|
|
|
2016-07-02 17:51:32, szombat
|
| |
| |
I. Rész
Életemből (folytatás)
A harc vége (folytatás)
A szabadulás végül egészen váratlan módon következett be. Egy hadnagynőt, aki nálam mintegy tíz évvel idősebb volt, a Rock Springs-i otthonból hozzánk hoztak, mert úgy látták, hogy hamarosan meg fog halni tuberkulózisban. Kezdettől fogva teljes figyelmemet magára vonta, és kedves barátom lett az Úrban. Mártírt láttam benne, aki életét áldozta a szenvedő világért. Sokszor beszélgettem vele, és pontosan megfigyelhettem. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy az egész üdülőben ő az egyetlen igazán megszentelt életű asszony.
Elképzelhető a csodálkozásom, amikor éppen ez a nőtestvér néhány héttel később egy barátnőjével eljött hozzám, és arra kért, olvassak fel nekik valamit. Azt mondta: "Hallottam, hogy maga mindig Isten dolgaival foglalkozik, és szükségem van segítségére." Szólni sem tudtam az elképedéstől: éppen én legyek az, aki neki segítséget nyújt! Én, aki túlságosan is jól ismertem saját szívem nyomorult állapotát, ugyanakkor mélyen meg voltam győződve, hogy az a nőtestvér a Szentlélekben bírja a tökéletességet. Amikor jöttek, éppen Lord Byron: "Chide Harod" - ját olvastam. És most éppen én foglalatoskodjam szent dolgokkal!
Ez a föltevés túl kellemetlennek és fantasztikusnak tűnt előttem, mint valami komédia, mindez az egymással való összehasonlítgatás, s ahogyan újra meg újra kölcsönösen ámítgattuk egymást. Gyorsan félretettem könyvemet, és föltettem magamnak a kérdést: mit olvassak? Isten gondviselése következtében pillantásom egy traktátusra esett, amelyet anyám néhány éve kezembe nyomott, de amelyet mindig féltem elolvasni, mert úgy gondoltam, csak még jobban összezavar engem, annyira tartottam mindentől, amin nem volt található az Üdvhadsereg jelzése. Hirtelen ösztönzésre ezt vettem elő, és azt mondtam: "Ebből fogok felolvasni. Igaz, nem egyezik a mi tanításunkkal, ennek ellenére érdekes lehet." És olvasni kezdtem, oldalról oldalra, anélkül, hogy sok figyelmet szenteltem volna az olvasottaknak, csak abban reménykedtem , hogy valamiképpen megvigasztalhatom és megnyugtathatom ezt a haldokló nőtestvért. Ez az írás különösképpen a természeti ember romlottságát tárgyalta. Megmagyarázta a Krisztus halála által való szabadulást. Ezután részletesen írt a hívő ember kettős természetéről, és örök üdvbizonyosságáról. Ez nevetségesnek és abszurdnak tűnt számomra. A traktátus utolsó része próféciával foglalkozott. Ezt azonban már nem olvastuk el. Egészen megrémültem, amikor a traktátusnak kb. a felénél J. hadnagynő felkiáltott: "Kedves kapitányom, gondolja, hogy mindaz, amit most olvas nekünk, igaz? Bárcsak tudnék benne hinni, mert akkor békességben halnék meg!" Csodálkozva kérdeztem? "Csaknem gondolja azt, hogy így, ahogyan van, nem halhat meg békességben? hiszen meg van mentve és meg van szentelve, és olyan élménye volt, amely után én éveken át vágyodtam, és most fél a haláltól?" "Olyan boldogtalan vagyok" - felelte a nőtestvér. "Nem mondhatja rólam, hogy megszentelt vagyok. Nem is tudom ezt elérni. Évről évre harcoltam érte, és mégsem sikerült soha erre az állapotra eljutnom. Ezért akartam magával beszélni, mert bizonyos voltam benne, hogy már elérte ezt az állapotot, és segíteni tud nekem." Csodálkozva néztünk egymásra, és amikor rádöbbentünk a helyzet nevetséges, ugyanakkor tragikus voltára, hisztérikus nevetésben törtem ki, ő pedig ugyanolyan hisztérikus zokogásban. Így szóltam: "De hát mi van velünk mindnyájunkkal? Senki nincs, aki jobban megtagadta volna magát Krisztusért, mint itt mi. Szenvedünk, gyötörjük magunkat, és majd tönkremegyünk abban a kísérletezésben, hogy Isten akaratát teljesítsük; és mégis, egyikünknek sincsen tartós békessége. Időnként boldogok vagyunk, örvendezünk az összejöveteleinken, de egyikünk sem tudja, végül is hová vezet ez az egész."
"Úgy gondolja, az a baj, hogy túlságosan ráhagyatkozunk saját erőfeszítéseinkre? - kérdezte. - Meglehet, hogy miközben Krisztusban bízunk, és abban, hogy Ő megváltott, ugyanakkor azt hisszük, hogy ezt a megváltást saját hűségünkkel kell megtartanunk?"
