Katia Mann:Megíratlan emlékeim - Katia Mann,Zirkuli Péter,Helikon Kiadó,Else Lasker-Schüler,Thomas Mannt,Thomas Mann,Fritz August Kaulbach,Thomas Mann-nal,Frank Stuck,Maximilian Hardert,Ernst Rosmer,Humperdinck Királyi,Katia Pringheimmel,Elsa Berstein,Csakhogy Beersteinék Thomas Mannt,Imma Spolcmann,Tehát Ignatz,Richard Wagner,Bajor Tudományos Akadémia,Gottfried Keller,Thomas Mann-nak,Münchenből Oslóba,Gergely Erzsébet,Levelek Katia Mannhoz,Thomas Mannék,Mert Kegyed,Doromby Károly, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Katia Mann:Megíratlan emlékeim

2009-06-15 20:41:47, hétfő


	Zirkuli Péter válogatása: Katalin Mohazöld bársonyborítású könyvecske Helikon Kiadó 1986. (Részletek) Fiatalkoromban, azt hiszem, nagyon szép voltam. A szomorú az, hogy ezt én magam egyáltalán nem tudtam. Tulajdonképpen soha nem akadt senki a családomban, aki megmondta volna. Minthogy anyám híres szépasszony volt és az egyik nagyanyám, az apai, valahányszor csak látott, mindig azt mondta: - Á, az anyádat sohasem éred el!- beletörődtem. Egyáltalán nem volt valami jó véleményem a külső adottságaimról, nem tudtam róluk. Tulajdonképpen kár. Else Lasker-Schüler egyszer azt mondta valakinek, hogy napkeleti hercegnő vagyok, de ez szerintem erős túlzás volt. Természetesesen sokan udvaroltak nekem. Sok fiatalember járt a házunkhoz, ezek többé-kevésbé mind udvaroltak és egyik-másik bizonyára feleségül is vett volna. De én nem gondoltam férjhez menésre, még akkor sem, amikor Thomas Mannt megismertem és ő nagyon érdeklődött irántam. Én nem vettem ezt olyan komolyan és eszembe se jutott volna, hogy a felesége legyek. Ő volt a kezdeményező. Igazán különös módon ismerkedtünk meg. Thomas Mann egy gyerekportréról ismert engem, de nem tudta, hogy a festmény a jövendőbeli feleségét ábrázolja. Nagyon mulatságos volt. Amikor a bátyáim meg én még gyerekek voltunk - nagyon kevés volt köztünk a korkülönbség,mindössze négy esztendő -, egyszer Münchenben ötösben elmentünk álarcosbálba: a négy fiú Pieerrot-nak én meg Pierette-nek öltözve. Fehér jelmezt viseltünk fekete pomponokkal, hosszú, fekete harisnyát és hegyes, fehér sapkát. A fiúk buggyos nadrágban voltak, én meg rövid szoknyácskában. Ezen abálon Fritz August Kaulbach is megjelent, aki akkoriban Münchenben és egész Németországban rendkívül en vogue volt. Udvari portréfestő volt és Lenbach mellett a kor festőfejedelme. Kaulbachot baráti kapcsolat fűzte a családhoz, amely a bált rendezte, az én szüleimet is ismerte és amikor megpillantott ötünket azon az estén, egészen belebolondult az öt Pierrot-ba. Utána meglátogatta a szüleimet, elmondta nekik, hogy látott bennünket a bálon és ez olyan kedves látvány volt, hogy feltétlenül le kell festeni bennünket a jelmezünkben. Nos hát le is festett bennünket és a kép fantasztikus sikert aratott, mint a zsánerképek oly gyakran abban az időben. Ki is állították Németország több városában és különböző képes újságokban közölték a reprodukcióját. Pétervárról érkező barátaink még olyan papírszalvétákat is hoztak magukkal, amelyeknek a sarkában a kép másolata volt a dekoráció. Thomas, aki tizennégy éves volt, amikor én hatéves voltam, akkoriban Lübeckben élt és mint sokan mások, ő is látta a reprodukciót egy képes újságban. Annyira megtetszett neki, hogy kivágta és rajzszöggel a polcához erősítette. Így azután mindig a szeme előtt volt, de nem is sejtette, hogy kik azok a gyerekek, mert a család neve természetesen nem volt aláírva: a képnek egyszerűen "Gyermekek karneválja" volt