|
|
|
2016-06-29 17:02:08, szerda
|
| |
| |
I. Rész
Életemből (folytatás)
Napsütés és felhők
Eme jelentős tapasztalatot követő hetekben boldog, szinte álomszerű állapotban éltem, és örültem beképzelt bűntelenségemnek. Csak egyetlen gondolatom volt, akár munka közben, akár szabad időmben alig gondoltam valami másra, mint arra a csodálatos élményre, amelyet átéltem. Azonban lassanként visszatértem a földre. Akkoriban egy fotóműteremben dolgoztam, ahol a legkülönbözőbb emberekkel találkoztam. Voltak, akik nevettek radikális vallási nézeteimen, mások eltűrték, de voltak olyanok is, akik megértettek. Minden este összejöveteleken voltam, prédikáltam utcán vagy teremben, és hamarosan észrevettem, mint nyilván mások is, hogy bizonyságtételeim lassanként változásokon mentek át. Előzőleg mindig Krisztusra mutattam, és az elveszetteket Hozzá hívogattam. De eleinte szinte észrevétlenül, témám egyre inkább saját élményem lett, és önmagamat állítottam oda példaképül az önfeláldozásra és megszentelődésre. Egyébként ez volt kiemelkedő jellemzője minden "előrehaladott" keresztyén bizonyságtételnek. A hitben kezdők Krisztust dicsőítették - a "megszentelődöttek" önmagukat. Egyik kedvenc énekünk jellemzőbben mutatja ezt, mint bármiféle leírás. Tudomásom szerint még ma is éneklik az Üdvhadsereg köreiben, és megtalálható énekeskönyveikben. Példaképpen csak egyetlen versszakát idézem:
Ismerőseim közt vannak, akik nem élnek szentül,
le nem győzött bűneikkel harcolnak.
Nem készek önmaguk teljes feladására,
különben elnyernék a teljes megváltást.
Szüntelenül csak küzdenek a bűn ellen,
és nem szabadulnak meg kétségektől.
Zúgolódnak az őket körülvevő dolgok miatt.
Áldom az Urat, hogy nem vagyok ilyen!
Elhiszik-e kedves olvasóim, ha azt mondom, hogy én is énekeltem ezt a nem pozitív versikét anélkül, hogy tudtam volna, milyen bűnös büszkeséget fejeztem ki vele? Azt hittem, az a kötelességem, hogy szüntelenül a "teljes megváltás megtapasztalására" mutassak rá, ahogyan azt akkor nevezték. "Ha nem teszel bizonyságot róla, el fogod veszíteni az áldást" - ez volt az általunk vallott egyik alapigazság. Ahogy múlt az idő, kezdtem fölfedezni magamban a vonzódást a gonosz iránt, kivált a szentségtelen gondolatokban. Nagy zavarba kerültem. Amikor tanácsot kértem egyik prédikátorunktól, azt felelte: "Ezek csak kísértések, és a kísértés még nem bűn. Csak azzal vétkezel, ha törekszel a bűnre." Ez a válasz egy időre békességet adott. Úgy véltem, ez kielégítő mentséget ad a bennem levő bukott természet mozgólódására - amelyről azt hittem, hogy már nem lakik bennem. Lassanként azonban egyre mélyebbre süllyedtem, és olyan dolgokat engedtem meg magamnak, amelyektől korábban visszarettentem volna. Sőt, rájöttem, hogy körülöttem mindenki így cselekszik. Az első eksztatikus élmények nem sokáig tartanak. A felindulás eltűnt, és a "megszentelteket" hamarosan alig lehetett megkülönböztetni azoktól a testvérektől, akik "csak" megigazultak voltak. Nem követtünk el durva bűnöket. Ezért bűntelennek tartottuk magunkat. A kívánságokat önmagukban nem tekintettük bűnnek mindaddig, amíg nem ragaszkodtunk hozzájuk. Ezért azután egyszerű volt bebeszélni magunknak, hogy minden rendben.
Szándékosan átsiklom a következő négy év fölött. Ezek lényege a tudatlanság és a boldog szolgálat volt. Fiatal voltam mind éveimet, mind az elnyert kegyelmet tekintve. A bűnről és megszentelődésről alkotott valamennyi gondolatom éretlen és tökéletlen volt. Ezért általában egyszerű volt bűntelennek gondolni magamat, és hinni abban, hogy életemben megvalósul a szentség. Amikor kételyeim támadtak, azokat az ördög kísértésének tartottam. És amikor felreérthetetlenül kiderült, hogy valóban vétkeztem, akkor bebeszéltem magamnak, hogy ezt legalább nem szándékosan tettem, és ez inkább egy rossz gondolat, mint szívem szándékos tévedése volt.
