|
2016-07-05 16:59:09, kedd
|
| |
| |
A belső megszenteltetés a Szentlélek által
Az előző fejezet végén azt mondtam, hogy a megszentelődés mindig két nézőpontot tartalmaz: a tökéletességet és a megszentelődés folyamatát. A tökéletes megszentelődést Jézus szerezte meg számunkra a kereszten elvégzett áldozatával, és erről egy későbbi fejezetben írok majd. Az előrehaladó megszentelődést két nézőpontból tárgyalom: megszenteltetés a Szentlélek által, és megszenteltetés Isten Igéje által.
Segítségül szolgálhat, ha a különbséget így fejezzük ki:
A megszenteltetés a Szentlélek által belülről megy végbe. Ezért a megszentelődés belső megtapasztalás. A megszenteltetés Krisztus vére által örök. Nem tapasztalat, hanem Isten előtti helyzet. Itt arról a helyről van szó, amelyet minden hívő ember elfoglal Isten szemében. Isten értékelése szerint megváltoztathatatlan pozíció,amelyet nem támadhat meg sohasem valamilyen törvényszegés. Isten igéje által történő megszenteltetés a hívő ember magatartására és útjaira vonatkozik, amely külsőleg látható. Ez a Szentlélek által való megszenteltetés következménye, amely az egész életen át folyamatosan tart.
Elsőként négy igehelyet idézek, amelyek a fent említett első nézőpontra vonatkoznak. Dogmatikai szempontból tulajdonképpen helyesebb lenne először a Jézus vére által való megszenteltetéssel foglalkoznunk, viszont a hívő ember első tapasztalata az, hogy megszenteltetik a Szentlélek által.
Az 1 Korintus 5,9-10-ben olvashatunk egész sereg olyan bűnös emberről, akik nem öröklik Isten országát. A 11. vers így folytatja: ,,Ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszenteltettetek és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által."
A 2 Thesszalonika 2, 13-ban ezeket olvassuk: ,, Mi pedig hálával tartozunk mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztoott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságban való hit által." Egészen szorosan összefügg ezzel az
1Péter 1, 1-2: ,,Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontus, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bithinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint, a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre." A negyedik ige a Róma 15,16: ,,...hogy a pogányokért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, és végezzem az Isten evangéliumának papi szolgálatát , hogy a pogányok áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen."
Ahhoz, hogy helyesen értsük az igazságot, amelyet ezek az igehelyek tartalmaznak, ragaszkodnunk kell ahhoz a megfigyeléshez, hogy ezekben az igékben a Szentlélek által való megszenteltetést Istennek az emberi lélekben végzett munkája kezdetének kell tekinteni.
Ez a munka vezet a hit által és a Jézus vérével való meghintés által történt megigazulás teljes felismeréséhez.
Távol attól, hogy a megigazulás után valamilyen második áldás lenne, a Lélekben való megszentelődés Isten műve, amely nélkül senki sem igazulhat meg. Hogy ezt a tényt még világosabban lássuk, szeretném mind a négy idézett igehelyet beható elemzésnek alávetni.
Mielőtt hitre jutottak volna, a korintusiak minden lehetséges bűn foglyai voltak. Ők is, miként az efézusiak, ,, e világ életmódja szerint" éltek, ,,igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik"( Ef 2,1-5 ). De nagy változás ment végbe bennük. Minden szenvedélyüket és kívánságukat új, szent vágyak, az istentelen életet pedig Istennek kedves élet váltotta fel. Mi idézte elő ezt a nagy változást ?
Három kifejezés tükrözi mindazt, ami a korintusiakban végbement: ,, megmosattatok, megszenteltettetek és meg is igazultatok", és mindez ,, az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által ,, történt. Eme folyamat objektív és szubjektív oldalát szorosan együtt látjuk itt. Jézus váltságművét és tulajdonságait az evangélium szerint tárták eléjük. Egyedül Ő az , aki megszabadít a bűntől. A megszabadításkor azonban az emberek számára nemcsak az objektív oldal létezik, hanem a szubjektív is. Az embert beszennyezte a bűn, ezért szükség van ,,megmosatásra".
Ez egyértelműen az Ige fürdője által való megtisztulásra utal (Ef 5, 25-26). Isten Igéje megszólítja a lelkiismeretet, az ember fölébred, látja életének teljes értelmetlenségét és romlottságát, amely eltávolítja Istentől, és a sötétségbe vezeti őt. Ekkor kezdődik az az erkölcsi megtisztulás, amely végigvonul a hívő egész életén, és amelyről később még bővebben írok.
