
Hatóanyag: farészében, kérgében, termésében alkaloid camptothecin, hidroxi-camptothecin, metoxicamptothecin
Alkalmazás: izolált hatóanyag és félszintetikus származékai citosztatikusak, gyógyszerek hatóanyagai.
Cananga odorata (Lam.) Hook. f. et Thoms. - ANNONACEAE
kananga, ylang-ylang
Canangae aetheroleum
Annonae aetheroleum (= Ylang-Ylang)
Honos Indokínában, Malajziában, Ausztráliában. Trópusokon termesztik a kb. 20 m-re megnövő fát.
Hatóanyag: az egész növényből vonják ki a Canangae aetheroleumot, a virágból az Annonae
aetheroleumot. Az illóolaj fő komponensei: benzilbenzoát, benzilacetát, linalool, geraniol, krezolmetilészer,
cadinenek, pinen, eugenol, izoeugenol, farnesol, geranilacetát, caryophyllen
Alkalmazás: illatszeripar.
Canarium luzonicum (Blume) Gray és más Canarium fajok - BURSERACEAE
kanárifa
Elemi resina
Honos Malajziában, a többi is távol-keleti trópusi faj (Kína, Indokína stb.).
Hatóanyag: gyanta (oleoresina), gumianyag, illóolaj (45-70% limonen, 10-20% phellandren, sabinen,
elemicin, elemol, terpineol)
Alkalmazás: illatszeripar, kozmetika (szappangyártás).
Canavalia ensiformis (L.) DC. - FABACEAE
kardbab
Honos Dél-Ázsiában, D-Amerikában, trópusokon sokfelé termesztik.
Hatóanyag: speciális aminosav canavanin, aminok (betanicin, trigonellin), lektinek (canavalin,
concanavalin)
Alkalmazás: lektineket biokémiai kutatásban, iparban használják, a mag élelmiszer, a hüvely takarmány.
Canella winteriana (L.) Gärtn. - CANELLACEAE
[syn.: Canella alba Murr.]
kanella(fa), fehérfahéjfa
Canellae albae cortex
Honos DK-USA-ban, Karib-szigeteken, Venezuelában, Ecuadorban.
Hatóanyag: kb. 1% illóolaj (pinen, eugenol, cineol, caryophyllen), kb. 8% gyanta (canellin)
Alkalmazás: tonicum, aromaticum, likőrgyártás, dohányillatosítás.
Cannabis sativa L. - CANNABACEAE
(vetési) kender
Cannabis fructus (= semen)
Cannabis (sativae) herba
Honos dél-közép-ázsiai területeken, innen mindenhová elterjedt, termesztik. Egy- vagy kétéves 0,5-1,5 m
magas, lágyszárú. Magyarországon főleg textilnövénynek termesztik, gyakran elvadul. Ez a vadkender
szántók, parlagok gyomtársulásaiban fordul elő.
Hatóanyag: termésben 20-35% zsíros olaj (száradó), fehérje, 0,3% gyanta, levelében (herbában) kevés
gyanta, flavonoidok, fenolkarbonsavak
Alkalmazás: szárából rost, terméséből olaj készül, fehérjetartalmú maradéka miatt takarmány. Az olajból
készült emulzió használatos köszvény és reuma, valamint gyomor- és bélpanaszok esetén, a herba vagy
levél élvezeti teaként fogyasztható (nem mutatható ki belőle kábító hatású terpenofenol).
Cannabis sativa L. subsp. indica (Lam.) Small et Cronquist - CANNABACEAE
indiai kender
Cannabis indicae herba
Cannabis indicae folium
Cannabis indicae flos
Honos Indiai-szubkontinensen, távol-keleti országokban, de az egész Földön elterjedt, termesztik, bár
hivatalos engedély nélkül tilos. Tömörebb habitusú, sötétzöld, bokros, egy- vagy kétéves. A terméses
egyedek ágvégeit vagy gyantáját gyűjtik.
Hatóanyag: terpenofenol (THC = tetrahidrokannabinol, kannabinol, kannabidiol, kannabinolsav,
tetrahidrokannabinolsav), kb. 0,1% illóolaj (p-cimol, humulen, kannabol)
Alkalmazás: sedativum, antineuralgicum, spasmolyticum (csak ideggyógyászatban orvosi ellenőrzéssel),
kábítószer: kannabiszfű, marihuana (THC 0,5-2%), hasis gyanta (THC 2-8%).
Capsella bursa-pastoris (L.) Medic. - BRASSICACEAE
pásztortáska
Bursae pastoris herba (DAC)
Kozmopolita, Magyarországon mindenhol gyakori, egyéves vagy áttelelő. Márciustól decemberig
virágzik. Sok kisebb fajra osztható. A virágos, leveles hajtások legfeljebb 30 cm-es felső részét gyűjtik,
majd szellős helyen szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: biogén aminok (kolin, acetilkolin, hisztamin, tyramin), vérzéscsillapító peptid, szaponin,
flavonoid (rutin, diosmin), glikozinolát
Alkalmazás: népgyógyászati tapasztalatok alapján dismenorrhoea (metro- és menorrhagia) esetén
vérzéscsillapító, külsőleg kisebb sebekre téve szintén.
Capsicum annuum L. var. minimum (Mill.) Heiser - SOLANACEAE
paprika
Capsici fructus (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Közép-Amerikában, Mexikóban, de mai nemesített fajtáit sokfelé termesztik, vadon nem fordul
elő.
Hatóanyag: csípős fajtákban capsaicin, friss termésben sok aszkorbinsav, színes fajták termésében sok
karotinoid, továbbá flavonoidok (pl. rutin)
Alkalmazás: zöldség, fűszer, konzervipar, vitaminban gazdag termése miatt roboráló, antioxidáns,
szabadgyökfogó, csípős fajtáinak terméskivonatát külsőleg, helyi gyulladás előidézésére,
fájdalomcsillapítónak használják. A magvakból zsíros olaj nyerhető.
Capsicum frutescens L. s. l. - SOLANACEAE
csilipaprika, cayenne bors
Capsici fructus (Ph. Eur. 4., DAB, Ph. Hg.VIII.) = Capsici fructus acer
Honos D-Amerikában, főleg trópusokon, Indiában és Polinéziában sokfelé termesztik. Nálunk inkább
cserepes növényként ismert.
Hatóanyag: 0,3-1% capsaicinoid (fő komponens 63-77% capsaicin, 20-30% dihidrocapsaicin)
Alkalmazás: külsőleg linimentum, tapasz, bedörzsölő formájában hyperaemiát, helyi gyulladást idéz elő,
fájdalomcsillapító reumás vagy idegfájdalmakkal járó betegségekben. Belsőleg növeli a perisztaltikát,
fokozza a gyomornedv-kiválasztást.
Cardamine amara L. - BRASSICACEAE
keserű kakukktorma
Nasturtii majoris amari herba
Honos Eurázsiában. Az áttelelő lágyszárú, tarackos növény a Dunántúlon található, forráslápokban, de
egyre ritkul, védelemre szorul.
Hatóanyag: glikozinolát (glucocochlearin, izopropil-izotiocianát-glikozidok, glucoputranjivin)
Alkalmazás: stomachicum.
Cardamine pratensis L. - BRASSICACEAE
réti kakukktorma
Cardamine pratensis herba
Cirkumpoláris, nem tarackos, áttelelő lágyszárú. Nálunk nedves láp- és mocsárréteken fordulhat elő.
Hatóanyag: butil-mustárolaj-glikozid glucocochlearin
Alkalmazás: népgyógyászatban vértisztító, homeopathia.
Carex arenaria L. - CYPERACEAE
[syn.: Carex repens Bell]
homoki sás
Caricis (arenariae) rhizoma (= radix)
Honos Európában, Szibériában, É-Amerikában. Áttelelő rhizómás, nálunk hegyi, fenyőövi faj, igen ritka,
előfordulása bizonytalan.
Hatóanyag: 8-10% illóolaj, szaponin, nyomokban illóolaj (metilszalicilát, cineol, szeszkviterpenoidok),
kb. 40% oldható szilikát
Alkalmazás: diaphoreticum, diureticum reumás és köszvényes betegségekben.
Carica papaya L. - CARICACEAE
[syn.: Papaya carica Gärtn.]
dinnyefa, papája
Caricae papayae folium
Papainum crudum
Honos Mexikóban, D-Amerikában, DK-USA-ban, 4-6 m magas bokorszerű fa.
Hatóanyag: levélben 0,1-0,15% alkaloid carparin, kevesebb pseudocarparin, szaponin, carposid glikozid,
különösen a termésben proteolitikus enzim papain
Alkalmazás: szíverősítő, antipyreticum, purgans, laxativum. Homeopathia. Érett gyümölcséből befőttet
készítenek. Magolaj féregűző. Papaint és chymopapaint különítenek el belőle. A papainból különféle
enzimeket (pl. peptidázok, mikolitikus és bakteriolitikus lizozimek, poliszaharidázok) készítenek
tisztítással.
Carlina acaulis L. - ASTERACEAE
szártalan bábakalács
Carlinae radix
Honos Közép- és Dél-Európában, különösen a Balkánon és Dél-Oroszországban. Alacsony termetű,
áttelelő lágyszárú, mészmentes talajú hegyi rétek, legelők védett növénye. Tilos a gyűjtése.
Hatóanyag: 1-2% illóolaj, ebben kb. 90%-ban carlinaoxid (benzil-2-furfuril-acetilén), emellett carilen,
cserzőanyag, gyanta és 18-22% inulin
Felhasználás: diureticum, diaphoreticum, stomachicum, antibakteriális, antimikotikus, külsőleg
pyodermás panaszokra.
Carthamus tinctorius L. - ASTERACEAE
sáfrányos szeklice, olajözön
Carthami flos
Carthami fructus
Carthami oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Kis-Ázsiától Indiáig. Hazánkban egyéves, termesztett növény. Júniusban, júliusban virágzik.
Szúrós fészekpikkelyei vannak, de van tövistelen fajtája is. A párta eleinte citrom- vagy narancssárga,
virágzás végén lángvörös. Kinyíláskor kézzel szedik a virágokat. Szellős helyen, vékony rétegben
szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: pártában 24-30% sárga pigment “szaflorsárga", valamint a sárga, ill. vörös színt okozó
carthamin (0,3-0,6%). Érett kaszatokból rendszerint hidegen sajtolják a linolsavban gazdag olajat.
