|
2016-07-09 11:54:00, szombat
|
| |
| |
A ,,minden bűntől való megtisztulás" és a ,,tiszta szív"
,,Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság" (Zsolt 32,1-2).
,,Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8).
Akármennyire különbözőnek látszik is e két igehely téma szempontjából, mégis szoros kapcsolatban állnak egymással. A boldogságmondások mindazoknak szólnak, akik őszintén megtértek Istenhez, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban mint Üdvözítőjükben, akiknek vére megtisztította őket minden bűntől.
Mindaz, aki azt hiszi, hogy ez a csodálatos megtisztítás előrelépést jelent azzal az állapottal szemben, amit Pál így ír le: ,,mindebből... általa (Jézus által) igazul meg minden hívő", az ezzel csak fogyatékos bibliaismeretéről tesz tanúságot. Ugyanakkor ezzel bizonyítja, hogy nagyon is kevésre becsüli azt az értéket, amelyet Isten az Ő Fia megmentő művének tulajdonít. Amikor megigazulásról beszélünk, arra a bűnre gondolunk, amelynek igényétől a hívő mindörökre megszabadult. Másfelől a megtisztít említése egyúttal azt jelenti, hogy a bűn beszennyez, és egyetlen lélek sem tekinthet fel Istenre csalárdság nélkül úgy, hogy ettől a tisztátalanságtól előzőleg meg ne szabadult volna, és így valóban tiszta a szíve.
A 32. zsoltárban a boldognak mondás nem bűntelen emberre vonatkozik, hanem olyasvalakire, aki bűnös és szennyes volt, de megvallotta Istennek vétkeit, és bocsánatot nyert bűneire. Ugyanakkor megtanulta a bűntől való megtisztítás isteni módszerét is, amely szerint az Úr többé nem számítja be a bűnét annak, akinek bűnös természetét és annak gyümölcseit Jézus Krisztus helyettesítő halála befedezte. Igaz, Dávid hitben elfogadott olyan kiengesztelődést, amelynek előbb még végbe kellett mennie. Mi pedig már hiszünk Abban, aki kegyelméből ezt a csodálatos művet elvégezte, amely által a bűn már megbocsáttatott és a törvényszegés elvétetett. Isten igazságos, és csak úgy bocsáthat meg, ha valaki helyettesként elhordozza a büntetést. Ezért az istentelent csak Jézus halála alapján igazítja meg. Isten azonban még mindig szent, ezért nem engedheti meg, hogy egy tisztátalan lélek közeledjék hozzá, ezért kell a bűnt lemosni. Ez a két szempont hozzátartozik minden hívő megmentéséhez.
Aki ily módon bocsánatot nyert és megtisztult, annak szívében ,,nincs csalárdság", annak ,,szíve tiszta". Megítélte önmagát és bűneit Isten színe előtt. Többé nincs semmi rejtegetni valója. Lelkiismerete szabad, szíve tiszta, mert őszinte Istennel szemben, és nem próbálja bűneit továbbra is eltitkolni. Minden napfényre került, és Isten maga fedezi el a bűnöket, vagy jobban mondva: Isten már elfedezte azokat, és most elvezeti a lelket e tény élvezetére.
Ez az 1János 1,5-10 nagy témája. Ezzel az igeszakasszal kell most foglalkoznunk. Idézem az egész szakaszt: ,,Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan Ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük Őt, és nincs meg bennünk az Ő igéje." És Jézus azonnal hozzáfűzi (sajnos, ezt a szakaszt később egy következő fejezetbe tették): ,,Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is" (2,1-2).
Ez tehát ,,az üzenet", az 1János 1. fejezetének oly erősen hangsúlyozott nagyszerű üzenete" - ti. hogy Isten világosság - mint ahogy a 4. fejezetben János hangsúlyozza, hogy Isten szeretet (vö. 4,8.16).
Milyen pillanat az ember életében, amikor ennek az igazságnak villámcsapásszerűen tudatára ébred!
