|
|
|
2016-07-08 15:05:51, péntek
|
| |
| |
2.2. Kik tisztelhetik Istent?
Ez a buktató egy szintén igen egyszerű és időszerű, de mégis teljesen figyelmen kívül hagyott aspektusa az istentisztelet kérdéskörének. Mindenki
nagy ívben elkerüli ezt a kényes témát. Nos az, hogy az átlag vagy nominális ,,keresztyéneket" ez nem foglalkoztatja, az valahol érthető is, de hogy a hitvalló lelkészek is elkerülik ezt a kérdést - az egyszerűen döbbentes. Szomorú látni, hogy az emberek (beleértve a keresztyén vezetőket is) egyszerűen nem vizsgálják meg a Szentírás idevágó tanításait, és nem gondolkodnak el annak következményein. Holott olyan nyilvánvaló lenne az ige verdiktuma.
Isten tisztelete a közfelfogásban
Sajnos egyesek azt gondolják, hogy Isten bárki számára hozzáférhető, illetve bármi módón hozzáférhető. Nincsenek korlátozások sem az istentiszteletben, sem az üdvösségben. Az emberi hagyomány szerinti gondolkodás ezért így hangzik: ami egynek szabad, mindenkinek szabad. Isten mindenkivel szemben egyformán kell, hogy eljárjon. Amit egynek lehetővé tesz, mindenkinek lehetővé kell, hogy tegyen. Bárki, bármikor tisztelheti Őt. Nos, ez lehet, hogy belefér az Emberi Jogok Egyetemes Chartájának szemléletébe, de nem Isten igéjének a szemléletébe. Istennek
jogában áll rendelkezni afelől, hogy kit fogad magához, kinek a tiszteletét fogadja el. Hiszen az istentisztelet végső soron Őérette van. Ezért Ő korlátozhatja, megszabhatja azt, hogy mit fogad el. Érdekes, hogy az emberek szigorúbbak Istennel szemben, mint a világi előljárókkal. Például amikor az angol királyné egy ízben Budapesten járt, egyik ismerősünknek megadatott, hogy találkozzon vele, hódólatát leróhassa előtte, illetve némi ajándékot adjon át. De csak egyedül ő kapott erre lehetőséget! S még ezután is egy komornyik elmondta neki az udvari etikettet. Nem lehetett akárhogy bemenni a királynő elé. Mi pedig, akik kinn maradtunk, tudomásul vettük, hogy nem mindenkinek adatik meg az, hogy az angol királynő
elé járuljon. ,,Őfelsége" igen foglalt - mondták. Hiába szerettük volna őt hódólatunkról biztosítani, egyszerűen nem jutottunk be hozzá. Ehhez képest
a világi ember elvárná, hogy ajtóstól berontva Isten elé, ezt kedvesen fogadja az Úr. Sőt, ezek az emberek öszszevonják szemöldöküket amikor azt
hallják, hogy nem mindenki alkalmas Isten tiszteletére.
Mit mond erről a Szentírás?