Alkalmazás: ártalmatlan festékanyaga miatt engedélyezett élelmiszeripari adalék. Az olajat
érelmeszesedés megelőzésére vagy étkezési célra.
Carum carvi L. - APIACEAE
(konyha)kömény
Carvi fructus (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Carvi aetheroleum (Ph. Hg. VII.)
Honos Eurázsiában. Magyarországon üde kaszálók, mocsárrétek, sovány hegyi rétek kétéves növénye.
Termesztésben egy- vagy kétévesek. Májustól júniusig virágzik. Kora tavasszal 25-40 cm-es
sortávolságra, 2 cm mélyre vetik, az egyévest augusztusban, a kétévest a következő év júliusában aratják.
Könnyen pergő ikerkaszat terméseit teljes érés előtt takarítják be. A kicsépelt terméseket műszárítóban
szárítják vagy száraz helyen tartják gyakran forgatva (beszáradás 1,2-1,5:1).
Hatóanyag: 3-7% illóolaj (főleg carvon, továbbá limonen, pinen, sabinen, 3-caren, dihidrocarvon,
carveol)
Alkalmazás: amarum, carminativum, cholereticum, spasmolyticum gyomor- vagy bélgörcsben,
emésztésjavító, lactagogum. Fűszer és likőraroma.
Cassia fistula L. - CAESALPINIACEAE
mannakasszia, csőkasszia
Cassiae fistulae fructus
Honos trópusi Ázsiában, elterjedt a trópusokon máshol is.
Hatóanyag: diantron- és antron-glikozidok
Alkalmazás: purgans, laxans.
Castanea sativa Mill. - FAGACEAE
[syn.: Castanea vulgaris Lam.]
szelídgesztenye
Castaneae folium
Honos Mediterráneumban és DK-Európában, sokfelé termesztik. Főleg a Dunántúlon vadon is előfordul
mészkerülő, üde lomberdőkben.
Hatóanyag: 6-8% ellagitannin cserzőanyag (tellimagrandin I és II, casuarictin, potentillin, pedunculagin),
flavonoid, triterpén szaponin
Alkalmazás: adstringens, antibakteriális, expectorans.
Catha edulis (Vahl) Forssk. - Celastraceae
kat-cserje
Cathae folium
Honos Afrikában, Arab-félszigeten, trópusokon termesztik.
Hatóanyag: cathedulinok (polihidroxi-dihidroagarofurán-poliészterek), khataminok (aril-alil-aminok), a
száraz levélben ezekből (-)-cathinon képződik, ami átalakul (+)-norpseudoefedrinné és (-)-norefedrinné.
Cathinon homológok még: merucathin, merucathinon, pseudomerucathin
Alkalmazás: friss levelet rágcsálják, csökkenti az étvágyat, álmosságot, fáradtságot, később hozzászokás
alakul ki, a mérgezési tünetek veszélyesek, az amfetaminokéhoz hasonló. Kábítószer.
Catharanthus roseus (L.) G. Don - APOCYNACEAE
[syn.: Vinca rosea L., Ammocallis rosea (L.) Small, Lochnera rosea (L.) Rchb.]
rózsameténg
Vincae roseae herba
Honos Madagaszkárban, sokfelé termesztik, évelő félcserje, Európában többnyire egyéves
dísznövényként ismerik.
Hatóanyag: indolalkaloid harman-származékok: dimer vinblastin (vincaleucoblatin), dimer vincristin
(leucocristin), utóbbi drogban 0,0003%, továbbá catharanthin, vindolin
Alkalmazás: dimer alkaloidokat klinikumban, anticancer kemoterápiában.
Caulophyllum thalictroides (L.) Michx. - BERBERIDACEAE
indiángyökér, indiánasszony-gyökér
Caulophylli radix
Honos É-Amerikában, évelő.
Hatóanyag: cauloszaponin, caulophylloszaponin
Alkalmazás: diureticum, emmenagogum, antispasmoticum.
Ceanothus americanus L. - RHAMNACEAE
fehér táskavirág
Ceanothi americani radix
Honos Kanadában, USA-ban (ÉK-től Floridáig, Texasig), cserje.
Hatóanyag: peptid-alkaloid ceanothinok, triterpén szaponinok (főleg oleanolsav-származékok), pl.
ceanothsav (emmenolsav), ceanothensav, lupeol, betulin, betulinsav
Alkalmazás: vérzéscsillapító, gyorsítja a véralvadást, levelét teapótlónak régebben használták.
Cedrus libani A. Rich. - PINACEAE
libanoni cédrus
Honos Ny-Ázsiában.
Cedrus atlantica (Endl.) Manetti
[syn.: Cedrus libani A. Rich. subsp. atlantica (Endl.) Batt. et Trab.]
Atlasz-cédrusfa
Honos É-Afrikában.
Cedrus deodara (Roxb.) G. Don
himalájai cédrus, deodár cédrus
Honos Ny-Ázsiában, Indiában.
Cedri aetheroleum
Hatóanyag: 3-5% illóolaj a farészben, fő komponens trans-α− és γ-atlanton, cadinen
Alkalmazás: bronchitis, blennorrhoea, bőrbetegségekben, illatszeripar.
Celastrus scandens L. - CELASTRACEAE
kúszó fafojtó
Celastri scandenti radix
Celastri scandenti cortex
Honos É-Amerikában, vadszőlőszerű, fásodó futónövény.
Hatóanyag: triterpenoid pentaciklusos kinoid pigment, más triterpének (scandol: amyrin és lupeol),
flavonol-glikozidok
Alkalmazás: diureticum, diaphoreticum, használják leucorrhoea, reuma és májbetegség esetén.
Centaurea cyanus L. - ASTERACEAE
kék búzavirág
Cyani (coerulei) flos
Kozmopolita, egyéves, nálunk májustól szeptemberig virágzik, vetési gyom, néhol gyakori, máshol az
intenzív herbicidek miatt kiritkult.
Hatóanyag: anthocyanin (cyanin)
Alkalmazás: diureticum, külsőleg toroköblögető, teaszépítő komponens.
Centaurium minus Moench - GENTIANACEAE
[syn.: Centaurium erythraea Rafn., C. umbellatum Gilib., Erythraea centaurium Pers.]
kis ezerjófű
Centaurium littorale (Turn.) Gilm. subsp. uliginosum Rothm.
[syn.: Centaurium uliginosum Beck, Erythraea uliginosa R. et Sch.]
keskenylevelű ezerjófű, mocsári ezerjófű
Centaurium pulchellum (Sw.) Druce
[syn.: Erythraea pulchella Hornem.]
csinos ezerjófű
Centaurii herba (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) (= summitas)
Eurázsiai-mediterrán egyéves fajok, a mocsári európai-közép-ázsiai egy- vagy kétéves, lápréteken él, már
védelemre szorul. A másik kettő közül a kis ezerjófű üde réteken, kaszálókon néhol gyakori, a csinos
ezerjófű pedig iszapnövényzetben, nedves gyomtársulásokban fordul elő. A teljes virágzásban lévő
herbát gyűjtik, árnyékban, szellős helyen szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: secoiridoid glikozidok (centapicrin, swertiamarin, swerosid, genciopicrosid, centaurosid),
flavonoidok, metoxi-xanthon származékok (metilbellidifolin), fenolkarbonsavak, triterpenoidok, szterol
Alkalmazás: étvágygerjesztő, emésztésjavító, idült dyspepsia és hypoaciditas esetén, cholagogum,
roborans, tonicum.
Centella asiatica (L.) Urban - APIACEAE
[syn.: Hydrocotyle asiatica L.]
ázsiai gázló
Centellae asiaticae herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Kínában, Japánban, Koreában, Madagaszkáron.
Hatóanyag: pentaciklusos triterpén-szaponinok, asiatsav-, madecassav- és madasiatsav-glikozidok
(asiaticosid, madecassosid)
Alkalmazás: antibakteriális, külsőleg antimikotikus, továbbá hypertroph bőrbetegségek, ekcémák
kezelésében.
Centranthus ruber (L.) DC. - VALERIANACEAE
piros sarkantyúvirág
Centranthi radix (rhizoma)
Honos Mediterráneumban, nálunk kedvelt évelő dísznövény.
Hatóanyag: valepotriát (hiányzik az illóolaj, alkaloid is), nyugtató gyógyszer készül belőle.
Ceratonia siliqua L. - CAESALPINIACEAE
szentjánoskenyérfa
Ceratoniae fructus
Ceratoniae semen
Honos Európa déli részein, É-Afrikában, Ny-Ázsiában. Az egész Földön sokfelé termesztik sorfának
vagy szegélyként az 5-10 m magasra megnövő fát.
Hatóanyag: hüvelyfalban 30-70% szaharóz, 1-2% pektin, 2-3% nyálka-poliszaharid. Magban kb. 90%
galaktomannan carubin, a hüvely jellegzetes szagát izovajsav okozza.
Alkalmazás: pylorus-spasmus, dyspepsia, gastroenteritis esetén. Textil- és papíriparban, régebben
élelmiszer- és gyógyszertechnológiában.
Cetraria islandica (L.) Ach. - PARMELIACEAE
izlandi zuzmó
Lichen islandicus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos az északi félteke szubarktikus területein.
Hatóanyag: kb. 50% nyálka-heteropoliszaharid lichenin (1,3- és 1,4-β-glukan) és izolichenin (1,3- és
1,4-α-glukan), galaktomannan, zuzmósavak (2-3% fumárprotocetrarsav, licheszterinsav, usninsav,
protocetrarsav, fumársav)
Alkalmazás: köhögéscsillapító és expectorans bronchitis, felső légúti hurutok esetén, zuzmósavak miatt
antibakteriális.
Chamaemelum nobile (L.) All. - ASTERACEAE
[syn.: Anthemis nobilis L.]
rómaikamilla, nemes pipitér
Chamomillae romanae flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Chamomillae romanae
anthodium
Chamomillae romanae aetheroleum
Honos Mediterráneumban. Évelő, főleg a teltvirágzatú fajtáit termesztik, nálunk 3-5 éves kultúrában.
Teljes virágzáskor gyűjtik a virágzatokat vagy lepárlás céljából géppel 5-6 cm-es tarlóra vágják.
Kíméletesen szárítandó (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: 0,6-1,5% illóolaj száraz drogban, 0,2-0,4% virágzó hajtásban. Összetevői főleg
karbonsavészterek, szeszkviterpén-laktonok (pl. pinocarveol, carvon, kamazulén, bisabolol), flavonoidok
(apigenin-, luteolin-glikozidok), poliin (matricariasav-észterek), kávésav-származékok
Alkalmazás: orvosi székfűhöz hasonlóan antiphlogisticum, továbbá antibakteriális, dysmenorrhoea esetén
görcsoldó, carminativum, emésztésjavító. Illóolaja üzemi méretekben előállítható.
