Kurt Rieder: A könyörtelen Waffen-SS - Kurt Rieder,Géczi Zoltán,Harmadik Birodalom,Heinrich Himmler SS-Reichsführer Védosztagában,Adolf Hitler,Otto Skorzeny,Sepp Dietrich,Michael Wittman,Joachim Peiper,Ernst Barkmann,Klaus Barbie,Reinhard Heydrich,Rudolf Höss,Karl Adolf Eichmann,Stosstrupp Hitler,Ernst Röhm,Tagjai Adolf Hitler,Julius Schreck,Nemzetszocialista Munkáspárt,Adolf Hitlernek,Erhard Heiden,Heinrich Himmlert,Mikor Heinrich Himmler,Heinrich Himmler,Adolf Hitlert, - eposz Blogja

Továbbiak »

Belépés

			eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz			Lauter Szabolcs 1987.09.04 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Kurt Rieder: A könyörtelen Waffen-SS

2019-04-29 07:58:56, hétfő

	(Géczi Zoltán) A Totenkopf-hadosztálytól a Malmédy-i mészárlásig (Mítosz, legenda és valóság - Hűség és becsület) [Harmadik harkovi csata, 1943.: az LSSAH ismételten bizonyította katonai értékét] * A könyörtelen SS Majdnem 80 év telt el a II. világháború óta, de a harcoló SS mítosza mit sem kopott azóta. Az egykori Védosztag története ma már részleteiben is feltárt história, a halálfejes alakulatok megítélése mégis ellentmondásokkal teli: akadnak, akik fantáziált hóhérmesterek pokolbéli hordájaként tekintik az SS-t, mások pedig minden idők legnagyobb katonai értékű gárdaalakulatát, a végsőkig való helytállás és a törhetetlen küzdőszellem képviselőiként emlegetik a Harmadik Birodalom elit katonáit. Megalakulásakor az SS csupán maroknyi férfit számlált, ám 1939-re ereje olyannyira gyarapodott, hogy elkülönült államot alkotott az államon belül. A Schutzstaffel számos nyilvános és titkos részlegből állt, ezért tevékenysége roppant változatos képet mutat: akadnak szigorúan titkos, okkultista csoportosulások, melyek bizarr "kutatásokat" végeztek; harcoló alakulatok, melyek gyakorta páratlan helytállást tanúsítva, rendíthetetlen harci morállal küzdöttek; halálbrigádok, melyek módszeresen mészárolták halomra a civileket; különleges egységek, melyeket a legkockázatosabb harctéri feladatok során vetettek be; titkosrendőri és hírszerző részlegek; miként a koncentrációs táborok személyzete, a halálgyárak működtetéséhez nélkülözhetetlen személyi állomány is a halálfejesek közül került ki. Rettenthetetlen harcosok és véreskezű mészárosok; háborús bűnösök és soha meg nem futamodó parancsnokok; brutális vallatótisztek és zavaros elméjű "tudósok"; sokszorosan kitűntetett frontkatonák és notórius fosztogatók - valamennyien Heinrich Himmler SS-Reichsführer Védosztagában szolgáltak. Az SS kötelékéhez tartoztak Adolf Hitler leghíresebb gladiátorai, akik leleményesség, kitartás és bátorság dolgában egyaránt felülmúlhatatlannak mutatkoztak: Otto Skorzeny, Sepp Dietrich, Michael Wittman, Joachim Peiper vagy Ernst Barkmann neve ma már legenda. Miként a nácizmus legocsmányabb bűncselekményeit is az SS tagjai követték el: Klaus Barbie, Reinhard Heydrich, Rudolf Höss, Karl Adolf Eichmann szintén a halálfejesek uniformisát viselte. Oroszlánszívű férfiak és gyáva szájhősök egyaránt szolgáltak a Védosztagban: voltak katonák, akik saját életüket sem tekintették értéknek, és akadtak olyanok is, akik vész idején riadt nyúlként iszkoltak tova. Annak ellenére, hogy az SS a kezdetekben a hitleri fajpolitika legfőbb megnyilvánulása volt, a háborús