Enneagram - Hármas Archetípus Szintjei - Hármas Archetípus Szintjei,Richard Riso,Russ Hudson,Lényegi Minőségek,Irving Berlin,Samuel Pepys,Joseph Conrad,Erich Fromm-féle,Gellériné Lázár Márta,Szabó Lőrinc,Oscar Wilde,Karen Horney,Human Growth,Sóskuthi György, - eposz Blogja

Továbbiak »

Belépés

			eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz			Lauter Szabolcs 1987.09.04 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Enneagram - Hármas Archetípus Szintjei

2019-01-29 11:49:05, kedd

	(Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok) Hármas - Eredményes Bűnök: Mentális: Hiúság Asztrális: Megtévesztés Lényegi Minőségek - Erények: * Remény * Igazmondás (Őszinteség) A Hármas archetípus rövid személyiségrajza Egészséges: Magabiztos és energikus, magas önértékelése van: hisz önmagában és saját értékében. Alkalmazkodóképes, jól megtalálja a helyét. Megnyerő, gyakran vonzó és népszerű. Realista és eltökélt, tisztában van saját erejével. / Önmaga fejlesztésére törekszik, hogy kihozza magából a maximumot - és gyakran kiválósággá, eszményképpé válik, aki széles körben csodált tulajdonságokat testesít meg. Személyisége pozitív módon ösztönzi a többi embert, hogy megpróbáljon hozzá hasonlítani. Életvidám, céltudatos és kitartó. Hatékony és szorgalmas. Legjobb formájában: Belülről vezérelt és autentikus, valóban olyan, amilyennek látszik. Elfogadja önnön korlátait, és meg is marad azokon belül. Jellemző lehet az önironikus humor és a szinte már gyermeki ártatlanság. Könyörületes, őszintén szerény és jóakaratú. Átlagos: Teljesítménycentrikus, jól végzi a munkáját, kiválóvá válik benne és a többiek fölé emelkedik. Másokkal összehasonlítva határozza meg magát a társadalmi státusért és sikerért folyó küzdelemben. Elszánt karrieristává, törtetővé válik, akit a legjobban az érdekel, hogy eredményeket érjen el, különleges legyen, "győztes" legyen. / Ügyel az imázsára, sokat törődik azzal, milyennek látják őt mások. Elkezd úgy viselkedni, ahogy elvárják tőle, és ahogyan viselkednie kell ahhoz, hogy sikeres legyen. Gyakorlatias és rátermett, ugyanakkor mesterkélt is, a sima álca alatt egyre jobban elveszíti a kapcsolatot saját érzelmeivel. Egyre több gondja van az intimitással, a hitelességgel és a hasznossággal. / Szeretne lenyűgözni másokat saját nagyszerűségével: állandóan előtérbe tolja magát, jobbnak festi magát a valóságnál. Narcisztikus, önmagáról és képességeiről grandiózus, túlzó elképzelései vannak. Exhibicionista és csábító, mintha csak azt mondaná: "Ide nézzetek!" Az arrogancia és a megvetés védekezésül szolgál a másokkal és sikereikkel szemben érzett féltékenység ellen. Egészségtelen: A kudarctól és a megaláztatástól való félelmében hamis színben tünteti fel magát, eltorzítja az eredményeivel kapcsolatos tényeket. Rendkívül elvtelen lehet, mohón vágyakozhat mások sikerei után, és kész lehet bármit megtenni azért, hogy megőrizze felsőbbrendűsége illúzióját. / Kihasznál másokat, opportunista, ugyanakkor kétszínűsködik is, hogy hibái és bűnei le ne lepleződjenek. Beteges hazudozó, szélsőségesen ellenséges és rögeszmésen féltékeny: elárulja a többi embert és kárt okoz nekik, hogy diadalmaskodhasson felettük. / Bosszúszomjassá válhat, megpróbálja tönkretenni azt, ami nem lehet az övé. Könyörtelenül, kényszeresen igyekszik elpusztítani mindent, ami a saját fogyatékosságaira és kudarcaira emlékezteti. Pszichopátiás tendenciák: gyilkosság. Fő indítékai: Értékesnek és érdemesnek akarja érezni magát, a többi ember helyeslésére vágyik, ki akar tűnni, figyelmet és csodálatot akar kapni és le akar nyűgözni másokat. (Don Richard Riso / Russ Hudson - Az Enneagram bölcsessége) "Ha elég keményen dolgozom, tudom, hogy képes leszek megcsinálni!" Jelzők: * A motivátor * A szerepmodell * A példakép * A kommunikátor * A státuskereső * "A legjobb" "A sikerben az a legnehezebb, hogy az embernek mindig sikeresnek is kell maradnia." (Irving Berlin) "A világban jól boldoguló emberek legtöbbje elmulaszt örömöt érezni abban az időszakban, amikor birtoka megszerzésén fáradozik, mivel az örvendezést a birtok megszerzése utáni időre tartogatja, de mire eléri célját, már túl késő ahhoz, hogy örülni is tudjon neki." (Samuel Pepys) "Minden ambíció törvényes - kivéve azt, hogy valaki az emberiség nyomorúságát és hiszékenységét kihasználva jusson egyre feljebb." (Joseph Conrad) "Egy rabszolgának csupán egy ura van; törtető embernek viszont annyi ura van, ahány olyan embert talál, akik hasznosak lehetnek a helyzete javításához." (La Bruyére) "Érd be annyival, hogy annak látszol, ami valóban vagy!" (Martialis) Fő félelem: Az, hogy értéktelenek, hogy eredményeiken kívül nincs bennük érdem. Fő vágy: Értékesnek, elfogadottnak és kívánatosnak érezni magukat. A felettes én üzenete: "Addig vagy jó, amíg sikeres vagy és mások jó véleménnyel vannak rólad." (Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok) Fejlődés és leromlás szintjei 1. szint: Az autentikus ember A legegészségesebb Hármasoknak sikerül felülemelkedniük az elismerés megszerzésére irányuló vágyaikon, és elfogadni magukat olyannak, amilyenek. Többé nem az mozgatja őket, hogy mit gondolnak róluk mások; ünneplésre és csodálatra sem vágynak. A legegészségesebb Hármasok ehelyett áthelyezik a tömegközéppontjukat, belső kontrollra és autonómiára tesznek szert; ezzel megvetik saját belső világuk, érzelmeik és identitásuk alapjait. Fejlődésük bensőségessé és személyessé válik, a lényege pedig saját értékeik felfedezése lesz, nem a nyílt, kifelé irányuló viselkedés. A legegészségesebb Hármasok sok más tulajdonságához hasonlóan első látásra a belülről vezéreltség képessége sem tűnik nagy dolognak, de ez csak arról árulkodik, hogy mennyire behálóztak már minket a modern világ illúziói. A valódi belső kontroll ritka és nagy eredmény. Nem azt jelenti, hogy az embert érzelmi reakciói és fantáziái, averziói, félelmei és kompenzációi irányítják, és azt sem, hogy valakire nem hat mások véleménye vagy a kor ízlése és erkölcse. A valódi belső kontroll a szív igazságának követése, a szívből jövő beszéd és cselekvés. Az egészséges Hármasok, ha így viselkednek, inspirálják és őszintén megindítják a többi embert. Ahogy kommunikálnak, az meghatja a többieket, és magasabb célok követésére ösztönzi őket. Megnyilvánulásaik közvetlenek és teljesen autentikusak. Az egészséges Hármasok mély érzésűek, de nem érzelgősek vagy ömlengőek. Kitárják a szívüket, amely gyermeki egyszerűséggel és együttérzéssel fogadja be önmaguk és mások igazságát. A hitelesség rendkívüli tulajdonság, különösen ha belegondolunk, hogy az életben milyen ritkán fejezzük ki igazi érzelmeinket és gondolatainkat mások előtt. Az ilyen pillanatok általában igen kivételesek és értékesek, és saját magunk és a többiek mélységes elfogadását hordozzák magukban. Önmagunk elfogadása az a szemléletmód, amikor együttérzően tekintünk önmagunkra, anélkül hogy kárhoztatnánk vagy mentegetnénk magunkat. Olyan kiindulási pont ez az életben, amely további lehetőségeket nyit meg. Önmagunk elfogadásával az élet teljességét és örömét ünnepeljük, és azt, hogy éppen ilyenek vagyunk; ez azonban nem jelenti azt, hogy neurózisainkat és rossz szokásainkat is magunkhoz öleljük és erényként ünnepeljük. Éppen ellenkezőleg: önmagunk elfogadásához annyira kell szeretnünk magunkat, hogy el tudjuk fogadni a ránk vonatkozó fájdalmas igazságokat is. Ez segít abban, hogy lemondjunk a nagyra törő álomképek világáról és hogy ne engedjünk annak a kísértésnek, hogy bármi módon hazudjunk önmagunkkal kapcsolatban. Az önelfogadás alapvetően önmagunk teljes emberi lényként való megélése itt és most - az összes dicsőséggel és gonddal együtt, ami emberi mivoltunkkal jár. Önmaguk elfogadásával a legegészségesebb Hármasok felelősséget vállalnak azért is, hogy továbbfejlesztik valódi énjüket, és ebbe szerteágazó tehetségeik és képességeik kibontakozása éppúgy beletartozik, mint gyengeségeik és korlátaik elegáns elfogadása. Az egészséges Hármasok ezen a szinten szerényen és egyenesen beszélnek magukról, mert energiáikat csak arra fordítják, hogy azonosak legyenek önmagukkal. A kevésbé egészséges Hármasok is életrevalóak, de az 1. szinten állók tökéletesen elégedettek is. Gyakran lefegyverző humorral szólnak saját magukról, mivel elég bölcsek ahhoz, hogy felismerjék saját trükkjeiket és nevetni tudjanak rajtuk, ahelyett hogy alkalmaznák is őket. Az egészséges Hármasoktól