Antiszemitizmus hazánkban 4. - Borsod Online,Orbán Viktor,Ezüsthajó KFT-t,Deutsch Elemér,Mottl Tabéry Géza,Antal Ilona,Erich Bergel,Horváth Imre,Blajovici Traian,Nagy Sándor,Mottl Pali,Fülöpné Réz Gizella,Hogy Pali,Árkosi Jóska,Implom Babi,Implom Babival,Tabéry Géza,Blajovici Traián,Gojdu Gimnáziumban,Szent Lászlóban,Guttman Emmánueltől,Lefkovics Leopoldtól,Anker Lajcsinak,Lefkovics Leopold,Kain Lajos,Anker Imre,Léner Mirjám,Deutsch Elemérék,Weisz Gábor,Schwarzt Jutka,Kahán Robi,Weisz Iluskáékat,Csontváry Kosztka Tivadar,Keszt Péter Ervin,Balassi Bálinttól,Adja Isten, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Antiszemitizmus hazánkban 4.

2009-06-22 10:57:50, hétfő


	Hogy ne legyen hazánkban antiszemitizmus 4. Kun József: Hozzátok szólok, magyarok! Borítón: Rajzolt kisfiú arc, két rajzolt kalapos alakzat, a ferde kiskeresztes címer, holt tengeri tekercses szakállas, szemüveges fekete kalapos rajzolt alakzat nagy kövek előtt (A könyv megjelenésével egy időben kitették a rég meghaltak holt tengeri tekercses egykori fekete kalapos zsidóinak címerét magyar címerként, melyet a borsodi rendőrség is saját jelvényként kezel. Az István a király rock-opera szembesítése sohasem lehetett magyar címeres egykori történelem régen még nem létezett kutya népekkel, csótányoknak magukat nevezőkkel, bár ki tudja, ha ez a valós történelem, nagyobb baj van itt, mint bárki is képzelné, hiszen az ebeknek egykor Bibliában hullajtottak morzsákat az asztalról. A könyvet a Borsod Online hozzászólóinak írásai szerint 2001-ben kezdték el ismételni, amiért Orbánnak kiabálták, hogy három gyerek a magyar családé. Orbán eredete szerint sohasem lehetett a holt tengeri tekercses egykor kihalt zsidó nép képviselője, lévén, a cigányság eredete sziklai még a magyar pusztai népnél is.A református egyház hívei pedig, mint alkoholisták, fatalisták mások elmondásai szerint az elmeosztályról valók. Ezért védik őket annyira az elmeosztály emelői. Ezért mutatta be Orbán társaival Pszichografológiai könyv-féle aláírását, hogy megmutassa, honnan valók. Ezt mutatja többek között Orbán Viktor árkázott homlok-ránca is. Az Anna felébredése című daljátékból - lehet, hogy véletlen - Orbán e sorok szerint: ..."Kívánj a tóra ezüsthajót" Ezüsthajó KFT-t is üzemeltetett, bár nem foglalkoztam a politikai elmeosztály furcsaságaival, későn fogtam fel, hogy a pusztai könyveket, köztük a jehova és többi bibliai apokalipszist ismételnek. A magyar összeférhetetlenségből minden igaz, még azt is irigyelték a magyarok, ha a városiak között szép, erényes, okos leányzó akadt, s boszorkányaival, pusztítóival, elmeosztályaival, akik karmikus bűnként viselik terhüket testükön, a magyar nép addig nem nyugodott, míg össze nem zúzta őket családjaikkal együtt.) ...Szinte lehetetlenségnek tűnik, de gondolataimba mélyedve el kell mondanom, hogy Várad a második világháború után is sok mindent fel tudott idézni korábbi életéből, hangulataiből, hol művészi, hol műkedvelői szinten, hol kávéházi életével, bájaival, tánciskoláival, a közeli fürdőivel, a kirándulások lehetőségeivel, s ki tudná hirtelenjében elmondani, miféle csábításaival még. Csakhogy a magyarság és a zsidóság együttélése mellett megmutatkoztak most már a román jelenvalóság kontúrjai is. Szép volt ez a hármas együttlét. Aztán kivált a zsidóság, elszíntelenedett a magyar részvétel is a korábban irigylésre méltó csodás harmóniában, aminek az lett a következménye, hogy sivárrá vált aromán jelenvalóság is. Várad sötét, kihalt, halott