|
2016-07-04 11:19:57, hétfő
|
| |
| |
Minden Istentől: Összefoglalás
Textus : Római levél 11,7-10 : ,,Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek: A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig. Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá. Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkorra görbítsd meg."
Van egy történet egy rabbiról, aki megpróbálta egy nem zsidónak elmagyarázni, hogyan gondolkoznak a zsidók. ,,Megmutatom, hogyan gondokodik egy zsidó" - mondta. ,,Válaszolj nekem három kérdésre. Az első a következő: két ember leesik a kéményen. Az egyik tisztán jön ki, a másik piszkosan. Melyikük mosakszik meg?"
,,Ó, ez könnyű" - mondta a nem zsidó férfi. ,,Hát persze, hogy az, aki piszkos."
,,Nem" - válaszolta a rabbi. ,,Amikor kimásznak a kéménylyukból, egymásra néznek, és aki piszkos, ránéz a barátjára, és amikor látja, hogy az tiszta, azt feltételezi, hogy ő is tiszta. Éppen ezért nem csinál semmit. A tiszta fog megmosakodni, mivel amikor a másikra néz, azt látja, hogy az piszkos, és ezért azt hiszi, hogy ő is piszkos."
,,A második kérdés: két ember leesik a kéményen. Az egyik tisztán jön ki, a másik piszkosan. Melyikük mosakszik meg?"
,,De hiszen ez ugyanaz a kérdés" - mondta a nem zsidó férfi.
,,Dehogyis" - válaszolt a rabbi. ,,Ez egy teljesen más eset."
,,Hát, akkor szerintem a tiszta."
,,Megint csak nem" - mondta a rabbi. ,,A piszkos fog megmosakodni, mivel amikor ránéz a kezére, látja, hogy piszkos. Elmegy és megmosakszik. Egyértelmű, nem?"
,,Akkor nézzük a harmadik kérdést: két ember leesik a kéményen. . ."
,,Ez már megint ugyanaz a kérdés" - mondta a nem zsidó férfi.
,,Nem, dehogyis" - válaszolt a rabbi. ,,Teljesen más. Mi a válasz?"
,,Nem tudom" - mondta a nem zsidó férfi.
,,Egyikük sem mosakszik meg, mivel a történet önmagában képtelenség. Hogyan létezik, hogy két ember leesik a kéményen, és egyikük tisztán jön ki, a másik pedig piszkosan?"
Emiatt a gondolkozásmód miatt mondják a zsidók, hogy két zsidónak legalább háromféle véleménye van.
Nem tudom, mennyire igaz ez a történet és ez a mondás. De akár lehet általánosságban ezt mondani a zsidókról, akár nem, Pál apostolra egészen biztosan nem volt ez igaz. Buzgó zsidó volt, és alaposan átgondolta, amit leírt. Pál sohasem vallott kétféle véleményt, és az evangéliummal kapcsolatos egyetlen véleményét a Római levélben kérlelhetetlen és cáfolhatatlan logikával tárja elénk.
A következőkben foglaljuk össze ennek a tanításnak egy részét.
Az összefoglalás ideje
A jó tanár tudja, mikor mondott el elegendő mennyiségű információt, és mikor jött el az összefoglalás ideje, és mivel Pál jó tanító volt, úgy tűnik, tudta, hogy levelében pontosan ezen a ponton jött el az ideje az összefoglalásnak. A Róm 11,7-10 erről szól. Ezek a versek összefoglalják, hogy miről írt Pál eddig a 9-11. fejezetekben.
Miről is írt?
Először is, ott van a kiválasztásról szóló tanítás. A 9. fejezetben vezeti be a témát, ahol azt bizonyítja, hogy Istennek az üdvösséggel kapcsolatos terve nem vallott kudarcot, bár a zsidók többsége elutasította az evangéliumot, akiket Isten már korábban kiválasztott az üdvösségre, azok valóban üdvözülnek. Később a 11. fejezetben példákat sorolt fel erre, jelezve, hogy ő maga is a kiválasztottak közé tartozik, és Illés idejében hétezer ember volt, akik ugyanebbe a csoportba tartoztak.