távol állnak azok az intimitással kapcsolatos problémák, amelyek az alsóbb szinteken jelentkeznek: bennük gyengédség és szeretet van. Képesek arra, hogy figyelmesen meghallgassanak másokat és világosan, egyszerűen közöljék, mit éreznek: nem többek és nem is kevesebbek annál, aminek látszanak. Valódi lényük és imázsuk egy és ugyanaz, és ez szilárd alapot nyújt számukra személyiségük további fejlődéséhez. Érzelmeik belülről fakadnak, közvetlenül megélt élményekhez kapcsolódnak, nem színlegesek, és nincsenek elhalasztva későbbre, amikor már nem kell "teljesíteni". Az egészséges Hármasokat újra és újra meghatja és lenyűgözi az a szeretet, amit mások sugároznak feléjük, és mivel átengedik magukat a saját érzelmeiknek, képesek befogadni mások szeretetét. Számukra valóban létezik a többi ember, a fájdalmaival és örömeivel együtt, mert a legegészségesebb Hármasok is valódiak önmaguk számára. A legegészségesebb Hármasok gyakran rendkívül jóindulatúak és könyörületesek, de nem azért, hogy ezzel jó benyomást keltsenek, hanem mert megnyitották a szívüket, és valóban törődnek mások jólétével és boldogulásával. Mivel tényleg mások javát akarják, nem haboznak cselekedni sem, ha ezzel a náluk kevésbé szerencsés embereket hozzásegíthetik a saját céljaik eléréséhez. Ezen a szinten a Hármasokat már nem érdekli az előrejutás és a hírnév. Érzik, hogy tagjai az emberiség nagy családjának, és felelősségteljes szerepet akarnak vállalni benne, hogy képességeiket és helyzetüket kellő szerénységgel használva valami értékeshez járuljanak hozzá. 2. szint: A magabiztos ember Még az egészséges Hármasok sem mindig ennyire egészségesek. Gyakoribb hogy belső kontroll helyett önmagukon kívülre figyelnek, hogy kitalálják, mi az, amit mások nagyra értékelnek. Nagy szakértelemre tesznek szert annak megállapításában, hogy a számukra fontos emberek milyen tulajdonságokat becsülnek, és úgy formálják magukat, hogy rendelkezzenek ezekkel a tulajdonságokkal. A Hármasok még mindig autentikusak, de már kezdenek eltávolodni saját szívük szavától, és helyette mások jóváhagyását és elismerését kezdik keresni. A 2. szinten a Hármasok már elkezdtek arra törekedni, hogy a többi ember kedvezően ítélje meg őket, mert erőt vett rajtuk a típus alapfélelme, hogy ők önmagukban értéktelenek és méltatlanok. A Hármasok a Kettesek dilemmájához hasonlítható módon úgy vélik, hogy csak akkor érezhetik értékesnek magukat, ha megszerzik életük fontos szereplőinek dicséretét és elismerését. Gyermekkorukra jellemző volt, hogy nem saját magukért veszik észre és értékelik őket, és a Hármasok ezzel analóg mértékben kezdenek elfordulni saját szükségleteiktől és érzelmeiktől, hogy inkább azt próbálják megállapítani, mely viselkedésformákért, tulajdonságokért és attitűdökért jár helyeslés a saját világukban. E célból mesterfokra fejlesztik alkalmazkodóképességüket és a mások elvárásainak olvasásában mutatkozó tehetségüket. Mivel nekik vannak a legkifinomultabb társas ösztöneik, az egészséges Hármasok rendkívül jól alkalmazkodnak másokhoz, és ugyanolyan természetességgel reagálnak a figyelemre, ahogy a levelek a fény felé fordulnak. Minden apró érzelmi ingadozás, mások melegségének vagy hűvösségének minden apró változása azonnal nyomot hagy a Hármas pszichéjében, mint ahogy napozás közben is azonnal észrevesszük, ha akár a legvékonyabb felhő is került közénk és a Nap közé. Az egészséges Hármasoknak is van egy, a Kettesek empátiájával párhuzamba állítható képességük: nagy tehetségük van az emberek és helyzetek olvasásához. Ha egy Hármas belép egy szobába, azonnal érzi az ott lévők hangulatát, és így hatékonyan és érzékenyen tud reagálni az adott helyzetre. Ez a képességük felszabadítólag hat másokra, akik általában kedvezően reagálnak a Hármas jelenlétére. Amikor a Hármasok mások elismerő figyelmének fényében sütkéreznek, akkor valóban ragyognak. A többiektől kapott megerősítéstől érzik úgy, hogy élnek, és hogy minden rendben van velük. Lelki dinamikájukat azért meglehetősen nehéz pontosan elemezni, mert a Hármasok és a többi ember között állandó finom interakció zajlik. Mások elismerő figyelmétől a Hármasok kívánatosnak érzik magukat, és úgy válaszolnak az embereknek, hogy alkalmazkodnak a bennük észlelt értékrendhez. A többi ember viszont saját ideális énjét látja tükröződni a Hármasokban, s ezért továbbra is elhalmozza őket a figyelmével, így a kölcsönhatás fennmarad. Ha a Hármasok egészségesek, fenn tudják tartani ezt a "visszacsatolási kört", mivel valóban rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket mások csodálnak, ugyanakkor elég biztosak önmagukban ahhoz, hogy őszinte elismerésben és figyelemben részesítsék a többi embert. Mivel azonban nem teljesen belülről vezéreltek, önbecsülésük karbantartást igényel. A Hármasok nemcsak azt a késztetést érzik, hogy alkalmazkodjanak másokhoz, hanem önmegerősítésre is egyre inkább szükségük kezd lenni, mintha csak folyton emlékeztetniük kellene magukat: "Értékes és fontos ember vagyok." A Hármasok egyik módszere, amellyel meggyőzik magukat értékességükről, hogy hinni kezdenek saját lehetőségeik korlátlanságában, és erre összpontosítják a figyelmüket. Az egészséges Hármasok komoly munkával tartják fenn magukban a "képes vagyok rá" attitűdöt, és úgy érzik, hogy el tudják érni a céljaikat, meg tudják csinálni a dolgokat. Ők komolyan vették a gyermekkorukban számtalanszor hallott jelmondatot, hogy "Akármi lehetsz, csak akarni kell." A Hármasok gyakran töltik be a "család hőse" szerepet: kiváló sportolók vagy bizonyítványukban csupa jeles osztályzatot visznek haza, esetleg főszerepet kapnak az iskolai színdarabban. Így vagy úgy, az ifjú Hármasok arra törekszenek, hogy a családjuk büszke legyen rájuk. Az egészséges Hármasokban azonban jól megalapozott realizmus és kitartó céltudatosság is van, amely mérsékli képességeik és lehetőségeik korlátlanságának érzését, ettől válnak a Hármasok képessé arra, hogy valóban elérjék kitűzött céljaik jó részét. Az egészséges Hármasok nyilvánvaló magabiztosságuk és pozitív hozzáállásuk miatt rendkívül vonzóak, és ez a többi embert további interakcióra, újabb megerősítő válaszokra készteti. Az emberek azért is vonzódnak a Hármasokhoz, mert ez a típus mint csoport általában fizikailag is attraktív, de még ha a Hármasok az adott kultúra szempontjai szerint nem is különösebben vonzóak, többnyire akkor is tudják, hogyan mutassák a legelőnyösebb oldalaikat, hogyan hozzák ki a legtöbbet azokból a kedvező adottságokból, amelyek valóban megvannak bennük. Akárhogy is, a Hármasok megtanulják, miként legyenek vonzóak a szó tágabb értelmében. Tudják, hogyan kell vonzani a többi embert, hogyan kell magukat érdekessé tenni a szemükben és hogyan lehet elérni, hogy mindenki jól érezze magát a közelükben. Személyes varázsuk van, a kívánatosság aurája veszi őket körül, ami mindenki számára izgalmas. A kívánatosság és a vonzerő (testi és személyes értelemben egyaránt) fontos emberi tulajdonság, hiszen, biológia szintjén maradva, muszáj vonzanunk egymást a fajfenntartás érdekében. Ugyanakkor társas lények is vagyunk, ezért bizonyos mértékig valamennyiünknek szükségünk van mások jó véleményére ahhoz, hogy elérjünk valamit az életben. Az összes személyiségtípus közül elsősorban az egészséges Hármasok termettek arra, hogy magukra vonják mások kedvező figyelmét. 