|
2009-07-05 18:23:54, vasárnap
|
| |
| |
S. Miklósnak és S. Gergelynek
Kozmosz Könyvek
Egyetemi Nyomda 1985.
Felelős vezető: Sümeghy Zoltán
(Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával. A borítón a Beat szó kékkel írva két kottasor mögé, mintha láthatatlan világbeliek lennének, mint ahogyan vallják is, hogy reinkarnálódtak, újjászületnek a zsidók minden időben, a Hippi zölddel már belegabalyodva a két kottasorba, a Punk vörössel szétszaggatta a zenei vonalakat. Az Időjelek fekete keresztes egyházait jelentik pártfogóik. Betegségük: skizophrenia.)
A punk címszavai az alábbiakban minél több nézőpontból kívánjuk megidézni, hogy - nem könnyű - jelentéstartalma minél egyszerűbb legyen.
Országh László legnagyobb angol-magyar szótára szerint a punk: üres, haszontalan, értéktelen, hitvány, vacak, nyamvadt, pocsék, szajha.
Joe Halloway punk szövegíró szerint: "Azt hiszem, a punkot én találtam ki, illetve én ástam elő. Régi angol szövegekből derengett valami, s amikor utánanéztem, kiderült, már Ben Jonsonnál is előfordult. Kiváltképpen illett a szövegeimhez. Elmeséltem Fred Kubicknak, a menedzserünknek, ő aztán pazar cikkeket iratott a punkról."
Robert Savage szociológus szerint: "Főnévként használva a punk elsősorban a punkkoncertek résztvevője, hallgatója, közönsége. Tágabb értelemben a punk marginális fiatalkorú, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Többnyire proletár, vagy lumpenproletár családból származik, alig iskolázott. Bizonytalan körvonalú kiscsoportokban, kisközösségben találja meg - bizonytalan átmeneti időre - a helyét."
Jimmy Pursey szerint: "Képzeljünk el egy tizenéves fiatalembert Londonban, Liverpoolban, Manchesterben. Egy komor, füstös munkásnegyed bérházában lakik a szüleivel és kiskorú testvéreivel, ócska zakót, koszos farmert, rongyos tornacipőt visel, vagy dolgozik, vaegy nem, ha megvan rá a pénze, koncetre vagy moziba jár, utána falkában kódorog az éjszakában és kihívástól, a puszta hátborzongatás kedvéért téglával, vagy biciklilánccal tör-zúz maga körül."
Szemben a beatttel és a hippivel a punk őshazája nem USA, hanem Anglia. A zenei szakirodalom a punkirányzat, a punkstílus születését hol 1975 novemberére teszi - ekkor került sor a későbbi annyi botrányt kavart punkegyüttes, a Sex Pistols első koncertjére -, hol 1976 szeptemberétől származtatja, mikor a Sex Pistols és más angol együttesek kétnapos punkfesztivált szerveztek. Hogy melyik a valós időpont, döntsék el a zenei szakírók, bennünket nem a punk zenéjének és zenekarainak története, hanem e zene közönségének, közegének sorsa és helyzete érdekel. Bizonyos, hogy ez a fiatalkorú közönség a hetvenes évek közepén már ugyanúgy várta az új zenei irányzatot is, az új zenekarokat, amiként a punkzene sem születhetett volna meg a rá váró közeg nélkül.
Miért Angliában keletkezett a punk? A részletesen értelmező válasz külön tanulmányt kívánna Anglia különleges történelmi helyzetéről és szerepéről a második világháború óta eltelt évtizedek során. Itt be kell érjük a legfontosabb címszavakkal: sokféle történelmi és társadalmi okból a háború óta- amelynek pedig egyik győztese lett - Anglia nagyhatalmi tekintélye és belső szilárdsága folyamatosan zsugorodik. A folyamat szinte a győzelem másnapján, Churchill bukásával, Attlee munkáspárti kormányának hivatalba lépésével kezdődött, a gyarmatok elvesztésével, a dominumok önállósodásával folytatódott, s tart napjainkig. A legfontosabb mutatók: a mai világgazdasági válságon belül is különlegesen heveny angol gazdasági válság, a meredek infláció, a fiatalkorú munkanélküliek statisztikája, a fiatalkorú bűnözők statisztikája, a megoldás lehetőségét sem ígérő ír helyzet és így tovább. Ez a folyamatos hanyatlás mit sem változott az egymást váltó konzervatív és munkáspárti kormányok tevékenysége során, a tényt épp a közelmúlt angol évtizedeinek sűrű kormánycseréi bizonyítják.