várossá lett, csak a múltjában régi szívekben a nosztalgiákban él még. Sokszor elmerengek a régi Váradon. Unalmas, bánatos napjaimban azért ébresztgetem, hogy vigasztalást merítsek sugallataiból. A képei rendezetlenül tódulnak elém, mint a szürrealisták vásznaira. Egy kísérletet teszek. Hopp! Rögzítem a pillanatot. Dr. Deutsch Elemér. Mottl Tabéry Géza bácsi, Gróf "Laci", Antal Ilona, Erich Bergel, Horváth Imre, Blajovici Traian, Tertan doktor. Lezárom a sort. Ezek az arcok jutottak eszembe az adott pillanatban, ezek jelentették most számomra a közelebbi Váradot. Magyarok, románok és zsidók. Ha holnap is elvégezném ezt a kísérletet, minden bizonnyal módosulna a kép, hiszen annyi meghatározó arc keresne még polgárjogot. Dr. Deutsch Elemér. Széles, mosolygós arca hol a közkórházban, hol a Nagy Sándor utcai régi kerületi rendelőben, hol a saját rendelőjében jelenik meg előttem. Csak egyszer voltam a lakásában, hogy vizsgáljon meg. Nem tudtam rávenni, hogy kifizessem a vizsgálatot. Könyörgött, hogy ne fosszam meg őt az öröm lehetőségétől. Ismer engem az utcáról, hallott a tanári munkásságomról. olvasta néhány írásomat a helybeli napilapból, ő kimondhatatlanul szereti a tanárokat, ő boldog, hogy megvizsgálhatott és segíthet rajtam. Rájöttem otthon, hogy mivel magyarázható ez az úri gesztus. Az ő felesége is tanárnő, s úgy tudta mindenki, hogy nagyon szépen élnek. Később egy iskolában tanítottam a feleségével és dr. Deutsch Elemér részt vett néhány iskolai bankettünkön is Nagyon kedves ember volt. Neki egyetlen beszélgetés elég volt ahhoz, hogy becsempésse magát a szívekbe, az emlékezetekbe. A futbalmeccseket sem tudnám elképzelni nélküle. Ott ül a tribünön, vicces megjegyzéseivel fűszerezi a látottakat, az izgalmas támadásoknál mélyeket szív a szivarából, a váradi levegőt szennyezi. De ez a szivarfüst is pótolhatatlanul hiányzik a váradi levegőből. Mottl Pali bácsi a második igazgatóm. Egyik cigarettát a másik után szívta, ám ő volt a város legnyugodtabb embere. Ezt is csak Váradon lehetett megcsinálni. Fülöpné Réz Gizella. Neki köszönhetem egy tüdőlebenyem elvesztését,mert takarékossági célokból nem engedélyezte, hogy begyújtsanak a könyvtárunkban. Ott fáztam meg. Nemcsak az igazgatóhelyettese voltam, hanem a könyvtárosa is. Nem tehetek róla, képtelen vagyok nélküle elképzelni a régi Váradot. Mégiscsak ő volt a legprecízebb, a legpedánsabb, a legnagyobb váradi iskolai igazgató. Hogy Pali bácsi után "Gizus néni" jutott mindjárt az eszembe? Erről én nem tehetek, de ők igen. Mert állítólag ők fiatal korukban...De nagy pletykásak azok a váradiak is! Mivelhogy az iskolai életre kapcsolt rá az emlékezetem, csak Árkosi Jóska következett. "Meünk a vadhavasba, Kun Jóska?" Igen, így kérdezte viccesen. De hányszor is! Soha semmi sem öli ki a fülemből ezt a mondatot. "Meünk, Árkosi Jóska!" - ez volt rá mindig a válaszom. Senki sem szerette nála jobban a vadhavast. Implom Babi, Várad egyik legszebb lánya volt. Ez a sorrend sem véletlen. Még kezdő tanár koromban elkéreztettük egyszer a mamájától egy révi kirándulásra. Én meg Árkosi. Meg kellett fogadnunk többször is, hogy idejében hazaszállítjuk. Olyan esőt fogtunk ki, hogy bőrig áztunk, s a vonatot is lekéstük. Nagyon későn adtuk át Babit, úgy éjfélkörül, kócosan, megtépetten. Azt hittem, hogy leég az arcomról a bőr. Mondom: nagyon szép kislány volt. Vele csak egyszer kellett végigsétálni a váradi főutcán, hogy minden második lány megkérdezze: ki az a fiú Implom Babival? Persze