|
2016-06-28 16:28:54, kedd
|
| |
| |
Elvetette-e Isten ősi népét?
Amikor a Római levél versről-versre haladó magyarázata során elérkezünk a 11. fejezet elejére, Pál fent említett hét érvéből a negyedik következik. A hét közül ez a legrövidebb. Kérdés: ,,Avagy elvetette-é Isten az Ő népét? Válasz: ,,Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való." (1.v.)
Pálnak ezt a tömör személyes utalását kétféleképpen szokták értelmezni. Az egyik megközelítés az apostol válaszának hevességét veszi figyelembe, és eszerint Pál tagadja, hogy bármely zsidó azt feltételezné, hogy Isten elveti Izráelt. ,,Eszerint a magyarázat szerint nagyobb jelentősége van az 'Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből szavaknak" - mondja John Murray. A nézettel az a probléma, hogy így Pál válasza érv helyett egyszerű érzelmi reakcióvá alacsonyodik, miközben pedig egy világos, megalapozott érvrendszer kellős közepén helyezkedik el.
A második megközelítés az, amelyet már jelen tanulmányom kezdetétől fogva követek: Pál saját példájával bizonyítja, hogy Isten nem hagyta el Izráelt. Amíg van akár csak egyetlen hívő zsidó is - miközben ennél sokkal több van -, addig senki sem állíthatja, hogy Isten teljesen elvetette volna Izráelt. Pál már önmagában maradéknak számít, akár vannak rajta kívül mások, akár nincsenek. De vannak és mindig is voltak mások, ahogyan azt a következő fejezetben is látni fogjuk.
Akkor miért hangsúlyozza Pál annyira zsidó származását? Véleményem szerint így válaszol az ezzel kapcsolatos rengeteg rosszindulatú megjegyzésre. Vannak zsidóból lett keresztyén barátaim, akik elmondták, hogy amikor elfogadták Jézust Messiásuknak, attól kezdve sok korábbi barátjuk és családtagjuk többé nem tartotta őket zsidónak.
Egy esetben egy Bar Micva alkalmával a család férfitagjait megkérték, hogy vegyenek részt a Tóra olvasásában, és egy barátom, aki zsidókeresztyén volt, velük együtt előrement. A rabbi megállította, mivel szerinte ő már nem volt zsidó, hiszen ő Jézusban hitt. Barátom ösztönszerűen a következő választ adta (emiatt kívánkozik ide a történet): ,,Azt mondod nekem, hogy nem vagyok zsidó? Hogy mondhatod, hogy nem vagyok zsidó? Isten zsidónak teremtett. Anyám és apám is zsidó volt. Őseim is zsidók voltak. Ábrahám fia vagyok."
Nehéz lenne feltételezni, hogy Pál nem hallott hasonló rágalmakat többször is, vagy hogy válasza ne lett volna pontosan az, amit a Római levélben olvasunk. ,,Nem vagyok zsidó?" - mondhatta. ,,Hogyan mondhatjátok, hogy nem vagyok zsidó? Izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből."
Érdemes egyenként megvizsgálnunk ezeket a kijelentéseket.
1. Izráelita. Erre az ősi népre három elnevezés van használatban: héberek (lásd. Fil 3,5), zsidók és izráeliták. A ,,héber" név eredetét nem ismerjük, bár lehet, hogy az 1Móz 10,21 és 25-ben található Éber névből származik, ahol az etnikai Izráelnél szélesebb csoportot jelöl. Jelentése hasonlít a sémita szóhoz. A ,,zsidó" szó Jákób ás Lea negyedik fiának, Júdának a nevéből származik, aki később a tizenkét törzs közül a legnagyobb lett. Ez az elnevezés az emberek etnikai hovatartozását hangsúlyozza. Az ,,Izráel" megkülönböztető jellege az, hogy ez a nép szövetségi neve. Ezt a nevet kapta Jákób, amikor Jabbóknál küzdött az angyallal és Isten megáldotta őt. (1Móz 32,28)
Abban a pillanatban, hogy felismerjük: az ,,Izráel" név a szövetségre utal, meglátjuk, hogy Pál szóválasztása teljesen helyénvaló. A Római levél azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy Isten megszegi-e a szövetségét vagy sem, és a válasz az, hogy bizonyosan nem! Isten sohasem szegi meg ígéreteit!