veszteségek felszaporodásával a gárdaalakulat ugyancsak heterogénné vált. Kezdetben csakis olyan önkéntesek jutottak tagsághoz, akik igazolni tudták német származásukat és megfeleltek a faji kívánalmaknak, ám - az idő múlásával - francia, flamand, norvég, dán, orosz és egyéb nemzetiségű férfiak is felvételt nyertek, később pedig gyakoriakká váltak a kényszersorozások. A tiszta germán férfiak elit hadseregének szánt Waffen-SS fokozatosan elvesztette eredeti arculatát, megszűnt homogénnek lenni, és a személyi állomány felhígulásával az egységek szerepe és megítélése is megváltozott. A könyv, amit az Olvasó a kezében tart, próbálja több oldalról bemutatni az SS, illetve a Waffen-SS históriáját: egyaránt szól borzalmas rémtettekről és páratlan diadalokról; háborús bűncselekményekről és harctéri helytállásról; kikezdhetetlen bátorságról és sötét aljasságról; hűségről és árulásról, hogy az érdeklődő a vérvörös betűkkel szedett vádirat vagy elfogult propaganda helyett árnyaltabb képet alkothasson a 20. század leghíresebb, egyszersmind leghírhedtebb katonai alakulatának a történetéről. * Hűség és halál: A Waffen-SS felállítása A Stosstrupp Hitler, a majdani SS elődszervezete 1923 májusában alakult meg egy berlini csapszék hátsó helységében. Tekintve a Védosztag későbbi jelentőségét és erejét, a helyszín meglehetősen abszurdnak tűnhet, ám nem érdemes megfeledkezni arról a tényről, hogy ekkor még maga az anyaszervezet, az NSDAP sem volt több mint kicsiny, mellőzött politikai párt, melynek tagsága szerény volt, és társadalmi szinten sem tudott nagyobb tömeget mozgósítani néhány száz vagy ezer embernél. A söröző különtermében gyakorta vedégeskedő politikai aktivisták azonban mindennél jobban hittek a hitleri eszmében, és eltökélték, hogy akár életüket is feláldozzák a mozgalom sikeréért, így örökkön tartó hűséget fogadtak a majdani Führernek, mielőtt poharukat önként választott vezetőjükre és parancsolójukra ürítették. A Stosstrupp Hitler már a kezdetek kezdetén is különbözött a párt Ernst Röhm által parancsnokolt fegyveres szárnyától. Tagjai Adolf Hitler szolgálatára esküdtek fel, feladatuk a lázasan agitáló szónok oltalmazása volt, így folyton-folyvást az ő árnyékában jártak és gondoskodtak személyes biztonságáról. Vezetőjük ekkortájt gyakorta forgolódott kétes hírű csapszékekben és nyilvános rendezvényeken, ahol kommunista szimpatizánsok és más, baloldali aktivisták is toboroztak párttagokat szervezeteik számára: akik nem csupán szóban, de tettlegesen is készek voltak szembeszegülni az antiszemita nézeteket hangoztató pártvezérrel, ezért nagy szükség mutatkozott a testőrség szolgálataira. A Stosstrupp Hitler bármikor készen állt a harcra, és számos kocsmai verekedésben bizonyította hűségét és harckészségét, ezért a testőrök sokkalta különbnek érezték magukat a párt többi tagjánál, és a náci ideológia elit harcosaiként határozták meg önnönmagukat. Így tehát nem fogadtak be minden jöttmentet soraikba: alapvető feltétel volt a hitleri eszmék iránti fanatikus rajongás, az agresszivitás, az áldozatvállalásra való hajlam, miként a fegyveres és fegyvertelen közelharcban való jártasságot is megkövetelték. A Stosstrupp kicsiny, de mindenre elszánt csoport volt, mely gyorsan kivívta Adolf Hitler tiszteletét. Az NSDAP vezetője kiváltképp értékelte