|
|
|
2016-07-01 14:04:34, péntek
|
| |
| |
2. Két elveszett fiú
"Egy embernek volt két fia."
Az elveszett ifjabb testvér
Jézus történetét leginkább "A két elveszett fiú" címmel kellene illetnünk. Kétfelvonásos dráma ez, ahol az első felvonás "Az elveszett ifjabb testvér", a második pedig "Az elveszett idősebb testvér".
Az első felvonás egy rövid, ám mellbevágó kéréssel veszi kezdetét. A fiatalabb fiú odamegy az apához, és azt mondja: "Add ki nekem a vagyon rám eső részt!" A korabeli hallgatókat bizonyára elképesztette ez az igény. Nem mintha bármi kirívó lett volna abban, hogy egy fiúgyermek igényt tart a családi vagyon egy részére. Akkoriban az apa halálakor az idősebb fiú kétszer annyit örökölt, mint a többi utód. Ha egy apának két örököse volt, az idősebb a vagyon kétharmadát kapta, a fiatalabb pedig egyharmadot. De ez az osztozkodás csak akkor ment végbe, ha apjuk már meghalt. A történetben viszont a fiatalabb fiú azonnal kéri ki az örökséget, ami óriási tiszteletlenség - mintha azt kérné, haljon meg az apja, miközben az még él. Lényegében azt mondja a fiú, hogy szüksége van az apai örökségre, de nincs szüksége az apára. Az apja mellett élve kiélvezte a családi vagyont, de most már szabadulni szeretne ebből a kapcsolatból. El akar menni. Azonnal. "Add ide, ami az enyém", mondja.
Az apa válasza még megdöbbentőbb, mint a kérés. A kor erősen patriarchális társadalmában a hódolat és tisztelet kifejezése a vének, és különösen a szülők iránt kiemelt jelentőséggel bírt. Egy hagyományos közel-keleti családban a felelet egy ilyen kérésre az lett volna, hogy a fiú azonnal hagyja el a családját, és öröksége csak némi ütlegelés lett volna. De a példázatban az apa semmi ilyet nem tesz. Egyszerűen "megosztotta köztük a vagyont". E gesztus jelentőségét az eredeti görög szó mutatja igazán: a vagyonnak fordított kifejezés görögül bios, ami azt jelenti, "élet". Állhatna itt egy jóval konkrétabb, az anyagi javakra utaló szó - de nem ezt látjuk. Vajon miért?
Az apa vagyonát alapvetően a birtok jelentette, és ahhoz, hogy a földje egyharmadát pénzben kifizethesse, jelentős részét el kellett adnia. A mi mobilis, városias kultúránkban alig értjük már az előző generációk földhöz való viszonyát. Van egy sor az Oklahoma! című híres musicalben, amely körülbelül így szól: "Tudjuk, hogy a földhöz tartozunk; a föld, melyhez tartozunk, hatalmas!" Vegyük észre, nem úgy szól a szöveg, hogy "hozzánk tartozik a föld", hanem hogy mi tartozunk hozzá! Ez remekül összefoglalja, hogy régen az emberek identitását milyen nagy mértékben meghatározta a földjük, a lakhelyük. A föld egy részét elveszíteni azt jelentette, hogy önmaguk egy részét, és ezzel együtt a közösségben betöltött szerepüket vesztették el. Ismerünk történeteket nagy hatalmú, sikeres cégvezetőkről, akik karrierjüket hátrahagyva segítségre szoruló, sérült gyermeküknek szentelték idejüket. Ez persze nem ugyanaz, mint amit az apa tesz, mégis arra hasonlít.
Úgyhogy a fiatalabb fiú valójában azt kéri az apjától, hogy a saját életét szakítsa részekre. Az apa pedig megteszi ezt, mivel szereti gyermekét. Jézus hallgatóinak többsége sose hallott olyan közel-keleti családfőről, aki ilyet tett volna. Az apa türelemmel elviseli, hogy veszít megbecsültségéből, és hogy a fia visszautasítja a szeretetét. Mi általában dühvel válaszolunk a visszautasításra, bosszút állunk, és bármit megteszünk, csak hogy kevésbé szeressük a tőlünk elfordulót - hogy ne fájjon annyira az elutasítás. De az apa nem szűnik meg szeretni a fiát, elviseli a fájdalmat.