Chamaenerion angustifolium (L.) Scop. - ONAGRACEAE
[syn.: Epilobium angustifolium L., E. spicatum Lam.]
erdei deréce
Chamaenerionis folium
Honos Eurázsiában, elterjedt É-Amerikában is. Évelő, 2 m magasra is megnő. Hegy- és
dombvidékeinken, erdővágásokban, erdőszéleken, szurdokvölgyekben, patakok mentén, de még gyomos
parlagokon is helyenként tömegesen fordul elő. Leveleit virágzás előtt gyűjtik. Árnyékon vagy
mesterségesen, 400C-on szárítják (beszáradás 7-8:1).
Hatóanyag: 12-15% cserzőanyag (gallotannin és catechotannin), flavonoidok, anthocyaninok, triterpén
szaponinok (ursolsav, oleanolsav, crategolsav), nyálka-poliszaharidok
Alkalmazás: antibakteriális, szájöblögetésre aftás szájnyálkahártya megbetegedések esetén, élvezeti
teaként. A virágzó növény kiváló mézelő.
Chamaesyce hirta (L.) Millsp. - EUPHORBIACEAE
[syn.: Euphorbia hirta L.]
szőrös törpekutyatej
Euphorbiae hirtae herba
Honos trópusokon, de előfordul szubtrópusokon is. Egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: flavonoid (myricetin, kvercitrin, izokvercitrin), fenolkarbonsavak, triterpén-szaponinok
(amyrinek, lupeol), kumarinok (scopoletin), ergostan-típusú szteroidok
Alkalmazás: antiphlogisticum, antibakteriális, egyes in vitro tesztekben antivirális, antidiarrhoeicum,
felső légúti panaszokban is használható.
Cheiranthus cheiri L. - BRASSICACEAE
[syn.: Erysimum cheiri (L.) Cranz]
sárgaviola
Cheiri (arabici) flos
Cheiranthi (cheiri) semen
Cheiranthi (cheiri) herba
Mindenhol elterjedt, Európában, É-Afrikában és Ny-Ázsiában vadon és kultúrában fordul elő. Kétéves
vagy évelő, 0,2-0,6 m magas félcserje, nálunk kerti dísznövény.
Hatóanyag: 0,06% illóolaj (mustárolaj-származékok, ketonok, aldehidek, nerol, geraniol, linalool,
anthranilsav-metilészter, benzilalkohol), szalicilsav, flavonoidok (kvercetin- és izorhamnetin-glikozidok),
a magban zsíros olajon kívül glikozinolátok és kardenolid szteroid-glikozid (cheirotoxin), a herbában is
meglévő becőkben robinin (kempferol-glikozid) is.
Alkalmazás: flos népgyógyászatban spasmolyticum, máj- és szíverősítő, magban lévő kardenolidok
lehetséges szívgyógyszer-alapanyagok, herba homeopathiában.
Chelidonium majus L. - PAPAVERACEAE
vérehulló fecskefű
Chelidonii herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Chelidonii (majoris) herba
Chelidonii rhizoma et radix
Honos Eurázsiában, Mediterráneum nagy részén is. Az egész országban gyomtársulásokban, útszéli
árokpartokon, kertekben, városi járdák fal menti szegélyén igen közönséges, évelő lágyszárú. Áprilistól
őszig virágzik, A herbát virágzó állapotban, a gyökérzetet késő ősszel vagy kora tavasszal gyűjtik.
Előbbit gyakori forgatással szárítják (beszáradás 5-6:1), utóbbit szellős, fedett helyen (beszáradás 3-4:1).
Hatóanyag: 0,1-1% alkaloid, a herbában 0,2-0,3%, a gyökérzetben 1-2%. Kb. 30 féle alkaloid jellemző,
főként izokinolin-vázas benzofenantridinek: chelidonin, chelerytrin, sanguinarin, coptisin, berberin,
protopin. Jellegezetes pyranon-dikarbonsava a chelidonsav. Még flavonoidok, szaponinok, a friss
tejnedvben proteázok.
Alkalmazás: erős hatású drog, adagolása orvosi ellenőrzéssel szabályos. Cholagogum, spasmolyticum,
enyhe analgeticum. A chelidonin antimitotikus, a nyers nedv proteolitikus, tehát a friss növény megtörve,
külsőleg rendszeresen használva szemölcsirtó.
Chelone glabra L. - SCROPHULARIACEAE
kopasz gerlefej
Chelones glabrae herba
Honos Kanadában, É-Amerikában Texasig, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: keserű, csípős gyanta
Alkalmazás: tonicum, májbetegségekben és bőrpanaszokban, vértisztítóként herpeszszerű bőrbajokban.
Homeopathia.
Chenopodium ambrosioides L. var. ambrosioides et var. anthelminticum (L.) Gray -
CHENOPODIACEAE
mirhafű
Chenopodii (ambrosioides) herba
Chenopodii aetheroleum
Honos trópusi Amerikában, ma kozmopolita. Sokfelé termesztik. Adventív egyévesként főként ártéri
gyomtársulásokban szórványosan az egész országban előfordulhat.
Hatóanyag: 0,2-0,5% illóolaj (ascaridol, pinocarvon, dimer monoterpén aritason), összetétele földrajzi
származás szerint eltérő lehet.
Alkalmazás: adagolt gyógyszerként féreghajtó (pl. Ascaris), állatgyógyászatban is bélférgesség esetén.
Tonicum, emmenagogum, de népgyógyászatban légúti, gyomor- és idegpanaszok kezelésére is.
Chimaphila umbellata (L.) W. Barton - PYROLACEAE
[syn.: Pyrola umbellata L.]
ernyőskörtike
Chimaphilae folium
Pyrolae umbellatae herba
Honos É-Amerikában, előfordul még Európában, Ázsiában. Apró félcserje.
Hatóanyag: arbutin, 0,2% chimaphilin (2,7-dimetil-naftokinon), ursolsav, taraxaszterol, szitoszterol,
amyrin, szalicilsav-metilészter, kb. 4% cserzőanyag, kvercetin-glikozidok (hyperosid, avicularin)
Alkalmazás: a fő hatóanyag chimaphilin miatt antiszeptikus, bakteriosztatikus főként húgyúti fertőzések
esetén. Cardio- és hepatopathiában ödémacsökkentő, prostata-hypertrophiában is használható
népgyógyászati tapasztalatok szerint.
Chionanthus virginicus L. - OLEACEAE
amerikai hópehelyfa
Chionanthi virginici radicis cortex
Honos É-Amerikában, Európában termesztik. 3-10 m magasra megnövő bokrosodó fa.
Hatóanyag: gyűrűs bifeniléterszerű phillyrin (chionanthin, phillyrosid, forsythin), szaponin
Alkalmazás: korábban tonicum, antipyreticum, továbbá májcirrhosis és icterus esetén, váltólázban
narcoticum, ma főleg homeopathiában.
Chondrodendron tomentosum Ruiz et Pavon - MENISPERMACEAE
pareira, tubokuráre
Pareirae bravae cortex
Honos Brazíliában, Közép-Amerikában, Dél-Amerika nyugati részén.
Hatóanyag: 2-10% bis-benzil-tetrahidroizokinolin alkaloidok, főként (+)-tubocurarin, (+)-
izochondrodendron, (-)-curin, (+)-chondrocurin
Alkalmazás: a mozgató idegvégkészülékeket bénítva - megfelelő adagban, intravénásan - általános
izomrelaxans, nagy műtéteknél használják.
Chondrus crispus Stackh., Gigartina mamillosa (Good. et Woodw.) I. Ag. -
RHODOPHYCEAE
vörösmoszat, ír moha
Carrageen
Honosak Atlanti-óceánban, a telepek dagály idején partra sodródnak (pl. Írországban), majd apálykor
összegyűjtik, édes vízzel alaposan kimossák, majd napon szárítják. A friss moszatok a fikoeritrin miatt
vörösek, de szárítás után lebomlanak a festékek.
Hatóanyag: galaktóz-szulfát polimer carrageenin
Alkalmazás: enyhe laxans, heparinoid, arterioszklerózis, infarktus megelőzésében (gyógyszerek
formájában).
Chrysanthemum balsamita L. - ASTERACEAE
[syn.: Tanacetum balsamita L.]
boldogasszony tenyere
Balsamitae herba = Balsamitae (Tanaceti) herba
Honos Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Évelő dísznövény.
Hatóanyag: illóolaj, var. balsamitában főként kámfor, thujon, var. tanacetoidesben főként carvon
Alkalmazás: epehólyag bántalmak esetén, gyógyszerekben is. Külsőleg leginkább rovarriasztóként.
Chrysanthemum cinerariifolium (Trev.) Vis. - ASTERACEAE
rovarporvirág
Pyrethri flos = Chrysanthemi flos
Honos DK-Európában, Balkán-félsziget déli részén. Évelő, 4-5 évig egy helyen élhet. Főleg az ország
déli területein jól termeszthető. A vetőmagot 60-70 cm sortávolságra, 0,5 cm mélyre vetik, majd ritkítják
(60 egyed/méter). A virágzatokat teljes kinyíláskor gyűjtik, napon szárítják.
Hatóanyag: terpén-észterek (piretrinek, cinerinek), melyek szerves oldószerben oldódnak (észterképző
savak a krizantémsav és a piretrinsav)
Alkalmazás: szelektív és gyorsan lebomló rovarölő szerek készülnek belőle és félszintetikus
származékaiból, ezek meleg vérű állatokra nézve kevéssé mérgezőek. A porított virágzatot (pulvis
insectorum) régebben használták.
Chrysanthemum leucanthemum L. - ASTERACEAE
[syn.: Leucanthemum vulgare Lam.]
réti margitvirág
Bellidis majoris herba (flos) = Chrysanthemi leucanthemi herba (flos)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. A subsp. leucanthemum ártéri és hegyi kaszálókon néhol
tömeges, a subsp. sylvestre sokkal ritkább, erdei tisztásokon, erdőszegélyekben, szőrfűgyepekben él.
Hatóanyag: jellemzők a spirociklikus poliin éterek, továbbá kevés illóolaj
Alkalmazás: hurutos megbetegedésekben, fiatal levele salátaként fogyasztható.