Másodszor, ott van az elvettetésről szóló tanítás, mely szerint Isten magukra hagyja azokat, akik nem üdvözülnek; mindenható voltában úgy határozva, hogy nem választja ki őket az üdvösségre. A Róm 10-ben Pál hosszan bizonyítja, hogy ez nem csökkenti az elvetettek bűnét, mivel továbbra is felelősek maradnak a tetteikért, többek között a hitetlenségükért is, és bűnös cselekedeteik alapján ítéltetnek meg.
Harmadszor, beszél arról, hogy miért utasítják el az emberek az evangéliumot. A zsidó nép Pál elsődleges példája, mivel ezekben a fejezetekben a hitetlen Izráel sorsával foglalkozik. Ettől függetlenül ugyanez vár mindenkire Krisztus nélkül. Az emberek azért utasítják el az evangéliumot, mert saját igazságukat akarják bebizonyítani, és nem akarják elismerni az isteni igazságot. Erről Pál a 10. fejezetben beszél.
Negyedszer, az a tanítás, hogy Isten előre megmondta, Izráel teljesen el fogja utasítani Krisztust, éppen ezért nem volt számára meglepő, amikor ez bekövetkezett, és nem adta fel tervét. A Róm 9-ben Pál négy különböző helyről idéz az Ószövetségből ennek bizonyítására: Hós 2,23; 1,10; Ézs 10,22-23; 1,9. A Róm 11,8-10-ben még két további helyről idéz: a 8. vers az 5Móz 29,4 és az Ézs 29,10 mondanivalóját ötvözi, a 9-10. versekben pedig a Zsolt 69,22-23-at idézi.
A kegyelem egyenlő a kiválasztással
Azonban Pál összefoglalói nem csupán egyszerű összefoglalók. Bár összegzik az addig elhangzottakat, még azzal is a gondolatmenetét viszik tovább. Ebben az esetben az apostol összefoglalója a kiválasztás tanítását hangsúlyozza, és ezáltal tekintetünket a kiindulópontra irányítja.
Robert Haldane a 7. versben levő tanításról a következőket mondja: ,,Hogyan lehetne összefoglalni mindazt, amit eddig mondott az apostol? A következőképpen: Izráel népe nem jutott el a törvény szerinti igazságra, melyet keresett (Róm 9,31), viszont a kiválasztás szerintiek - az Isten által kiválasztott és megőrzött maradék - igen." Aztán felteszi a kérdést, melyben benne rejlik a válasz: ,,Lehet-e ennél egyértelműbben bizonyítani a kiválasztás tanítását?"
Lehet, hogy észrevettük a fenti idézetben, hogy a 7. versről szóló magyarázatában Haldane a ,,kiválasztás" szót használta a ,,választottak" helyett. Haldane a régi King James bibliafordítást használja, nem a New International Versiont. A régebbi változat azt mondja: ,,a kiválasztás ellenben megnyerte", ami viszont nem csupán egy egyszerű fordításbeli különbség. Tény, hogy Pál szándékosan a ,,kiválasztás" szót használja a ,,választottak" helyett, és az egész Újszövetségben ezen az egy helyen tér el az általános szóhasználattól.
Okkal van-e ez így? Úgy tűnik igen, mivel a ,,kiválasztás" a ,,választottaknál" erőteljesebben utal a megváltottakra, akiket Isten kiválasztott, és ez Pál fő mondanivalója. Ha egyszerűen azt írta volna, hogy a ,,választottak jutottak el a törvény szerinti igazságra", az arra utalna, hogy a választottak maguktól is el tudták volna érni az üdvösséget. Amikor azt mondja, hogy ,,a kiválasztás ellenben megnyerte", egyértelmű, hogy ez kizárólag azért történt, mert Isten először nekik ajándékozta azt.