"De ha másként gondolkodnánk - szakítottam félbe -, akkor ajtót nyitnánk minden lehetséges bűn számára."
Így beszélgettünk tovább, míg végül kimerülten felállt, hogy menjen, előzőleg azonban még megkérdezte tőlem, eljöhet-e néhány más testvérrel a következő este, hogy még egyszer elolvassuk együtt ezt a könyvecskét, és beszélgessünk róla. Ebben nagyon is szívesen beleegyeztem.
Mindkettőnk számára, mind J. hadnagynő számára, mind számomra ez az este és a beszélgetés, amelyet állapotunkról folytattunk, a szabadulás kezdetét jelentette. Nyíltan megvallottuk egymásnak a jelenlévő nőtestvér előtt, hogy nem vagyunk teljesen megszenteltek. És elkezdtük komolyan kutatni segítségért a Szentírásban. Félretettem minden nem keresztyén olvasmányomat, hogy semmi se térítsen el a gondos, imádságos bibliatanulmányozástól. Beláttuk, hogy magunkban kerestük a megszentelődést, ahelyett hogy kívülről vártuk volna a segítséget. Felismertük, hogy ugyanaz a kegyelem, amely megmentett bennünket, továbbra is hordozni képes. Halványan sejtettük, hogy valóban mindent Krisztustól kell várnunk, mert különben nem lehet a legcsekélyebb reménységünk sem.
Számos kérdés zavart és nyugtalanított bennünket. Láttuk, hogy abból, amit hittünk, sokminden nyilvánvalóan ellentmond Isten Igéjének. De még sokkal többet nem értettünk meg, mert az addig vallott tanok valósággal foglyul ejtették lelkünket. Tanácstalanságomban fölkerestem azt a prédikátort, akiről tudtam, hogy közössége van az általunk olvasott traktátus szerzőjével. Nagy nyereséggel hallgattam két ízben az igehirdetését. Azonban még nagy volt bennem a zűrzavar, bár lassanként kezdtem ismét szilárd talajt érezni lábam alatt. Lassanként áthatott engem az az igazság, hogy hitre jutásommal valamennyi áldás, mint amilyen a szentség, a tökéletes szeretet és tisztaság, Krisztusban az enyém lett, és az enyém is marad, mert Isten kegyelmében nekem ajándékozta őket. Reménységemet az álnok emberbe vetettem, miközben mindenem megvolt abban az egyetlen Emberben, aki mindezt megszerezte számomra! Azonban hosszú hetekbe került, amíg ezt be tudtam látni.
Egy másik, sokaknak áldásul szolgáló könyvecske is nagy segítséget jelentett mindkettőnknek. Már maga a címe is örömet szerzett: "Védettség, biztonság, öröm" (magyarul: Evangéliumi Kiadó). Más iratok is a kezembe kerültek, és buzgón olvastam azokat. Minden megadott igehelyet kikerestem, összehasonlítottam őket a párhuzamos helyekkel, valamint a hasonló vagy ellentétes részletekkel. Ugyanakkor naponta Istenhez könyörögtünk: mutassa meg nekünk igazságát. J. testvérnő hamarabb ismerte föl, mint én. Teljes világosságot nyert, amikor felismerte, hogy mindörökre össze van kötve Jézus Krisztussal, a Fővel, és mint szőlővesszőnek, örök élete van a Szőlőtőn. Öröme nem ismert többé határokat, és attól az órától kezdve egészségi állapota is javult, úgyhogy azután még hat évig élt. Végül megtért Urához, miután felőrlődött élete a fáradozásban, hogy másokat Krisztushoz vezessen. Sokakban talán csalódást támaszt, hogy mindvégig hű maradt a ,, hadsereg"-hez. Az volt (nézetem szerint hamis) meggyőződése, hogy helyén kell maradnia, hogy ott hirdesse az immár megtalált igazságot. Halála előtt azonban megbánta ezt az elhatározását. Utolsó szavai, amelyeket nekem és egy jelenlevő testvérnek mondott, ezek voltak: ,,Mindenem megvan Krisztusban, ebben bizonyos vagyok. De bárcsak hívebb lettem volna a Gyülekezettel, mint Krisztus Testével kapcsolatos igazsághoz. Félrevezetett a buzgóságom, amelyről azt hittem, Istentől való, és most már késő engedelmeskedni."
Négy nappal azután, hogy ő oly világosan fölismerte az igazságot, nekem is eloszlott minden kétségem és félelmem, és megtaláltam beteljesedésemet Krisztusban. Lehetelennek láttam, hogy továbbra is azon a helyen maradjak, ahol voltam. Egy héten belül elhagytam azt az egyetlen emberi szervezetet, amelyhez, mint keresztyén valaha is tartoztam, és azóta nem ismerek más főt, mint egyedül Krisztust , és egyetlen más testet sem, mint a Gyülekezetet, amelyet Ő megváltott drága vérével. Vidám és boldog évek következtek, és ha visszatekintek az útra, amelyen Isten végigkísért, csak hálás lehetek mérhetetlen nagy kegyelméért, amellyel megszabadított az önvádaktól, és fölismertette velem, hogy a tökéletes szentség és a tökéletes szeretet nem bennem található, hanem csak Jézus Krisztusban.