a címe. Thommy később elmesélte nekem ezt a történetet. A kép ott függött a nappalink falán és amikor Thomas Mann bejáratos lett a szüleim házába, természetesen meglátta és azt is észrevette, hogy én vagyok az egyik gyerek. De hoegy mikor ismerte fel az azonosságot, azt már nem tudnám megmondani. Hogy az irántam tanúsított érdeklődése összefüggött-e azzal, hogy kamaszkorában látta a képet, nem tudom. Sohasem kérdeztem tőle. Azt hiszem, az érdeklődése inkább annak a személynek szólt, amilyen akkor voltam húszéves koromban, amilyennek Münchenben látott. Thomas Mann már jó ideje figyelt engem messziről és "felülről, mielőtt még személyesen is megismerkedtünk volna. Thomas Mann-nal való megismerkedésemre csak a villamos-kaland után került sor. Ha nem kerékpáron mentem, délelőtt és délután is villamoson jártam az egytemre és Thomas Mann is gyakran utazott ugyanazon a vonalon. Egy bizonyos helyen, a Scheiling -és a Türkenstrasse sarkán le kellett szállnom, onnan aztán, aktatáskámmal a hónom alatt, gyalog folytattam az utat. Egyszer, amikor le akartam szállni, megjelent az ellenőr és azt mondta: - A jegyet kérem! Erre én azt mondtam: -Leszállok. -Előbb mutassa megy a jegyét. Mire én:- De hát mondom, hogy leszállok. Éppen az előbb dobtam el, mivel itt leszállok. - De én látni akarom a jegyét...A jegyet kérem, azt mondtam. - Ugyan, hagyjon békén! - mondtam és dühösen leugrottam. Erre az ellenőr utánam szólt: - Tűnj el innen, te fúria! Ez a jelenet annyira elbűvölte a férjemet, hogy azt mondta magában: úgyis régóta akart velem megismerkedni, de most aztán muszáj. Igen, de kinél? Ugyanis több közös barátunk és ismerősünk volt Münchenben és akadt köztük olyan, akihez bízvást fordulhatott volna Thomas Mann azzal a kéréssel, hogy kérjen meg mindkettőnket és ültessen egymás mellé bennünket. Stuckéknál például igen jól megismerkedhettünk volna. Frank Stuck, a parasztszármazású festő, aki nagy sikert aratott szimbolikus képeivel -később nemesi rangra emelték -, saját tervei szerint gyönyörű római stílusú házat építtetett, a Stuck-villát. Még a berendezését is ő maga tervezte. Stuck felesége nagyon szép asszony volt. Gyakran hívtak meg nagy társaságot a villájukba és mert rendkívül különös felfogásuk volt az ülésrendről, Thomas Mann könnyűszerrel megismerkedhetett volna velem. Automatikusan egy asztalhoz kerültünk volna, talán egymás mellé is. Stuckék ugyanis a következőképpen helyezték el a vendégeket: az egyik asztalhoz kerültek az összes arisztokraták, egy másikhoz a jobb emberek, a szüleim és én is - Thomas Mann is ott ült volna, illetve ott ült, ha meghívták - a harmadikhoz a maradék, azok, akikről úgy vélték, hogy senkivel sem lehet őket összeültetni. Tulajdonképpen nem volt valami jó elrendezés. Egyszer meghívtak egy egyetemi tanárt a feleségével. A Stuck-villában ezek a maradékhoz számítottak. Mind a ketten zsidók voltak és az asszony szinte riasztóan csúnya. No igen, de akkor inkább ne hívták volna meg őket. De hát Strukéknál így volt. Thomas Mann töprengett, hogyan lehetne a legjobban elintézni a dolgot és végül a Berstein házaspárhoz fordult a kérésével. Berstein igazságügyi tanácsos ismert ügyvéd volt Münchenben. Maximilian Hardert is ő képviselte az Ealenburg-perben, az asszony pedig író volt, Ernst Rosmer néven ő irta Humperdinck Királyi gyermekek című operájának a szövegkönyvét. Thomas Mann jól ismeri Pringsheinéket. Nem hívhatna meg egyszer Katia Pringheimmel együtt, hogy végre megismerkedhessen velem? Berstainné erre azt mondta: - Mi sem egyszerűbb ennél! Meghívom mindkettőjüket vacsorára. Ezután a szüleimhez fordult Elsa Berstein: annyira szeretné egyszer meghívni Katiát - minden hátsó gondolat nélkül. Csakhogy Beersteinék Thomas Mannt is meghívták és ügyesen egymás mellé ültettek bennünket. Ez nagyon kedves volt tőlük. Bernsteinné, aki buzgón helyeselte a megismerkedésünket és nyilvánvalóan szeretett ifjú párokat összeboronálni - nem akarom az erősebb kifejezést használni -, utána is szorgalmasan meghívott bennünket együtt és most már jól ismertük egymást és a dolog ment a maga útján. Thomas Mann a villamoskaland után elhatározta, vagy őt, vagy senkit - én magam eleinte egyáltalán nem vettem ilyen komolyan. De aztán mégiscsak megtörtént. Egy idő múlva nálunk is levizitelt. Anyám elég hamar észrevette, miféle játék folyik itt, de nem volt ellenére. Neki nagyon tetszett Thomas Mann. Ő mindjárt igen jó véleménnyel volt róla, irodalmi érdemeit is kellőképpen tudta értékelni. Egy napon azután megjelent Thomas Mann a reggeli órákban,mondván, hogy én mondtam volna, menjünk el együtt kerékpártúrára. Én nem mondtam semmi ilyesmit. Minthogy azonban szép idő volt, így szóltam: - Hiszen elmehetünk. - Elmentünk hát kerékpártúrára. Nekem egy kitűnő gyors amerikai Cleveland-kerékpárom volt és még meg is előztem őt. A kirándulásunkat egy kicsit bele is dolgozta a Királyi fenség-be, csakhogy ott a közönséges kerékpárt átraszpronálta lóra. Imma Spolcmann lóháton előzi meg Heinrich herceget. Egy szó, mint száz: gyakran találkoztunk és közelebbi ismeretség és barátság alakult ki köztünk. Volt egy inasunk, aki Ausztria valamelyik keleti tartományából származott, akkor még voltak ilyenek. Ez az Ignatz mindig Katju kisasszonynak hívott. Nem tudom, miért. És valahányszor Thomas Mann megjelent, Ignátz a fülébe súgta:- Katju kisasszony kint van a kertben. - Tehát Ignatz is helyeselte a dolgot és Buchholznak, a mi derék családi könyvkereskedőnknek a véleménye is egészen megnyugtató volt a szüleim, különösen apám számára, aki nem sokat foglalkozott a szépirodalommal, hanem elsősorban tudományos könyveket olvasott. Még azt se tudom, hogy a Buddendbrook ház-at olvasta-e, valami jól semmi esetre sem ismerte és a schopenhaueri filozófiát sem becsülte valami nagyon. Ami közelebb hozta egymáshoz apát és a vőt, az Richard Wagner iránt érzett szenvedélyes tisztelet volt. Apám erős kritikával fordult Schopenhauer felé, mert ez ismételten becsmérlően nyilatkozott a matematikáról. Mint a Bajor Tudományos Akadémia tagja, apám egyszer előadást tartott az egyik ülésszakon Shopenhauer és a matematika címmel és bebizonyította, hogy Schopenhauer voltaképpen nem is értett a matemetikához és nyilatkozatai tévesek. A férjem nem ismerte az előadást és én sohasem beszéltem neki róla. Amikor apám az előadást tartotta, meg nem is ismertük egymást. Nos hát, amikor anyám egyszer elment a Bushholz-féle könyvkereskedésbe és Thomas Mann könyvei felől érdeklődött, mondván, bizonyára van belőlük elég raktáron, Buchholz azt mondta: - Thomas Mann? - Igen, az. - Hát az legalább olyan magasra fog emelkedni, mint Gottfried Keller. Ezt én mondom Önnek. Ez igazán nagyon biztató volt a szüleim számára, nem? Hanem, ahogy mondtam, apám nem volt túlságosan lelkes és én magam sem voltam, noha más okokból, túlságosan elragadtatva és eleinte nem hittem a dologban. Volt bennem kezdetben némi ellenállás, nem is gondoltam rá, hogy ilyen fiatalon férjhez menjek és azt mondtam: - Hiszen még nem is ismerjük egymást eléggé. Húszéves