|
2016-07-10 19:33:32, vasárnap
|
| |
| |
Az alázat Jézus tanításaiban
,,Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek" (Mt. 11:29).
,,És aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok" (Mt. 20: 27).
Az előző fejezetben, Jézus életét vizsgálva, láthattuk az Ő személyes alázatát. Most hallgassuk meg, hogy mire akar Ő minket tanítani! Elmélyülve azokban az igeversekben, amelyek fentebb vannak leírva, meg fogjuk érteni, hogy Jézus milyen gyakran és milyen mélyen beszélt az alázatról. Segítsen mindez minket abban, hogy teljesen megnyíljunk az Úr előtt, hogy az Ő alázata valósággá váljon a mi életünkben is.
1. Nézzük meg Jézus nyilvános igehirdetéseit; milyen szavakkal kezd bele a Hegyi Beszédbe, - ,,Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa... Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet" (Mt. 5: 3, 5). Már beszédének első szavai is utalnak arra, hogyan lehet bemenni az Isten országába. Egyetlen egy kapun keresztül lehet abba belépni. A mennyország azoké, akik lelki szegények, és tiszta szívűek. Szerények, nem magukra támaszkodnak, így öröklik a földet. Az alázatosoké mind a földi, mind a mennyei boldogság. A mennyei és a földi boldogság záloga nem más, mint az - alázat.
2. ,,Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű" (Mt. 11: 29). Jézus úgy utalt magára, mint Mesterre. Elmondta nekünk, hogy mit kell Tőle megtanulnunk, és mit találunk ez által:
Ő saját alázatával és szerénységével akar minket megajándékozni, mivel egyedül csak általuk nyerhetjük el lelkünk tökéletes békességét. Az alázat - a mi jótéteményünk, a mi üdvösségünk.
3. A tanítványok elkezdtek elmélkedni azon, hogy ki a nagyobb közülük a mennyek országában (Mt. 18: 3; Lk. 9: 46). Jézus közéjük állított egy kisgyereket, és azt mondta: ,,Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában". Ki a nagyobb a mennyek országában? Valóban ez a legfontosabb kérdés. Mi lesz figyelembe véve a mennyek országában, mi lesz a legfontosabb? Jézus erre egyetlen választ ad; a mennyek mindent felülhaladó dicsősége, a legtökéletesebb jótétemény, a valódi mennyei természet - az alázat. ,,Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy" (Lk. 9: 48).
4. Jakab és János anyja eljött Jézushoz, meghajtotta magát, és azt kérdezte: ,,Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban?" (Mt. 20: 21). Mint mondott erre Jézus? ,,Hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette" (Mt. 20: 23). Ő elveti az uralkodás gondolatát, és e helyett a szenvedés és a megaláztatás poharáról beszél. És hozzáteszi:
,,aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Mt. 20: 27-28). Mivel az alázat - Isten Fiának lényéből fakad, a mennyben a dicsőség fokmérője lesz; az utolsó első lesz. Az elsőség a legalázatosabbnak van fenntartva.
5. A népnek és a tanítványoknak arról beszélve, hogy a farizeusok. szeretik az elől ülést az ünnepségeken és a zsinagógákban, Jézus újból aláhúzza: ,,Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik" (Mt. 23: 12). A megaláztatás az a lépcső, amely segítségével az ember Isten országának dicsőségébe emelkedik.
6. Jézus, mikor Őt az egyik farizeusok meghívta magához, észrevette, hogy a vendégek az asztal melletti jobb helyeket választották ki maguknak. Akkor elmondott egy példázatot arról a vendégről, aki szerényen az utolsó helyet választotta, és akit a gazda, mikor ezt felfedezte, arra kért:
,,Barátom, ülj feljebb!" (Lk. 14: 7-11). Jézus ezt a példázatot a következő szavakkal összegezte: ,,Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik". A követelmény világos és félreérthetetlen; a felmagasztalásnak nincs más útja, önmagunk megalázásán kívül.
