|
2016-07-08 08:53:37, péntek
|
| |
| |
Tökéletesség a Szentírás szerint
Azoknál, akik valamilyen különleges tanítást képviselnek, bevett szokás, hogy a Szentírás bizonyos szavainak olyan önkényes magyarázatot adnak, amelyet azután egyedül tartanak érvényesnek. Egyetlen szó sem szenvedett annyit emiatt az eljárás miatt, mint a ,,tökéletes" illetve ,,tökéletesség".
Wesleytől kezdve egyértelműnek látszik mindnyájuk számára, hogy a ,,tökéletesség" azonos a ,,bűntelenség"-gel. Pedig maga Wesley sem egészen így értette ezt a fogalmat, mert félt a sokak lelkére gyakorolt következményektől, ha ezt a tanítást következetesen alkalmazzák. Ezért gondosan különbséget tett az angyalok, Ádám és a keresztyének tökéletessége között. A mai megszentelődési irodalom azokat tartja tökéletes keresztyéneknek, akik minden hajlamukkal és cselekedetükkel elérték Ádám bűneset előtti tökéletességét, kivéve hogy a jelenlegi társadalmi állapotok és a legtöbb meg nem tért ember állapota arra kényszeríti őket, hogy még mindig ,,bőrből való ruhát" hordjanak.
Ezért tartom értelmes dolognak, ha a Szentíráshoz fordulunk, és gondosan megvizsgáljuk ennek a kifejezésnek a használatát, ahogy azt már a ,,megszentelődés" szónál is tettük, a mai modern nyelvekben hiába keressük az eredeti héber vagy görög szó pontos fordítását, ezért gondosan meg kell néznünk, hogyan alkalmazza a Biblia ezt a kifejezést. Így pl. a szokásos megszentelődési prédikációkban figyelmünket elsősorban Ádámra és Nóéra irányítják. Nóéról azt olvassuk: ,,Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. (Károli: ,,Nóé igaz, tökéletes férfi volt a vele egykorúak között.") ,,Istennel járt Nóé" (1Móz 6,9). Az itt alkalmazott héber szónak mind a ,,feddhetetlen", mind a ,,tökéletes" szóval történő fordítás megfelel. Ez azt jelentette nála, hogy senki nem találhatott kivetnivalót a viselkedésében - mindaddig, amíg ittassága által, amelyet Hám oly szégyenletesen fölfedett, el nem veszítette ezt a tökéletességét. Ki föltételezhetné itt, hogy Nóé tökéletessége a bűntől való teljes szabadságot jelentette? És mégis, erről az igehelyről már számos olyan prédikációt tartottak, amelyek el akarták vezetni a hallgatóságot a tökéletes megszentelődésre, amennyiben Nóét mint olyan embert állították oda példaképül, aki az özönvíz előtt eljutott a tökéletes megszentelődésre.
Ábrahámhoz így szól az Úr: ,,Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen" (Károli: ,,...és légy tökéletes") (1Móz 17,1). Itt is megfelel mindkét szó az eredeti kifejezésnek, s ez megóv bennünket attól, hogy téves következtetéseket vonjunk le. És mégis, a ,,második áldás" buzgó hirdetői ezt egyszerűen nem veszik figyelembe. Azt mondják, hogy Isten a már megigazult Ábrahámot nem szólította volna fel, hogy legyen tökéletes, ha Ábrahám lelkében nem kellett volna további mélyreszántó munkát végezni, amely összetörne minden testiességet, és a patriarcha a bensejében egészen tökéletes lenne. Pedig ebben a fejezetben egyáltalában nem találunk ilyen gondolatot. Isten felszólítja Ábrahámot, hogy járjon Őelőtte feddhetetlenül és szíve egyszerűségében.
A következő igehely, amelyet legtöbbször idéznek avégből, hogy a testben való tökéletesség tanát igazolják, a hegyi beszédből való, amelyet Jézus az Ábrahámnak adott isteni megbízatás után sok száz évvel tartott: ,,Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48).
Ezek kétségkívül súlyos szavak, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül.
