2023-06-02 19:07:51, péntek
|
|
|
|
|
|
Váci Mihály-
Végül.
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
Címkék: karácsonyestét, kapaszkodik, megszelídül, tölthessen, betegséget, megengedje, éjszakákat, rágondolva, csapásokat, szeressen, magánytól, szeressék, karolják, valakire, legalább, felérni, egyedül, menekül, valakit, megérni, ezüstös, eltűri, tessék, mihály, vessék, inkább, legyen, vágyik, múlást, ésszel, semmit, annyi, végül, azért, ember, estét, ember semmit, szíve tessék, Váci Mihály-,
|
|