A fiatalabb fiú terve
Az első felvonás második jelenetéhez érkeztünk. A fiatalabb fiú ,,távoli vidékre" megy, és mindenét elherdálja rendezetlen életvitele miatt. És mikor szó szerint lezuhan a sárba, a disznókhoz, akkor ,,magába száll", és kigondol egy tervet. Azt ötli ki, hogy első lépésként visszamegy az apjához, és elismeri: hibázott és elvesztegette a jogot, hogy a fiának nevezze magát. Másodjára pedig ezt fogja mondani az apjának: ,,Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy!"
Érdekes ez az utóbbi kérés. A szolgák a birtokon dolgoztak és ott is éltek. Ám a béresek olyan kézművesek, iparosok voltak, akik a környező falvakban éltek, és fizetséget kaptak. Sok értelmező szerint ez volt a fiú stratégiája: szégyent hozott a családjára, és így az egész közösségre; halott lett a szemükben, ahogy az apa is mondta. A rabbik tanítása szerint a bocsánatkérés nem elég, ha valaki a közösségi normák ellen vétett - teljes helyreállításra volt szükség. A fiú azt készült elmondani: ,,Apám, tudom, hogy nincs jogom visszatérni a családba. De ha egy béresednek lehetek az inasa, akkor kitanulom nála a mesterséget, kereshetek, és elkezdhetem visszafizetni az adósságomat." Ez volt a terv. Ott, az ólban el is gyakorolja, amit mondani készül. Amikor késznek érzi magát a találkozásra, elindul hazafelé.
Elérkeztünk az első felvonás harmadik, egyben utolsó jelenetéhez, amely igen drámai. A visszatérő kisebbik fiú a szülői ház közelébe ér. Az apja meglátja és odafut - odafut hozzá! A tiszteletreméltó közel-keleti patriarchák sohasem szaladtak. Az asszonyok, a gyerekek, a fiatalemberek futkoshattak, a családfő, a közösség oszlopa, a birtok ura nem! Nem kaphatta fel a köntösét, nem mutogathatta csupász lábait, mint egy kisfiú. Ez az apa mégis így cselekszik. Odafut a fiához, habozás nélkül kimutatja érzéseit, nyakába borul és megcsókolja.
Ez mélységesen meglephette a fiút. Zavartan próbálja előadni saját kis üzleti tervét a dolgok helyrehozataláról. De az apja közbevág, és nemcsak hogy figyelmen kívül hagyja a begyakorolt beszédet, hanem ellentmond neki: ,,Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá", utasítja a szolgáit. De mit is mond ezzel valójában? A legszebb ruha az apa saját köntöse volt. Ez pedig eltéveszthetetlen jele annak, hogy a fiú visszakapta helyét a családban. Valójában ezt mondja az apa: ,,Nem fogom megvárni, míg visszafizeted az adósságod, nem fogom kivárni, míg megfelelőképp megalázkodsz. Nem kell megdolgoznod azért, hogy visszakerülj a családba, mert én egyszerűen visszafogadlak. Eltakarom meztelenségedet, szegénységedet, rongyaidat az én tisztességem és dicsőségem köntösével."
Az apa utasítja a szolgáit, hogy ünnepi lakomát készítsenek, s a ,,hízott borjú" legyen a fő fogás. Az akkori társadalomban az étkezések többnyire nem tartalmaztak húst, mert az igen drága csemege volt. A húst a különleges alkalmakra, ünnepségekre tartogatták. De a húsfélék közül is a legdrágább a hízott borjú volt. Úgyhogy efféle lakomára a lehető legritkábban került sor, és általában az egész falut meghívták rá. Gyorsan terjedtek a hírek, és hamarosan igazi lakomával, zenével és tánccal ünnepelték a kisebbik fiú visszafogadtatását az életbe, a családba és a közösségbe.
Micsoda jelenet! De az apának a második felvonásban még foglalkoznia kell az idősebb fiú sokkal bonyolultabb és mérgezőbb lelkiállapotával is. Már az első felvonás kihívást intéz az idősebb fiú gondolkodásmódja ellen zavarba ejtő üzenetével: Isten szeretete és megbocsátása minden bűnt képes eltörölni, helyreállítani. Nem számít, ki vagy és mit tettél. Nem számít, hogy szándékosan nyomtál el embereket, vagy öltél. Nem számít, hogy mennyit kínoztad önmagad. A kisebbik fiú tudta, hogy az apja háza ,,bővelkedik kenyérben" - aztán pedig megértette, hogy kegyelemben is bővelkedik. Nincs olyan rossz, amit az apa szeretete meg ne bocsátana és be ne takarna - nincs bűn, amelyen kegyelme ne kerekedne felül.
