|
2021-06-19 22:04:55, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Fekete Ágnes
Kilátástalanul
Néha a régmúlt bénító tüze,
máskor a jelen eltorzult tükre
tekeri reánk tarka fonalát,
de mindig lesújt az Élet dühe.
Néha egy kaland ábrándja csábít,
máskor megfojt, hogy semmi sem számít.
Egy új szempár mindig bekebelez;
bódító álmot csalóka vágy hint.
Mindig szeretünk, és sosem kellünk,
néha virulunk, majd zokog lelkünk,
így megy örökkön, el sosem múlik,
boldog órákat sorra levedlünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
Címkék: kilátástalanul, szeretünk, levedlünk, bekebelez, eltorzult, ábrándja, virulunk, régmúlt, lelkünk, szempár, örökkön, csalóka, megfojt, fonalát, kellünk, mindig, órákat, bódító, máskor, csábít, kaland, bénító, boldog, tekeri, fekete, számít, lesújt, sorra, sosem, múlik, zokog, álmot, semmi, tarka, reánk, tükre, régmúlt bénító, jelen eltorzult, kaland ábrándja, Fekete Ágnes,
|
|
Offline