a személyes testőrség végtelen lojalitását: az ingadozásra hajlamos, Ernst Röhm személyes politikai ambíciói miatt csak üggyel-bajjal kontrollálható SA-val szemben ők Hitler minden parancsát készségesen teljesítették, és akár meghalni is készek voltak érte. A Stosstrupp volt a mag, melyből a majdani SS kicsírázott, ily módon pedig alapvető hatást gyakorolt a Védosztag által alkalmazott szimbólumok rendszerére: a testőrség tagjai a kezdetektől fogva fekete sapkát viseltek, amit halálfej díszített. Maga a halálfej korántsem volt ismeretlen jelkép a hadtörténelemben jártasak számára, hiszen korábban már számos gárdaalakulat használta. A porosz feketehuszárok csákóját hajdanán halálfej ékesítette, miként az I. világháborúban harcoló különleges alakulat katonái is uniformisukon hordozták ezt a szimbólumot. A Totenkopf valamennyi esetben elit alakulatokat jelképezett, mely alakulatok katonái kirívóan magas kockázatot vállaltak, különös agresszivitással harcoltak, hűségük pedig megingadhatatlannak mutatkozott - tökéletes jelkép volt hát Hitler személyes testőrsége számára. Az NSDAP felfüggesztése idején a Stosstrupp is illegalitásba vonult, és csak akkor egyesült, mikor Adolf Hitler visszanyerte szabadságát. A náci vezető találkozót kezdeményezett, melyre meghívta a Stosstrupp egykori alapítóját, és azt az utasítást adta, hogy ismét állítsa fel az egykori testőrséget. Julius Schreck, az NSDAP gazdasági tisztviselője örömmel teljesítette a parancsot, és elindult, hogy felkutassa a hajdani bajtársakat. A férfi meglátogatta a jól ismert sörözőket, és egyenként összeszedte a Stosstrupp tagjait, akik boldogan tértek vissza Adolf Hitler szolgálatába. Julius Schreck - aki Adolf Hitler személyes sofőrjeként is szolgálta a leendő kormányfőt - meg akarta tartani a jól bevált gárdát, ám a régi nevet elvetette, és 1925 szeptemberében átkeresztelte a testőrséget, melynek új neve Schutzstaffel, azaz Védosztag lett. A régi harcostárs tudta jól, hogy elkerülhetetlen a bővítés, a toborzás irányelveit azonban roppant szigorral fogalmazta meg, mivel maga Adolf Hitler is arra kérte, hogy csakis a legkiválóbb férfiak belépését engedélyezze, a testőrség felhígulását elkerülendően. A Nemzetszocialista Munkáspárt vezére tiszta irányelveket szabott: olyan alakulatot kívánt maga mellé állítani, amelynek tagjai csakis az ő parancsainak engedelmeskednek, és - ha utasítást kapnak -, akár saját vértestvéreikkel szemben is felvonulnak; nemkülönben kritikus szempont volt, hogy az önkéntesek rendelkezzenek harci tapasztalattal, és bármikor álljanak készen a küzdelemre. Hitler szántszándékkal törekedett a testőrség létszámának minimalizálására, mondván: inkább kevés, de megbízható embereket kívánt bevenni a különleges csoportba, mintsem bizonytalan szándékú, politikailag ingatag férfiakkal töltse fel a létszámot. A pártvezér maga ellenőrizte a jelenkezőket, és csak az erős testalkatú, faji szempontból kifogástalan, 25 és 35 életév közötti, józan életvitelű önkénteseket emelte be a különítménybe. Az SS eleinte - az egyre dagadó, ezáltal egyre heterogénebbé váló Sturmabteilunggal szemben - kicsiny szervezet volt, mely városonként alig 11 főt: 1 parancsnokot és 10 férfit számlált (csak a fővárosban, Berlinben került 2 csoport felállításra). A tagság által viselt