Gergely Boriska: Itt volt és.. - Gergely Boriska,Baskircsev Mária,Erdélyi Lili,Benamy Sándor,Szegedi Nyomdában,Benedek Marcell,Mindenütt Golgota,Heinrich Heine,Petőfi Irodalmi Múzeumban,Széchenyi Könyvtár Hírlaptárában,Bácsmegyei Napló,Nagy Karolával,Nagy Karola,Nagy Karoláról,Brassói Lapok, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Gergely Boriska: Itt volt és..

2009-06-25 11:34:34, csütörtök

	Tünemény suhant át Erdély felett Ecsetvonások a magyar Baskircsev Mária portréjához Szerkesztette: Erdélyi Lili/Ada Szerkesztésért felelős: Benamy Sándor Készült a Szegedi Nyomdában 1988-ban "Az voltál-e, aki vagy?" "Nem voltam az, aki vagyok, de mindig az akartam lenni és nem tudtam (Ti, bírái előtt, Kr.e.2700-ban.) Művész volt... Nemzedékek sorsa nemzetfölötti értelemben tudatosodik benne. Benedek Marcell "Mindenütt Golgota van, ahol valaki új gondolatot mond ki." Heinrich Heine Gergely Boriska: Itt volt és belehalt A korabeli sajtóértékelések a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban és a Széchenyi Könyvtár Hírlaptárában részletesen olvashatók. Hogy egyet mégis ideiktattunk, azért tesszük, mert ez inkább emberi portré. A nagyváradi nívójú tekintélyes napilap, a "Bácsmegyei Napló" főmunkatársnője, Gergely Boriska írónő, erdélyi körútján meg találkozhatott Nagy Karolával. Beszámolóját nekrológként kellett közölnie, a hagyaték "Itt voltam" című első kiadása (1934) alkalmából. Talán én vagyok ezen a tájon az egyetlen, aki tanúságot tehetek róla, hogy "Itt volt". Hogy csakugyan itt volt, ezen a világon. Itt volt fiatalon és olyan gyönyörűségesen szépen, amilyen szépet nem sokat láttam. Nagy Karola itt volt és alig tudom elhinni, hogy már elment és elvitte magával azt a szépséget, amiről magáról érdemes írni. Ha valakit ilyen pazarul látott el a természet szépséggel, feleslegesnek látszik, hogy ezenfelül még lelkiekben is gazdag legyen. Ezt nem várja el tőle senki. Sőt, éppen az ellenkezőjét akarják. Hogy ne legyen más, csak szép. Szépasszony legyen. Talán épp ez volt a tragikuma. Hogy több volt és több is akart lenni ennél. Nagy Karola, aki itt volt és elment, nem úgy ment el, mint ahogy elhervad a virág, mint ahogy a múlandósággal a szépség. A csak lelki szépek vigasztalására szolgálhat, hogy a múló életben csak a belső szépség maradandó. Nagy Karoláról, aki gyönyörű nő volt, ha nem lett volna a lelke is szép, ma már senki sem tudná, hogy - itt volt. A Brassói Lapok szerkesztőségében ismertem meg. A Cenk lábánál egy nagyon öreg ház zegzugos udvarán bukkantam a szerkesztőség ajtajára, amelyen belépve, első ellentétként hatott rám az elém libegő nyúlánk, fehérruhás alak. Valami halványrózsaszínű, lebegő, kurta selyemkrepp röpködés utána. Szerkesztőségi szobákban ilyenekkel nem szoktam találkozni, szerkesztőségekben leginkább barátságtalan, gyomorbajos urakkal szoktam találkozni. Nem csoda, ha elámultam a csodás jelenségen. Azután kiderült, hogy kérésemmel az ő reszortjába tartozom. Már tette is fejére kalapját és mentünk a Prefektúrára. A Prefektúrával szemben, a tér túlsó oldalán nagy embertömeg állt, valami ünnepség volt készülőben. Megálltunk a bejárat előtt és néztük, mi készül. Ekkor a tömegből kivált és a téren felénk közeledett egy aranyzsinóros, egyenruhás alak. - A rendőrfőnök - mutatta be Karola és kezét egy királynő sem nyújthatta szebben kézcsókra. - Megismertem messziről - mondta az egyenruhás, - gondoltam, talán engem keres. Azután visszament, mi pedig beléptünk a kapun. A lépcsőkön néztem Karola lábát. Mozivásznon sem láttam még ehhez hasonlót. Mintha nem is lábak lettek volna. Fehér sirályok jutottak eszembe. Mialatt mentünk, megtudtam, hogy a szép lány - asszony. Egy sor irodaszobán mentünk keresztül. A tisztviselők rendre felugrottak kézcsókra, ajtótól ajtóig kísértek mély bókkal. Útlevélügyem természetesen a legnagyobb udvariassággal intéződött el és láttam, hogy jó a szerkesztőnek, jó a poros, unalmas akták intézőinek, hogy Karola itt van. Hamar összemelegedtünk. Most úgy érzem, kissé egyoldallú volt az áradó vonzalom, amit ez a különös lótuszvirágszerű asszony talán minden művészlélek iránt érzett. Úgy beszélt hozám, mint aki alig várta jöttömet, hogy mindent elmondhasson. Ma már azt is tudom, hogy akkor éppen olyan lelkiállapotban volt, amikor áldás egy messziről jött rokonlélek, kinek felelőtlenül lehet mindent elmondani. Csakhogy én, mire Brassóig jutottam, már csordultig voltam élményekkel és szellemi kimerültségem akkortájt érte el tetőfokág. Így csupán csak olyan foszlányként maradtak meg bennem egyes mondatai, mint emlékezem a libegő selyemkreppre, vagy a sárga trikóruhára, amely úgy tapadt hozzá, mint ahogy nem felejtettem el kezét, amivel a csészét ajkához vitte. Szemem, agyam, mnt valami muzsikán, elpirhent a kezén, az ajkán, a külső adottságai természetessé tették vágyát a színpad, a siker, a dicsőség felé és magam is úgy fogtam fel, hogy az élettel szemben mindez természetes követelése, ami el fog érkezni. Csak akkor döbbentem meg, amikor arról beszélt, hogy - boldogtalan. Ezt a kijelentését nem tudtam valószínűsíteni mindentverő szépsége láttán. Mint ahogy egészen boldogtalan nem is volt. Nem lehetett. Nem hagyták. Akit állandóan vágyó férfitekintetek perzselnek, az a legmagárahagyatottabb pillanatokban sem érezheti a végzetes egyedülvalóságot. Csak az időlegeset talán. Naplójegyzetei mgánypanaszaiban is inkább a türelmetlen sóvárgás észlelhető. Apró férfivágyakat, amelyek nem elégíthetik és amelyeket ki nem elégíthet, egy hatalmas egységben szerette volna egyszerre szerette volna magábaszippantani. Mind egyszerre kapni, egyszerre érezni. Mint az egészen nagy művészek, az egészen nagy művésznők. A legnagyobb kéj sóvárgása ez. A tömegszerelem birtoklásának vágya. Ezt a központosított szerelmet sóvárogta ez a nagyon szép testű lélek. Ez a nagyon szép testű test. Ezzel a külső és belső adottsággal joga is volt hozzá. Darabjait, jegyzeteit úgylátszik aközben írta, mialatt várta a nagy beteljesülést. Nem lehet pontosan tudni: a test, vagy a lélek volt-e szomjasabb. A beteljesülés azért volt talán sikerre, pénzre beállítva, hogy közben megadhassa a szépséghez a keretet. A fürdőszoba, a toalett-asztal, ruhák és az a rengeteg apró minden, amit a szépség megkövetel. És közben mennyit bukdácsolt szegény. Minden akart lenni. Dolgozó ember, szerelmes nő, jó gyermek, türelmes élettárs, intellektuel. És dolgozott, élte az életét szerkesztőségben, titkos találkozásokban, hitvesi ágyban, családi keretben, könyvek habzsolásában. Közben moziba ment és templomba ment, egyáltalán az egész élete a legfonákabb közjáték, kicsit gyáva, kicsit ügyetlen, a szexuális gátlásnélküliségnek és a szóval való bátorságnak korántsem jutott el a csúcsáig. Nagy Karola élete és halála figyelmeztető arra, hogy talán az a legfontosabb, ami velünk "közben" történik. Mert, lám, a könyve lett kozmikus életében a jelzőlámpás, hogy - itt volt.