voltam, nagyon jól és vidáman éreztem magam a bőrömben, a tanulmányaimmal,a fivéreimmel, a teniszklubbal és mindennel rendkívül elégedett voltam és tulajdonképpen nem is tudtam, miért kellene ilyen hamar elkerülnöm hazulról. De Thomas Mann-nak sürgető vágya volt,hogy feleségül vegyen. Nyilvánvalóan nagyon akarta, valósággal rámenősen viselkedett. Nem volt benne semmi nehézkesség - és a levelei, amelyeket 1904. nyarán kaptam tőle, amikor apám betegsége és egy kelet-tengeri nyári utazás hónapokra elválasztott bennünket, egyszóval ezek a levelek ugyancsak szenvedélyesek voltak. Anyám meg én Kissingenbe kísértük apámat, aki komolyan beteg volt, utána a Keleti-tengerhez utaztam az ikertestvéremmel. Mindig oda küldtek bennünket, ha a szüleim a három nagyobb gyerekkel kiadós kerékpártúrára mentek. Autóval akkoriban még nem lehetett utazni. Végigkerekeztek egész Európán, Münchenből Oslóba, amit akkoriban még Krisztiáninak hívtak, vagy le Dél-Itáliába. Klaus meg én ezalatt békésen éldegéltünk a Keleti-tenger partján és Thomas Mann gyönyörű leveleket íret nekem oda - hiszen tudott írni -, ezek a levelek természetesen mély benyomást keltettek bennem, de én magam nem tudtam olyan szépen válaszolni. Amikor aztán visszamentünk Münchenbe, úgy szeptember táján, mégiscsak igen hamar úgy fordult, hogy eljegyeztük egymást. Az esküvőnk a következő év február tizenegyedikén volt. Akkor már betöltöttem a huszonegyedik évemet. Gergely Erzsébet fordítása Thomas Mann: Levelek Katia Mannhoz A "gyönyörű levelek", melyeket Katia Mann (sz. Pringsheim) említ visszaemlékezéseiben, elpusztultak. 1933-ban Hitler hatalomra jutásakor Thomas Mannék nem tértek vissza külföldről. Müncheni házukban maradt irataikat, leveleiket kérésükre, egy ügyvéd barátjuk vette magához, mielőtt a nácik lefoglalták volna. Ügyvéd barátjuk háza München bombázásakor romba dőlt, s benne égett el a sok levél is, melyet közel három évtized alatt írt feleségéhez Thomas Mann. A koraiak közül néhánynak fönnmaradtak némely részei, a Királyi fenség írásakor ugyanis Thomas Mann azt tervezte, hogy majd felhasználja, s ezért kimásolta őket. I. 1904. május vége ...Legutóbb a következő följegyzést olvastam Hebbel naplójában: "Az embernek a belső tökéletes fölszabadulásához mindig a külsőre van szüksége, amit csupán csak elképzelünk (legyen akár egy ember), a önmagunk egy része, nincsenek határai, már csak alig különbözik a fantázia valamely szüleményétől és nem hat szabadon és határozottan. Egy kép viszont önálló életet él, néma beszédével beleszól minden lelkiállapotba és szellemi élménybe, annyiban szolgál pótlékul, amennyiben a mindenképpen pótolhatatlannak pótléka lehet." Aláhúztam és szokás szerint Kegyedet gondoltam. Az az érzésem azonban a saját tapasztalatomat szemtelenül a nagy Hebbelével szembeállítva, hogy voltaképpen ez nem egészen áll. Van ugyanis olyan fantázia, amely annyira intenzív, elképzelés, amely annyira forró, hogy tökéletesen életre kel és a hallucináció független önállóságra tesz szert. Hebbel mégiscsak fölöttébb vaskos volt ahhoz, hogy ezt tudhassa, mert szeretni, gondolom, ő is csak szeretett. Néha teljes csöndnek és teljes sötétségnek kell lennie hozzá, olyan világosan, olyan látnoki részletességű elevenséggel látom magam előtt Kegyedet, Katja, amilyennel a legkitűnőbb kép sem ábrázolhatná: egészen megrémülök az örömtől. Furcsa módon úgyszólván mindig a Kaimsaalban látom - ami onnan ered, hogy régebben ott figyeltem Kegyedet gyakran a színházi látcsővel, mielőtt még