A mindenkori választások során az angol Munkáspárt leginkább a jelentékeny létszámú angol munkásosztályra és a szakszervezetekre támaszkodik. Bizonyos, hogy a Munkáspártban való, többszörös csalódás is segített életre kelteni a marginális ifjúsági csoportokat, az ellenzéki ifjúsági szubkultúrát Anglia közelmúltjának évtizedeiben.
Emlékszünk még az Angry Young Men, a dühös fiatalok mozgalmára és irodalmi irányzatára, az ötvenes évek második feléből? (A média, különösen az RTL Klub az angol könyvek keretén belül a dühöngőket is ismételte) John Wain, John Braine, Kingsley Amis regényeire, Colin Wilson mérges pamfletesszéire? Allan Sillitoe műveire, a Szombat este vasárnap reggel és A hosszútávfutó magányossága című regényekre, a belőlük készült filmekre? Az Egy csepp mézre? És leginkább a Nézz vissza haraggal, azaz Osborne drámájárea és a fiatal Tony Richardson filmjére? Jimmy Porter hosszú trombitaszólójára az üres angol éjszakában?
Ők - szerzők és szereplők - dühös fiatalok voltak akkor, nem punkok. Mégis, a több, mint húsz év előtti időben ugyanazokat a munkásfiúkat, munkáslányokat látjuk magunk előtt, akik a mai szemtanú szerint "Londonban, Liverpoolban, Manchesterban, egy füstös munkásnegyed bérházában laknak". A dühös fiatalok megkorosodtak azóta, szülőkké, nagyszülőkké lettek, angol konzervatív kormányok jöttek, angol munkáspárti kormányok mentek (vagy megfordítva), de a szülők gyermekei, a nagyszülők unokái körül csak a civilazitoros eszközök változtak és tökéletesedtek, a helyzet lényegileg változatlan maradt.
Ebből a helyzetből kelt életre a hetvenes évek második felében az angol punkjelenség.
De már 1977-ben megjelenik az - általunk ismert - első, hiteles beszámoló az amerikai punktünetről is. Gore Vidal írja, akinek (nálunk még ismeretlen) esszéi is riportjai alkalmasint maradandóbbak, mint (nálunk ismert és népszerű) történelmi regényei.
"Szombat este, unalmas party mrs. Z.-nél, Mrs. Z. kétszeres özvegy, életkora negyvenhat és ötvenkilenc év között váltakozik,attól függően, hogy mikor és hányan és kik vannak jelen. Most éppen túl sokk vendég, túl sok pia, egy idő után unom, hogy a gyémántgyűrűs hölgyek elárasztanak a fontoskodó, bugyuta kérdéseikkel, úgy is mint díszvendéget. Háromnegyed tízkor odasúgom Normannek (Mailernek, a másik díszvendégnek, a szerző megjegyzése), aki szintén unatkozni látszik, lépjünk le, azt hallottam, van egy átalakított klubféleség Manhattan szélén, vadonatúj zenével és különleges közönséggel. Norman egyetértett, kiosontunk, taxival megközelítettük a helyet. Beléptünk - két öreg faszi lépett be, hogy viszonylag tárgyilagosan mondjam - , némi feltűnést keltettünk, az együttes ugyan tudomást sem vett rólunk, de a (meglehetősen vegyes) közönségből többen merően szemügyre vettek, mert feltehetően ismerősnek véltek bennünket. Norman mozgott otthonosabban - így szokott ez lenni, ha együtt vagyunk -, a bárpultnál borsos vodkát rendelt mindkettőnk számára, bejelentette, hogy senki se zavartassa magát általunk, ő, meg én itt sem vagyunk.