egyneruha megegyezett az SA barna uniformisával, azzal a különbséggel, hogy a Védosztag fekete sapkát és feketével szegélyezett horogkeresztes karszalagot viseltek. A Schutzstaffel csendben, feltűnés nélkül végezte a dolgát: a tagok nem vettek részt az utcai verekedésekben, nem agitáltak a nyilvánosság előtt, nem lobogtattak zászlókat és nem ordibáltak a sörözőkben, de állhatatosan kísérték a vezért, kinek szolgálatára sírig tartóan felesküdtek. Az SA volt a zajos többség, a piszkos ügyek elintézéséért felelős katonai szárny, a párt ökle; a szervezeti szempontból hozzá tartozó, ám a valóságban elkülönített SS pedig a gárdaalakulat, mely csakis Adolf Hitlernek tartozott hűséggel. A fekete sapkások csak akkor léptek akcióba, ha vezérük testi épsége forgott kockán, ám ekkor riasztó brutalitással harcoltak; nem egyszer előfordult, hogy csúnyán összeverték, majd az ablakokon és az ajtókon hajigálták ki azokat, akik szóban vagy tettleg rontottak neki a pártvezérnek. Az SS vezetői posztját ekkor Erhard Heiden töltötte be, aki az igen hangzatos, ám tényleges hatalommal nem járó SS-Reichsführer, vagyis SS birodalmi vezető címet viselte. Erhard Heiden roppant szigorú szabályokat vezetett be, melyek egy szerzetesrend és egy lovagrend előírásainak különös elegyét mutatták: megkövetelte a tagoktól a makulátlan ruházkodást, az illemtudó viselkedést, a politikai képzettséget, a folytonos készültséget és a kifogástalan fegyelmet. Erhard Heiden megerősítette a Védosztagot, ám képtelen volt ellenállni az SA felől érkező folyamatos támadásoknak, és 1928 végén lemondott posztjáról. Adolf Hitler 1929. január 6-án helyettesét, Heinrich Himmlert nevezte ki az SS birodalmi vezetőjének - kétségtelen, hogy nálánál különb embert bajosan találhatott volna erre a feladatra. Mikor Heinrich Himmler átvette a Védosztag vezetését, az SS erős presztízse ellenére is apró, jelentéktelen szervezet volt a náci párton belül, mely nagy mértékben függött az SA-tól; az új birodalmi vezető azonban komoly ambíciókat dédelgetett és eltökélte, hogy független és befolyásos gárdaalakulattá fejleszti a halálfejesek különítményét. Elődei már lefektették az alapokat, az építkezés java azonban reá hárult, mely kötelességet kicsattanó örömmel vállalt magára. Heinrich Himmler volt az, ki fáradságos, egyszersmind pedáns szervezőmunkájával naggyá tette a Védosztagot, és megalapozta az új német lovagrend mítoszát, mely férfiak sokaságát csábította a szervezet kötelékébe. Mikor átvette az SS vezetését, a gárdaalakulat mindössze 280 tagot számlált, ezért az új birodalmi vezető széles körű toborzó tevékenységbe kezdett: egy évre rá a tagság létszáma már megközelítette a 3000 főt, 1931-ben elérte a 15000 főt, 1932 végére 52000 férfi viselte büszkén a halálfejes sapkát, 1933-ban pedig már nem kevesebb mint 209000 tagja volt a szervezetnek. Heinrich Himmler kiváló vezetőnek mutatkozott: egy álmodó kamasz nagyra törő ambícióival és egy segédkönyvelő aprólékos precizításával felfegyverezve fejlesztette az alakulatot. Az SS-Reichsführer arra törekedett, hogy függetlenítse a Védosztagot, ezért külön szabályrendszert hozott létre, és saját szimbólumrendszert alakított ki, melyek megkülönböztették az elit egységet a szedett-vetett küllemet mutató, fegyelmezetlen és gyakorta botrányosan viselkedő