nem azért sétáltunk vele, hanem a bennünk eluralkodott frász miatt. Egyszerűen nem lehetett a varázsától megszabadulni. Implom Babi nemcsak magyar és francia szakos tanárnő volt, hanem kíváló újságíró is később, nem csoda, ha Tabéry Géza bácsit, Csinszka első gavallérját juttatja az eszembe, akiről olyan szép cikkeket írt, s most már csak a legnépszerűbb váradi színész, Gróf "Laci", a legkiválóbb zongoraművész, Antal Ilona, a legjobb karmesterünk, Erich Bergel és a legnagyobb költőink egyike, Horváth Imre következett. A ráütésem a közismert nevekre csak Blajovici Traián lehet. Váradon nemcsak magyar és zsidó, hanem reprezentatív román személyiségek is voltak, s nem tartom véletlennek, hogy az én első helyem mindjárt az ő nevét említem meg. Fiatal tanárként egy épületben tanítottunk. Ő a Gojdu Gimnáziumban román nyelvet, én a "Szent Lászlóban" magyart. Tökéletesen megértettük egymást. Később együtt futballoztunk a pedagógusok szakszervezeti csapatában, s mikor kiszabadultam a börtönből, s néhány olt magyar kollégám elfordította tőlem a fejét (pedig tudhatták, hogy az ő becsületük védelmezőjeként szenvedtem el a kínokat és megaláztatásokat), neki volt bátorsága és embersége megölelni a Fő utcán. Bízott bennem. És szeretett. Szükségképpen oda kell visszakanyarodnom, ami a tulajdonképpeni mondanivalóm. Akkor volt a legtartalmasabb az életem, mikor a románokkal és a zsidókkal együtt éltem, egy levegőt szívtam velük. Minden egyéb napom valami hiányérzetet is tartalmazott. A boldog gyermekkoromat el sem tudom képzelni nélkülük, mert minden játékomban, kacagásomban benne vannak. Én ma boldogan élek Magyarországon, mégis hiányzik számomra a román beszéd, mert hozzájárult minden korábbi napom fűszerezéséhez és hiányoznak nemcsak a román, hanem a zsidó barátok és ismerősök is. A teljességemből hiányoznak, ami azt jelenti, hogy kitörülhetetlenek az emlékeimből. Mondanivalóm veleje - emlékezzünk - ez volt: mi, magyarok és zsidók sokat és nagyon vétkeztünk egymás ellen (a fasiszta söpredékünkkel, a gettónkkal, az ezeket követő gázkamrákkal, Kun Béláék kommunizmusának következményeivel, Rákosiék bosszújával, sok-sok egyébbel), de őszinte bocsánatkérésünkkel és megbocsátásunkkal példássá fejleszthettük együttélésünket. Csakis így, másképpen soha. Engedjétek meg, zsidó testvéreim, hogy saját példámmal igazoljam, milyen mélyről kell jönnie ennek a megbocsátásnak, ahogy garantáltan bekövetkezik,ha becsületes szándékkal segítjük elő. Íme az én példám: Az édesapám piaci szabó volt Belényesen. A nagyapám, a nagybátyám (Pali bácsi) és Ankerék voltak még ilyen piaci szabók, korábban csak az én hozzátartozóim, mert Ankerék újabban jelentek meg. Valamennyien a váradi nagykereskedőktől, Guttman Emmánueltől és Lefkovics Leopoldtól vásárolták a szövet és bélésanyagokat, amiket aztán feldolgoztak. Az említett zsidó nagykereskedők zsidó segédjei egyszer elárulták édesapámnak, hogy a főnökeik olcsóbban adják az árut Ankeréknak, aminek az volt a következménye, hogy olcsóbban árulhattak, s az enyéimnek sokkal többet kellett termelniük, dolgozniuk, hogy lépést tarthassanak. Ankerék nagy hibát követtek el édesapám ellen: elcsalták tőlünk Ács János segédünket, hogy többet fizetnek neki (az olcsóbb vásárlásuk ezt is lehetővé tette), s az apám csak úgy tudta visszaszerezni a segédjét, ha ő is megadja azt a fizetést, amit Ankeréktől kapott. Ez újabb hajszát követelt meg a felszínen maradásért. Apámék és Ankerék - ahogy ez ilyenkor lenni szokott - nem