Újból megismétlem, mint ahogyan már néhányszor megismételtem jelen tanulmányomban: az üdvösséget nem érdemelhetjük ki magunktól. Egyedül kegyelemből van (6. vers), sőt, ha együtt vizsgáljuk a 6. és 7. verseket, kiderül, hogy a kegyelem kiválasztás és a kiválasztás kegyelem. Egyik sincs a másik nélkül.
Kiválasztás és elvettetés
Még egy dolognak léteznie kell a kiválasztással együtt, és ez pedig az elvettetés: azoknak a magukra hagyása, akik nincsenek kiválasztva. Ezek a versek különösen is határozottan beszélnek erről a tanításról.
A következőkben vizsgáljuk meg a kiválasztás és az elvettetés kapcsolatát. Annál is inkább, mivel ez a téma sokak számára nyugtalanító. A kérdés, amit már korábban feltettem, és most ismét felteszek, a következő: Egyformán kell-e gondolkodnunk e két tanításban szereplő eseményekről? Egyforma horderejűek? Azaz, Isten olyan módon meghatározza-e az egyes emberek sorsát, hogy függetlenül attól, mit tesznek vagy mit tehetnének, az egyiket a mennyországba, a másikat pedig a pokolra rendeli?
Tudjuk, hogy a megváltottak esetében így van: láttuk, hogy a kiválasztás a választottak esetében egyáltalán nem a látható vagy előre látott jó cselekedeteken alapszik. Pontosan ezt mondja a korábban már vizsgált Róm 11,6. A kérdés az, hogy ugyanez elmondható-e az elvetettekről, azaz, hogy Isten mintegy a pokolra rendelte őket, függetlenül attól, amit tettek; függetlenül attól, hogy megérdemelték-e vagy sem.
Ezen a ponton muszáj megkülönböztetnünk néhány dolgot. A kiválasztás és az elvettetés legalább két ponton hasonlítanak egymásra: (1) mindkettő Isten örökkévaló végzéséből, akaratából ered, nem pedig az ember akaratából, és (2) mindkettőnek Isten dicsősége a célja. De a kiválasztás és az elvettetés lényeges pontokon el is tér egymástól. Nézzünk meg két fontos különbséget:
Először is, amikor az elvettetésről beszélünk, arról van szó, hogy az elkárhozókat Isten ,,elhagyta" (Westminsteri Hitvallás, 3. fejezet, 7.szakasz). Vannak, akik szerint a végeredmény szempontjából nincs különbség az elhagyás és aközött, hogy valakit Isten kárhozatra rendelt. Bár a végeredmény szempontjából ez valóban igaz, a kiindulási pont teljesen más. Az emberek azért hisznek az evangéliumban, és azért jutnak üdvösségre, mert Isten beleavatkozik az életükbe, és hitre juttatja őket az újjászületés vagy újjáteremtés által. Azonban akik elvesznek, azokat nem Isten teszi istentagadókká. Maguktól lesznek azzá. Istennek csupán vissza kell tartania újjászülő különleges kegyelmét ahhoz, hogy elrendelje a végüket.
Másodszor, azt mondjuk, hogy Isten az elveszetteket ,,gyalázatra valamint haragra rendelte bűneik miatt" (Westminsteri Hitvallás, 3. fejezet, 7. szakasz). Ez is egy igen lényeges pont, mivel ebből is látszik, hogy az elvettetés egyáltalán nem önkényes cselekedet. Az elveszettek nem azért vesznek el, mert Isten egyszerűen erre jelölte ki őket, hanem gonosz cselekedeteiket ért igazságos ítélet miatt. (Ugyanez a két pont szerepel a dordrechti zsinat kánonjaiban: ,,Nem minden ember kiválasztott, hanem némelyek nem kiválasztottak, vagyis kimaradtak Isten örök kiválasztásából", és ezeket ,,nem csupán a hűtlenség, hanem az összes többi bűn miatt is" is éri utol a büntetés.)