megismerkedtünk volna. Látom, ahogy édesanyjával és a fivéreivel baloldalt elől bemegy, látom, ahogy valamelyik első széksorban a helyére megy, látom vállán az ezüst sálat, fekete haját, gyöngyház-sápadtságú arcát alatta, arckifejezését, amellel rejteni akarja, hogy magán érzi az emberek tekintetét - el nem tudom mondani, milyen tökéletesen és csodálatos aprólékossággal látom Kegyedet!... II. 1904. augusztus vége ...a minden irányú harmonikus műveltség kis csodáját láttam, a magvalósult kulturideált, a teremtés ritka módon szerencsés tüneményét, művészi és fegyelmezett, szabad és nemes. De mi volt e látvány öröme annak a fölismerésnek gyönyöréhez képest, amelyre később fokozatosan jutottam, mert az első pillanatban nem lehetett osztályrészem. Kegyed jó volt, jóságos volt! Ha fölfoghatná, mit jelentett ez nekem! A Kegyed iránti érzelmeim, amelyek addig csak habozva és bizonytalanul mocorogtak bennem, hirtelen fölszabadultak , bátorságot gyűjtöttek és csodálatos reménységeket pillantottam meg. Eddig, ha szerettem, az mindig megvetéssel járt együtt. A vágyakozás és a megvetés keveréke, az ironikus szerelem volt az én igazi érzelmi területem. T(onio) K(röger) az "életet" szerette, a kék szemű köznapiságot, bánatosan, gunyorosan és reménytelenül. És most? Egy lény, édes, mint a világ - és jó és rendkívüli és képes arra (ha talán akarata ellenére is), hogy szellemmel és jósággal közeledjen felém: valami tökéletesen és hihetetlenül új ez! Ez a szerelem - ebben a tekintetben a legerősebb -, bármi történjék is, az első és egyetlen boldog szerelmem... III. 1904. szeptember közepe Tudja, miért illünk mi olyan jól egymáshoz? Mert Kegyed nem tartozik sem a polgárok, sem a junkerek világához, mert a maga módján Kegyed valami rendkívüli - mert, abban az értelemben, ahogy a szót én használom, hercegnő. Én pedig, aki - most nevethet, de meg kell értenie engem! -én, aki mindig is afféle hercegnek tartottam magam, minden bizonnyal megtaláltam Kegyedben előre elrendelt menyasszonyomat és élettársamat. Doromby Károly fordítása

0 komment , kategória: Zirkuli Péter: Katalin

Címkék: pótolhatatlannak, ikertestvéremmel, papírszalvétákat, következőképpen, szépirodalommal, gyerekportréról, tanulmányaimmal, aprólékossággal, megismerkedtünk, végigkerekeztek, természetesesen, tapasztalatomat, menyasszonyomat, bársonyborítású, kirándulásunkat, szenvedélyesek, fölszabadultak, fiatalkoromban, kerékpártúrára, tulajdonképpen, tizenegyedikén, arckifejezését, reprodukcióját, bebizonyította, összeboronálni, átraszpronálta, adottságaimról, villamoskaland, pringsheinéket, festőfejedelme, szoknyácskában, mindkettőjüket, lelkiállapotba, németországban, fölismerésnek, természetesen, egyik nagyanyám, anyádat sohasem, külső adottságaimról, felesége legyek, gyerekportréról ismert, jövendőbeli feleségét, fiúk buggyos, bált rendezte, képes újságban, polcához erősítette, szeme előtt, család neve, képnek egyszerűen, nappalink falán, szüleim házába, egyik gyerek, Katia Mann, Zirkuli Péter, Helikon Kiadó, Else Lasker-Schüler, Thomas Mannt, Thomas Mann, Fritz August Kaulbach, Thomas Mann-nal, Frank Stuck, Maximilian Hardert, Ernst Rosmer, Humperdinck Királyi, Katia Pringheimmel, Elsa Berstein, Csakhogy Beersteinék Thomas Mannt, Imma Spolcmann, Tehát Ignatz, Richard Wagner, Bajor Tudományos Akadémia, Gottfried Keller, Thomas Mann-nak, Münchenből Oslóba, Gergely Erzsébet, Levelek Katia Mannhoz, Thomas Mannék, Mert Kegyed, Doromby Károly,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]