|
2022-01-04 18:56:34, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Kamarás Klára:
Három özvegy balladája
Három özvegy áll a sarkon,
isten tudja, mit fecsegnek,
órák óta tart a pletyka,
megszólása embereknek.
Három özvegy. Víg beszédnek
nincs közöttük vége-hossza,
aki elment, siránkozás
többé vissza úgyse hozza!
Ha nagy-néha szóba kerül?
Szebb az emlék, mint az élet.
Maga festi mind a három,
magának a vágyott képet.
- Milyen is volt? Minden éjjel
ölelése hozott álmot -
így dicsekszik, kit az ura
nap-nap után ütött vágott.
- Hű voltam, mint szent az égben -
szól a másik, az a beste,
kit a szomszéd ölelt, ha az
ura nem volt otthon este.
- Más asszonyra rá se nézett,
engem végig úgy imádott...
(Hej, pedig sok bokor alja
mesélhetne, hogy mit látott!)
Már csak ez maradt, csak ennyi,
ábrándok és festett képek.
A könnyek rég felszáradtak.
Három özvegy, három élet...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kamarás Klára |
|
|
|
Címkék: felszáradtak, embereknek, siránkozás, mesélhetne, dicsekszik, megszólása, balladája, beszédnek, asszonyra, fecsegnek, közöttük, ábrándok, szomszéd, kamarás, ölelése, magának, pletyka, vágyott, imádott, festett, könnyek, elment, otthon, vágott, látott, vissza, nézett, özvegy, maradt, milyen, sarkon, hossza, hozott, voltam, minden, képet, vágyott képet, szomszéd ölelt, Kamarás Klára,
|
|
Offline