Chrysanthemum parthenium (L.) Bernh. - ASTERACEAE
[syn.: Tanacetum parthenium (L.) Sch. Bip., Pyrethrum parthenium Sm.]
őszi aranyvirág
Tanaceti parthenii herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Matricariae herba =
Matricariae vera aromatica herba = Parthenii herba
Tanaceti parthenii folium = Chrysanthemi parthenii folium
Honos Kis-Ázsiában, Kaukázusban. Évelő, lágyszárú kerti dísznövény. 2-4 éves kultúrában általában
különböző fajtáit termesztik. Elvadulhat, útszéli gyomtársulásokban is előfordul. Júniustól novemberig
virágzik. Virágzó hajtása vagy virágzata gyógyszeripari alapanyag. Teljes virágzáskor gyűjtik
kaszálógéppel, rendszerint mesterségesen szárítják (beszáradás: 4-5:1).
Hatóanyag: szeszkviterpén γ-laktonok (partenolid), kevés illóolaj (kámfor, chrysantenil-észterek),
poliinek
Alkalmazás: vasculáris fejfájás kezelésére, migrénes panaszok megelőzésére, de használják ízületi
bántalmak esetén is. Antibakteriális.
Cichorium intybus L. - ASTERACEAE
katángkóró
Cichorii radix
Cichorii (intybi) herba (folium)
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Bolygatott helyeken, gyomtársulásokban közönséges, évelő,
lágyszárú. Termeszthető. Júliustól szeptemberig virágzik. A herbát virágzáskor, a gyökeret késő ősszel
vagy tavasszal gyűjtik. Utóbbit mosás után kettéhasítják és 500C-on szárítják (beszáradás 3:1). A
pótkávét szolgáltató fajtáit termesztik. Rokona a zöldséget és salátát szolgáltató C. endivia és C.
foliosum.
Hatóanyag: szeszkviterpén-lakton (lactucin, lactucopicrin), triterpén (taraxaszterol), fenolkarbonsav
(cikóriasav = kávésav és borkősav észter, klorogénsav), gyökérben még inulin, a herbában még esculetinglikozid
cichoriin)
Alkalmazás: cholagogum (mellékhatása nincs, tartósan is használható máj- és epehólyag-bántalmakban),
tonicum, depurativum, stomachicum.
Cicuta virosa L. - APIACEAE
csomorika
Cicutae virosae herba
Cicutae virosae folium
Cicutae virosae rhizoma et radix
Cicutae virosae fructus (= semen)
Honos É- és Közép-Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Kanadában,
szubarktikus Amerikában. Áttelelő lágyszárú vizes élőhelyeken. Nálunk mocsarak, fűzlápok védett
növénye.
Hatóanyag: keserű és toxikus poliinek, főként cicutoxin (1-3%), továbbá cicutol és más poliinek.
Gyökérben és termésben akár 1,2% nem mérgező illóolaj (p-cymol, cuminaldehid, pinen, phellandren
stb.)
Alkalmazás: idegrendszeri méreg, homeopathia.
Cimicifuga racemosa (L.) Nutt. - RANUNCULACEAE
rövidágú poloskavész
Cimicifugae (racemosae) rhizoma (= radix)
Honos É-Amerikában, évelő, kb. 2,5 méter magas cserje.
Hatóanyag: 15-20% gyanta, főként keserű triterpenoid glikozidok (actein, acetilacteol, cimigenol),
cimicifugin, izoferulasav, szaponin, tannin, szalicilsav, szerves savak
Alkalmazás: vegetatív idegrendszerre hat, oxitocinszerű hatása is van, tonicum, antirheumaticum.
Antiklimakteriális gyógynövény-termék is készül belőle.
Cinchona pubescens Vahl, más Cinchona fajok - RUBIACEAE
[syn.: Cinchona succirubra Pavon]
vörös kínafa
Cinchonae cortex (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
= Chinae succirubrae cortex (Ph. Hg. VII.)
Honos Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi és nyugati részein, ahol termesztik is. 15-20 m magas
fa. Rokon fajai közül a C. ledgeriana (calisaya) 10% kinint is tartalmazhat.
Hatóanyag: 5-15% alkaloid, főként kinolin alkaloidok, így (-)-chinin/cinchonidin, (+)-
chinidin/cinchonin, chinicin, chinamin, paricin, cinchophyllamin, cinchophyllin, succirubrin, metilsuccirubrin,
továbbá 5-8% kinasav (6-metoxi-cinchoninsav), 8% catechin-tannin, 2-3% kinacsersav,
triterpénglikozidok (chinovasav, chinovosid)
Alkalmazás: az izolált fő hatóanyagokból gyógyszerek készülnek. A kinin a malária plasmodiumot
pusztítja, egyik leghatásosabb antimaláriás gyógyszermolekula, ezen kívül antipyreticum,
antineuralgicum, tonicum (üdítőitalként is igen nagy higításban). A chinidin (kinidin) tachycardia,
extrasystole esetén antiarrhythmiás gyógyszer.
Cinnamomum aromaticum Nees - LAURACEAE
[syn.: Cinnamomum cassia Blume]
kínai fahéjfa
Cinnamomi cassiae cortex (Ph. Hg. VII.)
Cinnamomi cassiae aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
= Cinnamomi aetheroleum (Ph. Hg. VII.)
Honos Kínában, termesztett növényként elterjedt Indokínában, Jáván, Szumátrán, Sri Lankán,
Mexikóban, D-Amerikában és Japánban is. Örökzöld fa.
Hatóanyag: 1-2% illóolaj, ennek nagy része fahéjaldehid, továbbá szalicilaldehid, metil-szalicilaldehid,
benzaldehid, metil-kumarilaldehid, ánizsaldehid, kumarin, benzoesav, szalicilsav, fahéjsav, 8-12%
nyálka-poliszaharid, 2-3% cserzőanyag
Alkalmazás: stomachicum, carminativum, külsőleg reuma kezelésére.
Cinnamomum camphora (L.) Sieb. et Presl. - LAURACEAE
[syn.: Laurus camphora L.]
kámforfa
Camphorae aetheroleum
Camphora
Honos Kínában, K-Ázsiában. Örökzöld, 50 m magasra is megnő, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: Kínában 5 kemotípust különböztetnek meg. A kámfor-típusban: 1% illóolaj kb. 80%
kámforral, a linalool-típusban: 0,3-0,8% illóolaj, kb. 90% linaloollal és 2% caryophyllennel, a cineoltípusban:
0,75% illóolaj, kb. 50% 1,8-cineol, 14% terpineol, 7% pinen, 3% bornilacetát és 2% linalool, a
borneol-típusban: 0,8% illóolaj, kb. 80% borneollal, 3% kámforral, az izo-nerolidol-típusban: 0,4%
illóolaj izo-nerolidol kb. 60%, terpineol és linalool
Alkalmazás: kámfor-előállítás, kámfor illóolajok kivonása, antirheumaticum, antineuralgicum,
illatszeripar, kozmetikumok gyártása.
Cinnamomum verum Presl. - LAURACEAE
[syn.: Cinnamomum zeylanicum (= ceylanicum) Nees.]
(ceyloni) fahéjfa
Cinnamomi cortex (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Cinnamomi zeylanici cortex
Cinnamomi zeylanici corticis aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg.VIII.)
Cinnamomi corticis tinctura (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Cinnamomi zeylanici folii aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Sri Lankán, termesztik innen keletre pl. Jáván, Szumátrán, de D-Amerikában is. Örökzöld, kb. 10
m magas.
Hatóanyag: 0,5-4% illóolaj, fő komponense (65-75%) a fahéjaldehid, valamint kb. 5% eugenol,
szeszkviterpén, diterpén (inszekticid cinnzeylanol), fenolkarbonsavak, kumarin, oligomer procyanidin
Alkalmazás: digestivum, carminativum, tonicum, aromaticum, használják dysmenorrhoeában, külsőleg
gombaellenes, antibakteriális (lemosókban, lábáztató folyadékokban), inhalálva légzőszervi mikózisok
esetén is, édesség- és likőriparban, fűszerként.
Cirsium oleraceum (L.) Scop. - ASTERACEAE
halovány aszat
Cirsii herba
Honos Eurázsiában, áttelelő lágyszárú, 0,5-1,5 m magas. Magaskórós növényzetben, üde lápréteken
helyenként gyakori.
Hatóanyag: pyrocatechin-cserzőanyag, alkaloid, illóolaj, gyanta, flavan (pectolinaringenin)
Alkalmazás: népgyógyászatban emésztést elősegítő.
Citrullus colocynthis (L.) Schrad. - CUCURBITACEAE
[syn.: Colocynthis vulgaris Schrad.]
sártök
Colocynthidis fructus
Honos D-Afrikában, sokfelé meghonosodott. Lágyszárú.
Hatóanyag: citrullol, kvercetin, gyanta, illóolaj, spinaszterin, fenolkarbonsavak, szteroid szaponin
cucurbitacin-glikozidok
Alkalmazás: drasztikus hashajtó. Homeopathia.
Citrus aurantiifolia (Christm.) Sw. - RUTACEAE
savanyú citrom
Citri aurantiifoliae fructus
Honos valószínűleg trópusi Ázsiában, itt és más trópusi (pl. Karib-tengeri szigetvilágban, Tahitiban),
szubtrópusi országban termesztik. 5-6 m magas örökzöld fa.
Hatóanyag: monoterpén-alkoholok, citral, limonen (50-65%), pinen, terpinen, flavonoidok
Alkalmazás: limett-illóolaj alapanyaga, illatszeripar.
Citrus aurantium L. - RUTACEAE
[syn.: Citrus aurantium L. subsp. aromaticum = subsp. amara Engl., C. vulgaris Risso]
keserű narancs
Aurantii (amari) pericarpium (Ph. Hg. VII.)
Aurantii amari epicarpium et mesocarpium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Aurantii amari epicarpii et mesocarpii tinctura (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Aurantii (amari) folium
Aurantii (amari) fructus immaturi
Aurantii flos
Aurantii amari flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Aurantii amari aetheroleum
Aurantii amari floris aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Petitgrain aetheroleum
Honos ÉK-Indiában, Dél-Kínában, termesztik Keleten és D-Európában. Fa vagy cserje.