A közönség láthatóan két élesen elkülönülő részből állt, s mindkét fele elég furcsának volt mondható. A nagyobbik fele az együttest utánozta külső megjelenésében, s csupa fiatalból állt: szemmel láthatóan magukon kívül voltak (ezen azt értem, hogy nem a saját személyiségük burkában léteztek, hanem személyiségükön uralkodó alkohol, kábítószer, s leginkább a fültépően hangos zene irányította őket.), képtelenek voltak ülve maradni, leugráltak a bárpultról, felugráltak az asztalkák mellől, magasra emelt karral körbefogták a dobogót, önkívületben azonosították magukat a zenével, a zenészekkel, olyannyira, hogy némelyek folyvást fel akartak mászni a dobogóra, az együttes (önkéntes vagy hivatásos) gorillái alig győzték őket visszaszorítani. Az együttes neve Fekete Hiúzok. Hogy ennek az elnevezésnek van-e szó szerinti vagy jelképes értelme, nem sikerült kiderítenem. Köztudomású, hogy fekete párduc létezik ugyan - a legismertebb példány Bagira A dzsungel könyvében - , fekete hiúz ellensem sem Brehmnél, sem Brehm tanítványainál nem szerepel...
Nem értek fiaink (hovatovább unokáink) zenéjéhez, a Fekete Hiúzok muzsikájáról tehát nem nyilatkozom. Fogyatékos ismereteim szerint a kemény rock valamilyen elágazása, alkotó továbbfejlesztése lehetett, elképesztő hangerővel. Az én figyelmemet az együttes kötötte le, külön-külön is, egységében is. Láthatóan félelmetesnek kívántak látszani, s e cél érdekében megtettek minden tőlük telhetőt. Egyenruhának csak a nadrágjuk volt mondható: fekete bőrből , vagy műbőrből készült, szorosan a comjukhoz és lábszárukhoz simult, tele mindenféle szakadással, repedéssel, otromba öltéssel, rávarrt foltokkal, vagy műfoltokkal. A felsőtestükön keresztcsíkos trikó, vagy ujjatlan bőrmellény, vagy csupán a puszta, verejtékes bőrük. A fekete bőrnadrágokat (vagy műbőrnadrágokat) és a trikókat mindenféle fémtárgyak diszítették, szögek, tűk, pengék, egyéb, nehezen azonosítható bigyók. Az egyik fülükben - legyek pontos: többnyire a bal fülükben - nyeles, vagy nyeletlen fülbevaló, feltehetően nem smaragdból. Most látom, hogy előresiettem a beszámolómban, már a füleknél tartok, holott fentebbről kellett volna kezdenem. Tehát: hajviseletük a lehető legváltozatosabbnak volt mondható: vállig érő, csatakos fürtök, tisztes kefefrizurák, meztelenre borotvált koponya, ugyanez ágaskodó kakastaréjjal vagy kínai módra meghagyott varkoccsal, amelyet bőrszíj vagy gumi fog össze. A rövid, vagy hosszú haj, vagy a meztelen fejbőr lilára, narancsszínűre, kárminpirosra festve. Vegyük ehhez a kimázolt ábrázatokat. A szemek, mint a nőknek festékkel kihúzva, csak sokkal brtuálisabban, a szemöldökök vagy meztelenre tépve, vagy vastag feketével befestve, mindkét arcfelületen a szivárvány minden színében tündöklő bohócfoltok. Hogy el ne feledjem a legfontosabbat: feltehetően azért, mert ők a Fekete Hiúzok, a hangszereket tartó, a hangszereken játszó kezük felett, a környéktájra erősítve fekete macskamancsokat, vagy hiúzmancsokat, vagy micsodákat viseltek, amelyekből görbe macskakarmok (megengedem: hiúzkarmok) bújtak elő muzsikálás közben...