Először is meg kell állapítanunk, hogy ha a ,,tökéletes" szó itt azt jelenti, hogy legyünk olyanok, mint Isten, akkor soha egyetlen keresztyén sem érhette vagy érheti el ezt az állapotot. Csak az állíthatja magáról, hogy ilyen értelemben tökéletes, aki nem értékeli helyesen önmagát. De ha a megelőző verseket pontosan megfigyeljük, azonnal megértjük, miről is van itt szó. Az Úr hirdette Isten országának törvényeit, a kegyelem csodálatos erejét. Felszólította tanítványait, szeressék ellenségeiket, és tegyenek jót azokkal, akik őket üldözik és vádolják, hogy ezáltal is kimutassák, ők a mennyei Atya gyermekei, aki kegyelmesen viselkedik mind az igazakkal, mind a gonoszokkal szemben. Nem tartja vissza a napfény és az eső áldását a gonoszoktól sem, hanem mindenkinek megmutatja kegyelmét. Mi erkölcsileg legyünk éppen olyanok, mint Ő. Mert ha csak a barátainkat és az irántunk jóakaratot tanúsító embereket szeretjük, akkor semmivel sem vagyunk jobbak, mint a gonoszok. Ha csak a hozzánk tartozókhoz vagyunk jók, akkor ugyanazt tesszük, mint a világ. De ha mindenkihez kedvesek vagyunk, ha mindenkivel szeretetteljesen bánunk, akkor tökéletesek vagyunk, mint ahogy a Teremtőnk tökéletes. Nyilván minden keresztyén ember törekszik erre a tökéletességre, de ugyan, ki merné mondani magáról, hogy már elérte ezt a tökéletességet, úgy, hogy sohasem volt igazságtalan, sem részrehajló másokkal szemben.
Nincs senki, aki ezt a tökéletességet elérte volna. Pál így ír: ,,Nem mintha már elértem volna, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért" (Fil 3,12-14). Nem is lehetne erőteljesebb szavakkal elutasítani magunktól a tapasztalaton alapuló tökéletesség igényét. Mások gondoljanak magukról, amit akarnak. Pál mindenesetre nem mondható a tökéletességtan hívének. Jézus azzal a szándékkal ragadott meg bennünket, hogy egészen az Ő áldott képéhez hasonlóvá tegyen minket. Erre vagyunk eleve elrendelve, ahogyan ezt a Róma 8,29 mondja. Szemünk előtt ezzel a reménységgel futunk tovább, és elfelejtjük mindazokat a dolgokat, amelyek mögöttünk vannak, és nekifeszülve törekszünk erre a dicsőséges kiteljesedésre. Mert akkor, és csak akkor lesz Jézus tökéletessége a mienk. ,,Tudjuk, amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk Őt látni, amilyen valójában" (1Jn 3,2). A Zsidók 6,1-ben is olvashatunk tökéletességről, és nagyon is megértjük ebben az esetben, hogy akik nem értették meg e levél valódi jellegét és alkalmazási területét, azok helytelenül alkalmazzák a ,,törekedjünk a tökéletességre" kifejezést. A megszentelődés tanítói többnyire így magyarázzák ezt az igeverset: ,,Ezek a szavak egyértelműen a hívőkhőz szólnak. Azok a zsidók, akiket itt az Ige megszólít, már megtértek az Úr Jézushoz. Tehát kétségkívül megigazíttattak. (Azt is hozzá kellene tenniük: megszenteltettek, - ezt azonban nem látjuk, mert ez ellentmondana elméletüknek.) S mivel ezeket az embereket felszólítja az Ige, hogy ,,törekedjenek a tökéletességre", a tökéletesség nyilvánvalóan a kegyelemnek egy második, következő munkája, amelyhez az Úr el akarja vezetni mindazokat, akik még csak ,,megigazultak".
Bárki is hall ilyen magyarázatot, nem vitatja, hogy önmagában következetes, sőt megállapítja, hogy igen értelmes és megtámadhatatlan, és a belőle levont következtetések megalapozottak.
Az, hogy a levél itt felszólítja a zsidókat, törekedjenek valamire, amit még nem értek el, világos. De hogy ez a valami a ,,második áldás" lenne, az kevésbé egyértelmű.
Valójában itt a ,,tökéletesség" görög eredetije a szó más alakjában szerepel, mint a Filippi 3,15-ben, amit már vizsgáltunk. Ott megállapítottuk, hogy a szót ,,érett, felnőtt" értelemben használja az Ige. Ennek helyes fordítása így szólna: ,,Törekedjünk a teljes érettségre." Itt tehát a hitben való egészséges növekedésről van szó, amelyre minden hitben fiatalnak törekednie kell. Szükséges volt a zsidókat is ilyen növekedésre felszólítani, mivel ,,visszamaradottak" voltak, nem szakadtak el egészen a zsidóságtól, és az mérgező, szikkasztó hatással volt rájuk.
