|
2022-10-22 15:50:13, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Kamarás Klára :
Találkozás a Mesterrel Álom
Ma éjszaka leült mellém a Mester,
s kérdőre vont, talán egy cseppnyi gúnnyal:
- Mondd, mit képzelsz magadról, most ki vagy?
Én nem töprengtem, rögtön válaszoltam:
- Én... én vagyok! Hiszen ez így igaz!
- És ki az "én"?
Erre csak késve szóltam.
Fejem lehajtva mondtam:
- Nem tudom.
- Azt tudod-e, ki voltál újszülöttként?
Megszégyenülten súgtam:
- Nem tudom.
Két zárt tenyerét tartotta elém s szólt:
- Mondd, mi van benne!
- Én ezt sem tudom.
- Egyikben új dió, másikban egy kavics
vagy cseppnyi gyémánt,
de csiszolatlan, nemrégen találtam.
Ennyi elég, hogy felismerd magad.
- Most már tudom. Az vagyok, aki voltam.
Gyémánt, kavics? Dió? Kár töprengeni rajta,
mi bennem volt, csak annyit adhatok,
de hogy kibontsam, fényét... vagy egészét,
egy Mester kellett.
A műved vagyok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kamarás Klára |
|
|
|
Címkék: megszégyenülten, újszülöttként, csiszolatlan, válaszoltam, töprengeni, találkozás, töprengtem, felismerd, kibontsam, mesterrel, nemrégen, képzelsz, magadról, találtam, cseppnyi, tenyerét, másikban, egyikben, lehajtva, tartotta, adhatok, szóltam, mondtam, gúnnyal, gyémánt, éjszaka, kellett, kérdőre, egészét, kamarás, voltam, kavics, voltál, súgtam, vagyok, fényét, cseppnyi gúnnyal, műved vagyok, Kamarás Klára, Mesterrel Álom,
|
|
Offline