3. szint: A kiemelkedő példakép Az önmagukkal kapcsolatos negatív érzések erősítik egymást, de ugyanez érvényes a pozitív érzésekre is. Mivel az egészséges Hármasok szeretnének kedvező érzelmeket táplálni önmaguk iránt, olyan konstruktív tevékenységekbe kezdenek, amelyek növelik önbecsülésüket. Miután sokáig dolgoztak azon, hogy meggyőzzék magukat saját értékükről, most egyre jobban félnek attól, hogy mások elutasítják őket vagy csalódnak majd bennük. Emiatt az egészséges Hármasok sok időt és energiát fordítanak önmaguk fejlesztésére, és így kiemelkedő emberekké válnak. Az egészséges Hármasok tele vannak ambícióval, és sokféle területen igyekezhetnek fejleszteni magukat - a tudományban, a sportban, a kultúrában, a szakmájukban vagy szellemileg. Nem pénzre, hírnévre vagy társadalmi pozícióra vágynak, hanem arra, hogy ők maguk többek legyenek. Az egészséges Hármasokban van mit csodálni, hiszen valóban megtestesítenek valami kiválót. Méltóak mások csodálatára, mert kiemelkedő, gyakran példaértékű figurák azon a területen, amit választottak - legyen az az olimpia, a hadsereg vagy az orvosi egyetem. Jól beilleszkedő, civilizált lányok és fiúk, nők és férfiak, akik a kultúrájukban leginkább csodált értékeket fejezik ki. (Természetesen nem biztos, hogy egy adott Hármas éppen azokat az értékeket váltja valóra, amelyeket mi személy szerint nagyra tartunk vagy amelyekre vágyunk, de az biztos, hogy a Hármas mindig azokat az értékeket testesíti meg, amelyeket a saját társadalmi és kulturális környezete helyesel.) Így tehát a Hármasok az adott kultúra értékrendjének élő modelljei, ők a példaképek, akikhez önmagunkat mérjük. Mivel kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkeznek, az egészséges Hármasok arra is képesek, hogy másokat önmaguk kifejlesztésére ösztönözzenek. A többiek a Hármasokban azt látják, hogy ők maguk milyenek lehetnének, ha vennék a fáradtságot, és kibontakoztatnák a bennük szunnyadó lehetőségeket úgy, ahogy azt a Hármasok tették. Sőt, az egészséges Hármasok szívesen segítenek is másoknak abban, hogy szert tegyenek az őbennük megtestesülő tulajdonságokra. Ha remek táncosok, bennünket is megtanítanak táncolni; ha testépítők, elvisznek edzeni és közben hasznos tanácsokat adnak; ha nagyot kaszáltak a tőzsdén, nekünk is megmutatják, hogyan tegyük meg az első lépéseket a pénz világában. Az egészséges Hármasok rendkívül jó munkaerők, hozzáértőek és hatékonyak. Az elérendő célokra összpontosítanak, és szeretik az első lépéstől az utolsóig végigkísérni a folyamatokat. Szorgalmukkal és jókedvükkel sokat javíthatnak a csapatszellemen is. A Hármasok kitartanak a nehéz helyzetekben, mivel meg vannak győződve arról, hogy a kemény munka végül meghozza a gyümölcsét, és el fogják érni kitűzött céljaikat. Hatékonyan kommunikálnak, képesek arra, hogy másokat különféle feladatok elvállalására vagy értelmes célok anyagi támogatására ösztönözzenek. A különféle szervezetek előszeretettel választanak Hármasokat szóvivőül, hogy a nyilvánosság előtt ők képviseljék ügyüket. Ha ilyen tisztségben jelennek meg, kiegyensúlyozottságuk, vonzerejük és magabiztosságuk igen erős ösztönzésként hat másokra, akik megpróbálják utánozni őket. Persze az életnek nem minden pillanata szól a hatékonyságról és az énfejlesztésről. Az egészséges Hármasok igen energikusak, fiatalosak és lármásak, olyanok, mint a napfényben önfeledten ugrándozó, egészséges állatok. Humorérzékükbe belefér némi öngúny is, saját gyengeségeik és apró megjátszásaik élvezete, és ez legalább annyira lefegyverző, mint amilyen megnyerő. Az egészséges Hármasok e tulajdonságaik, valamint vonzerejük és más, csodálatra méltó jellemzőik miatt igen keresettek a társadalmi életben, mert a jelenlétük mindenkit stimulál. Szinte mindenki szeretne egészséges Hármas lenni - legalábbis bizonyos tekintetben. Ki ne szeretne vonzó, kiegyensúlyozott és fesztelen lenni? Ki ne szeretne annyi magabiztosságot, energiát és belső késztetést, hogy a legtöbbet tudja kihozni magából? Ki ne szeretné annyira jól érezni magát a bőrében, mint ahogyan az egészséges Hármasokon látni? A Hármasok, ha egészségesek, valódi sztárok. Aki csak a közelükbe kerül, az mind megérzi, hogy van bennük valami különleges. 4. szint: A státuskereső versenytárs Ezen a szinten attitűdváltozás következik be: a Hármasok elkezdenek arra törekedni, hogy kiemelkedjenek a többi ember közül. Már nem azért dolgoznak keményen, hogy értékesnek érezzék magukat, hanem azért, hogy észrevegyék őket. Elkezdik másokhoz hasonlítgatni saját magukat, és egyre jobban tartanak attól, hogy eredményeik elhalványulnak mások sikerei mellett. Ez elkerülhetetlenül oda vezet, hogy versengeni kezdenek a többiekkel, bár ezen a szinten a versengés többnyire még finoman, rejtett módon zajlik. Az átlagos Hármasok bizonyítani akarják önmaguk és társaik előtt, hogy rendkívüli, kiemelkedő emberek. Ennek érdekében keményebben dolgoznak másoknál, és megszerzik a siker és teljesítmény számukra éppen érvényes szimbólumait: diplomát, fizetésemelést, előkelő helyen lévő lakást, lemezszerződést, vagy, mondjuk, kitüntetett helyzetet tanáruk vagy szellemi vezetőjük oldalán. Ha a Hármasok mások fölé emelkednek, azzal erősödik az önbecsülésük, és ez megvédi őket attól, hogy értéktelenségül érzése mélyüljön, mivel egy időre úgy érezhetik, hogy kívánatosabbak, érdemesebbek lettek mások figyelmére és csodálatára. E cél érdekében a Hármasok szó szerint belevetik magukat a feladataikba, a karrierjük építésébe és bármi másba, amivel fokozni tudják önbecsülésüket. Megszállottak és potenciális munkamániások. A Hármasokkal természetesen nem csak a pénzügyi világ csúcspozícióiban találkozhatunk, de az biztos, hogy bármilyen pályát választanak is, energiáik java részét arra fogják fordítani. Az a Hármas például, aki úgy dönt, hogy otthont teremt és szülő lesz, anyagi lehetőségeinek határain belül mindent meg fog tenni azért, hogy "mintaotthont" teremtsen. A Hármasok arra törekszenek, hogy gyermekeik kiemelkedőek legyenek, különórákra járatják, és a lehető legjobb iskolákba küldik őket. Ha egy Hármas buddhista szerzetes, akkor azon fog fáradozni, hogy ő legyen a legszentebb és legönzetlenebb a testvérek között. Az átlagos Hármasok ki akarnak tűnni abban, amivel foglalkoznak, és ha lehet, a legjobbak akarnak lenni benne. Lehetséges például, hogy jó úszók vagy teniszezők, de kezdik úgy érezni, ezért mindenki másnál jobbá kell válniuk. Az átlagos Hármasok ezért ott is elvetik a vetélkedés magvait, ahol addig szó sem volt ilyesmiről. A folytonos összehasonlítgatás sajnálatos módon teljesen új alapra helyezi minden kapcsolatukat, mivel olyan helyzetet teremtettek, hogy konkurenciát jelentenek azoknak az embereknek, akiknek az elismerésére szükségük van. Az átlagos Hármasokat egyre inkább mások értékrendje vezérli, és még keményebben dolgoznak azoknak a céloknak az eléréséért, amelyeket érzésük szerint társaik értékként ismernek el. Emiatt egyre jobban elidegenednek saját vágyaiktól és érzelmeiktől. Nem csoda, hiszen nehéz olyan célkitűzésekre összpontosítani, amelyekkel a szíve mélyén nem ért teljesen egyet az ember. Így aztán az érzelmek zavaróvá válnak, csak akadályozzák a Hármasokat a hatékony működésben és előrehaladásban. Az átlagos Hármasok nem azért foglalkoznak azzal, hogy mijük van és mit csinálnak, mert örömüket lelik benne, hanem azért, mert ettől érzik úgy, hogy sínen vannak. Az átlagos Hármasok olyan eredményesen hajszolják a sikert, ahogy egyetlen más személyiségtípus sem. (Ha dióhéjban akarjuk jellemezni az átlagos Hármasokat, akkor elég az általuk legmagasabbra értékelt három dolgot felsorolni: karrier, siker és elismerés.) A siker a Hármasok számára azt jelenti, hogy ők legyenek az elsők, a győztesek, és egyre jobb és jobb helyzetbe kerüljenek. A dologhoz azonban az is hozzátartozik, hogy az átlagos Hármasok igen keményen megdolgoznak azért, hogy a csúcsra jussanak és ott is maradjanak. Nagyra értékelik a szakmai hozzáértést, és az a céljuk, hogy a legjobbak legyenek abban, amit csinálnak - elsősorban a szakmai kiválósággal együtt járó presztízs miatt. Akárhogy is nézzük, az ő világuk a szakmai önéletrajzok és a mindennapos harc körül forog. Ez a szint a karrierizmus szintje, mivel a szakmai siker válik az elsődleges mércévé, amellyel személyük értékét mérni tudják. Szigorúan kiszabják pályájuk következő lépését, a lehető leggyorsabb módon igyekeznek előre jutni, és a hőn áhított siker elérése érdekében jelentős áldozatokra is hajlandók. Sajnos a feláldozható dolgok közé tartozik a házasság, a család és a baráti kör is, hogy az érzelmi egészségről már ne is beszéljünk. Az átlagos Hármasok számára azért fontos a tekintélyes cím vagy szakma, mert ezek révén mint sikeres embert élik meg önmagukat. (Ugyanezért súlyosan fenyegeti az önértékelésüket, ha nincs nagy presztízzsel bíró pályájuk, az meg még inkább, ha munka nélkül maradnak.) Mivel a siker ennyire fontos az átlagos Hármasok számára és mert versenyben vannak másokkal, gyakran megtanulják, hogyan kell kedvező fényben feltüntetni magukat és diplomatikusan viselkedni. Sok helyzetben hasznos tud lenni, ha valaki diplomatikus, de az átlagos Hármasoknál ez annak a folyamatnak a kezdetét jelzi, amelynek során eltávolodnak a hiteles önkifejezéstől. Valós indítékaikat leplezni kezdik, a kommunikációjuk célja a kívánt reakciók kiváltása lesz, nem pedig saját gondolataik és érzelmeik kifejezése. Ez a hozzáállás később oda vezethet, hogy már a baráti és munkatársi