|
2016-07-10 19:34:41, vasárnap
|
| |
| |
Az alázat Jézus tanítványaiban
,,Aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál" (Lk. 22: 26).
Eddig azt az alázatot vizsgáltuk meg, ami Jézus életében és igehirdetéseiben található. Ha elkezdjük azt vizsgálni Jézus tanítványainak életében, akkor hiánya be fogja mutatni azt a különbséget, ami közöttünk, emberek között, és Jézus között van. Ennek ellenére azonban meg fogjuk látni, hogy milyen komoly változásokat idézett elő a tanítványokban a Szent Lélek. Meg fogjuk érteni, hogy mire képes valójában Jézus, milyen tökéletes lehet bennünk az Ő a sátáni büszkeség és felsőbbrendűség felett aratott győzelmének kivetülése.
Az előző fejezetben a Szentírásból felsorakoztatott példák által megláthattuk, hogy a tanítványok különböző helyzetekben hogyan tapasztalták meg az alázat teljes hiányát. Így ötlött fel a gondolataikban, ki a nagyobb közülük (Lk. 9: 46). Máskor János és Jakab anyja kérelmezett jobb helyet fiai számára az Isten országában - hogy Jézus jobb és bal felén helyezkedhessenek el. Még az utolsó éjszakán is, mielőtt Krisztust keresztre feszítették volna, az utolsó vacsora idején a tanítványok azon egyezkedtek, ki a nagyobb közülük.
Igaz, azt nem mondhatjuk, hogy ne lettek volna olyan momentumok, mikor a tanítványok könyörögtek volna az Úr előtt, például, mikor Péter így kiáltott fel: ,,Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" (Lk. 5: 8). Vagy mikor lecsendesítette a tengert, és a tanítványok félelemmel telve azt kérdezték: ,,Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki? (Lk. 8: 25). Az alázatnak azonban eme néha megjelenő formái nem tudják elleplezni azt, hogy a tanítványok jellemében még mindig az emberi én uralkodott. Ezt látva, olyan következtetéseket vonhatunk le, amelyek saját életünket is érintik.
1. Sokaknak forró, és nagyon aktív hitük van, de nem rendelkeznek igazi alázattal. Ez volt a helyzet a tanítványokkal is. Belsőleg nagyon kötődtek Jézushoz, és Érte mindent hátra hagytak. Isten megmutatta Jézusban az Ő Fiát, és azok követték Őt. Hittek Benne, szerették Őt, és arra törekedtek, hogy megtartsák az Ő parancsolatait (Jn. 6: 66), hűségesek maradtak Hozzá. De mindettől függetlenül, szívük mélyén sötét, rettenetes erő lappangott, amit nem vettek tudomásul, de amelyet szükséges volt lokalizálni és legyőzni, hogy képesek legyenek Jézus Krisztus megváltói munkájának teljes értékű bizonyságtevőivé válni.
Ez a helyzet ma is. Mindenhol lehet hívőket látni, az egyszerű hívőtől az igehirdetőkig, misszionáriusokig, vagy lelkészekig, akik sok kegyelmi ajándékkal rendelkeznek, és sok embert vezetnek kegyességre, de akik jellemében a megpróbáltatások idején felfedezhetjük az üdvösség alázatának hiányát. Nem azt erősíti mindez meg bennünk, hogy az alázatot - mint a kegyelem egyik tökéletes ajándékát - csak komoly és kitartó törekvés által lehet elérni? Csak mikor azt őszinte szívvel keressük, mikor következetesen törekszünk az alázat elérésére, helyet adva Jézus Lelkének még életünk és tevékenységeink legrejtettebb zugaiban is, csak akkor vagyunk képesek megtapasztalni annak felszabadító hatását. Alkalmat kell adni Krisztusnak arra, hogy bennünk éljen, mert Ő igazán szerény és alázatos szívű.