Az első felvonás tehát azt mutatja meg, milyen tékozlóan árad Isten kegyelme. Jézus történetében a szerető apa még azelőtt borul fia nyakába, hogy az rendbe hozhatná az életét és bebizonyíthatná, hogy a szíve megváltozott - sőt, még azelőtt, hogy elmondhatná a bűnbánati beszédét. Semmi sem érdemesít az Isten jóakaratára, a szánom-bánom töredelem sem. Az Atya szeretete és elfogadása teljességgel ingyenes.
Minden szépsége mellett az első felvonás nem állhat önmagában. Sok magyarázó jut arra, csupán az elejére összpontosítva, hogy a példázat ellentmond a hagyományos keresztyén tanításnak. ,,Nézzétek - mondják -, itt szó sincs jóvátételről, a bűnért való engesztelésről. Nincs szükség megfeszített üdvözítőre, aki megfizet a bűnért. Isten az univerzális szeretet Istene, aki feltétel nélkül fogad el mindenkit." De ha ez volna az üzenet, Jézus itt meg is állna a történetben. De nem tett így, mert nem erről van itt szó. Míg az első felvonás Isten feltétlen kegyelméről szól, addig a második ennek a kegyelemnek az árát mutatja meg, és elvezet a történet valódi csúcspontjához.
Az elveszett idősebb fiú
Amikor az idősebb testvér meghallja a szolgáktól, hogy az öccse visszatért és az apjuktól újra helyet kapott a család kebelében, éktelen haragra gerjed. Most ő készül megszégyeníteni az apját. Nem akar részt venni a közös lakomán, amely minden valószínűség szerint a legnagyobb, amelyet az apja valaha is rendezett. A báty kint áll, ezzel pedig mindenki előtt kinyilvánítja, hogy nem bízik apja döntéseiben. Rákényszeríti az apát, hogy az maga menjen ki érte, a fiáért - ez pedig meglehetősen lealacsonyító a birtok ura és a hatalmas ünnep szervezője számára. Az apa érvekkel próbálja rávenni idősebb fiát, hogy menjen be, de az nem enged.
Miért annyira haragos a báty? Különösen bosszantja az egész esemény költségessége. Azt mondja: "Te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal - neki pedig egy borjút adsz?" A hízott borjú persze csak egy szimbólum, hisz amit az apa tesz, összehasonlíthatatlanul többe kerül, mint egy borjú. A családba való visszafogadással a kisebbik fiút újra örökössé teszi, aki megint igényt tarthat az immár megcsappant vagyon egyharmadára. Ez pedig felfoghatatlan a bátyja számára. Oszt és szoroz. "Halálra dolgoztam magam, megküzdöttem mindenért, amim van, de az öcsém semmit sem tett, hogy vagyona legyen, csak azt érdemelte ki, hogy elkergessék - te pedig elpazarolod rá a vagyonod! Hol itt az igazság?!" Ezért hivatkozik az idősebb fiú szerzett érdemeire. "Én sose voltam engedetlen! Nekem jogaim vannak - mondja. -Megérdemelném, hogy tanácskozz velem, mielőtt cselekszel! Nincs jogod egyoldalúan dönteni!" S így az idősebb fiú haragja oda vezet, hogy még jobban megbántja az apját. Nem azzal a tisztelettel fordul hozzá, ami abban a kultúrában az alárendeltek részéről megillette a feljebbvalókat, különösen a nyilvánosság előtt. Nem mondja azt, hogy "Nagyrabecsült apám", hanem csak ennyit: "Látod...!" Ami körülbelül azzal egyenértékű, hogy "na, ide figyelj!". Egy olyan kultúrában, ahol az idősebbek iránti tisztelet, hódolat alapvető követelmény volt, ez a viselkedés égbekiáltó. Ennek a mai megfelelője mondjuk egy olyan memoár lenne, amelyben egy fiú mindenféle megalázó dolgot ír az apjáról, és ezzel tönkreteszi annak hírnevét és karrierjét.
És elérünk a végkifejlethez. Hogyan válaszol az apa az idősebbik fiú nyílt lázadására? Mit fog tenni? Mások az ő helyében egyből kitagadták volna a fiút. Ehelyett az apa lenyűgöző gyöngédséggel felel. "Fiam - így kezdi -, noha nyilvánosan megsértettél, mégis azt akarom, legyél együtt velünk az ünnepen. Nem tagadom ki az öcsédet, és téged sem foglak. Nyeld le büszkeséged, és lépj be! Te döntesz, jössz-e vagy sem." Ez meglepően nagylelkű és igen drámai megszólalás.