viszonyaikban is stratégiai szempontokat tartanak szem előtt. A felfelé irányuló mobilitáshoz elengedhetetlen a jó politikai érzék és az, hogy valaki a megfelelő emberekkel barátkozzon és dolgozzon együtt. Állandóan keresik a hasznos ismeretségeket, kapcsolatokat teremtenek, és ápolják azokat a viszonyaikat, amelyek előrelendítik a karrierjüket vagy emelik társadalmi fényüket. Azt a tehetségüket, amellyel egészséges formájában olyan remekül rá tudtak érezni mások lelkiállapotára, most arra fordítják, hogy egy pillanat alatt felmérjék, mekkora presztízsértéke lehet számukra a másiknak; mintha csak azt kérdeznék: "Hogyan tud maga segíteni abban, amit akarok? Érdemes-e magáért hajtani?" Az átlagos Hármasok számára tehát a státus válik kulcsfontosságúvá, állandóan azt méricskélik, hogy vajon haladnak-e előre vagy sem, és ehhez a haladás kézzelfogható jeleit keresik. De még ezek sem elégítik ki őket akkor, ha valaki más hirtelen még értékesebb dologra tesz szert, vagy náluk is nagyobb csodálatban, elismerésben részesül. ("Nehogy elmaradjak a hozzám hasonlóktól."). Még mindig rendkívül összeszedettek és céltudatosak, de figyelmük torz irányba térül. Mert mi a Hármasok célja? Vajon az önfejlesztés és bizonyos meghatározott feladatok teljesítése-e, vagy pedig mások figyelmének és elismerésének a megszerzése? Úgy tűnik, egyre inkább az utóbbi. 5. szint: A képre ügyelő pragmatista Mivel az átlagos Hármasok félnek attól, hogy egyre erősebb versenyszellemük miatt elveszítik mások rokonszenvét, elkezdik még jobban elnyomni érzelmeiket és autentikus megnyilvánulásaikat, és elsősorban azzal törődnek, hogy kedvező benyomást keltsenek másokban. Ez fontos állomás egy Hármas fejlődésében, illetve leromlásában. Az egészséges Hármasok is versenghetnek, de számukra a saját valódi erőfeszítéseik és eredményeik adják a verseny lényegét. Őket az igazi önfejlesztés érdekli. Az ötödik szinttől lefelé azonban a Hármasok célja a róluk kialakult kép, a saját imázsuk fejlesztése lesz. Kedvező benyomást akarnak kelteni, mindegy, hogy az általuk mutatott kép a valódi személyiségüket tükrözi-e vagy nem. A forma fontosabb lett a tartalomnál, elsősorban az foglalkoztatja őket, hogy milyennek látszanak mások szemében. Az átlagos Hármasok az elutasítástól való félelmükben egyre inkább feladják önmagukat, és inkább a személyiségfaktorok azon "optimális kombinációját" igyekeznek megtalálni, amely szerintük jobbá, elfogadhatóbbá teszi őket. Stílusuk simulékonnyá és megtervezetté válik, fellépésük kiszámíthatóbb lesz. A Hármasok a bennük meglévő óriási energiát arra fordítják, hogy minél csillogóbb külszínt hozzanak létre, amely remélhetőleg kiállja a próbát, és meghozza nekik az áhított sikert. Az imázsukra fordított különös figyelem természetesen arról árulkodik, hogy nincs autentikus önbecsülésük. Az átlagos Hármasok elutasították önmagukat, és eltökélték, hogy olyan "csomagolással" állnak elő, amely értékesebb és elismerésre méltóbb lesz, mint amilyennek az igazi énjüket érzik. Groteszk módon ennek az az eredménye, hogy az átlagos Hármasok egyre kevésbé lesznek vonzóak valódi emberi mivoltukban, viszont árucikként egyre kívánatosabbak. A benyomáskeltésre koncentráló Hármasok részben megfelelnek az Erich Fromm-féle marketing-orientációnak. "(Ez a karakterirányultság) ... abban a tapasztalatban gyökerezik, hogy az ember maga is csereértékkel rendelkező áru... A siker messzemenően attól függ, hogyan adja el magát valaki a piacon, milyen ügyesen vezeti fel személyiségét, milyen csinos "kiállításban" adja elő magát... Legyen tőzsdeügynök, valamely cég képviselője, titkár, vasúti tisztviselő, egyetemi tanár vagy szállodaigazgató, kinek-kinek másféle személyiséget kell felkínálnia. Ezektől a különbségektől eltekintve egyetlen feltételnek mindegyiküknek meg kell felelniük: nevezetes hogy igény legyen rájuk... A marketingorientáció... nem fejleszt ki semmi olyat, amely egy emberben eredendően benne van (lehetséges az is, hogy megkockáztatjuk azt az abszurd állítást is, mely szerint a "semmi" szintúgy az emberi készletrendszer alkotórésze). Valódi lényege az, hogy semmiféle speciális és tartós viszonyulási formát nem fejleszt ki; ennek az orientációs típusnak a viselkedésformák cserélhetősége az egyetlen állandója. Csak olyan tulajdonságokat fejleszt ki, amelyek a legjobban eladhatók. Nem uralkodik egyetlen viselkedésmód sem, helyettük van az a légüres tér, amely a leggyorsabban képes feltöltődni a mindenkor kívánatos jellemzőkkel. Ennek eredménye azonban mégsem valódi értelemben vett tulajdonság, legfeljebb csak egy szerep vagy valamely olyan látszattulajdonság, amely abban a pillanatban kicserélhető egy másikra, amikor nagyobb igény mutatkozik az iránt." (E. Fromm, Az önmagáért való ember, 66-67. Ford.: Gellériné Lázár Márta.) Mivel az átlagos Hármasok árucikként élik meg önmagukat, kényszeresen elkezdenek azzal foglalkozni, hogy milyen a fogadtatásuk. Aggódnak, hogy milyen benyomást keltenek, és szüntelenül azon töprengenek, vajon mit gondolnak róluk mások. Gondolataik folyamatosan akörül forognak, hogy elég sikeresek-e, elég tehetségesek-e, elég vonzóak-e. Úgy érzik, mindenki őket figyeli, és állandóan készen kell állniuk, hogy hozzák a megfelelő megjelenést, hogy a megfelelő mondanivalót, a megfelelő érzelmi hőfokot tudják produkálni. Ilyen beállítottság mellett természetesen nem lehet szó arról, hogy kifejezésre juttassák saját őszinte érzelmeiket és reakcióikat. Az átlagos Hármasoknak hovatovább egyre nagyobb nehézségeik vannak a saját érzelmeik puszta felismerésével is. A fő gond az, hogy ezek az emberek a másoknak szánt kép kívánalmainak megfelelően viselkednek, nem pedig a saját szükségleteik szerint. Amit tesznek vagy mondanak, az nem őszinte meggyőződésből fakad. Az átlagos Hármasok megtanulják előhívni az egyik szimulált érzelmi állapotot a másik után, mindig az adott helyzetnek megfelelően, és mindig igen meggyőzően. Például őszintének, barátságosnak, szerénynek, kedvesnek, bűnbánónak, erényesnek és igazmondónak látszanak, ugyanakkor nem biztos, hogy ilyenek is. Elképzelhető, hogy csak a másoknak szánt képet módosították a pillanat követelményeinek megfelelően, hogy a többiek jó véleménnyel legyenek róluk. Egyre nagyobb lesz az eltérés valódi lényük és a látszat között. Az átlagos Hármasokban tehát valamiféle mesterkéltség, egyfajta érzelmi üresség van, mivel tetteik és szavaik jelentős része nem tükrözi híven igazi énjüket. Önmaguk és környezetük számára is egyre nehezebbé válik annak meghatározása, hogy kik is ők valójában. Az átlagos Hármasok tudják, milyen csomagolásban tudnak a legsikeresebben beilleszkedni a környezetükbe. Egész iparágak épülnek arra, hogy kiszolgálják az emberi természetnek ezt az aspektusát: a reklámipar és a divatszakma különösen jól érti és manipulálja az ilyen jellegű félelmeket. A nagyvállalatok világa és az üzleti élet tele van jól fizetett arculattervezőkkel, akiktől meg lehet tanulni, hogyan öltsünk megfelelő külsőt, hogyan sajátítsunk el valamilyen szakzsargont vagy hogyan irtsuk ki a zavaró vidékiességet beszédünkből és stílusunkból. A kaméleon színváltozásához hasonlóan az imázs is annyiban hasznos, amennyiben biztosítani tudja a környezethez való tökéletes alkalmazkodást. A Hármasok imázsa pontosan ezt a szerepet tölti be, csak valamivel jobban: nemcsak hogy beilleszkednek vele a környezetbe, de addig tökéletesíthetik, míg végül ez a kép válik a mércévé, amelyhez a többi ember önmagát hasonlítja. Ha a többi ember kívánatosnak ismeri el, a kép bizonyos értelemben valósággá válik. Hangsúlyoznunk kell, hogy az átlagos Hármasok rendkívül kifinomult módon tudnak hihető képet sugározni, és gyakran igen nehezen deríthető ki, hogy az autenticitásnak voltaképpen milyen mérvű hiányáról van szó - különösen akkor, ha az adott Hármas értelmes és művelt. Ez a személyiségtípus korántsem korlátozódik a televíziós vetélkedők üresfejű műsorvezetőire, a szépségversenyek résztvevőire vagy a klónozott fiatal üzletemberekre. Mindenütt vannak átlagos Hármasok, minden szakmában - lehetnek közgazdasági szakértők vagy lelki tanácsadók, sportolók vagy politikusok, művészek vagy rádióbemondók. A többi ember éppen az átlagos Hármasok látszólagos tökéletessége alapján jöhet rá a legkönnyebben arra, hogy nem valódi személyiséggel, hanem képpel áll szemben. A Hármasok igen jó benyomást szoktak tenni másokra (általában mint