2. Sem a gyülekezet tanítása, sem személyes erőfeszítéseink nem képesek legyőzni a mi büszkeségünket, és nem képesek megváltoztatni a mi kegyetlen, hideg szíveinket, hogy azok szerények és szeretőek legyenek. A tanítványok három évet tanultak Jézus iskolájában. Ő nem egyszer tette szóvá nekik azt, amit a leginkább kívánt: ,,Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű". A farizeusoknak és a népnek úgy beszélt az alázatról, mint az Isten dicsőségéhez vivő egyetlen útról. Ő a maga isteni alázatában úgy élt közöttük, mint az Isten Báránya, és nem egyszer tárta fel előttük az Ő életének legmélységesebb titkát: ,,Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Mt. 20: 28). ,,Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál" (Lk. 22: 27). Megmosta lábaikat, és arra szólította fel őket, hogy hasonlóképpen járjanak el. Mindez azonban sehova sem vezetett. Ahogyan azt láthattuk, még az utolsó vacsora ideje alatt is a tanítványok azon egyezkedtek, hogy ki a nagyobb közülük. Valószínű, hogy nem egyszer próbálták megtanulni a leckét, és komolyan eldöntötték, hogy többé nem okoznak szomorúságot Jézusnak, de mindez hiábavaló volt.
Mindez egy nagyon komoly következtetés levonására kényszerít minket, mégpedig arra, hogy sem a külső tanulás, sem a meggyőző érvek, sem az alázat ecsetelésének pátosza, sem a legkomolyabb akarati elhatározások nem képesek kiűzni a büszkeség ördögét. Több annál: ha az ördögök kiűzhetőek az ördög által, akkor ő még rejtettebb formában, és még nagyobb erővel tér vissza. Csak egy valami lehet segítségünkre: ha az új, amit Krisztusban nyertünk, a régi helyébe lép.
3. Ahogyan büszkeségünket Ádámtól örököltük, úgy az alázatot is valaki által kell elnyernünk. A büszkeség a maga nemében lényünk részét képezi, és szinte láthatatlanul vezet minket, ennek ellenére énünkké, lényünkké vált. Ugyanígy kell lakozást vennie bennünk az alázatnak is, hogy az személyiségünk lényévé váljon. Az alázatnak éppolyan természetesnek és könnyűnek kell lennie számunkra, mint amilyen természetes volt előtte a fennhéjázás és a büszkeség. ,,De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem" (Róma 5: 20) - ezt hirdeti az ígéret. Minden tanítás, amelyet Jézus átadott az Ő tanítványainak, és az ő gyümölcstelen erőfeszítésük szükséges volt ahhoz, hogy felkészítse szívüket arra, hogy abba Jézus lakozhasson. Csak ennek következtében válhattak olyanokká, amilyeneknek Ő szerette volna látni őket: alázattal betöltekezett emberekké. Jézus az Ő halálával megtörte a Sátán erejét, legyőzte a bűnt, és örökkévaló üdvösséget szerzett. Keresztre feszítésekor Jézus teljesen új életet nyert az Atyától, amelyet mi, emberek, csak akkor tudunk magunkévá tenni, ha Ő bennünk él, helyre állít minket, és életünket megtölti az Ő isteni erejével. Attól a ponttól, hogy Ő lakozást vesz szívünkben, vagyis a Szent Lélekkel való betöltekezéstől számítva, Jézus Isten Lelke által egyesül azokkal, akiket Ő magához fogadott. Ily módon, Jézus valóban bennük él, és az Ő alázata az ő alázatukká válik. Mindazok, akik Jézushoz tartoznak, tehát azok, akik engedelmességük által helyet adnak Neki, Hozzá válnak hasonlóvá, mivel Ő maga munkálkodik, és ábrázolódik ki bennük.
Ez a változás látszik Jézus tanítványaiban is. Mikor betöltekeztek a Szent Lélekkel, Jézus lakozást vett a szívükben, és új emberré formálta át őket. Készek voltak, és létrejött az Istennel való találkozásuk. Az a bánat és reménység, amelyet Jézus példája szült bennük, telve volt azzal a mélységes változással, amelyet Pünkösd napja idézett elő. Jakab, János, és Péter apostolok élete és levelei erről a változásról beszélnek, és arról, hogy a szerény és szenvedő Jézus Lelke valóban befonta, és megváltoztatta őket.