köszöntek többé egymásnak, s a szüleink azt mondták nekünk, hogy mi se köszönjünk az öreg Ankernek és ifjabbik fiának, Imrének. De hozzátették, hogy Anker Lajcsinak, az idősebbik fiúnak - aki nem dolgozott a szabóságban és népszerű ember volt -, továbbra is köszönhetünk. Világosabb a napnál is, hogy a családi haragunk jogos volt és nem az antiszemitizmus szülte. Lefkovics Leopold nem adott többé hitelt nekünk, mire Kain Lajos bácsi, fűszeres, akitől a legtöbbször vásároltunk, felkereste az édesapámat és közölte vele, hogy akármikor kész kamatmentes kölcsönt adni neki, hogy talpon maradhsson. Két dolgot kell itt tisztán látnunk: 1. A szabadkereskedelem, a kunkorrencia nem ismer határokat, kíméletet. Magyar szabók között is bekövetkezett volna az a harag, ami apámék és Ankerék között létrejött. (Hány magyar ember tett már tönkre magyart, sőt meg is gyilkolt anyagi érdekek miatt.) 2. A szegény zsidó segédek, akik szerették és tisztelték az édesapámat, rendkívüli szorgalma miatt, képesek voltak elállni zsidó fajtestvéreiktől, hogy a becsületesség oldalára álljanak. Nagy dolog ez zsidók részéről, mert ők aztán igazán összetartanak. Még azt is meg kell említenem, hogy a segédek a multimilliomos Guttmanné kapzsiságát is leleplezték. Figyelmeztették édesapámat, hogy szédületes gazemberséggel veszi át a pénzt: eltereli gyors beszédével (vagy elterelheti) a fizető figyelmét és lecsúsztat egy ezrest (nagy pénz volt akkor) a lábaihoz, az asztal által jól eltakart földre. Kétszer is megcsinálta ezt édesapámmal a segédek emlékezete szerint, s másokkal is megcselekszi. A második világháború idején a belényesi zsidóságot Gyantára, az anyám színmagyar falujába telepítették a román hatóságok, nyilván nemcsak anyagi, hanem politikai okokból is. (Ki tudja, mi várt volna az ottani zsidóságra is, ha másképp alakul a háború, vagy még jobban elhúzódik, hiszen a magyar nyilasok és a román vasgárdisták között semmi különbség nem volt, ismeretesek az ő progromjaik is.) Ankerék a nagyapámék és nagybátyámék házában találtak otthonra, ahol teljes egyetértésben, testvériségben éltek, ezt igazolhatják a Nagyváradon még mindig élő Anker lányok is. A háború befejezése után Anker Imre szekuritás tiszt lett Nagyváradon és nem rég tudtam meg, hogy igen fontos szerepe volt a letartóztatásomban, a megkínzatásomban, a 25 évi kényszermunkára ítélésemben, a négyévi börtönévem letöltésében, egészségem tönkretételében. Már nem él. Kedves zsidó testvéreim! A zsidó Jézusom nevében mondom neked,hogy én a keresztyén hitem szerint minden lefekfés előtt imádkozom az ellenségeimért is, az Anker Imre lelkiüdvéért is. Mert mi nem a "szemet szemért, fogat fogért"e elv alapján élünk már kétezer év óta, hanem a szeretet és a mindenkori megbocsátás elve alapján. Zsidó tanítás szerint nekünk nemcsak hétszer, hanem hetvenhétszer, vagyis mindig meg kell bocsátanunk egymásnak, s az ellenségeinknek is. Mi nagyon sokan képesek vagyunk erre, akár hiszed, akár nem. Rád bízom tehát, hogy higgyél, vagy ne higgyél nekem. Ha nem hiszel, az én hitem szerint nagy baj az neked. Ott túl és emitt, ezen a földön. Ha nem keresed azt a megértést és megbocsátást, ami már bennem megvan. Fogadd el a megalázkodásomat és te boldog lehetsz, ha megalázod magad. Az utolsókból lesznek az elsők- ezt is egy zsidó tanította nekünk. És mi hiszünk benne. És az is baj, ha nem mérsékled magad, ha nem ismersz határt mindenben. Ha te is meggondolhatlanul firkálsz. Csak egy dolgot "mesélek"még el neked. Tudod, a