nyugodt, higgadt, "barátságos" profik), bár talán érezhető rajtuk valami kis betanultság, mesterkéltség. A Hármasok mindazonáltal tisztában vannak azzal, hogy mit váltanak ki másokban, még ha a saját reakcióiknak nagyrészt nincsenek is tudatában. Ha úgy látják, hogy a másik elfordul tőlük, akkor kettőzött erőfeszítéssel próbálnak még jobban alkalmazkodni vagy bocsánatot kérnek, mikor mire van szükség. A többi ember éppen a Hármasok rendkívül jó benyomást keltő viselkedése miatt tudja olyan nehezen meghatározni, hogy mi is az, ami ezekből az emberekből hiányzik. De ha valaki elég mélyre néz, akkor rá fog jönni, hogy az átlagos Hármasokban nincsen szinte semmi "lényegi" - nemigen fejeznek ki igazi érzelmeket és alig van személyes meggyőződésük. A simára csiszolt felszín alatt mintha semmiféle egyéniség, semmi szenvedély nem lenne. Hiába tűnik minden tökéletesnek, a különféle képek mégsem állnak össze egységes személlyé. Ami ugyanis hiányzik, az a személyes bevonódás és elkötelezettség megélése. Az átlagos Hármasok nincsenek kapcsolatban önmagukkal, saját érzelmeikkel. Olyanok, mint egy tökéletesen megkonstruált gépezet, amely pontosan az elvárásoknak megfelelően működik, és ezért mindig van rá kereslet. Nem meglepő, hogy ezzel az orientációval problémák vannak. Az átlagos Hármasok félnek az igazi bensőséges kapcsolatoktól, nehogy valaki felfedezze belső ürességüket. Attól tartanak (valószínűleg tudattalanul), hogy eredeti énjük értéktelen, és egyre kevésbé akarják megengedni bárkinek, hogy megpillanthassa a külszín alatt meghúzódó sérülékeny önmagukat. Egy átlagos Hármas részéről a rendkívüli bizalom és tisztelet jele, ha fel mer tárulkozni valaki előtt. Ennél jóval gyakoribb azonban, hogy figyelemre méltó vonzerejük és alkalmazkodóképességük segítségével a Hármasok megteremtik az intimitás látszatát, és látszólag sokkal többet árulnak el önmagukról, mint amennyit valójában. Ez az egyik fő oka annak, hogy az átlagos Hármasokat annyira foglalkoztatja a szavahihetőségük, tehát az, hogy a többi ember hisz-e az idealizált képnek, amit alkottak. Hiába fektetnek az átlagos Hármasok rengeteg energiát és figyelmet az imázsukba, egyre kevésbé lesznek meggyőzőek, mivel a többi ember számára mind feltűnőbbé válik, hogy ezek az emberek érzelmileg nincsenek jelen. Csakhogy az érzelmektől való elszakadás azt is lehetővé teszi az átlagos Hármasok számára, hogy rendkívül hatékonyan dolgozzanak, és páratlanul jól összpontosítsák erejüket az adott szakmai célok elérésére. Praktikusak és célorientáltak lévén igen ügyesen oldják meg a gyakorlati problémákat, mert pragmatizmusuk lehetővé teszi számukra, hogy absztrakt elméletek és kavargó érzelmek zavaró hatásaitól mentesen reagáljanak különféle helyzetekben. Ha azonban mégis előtörnek az érzelmek, akkor az átlagos Hármasok rendszerint úgy érzik, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás, és elvesztek. Érzéseiket egyedül rendezik el magukban. Gyors és erőteljes érzelmi reakcióik vannak, de igyekeznek minél hamarabb túl lenni rajtuk, és úgy folytatni tevékenységüket, mintha mi sem történt volna. Érzelmeik olyanok számukra, mint valami egyre furcsább és idegenebb vidék - fenyegetést hordoznak, mert tönkretehetik azt, amire koncentrálnak, és lerombolhatják az önnön hatékonyságukról kialakított képet. Ennek eredményeként a Hármasok már nem is biztosak abban, hogy mikor mit éreznek. Annyi időt töltöttek azzal, hogy valaki mássá próbáljanak változni, hogy most már nehezen férnek hozzá a saját gondolataikhoz és reakcióikhoz. Bármelyik oldalon képesek állást foglalni egy-egy kérdésben - és hihetetlen könnyedséggel váltanak álláspontot -, mert érzéseik és személyes meggyőződéseik idegenné váltak a számukra. Ehelyett megtanulják, hogyan kell begyakorolt technikákra és viselkedésformákra hagyatkozni a munkájukban és a magánéletükben egyaránt. Az átlagos Hármasok a szakzsargon mesterei, hihetetlen ügyességgel manipulálnak különféle jelképekkel céljaik elérése érdekében, legyen bár szó elnökválasztásról, fogpaszta eladásról vagy a saját karrierjük előmozdításáról. A többi ember érezni kezdi, hogy az átlagos Hármasok barátságossága gyakran opportunizmusból fakad. Mindig sietnek valahová és intéznek valamit, egyre tevékenyebbé és hatékonyabbá válnak, és egyre kevesebb közük van saját érzelmeikhez. Mivel kezdik elveszíteni a kapcsolatot a szívük vágyaival, ezen a szinten a Hármasoknak már csak az ad útmutatást, hogy "mi válik be". Míg gyakorlati problémák megoldására kiválóan alkalmasak, nincs szilárd értékrendjük és kevéssé tudnak együtt érezni másokkal. Sajnos azonban az átlagos Hármasok gyakran rendkívül erősen vonzódnak a vezetői beosztásokhoz, a velük járó presztízs miatt. Ennek az lesz az eredménye, hogy az átlagos Hármasok követve vezetnek, azt mondják az embereknek, amit azok hallani akarnak, nem pedig azt, hogy mit kell csinálni. Ha a kép válik valósággá, elkezdi élni a maga hamis életét. 6. szint: A tolakodó önimádó Miután aprólékos munkával összeállítottak egy olyan "új javított" személyiséget, amely számíthat mások jóváhagyására és elismerésére, a Hármasok elkezdenek félni, hogy a többi ember átlát rajtuk, és rájön, hogy nem azonosak azzal a fantasztikus, tökéletes képpel, amelyet mutatnak. Ezen a ponton már teljes megaláztatás lenne számukra, hogyha idealizált imázsuknál kevesebbnek bizonyulnának, ezért a Hármasok "emelik a tétet", és az eddigieknél is fokozottabb erőfeszítéseket tesznek önmaguk népszerűsítése, mások lenyűgözése érdekében. Azt akarják, hogy a többi ember irigyelje és csodálja őket, gondolja róluk azt, hogy minden tekintetben kiemelkedőek, minden megvan bennük, hogy egyszerűen tökéletesek. Ennél is fontosabb azonban, hogy a Hármasok szeretnének megfeledkezni az egyre nagyobb szükséget szenvedő benső önmagukról, amely nem szűnik meg fájdalmat és szégyent okozni nekik. Azzá akarnak válni, aminek mutatják magukat. Az értéktelenségtől való egyre fokozódó félelmeiket groteszk módon felnagyított, grandiózus énképük kompenzálja. Elkezdik erőszakosan az előtérbe tolni magukat, hencegnek az eredményeikkel, fontosnak hangzó nevekkel dobálóznak, eltúlozzák sikereiket vagy arról beszélnek, milyen nagy sikereket fognak elérni - egyszóval hihetetlen csodálatosnak próbálják lefesteni magukat, és amit csinálnak, azt jobbnak akarják beállítani, mint amit bárki más csinál - és jobbnak, mint amilyen. Az átlagos Hármasok ezen a szinten már értéken felül árusítják önmagukat, különös állításokkal állnak elő saját eredményeikről. A narcisztikus énfelnagyítás azt jelzi, hogy bizonyos fokig disszociálódtak valódi önmaguktól, igazi igényeiktől és korlátaiktól, és helyette egy olyan dicsőséges ént deklarálnak, amely nem létezik. Igazság szerint kevesebb van bennük, mint ami látszik, de ezt még mindig nehéz észrevenni, mert a reklám általában elég meggyőző. Mégis, hiába próbálnak mindenkit - önmagukat is beleértve - mindenáron meggyőzni saját kiválóságukról, a többi ember kezdi érezni, hogy itt valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen: amit magukról állítanak, az kezd mind hihetetlenebbnek tűnni. Ezen a szinten mindent a látszat kedvéért tesznek, azért, hogy az emberek észrevegyék és csodálják őket. Magamutogatásuknak mindig ugyanaz az üzenete: "Ide nézzetek!" Szégyentelen hencegőkké válnak, állandóan dicsekszenek a kulturáltságukkal, a műveltségükkel, a beosztásukkal, a testükkel, az eszükkel, a karrierjükkel, a házastársukkal, a szerelmi hódításaikkal vagy éppen a szellemességükkel - bármivel, ami szerintük csodálatot kelthet. Egyetlen beszédtémájuk van: önmaguk, és úgy viselkednek, mint akik biztosak benne, hogy a többieket teljesen lenyűgözte vagy le fogja nyűgözni minden szavuk és tettük. Természetesen ezzel gyakran untatják hallgatóikat, akik így lassan elfordulnak tőlük - és pontosan ez az, amitől a Hármasok tartanak. Elkezdődnek a másokkal való összeütközések, és fokozatosan el is mérgesednek, mert most már látszik, hogy a Hármasok állandóan vetélkedni akarnak. Ezen a szinten már komoly nehézséget okoz nekik, hogy pozitív érzelmeket tápláljanak bárki iránt, akivel versenyben vannak, ezért mind nehezebben kötnek barátságokat kortársaikkal. Az állandó versengés miatt a többiekben fenyegetést, a sikerük útjában álló akadályt látnak. Csak olyan emberek társaságát kedvelik, akiknél valamilyen tekintetben magasabb rendűnek érezhetik magukat, vagy azért, mert