2. Ábrahám utóda. Semmi sem azonosít egy zsidót olyan egyértelműen, mint az, hogy ő ,,Ábrahám fia". Ezért használja Pál is ezt a kifejezést. Az ő esetében természetesen az ,,Ábrahám utóda" kifejezésnek keresztyén jelentősége is volt, mivel előzőleg már beszélt arról, hogy Ábrahám a hit példája, és hogy mindazok, akik hisznek, Ábrahám lelki gyermekei, zsidók és pogányok egyaránt. (vö. Róm 4,11-12 és 16)
3. Benjámin törzséből. Benjámin kicsi volt Izráel törzsei között, de méretéhez képest több okból is nagy jelentőséggel bírt. Először is, Benjámin volt Jákób egyetlen fia, aki Izráelben született. A többiek mind a sivatag másik oldalán, Paddan Arámban születtek. Másodszor, területén feküdt a főváros, Jeruzsálem. Harmadszor, Benjámin volt az egyetlen törzs, amely a Salamon halálát követő polgárháború idején délen maradt Júdával. Az északi törzsek gyorsan elszakadtak az Izráelnek adott istentiszteleti formától: idegen isteneknek állítottak fel oltárokat, egyre gonoszabbakká váltak, és először őket hurcolták el fogságba (Kr.e. 721-ben). Délen Benjámin Júdával együtt közelebb maradt Istenhez, hűségesebbek maradtak, és így tovább maradtak fenn - a Kr. e. 586-os babiloni hódításig.
Luther Márton mondja ezzel a ponttal kapcsolatban, hogy Pál ,,teljes erejével" küzdött Isten ellen, és ,,ha Isten elvetette volna saját népét, akkor Pál apostolt bizonyosan elvetette volna". Azonban ez bármennyire is elgondolkoztató, itt Pál mégsem erről beszél. Nem azt mondja, hogy bűnös múltja ellenére üdvözül, ami a kegyelem mellett szóló érvelés lenne, hanem hogy ő zsidó és üdvözül, ami viszont Isten szövetségi hűségéről beszél. Tehát nem valami újat mond, hanem azt, ami az Ószövetségben számtalanszor előfordul.
Amikor a nép vétkezett és királyt követelt, majd később megvallotta ezt Istennek: ,,minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak" (1Sám 12,19), Sámuel így válaszolt nekik: ,, Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekből.... Mert nem hagyja el az Úr az Ő népét, az Ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válasszon." (20, 22 versek)
A 94. Zsoltár arról beszél, hogy Isten megítéli a gonoszokat és megfenyíti azokat, akiket szeret. De meg is magyarázza a fenyítés értelmét: ,, Bizony nem veti el az Úr az Ő népét, és el nem hagyja az Ő örökségét!" (14. v.) Jeremiás Istent idézi, amikor ezt mondja:
,,Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentumait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!" Jer 31,37
Pál érvelése szilárdan az Ószövetségben gyökerezett. Éppen ezért tökéletesen megérthetjük megdöbbenését és végleges reakcióját arra, hogy Isten valamiféleképpen megszegheti az Izráelnek tett ígéreteit és elvetné népét. Fenyítés? Igen. Maradék a jelen korban? Természetesen. De elvetni Izráelt? Elhagyni a szövetséget? Megszegni az ígéretet? Hogyan tehetné ezt Isten úgy, hogy közben Isten marad? Ha így lenne, akkor az igazságosság, becsület, igazság és jogosság elválasztható lenne az istenségtől, és Isten már nem lenne Isten.
Az érvek ismeretében láthatjuk, hogy Pál nem csupán egyszerűen azt mondja, hogy Izráel egy része üdvözül, példaként ő maga is, hanem amellett is kitart, hogy végül Isten teljes áldása kiterjed az egész zsidó népre, és ahogyan a 26.vers mondja: ,,az egész Izráel üdvözülni fog".