mesék a legtisztább dolgok, mert a bennünkmegmaradt gyermeki ártatlanságot tükrözik. És sokszor igazak is. Én a Securiratén és szamosújvári fegyházban éreztem át először igazában a zsidó deportáltak fájdalmát. Nem tudja azt átérezni elég mélyen senki, csak az olyan ember, aki átesett már hasonló megpróbáltatásokon. Ott volt időm átgondolni sok mindent. Az egész életemet. Meg a másokét is. Egyszer két zsidó nő utazott velem a zsúfolt vonaton. Halkan beszélgettek, de én minden szavukat hallottam és megértettem. Többek között megemlékeztek egy sötét hajú, ötéves leánykáról, akit Mirjamnak hívtak, aki balettozni tanult, mindenféle terve volt és elpusztult a deportálásban. Nagyon meghatott a történet, mert a gyermekeket mindig szerettem (pedagógus vagyok)és nekem a börtönben gyakran eszembe jutott az a kis Léner Mirjám, aki az udvarunkban lakott.Igaz, hogy az kis szöszke volt. A két leányka valahogy összeolvadt a képzeletemben és nem hagyott békét többé. Arra kényszerített, hogy verset írjak róluk,meg a többi szerencsétlenről is, a börtön mélyén. Összeírtam én sok mindent akkor, mert a lélek a nehéz pillanatokban nagyon érzékeny, fájdalommal telített és mindenképpen megkönnyebbülni szeretne. A versnek titulált kisebb írások, szellemi izzadmányok nagyon alkalmasak voltak erre. Így foglaltam rímekbe, szakaszokba a sohasem látott, csak elképzelt Mirjámmal kapcsolatos sajnálatomat, fájdalmamat is. Ne tekintsd ezt versnek, hiszen én nem vagyok, nem voltam és nem leszek költő, csak a szándékomat nézd! Hát ezt izzadtam: Mirjám (A deportálásban elpusztult kisgyermekek emlékére) Sötét hajú leányka volt, ötéves. Csodás szemében ékkövek ragyogtak, mint homlokán királyi asszonyoknak. Mesélt, dalolt,balettezett az édes és terve volt: színész szeretne lenni, meg ez, meg az. Nagy zsarnokok a vágyak, remények szárnyán, észrevétlen járnak, s a gyermeket sem engedik pihenni. Elült a vágy és Mirjám is csak emlék. A sírkövére gyöngyvirágot tennék és ráhajolnék sírva, megremegve. Hogy mondjam el, hogy szép nekem a táncod? Selyemcipőben, elbűvölten járod magasra szökve: égbe, fellegekbe. Szóval: írnom kellett verset. Akár költő vagyok, akár nem. Még nem tudtam akkor, hogy a zsidók nem virágot visznek a sírokra, hanem köveket, kavicsokat raknak le. Ma sem sejtem, miért, de én is mindig kis köveket viszek a Deutsch Elemérék sírjára. Már megszoktam, így esik jól nekem . Hogy miért épp a gyöngyvirágot építettem bele az úgynevezett "versembe"? Mert az volt édesanyám legkedvesebb virága. Egyszer igen nosztalgiás hangulatban voltam. Nagyon fájlaltam az édesanyám halálát és gondolatban állandóan azon a régi udvaron jöttem-mentem, amely már nem is létezett, csak egy kis részét hagyták meg, ahol épp a mi lakásunk van - ma már takarítatlanul, elhagyottan. Mi sem természetesebb, az egykori szomszédok is ott sürögtek-forogtak abban a régi udvarunkban: Weiszék, Schwartzék, Kahánék, Lénerék.Vajon mekkora lehet már Weisz Gábor, Schwarzt Jutka, Léner Mirjám és Jutka, Kahán Robi és Ari - az anyám emléke mellett ez is foglalkoztatott. Merész gondolatom támadt: én elküldöm a "Mirjám" című írásomat az izraeli rádiónak és megkérem az illetékeseket, hogy olvassák fel egyszer és mondják be, hogy a Kun család még élő tagjai szeretettel ölelik mindazokat, akikkel egyszer a Lakatos utca 8. szám alatt együtt laktak, na meg Weisz Iluskáékat, a szomszéd ház lakóit, akiket még Belényesről, gyermekkorukból ismernek, na meg minden váradi és nem váradi ismerősősünket. A