azok alacsonyabb státusúak, mint ők, vagy mert a Hármasok már legyőzték őket valamiféle nyílt vagy rejtett küzdelemben. Mivel a 6. szinten álló Hármasok önértékelése súlyos sebeket kapott, úgy érzik, most már csak valami hatalmas siker elégítheti ki őket. Az átlagos Hármasok számára a sikeresség legmagasabb fokát a gazdagság és hírnév, de leginkább a hírnév képviseli. Azért vonzza őket rendkívüli módon a közismertség, mert ez azt jelenti, hogy nagyszámú ember tud róluk. A hírnév mintegy igazolja létezésüket: ha híresek, akkor nem senkik. Ha mindenki tudja, kik is ők, akkor bizonyára igen értékes emberek. Jellemző rájuk az is, hogy szeretik a társadalmi értéket a státusszimbólumokban meghatározni. Az átlagos Hármasok úgy teszik státusszimbólummá a különféle tárgyakat, hogy előbb megszerzik, majd a másokkal való összehasonlítás alapjává teszi őket. A versengésnek fontos eleme a kirekesztés is, mert a kevésbé kívánatos embereknek a saját társadalmi köreikből való kizárásával a Hármasok döntőbíróvá emelhetik magukat, aki megmondja, ki számít és ki nem. A státus körül forgó játszmának tehát az a lényege, hogy ki tud fölébe kerekedni a másiknak, a játékosok pedig a siker bálványozói. A státus önjelölt döntőbíráiként a Hármasok arról igyekeznek gondoskodni, hogy a játék összes többi résztvevője kudarcot valljon, de azért próbálkozzon csak tovább. Talán nem kell mondani, hogy a narcisztikus Hármasok csak önmagukkal törődnek, arrogánsak és roppant önelégültek. Kezdik elhinni mindazt, amit magukról terjesztenek, és egyre inkább meggyőződésükké válik, hogy mindenkinél kiválóbbak. Tartós attitűdként rögzül bennük mások lenézése, és ez hozzásegíti őket törékeny önértékelésük megerősítéséhez. A felsőbbrendűség érzése egyben arra is biztosíték, hogy senki ne utasíthassa vissza őket; ha pedig ez valahogy mégis megtörténne, azzal a Hármasok nem törődnek, hiszen az őket visszautasító embereket alacsonyabb rendűnek tartják, akik úgysem számítanak. Röviden tehát csak azért néznek rá a többiekre, hogy lássák, azok nézik-e őket. A jó megjelenés - szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt - mindig is nagyon fontos volt a Hármasok számára, de a testi vonzerő a nyílt narcizmus állapotában válik a legfontosabbá. Szüntelenül pózolnak, megjátsszák magukat, egyrészt azért, hogy különlegesnek (és mindenki másnál utolérhetetlenül jobbnak) látsszanak, másrészt pedig azért, hogy magukra vonják a figyelmet (de ez a szándékuk ne legyen nagyon feltűnő). Akár férfiak, akár nők, az ezen a szinten álló Hármasok exhibicionista és csábító hajlamú emberek, akik szexuális vonzerejüket is kívánatosságuk fokozására próbálják használni. Jellemzőek rájuk a hiperférfias - például "izompacsirta" vagy "csődör" - , illetve hipernőies - például "szépségkirálynő" - pózok is. Az előnyös külső természetesen nem adataik meg minden Hármasnak. A testi tulajdonságok azonban mégis roppant fontosak a számukra, ezért a kevésbé előnyös külsejű Hármasok a testi vonzerő helyett más olyan jellemzőiket vetik be, amelyek felnagyítják narcisztikus énjüket; például intelligenciájukkal és leleményességükkel, vagyonukkal és sikereikkel, hírnevükkel és presztízsükkel próbálják lenyűgözni a többi embert. A narcizmus lényegileg passzív, és a Hármasok szexualitásában is van passzív elem: mások vágyának tárgyai akarnak lenni. A narcisztikus Hármasok azt akarják, hogy a többi ember csodálja őket, de azzal már nem törődnek, hogy cserébe örömet szerezzenek bárkinek, sem szexuális, sem lelki értelemben. A narcisztikus passzivitás más módon is megmutatkozik. Miután sikerült megnyerniük maguknak a többieket, előszeretettel "pihennek a babérjaikon", és gyakran arrogánsan önelégültté válnak. Annyira belefeledkeznek narcizmusuk rövid távú kielégítésébe, hogy egyre kevésbé képesek valódi, hosszabb távú célokra és teljesítményekre összpontosítani. Elkezdenek szexuális és társas vonzerejükre hagyatkozva lavírozni az életben. Ha korábban fektettek is energiát kapcsolataik ápolásába, ez most teljesen megszűnik: miután elbűvöltek vagy elcsábítottak valakit, a Hármasok magától értetődőnek veszik annak maradandó csodálatát. Az is előfordulhat, hogy teljesen elveszítik mások iránti érdeklődésüket; ha sikerült meghódítani valakit, és narcizmusuk ezzel megkapta a szükséges lökést, többé már nem is törődnek az illetővel. Kifejezetten élvezik azt is, ha frusztrálhatják azokat, akik megpróbálnak közelebb kerülni hozzájuk, mintha csak azt mondanák: "Nézhetsz, de nem érhetsz hozzám. Imádhatsz, de nem kaphatsz meg." Mindez azért alakul így, mert az intimitástól való félelmük nehezen egyeztethető össze azzal a mindent felemésztő vágyukkal, hogy a kívánatosságukat igazolva lássák. A nagyzolásból is adódnak konfliktusaik, mivel a Hármasok maguk is kezdik elhinni öntömjénező állításaikat, eredményeiket pedig már-már nevetséges mértékben felfújják. ("Ezért a felfedezésemért biztosan megkapom a Nobel-díjat." "Az első kiállításom darabjait már a megnyitó napján el fogják kapkodni.") A gond az, hogy minél inkább megjátsszák magukat, annál könnyebben megsértődnek, ha valaki rámutat, hogy önértékelésük mennyire elszakadt a valóságtól vagy mennyire irreális sikerekre számítanak. A helyzet iróniája, hogy grandiózus elvárásaik miatt csalódásoknak teszik ki magukat. Minél narcisztikusabbá válnak, a Hármasok annál könnyebben érzik úgy, hogy a többi ember lekicsinyli őket. Saját értékük éppen akkor válik igazán kényes pontjukká, amikor a narcizmusuk a legfelfokozottabb, és ez bizonyos jele annak, hogy a narcizmus a valódi önbecsülés mélységes hiányát takarja. Ha az átlagos Hármasok narcizmusa nem kap állandó megerősítést, akkor ezek az emberek ellenségessé válnak, és nagyon gyorsan elveszítik az öniróniára való képességük maradványait is. Mindenkivel lenézőek és gúnyosak lesznek. Azzal az ürüggyel, hogy őszinték másokhoz, megalázzák őket, hogy ők maradhassanak a csúcson - ha máshol nem is, legalább a saját képzeletükben. Nagyon csúnyán bánnak azzal a kevés barátjukkal, aki megmaradt: elhanyagolják őket, a megbeszélt találkozókra nem mennek el és utólag sem kérnek elnézést, és sokféleképpen éreztetik velük, mennyire alkalmatlanok és alacsonyabb rendűek. A rosszabbodó állapotú Hármasokban ezen a szinten már alig ismerhető fel az a kiemelkedő és példamutató ember, akit az egészséges Hármasban megismerhettünk. Már nem koncentrálnak valós célokra és önmaguk tényleges kifejlesztésére, felemészti őket az elismerés iránti kétségbeesett vágyakozás, és azt sem tudják, miért. De mivel a szívüket már eldobták, és látják, hogy fáradságos munkával sem tudták elérni, hogy jobb érzéseik legyenek önmagukkal kapcsolatban, csalódottság és düh vesz rajtuk erőt, amit minden erejükkel igyekeznek elnyomni. Ha a Hármasoknak sikerül érintkezésbe kerülniük szégyenükkel és önmagukkal való elidegenedettségükkel, akkor elkezdhetik visszaszerezni valódi énjüket, és egészségesebbé válhatnak. Ha azonban továbbra is becsapják önmagukat tényleges állapotukat illetően, akkor azt kockáztatják, hogy teljesen elveszítik a kapcsolatot valódi önmagukkal. 7. szint: A tisztességtelen opportunista A Hármasok számára a kudarc a legmegalázóbb kilátások egyike. Ha továbbra is túl sokat vállalnak, és nem tudják beváltani állításaikat, akkor mások becsapásával próbálják meg fenntartani azt a látszatot, hogy még mindig "győztesek". A kudarctól és vele a megaláztatástól való félelmük miatt az egészségtelen Hármasok előszeretettel folyamodnak tisztességtelen módszerekhez, hogy megszerezzék, ami felsőbbrendűségüknek legalább az illúzióját fenntartja. Azt már eddig is láttuk, hogy pragmatikusak: a 7. szinten a Hármasok túlélésre játszanak, s mivel ekkorra már teljesen azonosultak az imázsukkal, ez az imázs túlélésének biztosítását jelenti. Következésképp az egészségtelen Hármasok elszakadnak benső lényegüktől, és csak az mutat nekik irányt, hogy éppen mi válik be. Pragmatizmusuk elvtelen opportunizmussá silányul, mert a Hármasok szinte bármire hajlandók annak érdekében, hogy a többi embert meggyőzzék: még mindig kiválóak. De mivel valójában súlyos pszichés zavarokkal küszködnek, csaknem lehetetlen, hogy ezt a helyzetükre vonatkozó igazság torzítása nélkül tegyék: hazudnak a szakmai önéletrajzaikban, plagizálnak, a könnyebb utat választják, maguknak tulajdonítják mások munkáját vagy nem létező eredményeikről mesélnek, hogy kiemelkedőbbnek mutassák