,,Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség." Éppen ez az az igazság, amely a megtért embert visszarettenti a szent Istennel való találkozástól, aki nem emberi szemmel lát, hanem ,,megítéli a szív gondolatait és szándékait" (Zsid 4,12). Amikor Jézus eljött a világba, az Ő világossága szétáradt, és megvilágított mindenkit, aki kapcsolatba került vele. Ő maga volt a világ Világossága. Ebből érthetjük meg komoly szavait: ,,Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, az gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat" (Jn 3,19-21). A meg nem tért lélek gyűlöli a világosságot, és ezért menekül Isten elől, Aki a Világosság. De mindazok, akik megítélték magukat, és - miként Dávid - megvallották vétkeiket és bűneiket, azok már nem félnek a világosságtól, mert abban járnak, és nem félnek a leleplezéstől, hiszen vétkeiket megvallották. Az ítélet napjának gondolata nem kelt félelmet bennük, mert már előzőleg megítélték magukat. Akkor hit által meglátták azt is, hogy bűneik Isten előtt az Úr Jézusban megítéltettek, amikor Ő a kereszten bűnné tétetett. Mindazok, akik ezt felismerték és elfogadták, a világosságban járnak. Akik azonban azt állítják, hogy keresztyének, és élvezik Istennel a közösséget, s ugyanakkor még mindig sötétségben járnak, azok ,,megcsalják magukat, és nincsen bennük az igazság".
De ha ki vagyunk téve a világosságnak - ha a sötétségből a világosság felé fordulunk, és abban járunk, akkor ,,közösségünk van egymással", mert ebben a világosságban egy megváltott csapatra
találunk, azokéra, akik hozzánk hasonlóan megítélték magukat és megtértek. Tudjuk, hogy ezután már nem kell félnünk attól, hogy kiderülnek bűneink, mert ,,Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől".
Nem mehetünk el csak úgy egyszerűen e sokszor félremagyarázott igehely mellett. Egyesek valóságos jelentését pontosan az ellenkezőjére torzították. A legtöbb megszentelődési prédikátor úgy magyarázza ezt az Igét, mintha az lenne benne: ,,ha odaértünk Isten világosságához, amelyet feladataink vonatkozásában ad nekünk, akkor közösségünk van mindazokkal, akik ugyanazt teszik, és ha mindezeket a föltételeket teljesítettük, akkor Jézus vére minden bennünk lakó bűnt elmos, szívünket tisztává és szentté teszi, és megszabadít bennünket mindenféle testiességtől."
Ha ezek a versek ezt jelentenék, akkor egyértelmű lenne, hogy mindnyájunknak egy egész sereg feltételt kellene teljesítenünk, mielőtt egyáltalán számíthatnánk a belső tisztulásra. Ahhoz, hogy tökéletesek lehessünk, tökéletesen kellene élnünk. De éppen ez lehetetlen, mivel még tökéletlen emberek vagyunk. El sem képzelhető ennél értelmetlenebb, és az Írásnak ellentmondóbb feltételezés.
Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt az igeszakaszt, meglátjuk, hogy itt egyáltalán nem arról van szó, hogyan járunk. Ilyen az a kérdés, hogy annak megfelelően járunk-e, ahogyan azt kötelességünknek felismertük. Arról a helyről van szó, ahol járunk - amikor ,,a világosságban járunk". Korábban sötétségben jártunk, és még most is ott élnek mindazok, akik még nem jutottak hitre. De valamennyi hívő most már ott jár, ahol azelőtt nem szeretett volna élni: a világosságban, amely természetesen Isten jelenlétére vonatkozik. Más szavakkal: nem rejtőzködnek el tovább előle, és nem kísérlik meg bűnüket eltitkolni. Szabadon és boldogan járnak a mindent leleplező világosságban, mint Isten gyermekei, akik bűnüket maguk megvallották, és akikért Jézus vére ömlött.
És amikor így a világosságban járnak, többé nincsenek egyedül, mert sokakkal élnek közösségben, akik ugyanúgy a megtért emberek útját járják. Ezek sem rettegnek a világosságtól, nem is menekülnek előle, mert ,,Jézus vére", mely egykor a Golgota keresztjén kiontatott, most már a szentek szentjében a kegyelem széke elé hintetett, ahonnét a világosság - a sekiná-dicsőség - kiárad, és ez a vér ,,megtisztít minden bűntől". Miért is félnénk a világosságtól, amikor ez a drága vér engesztelést szerzett minden bűnért?
Abban a pillanatban, amikor egy lélek mindezt megérti, minden félelme elmúlik. Figyeljük meg, itt nem arról van szó, hogy a Krisztus vére a bennem lakó bűnt megszünteti, hanem arról, hogy Isten Fiának engesztelő műve megtisztítja tisztátalanná lett lelkiismeretemet minden bűn foltjától, amelyet valaha is elkövettem. És ha az egész emberiség valamennyi bűne engem terhelne, Krisztus vére akkor is mindtől megtisztítana.