Természetesen a tanításokkal kapcsolatban a legfontosabb az, hogy a Bibliában mindenütt olvashatjuk őket, éppen ezért aki a Bibliát Isten hiteles kijelentésének fogadja el, annak hinnie kell ezeket is, akár értjük őket teljesen, akár nem. Fent már említettem a következő verseket: Péld 16,4: Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
Jn 12,39-40: ,,Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."
Jn 13,18: ,,Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem."
Jn17,12: ,, Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön."
1Pét 2,7-8: ,,Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is."
Júd 1,4: ,,Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják."
A legvilágosabban erről a Róma 9 beszél, ahol Ézsauval kapcsolatban a ,,gyűlöl" igét olvassuk (,,Jákóbot szerettem, Ézsaút pedig gyűlöltem", 13. vers), illetve a fáraóról szólva a ,,megkeményítés" szerepel (Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedog akar, megkeményít", 18.vers). A Róma 9-ben olvassuk a kettős predestináció legerőteljesebb kifejtését a Bibliában.
Izráel megkeményítése
Fent már említettem, hogy bár Pál összefoglalói összegzik az addig elhangzottakat, mindig a gondolatmenetét viszik tovább. Figyeljük meg, ezt hogyan oldja meg : hasonlítsuk össze Pálnak a Róma 9-ben az elvettetésről szóló tanítását azzal, amit a 11. fejezetben olvashatunk.
Kiket használ fel Pál az elvettetés példájaként a 9. fejezetben? Ahogyan azt az iménti idézetből is láthattuk, Ézsaut, az edómiták ősatyját, és a nép nagy ellenségét, a fáraót. Az apostol azt írja, hogy Isten ,,gyűlölte" Ézsaut, és ,,megkeményítette" a fáraó szívét. Valóban. Ezt egyetlen zsidó sem vitatja. Sem Ézsau, sem pedig a fáraó nem tartozott Isten választott népéhez. És most jön a megdöbbentő dolog. A Róma 11-ben Pál nem a pogányokról, edómitákról és egyiptomiakról ír. Izráelről beszél, ami azt jelenti, hogy az elvettetés tanítását az állítólagosan ,,választott" népre alkalmazza.
Sőt, azt mondja, hogy még a számukra elvileg áldásként adott dolgok, valószínűleg ugyanazok, melyekkel a Róma 9-et kezdi (,,fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek. . . az atyák", 4-5. versek) - újjá nem született állapotukban ,,tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá" lettek (11,9).
Ez a döntő pont. Ez azt jelenti, ha rossz célra használjuk Isten áldásait - és mindig rossz célra használjuk őket, ha nem hagyjuk, hogy Jézusba, a mi Megváltónkba vetett hitre vezessenek minket -, akkor elkerülhetetlenül megkeményítik szívünket: további bűnökbe visznek bele minket, és végül még súlyosabb büntetés alá esünk.
Ezt az elvet fejtik ki erőteljesen az Ószövetség végén a Malakiás könyvének versei. Igen nehéz napok voltak ezek. A nép, élükön a papsággal, meglehetősen távol került Istentől. Olyannyira, hogy amikor az Úr elküldte hozzájuk Malakiást, hogy megfeddje őket bűneik miatt, ellenségessé váltak, szembehelyezkedtek a prófétával és így válaszoltak: ,,Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket? . . . Mivel vetettük meg nevedet? . . . Mivel tettünk tisztátalanná téged? ...Mivel fárasztjuk (Istent)?... Miből térjünk meg?...Mivel akarunk becsapni?...Mit beszéltünk ellened?" (Mal 1,2.6-7; 2,17; 3,7-8.13)
Legfőképpen a papok voltak hibásak ezért a magatartásért, ezért a legsúlyosabb ítélet ellenük hangzik: ,,Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!" (Mal 2,2) Kijózanító szavak ezek!