Most azonban szem előtt kell tartanunk, hogy jóllehet minden emberhez Istennek ugyanaz az Igéje szól, de nem mindenkinél éri el ugyanazt a hatást. Tegyük föl pl., hogy Krisztusról és az Ő kereszthaláláról szól az igehirdetés mintegy száz hitetlen embernek. Ezek közül mindössze egy akad, aki visszamarad, s akinek bűnei miatt szíve összetörik, és keresi a megbékélést Istennel, míg a többi kilencvenkilenc teljesen megérintetlenül megy haza. Honnan ez a különbség? Az Igének Isten Lelke adja az erőt, hogy munkálkodjék annak az embernek a lelkiismeretében, aki valóban megtér, és Istennek a szívében végzett munkája által az ilyen ember elkülönül a nagy, bizonytalan tömegtől, amelyhez egykor tartozott. Íme, itt megy végbe a Lélek által történő megszenteltetés. Eltarthat egy ideig, míg az illető békességet talál Istennel; de soha többé nem lesz felelőtlenül vétkező ember. Ezt a tényt szemléltetik csodálatos módon a Biblia első versei. A tökéletesnek teremtett világ (lásd Ézs 45,18) a 2. vers szerint teljesen kaotikussá lett. A föld ,,kietlen és puszta", és sötétség borítja: milyen találó kép ez az Istentől elszakadt emberről! Lelke egyetlen erkölcsi káosz, értelme elsötétült, lelke és gondolatai megromlottak, valóban ,,halott a vétkeiben és bűneiben", Istentől elidegenedett és ellenséges gondolkodású, gonosz cselekedetei miatt (Kol 1,21). Erről beszélhet nekünk a tönkretett föld. Isten azonban megújítja a földet. Az ember otthonává kell lennie, megfelelő tartózkodási hellyé az eljövendő idők számára. És hogyan végezte el mindezt Isten? Az első, aki a tönkretett földet munkába veszi, az az Isten Szent Lelke, a második az Isten Igéje. ,,De Isten Lelke lebegett a vizek fölött." Ezután fejtette ki az Ige az erejét: ,,Akkor ezt mondta Isten: legyen világosság! És lett világosság!" Ugyanígy kell együttmunkálkodnia a bukott ember megmentésén a Léleknek és az Igének. Először a Léleknek kell hatást gyakorolnia. A Lélek fölébreszt a hirdetett Ige által. Fölébreszt embereket és vágyat ad szívükbe, hogy Krisztust megismerjék, a bűn hatalmából megszabaduljunk, és az ítélet elől megmeneküljünk. Miután a Lélek munkálkodott, ennek eredményeképpen feltárul az evangélium, a jó hír a maga teljességében az ember előtt, a világosság bevilágít az ember szívébe, és ha hittel fogadja ezt az üzenetet, akkor kiűzi belőle a sötétséget. ,,Isten ugyanis, aki ezt mondta: 'Sötétségből világosság ragyogjon fel', ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán" (2Kor 4,6). Akik tehát hisznek, azok többé nem az éjszaka vagy a sötétség gyermekei, hanem a nappal gyermekei. Egykor sötétség voltak, most azonban világosság az Úrban. De még mielőtt a világosság megjelenhetett, Isten Lelkének kellett rajtunk munkálkodnia. Erről a megszentelésről szólt a fent idézett négy igehely. Figyeljük meg a 2Thesszalonika 2-ben a sorrendet: ,,kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre" - ez az isteni cselekvés - ,,a Lélek megszentelő munkája és az igazságban való hit által" - az élet Igéje elűzi a sötétséget, és előhozza a megváltás megismerésének világosságát az Úr Jézus neve által.
Ugyanígy olvassuk az 1Péter 1-ben. A megmentettek ki vannak választva, de a Szentlélek megszentelése az, amely őket engedelmességre és a Jézus Krisztus vére által történő meghintésre indítja. Tudok megmentett voltomról, ha a Szentlélek megajándékoz ismerettel Jézus kiontott vére felől. Hitben megragadom, hogy az Ő drága vére lelkemet minden szennytől megtisztítja, és így békességgel tölti el. A Szentlélek juttat el idáig. És arra indít, hogy elkezdődjék engedelmes életem - oly engedelmessé váljak, amilyen Krisztus volt. Ez a Szentlélek által való megszenteltetés gyakorlati következménye.
Fontos azonban fölismernünk, hogy a megigazulás nem önmagában önálló állapot. A megigazulás nem a lelkemben végzett isteni mű, hanem olyan cselekedet, amelyet másvalaki végzett el értem, és amely teljesen független az állapotomtól és az érzésemtől. Más szavakkal: a megigazulás az én helyzetem, s nem a tapasztalatom.