Márpedig a Biblia egyértelműen beszél bizonyos korlátozásokról. Ez igaz az üdvösségre nézve is, de az istentiszteletre nézve is. Nem mindenki fog üdvözülni. Maga Jézus mondja, hogy nem mindenki megy be az Isten országába. (Mt 7,13-23) Nos, miből gondoljuk, hogy az istentisztelet vonatkozásában ez nem áll? Mi az oka annak, hogy Istennek korlátozásokat, mondhatnánk egyfajta ,,vízumkényszert" kellett bevezetnie e tekintetben? Az ember bűnös állapota és bűnei, melyek Isten ellen törnek! Isten szent, és bűnösökként nem állhatunk meg előtte. Nem tisztelhetjük,
és nem dicsérhetjük Őt. Mert ahogyan Jób mondaná: ,,Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki." (Jób 14,4) Egész életünk nyílt lázadás Ellene és
kijelentett akarata ellen. Egy lázadásban levő nép pedig nem tisztelheti királyát. Előbb ,,le kell tennie a fegyvert" és meg kell térnie. Nem lehet
hétközben istentelen életet élni (azaz Őt káromolni és ellene lázadni), majd vasárnap délelőtt úgymond Istent tisztelni. Richard Baxter találóan jegyezte meg: ,,Azt gondoljátok, hogy Istennek szolgáltok azáltal, hogy eljártok a templomba. De ha ellenálltok az igének és nem tértek meg, hogyan lehetne elégedett Isten egy ilyen szolgálattal?" Vajon nem ezt a kérdést feszegeti-e a zsoltáríró Dávid is? ,,Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében." (Zsolt 15,1-2) Talán itt már kezd érthetővé válni, hogy nem mindenki állhat meg Isten előtt. Vannak tehát korlátozások. Az ige egyértelmű: ,,Az istentelenek áldozatja gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki." (Péld 15,8)
Ó- és újszövetségi korlátozások
Az ószövetségi gyakorlatban a ,,pogányok" (azaz nem-zsidók) nem vehettek részt az istentiszteletben, az áldozatok bemutatásában. Ehhez prozelitának (olyan pogány, aki áttért a judaizmusra) kellett először válnia valakinek. Valahányszor a zsidók visszatértek Isten rendeléseihez, kitisztították maguk közül azokat, akik nem voltak alkalmasok Jehova tiszteletére. Egy példa erre: ,,És lőn, hogy mikor hallották e törvényt, kirekesztének Izráel közül minden elegy-belegy népet." (Neh 13,3) Később a jeruzsálemi templomban is volt egy külön udvar a pogányok számára.
Oda ugyan bemehettek, de áldozatokat nem mutathattak be. Ennél beljebb viszont nem juthattak. Sőt, az egyik falon latinul és görögül is egy felírat
volt olvasható, amely halálbüntetés kilátásba helyezése mellett tiltotta a templom belsőbb részei felé való továbbhaladást. (Az egyik ószövetségi szaktekintély, Alfred Edersheim szerint, Pált is emiatt kívánta a tömeg megölni. Azt gondolták, hogy a ,,pogány" Trofimust a temlom belső udvarára vitte be. ApCsel 21,27-31) Még a zsidó népnek sem volt könynyű dolga, ami az istentiszteletüket illette. Érettük a főpapnak kellett évente egyszer közbenjárnia. Mindebből tehát két dolog szűrhető le: (1) az ember alkalmatlan az Isten tiszteletére, vannak tehát korlátozó rendelkezések (2) szükség van egy közbenjáróra. Az újszövetségben tovább élt ez a két alapelv. Az újszövetségi gyülekezetekhez eleve csak azok tartozhattak, akik megtértek és bizonyságot tettek Krisztusba vetett hitükről. Így az istentiszteleteken is ők vehettek részt. (ApCsel 2,42; ApCsel 2,44; ApCsel 2,46-47; Ef 1,1 stb.) Az esetleges betévedők előtt pedig nyilvánvalóvá lett téve, hogy jelen állapotukban minden cselekedetük (így ,,istentiszteletük" is) utálatos az Úr előtt, ezért nem alkalmasak Isten tiszteletére. Azok, akik nem jártak hitben, még az apostoli időkben sem próbáltak könnyelműen a gyülekezetekhez csatlakozni vagy az istentiszteleteken részt venni: ,,egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni." (ApCsel 5,13) Van arra ugyan utalás, hogy esetleg kívülállók is betévedhettek az istentiszteletre (lásd 1Kor 14,23), de ezeket idegeneknek vagy hitetleneknek nevezi az ige. Alapvetően tehát a hívők osztályrésze volt az istentiszteleteken való részvétel. Mert csupán nekik volt közbenjárójuk! Ezért mondta Spurgeon is: ,,Becsüljük meg Isten élő gyülekezetét, amely e világban megmarad az Ige és az apostoli tudomány mellett. Keressük, legyünk ott közösségben és harcoljunk Istenért és az Ő igazságáért." Hiszen egyedül itt valósul meg az igaz istentisztelet!