Néhány gyakorlati alkalmazás
A tanulmány vége felé közeledve látom, hogy annak nagy része, amit írtam, elemzés és elmélet, és elsőre nem látható, hogy milyen következményei vannak ránk és korunkra nézve. Pedig ettől függetlenül igen gyakorlati szakasz: alkalmazásának több fontos pontja is van.
1. Evangélizációnk során ne csüggedjünk, mert azok, akiket Isten elhív a Jézus Krisztusban való hitre, meg is találják Őt. Ha valakinek el kellett volna csüggednie evangélizációja során, az Pál volt, miközben megpróbálta megszólítani a zsidókat. Pál, Isten pogányokhoz küldött választott hírnöke volt (ApCsel 9,15), mégis mindig a zsidók között kezdte missziós munkáját, és újra meg újra elutasították. A 2.Korintusi levélben leírja, ahogyan a zsidó hatóságok ötször megverték, és hogy miattuk és a pogány vezetők miatt élete állandó veszélyben forgott. (2Kor 11,24 és 26) Később, amikor elvite Jeruzsálembe a pogány gyülekezetek adományát, a fanatikus tömeg rátámadt és szétszaggatták volna, ha a rómaiak nem avatkoznak közbe, hogy megmentsék. A zsidók elutasítása vezetett a bebörtönzéshez is.
Ettől függetlenül Pált ez nem csüggesztette el, mert tudta: arra választota ki őt Isten, hogy minden népnek hirdesse az evangéliumot, és hogy akiket Isten elhív a Jézus Krisztusban való hitre, azok meg is találják Őt. Illés idejében Isten megőrzött hétezer hűséges zsidót. Pál napjaiban Isten egyenként hívott ki magának még sok ezret. Így van ez ma is. Mivel Isten hitre hívja azokat, akiket erre kiválasztott, mi is csüggedés nélkül munkálkodhatunk, és tudhatjuk, hogy ,,fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban." (1Kor 15,58)
2. Óvakodjunk az elbizakodottságtól. Igaz, hogy mindazok, akiket Isten hitre hívott, üdvözülnek, azonban ez nem jelenti azt, hogy mindenki minden fajból, szociális osztályból és felekezetből üdvözülni fog. Illés napjaiban Istennek volt hétezer hívő embere. Viszont volt még sok ezer, sőt sok százezer ember, akik nem engedelmeskedtek Istennek, a Baált imádták és nem üdvözültek. Zsidók voltak. Bár külsőleg a szövetséges néphez tartoztak, nem tartoztak azokhoz, akiket Pál az előzőekben valódi ,,Izráelnek" nevezett. (Róm 9,6) Ábrahám ,,test szerinti" gyermekei voltak, de nem voltak az ,,ígéret fiai", mert nem követték Ábrahám példáját: nem hittek az eljövendő Messiásban.
Azáltal senki sem üdvözült, hogy zsidó volt, bár Pál is elismeri, hogy a judaizmusnak hatalmas előnyei voltak. Ugyanígy azáltal, hogy valaki egy bizonyos keresztyén felekezethez tartozik, önmagában nem megváltóerejű, bár persze ehhez hasonlóan előnyökkel jár, ha egy jó gyülekezetbe tartozunk. Viszont nem szabad a kapcsolatainkra építenünk. A Biblia azt írja: ,,Igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat". (2Pét 1,10) Ez azt jelenti, hogy higgyünk Jézus Krisztusban mint Megváltónkban, és valósággal kövessük Őt mint Urunkat.
Jézus példázatában az öt balga szűz azt gondolta, hogy minden rendben volt, mert meghívták őket a mennyegzőre, elfogadták a meghívást, ,,Úrnak" nevezték Jézust, sőt még várták is a második eljövetelét - de nem álltak ,,készen" amikor jött. (Mt 25,1-13) Vizsgáld meg magad, hogy nem tartozol-e te is közéjük.