Átokká vált áldások
Pál tanításának összefoglalása jelentősen érint minket is ezen a ponton. Ha az egyes zsidók, akik a választott néphez tartoztak nem részesültek a megváltásban, mivel elutasították Krisztust, és ha ennek következtében az Istentől kapott áldások átokká váltak az emberek számára, akkor teljesen elképzelhető (sőt valószínű), hogy sok evangéliumi keresztyén felekezetű templomba járó ember sem részesül a megváltásban, mivel személyes életükre nézve nem bíznak Jézusban. Így az áldások számukra is átokká váltak.
Értjük ezt? Ez azt jelenti, hogy ha az állítólagosan keresztyén emberként kapott jó dolgok nem Krisztushoz vezetnek - amire Isten szánja őket -, akkor rosszabbak lesznek, mint az értéktelen dolgok. Ártalmasak lesznek, és elkerülhetetlenül még nagyobb lelki kábultságot, keménységet és bűnt jelentenek számunkra. Négy példa:
1.Keresztség. A keresztség a Jézus Krisztussal való belső, lelki egység külső jele. Célja az, hogy erősítse hitünket, és annak belső valóságát kiábrázolja. Azonban számtalan állítólagosan keresztyén ember belső odaszánás nélkül vette magára a külső jelet. Anélkül mondták ki, hogy megváltott emberek, hogy valóban követték volna Jézus Krisztust. Ennélfogva az a dolog, amely útmutatássá és áldássá kellett volna, hogy váljon számukra, hamis reménység alapjává lett.
2.Úrvacsora. Ugyanez igaz az úrvacsorára is. Egész felekezetek tanítják, hogy az úrvacsorai jegyek fizikai vételén keresztül valamilyen módon kiárad a kegyelem, és így a fizikai cselekedet üdvösséget közvetít. De a valóság nem fizikai. Az úrvacsorának az a célja, hogy kiábrázolja Jézus Krisztus megtört testét és engesztelő vérét, és arra hív, hogy benne bízzunk, hitünket belé vessük, ne a szertartásba. Ha nem Krisztusban bízunk, a sákramentum, mely hasznos lenne számunkra, átokká válik, és így babonásak, sőt pogányok leszünk a gyakorlatunkban.
3.Anyagi javak. Nem hiszem, hogy részletesen ki kellene fejtenem ezt a pontot. A pénz és más anyagi javak Istentől származnak. De veszélyesek, különösen amikor bővölködünk. Isten iránti hálára kellene, hogy indítsanak. Azonban legtöbbször éppen ellenkező irányba vezetnek el Tőle.
4.Az Úr napja. Negyedik példám különösen is időszerű. Nemrég emlékeztek meg az Egyesült Államokban Pearl Harbor japán bombázásának ötvenedik évfordulójáról. Emiatt az esemény miatt lépett be Amerika a II. világháborúba, amely teljesen megváltoztatta a történelem menetét. Szörnyű katasztrófa volt az ország számára, mivel a Csendes-óceáni flotta teljesen megbénult, és 2043 fiatal élet veszett oda.
A bombázás 1941. december 7-én vasárnap reggel történt. Viszont nem túlságosan ismert tény, hogy amikor 1945-ben Japán legyőzése után Douglas MacArthur tábornok átvette az irányítást a japán hadügyminisztérium felett, rengeteg dokumentumot lefordíttatott az ellenség iratai közül. Kiderült, hogy a háború előtti években Japán professzorokat küldött az Egyesült Államokba, hogy tanulmányozzák az amerikaiak jellemző nemzeti tulajdonságait, és állapítsák meg, hol és hogyan a legvédtelenebbek a támadásokkal szemben. Összeségében véve arra jutottak, hogy az amerikai védelem egy pénteki szárazföldi és haditengerészeti fizetésnap utáni vasárnap reggel lenne a legalacsonyabb.
