|
2021-10-13 17:45:11, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Robert Burns
LEVÉLHULLÁSKOR
Borong a hegyormon a lomha homály,
az ér kanyarogna, de köd lepi már,
hogy sápad az év, s komorúl a vidék,
ha tél veszi át a vig ősz örökét.
Barnák a mezők, meredeznek a fák,
eldobta a nyár a vidám cicomát;
bolyongva hadd hordom a bút egyedül:
hogy üldöz a sors az időm de röpül!
Mily hosszú az élet s hogy kárba veszett,
mily röpke csupán, ami még a tied,
mily képeket ölthet az ősi idő,
mily szálakat tép el a sors, a jövő.
Mily ostoba vagy, mig a csúcs hivogat,
fentről csupa árny, csupa kín az utad!
Silány ez a sors! - de a sír nem a vég,
kell még mibe bízzon az emberiség.
(Fodor András)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: levélhulláskor, kanyarogna, meredeznek, emberiség, hegyormon, bolyongva, szálakat, veszett, képeket, cicomát, hivogat, eldobta, komorúl, fentről, egyedül, hordom, barnák, ölthet, bízzon, andrás, silány, ostoba, csupán, örökét, robert, hosszú, borong, homály, sápad, csúcs, lomha, veszi, üldöz, röpül, kárba, röpke, lomha homály, vidám cicomát, csúcs hivogat, Robert Burns, Fodor András,
|
|
Offline