Hatóanyag: terméshéjban 1-2%, virágban 0,2-0,5%, a petitgrain olajban (Paraguay) több linalilacetát, a
keserű narancsolaj (pomeranzolaj) monoterpén-észterekben gazdagabb. Éretlen termésben triterpénkeserűanyag
limonin
Alkalmazás: terméshéjfélék szárítva drogok, az ezekből kivont illóolajokkal együtt aromaticumok,
amarumok, de az illóolajokat, továbbá a különleges illóolajokat inkább illatszeriparban (kozmetikumok,
parfümök, szappanok) dolgozzák fel.
Citrus aurantium L. subsp. sinensis Engl. - RUTACEAE
[syn.: Citrus sinensis (L.) Osbeck., C. aurantium L. var. dulcis L.]
édes narancs
Aurantii (dulcis) pericarpium (Ph. Hg. VII.) = Citri sinensis pericarpium
Aurantii dulcis aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Neroli aetheroleum (= Naphae aetheroleum) - virágból
Honos ÉK-Indiában, Kínában, mediterrán országokban, termesztik Olaszországban, Izraelben,
Brazíliában, USA-ban és más szubtrópusi országokban.
Hatóanyag: 0,4-0,9% illóolaj (nem keserű), 90%-a limonen, továbbá citral, sinensal és alkilészterek, a
kínai virágolajban (neroliolajban) kb. 40% linalool, 16% linalilanthranilát, kb. 10% limonen, 12%
flavonoid (pl. naringenin)
Alkalmazás: aromaticum, ízesítő, illatszeripar.
Citrus bergamia Risso et Poit. - RUTACEAE
bergamott(narancs)
Bergamottae aetheroleum
Honos DK-Ázsiában, termesztik Dél-Olaszországban (Kalibria), Ny-Indiában, Guineában.
Hatóanyag: kb. 0,5% illóolaj, ebben 10% linalilacetát, 1% citral, egyéb terpének (25-50%), fototoxikus
furokumarin bergapten (tisztított illóolajban csak nyomokban maradhat).
Alkalmazás: illatszeripar.
Citrus deliciosa Ten., Citrus reticulata Blanco - RUTACEAE
mandarin
Mandarinae aetheroleum
Honos K-Ázsiában, a C. reticulata inkább DK-Ázsiában, termesztik Olaszországban és sok más
szubtrópusi országban.
Hatóanyag: főleg limonen, továbbá metilantranilsav-metil-észter
Alkalmazás: likőr- és illatszeripar.
Citrus limon (L.) Burm. - RUTACEAE
[syn.: Citrus limonum Risso, C. medica L. subsp. limonum (Risso) Hook]
citrom
Citri pericarpium
Limonis aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Citri aetheroleum (Ph. Hg. VII.)
Citri medicae (fructus) cortex
Honos Kínában, elterjedt és termesztik D-Európában, Izraelben, Törökországban, Dél-Oroszországban,
Mexikóban, D-Amerikában. Nálunk üvegházban termést hoz.
Hatóanyag: 0,2-0,6% illóolaj, főként limonenből és limonen-epoxidból tevődik ki, továbbá neral,
geranial. Flavonoidok közül hesperetinek, naringeninek, rutin, sok aszkorbinsav, szerves savak
Alkalmazás: aromaticum, amarum, stomachicum, friss gyümölcse vitaminban gazdag, italalapanyag,
ételízesítő.
Citrus maxima (Burm.) Merr. - RUTACEAE
óriás narancs, óriás citrancs
Honos Malajziában, trópusokon és szubtrópusokon sokfelé termesztik, 3-5 m magas.
Hatóanyag: kb. 0,8% illóolaj (pinen, sabinen, mircen, limonen, terpinen, octil-aldehid, nonil-aldehid,
decil-aldehid, linalool)
Alkalmazás: élelmiszer, likőripar, illatszeripar.
Citrus x nobilis Lour. - RUTACEAE
édes mandarin
Curacao cortex (pericarpium)
Kelet-Ázsiában és sokfelé termesztik.
Hatóanyag: illóolaj, flavonoidok
Alkalmazás: fűszer, élelmiszer, italalapanyag, illatszeripar.
Citrus x paradisi Macfad. - RUTACEAE
grépfrút, citrancs
Honos és termesztik Spanyolországban, Izraelben, D-Afrikában, Kaliforniában, Floridában.
Hatóanyag: 0,14% illóolaj a terméshéjban, főként pinen, sabinen, mircen, limonen, terpinen, linalool,
alkilaldehidek, továbbá furokumarinok (bergamottin, limettin, bergapten, psoralen) és kumarinszármazékok,
fenolkarbonsavak, flavonoidok. Magban keserű dezoxilimonin.
Alkalmazás: tonicum, aromaticum, amarum, magjából gyógytermék készül, gyümölcse italt szolgáltat.
Citrus reticulata Blanco - RUTACEAE
mandarin-narancs
Honos DK-Ázsiában, trópusokon, szubtrópusokon sokfelé termesztik.
Hatóanyag: illóolaj, flavonoid
Alkalmazás: gyümölcs, illóolaja a likőr- és illatszeriparban használatos.
Cladonia pyxidata (L.) Hoffm. - CLADONIACEAE
Cladoniae pyxidatae scyphi
Honos a sarkvidéki tundrákon.
Hatóanyag: zuzmósavak (barbatinsav, fumarprotocetrarsav, psoromsav), heteropoliszaharidok
Alkalmazás: antibiotikus, gyulladáscsökkentő.
Claviceps purpurea (Fr.) Tul. - PYRENOMYCETES
anyarozs
Secale cornutum
Mérsékelt éghajlatú országokban termeszthető rozs és tritikále kalászainak mesterséges befertőzésével
biztosítják a szkleróciumok bőséges hozamát, a gépi betakarítás után a szárított nyersanyag
feldolgozható.
Hatóanyag: 20-30% zsíros olaj (ettől mentesíteni kell), 0,05-1,0%, kb. 30 féle indolalkaloid lizergsavszármazékok:
zsírban oldódó peptid ergotaminok, ergotoxinok (ergokrisztin, ergokriptinek, ergokornin),
ergoxinok és vízben jobban oldódó, savamid ergometrin (= ergonovin)
Alkalmazás: ergotamin sympatholyticum, perifériás vasoconstrictor (szülészetben vérzéscsillapító,
migrén ellenes), régen uterotonicum. Ergotoxin (dihidro-származékai) antihypertensiv. Ergometrin alig
hat az ütőérrendszerre, kifejezetten oxytocikus, uterotonicus, metilszármazékait a szülészetben használják
szülés utáni és más eredetű méhvérzések esetén. Sok félszintetikus származéka ismeretes, kizárólag
gyógyszerek készülnek a tiszta hatóanyagokból. A félszintetikus lizergsav-dietilamid (LSD) erős
kábítószer, forgalmazása tiltott.
Clematis recta L. - RANUNCULACEAE
felálló iszalag
Clematidis rectae herba
Honos Közép- és Dél-Európában, Észak-Ázsiában, áttelelő lágyszárú. A Dunántúlon száraz erdőkben,
cserjésekben helyenként gyakori.
Hatóanyag: protoanemonin, anemonin, anemonol, szaponin, cauloszaponin, clematidol, stigmasteringlikozid
Alkalmazás: régen belsőleg krónikus ekcéma, köszvény, reuma esetén, diureticum, antisyphiliticum.
Homeopathia.
Clematis vitalba L. - RANUNCULACEAE
erdei iszalag
Clematidis vitalbae folium
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. Fásodó szárú lián, erdőkben, cserjésekben
az egész országban gyakori.
Hatóanyag: protoanemonin, anemonin, caulosaponin-glikozid, clematidol, szterolok
Alkalmazás: diureticum, külsőleg ulcus cruris, homeopathia.
Cnicus benedictus L. - ASTERACEAE
benedekfű
Cardui benedicti herba (Ph. Hg. VII.) = Cnici benedicti herba (ÖAB, DAC)
Cardui benedicti fructus
Honos Mediterráneumban. Egyéves, termeszthető, könnyen kivadul. Kora tavasszal 30-40 cm
sortávolságra vetik. Májusban, júniusban virágzik. Közvetlenül a virágzás előtt takarítják be, akár évente
kétszer is (még augusztusban). Árnyékban vagy műszárító segítségével szárítják, napfényre érzékeny
(beszáradás 5:1).
Hatóanyag: germacranolid-típusú szeszkviterpén-laktonok (főleg 0,2-0,7% cnicin), lignan-lakton
(trachelogenin), kb. 0,3% illóolaj (főleg cimen, fenkon, citral, fahéjaldehid), triterpének, flavonoidok,
nyálka-poliszaharid
Alkalmazás: étvágygerjesztő, amarum, javítja az emésztést, előnyösen befolyásolja a gyomorsav
szekréciót, epefunkciót, keserű italok alkotórésze.
Cnidium officinale Mak. - APIACEAE
Cnidii rhizoma
Honos Kínában, Szibériában, Távol-Keleten.
Hatóanyag: kb. 1,5% illóolaj, cnidiumlakton (ligustilid, cnidilid, izocnidilid), formil-pterolil-glutamátszármazékok
Alkalmazás: anticholinerg, idegrendszeri tünetekben kínai orvoslásban.
Cochlearia officinalis L. - BRASSICACEAE
orvosi kanáltorma
Cochleariae officinalis herba
Honos főként É-Európában, Kanada keleti és nyugati részein, szubarktikus vidékeken.
Hatóanyag: 0,2-0,3% illóolaj, főként butil- és benzil-mustárolaj glikozidok, limonen, raphanol
Alkalmazás: antibakteriális, rubefaciens, stomachicum, diureticum, a népgyógyászatban vértisztító főleg
köszvényes és reumás bántalmakban.
Cocos nucifera L. - ARECACEAE
kókusz(dió)
Cocois oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos és termesztik a trópusi vidékeken mindenhol.
Hatóanyag: magban 30-35% zsíros olaj
Alkalmazás: tisztított olajat a gyógyszerészetben és élelmiszeriparban.
Codonopsis pilosula (Franch.) Nannf. - CAMPANULACEAE
harangfolyondár
Codonopsidis pilosulae radix
Honos Kínában.
Hatóanyag: szterol, triterpének (spinaszterol, sztigmaszterol, taraxerol, friedelin), szeszkviterpén
atractylenolid II, fenolos syringin, karbolinalkaloid perlolyrin, továbbá poliin, poliszaharid
Alkalmazás: ginszenghez hasonlóan adaptogén, vagyis antistressz hatású, tonicum, antiulcerogén,
immunmoduláns.