Ezért mindazok, akik nem hajlandók tudomásul venni bűnös voltukat, és akik azt állítják, hogy nem vétkeztek, elveszítik mindazokat az áldásokat, amelyek azoknak szólnak, akik a világosságra jönnek és vétkeiket megvallják. Talán túl sokat is mondok azzal, hogy a 8. vers egyenesen a megszentelődési prédikátoroknak szól, mégis gondosan meg kell fontolni ezeket a komoly szavakat:
,,Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság." Elsősorban azokról szól ez a vers, akik a bűn tényét tagadni akarják, és akik Krisztus keresztje nélkül merészkednek közeledni Istenhez. Ezek önmagukat csalják meg, és nem ismerik az igazságot.
Ez az igehely azonban bizonyára elég súlyos ahhoz, hogy azokra a valóban komoly keresztyénekre gondoljunk, akik olyanokkal kerülnek kapcsolatba, akik - jóllehet szüntelenül az elbukás veszélyében élnek - tagadják, hogy bűn van bennük. Sokkal jobb, ha megvalljuk Pállal: ,,Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó" (Róm 7,18).
Az a nagyszerű szabály, amely szerint Isten megbocsát, a 9. versben olvasható: ,,Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsátja bűneinket, és megtisztít bennünket minden gonoszságtól." Meg kell nekünk bocsátania, hogy hű maradhasson Fiához, és igazságos azokhoz, akikért Krisztus meghalt. Milyen boldogság, nemcsak Isten szeretetében és kegyelmében, hanem az Ő hűségében és igazságosságában is nyugodni.
Tagadni azt, hogy vétkeztünk, s mindezt szemtől szembe Krisztus keresztjével, szinte istenká-
romlással egyenlő, és aki ezt teszi, azt megilleti a kellemetlen, de találó ,,hazug" szó.
Mindez azért íratott meg, hogy a hívők ne vétkezzenek. A Szent Lélek azonban azonnal hozzáteszi:
,, Ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus". Az én csődöm az
Ő művét nem teheti meg nem történtté. Krisztus készen tartja a valóságos bűnbocsánatot bűneinkért, és ugyanebből az okból az egész világ számára rendelkezésre állnak a megmentés eszközei. Ha bízom Benne, nincs több rejtegetni valóm. Mivel mindent elismertem, olyasvalakivé lettem, akinek a lelkében semmi csalárdság nincs. Ennek az összehasonlíthatatlan kegyelemnek élvezetében élek, és azokhoz tartozhatom, akiknek szívük tiszta, és megláthatják Istent, aki Krisztusban kijelentette magát nekünk.
A tiszta szívű ember ellentéte a ,,megosztott szívű" embernek. Dávid némely katonájáról mondja az Írás, hogy egyenes szívűek voltak, vagy ahogy a héber szövegben találóan olvassuk: nem volt két külön szívük. Az ingatag ember állhatatlan minden útjában, de akinek szíve tiszta, az bizakodva vár a világosságban, és belső emberét így megtartja Isten számára.
Abban az emberben, akiről a Róma 7-ben áldásunkra és tanulságunkra olvasunk, ezt a megosztott szívet látjuk, és azt a nyomorúságot, amelyet az ilyen megosztott szív előidéz, míg e fejezet záró versei és a 8. fejezet kezdő versei az olyan embert mutatják be, akinek szíve tiszta. Az itt bemutatott konfliktus ellenpárja az Isten Szentlelke által felébresztett minden lélek, aki önmagában keresi a megszentelődést, és még mindig a törvény alatt él, és ezt tekinti a kegyességhez vezető eszköznek. Mindazok, akik ezt átélték, két elvet találnak munkában önmagukban. Az egyik az új természet ereje, a másik a régi ereje. Győzelmet azonban csak úgy lehet elérni, ha megítéljük az óembert, és Jézusra tekintünk, aki a mindenünk. Akkor már tudhatjuk, hogy nincs semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak.
A Róma 7-ben leírt ember önmagával, csalódásaival és szorongásaival van elfoglalva, és ez azért van, mert nem tudja önmagában megtalálni a jót. A jót csak Krisztusban találhatjuk meg, és a győzelmi kiáltás abból a fölismerésből származik, hogy tökéletesek vagyunk Őbenne. Szükséges azonban itt megjegyeznünk, hogy a Szentírásnak ez a része, amelyet sokan ellentétesen vitatnak, még fontosabb lesz, ha a következő fejezetben elgondolkozunk az emberben levő kétféle természetről. Ezért most eltekintek ennek a fejezetnek kimerítőbb magyarázatától.