Egész további életem során egyre többet tanultam; minél többet foglalkozik szívem Krisztussal, annál jobban megtapasztalom a bűn hatalmából való gyakorlati szabadulást, és annál jobban fölismerem, mit jelent az, hogy az Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a Szentlélek által, amely adatott nekünk, mint az eljövendő dicsőség záloga. Mióta megszabadultam a bilincsektől, azóta olyan szabadságot és örömet találtam, amelynek létezését a földön lehetetlennek tartottam. És most már van bennem bátorság, hogy erről az igazságról másoknak is beszéljek, hogy azok is elfogadják azt, és ez a bátorság erős ellentétben áll, a múlt bizonytalanságával.
A könyv második felében valamivel részletesebben szeretném kifejteni azt az igazságot, amely engem megszabadított, de még mielőtt saját megtapasztalásaimról szóló részt befejezném, hadd közöljem néhány megfigyelésemet a megszentelődési mozgalommal kapcsolatban.
Folytatjuk
H. A. Ironside |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Megszentelődés |
|
|
|
Címkék: beteljesedésemet, foglalatoskodjam, tuberkulózisban, engedelmeskedni, megszentelődést, következtetésre, megfigyelhettem, fantasztikusnak, megszentelődési, megfigyelésemet, kísérletezésben, megnyugtathatom, megszabadított, kellemetlennek, megtapasztalom, mindnyájunkkal, megszabadultam, részletesebben, tökéletességet, nyugtalanított, ráhagyatkozunk, szőlővesszőnek, mindkettőnknek, visszatekintek, megszenteltek, állapotunkról, nevetségesnek, gyülekezettel, csodálkozásom, tanításunkkal, legcsekélyebb, elhatározását, szentlélekben, félrevezetett, tönkremegyünk, nyilvánvalóan, harc vége, szabadulás végül, szenvedő világért, következtetésre jutottam, egész üdülőben, egyetlen igazán, nőtestvér néhány, barátnőjével eljött, egymással való, traktátusra esett, haldokló nőtestvért, írás különösképpen, természeti ember, hívő ember, traktátus utolsó, állapotra eljutnom, Rock Springs-i, Lord Byron, Chide Harod, Isten Igéjének, Evangéliumi Kiadó, Jézus Krisztussal, Krisztus Testével, Jézus Krisztusban,
|
|
|
|
|
|
| harc vége, szabadulás végül, szenvedő világért, következtetésre jutottam, egész üdülőben, egyetlen igazán, nőtestvér néhány, barátnőjével eljött, egymással való, traktátusra esett, haldokló nőtestvért, írás különösképpen, természeti ember, hívő ember, traktátus utolsó, állapotra eljutnom, helyzet nevetséges, megváltást saját, következő este, szabadulás kezdetét, jelenlévő nőtestvér, legcsekélyebb reménységünk, addig vallott, általunk olvasott, tökéletes szeretet, enyém lett, álnok emberbe, egyetlen Emberben, kezembe kerültek, párhuzamos helyekkel, hasonló vagy, órától kezdve, immár megtalált, jelenlevő testvérnek, helyen maradjak, héten belül, egyetlen emberi, tökéletes szentség, eljövendő dicsőség, földön lehetetlennek, igazságról másoknak, bátorság erős, könyv második, megszentelődési mozgalommal, beteljesedésemet, foglalatoskodjam, tuberkulózisban, engedelmeskedni, megszentelődést, következtetésre, megfigyelhettem, fantasztikusnak, megszentelődési, megfigyelésemet, kísérletezésben, megnyugtathatom, megszabadított, kellemetlennek, megtapasztalom, mindnyájunkkal, megszabadultam, részletesebben, tökéletességet, nyugtalanított, ráhagyatkozunk, szőlővesszőnek, mindkettőnknek, visszatekintek, megszenteltek, állapotunkról, nevetségesnek, gyülekezettel, csodálkozásom, tanításunkkal, legcsekélyebb, elhatározását, szentlélekben, félrevezetett, tönkremegyünk, nyilvánvalóan, olvasmányomat, természetéről, megmagyarázta, következtében, reménységemet, beszélgessünk, beszélgettünk, igehirdetését, olvasottaknak, különösképpen, fölismertette, lehetetlennek, gondolkodnánk, meggyőződése, gondviselése, romlottságát, elképzelhető, bilincsektől, rádöbbentünk, szentírásban, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
103 db bejegyzés |
| e év: |
365 db bejegyzés |
| Összes: |
35930 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2884
- e Hét: 5256
- e Hónap: 34568
- e Év: 222370
|
|
|
Offline