Az evangéliumi vezetők felelőssége
Az emberekkel meg kell tehát értetni, hogy bárki nem járulhat Isten elé. Erre pedig az igehirdetők, a lelkészek, az evangélium szolgái hivatottak.
Amennyiben ezt nem teszik, meghamisítják az evangéliumot és nem is artikulálják jól a Biblia istentisztelettel kapcsolatos tanításait. Azokkal, akiknek
egyelőre a Sátán az atyjuk (Jn 8,44) hitetik el, hogy ők az Atya gyermekei, akiknek istentisztelete kedves illat az Úr előtt. Sajnos néha hitetlen emberek tömegével hitetik azt el, hogy ők most Istent tisztelik. Ezt lehet ugyan egyfajta szertartásoskodásnak nevezni, de semmiképpen sem istentiszteletnek. Ezeknek a vezetőknek legalább annyit el kellene mondaniuk a hallgatóságnak: ,,Nézzétek atyámfiai, jelen állapototokban nem tisztelhetitek Istent. Őt nem lehet azzal az aprópénzzel kifizetni, amit a perselybe dobtok. Meg kell térnetek, szükségetek van Krisztusra, mint közbenjáróra!" Nem lenne ez olyan új dolog. Sokan megtették. Ámos proféta bátran lerántotta a leplet a kortársak ,,istentiszteletéről". Figyeljünk,
korántsem hízelgő szavaira (mely egyben Isten minősítése is):
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt
ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Ámos 5,21-22
Jézus is előhozta ezt, hiszen Ő sem nézhette szó nélkül a zsidók képmutató ,,istentiszteletét". Vajon nem hatványozottan igaz ma az, amit egykor Ő is
mondott Ézsaiás prófétát idézve: ,,ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem." (Mt 15,8) Ha pedig a szív távol van, milyen lehet az istentisztelet? Vajon mennyire van közel azoknak a szíve Istenhez, akik vasárnaponként elébe járulnak? Képmutató módón, az igaz Istent nem ismerve, akarnak ma is sokan ,,istentiszteletet" bemutatni.
Akkor kik tisztelhetik végül Istent?
Azok, akik Istenhez tértek, azaz megtértek. Azok, akiknek van Közbenjárójuk és ez nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Azok, akik Isten megváltott népéhez tartoznak és szívükből jön mindaz, amit tesznek. ,,Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek." (Zsolt 147,11) Azok, akik szívből hálát tudnak adni azért, amit Isten az ő Fiában, Krisztusban tett érettük. Azok, akik megismerték Krisztus által az Atyát. Akik tudják, hogy mindenük Krisztusban van: bűneik bocsánata, az Istennel való megbékülésük, örök életük, istentiszteletük elfogadása stb. Azok, akik ismerik azt, akit tisztelnek. (Jn 4,22) Jézus világossá tette, hogy Istent ,,szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják." (Jn 4,24) Fontos ez a szükséges szócska! Azt jelenti, hogy nem lehet másként. De ezt az imádatot, ezt az istentiszteletet, csak a megtért ember tudja bemutatni. Csak ő tudja
lelkiképpen, tiszta szívből és Isten igazsága szerinti elfogadható módón tisztelni az Atyát. Neki van Közbenjárója! Általa mehet a keresztyén az Atyához az istentiszteletben is! (Jn 14,6)
A biblikus istentisztelet jellege
Ahhoz, hogy a mai visszás állapotokat még jobban érzékelni tudjuk, hadd mondjunk el még egy fontos dolgot a biblikus istentiszteletről. Ha egy picit is
odafigyelünk az újszövetségre, meg kell látnunk, hogy az újszövetségi istentiszteletek a mai evangélizációs alkalmaktól eltérően, alapvetően tanító