Hogy visszatérjünk a témánkhoz, szeretném még egyszer ismételni, hogy a ,,minden bűntől való megtisztulás" és a ,,mindenki megigazulása" (Csel 13,39) egy és ugyanaz, csak éppen különböző szempontokból nézve. A megigazulás azt jelenti, hogy a bűneim miatt többé nem vádoltatom, a megtisztulás pedig azt, hogy a lelkiismeretem megtisztult a bűn okozta tisztátalanságtól. A megtisztulás annak az evangéliumnak a témája, amelyet a Zsidók 10. fejezete oly nagyszerűen állít elénk.
Erről a témáról már szó volt ,,A megszenteltetés Krisztus vére által" című fejezetben, ezért itt nem szükséges ezt bővebben tárgyalni. Csak azt szeretném hozzátenni, hogy a lelkiismeret ott említett megtisztulásának semmi köze ahhoz, hogy a keresztyén embernek meg kell tartania tisztán a lelkiismeretét. A Zsidók 10-ben olvashatjuk, hogy a lelkiismeret beszennyeződött a bűnök által, amelyeket Isten ellen elkövet az ember, és amelyekből csak Isten Fiának engesztelő műve által van megtisztulás. De az, aki ily módon megtisztult, és ezért nem terheli többé bűntudat, immár felelős azért, hogy Isten és emberek előtt tisztán tartsa lelkiismeretét azzal, hogy a Szentlélek és az Ige iránti engedelmességben él. Ha ezt teszi, megtartja jó lelkiismeretét, ami tapasztalatot jelent, míg a megtisztított lelkiismeret Isten előtti helyzetünkre vonatkozik.
Amennyiben hiányos imaéletem következtében mégis bűnbe esem, és így rossz lelkiismeretem lesz, arra az esetre szól a felhívás: azonnal ítéljem meg magamat, és valljam meg bűnömet Istennek. Ekkor újra jó lelkiismeretet nyerek. Mivel azonban Krisztus vérének értéke Isten szemében egy pillanatra sem csökken bűneim által, nem kell újra törekednem a lelkiismeretem megtisztítására, mivel tudhatom, hogy Krisztus engesztelő műve tökéletesen elégséges. Ami Isten előtti helyzetemet illeti, mindörökre megtisztultam a bűntől; ha nem így volna, Krisztus azonnal vádolna, még a legkisebb bűn esetén is. Ehelyett azonban azt mondja az Ige, ahogyan már láttuk: ,,Ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért." Ha a hívő vétkezik, Sátán azonnal vádolja, de az Atya, úgy mint azelőtt, szeretett Fiának művére tekint, és a Sátán minden vádaskodására ezzel válaszol: ,,Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! ...Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez?" (Zak 3,2).
A Szentlélek pedig Jézus pártfogására megkezdi a helyreállítás munkáját, miközben az Igét használja fel, hogy az elbukott hívő lelkét meggyőzze és tanítsa, és szükség esetén a fegyelmezés vesszőjének is kitegye, hogy belássa bűnét és megítélje önmagát, mert a kegyelemből szentségtelen előnyt szerzett. Aki idáig elérkezik, annak újra jó a lelkiismerete. Azonban csakis azért, mert a vér minden bűntől megtisztít, végezheti el a Szentlélek helyreállító munkáját, hogy el ne szakadjon a kötelék a Szabadító és a megszabadított lélek között. (folyt. köv.)
H. A. Ironside |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Megszentelődés |
|
|
|
Címkék: kötelességünknek, megtisztulásának, engedelmességben, lelkiismeretemet, kiengesztelődést, félremagyarázott, igazságosságában, megszenteltetés, cselekedeteiről, megtisztítására, megszentelődési, megbocsáttatott, prédikátoroknak, megszentelődést, beszennyeződött, megtisztította, üdvözítőjükben, lelkiismeretét, világosságához, vonatkozásában, megszabadított, keresztyénekre, mindnyájunknak, szorongásaival, elgondolkozunk, magyarázatától, értelmetlenebb, lelkiismeretem, megigazulásról, visszarettenti, lelkiismeretet, cselekedeteik, evangéliumnak, lelkiismerete, olyasvalakivé, világosságban, tiszta szívűek, boldogságmondások mindazoknak, csodálatos megtisztítás, állapottal szemben, ezzel csak, bűnre gondolunk, hívő mindörökre, megtisztít említése, tisztátalanságtól előzőleg, boldognak mondás, bűntől való, bűnét annak, csodálatos művet, törvényszegés elvétetett, istentelent csak, tisztátalan lélek, Jézus Krisztusban, Jézus Krisztus, Amikor Jézus, Isten Fiának, Szent Lélek, Jézus Krisztus”, Isten Szentlelke, Krisztus Jézusban,
|
|
Offline