0 komment , kategória: A Nagy Karola-rejtély

Címkék: összemelegedtünk, mgánypanaszaiban, szerkesztőségben, lótuszvirágszerű, egyedülvalóságot, sajtóértékelések, férfitekintetek, főmunkatársnője, gyönyörűségesen, valószínűsíteni, lelkiállapotban, találkozásokban, szerkesztőségi, vigasztalására, központosított, találkozhatott, udvariassággal, naplójegyzetei, szerkesztésért, természetesen, aranyzsinóros, beteljesülést, prefektúrával, szerkesztőség, kimerültségem, figyelmeztető, habzsolásában, selyemkreppre, feleslegesnek, szerkesztőnek, múlandósággal, nemzetfölötti, szerkesztette, birtoklásának, férfivágyakat, hírlaptárában, magyar Baskircsev, akartam lenni, korabeli sajtóértékelések, budapesti Petőfi, nagyváradi nívójú, természet szépséggel, csak lelki, múló életben, belső szépség, nagyon öreg, szerkesztőség ajtajára, elém libegő, csodás jelenségen, bejárat előtt, tömegből kivált, téren felénk, Gergely Boriska, Baskircsev Mária, Erdélyi Lili, Benamy Sándor, Szegedi Nyomdában, Benedek Marcell, Mindenütt Golgota, Heinrich Heine, Petőfi Irodalmi Múzeumban, Széchenyi Könyvtár Hírlaptárában, Bácsmegyei Napló, Nagy Karolával, Nagy Karola, Nagy Karoláról, Brassói Lapok,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]