alkalmak voltak. Mivel csak a megtértek jártak össze istentiszteletre, ezeket kellett tovább tanítani (és nem evangélizálni!). Őket kellett átállítani a tejnek eledeléről, a keményebb eledelre! (Zsid 5,12-15) A nyilvános istentisztelet célja tehát Isten dicsőítése mellett, a szentek építése és tökéletesbítése volt. (Ef 4,12) Biblikus istentisztelet esetén az evangélizálás okafogyottá válik. Lehet, hogy ez most kissé meglepőnek tűnik, de ez
a bibliai tényállás. Az apostoli időkben tudniillik, az evangélizálás a gyülekezeten kívül történt: a folyóparton, a börtönben, a városban, utcai igehirdetések által, személyes bizonyságtételeken keresztül, esetleg az érdeklődők lakásán. Nem olvasunk arról, hogy bárki is megtért volna
az istentiszteleteken! Nem mintha nem térhetett volna meg, hiszen az igehirdetés élő volt! De oda eleve hívők jártak. (Itt csak megjegyezzük, hogy jelenleg is vannak olyan keresztyének, akik istentiszteletre csupán azokat hívják meg, akik már megtértek.) A mai gyakorlatban oly népszerű istentiszteleti evangélizálás (vagy evangélizációs ,,istentisztelet") két dologra utal. Először arra, hogy még a hívő lelkészek sem értették meg, hogy a nyilvános istentiszteleten a gyülekezet építése kellene, hogy folyjon. Másodszor arra, hogy az illető helyen nincs biblikus értelemben vett gyülekezet. Hiszen ha lenne, nem kellene őket folyamatosan evangélizálni. A biblikus gyülekezetben lévő hívőket tanítani kellene. Valahol érthetetlen számunkra, hogy egyes ,,gyülekezetekben" éveken át, újból és újból, a megtérés szerepel az igehirdetések középpontjában. Tovább kellene már ezen lépni! Közben a hívők még mindig csecsemők, hiszen a tanítás hiányzik. Mindezek után, adja magát két fontos kérdés: (1) Akkor hitetlenek nem jöhetnek
be egy istentiszteletre? (2) Akkor ne evangélizáljunk? Nos, mit válaszolunk erre?
(1) Természetesen bejöhetnek, hiszen az igét nem zárhatjuk el senkitől! De világossá kell tenni előttük, hogy jelen állapotukban nem alkalmasok Isten
tiszteletére. El kell mondani, hogy szükségük van megtérésre, Krisztusra stb. A nyilvános istentisztelet alatti igehirdetésnek viszont a hívő hallgatósághoz kell igazodnia. Nem fogunk azért hosszasan evangélizálni, mert esetleg 1-2 megtéretlen is betévedhet az istentiszteletre. Ugyanakkor itt azt is el kell mondjuk, hogy minden tanító jellegű alkalmon el kell, hogy hangozzék röviden az evangélium. Pontosan azért, hogy a betévedő hitetlen hallhassa. Hogy mi is az evangélium? - merthogy sokaknak még ez is kérdés. Olvassuk el az 1Kor 15,1-4-et és megtudjuk.
(2) Persze, hogy lehet és kell is evangélizálni. A tanító jellegű istentiszteletek nem zárnak ki ritkábban előforduló, előzetesen meghirdetett evangélizáló alkalmakat. Emellett lehet evangélizálni, úgy ahogy az apostoli időkben is tették a keresztyének. Ne felejtsük el azt sem, hogy az evangélizálás minden keresztyén alapvető kötelessége. Tehát nem csak a lelkész végzi. A hét folyamán hat nap áll mindenki rendelkezésére. De lehet
evangélizálni akár a bibliaórák alatt is. Továbbá, ha a hitvalló gyülekezet evangélizáló lelkületű, meghirdethet egy rendszeres evangélizáló alkalmat.