7. Az önhitt farizeus és a megtérő vámszedő példázatában Jézus újból megismétli ezt: ,,Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik" (Lk. 18: 14). Isten színe előtt, és az Ő kritériumai alapján minden, ami nincs átitatva az Isten és az emberek előtti mélységes alázattal, - semmit érő.
8. A tanítványok az utolsó vacsora alkalmával arról tudakozódtak, hogy kicsoda nagyobb közülük (Lk. 22: 24). Akkor Jézus elmagyarázta nekik, hogy ,,hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál". Azt a titokzatos erőt, ami Jézusban is munkálkodott, amely által Ő véghezvitte az Ő dolgait, és amelyet Ő ma felajánl nekünk is, alázatnak nevezik. Az alázat mindenki szolgájává tesz engem.
Milyen ritkán tanítanak azonban arra, és milyen ritkán alkalmazzák azt az életben! Milyen ritkán veszik észre az alázat hiányát, és milyen ritkán ismerjük ezt el mi is! Mivel csak egyesek érik el a Jézushoz való, alázatos hasonlatosságot, fel kell tennünk magunknak a kérdést: sok olyan hívő van-e, aki számára az alázat - a komoly törekvés és a folytonos imádság tárgyát képezi? Mily kevés igazi alázatot látott eddig a világ! Milyen ritkán lehet azt felfedezni még a mi közösségeink szűk körében is! Nem az-e az alázat és a szerénység szeretete teljes hiányának az oka, hogy a világ mára egyáltalán nem akar minket meghallgatni, és irántunk komolyságot mutatni?
,,Aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga" (így hangzik mindez egy másik fordítás szerint). Oh, bárcsak megértenénk, hogy mit vár tőlünk Jézus! Tudjuk, hogy mi a hűséges szolga jellemvonása: az ura iránti elkötelezettség, az a vágy, hogy elnyerje tetszését, és mélységes öröm annak sikere, dicsősége, és boldogsága láttán. Voltak a világon olyan szolgák, akik rendelkeztek ezekkel a tulajdonságokkal és képességekkel, akiknek maga a ,,szolga" szó tiszteletreméltó megnevezést jelentett. Mennyire törekszünk azonban mi erre a tisztességre? Valamikor átéltük-e azt a szabadságot és örömöt, amelyet az az élet biztosít számunkra, amely teljesen Istennek van szentelve? Mi történt velünk az után? Milyen helyet foglal el életünkben ez a szolgálat jelen pillanatban? Nincs-e szükségünk arra, hogy újból tudatosuljon bennünk, hogy Jézus ,,szolgáknak" nevez minket, és hogy ez a szolgálat boldogságot és a bűntől, valamint saját magunktól való szabadulást biztosít nekünk?
A szolgálat elején mindez nehéznek tűnhet előttünk, de csak azért, mert a büszkeség még mindig egyedi helyet foglal el életünkben, és nem szeretné ez a helyet feladni. Ha azonban egyszer megértjük, hogy mi semmik vagyunk Isten szemében - hogy ez lehet az egyetlen dicsősége a teremtménynek, hogy ilyen természete van magának Jézusnak is, és ebben rejlik a mennyei boldogság, akkor teljes szívből fogjuk elfogadni azt a megaláztatást, amely szoros kapcsolatban van eme szolgálattal. Csak az számíthat igazán alázatosnak, aki nyugodt szívvel, sőt örömmel tud szembe nézni az ellenállással, a megvetéssel, a sérelmekkel, a gyalázkodással, a kötekedésekkel, az üldöztetéssel, stb. Ha szívünk arra buzdít minket, hogy az igazi szentséget keressük, akkor Jézus minden egyes szava az önfeladásról figyelmet fog bennünk ébreszteni. Semmilyen tisztség sem lesz számunkra túl alacsony, semmilyen megaláztatás nem lesz számunkra túl mély, semmilyen szolgálat nem lesz számunkra apró vagy túlságosan nehéz, ha mindez Annak az életének a részévé tesz minket, Aki azt mondta: ,,Olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál".