magukat, mint amilyenek. Az egészségtelen Hármasok eltökélték, hogy nem lesznek vesztesek, és nem számít, hogy kinek kell megfizetnie a sikerük árát. Ha kell, elárulnak bárkit, hazudnak, színt váltanak vagy kihasználnak másokat - a lényeg, hogy a csúcson maradhassanak. Mivel szinte teljesen elszakadtak lelkiismeretüktől és az igazság felismerésére való képességüktől, úgy tűnik, azt sem tudják, hogy saját magukat illetően mi az igazság, ezért nem is éreznek bűntudatot mások megtévesztése miatt. Kiforratlan és sérülékeny belső önmaguk eltűnik egy olyan személyiségszerkezet alatt, amelyet egyetlen cél vezérel: önmaga felnagyítása és a túlélés. Minden energiájukat arra fordítják, hogy megszerezzék, ami énképük egybentartásához szükséges. Az egészségtelen Hármasok ekkor már csak úgy tudják fenntartani óriásira növesztett énképüket, ha valamilyen módon kihasználnak másokat. A dolog iróniája, hogy mostanra már nem csupán másokhoz, hanem még önmagukhoz képest is felsőbbrendűek, mert túlszaladnak a saját képességeik határain. Vagy le kell szállniuk a földre, és fel kell ismerniük, hogy elvárásaik túlzottak, arról nem is beszélve, hogy súlyos pszichológiai problémáik vannak, vagy másoktól kell elvenniük, amire "felsőbbrendűségük" megőrzéséhez szükségük van. Gyakran azonban senkinek nem tűnik fel (különösen az egészségtelen Hármasoknak nem), hogy eközben voltaképpen saját magukat zsákmányolják ki újra és újra. A Hármasok "eladják magukat", gyakran még a jövőjüket is feláldozzák, ha ez rövid távon megtérül. Egészségüket, karrierjüket és a személyiségük integritását is odadobják, hogy megszerezzék narcisztikus kábítószeradagjukat. Úgy is mondhatnánk, hogy a Hármasok prostituálódnak, harácsolni kezdenek, olyan opportunista lesz belőlük, aki minden helyzetet a maga javára akar fordítani, de közben akaratlanul is rontja a saját helyzetét. Hogy elszakadtak a saját érzéseiktől, annak további súlyos következményei is vannak. Az egészségtelen Hármasok nemigen képesek arra, hogy érezzenek valamit önmagukkal kapcsolatban, vagy hogy empatizáljanak másokkal. A többi embert csak annyiban látják valóságosnak és értékesnek, amennyiben valamilyen vonatkozásba hozhatók saját magukkal, tehát a többiek csak a figyelmet és a csodálatot, az úgynevezett "narcisztikus ellátást" szolgáltatják nekik mint puszta tárgyak, amelyeket a saját hatalmuk növelésére lehet használni. Ezért van az hogy az egészségtelen Hármasok kapcsolataiban nyoma sincs kölcsönösségnek. Csak addig tartanak fenn egy kapcsolatot, amíg megkapják, amit akarnak, de habozás nélkül faképnél hagyják a másikat, kiváltképp ha valaki kívánatosabb akad az útjukba. Éppen a hosszú távú kapcsolatok hiánya az egyik figyelmeztető jel, hogy a látszat ellenére valami nincs rendben az egészségtelen Hármasokkal. Elképesztően sok barátot és ismerőst "fogyasztanak el", kihasználják őket, és ha megkapták, amit akartak, akkor megszabadulnak tőlük. A munkával kapcsolatos mentalitásukról ugyanez mondható el. Az egészségtelen Hármasok céltudatosságából alig maradt valami. Az egészségtelen Hármasok folyamatosan úgy reagálnak a helyzetekre, mintha hiányozna a saját értékrendjük, azaz a személyiségüknek az a része, amely koherenssé ás tartalmasabbá teszi tevékenységeiket. Energiákat azonban az egészségtelen Hármasok továbbra is a teljesítményükre fordítják, és senkit nem engednek olyan közel magukhoz, hogy az észrevehesse a látszólag sima felszínen szaporodó repedéseket. A Hármasok sajnálatos módon képesek rá, hogy még egészségtelen állapotban is fenntartsák a kiváló működés illúzióját. (A Hármasokkal kapcsolatban axiómának tekinthető, hogy mindig egészségesebbnek látszanak, mint amilyenek valójában.) Ez végső soron ellenük hat, hiszen megakadályozza, hogy a Hármasok megkapják azt a segítséget, amely helyzetük kedvező irányba történő változtatásához lenne. Gyakran előfordul, hogy egy, az életükben bekövetkező szerencsétlenség miatt védekezőmechanizmusaik felmondják a szolgálatot, még ha csak ideiglenesen is. Ilyenkor feltárul belső sivárságuk és kiüresedettségük, és a Hármasok depresszióba zuhannak. Az egészségtelen Hármasok többsége ilyenkor elrejtőzik, hogy a többiek ne vehessék észre, milyen súlyos állapotba került. 8. szint: A rosszindulatú csaló Mivel az egészségtelen Hármasok súlyosan eltorzították az önmagukkal kapcsolatos állításaik igazságtartalmát és leplezik patologikus állapotukat, egyre jobban kezdenek félni a lebukástól, hazugságaik lelepleződésétől. Ám még most sem hajlandók elismerni, hogy súlyos pszichológiai problémáik vannak és segítségre szorulnak; a Hármasok inkább még tovább rontják állapotukat azzal, hogy most már bármit megtesznek, amit hamis állításaik igazolásához szükségesnek tartanak. Ennek eredményeként egyre destruktívabb tevékenységekbe bonyolódnak, hogy eltüntessék az áruló nyomokat, és minél jobban elrejtsék valódi indítékaikat és ténykedéseiket. Arra az átlagos Hármasoknál megismert képességre, hogy hamis képet sugározzanak magukról, most nagyobb szükség van, mint valaha. Az egészségtelen Hármasok most már tetőtől talpig csalóvá válnak, mivel az összes korábbi aljasságukat és csalásukat is rejtegetniük kell. ("Hazug szív sikeréhez hazug arc kell." - Macbeth, I, VII, 82. Ford.: Szabó Lőrinc.) Az általuk sugárzott kép még mindig meggyőző, de alatta a személyiség teljesen megbomlott, és potenciálisan veszélyesé vált. A többi ember szinte mindig csak akkor döbben rá a Hármasok neurózisának súlyosságára, amikor már komoly károkat okoztak. Talán mondani sem kell, hogy a neurotikus Hármasok beteges hazudozók. Úgy tűnik, akkor sem képesek abbahagyni a hazudozást, amikor semmi fontos nem múlik rajta, mivel a Hármasoknál ezen a szinten már kényszerré vált mások lenyűgözése. Gyakori azonban, hogy hazugságaik korántsem jelentéktelenek, és másoknak súlyos károkat, komoly anyagi veszteséget vagy lelki kínokat okoznak. Az ilyen betegesen leromlott Hármasok sokszor már nem is képesek megállapítani, mi az igazság. Úgy érzik, hogy bármi lehet igaz, ha ők azt szeretnék. Hazugságaik jelentős része az általuk éppen akkor hajszolt célokkal függ össze. Azt mondják, amivel a lehető legegyszerűbben érhetnek célt, még akkor is, ha lelepleződésük esetén komoly bonyodalmakra számíthatnak. Ez az életmód csak fokozza a Hármasok rettegését, akik eközben énjük még működő részeinek segítségével továbbra is azt a látszatot próbálják kelteni, hogy nyugodtak és a maguk urai. A felszín alatt azonban az egészségtelen Hármasok sarokba szorítva érzik magukat, és már alig bírják kordában tartani rémületüket. A lelepleződéstől és büntetéstől való fokozódó félelmeik miatt rendkívül veszedelmessé válhatnak. Lelkiismeretük megszűnik működni, és aljasságaik leplezése érdekében már barátaik elárulásától, az emberek egymás elleni kijátszásától és a terhelő bizonyítékok megsemmisítésétől sem riadnak vissza. Tönkreteszik, amiért mások dolgoztak, és megbántják azokat, akik szeretik őket, mert most már csak mások bukásának látványa révén tudják felsőbbrendűnek érezni magukat. ("Nem elég, hogy nekem sikerüljön valami, az is kell, hogy másoknak ne." - Oscar Wilde) A bűn persze újabb bűnöket szül, és a Hármasok mind jobban belegabalyodnak saját csalásaik szövevényébe. Szinte elkerülhetetlenné teszik lelepleződésüket és felelősségre vonásukat. Hogy ez mégse következzen be, a Hármasok a mérhetetlen rosszindulat vagy a teljes őrület állapotába süllyedhetnek. 