Szerinted inkább nevetségesek, vagy inkább félelmetesek, kiabálta a fülembe kérdését Norman. Kiabálni kellett, mert a Fekete Hiúzok olyan hangerővel játszottak, a Fekete Hiúzok közönségének nagyobbik fele akkora ricsajt csapott, hogy a dobhártyám közvetlen közelében is alig értettem Norman hangját. Szerintem inkább félelmetesek, kiabáltam vissza Norman dobhártyájába, de tudod, hogy ebben a kérdésben nem vagyok mérvadó, a háborúban, a hajóink fedélzetén nem féltem a japán repülőktől, de a moziban ma is félek a Hófehérke boszorkányától.
Vissza a közönséghez. A közönség, mint említettem, két részre oszlott. A nagyobbik fele láthatóan a Fekete Hiúzok törzsgárdáját alkotta. Ezek a fiatalkorúak, állampolgátársaim az Államokban, leginkább azzal döbbentenek meg, hogy - meglehetős tapasztalati ismeretek birtokában - nem tudtam megállapítani a nemüket. Azt már megszoktam, hogy kebel és farméret ebben a korosztályban nem játszik megkülönböztető szerepet. Most meg kellett tanulnom, hogy a mindkét nembeli ifjak, a Fekete Hiúzok hódolói egyforma bőrnadrág és trikó egyenruhát viseltek, egyforma nyeles vagy nyeletlen fülbevaló ült a bal fülükben, s egyforma narancsszínűre , vagy lilára színézték a különleges alakúra vágott-nyírott hajzatukat.
Ennyit a közönség nagyobbik feléről. A közönségnek ez a nagyobbik fele meglehetősen bűzlött. Bűzlött azért, mert lelkesültsége és felfűtöttsége okából minden pórusa bő verejtéket termelt (akárcsak odafent, a dobogón a Fekete Hiúzok csapatának pórusai). Ámde valószínűleg más okból is bűzlött, és ez a másik ok a naponkénti zuhanyozás , vagy akár mosdás hiánya lehetett.
Nem választanám kedvenc környezetemnek a közönségnek ezt a felét, ámde náluknál is kevesebb jó szót kívánok vesztegetni a Fekete Hiúzok közönségének második felére. Ó, ezek a diszkréten középkorú urak és hölgyek, férjek és feleségek, barátok és barátnők. Ó, ezek az ezüsttel szegett eestélyi blúzok, bársony maxiszoknyák, ezek a tengerészkék vagy bíborszín blézerek a szememnek kétségkívül ismerősebbek, mint a szakadt bőrnadrágok. Ott ültek tehát ők - a közönségnek ez a másik része, ez a finomabb fele - a bárszékeken, vagy asztalkák mellett, francia pezsgőt bárszékeken, vagy asztalkák mellett, meg skót viszkit ittak, sós mandulát csipegettek és ujjukkal mutogatva, ijedős nevetéssel vagy inkább nevetős félelemmel figyelték a Fekete Hiúzokat, a gorilláikat, a hívó közönségüket. Norman felismert közülük ezt-azt, és a fülembe súgta - helyesebben: a dobhártyámba ordította az átható Hiúz-muzsikában-, hogy melyikük X,., a biszexuális fotómodell, s melyikük Y., a New Yore-i Pletykapityu ügyeletes mindentudója.
Eközben a Hiúzok szünetet tartottak. Gorilláik és hódolóik sorfala között mentek át a termen a pihenőszobába. A közelükbe igyekeztem. Orrfacsaró izzadtságszagot árasztottak, annak ellenére, hogy a gorillák citromillatú sprayjel hintették be őket. Volt köztük fehér, fekete, talán Puerto Ricó-i is, mindenesetre kevert vérű, a verejtékből megolvadt festékcsíkok közül a többnyire fekete szempárok vagy hidegen közömbös, vagy ellenséges pillantást vetettek a közönségre. Már amennyire vehettek: a Hiúzok tekintete leginkább csak kimerültséget tükrözött.