3. Bizalmunkat mindannyian Istenbe vessük, aki egyedül népe megváltásának forrása, bevégzője és fenntartója. Micsoda bolondság, ha bármi másbe vetjük bizalmunkat, akár több kisebb dologba is egyszerre! Ha egy zsidó ember, hatalmas lelki örökségének minden lelki áldásával együtt elveszhet, igazán bolondok vagyunk, ha származásunkban, nemzeti hovatartozásunkban, diplomáinkban, cselekedeteinkben vagy (akármilyen furcsának is tűnik) jóindulatunkban bízunk. ,,Az Úré a szabadítás." (Jón 2,9) Csak egyedül Istentől jön a szabadulás. Benne bízzunk, és abban, amit Jézus Krisztusban értünk tett. Tudjuk-e énekelni: Jövök, semmit nem hozva,
Keresztedbe fogózva,
Meztelen, hogy felruházz,
Árván, bízva, hogy megszánsz;
Nem hagy a bűn pihenést:
Mosd le ó, mert megemészt!
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök Kőszál!
4. Soha ne fogadjuk el, és ne is vegyük át a zsidóellenes magatartást vagy cselekedeteket. Ha maga Isten nem vetette el a zsidókat, annak ellenére, hogy hosszú időn keresztül tudatosan vétkeztek ellene, makacsul engedetlenek voltak és hevesen elutasították Őt - ha még ennek ellenére is szereti őket, és terve van velük, hogy nemzeti szinten is meg fogja őket váltani - akkor egyértelmű, hogy ha te és én pogányok vagyunk, nekünk sem szabad elvetnünk őket. Nem szabad elfogadnunk vagy átvennünk a zsidóellenes magatartást. Jézus Krisztus egyházán sok folt van, melyet hosszú történelme során szerzett, de a foltok közül az egyik legszégyenteljesebb és legtragikusabb az, hogy magukat keresztyénnek nevező emberek részt vettek a zsidóüldözésekben. Tudom, hogy nem minden zsidóüldöző volt valódi keresztyén; talán alig voltak közöttük ilyenek. Azonban ez most nem számít. Gyűlölet helyett szeretetre lett volna szükség. Előítéletek helyett megértésre lett volna szükség. Határozzuk el, hogy múltunktól függetlenül keresztyénhez méltóan fogunk gondolkodni és cselekedni - úgy, ahogyan maga Jézus is cselekedett, aki még azok felé is kinyújtotta karjait halálában, akik megfeszítettték őt. Szeretnünk kell minden embert, és személyválogatás nélkül kell közeledni az evangéliummal mindenkihez, amíg Jézus vissza nem jön.
James Montgomery Boice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Isten terve Izráellel |
|
|
|
Címkék: személyválogatás, engedelmeskedtek, valamiféleképpen, jóindulatunkban, istentiszteleti, zsidókeresztyén, megfeszítettték, evangélizációja, származásunkban, evangélizációnk, megkülönböztető, munkálkodhatunk, elgondolkoztató, kapcsolatainkra, elhívatásotokat, fundamentumait, cselekedeteket, bebörtönzéshez, kijelentéseket, alkalmazásának, megvizsgálnunk, következményei, kifürkészhetik, legtragikusabb, hovatartozását, szétszaggatták, számtalanszor, keresztyénhez, ószövetségben, diplomáinkban, szóválasztása, kétféleképpen, csüggesztette, evangéliummal, megváltóerejű, elutasították, negyedik következik, tömör személyes, egyik megközelítés, apostol válaszának, magyarázat szerint, második megközelítés, következő fejezetben, ezzel kapcsolatos, család férfitagjait, rabbi megállította, következő választ, etnikai Izráelnél, sémita szóhoz, nevéből származik, tizenkét törzs, legnagyobb lett, Elvetette-e Isten, John Murray, Jézust Messiásuknak, Paddan Arámban, Délen Benjámin Júdával, Luther Márton, Jeremiás Istent, Jézus Krisztusban, Mivel Isten, Jézus Krisztus, James Montgomery Boice,
|
|
Offline