fantáziám annyira magával ragadott, hogy ott jártam már azon a két nevezetes jeruzsálemi helyen, ahová évtizedek óta vágyakoztam: "annál" a szent sírnál, majd annál a szent falnál, amelyet Csontváry Kosztka Tivadar annyi átéléssel és fájdalommal festett meg - és a szemeimet is megtöröltem. Sohasem kaptam visszajelzést a "versikémre". Most már gondolhatsz, amit akarsz rólam. Csak azt kívánom, hogy magadról is legyen egy-egy mélyebb gondolatod. Közírói tevékenységemhez hozzátartozik, hogy szeretem összegezni azt, amit már elmondtam. Hát jól jegyezd meg, te firkász a "büdös" zsidó és a te firkász "szarházi" mgyar (a jelzők fordított sorrendben is helytállóak), akikre korábban hivatkoztam! Ha így folytatod, csak szar lesz itt mindig és sohasem lesz egy igazi demokrácia, amire nagyon sokan áhítozunk, s amire a világ kötelez bennünket. A viselkedésedhez megfelelő stílust alkalmaztam. Még Sík Sándortól tanultam, hogy a tartalom-forma-egység fontos kívánalom. Attól a Sík Sándortól, aki zsidónak született, de akinél alig volt keresztényebb magyar. Akit úgy szerettünk, mint az apánkat - a hallgatói, a tanítványai. Most aztán megkaptad tőlem. Először kaptad meg. Kuss meg a coki is! Ezt is egy zsidóbarát magyar zseni mondta. De nem dobom feléd "feledésemnek" gazdag úr-palástját, mert én a zsidóságot már régóta tisztelem és szeretem a fajtámat: pedig imádom. Köztük téged is, te szerencsétlen zsidó, te szerencsétlen magyar. Az Észak-Magyarország 1989. december 16-i számában olvasom: "A Szarvasról elhurcolt zsidó orvosházaspár fi, Keszt Péter Ervin ma tanár Jáoz-Keszt néven ismert izraeli író, költő, műfordító. Ő fordította le héber nyelvre Balassi Bálinttól kezdve napjainkig a magyar líra gyöngyszemeit. Ez szép dolog. De őméltósága író és nem méltatlankodó firkász. Előkelő izraeli személyiség járt nemrég hazánkban, a nevét nem tudtam megjegyezni. Interjúja alkalmával arra is figyelmeztetett bennünket, hogy mi vagyunk a világ két legszétszórtabb népe. Hát mi sem becsüljük meg egymást? Egyszer, s mindenkorra írásba adom: fitoszemita vagyok, vagyis zsidóbarát, mert keresztyén vagyok, tehát emberbarát. Nekem minden nép fiát isteni parancsra szeretnem kell. Szeretném, ha írásom elolvasása után semmi kétség, semmi "balladai homályosság" nem maradna olvasóim tudatában, ezért egy végső magyarázatot hozzáillesztek még. Lényegében a következőket mondtam: A legfontosabb tömegkommunikációs eszközök (főleg a rádió és a televízió) magyar szellemű irányítása történelmi szükségesség mindaddig, amíg hazánkat "Magyar" országnak nevezhetjük, amíg nemzeti államok léteznek. Ez valamennyi országban így van, az identitással mindenütt törődnek. (Példák: Bulgária, Románia, Lengyelország, Franciaország, Németország, Izrael, a feltörekvő szovjetúnió-i és jugoszláviai népek stb.) A kiszolgáltatott és elnyomott népek kivétel nélkül eljutottak ehhez a felismeréshez, csak identitásuk helyes "mélységét" nem sikerült még felfogniuk. Igen fontos, hogy ne ugorjanak át a ló másik oldalára, hogy egy egészségtelen, nacionalizmushoz (Isten ments:sovinizmushoz) jussanak. Tömegkommunikációs eszközeink legfőbb nevelői feladata az, hogy kialakítsák népünkben azt az egészséges nemzettudatot, amitől a Rákosi-Kádár rendszer miránk, magyarokra vár. Egyre inkább beigazolódik, hogy a magyar nép széles tömegei a keresztyén (keresztény) jelzőt is oda kívánják illeszteni legfőbb nemzeti sajátosságaink közé, de nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy egyistenhitünket