2021-12-01 19:09:40, szerda
|
|
|
|
|
|

"Lesz még egyszer ünnep a világon"
Vörösmarty Mihály, a XIX. század nagy romantikus költője 1800. december 1-én született Pusztanyéken (a mai Kápolnásnyéken) és 1855. november 19-én hunyt el Pesten. Költői munkássága mellett ügyvédként dolgozott és tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, valamint a Magyar Tudományos Akadémiának.
Vörösmarty Mihály,
A VÉN CIGÁNY
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.
1854. július - augusztus (?)
|
|
|
0 komment
, kategória: Vörösmarty Mihály |
|
Címkék: kápolnásnyéken, sirbeszédeit, pusztanyéken, boltozatján, akadémiának, társaságnak, szilajabban, prometheusz, halhatatlan, csattogását, munkássága, tisztuljon, ügyvédként, rohanatban, zivatartól, lelkesedve, isteneknek, vörösmarty, tudományos, romantikus, keserveit, kisfaludy, gondjával, zuhanását, augusztus, keselynek, dolgozott, rendüljön, elfojtott, született, november, megittad, sohajtás, homlokod, húzhatod, forogjon, lábadat hiába, gond kenyéren, rideg kupába, nyűtt vonóbul, örvény árja, velő agyadban, üstökös láng, emberek vetése, zengő zivatartól, nagy világban, szent honban, lázadt ember, első árvák, keselynek szárnya, nyomoru föld, vihar hevében, Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Társaságnak, Magyar Tudományos Akadémiának,
|
|