Bűnbocsánatért könyörögtem Istenhez, és kértem, hogy tisztítson meg rejtett hibáimtól. Mindössze tizenhat éves koromban kadét lettem, azaz bekerültem az Üdvhadsereg tisztképző iskolájába. Az egyik gyakorló garnizomban Oaklandben eltöltött próbaidőm alatt olyan nehézségeim voltak, mint soha azelőtt. Túl érzékeny lelkületem miatt nagy szenvedéseket álltam ki az ott uralkodó szigorú fegyelem miatt. Ugyancsak nehézséget okozott a különböző hátterű és műveltségű, a szellemi-lelki életben különböző fokú haladást elért fiatalemberekkel való rám kényszerített intenzív kapcsolat. Nagyon kevés megszentelődést láttam, s azt hiszem, én még kevesebbet mutattam ebből. Összesen öt hónapot töltöttem ott, és ezek közül az utolsó kettőben elveszítettem lábam alól a hit talaját. Olyan borzalmas állapotba kerültem, hogy megszentelődésemről még csak beszélni sem mertem. Kínozott az a gondolat, hogy visszaestem, és attól féltem, örökre elkárhozom, miután korábban olyan boldogító élményeim voltak az Úr jóságával. Két éjjel kiosontam, míg a többiek aludtak, és kerestem az épületen kívül egy magányos helyet, ahol az éjszakát imádságban töltöttem. Könyörögtem Istenhez, ne vegye el tőlem Szentlelkét, hanem újra szabadítson meg a bennem lakó bűntől. Minden alkalommal hitben újra elfogadtam az igazságot, és akkor néhány hétig jobban éreztem magam. De azután kikerülhetetlenül újra elfogtak a kétségek, és egyre töprengtem, abban a tudatban, hogy mind gondolatban, mind szavakban vétkeztem, és gyakran cselekedtem szentségtelen dolgokat, amelyek miatt borzalmas lelkiismeret-furdalásokat éreztem. Végül hadnaggyá avattak. Ismét imádságban töltöttem egy éjszakát, mert tudtam, hogy méltatlan vagyok arra, hogy elmenjek s másokat tanítsak és vezessek, mindaddig, amíg magam is tiszta és szent nem leszek. Az a gondolat, hogy most már szabad vagyok attól a kényszertől, amely alatt oly sokáig álltam, ismét megerősített engem, s így ezúttal viszonylag könnyű volt elhinnem, hogy befejeződött bennem a belső megtisztulás műve, és egyszer s mindenkorra megszabadultam minden testiességtől. Ilyen dolgokban milyen gyorsan hajlamosak vagyunk az önámításra! Ettől kezdve lelkesebb híve voltam a "második élmény" - nek, mint azelőtt bármikor, és még jól emlékszem arra is, hogy milyen buzgón könyörögtem Istenhez: adja meg ezt az áldást szeretett édesanyámnak is, hogy ő is éppoly szent lehessen, mint a fia. Azonban ez a hívő édesanya jól ismerte Krisztust, még mielőtt megszülettem volna, és túlságosan is jól ismerte saját szívét is ahhoz, hogy bűntelenségről beszéljen, jóllehet odaadó, krisztusi életet élt. Örömömet találtam munkámban, amelyet először egy évig, mint hadnagy, majd mint kapitány végeztem. Örömmel tűrtem szükséget és nélkülözést, amelytől ma valószínűleg visszarettennék. Bizonyos voltam abban, hogy tökéletes Isten- és emberszeretet tölti be életemet, és hogy ezáltal megerősítettem saját üdvösségemet. Mégis, ha visszatekintek, mennyi súlyos hibát fedezek fel akkori életemben! Milyen meg nem tört akarat, milyen felületesség és könnyelműség, az Isten Igéje iránti engedelmesség milyen nagy hiánya, milyen önelégültség és beképzeltség! Nos, aki lelkileg ilyen gazdagnak tartja magát, az föltétlenül hiú is.
18-19 éves lehettem, amikor komoly kétségek támadtak bennem, vajon tényleg olyan magas szintet értem el a hitéletben, ahogyan én láttam, és ahogyan az Üdvhadsereg és más megszentelődési mozgalmak az egyedüli igaz keresztyén életnek tartották. Arról, hogy miként jutottam el idáig, itt nem kívánok beszámolni, mivel az nem a nyilvánosságnak szól, de ezek a dolgok csalódásokat és szenvedéseket jelentettek érzékeny jellemem számára, és megmutatták, hogy az óember haláláról szóló tanítás kétség nélkül nyomorúságos iskolás bölcsesség csupán, és hogy a testies gondolkodásmód még mindig lényem részét képezi.