Coffea arabica L. - RUBIACEAE
arab kávé
Coffea liberica Bull.
libériai kávé
Coffeae (tostae) semen
Coffeae carbo
Honosak Afrikában, trópusokon sokfelé termesztik.
Hatóanyag: 0,3-2,5% purin-vázas koffein, továbbá fenolkarbonsav (3-5% klorogénsav, kávésav), a
pirított kávé fő aromakomponense furfuril-markaptán
Alkalmazás: központi idegrendszert izgató, élénkítő, vérnyomást emelő, fokozza fájdalomcsillapítók
hatását.
Coffea canephora Pierre - RUBIACEAE
[syn. Coffea robusta L. Linden]
kongói kávé
Coffeae carbo
Honos Afrikában, Kongóban, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: mint fent
Alkalmazás: az előbbiekkel együtt ennek a fajnak a magját is elszenesedésig pörkölik, így jutnak a
kávészénhez.
Cola acuminata (Beauv.) Schott et Endl. - STERCULIACEAE
Cola nitida (Vent.) Schott et Endl.
Cola ballayi Cornu.
Cola verticillata (Schumach. et Thunn.) Stapf
kóla(dió)
Colae semen (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Colae semen tostum
Honos a trópusi Afrikában, trópusokon (pl. Brazíliában, Karib-szigeteken, Indiában sokfelé termesztik
mindegyiket).
Hatóanyag: 0,6-3% purin-vázas koffein és kb. 0,1% teobromin, catechin-tanninok
Alkalmazás: stimuláns, italgyártás.
Colchicum autumnale L. - COLCHICACEAE
őszi kikerics
Colchici (autumnalis) semen
Colchici (autumnalis) tuber (= bulbus)
Colchici flos
Honos Közép-Európában, szubmediterrán vidékeken, hagymagumós évelő lágyszárú. Üde réteken
különösen a Középhegységben, a Dunántúlon gyakori.
Hatóanyag: 0,1-0,6% alkaloid (benzilizokinolin alkaloid autumnalin és protoalkaloid-típusú származékai,
colchicin, demecolcin)
Alkalmazás: cytostaticum (mitózisméreg, ploidszintet növelhet), a demecolcin köszvényes roham
gátlására alkalmanként, de nagy adagban erősen toxikus, mindkét célra csak gyógyszerként, orvosi
ellenőrzéssel.
Coleus forskohlii (Willd.) Brig. - LAMIACEAE
Honos Indiai-szubkontinensen, Burma és Thaiföld trópusi, szubtrópusi vidékein, évelő.
Hatóanyag: gyökérben labdenod-típusú diterpének, főként forskolin (= coleonol)
Alkalmazás: a forskolin pozitív inotrop myocardium esetén csökkenti a perifériás ellenállást,
antihypertensiv. Ízesítő.
Collinsonia canadensis L. - LAMIACEAE
sziklagyökér
Collinsoniae canadensis rhizoma (radix)
Honos É-Amerika üde vegyeserdőiben. Évelő, több mint 1 m magas lágyszárú.
Hatóanyag: alkaloid, illóolaj (metilchavicol), gyanta, nyálka-poliszaharid, cserzőanyag, szaponinglikozid
Alkalmazás: alkaloid erősen diuretikus, cystitisben használható, spasmolyticum, analgeticum,
adstringens. Homeopathia.
Colocasia esculenta (L.) Schott - ARACEAE
Honos a trópusi Ázsiában. Trópusokon termesztik.
Hatóanyag: toxikus szaponinok, rhizómában sok keményítő
Alkalmazás: gyökértörzse gazdag keményítőben, táplálék. Herba inszekticid, reumaellenes, levelek és
termés rubefaciens, az egész növény Brazíliában anthelminticum.
Colutea arborescens L. - FABACEAE
pukkanó dudafürt
Coluteae folium
Honos Közép- és D-Európában, É-Afrikában. Cserje, a Dunántúl meszes talajú, nyíltabb tölgyeseiben,
bokorerdőiben, ezek szegélyein helyenként előfordul.
Hatóanyag: coluteasav, keserűanyag, canavanin
Alkalmazás: régebben laxans, diureticum, vértisztító, de mérgező!
Comarum palustre L. - ROSACEAE
[syn.: Potentilla palustris Scop.]
tőzegeper
Pentaphylli aquatici herba
Pentaphylli aquatici radix
Honos Eurázsiában. Áttelelő lágyszárú, igen ritka jégkorszaki reliktum, a Ny-Dunántúlon vagy máshol
láperdőkben, lápréteken, zsombékosban élhet, védett.
Hatóanyag: 8-11% gallocatechin, illóolaj (izovajsav, izovaleriánsav, pinen, terpineol, citronellal stb.)
Alkalmazás: köszvény, reuma ellen.
Combretum micranthum G. Don - COMBRETACEAE
kisvirágú nyálkafa
Combreti folium
Honos trópusi Afrika nyugati részén, cserje.
Hatóanyag: bis-benzilek, stilbenoidok, 13-15% cserzőanyag, 0,3% combretannin, catechinek, illóolaj,
vitexin, szaponaretin, kolin, polihidroxi-cikloalkanok
Alkalmazás: cholereticum, máj- és epebetegségekben, diureticum.
Commiphora myrrha (Nees) Engl. - BURSERACEAE
[syn.: Commiphora molmol Engl.]
szomáliai balzsamfa
Myrrha (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Myrrhae tinctura (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Myrrhae aetheroleum
Honos Afrika északkeleti, keleti részén, továbbá Arab-félszigeten. Más fajok is drogot szolgáltathatnak.
Hatóanyag: 6-7% illóolaj (főleg pinen), szeszkviterpén-alkoholok, furanoszeszkviterpének (germacran-,
eleman-, eudesman- és guajan-típusúak), 30-40% gyanta (pl. commiphorsavak), 50-60% nyálkapoliszaharid
Alkalmazás: régebben légúti betegségekben, desinficiens, desodorans, adstringens, illóolaja bronchitis
esetén, illatszer- és fogpasztagyártásban, a gyanta füstölőszer.
Conium maculatum L. - APIACEAE
foltos bürök
Conii maculati herba = Cicutae herba = Cicutae (officinalis) herba
Conii maculati fructus (= semen) = Cicutae fructus
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban, országszerte, útszéli gyomtársulásokban gyakori, egy- vagy
kétéves lágyszárú.
Hatóanyag: kb. 2% alkaloid (coniin, γ-conicein, conhydrin, pseudoconhydrin), 3-4% diosmin, akár 1%
illóolaj, fenolkarbonsavak, kumarinok, poliinek (pl. falcarinol, falcarinon)
Alkalmazás: coniin különösen erős méreg (végül légzésbénulással járó halált okoz), kis adagban a
drogkivonatok spasmolytikusak (sedativum, analgeticum), ma csak homeopathiában.
Consolida regalis S. F. Gray - RANUNCULACEAE
[syn.: Delphinium consolida L.]
mezei szarkaláb
Consolida orientalis Schröd.
keleti (kerti) szarkaláb
Calcatrippae flos = Delphinii (consolidae) flos = Consolidae regalis flos
Calcatrippae semen = Consolidae regalis semen
Honos a mezei szarkaláb Eurázsiában, a kerti DK-Európában, K-Mediterráneumban. Egyévesek. A mezei
szántókon, tarlókon régen gyakori volt, a herbicidek miatt nagyon kiritkult, drognak a kertekben is
termeszthető keleti szarkaláb virágjait használják.
Hatóanyag: virágban anthocyan-glikozid delphin, ezen kívül még kvercetin- és kempferol-glikozidok,
továbbá kevés calcatrippin alkaloid, magban kb. 1% alkaloid (delcosin, delsonin, consolidin, delsolin,
lycoctonin stb.), emiatt kissé mérgező.
Alkalmazás: enyhe laxans, értágító, külsőleg régebben szemborogatásra. Teaszépítő, teafestő. Mag ritkán
használatos purgans, diureticum, féregűző.
Convallaria majalis L. - CONVALLARIACEAE
májusi gyöngyvirág
Convallariae (majalis) herba (folium)
Convallariae flos
Convallariae rhizoma (= radix)
Honos Európában, mérsékelt éghajlatú Ázsiában, sokfelé kertekben ültetik. Évelő lágyszárú,
tölgyeseinkben, üde lombos erdőinkben helyenként gyakori.
Hatóanyag: 0,1-0,4% kardenolid strophantidin-glikozid, a convallatoxin, convallatoxol, convallosid és
több más szteroid kardenolid, furostan-típusú szaponinok (convallariasav, convallarin), fenoloidok
(flavonoid, fenolkarbonsavak)
Alkalmazás: enyhébb, főként ödémával járó szívelégtelenség esetén diureticum, csakis orvosi
ellenőrzéssel.
Convolvulus arvensis L. - CONVOLVULACEAE
apró szulák
Convolvuli (arvensis) herba
Kozmopolita, szántókon, kertekben nehezen irtható, évelő, igen gyakori gyom.
Hatóanyag: kb. 10% gumiszerű, gyantás anyag, jalapin-glikozid, kb. 6% cserzőanyag, esculetin
Alkalmazás: antihypertensiv, spasmolyticus, laxans, a népgyógyászatban cholagog. Homeopathia.
Convolvulus scammonia L. - CONVOLVULACEAE
kis-ázsiai szulák
Scammoniae resina
Honos K-Mediterráneumban Kukázusig.
Hatóanyag: 3-13% gyanta, kb. 15% gumianyag, 15% cukor, cserzőanyag, scopoletin-származékok
Alkalmazás: gyanta (scammonium) laxans, de mérgező. Külsőleg kelésre. Homeopathia.
Copaifera reticulata Ducke - CAESALPINIACEAE
Copaifera langsdorffii Desf. és más Copaifera fajok
(balzsam) kopálfa
Copaivae balsamum
Honos Brazíliában, D-Amerika északi és nyugati részén, általában dél-amerikaiak. Nagy termetű fák.
Hatóanyag: 40-90% illóolaj, kb. fele caryophyllen, a többi is szeszkviterpén. 20-60% gyanta
(gyantasavak)
Alkalmazás: antiszeptikus, adstringens (húgyúti és felső légúti betegségekben), ekcéma kezelésére,
illatszer- és festékipar.
Copernicia prunifera (Mill.) Moore - ARECACEAE
[syn.: Copernicia cerifera Mart.]
karnaubapálma
Cera carnauba (Ph. Eur. 4.,Ph. Hg. VIII.) = Carnauba cera
Honos ÉK-Brazíliában.