Ez több nyugati komoly református gyülekezetnél is megfigyelhető. Például a vasárnap délelőtti istentisztelet a tanító alkalom (hívőknek). A délutáni alkalom, viszont egy evangélizáló jellegű alkalom (hitetleneknek). Erre lehet aztán hívogatni a megtéretlen ismerősőket, rokonokat, barátokat, új kapcsolatokat. De érdekes módon ezt az alkalmat nyugaton nem nevezik istentiszteletnek. (Az angolban az istentisztelet: worship service. Az evangélizáló alkalom viszont: gospel service)
Összefoglalva, el kell mondanunk, hogy legjobb esetben is, a mai ,,istentiszteletek" nagyrészét át kellene minősíteni evangélizációs alkalmakká. De ez
is csak helyenként tehető meg, hiszen a tiszta evangélium alig hangzik el imitt amott. A többi ,,istentisztelet" fedőnév alatt futó alkalom pedig egyszerűen távol áll az igaz istentisztelettől. Nemcsak azért, mert hitetlen emberek próbálják imádni azt, akit nem ismernek, hanem azért is, mert az alkalom jellegéből adódóan, egyszerűen nincs ott az az Istent dicsőítő tanítás, amely a szentek építését szolgálná.
Mai gyakorlat
Sajnos a mai gyakorlat a közfelfogáshoz, nem pedig az igéhez igazodik. Népegyházi berkekben tömegesen akarják az embereket istentiszteletre
,,fogni". Egyfelől elismerik, hogy 10-12% körüli az ,,istentiszteletek" látogatottsága. Elismerik azt is, hogy a többiek nem élnek ,,tudatos, aktív egyházi
életet, az istentiszteleteken való rendszeres részvétel nem tartozik hozzá mindennapi létformájukhoz, legfeljebb csak alkalomszerűen igénylik az egyház szolgálatait." Ezeket a 80-90%-ot kitevő távolmaradókat szeretnék aztán a templomokba bevezényelni. De minek? Ez minden lenne csak nem istentisztelet! Csak akkor lenne értelme, ha szembesítenék őket az evangéliummal és elmondanák nekik, hogy jelen állapotukban alkalmatlanok Isten tiszteletére, hiszen az Ő haragja van rajtuk. Igen, így lenne értelme! De utána csak azokat kellene a gyülekezetekbe felvenni, akik megtértek. Egyébként a látogatók 12%-ról is kérdéses, hogy vajon ők az igaz Istent tisztelik-e? A baj az, hogy az evangéliummal nemigazán szeretné senki szembesíteni ma ezeket az embereket. Megállapíthatjuk tehát, hogy tömeges félrevezetés folyik. Szomorú látni, hogy illusztris hívő lelkészek hallgatólagos beleegyezésüket adják azokhoz az ,,istentiszteletekhez", amelyek népegyházi körökben folynak. Pedig ők maguk is tudják, hogy sajnos számos esetben egyetlen hívő lélek sincs az illető ,,gyülekezetben". Ezeket az embereket evangélizálni kellene (ha lehet!), nem pedig Isten tiszteletére, dicsőítésére felszólítani. Miközben tudják, hogy az érzéki ember nem is akarja és nem is tudja az igaz Istent tisztelni. Jó esetben is csak képmutatóskodik vagy kihasználja Istent és bizonyos ellenszolgáltatások reményében jár el az istentiszteleti alkalmakra. Mégis ezen közösségi alkalmak ,,istentisztelet" cím alatt futnak. Pedig csak azt lehet tisztelni, akit ismerünk, akit szeretünk, akiről megértettük, hogy mit tett értünk. Minden más próbálkozás bálványimádás vagy képmutatás. Ezek az emberek, ,,azt tisztelik, akit nem ismernek." (Jn 4,22) Ez pedig egy értelmetlen és haszontalan ,,istentisztelet".