1941. december 7-e is pontosan egy ilyen nap volt. A korábbi években az amerikaiak többsége
számára a vasárnap megszentelt pihenő-és istentiszteleti nap volt, és ezt még azok is tiszteletben tartották, akik nem voltak keresztyének. Viszont 1941 telére ez megváltozott. A nemzeti áldás napjából a nemzeti másnaposság napja lett, és Isten a korábbi áldást átokká tette. Az a Pearl Harbor-i hétvége a javak mértéktelen fogyasztásáról szólt, és az amerikaiak nem álltak készen a japán támadásra, és nem is tudták azt visszaverni. Ettől függetlenül el kell ismernünk: akármilyen borzalmas pusztítás is volt Pearl Harbornál, csak fizikai és időszakos volt - ma már a múlté -, és nem hasonlítható akár egyetlen örökkévaló emberi lélek kárhozatához sem.
Logikus, de értelmetlen
Bizonyára vannak olyanok, talán sokan is, akik teljesen félreértik ezt a tanítást. A kiválasztás és elvettetés óta nem követik a gondolatmenetemet, és most azon gondolkoznak: ,,Mit változtat az a tény, hogy a kiválasztás igaz - amint te tanítod - ha én nem vagyok a választottak közül?"
A kérdés logikus, azonban értelmetlen, mivel nem tudjuk előre, hogy kik a választottak és kik az elvetettek. Ez el van rejtve Isten örökkévaló végzései közé. Mégis van egy egyszerű módja, hogy kiderüljön, hogy a választottak közé tartozol-e. Fordulj el bűneidtől, és bízzál Jézus Krisztusban. A választottak ezt teszik. Ha Jézus Krisztus nem a Megváltód, tanításának ez az egyértelmű összefoglalója is átokká válik számodra. Kifogásnak fogod használni, hogy még távolabbra kerülj Jézustól és az üdvösségtől. De ne tedd ezt! Inkább hagyd, hogy vigyen közelebb Krisztushoz, és akkor számodra is áldássá lesz. Ámen.
James Montgomery Boice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Isten terve Izráellel |
|
|
|
Címkék: hitetlenségükért, összefoglalásnak, legvédtelenebbek, haditengerészeti, kiválasztásából, választottaknál, szóhasználattól, bibliafordítást, gyakorlatunkban, következőképpen, cselekedeteiket, gondolatmenetét, megkeményítette, mindnyájatokról, legerőteljesebb, istentiszteleti, legvilágosabban, engedetleneknek, általánosságban, legalacsonyabb, erőteljesebben, újszövetségben, megváltottakra, fogyasztásáról, összefoglalója, cselekedeteken, összefoglalása, gondolkozásmód, tanulmányomban, magyarázatában, egyértelműbben, összefoglalják, professzorokat, lefordíttatott, évfordulójáról, kiválasztottak, választottak ellenben, többiek pedig, egyik tisztán, másik piszkosan, második kérdés, harmadik kérdést, történet önmagában, másik pedig, gondolkozásmód miatt, evangéliummal kapcsolatos, következőkben foglaljuk, összefoglalás ideje, ponton jött, versek összefoglalják, kiválasztásról szóló, üdvösséggel kapcsolatos, Minden Istentől, Erről Pál, Azonban Pál, Robert Haldane, King James, International Versiont, Westminsteri Hitvallás, Bibliát Isten, Jézus Krisztust, Seregeknek Ura, Jézus Krisztussal, Jézus Krisztus, Egyesült Államokban Pearl Harbor, Douglas MacArthur, Egyesült Államokba, Pearl Harbor-i, Pearl Harbornál, Jézus Krisztusban, James Montgomery Boice,
|
|
Offline