Hatóanyag: viasz, alifás alkoholok és savak észterei (fő komponens a cerotsav és a myricilalkohol
észtere)
Alkalmazás: segédanyag gyógyszerészetben.
Coptis chinensis Franch. és más Coptis fajok - RANUNCULACEAE
kínai aranyfonál
Coptidis chinensis rhizoma
Honos Kínában, Indokínában, Indiai-szubkontinensen.
Hatóanyag: kvaterner protoberberin-alkaloidok (coptisin, berberin, palmatin, jatrorrhizin, worenin)
Alkalmazás: antibakteriális, antipyreticum, antiphlogisticum (gastroenteritis, diarrhoea), emésztésjavító,
külsőleg ekcéma kezelésére.
Coptis trifolia (L.) Salisb. - RANUNCULACEAE
[syn.: Coptis groenlandica (Oeder) Fernald]
alaszkai aranyfonál
Coptidis trifoliae rhizoma
Honos É-Európában, Ázsiában és Amerikában.
Hatóanyag: berberin, coptin
Alkalmazás: tonicum, külsőleg conjuctivitis, stomatitis.
Coriandrum sativum L. var. vulgare Alef. (= var. macrocarpum DC.) et var. microcarpum
DC. - APIACEAE
koriander
Coriandri fructus (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) (= semen)
Coriandri aetheroleum
Honos Mediterráneumban, afroázsiai növény, de mindenhol termesztik. Egyéves, néha kivadul. Az
országban elsősorban a kistermetű változatot (var. microcarpa) termesztik. Júniusban, júliusban virágzik.
Kora tavasszal vethető 25-30 cm-es sortávolságra, 3-5 cm mélyre. Betakarítása történhet egy vagy két
menetben. Ha az ikerkaszat színe barnássárga, nedvességtartalma 14-16%-os, akkor kombájnnal aratható.
Kétmenetes betakarítás esetén a termések 30-40%-ának beérésekor rendre vágják, majd utóérlelés után
csépelhető (beszáradás 1,2:1).
Hatóanyag: 1,5-2,5% illóolaj (főleg linalool, pinen, limonen, 1,8-cineol, kámfor, geraniol, geranilacetát
és a jellegzetes illatát adó transz-tridecen-2-al)
Alkalmazás: carminativum, spasmolyticum. Étvágyjavító, muskotályos íze miatt felhasználják
italkészítéshez. Fűszer, illatszeripari alapanyag.
Cornus florida L. - CORNACEAE
virágos som
Corni floridae cortex
Corni floridae radicis cortex
Honos É-Amerikában. Bokros, de akár 8 méterre megnövő fa.
Hatóanyag: gallotannin, szaponin (pl. ursolsav), flavonoidok, gyökérkéregben gyanta, verbenalinglikozid
(cornin)
Alkalmazás: antiszeptikus, adstringens, tonicum, dyspepsia, dysenteria kezelésére.
Cornus mas L. - CORNACEAE
húsos som
Corni folium
Corni fructus
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, sokfelé termesztik. A Dunántúlon száraz bokorerdőkben
gyakori cserje, fa.
Hatóanyag: cserzőanyagok, flavonoidok, anthocyaninok
Alkalmazás: adstringens diarrhoea esetén, a termés frissen antioxidáns hatású, fogyasztható, szörpnek,
befőttnek is készítik.
Corydalis bulbosa (L.) Pers. - FUMARIACEAE
[syn.: Corydalis cava (L.) Schw. et K., C. tuberosa DC.]
odvas keltike
Aristolochiae cavae tuber (= radix seu rhizoma) = Corydalidis rhizoma = Corydalis
tuber
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Évelő gumós. A Dunántúlon különösen gyakori üde
gyertyán- és bükkelegyes erdőkben.
Hatóanyag: 5-6% izokinolin-alkaloid (corydalin, corybulbin, scoulerin, corypalmin, canadin,
thalictricavin, protopin, corycavidin, bulbocapnin, corydin, corytuberin, hydrohydrastinin stb.)
Alkalmazás: spasmolytikus, több komponens narkotikus, tehát erős hatású, emiatt homeopathiában
használják.
Corylus avellana L. - CORYLACEAE
(közönséges) mogyoró
Coryli (avellanae) folium
Coryli (avellanae) cortex
Coryli (avellanae) gemma
Honos Európában, Kis-Ázsiában. Magas cserje, főleg a Dunántúlon gyakori, főleg üde lomberdők
szegélytársulásaiban. Kultúrváltozatait termesztik.
Hatóanyag: flavonoid (miricitrin), 3-5% cserzőanyag, taraxaszterol, szitoszterol
Alkalmazás: felületi visszérgyulladásban, aranyeres bántalmakban, gyulladáscsökkentő (pl.
fogínygyulladásra), hámosodást, szövetregenerációt elősegítő.
Cotinus coggygria Scop. - ANACARDIACEAE
[syn.: Rhus cotinus L.]
cserszömörce
Cotini (coggygriae) folium
Honos Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában, Mediterráneumban, Kaukázusban, Kínában, Indiaiszubkontinensen.
A Bükkben és a Dunántúlon karszt-bokorerdőkben helyenként gyakori. Változatait
főként dísznövényként termesztik, parkokban is gyakori. Májusban, júniusban virágzik. Illatos nyári
leveleit gyűjtik, vékony rétegben, szellős helyen szárítják (beszáradás 4:1).
Hatóanyag: 18-20% gallotannin cserzőanyag (galluszsav-, ellagsav-észterek), catechin-cserzőanyag,
flavonoidok (myricetin, kvercetin, leucodelphinidin, leucocyanidin, delphinidin- és cyanidin-glikozidok,
fustin, fisetin), 0,1% illóolaj (limonen, kámfor, myrcen, pinen, linalool, terpineol)
Alkalmazás: adstringens és fertőtlenítő hatása miatt szájöblögetőként vérzéscsillapító, főként foghúzás
után, fogínygyulladás esetén, továbbá aranyeres panaszok enyhítésére ülőfürdőnek. Szeszes
szájüregkezelő szerek készülnek belőle.
Crambe tataria Sebeök - BRASSICACEAE
tátorján
Honos Kaukázusban, Szibériában, K- és Közép-Európában. Áttelelő lágyszárú, löszpusztákon,
löszfalakon ritka (pl. Balatonkenesén, Dunaföldvár mellett Bölcske határában), védett növény.
Hatóanyag: glikozinolátok
Alkalmazás: gyökere táplálék, gyomorbántalmak ellen a népgyógyászatban.
Crataegus azarolus L.
Honos DK-Európában, Ny-Ázsiában. Főleg D-Európában termesztik is.
Crataegus laevigata (Poir.) DC. - ROSACEAE
[syn.: Crataegus oxyacantha L.]
cseregalagonya
Honos Közép-Európában. A Középhegység és a Dunántúl üde lomberdőiben gyakori, de az egész
országban megtalálható.
Crataegus monogyna Jacq.
[syn.: Crataegus oxyacantha L. subsp. monogyna Léveillé]
egybibés galagonya
Honos Európában, Mediterráneumban, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Az egész országban, tölgyes,
tölgyelegyes erdőkben, cserjésekben gyakori. Az előbbivel együtt piros almácska áltermésük is gyűjthető.
Áprilistól május végéig virágoznak. Az ágvégeket virágzás kezdetén gyűjtik és szellős helyen szárítják
(beszáradás 4:1), a terméseket augusztustól gyűjtik (beszáradás 3:1).
Crataegus nigra W. et K.
fekete galagonya
Pannóniai-balkán faj, a Duna-völgyben kőris-szil-ligetek ritka, védett cserjéje.
Crataegi folium cum flore (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Crataegi summitas (Ph. Hg.
VII.) = Crataegi herba
Crataegi folii cum flore extractum siccum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Crataegi flos
Crataegi folium
Crataegi fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Oxyacanthae fructus = Spinae albae
fructus (fructust csak a C. laevigata és C. monogyna szolgáltatja)
Hatóanyag: 1-4% oligomer procyanidin (di-, tri-, tetra-, penta-, hexamer flavan-3-ol), catechin,
epicatechin, 0,3-2,5% flavonoid (hyperozid, rutin, egyéb O-glikozidok, pl. luteolin, spireosid, crataeosid,
kvercetin, kempferol, továbbá C-glikozidok, pl. vitexin, izovitexin, rhamnovitexin, orientin, izoorientin,
vicenin), fenolkarbonsavak, aminok (fenetilamin, tyramin), triterpenoidok (ursolsav, oleanolsav,
crataegolsav)
Alkalmazás: pozitív inotrop, coronaria értágító, antiarrythmiás hatású coronaria-sclerosis esetén (fokozza
a szív oxigénellátását, enyhe vérnyomáscsökkentő), sokféle készítménye ismert.
Crithmum maritimum L. - APIACEAE
tengerikömény
Crithmi maritini herba
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában.
Hatóanyag: flavonol (kb. 0,1% diosmin), furokumarin
Alkalmazás: saláta, élelmiszer, ecetízesítő, emésztésjavító.
Crocus sativus L. - IRIDACEAE
jóféle sáfrány
Croci stigma (ÖAB, DAC)
Croci flos
Croci stigma ad praeparationes homoeopaticae (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos D-Európában, DNy-Ázsiában. Termesztik D-Spanyolországban, Görögországban, Indiaiszubkontinensen
és Iránban. Az Alföldön több helyen konyhakertekben ültették, ma csak génbankban
található.
Hatóanyag: 0,4-1,3% illóolaj (fő komponens safranal, továbbá pinenek, 1,8-cineol), kb. 2% karotinoid
(crocinok, crocetin), heteropoliszaharidok
Alkalmazás: állatkísérletekben a crocetin antitumor-aktivitású és véralvadás-gátló. Népgyógyászatban
sedativum, spasmolyticum, stomachicum, főként élelmiszerfestőként, likőr- és kozmetikumgyártásban
használják. Homeopathia.
Croton eluteria (L.) Benn. - EUPHORBIACEAE
(aranylevelű) kaszkarilla(cserje)
Cascarillae cortex = Crotoni eluteriae cortex
Cascarillae aetheroleum
Honos Mexikóban, Karib-szigeteken, Közép-Amerikában, Dél-Amerika nyugati részén. 6 m magas
cserjeszerű fa.
Hatóanyag: 1,5-3% illóolaj (cymol, limonen, eugenol, cascarillasav), szeszkviterpén-lakton cascarillin,
kb. 15% gyanta
Alkalmazás: amarum, aromaticum, dyspepsia, savelégtelenség esetén, fejfájás-csillapító. Likőr- és
dohányiparban.