SA-tól. Adolf Hitler támogatta őt ebbéli törekvésében, hiszen a pártvezérnek szüksége volt egy gárdaalakulatra, mely csakis az ő parancsainak engedelmeskedett, ezért Himmler tisztségbe helyezése után kijelentette, hogy az SS nem köteles engedelmeskedni a Sturmabteilung felől érkező utasításoknak. A Schutzstaffel katonái ennélfogva nem csupán ruházatukat tekintve, de magaviselet dolgában is nagy differenciát mutattak a rohamosztagosokkal szemben: az SA rendszeresen lázadozott, és nyíltan becsmérelte a pártvezetést, a Védosztag katonái pedig csendben, teljes hűséggel szolgálták Adolf Hitlert - a halálfejes gárda előírásai sem az egyéni vélemény, sem a kritika hangoztatását nem tűrték. Himmler vezetése alatt az SS ideológiai téren és egyéb szempontok szerint is komoly fejlődésen ment keresztül. A népi német eszmébe és a germán lovagrend történetébe belebolondult, a genetikával amatőrként kóklerkedő birodalmi vezető már ekkor elhatározta, hogy az SS-ből nem csupán egy politikailag elkötelezett, nagy hatalmú gárdaalakulatot farag, hanem létrehozza az "északi típusú német férfiak szövetségét": az árja vér összegyűjtését és szaporítását célzó szervezetet is. Himmler mindennél értékesebb genetikai bankká kívánta tenni a Védosztagot, ezért roppant szigorú szabályokat hozott, és sűrű rostával válogatta az önkénteseket. Azon férfiak számára, akik beléptek a szervezetbe, kötelezővé tette a családfa bemutatását: igazolniuk kellett, hogy őseik közt sem zsidók, sem más alantasnak tartott rasszok képviselői nem fordultak elő. Az ily módon összegyűjtött "jó vért" módszeresen kívánta szaporítani, ezért bevezette a házasodási engedély intézményét, és csak azon frigyeket hagyta jóvá, melyek fajilag megfelelőnek ítéltettek. Az új elit látványosabb megkülönböztetése céljából az SS egyenruháját is módosította. 1932-ig a Védosztag tagjai az SA uniformisát hordták, melyet fekete, halálfejjel ékesített sapkával egészítettek ki. Heinrich Himmler azonban felszámolta ezt a szokást, és fekete egyenruhákba bújtatta a Schutzstaffel önkénteseit. Az alakulat jelmondata ("Hűségem a becsületem") a sírig tartó lojalitást, a totenkopf a harckészséget, a faji alapon történő szelekció pedig az elit jelleget szimbolizálta - így az SS immáron a formalitások szempontjából is élesen elvált az SA-tól. A gazdasági világválság által megtépázott Németországban sok fiatal volt, akik szerettek volna csatlakozni valamely politikai mozgalomhoz, és szimpatizáltak a náci eszmékkel, ám visszatetszőnek tartották a párt fegyveres szárnyát, ezért nem léptek be az NSDAP-ba. Az SA tagságában nagy számban akadtak köztörvényes bűnözők és homoszexuálisok, gonosztevők és megrögzött iszákosok, politikai szélhámosok és félkegyelműek. A szervezet tevékenysége pedig sokakban keltett undort: a barna ingesek olcsó sörözőkben tivornyáztak, és az utcákon verekedtek, nyíltan provokálták a kommunista szimpatizánsokat és belekötöttek a köztársaságpártiakba. A Védosztag ezzel szemben a józan életvitelű, faji alapon válogatott, ideológiailag felkészített férfiak bajtársias közösségét kínálta számukra, egy értékek mentén szervezett elit társaságot, így a tagsági könyv birtoklása büszkeséggel tölthette el az önkénteseket. Az SS szigora és puritanizmusa éles kontraszttal vált el a zavaros társadalmi