A New York-i Pletykapityu - mondjuk, hogy Y. nevezetű újságírógyereke odabattyogott a Hiúzok énekeséhez - később megtudtam, hogy Alex Dottigen a neve - és csábmosolyt kerekítve a szája köré, igyekezett valamit a fülébe suttogni. Alex Dottigen ment tovább, mintha nem hallana semmit, a főgorillája finoman elpenderítette az útból az ígéretes újságírótehetséget....
Végül is Norman odajött hozzám, egy sokadik borsos vodkával. A koncertnek vége volt, a Hiúzok eltűntek, a közönség mindkét fele szedelőzködött.
- Ezeket a Hiúzokat úgy hívják, hogy punk - mondta Norman. Ősz, göndör hajszálai tövében kövér verejtékcsöppek ültek. - A zenei stílusnak, amit játszanak, annak is punk a neve. Te tudod, mi az, hogy punk?
- Mintha rémlene valahonnan valami - válaszoltam. - Mintha olvastam volna ezt a szót Marlowe vagy Webster drámájában. Tudod, az Erzsébet-kor. Mintha derengene, hogy körülbelül azt jelenti, szutyokfazék, vagy mocsokállat....
Lehet, hogy így történt, lehet, hogy nem egészen így történt. Nem voltunk jelen, nem tudjuk megítélni, hogy Gore Vidal sziporkázó írásművében mennyi a szabatos tény, mennyi a kitalációs ráadás. A riportesszé Eegy éjszaka a Fekete Hiúzoknál címen azz Esquire 1977. áprilisi számában jelent meg. Jobb amerikai kézikönyvek Gore Vidal dolgozatával kezdik az amerikai punkjelenség lexikográfiáját.
A továbbiakban feledjük el az országhatárokat. Jelenségleírásunk ugyanis nem egyik, vagy másik, tehát nem egyetlen ország határai közé illeszkedik. A beat és a hippi az USA-ban született, Amerikából került át európai tájakra. A punk szülőhelye - mint említettük Anglia ugyan, de a punk nemzetközi jelenség lett, a hetvenes évek közepétől máig az USA-ban, Angliában, Franciaországban, az NSZK-ban, a skandináv országokban és sokfelé másutt egyaránt felfedezhető, észlelhető.
Miért? Mi okból? Hány okból?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Beat, Hippi, Punk, Rock |
|
|
|
Címkék: jelentéstartalma, franciaországban, megkülönböztető, változtatásával, országhatárokat, lexikográfiáját, izzadtságszagot, punkrációsoknál, reinkarnálódtak, megközelítettük, verejtékcsöppek, műbőrnadrágokat, újságírógyereke, személyiségükön, macskamancsokat, menedzserünknek, visszaszorítani, munkásosztályra, pamfletesszéire, önállósodásával, kiscsoportokban, világgazdasági, munkanélküliek, hátborzongatás, szeptemberétől, narancsszínűre, boszorkányától, legfontosabbat, biciklilánccal, elpenderítette, belegabalyodva, punkfesztivált, környezetemnek, szedelőzködött, tanítványainál, lumpenproletár, könyvet 1995-ben, ötvenes évektől, zsidók minden, zenei vonalakat, punk címszavai, alábbiakban minél, punk elsősorban, punkkoncertek résztvevője, punk marginális, tizenéves fiatalembert, puszta hátborzongatás, punk őshazája, zenei szakirodalom, punkstílus születését, későbbi annyi, valós időpont, Kozmosz Könyvek, Egyetemi Nyomda, Sümeghy Zoltán, Országh László, Elmeséltem Fred Kubicknak, Robert Savage, Jimmy Pursey, Miért Angliában, Angry Young Men, John Wain, John Braine, Kingsley Amis, Colin Wilson, Allan Sillitoe, Tony Richardson, Jimmy Porter, Gore Vidal, Fekete Hiúzok, Bagira, Fekete Hiúzokat, Yore-i Pletykapityu, Puerto Ricó-i, York-i Pletykapityu, Alex Dottigen, Fekete Hiúzoknál,
|
|
Offline