9. szint: A bosszúvágyó pszichopata A súlyos patologikus állapotba került Hármasok attól félnek, hogy hamisságuk és ürességük le fog lepleződni, a gaztetteikről nem is beszélve. Minden okuk megvan azt hinni, hogy ha ez bekövetkezne, akkor teljesen tönkremennének. Nem lenne többé semmi esélyük arra, hogy valaha is megmenekülnek alsóbbrendűségük és értéktelenségük elviselhetetlen érzésétől. A többi ember pedig mintha folyton kicsúfolná és megalázná őket sikereivel és szemmel látható fölényével. Úgy érzik, hogy mások kiválóbbak náluk, és ez már így is fog maradni. Ha idáig eljutnak, akkor már nem érik be a csalással, kitör belőlük a féktelen bosszúvágy, és lényegében azt mondják: "Mindenáron legyőzlek titeket!" És ha már nincs mit veszíteniük, a neurotikus Hármasok semmitől sem riadnak vissza. Ebben az állapotban a legcsekélyebb empátiára sem képesek, így semmi sem gátolja őket abban, hogy komolyan ártsanak másoknak. Sőt, monomániás kényszerré válik mindennek és mindenkinek az elpusztítása, ha valamiképpen a silányságukra emlékezteti őket, amit még mindig hárítani próbálnak. "A bosszúálló diadal iránti vágy ekkor rendszerint ellenállhatatlan és többnyire öntudatlan késztetésekben nyilvánul meg a velük kapcsolatban álló személyek bosszantására, legyőzésére vagy az eszükön való túljárásra... Jóval gyakoribb, hogy a bosszúálló diadal vágya rejtve marad. Sőt, pusztító jellege miatt éppen ez válik a dicsőség hajszolásának legjobban elrejtett elemévé. Előfordulhat, hogy a felszínen csak a kétségbeesett igyekezet jelenik meg. Csak az analízis révén ismerhetjük fel azt, hogy a mögöttes hajtóerő mások legyőzésének és megalázásának a kényszere." (Karen Horney, Neurosis and Human Growth, 27-28.) A múltban is időről időre előfordult, hogy ellenségességük a felszínre tört, ám ez az ellenségesség mostanra irracionális rosszindulattá nőtte ki magát; ennek az az oka, hogy szélsőséges féltékenységet éreznek azok iránt, akik olyasmit birtokolnak, amire ők is vágynának. Az emberekkel szembeni nyílt megvetésük ellenére a patológiás Hármasok titokban rendkívül féltékenyek másokra, amiért azok értékes célokat értek el, és nem narcisztikus illúziókat kergettek. Így aztán darabokra zúzott önbecsülésük számára fenyegetést jelent az, aki hiteles, aki képes az őszinte érzelmekre, aki szeret vagy akit szeretnek - egyszóval minden normális ember -, és aki ilyen, az a Hármasok rosszindulatú céltáblájává válik. A rosszindulat veszedelmes mértékűvé fajulhat: a neurotikus Hármasoknál kényszerré válik, hogy tönkretegyenek másokat és diadalt üljenek felettük. Ez személyiségük sötét, rejtett oldala, amit nemhogy mások, de még saját maguk előtt sem fedhetnek fel. Akadnak olyanok, akik többé-kevésbé tisztában vannak a Hármasok helyzetével, de ők többnyire nem merik ezt nyíltan megmondani nekik. Az egészségtelen Hármasok egyenesen számítanak is arra, hogy a többi ember nem mer szólni és tenni semmit a cselekedeteik ellen, mert fél a megtorlástól. Mivel a Hármasok egyáltalán nem fogják vissza magukat, mások szinte képtelenek védekezni ellenük, mivel érzik, hogy az egészségtelen Hármasok sokkal mélyebbre fognak menni, mint ameddig ők hajlandók süllyedni. Ezen a szinten a Hármasok végképp pszichopatává válhatnak, nem törődnek a szokványos magatartási korlátokkal és a legkegyetlenebb bosszúfantáziáikat is kiélhetik. Viselkedésüknek nincs belső fékje, ezért minden elképzelhetőt megtesznek, amíg a dühük le nem csillapodik, vagy amíg a többiek tönkre nem mentek, vagy amíg nem állítja meg őket valaki. Disszociációjuk olyan teljes lehet, hogy néha úgy vágnak oda teljes erőből valakinek, hogy nem is marad róla tudatos emlékük. Olyan, mintha ép elméjük utolsó maradványaival próbálnák óvni magukat gyűlöletük és dühük hevességétől - és attól, hogy szörnyű bűntetteket kövessenek el. Az olyan bűntetteken kívül, mint a testi sértés, a gyújtogatás és a rongálás, a pszichopata Hármasok a gyilkosságra is képesek. Képesek arra, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül megöljenek egy embert úgy, ahogy mások egy legyet csapnak agyon. Erőszakos cselekedeteik véletlenszerű jellege miatt úgy tűnhet, hogy pszichopátiás viselkedésüknek nincs indítéka, mint például amikor valaki egy épület tetejéről vaktában kezd lövöldözni a járókelőkre. Csakhogy a pszichopata szempontjából megvan a kellő indíték: mások elpusztításával tudja visszanyerni a felsőbbrendűség érzését. Érdemes megemlíteni, hogy a pszichopata férfiak áldozatai gyakran nők, és mivel a Hármasok sok esetben azonosultak az anyjukkal, ez bele is illik a képbe. Nagyon valószínű, hogy a 9. szintig eljutó Hármasok gyermekkorukban hihetetlenül kegyetlen bánásmódban részesültek. Tehettek bármit, lehettek akármilyenek, semmi sem volt elég a gondozó figurának, hogy szeresse és elismerje őket érte. Csakhogy mivel a Hármasok függnek a gondozó figura megbecsülésének elnyerésétől, és mivel egy kisgyermek nem gyűlölheti tudatosan a szüleit, mert ez pszichés túlélésének a végét jelentené, dühük olyan helyettesítő figurákra helyeződik át, akik valami módon emlékeztetik őket az eredeti szenvedéseikre. Gyakori végkifejlet a nemi erőszak, a kínzás és a szexuális csonkítás. Hamisságuk és fondorlatosságuk ellenére a pszichopata Hármasok olykor lebuktatják magukat, mivel a bosszúálló győzelem szükségletéhez az a vágy is hozzátartozik, hogy az áldozatok megtudják, ki tette őket áldozattá. A figyelem és elismerés iránti vágyuk, mint láthattuk, valamennyi szinten végigvonul különféle megjelenési formákban, és végül a vesztüket is ez okozza. De a pszichopata Hármasok nem is bánják. A nyilvános megbélyegzés és a hírhedtség révén hozzájuthatnak a mohón vágyott figyelemhez: ha félnek tőlük vagy gyűlölik őket, az azt jelenti számukra, hogy még mindig "valakik". Zárógondolatok A Hármasokra visszatekintve megállapíthatjuk, hogy akkor tévesztenek utat, amikor elfordulnak önmaguktól és elutasítják szívük vágyait, hogy olyan emberré próbáljanak válni, aki meggyőződésük szerint értékesebb és elfogadhatóbb lesz. Ezért aztán a Hármasok önmaguknak csak bizonyos részeit fejlesztik, mint a testépítők, akik testalkatuknak csak egyetlen aspektusára összpontosítanak, ahelyett hogy az egész egyensúlyára törekednének. Azok a tulajdonságok, amelyeket az egészséges Hármasok kifejlesztenek, valódiak ugyan, de csak részei a személyiségüknek, és nem azonosak annak egészével. Az átlagos Hármasoknál azt láttuk, hogy kizárólag személyiségüknek egy jóval lényegtelenebb részét, az imázsukat fejlesztik, amely az állandó megerősítés iránti narcisztikus vágyaik szolgálatában áll. Végül azt is láthattuk, hogy az egészségtelen Hármasok feláldozzák valódi énjüket, elpusztítják önnön integritásukat és rengeteg kárt okoznak másoknak is, csak hogy fenntarthassák saját túlfejlett énképüket. Az egészségtelen Hármasok akaratlanul éppen azt idézik elő, amitől a legjobban félnek. Attól félnek, hogy méltatlanok és értéktelenek, csakhogy a narcizmus, mások kihasználása és a rosszindulat végül teljesen elszakítja őket az emberi értékek egyetlen igazi forrásától, saját lelki életüktől. A siker elkeseredett hajszolása oda vezet, hogy marcangoló üresség támad bennük, és mind ijesztőbben fogyatékosnak érzik magukat. Aki annyira vágyott mások elismerésére, végül olyan dolgokat követ el, amelyeket a többi ember megvet. Amit más emberek csodáltak bennük, arról nagyrészt kiderül, hogy csupán álarc volt, hamis homlokzat, amely most összeomlott, és feltárul mögötte a belső üresség. Mivel a Hármasok rendkívül jól értenek ahhoz, hogyan kell kedvező színben feltüntetni magukat, gyakran egyáltalán nem világos, hogy a másoknak szánt kép mögött a személyiségük mennyire fejletlen lehet. A helyzet iróniája, hogy egyre jobban rászorulnak arra, hogy mások erősítsék meg értékességüket, miközben egyre kevesebb bennük az elismerhető érték. Amikor azonban a Hármasok végre szembenéznek az értéktelenségtől való félelmeikkel, abbahagyják a színjátékot és feltárják egyszerűbb és sérülékenyebb emberi valójukat, akkor mély hatással tudnak lenni másokra, és erőssé válnak. Fordította: Sóskuthi György

0 komment , kategória: Általános

Címkék: narcisztikusabbá, tulajdonságokkal, kibontakoztatnák, felülemelkedniük, legegészségesebb, önéletrajzaikban, versenyszellemük, kívánatosságukat, korlátlanságában, csúcspozícióiban, összpontosítanak, fondorlatosságuk, benyomáskeltésre, utolérhetetlenül, teljesítményekre, személyiségrajza, felelősségteljes, egybentartásához, felsőbbrendűsége, valamennyiünknek, lelepleződésétől, személyiségtípus, lelepleződésüket, alsóbbrendűségük, korlátlanságának, ellenállhatatlan, nagyszerűségével, igazságtartalmát, teljesítményükre, tevékenységeiket, személyiségüknek, értéktelenségtől, egészségesebbnek, szerencsétlenség, kiüresedettségük, megállapításában, többi embert, önironikus humor, többiek fölé, társadalmi státusért, sima álca, kapcsolatot saját, megvetés védekezésül, megaláztatástól való, eredményeivel kapcsolatos, saját fogyatékosságaira, többi ember, embernek mindig, birtok megszerzése, emberiség nyomorúságát, rabszolgának csupán, helyzete javításához, Hármas Archetípus Szintjei, Richard Riso, Russ Hudson, Lényegi Minőségek, Irving Berlin, Samuel Pepys, Joseph Conrad, Erich Fromm-féle, Gellériné Lázár Márta, Szabó Lőrinc, Oscar Wilde, Karen Horney, Human Growth, Sóskuthi György,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]