Ezután mintegy másfél évig tartó szüntelen harc következett. Hiába kutattam szívem mélyén, hogy vajon teljesen átadtam-e magamat, és megkíséreltem feladni mindazt, ami csak a legkisebb mértékben is gonosznak vagy kétesnek látszott. Olykor egy teljes hónapra, vagy még hosszabb időre be tudtam beszélni magamnak, hogy most végül is elnyertem az áldást. Azonban néhány hét elteltével mindig jelentkezett valami, ami megmutatta, hogy ez ismét csak illuzió volt.
Nem mertem kitárni szívemet sem munkatársaim, sem a hozzám beosztott katonák előtt. Úgy gondoltam, ha ezt megtenném, azonnal elveszíteném minden befolyásomat rájuk, és visszaesőnek tartanának. Így egészen egyedül és titokban vívtam csatáimat, és valahányszor megszentelődési összejövetelre mentem, előzőleg mindig bebeszéltem magamnak, hogy most végre teljesen átadtam magamat Istennek, és el kellett nyernem a tökéletes megszentelődés áldását. Ezután mindig egy kissé jobban éreztem magamat. Nem is gondoltam arra, hogy ily módon túlságosan is sokat gondolok önmagamról. Akkor még sejtelmem sem volt arról, hogy mennyi képmutatás is van ebben az egész dologban.
Ami kétségbeesésemet még súlyosabbá tette, az a bizonyosság volt, hogy nem egyedül szenvedek az örökös küzdelem alatt. Egy másik, számomra nagyon kedves testvér ugyanilyen kétségeket és szorongásokat mondott el nekem. Nála ez a harc végül a hit dolgában való hajótöréshez vezetett, és a legnemesebb lelkek egyike, akiket csak valaha ismertem, a spiritizmus mélységeibe süllyedt. Adja Isten, hogy ebből a megkötözöttségből kiszabadulva, egy napon újra rátaláljon az Úr kegyelmére.
Kezdtem fölismerni, hogy ez a "megszentődés-tan" a lelki-szellemi roncsok egész sorát hagyja maga mögött. Számos olyan embert láttam, akik e tan miatt a teljes hitetlenségbe estek vissza. És az ok mindig ugyanaz volt: "Mindent megpróbáltam" - mondták. "Láttam, hogy nem megy. Így aztán arra következtettem, hogy a Biblia egész tanítása illuzió, és a vallás tisztán az érzelmek dolga." Sokan mások, köztük jó ismerőseim, lelki betegek lettek, miután éveken át ennek az érzelemvallásnak a mocsarában gázoltak - és az emberek azután azt mondták, hogy a Biblia tanulmányozása zavarta meg őket. Milyen kevéssé sejtették, hogy rettenetes állapotuk oka éppen a bibliaismeret hiánya volt. Teljesen bibliaellenes módon alkalmaztak egyes igehelyeket, amelyeket ráadásul teljesen kiragadtak az összefüggésükből.
Végül annyira szenvedtem már, hogy képtelen voltam bármi munkára. Elhatároztam tehát, hogy feladom a szolgálatot az Üdvhadseregnél, amikor azonban ezt bejelentettem, az ezredesem arra kért, várjak még hat hónapig, mielőtt végleges döntésre jutnék. Javaslatára fölmentettek a csapatnál való szolgálat alól, és olyan megbízatást adtak, amelynél a megszentelődés kérdésével nem kellett foglalkoznom. Azonban gyakran prédikáltam másoknak, noha kínzott a kérdés: vajon a végén nem kárhozom-e el mégis, mivel "törekedjetek a szentségre, amely nélkül senki nem látja meg az Urat". Noha megkíséreltem, sohasem voltam bizonyos benne, hogy eljutottam-e a szentség állapotába. Beszélgettem sokakkal, akiknél az volt a látszat, hogy ez a jó az övék, amely után törekedtem, de csak nagyon kevesen voltak olyanok - ha jobban megfigyelte az ember -, akik meg is tartották, amit megfogadtak. Azt tapasztaltam, hogy az ún. "megszentelődött" emberek állapota éppoly rossz, ha ugyan nem még rosszabb volt, mint azoké, akiket lenéző módon még "csak megigazult" - nak mondtak.