A levél szerzője ezért már az előző fejezetben dorgálta őket: ,,...eltompult a hallásotok. Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédének alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére" (Zsid 5,11-14).
A Cselekedetek 21-ből megtudjuk, miért voltak a zsidókból lett keresztyének hitben megnyomorodottak és tudásban visszamaradottak. Jakab, maga is apostol, együtt a jeruzsálemi gyülekezet véneivel és a körútjáról visszatért Pállal és kísérőivel összejövetelt tartanak. Amikor Páltól megtudják, milyen csodálatos munkát végzett Isten a pogányok között, mindnyájan ,,dicsőítették Istent, aztán így szóltak hozzá: 'Látod testvérem, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan rajonganak a törvényért'"(20. v.) Ezzel indokolják azt a felhívásukat, hogy Pál alkalmazkodjék bizonyos zsidó szertartáshoz, nehogy bizalmatlanságuk céltáblája legyen. Hogy népének fiait bizalomra hangolja, Pál beleegyezik, és csak az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy nem tett meg olyasmit, ami egészen egyértelműen ellentétes lett volna a Zsidók 9. és 10. fejezetében írottakkal. Gondoljuk csak meg, mit jelentett volna annak számára, aki ezt írta: ,,Ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat" (Zsid 10,18), ha a kiválasztott nazírokkal együtt elvégezte volna az áldozatot, fogadalmuk teljesítésére! (Olvasd hozzá 4Móz 6,13-21-et és vö. ezzel a Csel 21,3-26-ot.) Ezt a téves lépést Isten kegyelmesen megakadályozta, még ha úgy is, hogy ez szeretett szolgájának fogságot hozott. Később írta a tiszteletre méltó apostol Istentől ihletve a Zsidókhoz írt levelet. Tudom, hogy általában kétségbe vonják Pál apostol szerzőségét, de erre a kérdésre véleményem szerint Péter válaszol, aki második levelét ugyancsak zsidókeresztyénekhez írja - 2Pt 3,15-16, hogy ezeket a zsidókeresztyéneket a törvényhez és az ószövetségi rendelésekhez való kötöttségtől megszabadítsa.
,,Ezért - írja - elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. Ezt meg is fogjuk tenni, ha Isten megengedi" (Zsid 6,1-3).
Ezt az egész levél mondanivalójával összhangban teszi, amennyiben kimutatja különböző vonalakban azt az igazságot, amely Krisztus főpapságára, az új szövetségre, az egyetlen áldozatra, a hitben való életre és az Úr által történő neveltetésre vonatkozik. A keresztyén igazságnak e tág mezeje az a tökéletesség, amelyhez fordulniuk kell, és velük együtt nekünk is. Mindazok, akik megértették a Zsidók 7-13 tanításait, és örvendeztek rajtuk, tökéletes keresztyének az apostol értelmezése szerint. Felnőttek, és képesek kemény eledelt magukhoz venni ahelyett, hogy csupán tejjel táplálkoznának. Nem merem tovább követni Isten választottjainak hitéről szóló csodálatos fejtegetéseket, mert ez messze elvinne a témánktól. Ilyen tökéletességre csak a Szentírás kitartó és imádságos tanulmányozása útján lehet eljutni. Rendkívül fontos a ,,Timóteusnak szóló figyelmeztetés: ,,Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság Igéjét" (2Tim 2,15). Ugyanebben a levélben írja Pál: ,,A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített"(3,16-17)
Ennek semmi köze valamilyen titokzatos belső tökéletességhez, hanem Isten akaratának alapos ismeretéről van itt szó, amelyet csak az Ő Igéje adhat. Aki nem hanyagolja el ezt az Istentől rendelt eszközt, az megtapasztalhatja a Zsidókhoz írt levél végén található imádság meghallgatását: ,,A békesség Istene pedig...tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves Őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen!" (Zsid 13,20-21).