Hadd szemléltessük egy képpel a különbséget: Két férfit vádolnak a bíróság előtt egy bűncselekmény elkövetésével. Gondos kivizsgálás után a bíró mindkettőt fölmenti. Szabadok tehát, és mehetnek, ahová akarnak. Az egyikük, amikor meghallja a döntést, tele van örömmel. Félt attól, hogy másféle döntés születik, és fél annak következményeitől. Most azonban boldog, mert tudja, hogy fölmentették. A másik még aggodalmaskodóbb és kétségbeesettebb volt. Annyira gondterhelt volt, hogy nem is tudja helyesen felfogni, mit is jelent a bíróság döntése. Csak az utolsó szót hallja: ,,vétkes", és nem azt, hogy ,,nem vétkes", és erőt vesz rajta a kétségbeesés. Lelki szemeivel már látja önmagát a börtönben, jóllehet tudja, hogy ártatlan. Kétségbeesett szavakat mormol, míg végre valakinek sikerül nagy fáradsággal felvilágosítani őt a dolgok valódi állásáról, és végre őt is öröm tölti el.
Nos, a két férfi tulajdonképpeni igazzá tételének mi dolga volt mindenkori állapotukkal vagy tapasztalatukkal? Az egyik meghallotta a döntést, és boldog volt. A másik, aki félreértette a döntést, boldogtalan volt, pedig ugyanúgy igaznak mondták őt is, mint a másikat. A felmentés a bíró döntése volt. Ugyanazt jelenti a megigazítás, akár biblikus, akár mindennapi szóhasználatban. Isten megigazítja a hitetlen embert abban a pillanatban, amikor az Jézus Krisztusban hisz, aki elhordozta a kereszten az ítéletet. Ennek a jogi aktusnak összetévesztése a hívő ember lelkiállapotával, csak zavart támaszt.
Erre valaki azt mondhatja: ,,De én egyáltalában nem érzem megigazultnak magamat." Nos, a megigazulásnak semmi köze az érzésekhez. A kérdés így hangzik: hiszed-e, hogy Isten megbékéltetett Fiának a kereszten bemutatott helyettes áldozata által, és hogy elfogadod-e az Ő Fiát helyettesítődként? Ha erre a kérdésre igennel válaszolsz, akkor - mondja Isten - megigazultál, és ezzel az ügy el van intézve. Mihelyt a lélek hiszi azt, amit az evangélium neki hirdet, békessége van Istennel. Ha valaki Isten útján jár, akkor valóságosan örvendezhet, és gyakorlatilag győzelmet vehet a bűn felett. Nekünk azonban egy helyzettel, és nem egy állapottal van dolgunk.
A Szentlélek, Aki kezdetként fölébreszt és megszentel, hogy a hívő ember hit által eljusson a megigazulás megismerésével ahhoz, amit Isten Jézus Krisztus kiontott véréről mond, immár minden hívőben ott lakik, hogy ezáltal a naponkénti gyakorlati megszentelődéshez erőt adhasson.
Ily módon az Istentől távol élők, ,,a nemzetek áldozata" is kedves Isten előtt, mert megszenteltetik a Szentlélek által. A Szentlélek kíséri a prédikációt - az engesztelés szolgálatát -, amennyiben megnyitja az emberek szívét az igazság számára, meggyőzi őket bűneikről, valamint az igazságról és az ítéletről, és végül elvezeti őket az Isten Fiában vetett hitre . . .
Azoknak, akik idáig követték fejtegetéseimet, nyíltan meg kell mondanom, hogy - legalábbis ebben a tekintetben - helytelen a megszentelődést ,,második áldás"- ként felfogni. Sőt ellenkezőleg, a megszentelés a Szentléleknek az emberi lélekben végzett munkájának a kezdete, amely azután a hívő ember egész életén át folyik, s amely az Úr visszajövetelekor teljesedik ki, amikor majd a megmentett embert az Úr megdicsőült, bűntelen testében állítja Isten színe elé. Ezért szólíthatja fel joggal Péter apostol azokat a keresztyéneket, akiknek ír - miután megmondta nekik, hogy meg vannak szentelve -, hogy szentek legyenek, mert szent Az, aki őket megváltotta, tehát nekik Őt kell képviselniük a világban.
És így imádkozik Pál is - miután biztosította a thesszalonikabelieket, hogy ők már meg vannak szentelve - az ő naponkénti gyakorlati megszentelődésükért, ami képtelenség lenne, ha ez már megtörtént volna akkor, amikor a Szentlélek a kezdetben megszentelte őket. ,,Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti egész valótokat, mind lelketeket, mint testeteket feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhívott titeket, és Ő meg is cselekszi azt" (1Thessz 5,23-24). Semmi kétségünk nem lehet az eredményt illetőleg. A megszentelés Isten műve, és ,,rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad" (Préd 3,14). ,,Éppen azért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Fil 1,6).