Croton tiglium L. - EUPHORBIACEAE
(hashajtó) kroton(cserje)
Crotonis tiglii semen
Crotonis tiglii oleum
Honos Kínában, Indiai-szubkontinensen, Indokínában, Malajziában. 4-6 m magas cserje.
Hatóanyag: 30-50% zsíros olaj, gyanta, diterpénalkohol-poliészter phorbol, tiglinsav, 1-3% izoguaninribozid,
toxikus crotin (crotonalbumin, crotonglobulin)
Alkalmazás: igen erősen mérgező, inszekticid, az olaj drasztikus hashajtó. Homeopathia.
Cucubalus baccifer L. - CARYOPHYLLACEAE
szegfűbogyó
Cucubali herba = Viscaginis bacciferi herba
Honos Közép- és D-Európában, Kaukázusban, D-Szibériában. Évelő lágyszárú. Ártereken egyre
ritkulóban.
Hatóanyag: tannin, szaponin
Alkalmazás: régebben enyhe adstringensként.
Cucumis sativus L. - CUCURBITACEAE
uborka
Honos Kelet-India északi részén, termesztik Európában és Afrikában. Országszerte konyhakertekben,
üvegházakban.
Hatóanyag: hexanal, nonadienol, egyéb alifás alkoholok és aldehidek, karotinoidok, aminosavak, β-
pyrazolilalanin, magban zsíros olaj, tokoferol, levelekben cucurbitacin C és szterolok
Alkalmazás: terméslé purgans, diureticum, a kozmetikában is használatos. Mag anthelminticum.
Cucurbita pepo L., más Cucurbita fajok - CUCURBITACEAE
tök
Cucurbitae peponis (= flavae) semen
Honosak D- és É-Amerikában. Egyévesek. Különböző fajtákat az egész országban termesztenek.
Hatóanyag: 35-40% zsíros olaj, szterolok, tokoferol, fitinsav, aminosavak, amino-karboxi-pirrolidin
cucurbitin
Alkalmazás: anthelminticum, diureticum, prostata-hypertrophia esetén.
Cucurbita pepo L. convar. citrullina I. Greb. var. styriaca I. Greb. - CUCURBITACEAE
stájer tök
Cucurbitae semen (DAB)
Cucurbitae oleum
Honos É-Amerikában. Nálunk is egyéves termesztett “olajtök" több fajtával. Magját csak hártyás maghéj
burkolja. A töktermést szeptemberben, októberben takarítják be, néhány napos utóérlelés után
kimagozzák, tisztítják. 40-500C-on, leginkább mesterséges úton szárítják. Általában az olajat préseléssel
nyerik, ülepítik és szűrik.
Hatóanyag: 40-60% zsíros olaj (45-50%-a linolsav), gazdag tokoferolban, szterolokban. Kis
mennyiségben cucurbitacin. Az olajat kapszulázzák.
Alkalmazás: prostatitis, prostata-hypertrophia.
Forrás : doksi.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
Címkék: vérzéscsillapító, népgyógyászatban, feromonmolekulák, metilprotocotoin, szeszkviterpének, toroköblögetésre, szájöblögetőként, antihypertonicum, diterpénalkaloid, illatszeriparban, farkascseresznye, újrakapcsolódása, fenolszármazékok, rovarriasztóként, enziminhibitorok, megkülönböztetni, fenilkarbonsavak, visszérgyulladás, dekarboxilálódik, spanyolországban, hajtásrendszerre, gyógynövényekről, gyűrűszerkezetét, prosztaglandinok, theophrasztoszra, abietinolsavakat, torzsikaboglárka, legjelentősebbek, állatgyógyászati, scrophulariaceae, leucodelphinidin, bioszintézisükre, metilsuccirubrin, kecskepicsarózsa, fenolkarbonsavak, ciklopropánsavak, hatóanyagok képződésével, binominális tudományos, esetleges társnevek, érvényes flóraművekben, illető taxonnak, farkas vagy, tavaszi hérics, erdélyi hérics, sertés fülébe, kezelt állat, magyar plánták, szép növénynek, gyökerét szedik, igazi hunyor, ujjnyi vastagságú, fekete hunyorét, Szabó László Gy, ÁLTALÁNOS RÉSZ, Sadler József, Somogyban, Baranyában, Borsodban, Kalotaszegen, Kovásznán, Hargitában, Máramarosban, Economic Botany, Diószegi Vilmos, Gunda Béla, Márkus Mihály, Bosnyák Sándor, Vasas Samu, Péntek János, Jung Károly, Hoppál Mihály, Gémes Balázs, Borbás Vince, Vajkai Aurél, Oláh Andor, Kóczián Géza, Aumüller István, Grynaeus Tamás, Szabó, Rácz Gábor, Halászné Zelnik Katalin, Babulka Péter, Karasszon Dénes, Miklóssy, Orvostörténelmi Társaság Népi Orvoslási Szakosztálya, Antall József, Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban, BÁLINT Sándort, Szent László, Mózes III, Szent Ivánkor, Szent Iván-harmatot, Tsao Kang Mu, Materia Medica, Papirus Ebers, Theophrasztosz Ereziosz, Historia Plantarum, Causis Plantarum, Dioszkoridész Pedaniosz, Caius Plinius Secundus, Naturalis Historia, Claudius Galenus, Iben Sina Bohara, Canon Medicinae, Otto Brunfels, Hieronymus Tragus Bock, Leonhard Fuchs, Nicolaus Monardes, Historia Medicinae, Adamus Lonicerus, Pietro Andrea Mattiolo, Johann Theodor Tabernaemontanus, Lencsés György, Teleki Tékában, Medica Electronica, Melius Juhász Péter, Heltai Gáspár, Adámus Lonicerusból, Carolus Clusius, Stirpium Nomenclator, Beythe István, Kájoni János, Lippay János, Posoni Kert”, Pápai Páriz Ferenc, Virágos Magyar Kert”, Csapó József, Benkő József, Nomenclatura Botanica Flora, Kitaibel Pál, Icones Plantarum Rariorum, Diószegi Sámuel, Plánták Szárított Gyűjteményéhez, Magyar Kert”, Pápai Páriz, Nobel-díjas Melvin Calvin, Több Lupinus, Kabay János, Kelp Ilona, Amerika Amazonas, Afrikától É-Indiáig, Szász Kálmán, Főként Salix-fajok, Jelenlétük Fabaceae, Magyar Gyógyszerkönyv, Heinen EWK, Winicker WA, Termesztési Eljárás”, Good Agricultural Practice, Good Manufacturing Practice, Magyar Szabvány, Európai Gyógyszerkönyv, Alexander Tschirch, Jakabházy Zsigmond, Issekutz Béla, Páter Béla, Kopp Elemér, Augustin Béla, Gyógynövény Kutató Intézet, Gyógynövény Kutató, Békésy Miklós, Száhlender Károly, Augustin Bélától, Ezalatt Rom Pál, Boros Ádám, Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, Giovannini Rudolf, Szathmáry Géza, Gubányi Emil, Kőbányai Gyógyszergyár Növénykémiai Kutató, Semmelweis Egyetem Farmakognóziai Intézete, Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetében, Corvinus Egyetem, Kertészeti Egyetem, Gyógyszerészeti Intézet, Egészség Isten, Samuel Hahnemann, Reine Arzneimittellehre I-VI, Hasonszenvi Közlöny”, Hasonszenvi Lapok”, Magyar Hasonszenvi Orvosegyesület Almási Balogh Pál, Argenti Döme, Deák Ferenc, Eötvös József, Korányi Frigyes, Jendrassik Jenő, Bakody Tivadar, Hausmann Ferencet, Schimert Gusztáv, Szentágothai János, Peithner KG, Zajta Erik, Német Gyógyszerkönyv, Homeopathiás Gyógyszerkönyv, Egészségügyi Tudományos Tanács, Honos Indiai-szubkontinensen, Honos Kanada, Honos Észak-Oroszországban, Honos Karib-tengeri, Honos Kelet-Afrikában, Honos Egyiptomban, Honos Ugandában, Honos DNy-Afrika, Honos D-Európában, Honos Kaukázusban, Honos Észak-Amerikában, Honos Közép-, Honos Európában, Tinctura Aconiti, Honos Dél-Európában, Flavonoid C-glikozid, Honos Nyugat-Himalájában, Honos DK-Európában, Honos Mexikóban, Honos Kínában, Honos É-Amerikában, Honos Iránban, Honos D-Afrikában, Honos Afrikában, Honos Makaronéziában, Honos Chilében, Honos D-Kínában, Honos Ausztráliában, Honos Eurázsiában, Honos Kanadában, Meghonosodása Magyarországon, Honos Mediterráneumban, Honos Japánban, Honos Nepálban, Honos Brazíliában, Honos Algériában, Honos Indiában, Honos Brazília, Honos D-, Honos Bengáliában, Honos É-Európától Szibériáig, Termeszthető Közép-Európában, Honos K-Ázsiában, Honos É-Afrikában, Ny-Ázsiától Indiai-szubkontinensig, Honos D-Amerikában, Honos Indiai, Honos USA-ban, Honos K-Európában, Termeszthető Magyarországon, Honos Ny-Ázsiában, Honos É-Amerika, Honos Kanadától É-Carolináig, Honos Ontariotól Minnesotáig, Honos Dél-Afrikában, Honos D-Amerika, Honos Közép-Ázsiában, Trópusi Ázsiában, Honos Szomáliában, Honos Dél-Amerika, Honos Kelet-Ázsiában, A-tól N-ig, Honos Európán, Honos Ny-Kínában, Honos Indokínában, Honos Malajziában, Honos Dél-Ázsiában, Honos DK-USA-ban, Honos Közép-Amerikában, Honos Kis-Ázsiától Indiáig, Honos Madagaszkárban, ÉK-től Floridáig, Honos Európa, É-Amerikában Texasig, Honosak Atlanti-óceánban, Honos Kis-Ázsiában, Honos É-, Honos Sri Lankán, Honos ÉK-Indiában, Honos DK-Ázsiában, Honosak Afrikában, Honos Közép-Európában, Honos Afrika, Honos K-Mediterráneumban Kukázusig, Honos ÉK-Brazíliában, Honos É-Európában, Főleg D-Európában, Termesztik D-Spanyolországban, Honos Kelet-India, Honosak D-,
|
|
Offline