Végül már nem bírtam tovább, és kértem minden aktív szolgálat alól való felmentésemet, és saját kérésemre elküldtek az Oakland melletti Beulah üdülőbe. Legfőbb ideje volt, mert a mögöttem levő öt aktív szolgálati év a mindössze két rövid szünettel, majdnem idegi ronccsá tett. Testileg is teljesen kimerültem, és lelkileg teljesen kétségbeesett állapotban voltam.
Az igehirdetés szolgálatában eltöltött évek után szívemnek már csak egy vágya volt: "Bárcsak tudnám, hol találom meg Őt!" Mivel nem találtam meg Őt, már csak a kétségbeesés sötétsége volt a szemem előtt, ennek ellenére túlságosan is jól ismertem az Ő szeretetét és jóságát ahhoz, hogy teljesen levert legyek.
Folytatjuk
H. A. Ironside |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Megszentelődés |
|
|
|
Címkék: megkülönböztetni, fiatalemberekkel, összefüggésükből, prédikátorunktól, összejöveteleken, kétségbeesésemet, érzelemvallásnak, bűntelenségemnek, megszentelődésre, megszentelődési, nyilvánosságnak, megszentelődött, visszarettennék, visszarettentem, megszentelődést, megszentelteket, bűnbocsánatért, fotóműteremben, következtettem, tanulmányozása, legkülönbözőbb, megszentelődés, önfeláldozásra, megszabadultam, visszatekintek, üdvhadseregnél, gondolkodásmód, megerősítettem, bűntelenségről, összejövetelre, felmentésemet, elveszítettem, kétségbeesett, gondolatokban, előrehaladott, megkíséreltem, csodálatos élményre, fotóműteremben dolgoztam, legkülönbözőbb emberekkel, elveszetteket Hozzá, hitben kezdők, teljes megváltást, őket körülvevő, általunk vallott, gonosz iránt, szentségtelen gondolatokban, időre békességet, bennem levő, első eksztatikus, felindulás eltűnt, kívánságokat önmagukban, következő négy, Könyörögtem Istenhez, Isten Igéje, Adja Isten,
|
|
|
|
|
|
| csodálatos élményre, fotóműteremben dolgoztam, legkülönbözőbb emberekkel, elveszetteket Hozzá, hitben kezdők, teljes megváltást, őket körülvevő, általunk vallott, gonosz iránt, szentségtelen gondolatokban, időre békességet, bennem levő, első eksztatikus, felindulás eltűnt, kívánságokat önmagukban, következő négy, boldog szolgálat, elnyert kegyelmet, ördög kísértésének, rossz gondolat, egyik gyakorló, különböző hátterű, szellemi-lelki életben, utolsó kettőben, többiek aludtak, épületen kívül, magányos helyet, éjszakát imádságban, bennem lakó, belső megtisztulás, áldást szeretett, hívő édesanya, egyedüli igaz, nyilvánosságnak szól, dolgok csalódásokat, óember haláláról, testies gondolkodásmód, legkisebb mértékben, teljes hónapra, hozzám beosztott, tökéletes megszentelődés, kissé jobban, egész dologban, örökös küzdelem, harc végül, legnemesebb lelkek, spiritizmus mélységeibe, megkötözöttségből kiszabadulva, napon újra, lelki-szellemi roncsok, teljes hitetlenségbe, vallás tisztán, érzelmek dolga, mocsarában gázoltak, emberek azután, bibliaismeret hiánya, ezredesem arra, csapatnál való, megszentelődés kérdésével, szentség állapotába, mögöttem levő, igehirdetés szolgálatában, vágya volt, kétségbeesés sötétsége, szemem előtt, megkülönböztetni, fiatalemberekkel, összefüggésükből, prédikátorunktól, összejöveteleken, kétségbeesésemet, érzelemvallásnak, bűntelenségemnek, megszentelődésre, megszentelődési, nyilvánosságnak, megszentelődött, visszarettennék, visszarettentem, megszentelődést, megszentelteket, bűnbocsánatért, fotóműteremben, következtettem, tanulmányozása, legkülönbözőbb, megszentelődés, önfeláldozásra, megszabadultam, visszatekintek, üdvhadseregnél, gondolkodásmód, megerősítettem, bűntelenségről, összejövetelre, felmentésemet, elveszítettem, kétségbeesett, gondolatokban, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
370 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3413
- e Hét: 15124
- e Hónap: 44436
- e Év: 232238
|
|
|
Offline