Ha a ,,tökéletesség - tan" valamelyik tanítóját megkérdezzük, hogy melyik igehely említi a ,,második áldást", akkor ez többnyire a 2Korintus 1,15-re hivatkozik. Itt Pál azt írja a korintusiaknak (akikről első levelében ismételten elmondta, hogy megszenteltek): ,,Ezzel a bizalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor részesüljetek kegyelemben." Ebből az egyszerű kijelentésből kiindulva építették fel egész tanításukat. Azt tanítják, hogy Pál első látogatásakor egész sereg korintusi megigazult. Mivel azonban megmaradt bennük a testies érzület, ennek következményei voltak azok a kihatások, amelyeket Pál a gyülekezethez írt első levelében kifogásol.
Most pedig vágyakozik arra, hogy újra meglátogassa őket, ezúttal azonban nem annyira azért, hogy az evangéliumot hirdesse, hanem azért, hogy néhány ,,megszentelődési összejövetelt" tarthasson, hogy tökéletessé tegye őket a megszentelődésben.
Micsoda zseniális elmélet! Csakhogy azonnal összeomlik önmagában, ha a figyelmes bibliaolvasó látja, hogy az első levél ,,testies" keresztyénei Krisztusban megszenteltek (1,2), hogy Isten Szentlelkét vették (2,12), hogy Isten Lelke bennük lakik (3,16), és hogy - amint már többször szó volt róla - ,,megmosattak, megszenteltettek, megigazultak" az Úr Jézus neve által, és a mi Istenünk Lelke által (6. fej.).
Mi volt hát az ,,a második kegyelem", amelyet Pál számukra remélt? Először is meg kell állapítanunk, hogy nem ,,a" második áldás, hanem egy másodszori áldás volt. A korintusiak már náluk való első szolgálata által megáldattak, amikor először hallhattak Isten igazságáról, és befogadhatták azt. Mint minden pásztor, aki szív szerint végzi szolgálatát, Pál is, vágyakozik arra, hogy újra szolgálhasson nekik, s így azok újra áldást nyerhessenek általa. Van-e egyszerűbb magyarázata Pál szavainak, ha azt nem zavarják meg hamis tanítással, amely arra vezet egyeseket, hogy saját gondolataikat olvassák bele az Írásba, ahelyett, hogy engednék magukat az Írás által taníttatni?
Megtérése pillanatától fogva valamennyi hívő meg van áldva a mennyei világ minden lelki áldásával, és a Szentlélek azért adatik nekünk, hogy bevezessen minket mindabba a jóba, ami már a mienk. Pál ezt írja: ,,minden a tietek", mégpedig nem a tökéletes embereknek, hanem éppen a korintusiaknak, akikkel az imént foglalkoztunk, mégpedig az övék már akkor, mielőtt elnyertek volna az apostol által egy ,,második áldást".
Folytatjuk
H. A. Ironside |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Megszentelődés |
|
|
|
Címkék: kereszthaláláról, megszabadításkor, lelkiismeretében, megszenteltettek, megszenteltetést, tapasztalatukkal, aggodalmaskodóbb, lelkiállapotával, kétségbeesettebb, értelmetlenségét, megszentelődést, megszenteltetés, felvilágosítani, fejtegetéseimet, megszentelődési, megszenteltetik, tulajdonképpeni, megszabaduljunk, eredményeképpen, szóhasználatban, engedelmességre, összetévesztése, megérintetlenül, kilencvenkilenc, megszentelésről, megtapasztalás, tulajdonképpen, korintusiaknak, megbékéltetett, szenvedélyüket, megigazulásnak, felismeréséhez, megszentelődés, evangéliumának, megjelenhetett, megfigyeléshez, belső megszenteltetés, előző fejezet, megszentelődés mindig, megszentelődés folyamatát, tökéletes megszentelődést, kereszten elvégzett, későbbi fejezetben, előrehaladó megszentelődést, megszentelődés belső, megszenteltetés Krisztus, hívő ember, egész életen, fent említett, igazságban való, pogányokért legyek, pogányok áldozata, Isten Igéje, Jézus Krisztus, Istenünk Lelke, Atya Isten, Krisztus Jézusnak, Egyedül, Igének Isten Lelke, Isten Szent Lelke, Isten Lelke, Isten Lelkének, Jézus Krisztusban, Isten Fiában, Urunk Jézus Krisztus, Krisztus Jézus, Isten Szentlelkét,
|
|
Offline