Jézus hallgatósága izgatott - egyesül-e a család, visszaáll-e a szeretet, az egyetértés? Kibékülnek-e a testvérek? Meglágyítja-e az idősebbik fiú szívét az apja nagyvonalúsága, és megbékül-e vele?
Amint ezek a gondolatok átcikáznak rajtunk, a történet véget is ér. Miért nem mondja meg Jézus, hogy mi lett a vége? Azért, mert a célközönsége a farizeusok voltak, vagyis az idősebb testvérek. Jézus az ellenfeleit szólítja meg. De mivel? Erre majd a következő fejezetekben kapunk választ, amikor áttekintjük Jézus mondandójának főbb pontjait. Röviden összefoglalva: mindazt, amit az emberek Isten megközelítéséről gondolni szoktak, Jézus ebben a példázatban felülírja. Újradefiniálja a bűnt - azt, hogy mit jelent elveszettnek lenni, és mit jelent megtaláltatni. (folytatjuk)
Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A tékozló Isten... |
|
|
|
Címkék: tiszteletreméltó, lelkiállapotával, gondolkodásmódja, visszafogadással, megközelítéséről, visszautasításra, meztelenségedet, bebizonyíthatná, helyreállításra, tiszteletlenség, megszégyeníteni, felfoghatatlan, összpontosítva, csúcspontjához, visszautasítja, engesztelésről, nagyvonalúsága, szegénységedet, újradefiniálja, feljebbvalókat, visszafogadlak, végkifejlethez, helyreállítani, bocsánatkérés, visszafizetni, összefoglalja, rákényszeríti, lealacsonyító, visszafizeted, nagyrabecsült, mondandójának, megtaláltatni, társadalmában, megérdemelném, megfelelőképp, összefoglalva, embernek volt, elveszett ifjabb, első felvonás, második pedig, elveszett idősebb, korabeli hallgatókat, fiúgyermek igényt, családi vagyon, többi utód, vagyon kétharmadát, fiatalabb pedig, osztozkodás csak, történetben viszont, apai örökségre, apja mellett, családi vagyont, Timothy Keller,
|
|
|
|
|
|
| embernek volt, elveszett ifjabb, első felvonás, második pedig, elveszett idősebb, korabeli hallgatókat, fiúgyermek igényt, családi vagyon, többi utód, vagyon kétharmadát, fiatalabb pedig, osztozkodás csak, történetben viszont, apai örökségre, apja mellett, családi vagyont, szülők iránt, hagyományos közel-keleti, ilyen kérésre, lett volna, eredeti görög, vagyonnak fordított, jóval konkrétabb, anyagi javakra, birtok jelentette, földje egyharmadát, előző generációk, földhöz tartozunk, emberek identitását, részét elveszíteni, közösségben betöltött, saját életét, tőlünk elfordulót, fiának nevezze, utóbbi kérés, birtokon dolgoztak, béresek olyan, környező falvakban, egész közösségre, rabbik tanítása, közösségi normák, béresednek lehetek, visszatérő kisebbik, apja meglátja, tiszteletreméltó közel-keleti, fiatalemberek futkoshattak, közösség oszlopa, dolgok helyrehozataláról, apja közbevág, begyakorolt beszédet, legszebb ruhát, legszebb ruha, akkori társadalomban, étkezések többnyire, igen drága, különleges alkalmakra, húsfélék közül, hízott borjú, lehető legritkábban, egész falut, második felvonásban, apja háza, rendbe hozhatná, szíve megváltozott, bűnbánati beszédét, szánom-bánom töredelem, elejére összpontosítva, példázat ellentmond, hagyományos keresztyén, bűnért való, univerzális szeretet, második ennek, árát mutatja, történet valódi, idősebb testvér, öccse visszatért, apjuktól újra, család kebelében, közös lakomán, apja valaha, báty kint, maga menjen, hatalmas ünnep, egész esemény, borjút adsz, családba való, kisebbik fiút, immár megcsappant, bátyja számára, öcsém semmit, tisztelettel fordul, alárendeltek részéről, nyilvánosság előtt, olyan kultúrában, idősebbek iránti, viselkedés égbekiáltó, olyan memoár, apja nagyvonalúsága, gondolatok átcikáznak, történet véget, farizeusok voltak, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
370 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6108
- e Hét: 17819
- e Hónap: 47131
- e Év: 234933
|
|
|
Offline