Zárógondolat
Mégis az istentiszteleteken résztvevők nagyrésze ilyen ember. Lehet, hogy te is egy ilyen ember vagy. Lehet, hogy ezt még senki nem mondta el így neked. Hétközben a világnak élsz, hétvégén pedig Istennek kívánsz megfelelni. Barátom, ez így nem megy! Az ilyen ,,istentisztelet" nem lehet kedves az Úr előtt! Legjobb esetben ez egy jó képmutatás. Szükséged van megtérésre, szükséged van egy Megváltóra, szükséged van Közbenjáróra, szükséged van Krisztusra! Ne feledd, amit Jézus mondott: ,,nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." (Jn 15,5) Ez igaz az istentisztelet vonatkozásában is! Egyedül Általa tisztelheted Istent elfogadható módon! (folytatjuk)
Szőke Imre |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Igaz istentisztelet |
|
|
|
Címkék: istentiszteletét, istentiszteletre, istentiszteleten, istentiszteletek, istentiszteletük, megállapíthatjuk, istentiszteletet, istentisztelete, tökéletesbítése, következményein, gyülekezetekhez, beleegyezésüket, tökéletességben, korlátozásokról, képmutatóskodik, gyülekezetekben, istentiszteleti, evangélizáljunk, égőáldozatokkal, istentisztelet, cselekedhettek, újszövetségben, vonatkozásában, keresztyéneket, evangélizációs, hallgatósághoz, hatványozottan, középpontjában, vasárnaponként, távolmaradókat, látogatottsága, közfelfogáshoz, vízumkényszert, korlátozásokat, létformájukhoz, alkalomszerűen, szintén igen, istentisztelet kérdéskörének, kényes témát, átlag vagy, valahol érthető, hitvalló lelkészek, egyszerűen döbbentes, keresztyén vezetőket, emberi hagyomány, tiszteletét fogadja, istentisztelet végső, emberek szigorúbbak, világi előljárókkal, angol királyné, ízben Budapesten, komornyik elmondta, Emberi Jogok Egyetemes Chartájának, Ezért, Maga Jézus, Richard Baxter, Alfred Edersheim, Jézus Krisztus, Egyedül Általa, Szőke Imre,
|
|
|
|
|
|
| szintén igen, istentisztelet kérdéskörének, kényes témát, átlag vagy, valahol érthető, hitvalló lelkészek, egyszerűen döbbentes, keresztyén vezetőket, emberi hagyomány, tiszteletét fogadja, istentisztelet végső, emberek szigorúbbak, világi előljárókkal, angol királyné, ízben Budapesten, komornyik elmondta, udvari etikettet, angol királynő, világi ember, emberek öszszevonják, üdvösségre nézve, istentiszteletre nézve, istentisztelet vonatkozásában, ember bűnös, lázadásban levő, ilyen szolgálattal, kérdést feszegeti-e, zsoltáríró Dávid, istentelenek áldozatja, igazak könyörgése, ószövetségi gyakorlatban, áldozatok bemutatásában, zsidók visszatértek, példa erre, jeruzsálemi templomban, külön udvar, pogányok számára, egyik falon, templom belsőbb, egyik ószövetségi, tömeg megölni, temlom belső, zsidó népnek, főpapnak kellett, ember alkalmatlan, újszövetségben tovább, újszövetségi gyülekezetekhez, esetleges betévedők, apostoli időkben, gyülekezetekhez csatlakozni, hívők osztályrésze, apostoli tudomány, igaz istentisztelet, evangéliumi vezetők, evangélium szolgái, vezetőknek legalább, aprópénzzel kifizetni, perselybe dobtok, kortársak „, zsidók képmutató, szív távol, szíve Istenhez, igaz Istent, szükséges szócska, megtért ember, biblikus istentisztelet, fontos dolgot, biblikus istentiszteletről, újszövetségi istentiszteletek, megtértek jártak, tejnek eledeléről, keményebb eledelre, nyilvános istentisztelet, szentek építése, evangélizálás okafogyottá, bibliai tényállás, gyülekezeten kívül, érdeklődők lakásán, hívő lelkészek, nyilvános istentiszteleten, gyülekezet építése, illető helyen, biblikus gyülekezetben, megtérés szerepel, igehirdetések középpontjában, tanítás hiányzik, hívő hallgatósághoz, betévedő hitetlen, tanító jellegű, evangélizálás minden, lelkész végzi, bibliaórák alatt, hitvalló gyülekezet, rendszeres evangélizáló, vasárnap délelőtti, tanító alkalom, délutáni alkalom, evangélizáló jellegű, megtéretlen ismerősőket, alkalmat nyugaton, evangélizáló alkalom, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
370 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5608
- e Hét: 17319
- e Hónap: 46631
- e Év: 234433
|
|
|
Offline