és Krisztusunkat épp a zsidó néptől, bibliai tanításunk szerint választott népétől kaptuk, amelyet nekünk szeretnünk kell. Magyarország az egyetemes zsidóság egy részének a hazája is, az volt évszázadokon át és az is marad. Olyan életkörülményeket kell teremtenünk, hogy az itteni zsidóság saját hazájában érezhesse magát. Ez elérhető az egyházak összefogásával, az életpályák szabad megválasztásával, a zsidó műveltség és kultúra ápolásával. Az antiszemitizmus elterjedése hazánkban súlyos következményekkel járna, hiszen eléggé megbélyegzettek lettünk második világháborús kiszolgáltatottságunk folytán, s nekünk különösen igazolnunk kell, hogy normális körülmények között méltók tudunk lenni arra, hogy európaiaknak nevezzenek minket. Az antiszemitizmus elkerülése csak bölcs belátással, egy igazságos kompromisszum útján lehetséges. Nem elég óhajtani, hogy ne legyen antiszemitizmus hazánkban, hanem tenni is kell érte valamit, mégpedig a magyar és zsidó részről egyaránt. A bölcs belátás áldásossága véleményem szerint a zsidóság irányából hamarabb meghozhatja a kívánatos gyümölcseit, mert amilyen mértékben háttérbe szorulnak a Rákosi-korszaktól örökölt "törtetések" (ez még mindig szelíd kifejezés), akkora mértékben rakjuk le igazi barátságunk valóban stabilnak nevezhető köveit. A zsidóság műveltebb és széles magyar néptömegeknél "bölcs belátás többet ér minden más adománynál" szophoklészi elvet épp a rádió és a televízió iránti magatartásforma-váltásban kamatoztathatja. Nem vagyok tagja egyetlen pártnak sem, de nem mulaszthatom el megjegyezni: az SZDSZ és a Fidesz kíméletlen kormányellenes kirohanásai mély aggodalommal töltik el szelídebb magyar lelkemet és néhány tévériporter kérdezési módszere sem nélkülözi a mértékfölötti rámenőséget. Adja Isten, hogy a krisztusi szeretet irányítsa minden lépésünket! Miskolc, 1990. március 17. szombat

0 komment , kategória: Hozzátok szólok, magyarok!

Címkék: kimondhatatlanul, megválasztásával, egyistenhitünket, megvizsgálhatott, megaláztatásokat, megalázkodásomat, bennünkmegmaradt, szerencsétlenről, megkínzatásomban, tevékenységemhez, fajtestvéreiktől, elmeosztályaival, nacionalizmushoz, lehetetlenségnek, elszíntelenedett, pótolhatatlanul, antiszemitizmus, megkönnyebbülni, legszétszórtabb, védelmezőjeként, megjegyzéseivel, kommunizmusának, futbalmeccseket, kiszolgáltatott, tulajdonképpeni, figyelmeztetett, boszorkányaival, foglalkoztatott, ellenségeinknek, magatartásforma, kamatoztathatja, tönkretételében, gyermekkorukból, viselkedésedhez, kényszermunkára, legtartalmasabb, ferde kiskeresztes, könyv megjelenésével, időben kitették, borsodi rendőrség, király rock-opera, valós történelem, ebeknek egykor, magyar családé, holt tengeri, cigányság eredete, magyar pusztai, református egyház, elmeosztályról valók, elmeosztály emelői, tóra ezüsthajót, politikai elmeosztály, Borsod Online, Orbán Viktor, Ezüsthajó KFT-t, Deutsch Elemér, Mottl Tabéry Géza, Antal Ilona, Erich Bergel, Horváth Imre, Blajovici Traian, Nagy Sándor, Mottl Pali, Fülöpné Réz Gizella, Hogy Pali, Árkosi Jóska, Implom Babi, Implom Babival, Tabéry Géza, Blajovici Traián, Gojdu Gimnáziumban, Szent Lászlóban, Guttman Emmánueltől, Lefkovics Leopoldtól, Anker Lajcsinak, Lefkovics Leopold, Kain Lajos, Anker Imre, Léner Mirjám, Deutsch Elemérék, Weisz Gábor, Schwarzt Jutka, Kahán Robi, Weisz Iluskáékat, Csontváry Kosztka Tivadar, Keszt Péter Ervin, Balassi Bálinttól, Adja Isten,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]