viszonyoktól, az antikommunista ideológia és a német népi eszme folytonos hangoztatása pedig rengeteg középosztálybeli vagy felső körökből származó fiatalt megnyert, akik megtiszteltetésnek vették, ha magukra ölthették a fekete uniformist. Eközben az SS szervezeti felépítés szintjén is nagy változásokat mutatott. Himmler, kihasználva befolyásának folytonos gyarapodását, új csoportokat állított fel, melyek változatos feladatok ellátására voltak hivatottak. A rettegett hírnévre szert tett biztonsági hivatal, a Sicherheitsdienst 1932-ben állt fel; a kiterjedt besúgóhálózatot igazgató SD élére Himmler egy haditengerészettől elcsapott, kiemelkedően intelligens és teljességgel gátlástalan tisztet nevezett ki. Reinhard Heydrich a sors váratlan ajándéka volt az SS-Reichsführer számára: az SS alapját képező fajpolitika szempontjából modellértékű, szőke, kék szemű, tiszta germán küllemű férfi alig évek leforgása alatt létrehozott egy óriási titkosrendőrséget, és kétségek nélkül, semmilyen gaztettől vissza nem riadva szolgálta a hitleri rezsimet. Az SD elsősorban belső hírszerzési célokat szolgált, így szükségesnek mutatkozott egy végrehajtó szerv felállítása, ezért 1933 áprilisában az SS szervezetén belül megalakult a hírhedt titkosrendőrség, a rettegett Gestapo. Heinrich Himmler irányítása alatt a Védosztag taglétszáma felgyarapodott, presztízse megszilárdult, befolyása pedig kiterjedt - az SS immáron készen állt a hatalmi harcra, hogy saját testvére, az Ernst Röhm által vezetett SA ellen meneteljen. [SS-tőr, rajta a híres jelmondattal: "Hűségem a becsületem"] * Az SS anatómiája: A Waffen-SS páncéloshadosztályok legfontosabb fegyverei * Hűség és halál: Veszteségek és pótlások * Hűség és halál: Az SS agóniája * Hűség és halál: Az SS hagyatéka

0 komment , kategória: Általános

Címkék: engedelmeskednek, minimalizálására, vértestvéreikkel, szimpatizánsokat, szabályrendszert, nélkülözhetetlen, legkockázatosabb, középosztálybeli, bűncselekményeit, hadtörténelemben, engedelmeskedett, agresszivitással, gárdaalakulattá, parancsolójukra, rettenthetetlen, csoportosulások, megnyilvánulása, megalakulásakor, gárdaalakulatát, elkerülhetetlen, szántszándékkal, engedelmeskedni, homoszexuálisok, gárdaalakulatot, besúgóhálózatot, visszatetszőnek, gárdaalakulatra, titkosrendőrség, feketehuszárok, fegyelmezetlen, németországban, világháborúban, kontrollálható, kezdeményezett, összegyűjtését, szeptemberében, egykori Védosztag, halálfejes alakulatok, végsőkig való, törhetetlen küzdőszellem, államon belül, legkockázatosabb harctéri, koncentrációs táborok, halálgyárak működtetéséhez, halálfejesek közül, nácizmus legocsmányabb, halálfejesek uniformisát, hitleri fajpolitika, háborús veszteségek, gárdaalakulat ugyancsak, faji kívánalmaknak, tiszta germán, Kurt Rieder, Géczi Zoltán, Harmadik Birodalom, Heinrich Himmler SS-Reichsführer Védosztagában, Adolf Hitler, Otto Skorzeny, Sepp Dietrich, Michael Wittman, Joachim Peiper, Ernst Barkmann, Klaus Barbie, Reinhard Heydrich, Rudolf Höss, Karl Adolf Eichmann, Stosstrupp Hitler, Ernst Röhm, Tagjai Adolf Hitler, Julius Schreck, Nemzetszocialista Munkáspárt, Adolf Hitlernek, Erhard Heiden, Heinrich Himmlert, Mikor Heinrich Himmler, Heinrich Himmler, Adolf Hitlert,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]