Mielőtt a tökéletességgel kapcsolatos kutatásainkat befejeznénk, figyelembe kell vennünk még egy igeszakaszt, mégpedig a Jakab 3,1-2-t: ,,Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét." Azzal, amit már idáig a tökéletességről elmondtunk, ennek a versnek csak kevés további magyarázatra van szüksége. Jakab bizonyára nem kapta meg a ,,második áldást", és nem is ismert senkit, aki azt megkapta volna. Isten Lelke által szól, és azt mondja nekünk, hogy mindnyájan sokat vétkezünk. Ha tudnánk találni valakit, aki beszédében sohasem vétkezik, aki még életében sem mondott ki egyetlen barátságtalan, sértő, hazug vagy fölösleges szót, akkor valóban megtalálnánk a tökéletes embert, de vajon minden bűn ki lenne-e irtva belőle? Bizonyára nem!
Ő csupán képes uralkodni testies természetén, ahelyett, hogy az uralkodnék rajta. Az ilyen ,,meg tudja fékezni egész testét". De ugyan, mi szükség lenne a test megfékezésére, ha az emberből eltűnne minden bűn, ha bűnös természete kiirtatott volna? Itt egyértelműen arról van szó, hogy a tökéletes ember sem bűntelen, hanem olyasvalaki, aki ellenőrzés alatt tartja önmagát, és nem a bűnös természet uralkodik fölötte. Ezért olvassuk el még egyszer imádkozva az egész fejezetet, és azután kérdezzük meg önmagunktól, vajon melyik megszentelődési prédikátor töltötte be valaha is a tökéletes ember eme követelményeit? Van-e Istennek olyan embere, akinek ne kellene megvallania beszédben való vétkezést? Ha valakinél nem ez lenne a helyzet, akkor nyilvánvalóan azért, mert elámítja önmagát, és az igazság nem uralkodik sem a szívén, sem a lelkiismeretén.
Szeretném még egyszer összefoglalni, amit tanulmányozásunk során megállapítottunk:
-Az Ige minden hívőt felszólít, hogy őszintén és a szív egyszerűségében járjon Isten előtt, ahogy azt Nóé és Ábrahám tették.
-Ezáltal bennünket is felhív, hogy irgalmasak és szeretetteljesek legyünk mindenkivel szemben, függetlenül azok irántunk való magatartásától, úgyhogy ebben a tekintetben legyünk tökéletesek, mint mennyei Atyánk.
-Az Ige felszólít minden hívőt, hogy a kijelentés isteni iskolájának első osztályából törekedjék feljebb jutni a tökéletességre. Ez azt jelenti, hogy vegyük igénybe mindannak teljességét, amit Isten kegyelméből a keresztyénség számára kijelentett.
-De senki sem mondhatja magát abszolút értelemben tökéletesnek, még ha nyelvét ellenőrzés alatt tartja is, és ezzel minden kívánságot hatalmában, mivel az emberben semmilyen gonosznak nincs nagyobb hatalma, mint a nyelvnek.
-Ha ragaszkodunk Ahhoz, akinek tökéletes bölcsessége, kegyelme és szépsége van, akkor egyszer majd olyanok leszünk, mint amilyen Ő. Ott leszünk, ahol Ő, mindörökre tökéletessé téve, olyan helyen, ahol nem érhet el minket sem bűn, sem tévedés.
,,Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutunk, aszerint járjunk" (Fil 3,15-16). (folyt. köv.)
H. A. Ironside
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Megszentelődés |
|
|
|
Címkék: megszenteltettek, megállapítottunk, bizalmatlanságuk, megtámadhatatlan, tanulmányozásunk, mondanivalójával, szeretetteljesek, választottjainak, megszentelődésre, megnyomorodottak, szeretetteljesen, visszamaradottak, tökéletességhez, kézrátételekről, megszentelődési, tökéletességgel, tökéletességről, egyszerűségében, megigazíttattak, cselekedetekből, tökéletességtan, megállapítottuk, föltételezhetné, keresztyéneknek, következtetések, cselekedetükkel, követelményeit, tökéletességét, mosakodásokról, figyelmeztetés, megszentelődés, tökéletességre, alkalmazkodjék, tanulmányozása, feddhetetlenül, tökéletességet, eljárás miatt, sokak lelkére, tanítást következetesen, keresztyének tökéletessége, jelenlegi társadalmi, eredeti héber, szokásos megszentelődési, maga nemzedékében, vele egykorúak, viselkedésében –, bűntől való, tökéletes megszentelődésre, özönvíz előtt, mindenható Isten, eredeti kifejezésnek, bensejében egészen, Krisztus Jézus, Krisztus Jézusban, Amikor Páltól, Írás Istentől, Őelőtte Jézus Krisztus, Isten Lelke, Van-e Istennek,
|
|
Offline