Kedves barátom, mi a személyes kapcsolatod mindazzal, ami korábban elhangzott? Lehetséges, hogy olvasóim között nem kevesen vannak azok, akik sosem gondolkodtak még el igazán az alázatról, és éppen ezért nem is képesek megfelelően értékelni azt, hogy annak milyen jelentősége van a keresztyén emberre nézve. Mások, meglehet, szemrehányást tesznek maguknak tökéletlenségeik miatt. Komoly erőfeszítéseket tettek a megjavulásra, de elcsüggedtek, és elbuktak. Mások, a maguk nemében, valószínű, örömmel tesznek bizonyságot arról, hogy nem kevés áldást és ajándékot nyertek, de azt tapasztaljuk, hogy nincsenek meggyőződve róla, hogy rendelkeznek alázattal, hogy az a szívükben él. Végül, egyesek azt mondhatják magukról, hogy az Úr az alázat útján szabadulást és győzelmet adott nekik, és megmutatta nekik, milyen kevéssel rendelkeznek, és még milyen sokat nyerhetnek Krisztustól, Aki tökéletes alázattal rendelkezik. Mit is mondjak, bármilyen csoporthoz tartoznának is, csak azt tudom aláhúzni, hogy minden esetben milyen mérhetetlenül fontos az alázat jelentősége a keresztyén életben. Mivel mind az Egyház, mind az egyes hívő nem lehet addig engedelmes az Úr akaratának, míg nem látják meg Jézus magasztos alázatának dicsőségét, az Ő legfőbb szövetségét, és magasztos jóságát.
Nézzünk a tanítványokra, milyen kevéssé voltak képesek az Isten országa számára addig, míg nem volt az övék az alázat jótéteménye! Kérjük Istent, hogy semmilyen más egyéb ajándék ne elégítsen ki minket, állandóan tudatosuljon bennünk, hogy az igazi alázat hiánya - a rejtett oka annak, hogy Isten ereje nem képes magasztosan munkálkodni bennünk! Isten csak akkor képes munkálkodni bennünk és általunk, mikor mi, mint ahogyan az Ő Fia is, megismerjük és életünkkel bizonyítjuk, hogy mi magunk semmire sem vagyunk képesek! Megengedjük, hogy Ő bármit tehessen.
Csak akkor, mikor a bennünk élő Krisztus hite elfoglalja azt a helyet, amely Őt megilleti Isten terve alapján, az Egyház fehér ruhába öltözik, az alázatra pedig úgy fognak tekinteni, mint a szentség legmagasztosabb megjelenési formájára! (folytatjuk)
Andrew Murray |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Alázat |
|
|
|
Címkék: bizonyságtevőivé, igehirdetéseiben, engedelmeskednek, megpróbáltatások, felsorakoztatott, tökéletlenségeik, erőfeszítéseket, tevékenységeink, felsőbbrendűség, engedelmességük, erőfeszítéseink, betöltekezéstől, legmélységesebb, legmagasztosabb, lecsendesítette, gondolataikban, megtapasztalni, tanítványainak, tanítványaiban, tanítványokkal, tanítványokban, megváltoztatta, büszkeségünket, parancsolatait, felfedezhetjük, megváltoztatni, személyiségünk, természetesnek, következetesen, következtében, betöltekezett, mérhetetlenül, erőfeszítésük, gyümölcstelen, igehirdetőkig, láthatatlanul, alázat Jézus, legnagyobb közöttetek, alázatot vizsgáltuk, sátáni büszkeség, előző fejezetben, tanítványok különböző, alázat teljes, nagyobb közülük, utolsó éjszakán, utolsó vacsora, tanítványok azon, tanítványok könyörögtek, tanítványok félelemmel, alázatnak azonban, tanítványok jellemében, egyszerű hívőtől, Szent Lélek, Máskor János, Hittek Benne, Jézus Krisztus, Jézus Lelkének, Isten Báránya, Szent Lélekkel, Jézus Isten Lelke, Jézus Lelke, Kérjük Istent, Andrew Murray,
|
|
Offline