Kedves Olvasó, ez az útja a magasztos életnek: lejjebb, még lejjebb! Jézus éppen ezt ismételte újból és újból tanítványai előtt, akik másra sem tudtak gondolni, csak saját maguk előkelő voltára az Isten országában. Ne aggodalmaskodjatok és kérdezősködjetek a felmagasztalással kapcsolatban; mindez Isten dolga, és Neki kell mindezt előhoznia. Inkább törekedjetek a megalázkodásra és a megbékélésre, és sose legyetek mások Isten és az emberek előtt, mint szolgák. Bárcsak ez lenne a ti törekvéseitek és imádságotok egyetlen tárgya! Hű az Isten. Ahogyan a víz is a legmélyebb helyet keresi, és azt tölti be, Isten is olyan embereket keres, akik megalázzák magukat, hogy felmagasztalja őket és saját erejével, valamint dicsőségével tudja azokat betölteni. Aki megalázza saját magát - és éppen ennek kell életünk fő törekvésének lennie, - az felmagasztaltatik, de ez már Isten dolga, és Ő mindezt az Ő mindenhatósága és hatalmas szeretete által fogja megtenni.
Sokan azt gondolják, hogy az alázat összeegyeztethetetlen mindazzal, ami nemes, bátor, és merész. Ha megláthatnánk, hogy mindennek épp az ellenkezője igaz, hogy az alázat fejezi ki hálánkat a menny iránt, az Úr királyi lényét minden iránt, hogy van bizonyos isteniség mindabban, hogy megalázzuk magunkat és mindenkinek szolgájává váljunk! Az alázatnak semmi köze sincs az igazságtalansághoz és a nehezteléshez, amitől sokan úgy félnek. Az alázat - az igazi örömhöz vezető egyedüli út, mivel neki köszönhetően Jézus bennünk él, és az Ő ereje megnyugszik rajtunk.
Jézus az egyedüli személy, Aki igazán alázatos és szerény. Arra hív minket, hogy tanuljuk meg Tőle az Istenhez vezető utat. Ezért újból és újból rá fogunk tapintani arra, hogy mit mond a Szentírás az alázat áldásáról, míg mindaz be nem tölti szíveinket és gondolatainkat. Az alázat - az, amiben hiányt szenvedünk, amire szükségünk van, és hihetünk benne, hogy Jézus kétség kívül megadja nekünk azt, ami az Ő lényét képezi, ami által Ő maga is él. (folytatjuk)
Andrew Murray |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Alázat |
|
|
|
Címkék: tiszteletreméltó, félreérthetetlen, kérdezősködjetek, tulajdonságokkal, elkötelezettség, legtökéletesebb, hasonlatosságot, gyalázkodással, kötekedésekkel, gondolatainkat, felmagasztalja, tanítványoknak, igehirdetéseit, megajándékozni, szerénységével, megalázkodásra, mindenhatósága, képességekkel, teremtménynek, törekvéseitek, megaláztatást, ellenállással, üldöztetéssel, megláthatnánk, zsinagógákban, jótéteményünk, nehezteléshez, elkészítette, munkálkodott, tudakozódtak, igeversekben, elmagyarázta, megaláztatik, segítségével, megaláztatás, ünnepségeken, alázat Jézus, előző fejezetben, lelki szegények, mennyek országa…, kapun keresztül, mennyország azoké, alázatosoké mind, mennyei boldogság, földi boldogság, alázat –, tanítványok elkezdtek, nagyobb közülük, mennyek országában, mennyek országában”, legfontosabb kérdés, mennyek mindent, Hegyi Beszédbe, Isten Fiának, Akkor Jézus, Kedves Olvasó, Andrew Murray,
|
|
Offline
