|
|
|
2016-07-11 21:20:36, hétfő
|
| |
| |
Az alázat és a hit
,,Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek" (Jn. 5: 44).
Egyszer hallottam, hogy egy igehirdető azt mondta, hogy egy magasabb rendű lelki élet áldásai gyakran hasonlóak mint az üzletek kirakatában heverő áru: láthatóak anélkül, hogy meg lehetne érinteni őket. A néző ha fel lenne szólítva, hogy nyújtsa ki a kezét és vegye el, így válaszolna: ,,Nem tudom, közöttem és a kiállított tárgyak között egy vastag üvegfal van".
Hasonlóképpen, a hívők láthatják világosan a tökéletes békességre, a forró szeretetre, az erős közösségre, és a gyümölcstermésre vonatkozó magasztos ígéreteket, és mégis érezhetik azt, hogy valami meggátolja őket abban, hogy valóban megszerezzék azokat. Mi ez a valami? Nem más, mint a büszkeség! A hitnek tett ígéretek feltétel nélküliek és biztosak; a buzdítások és bátorítások annyira erőteljesek; Isten ereje amelyre támaszkodik a hit annyira közel van és annyira korlátlanul felkínálva van - hogy csak egyetlen akadály létezhet eme áldások elfogadásának útjában, nevezetesen a hit útjában lévő akadály.
Jézus megmutatta nekünk, hogy valóban a büszkeség akadályozza meg a hit létrejöttét: ,,Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget"? A büszkeség és a hit ellentmondanak egymásnak és összeegyeztethetetlenek természetük szerint, a hit azonban és az alázat, egy tőről származnak. Mindig annyi igaz hittel rendelkezünk, amennyi igaz alázat van bennünk. Lehet nekünk tisztán racionális meggyőződésünk az igazságról, ugyanakkor szíveinkben tombolhat a büszkeség, amely ellene áll annak az élő hitnek, amely az erőt Istenből meríti.
Gondolkozzunk el egy percig azon, hogy mi az igaz hit: vajon nem saját magunk kicsiségének és erőtlenségének tudata, az Isten kegyelmére való támaszkodás, és az Ő cselekvésének várása? Vajon a hit nem a teljes alázatnak jelenléte, vajon nincs jelen a teljes alávetettségünkben, vajon nem az Istentől való teljes függőségünk elismerése, és annak elismerése, hogy nem tudunk kérni, megszerezni vagy tenni semmit azonkívül mint amit a kegyelem ajándékoz nekünk?
Csak mikor semmivé lesz, a mélységes alázatban képes a lélek elnyerni annak képességét, hogy valóban higgyen. Még a büszkeség legtitkosabb megnyilvánulásai is, az olyan, mint az önzés, az alávalóság, vagy a felmagasztalás, nem engedik az embert belépni az Isten országába, sem azt, hogy annak jótéteményeit élvezze. Ennek az az oka, hogy az ilyen ember nem engedi Istennek, hogy Az legyen, Aki Ő valójában, és Akinek lennie kell, vagyis mindennek mindenekben. Az alázat egyszerűen az az állapot amely felkészíti a lelket, hogy a bizalomra támaszkodva éljen. Még a büszkeség legrejtettebb formája is az önmegvalósításban, az önbizalomban vagy önfelmagasztalásban, nem tesz egyebet mint növeli annak az énnek az erejét amely nem tud belépni az Isten országába és nem is tudja fogadni az Isten országának dolgait mivel nem engedi, hogy Isten az legyen aki Ő valójában és ami kell legyen : minden mindenekben.
A hit az a valami, amely képessé tesz minket a mennyei életnek, és magasztosságának meglátására és megértésére. A hit a féle dicsőséget keresi, ami Istentől származik. Ez az isteni dicsőség azonban csak ott tud sátrat verni, ahol Isten - minden mindenekben. Míg elfogadjuk egymástól a dicsőséget, míg az emberek dicséretét és tiszteletét keressük, míg szeretjük és óvjuk ezt a dicsőséget, és úgy tekintünk rá, mint valami kincsre, addig nem keressük azt a dicsőséget, amely Istentől származik, és éppen ezért el sem tudjuk azt érni.
A büszkeség ellene áll a hitnek. Az üdvösség a keresztről származik, a megfeszített Jézustól. Az üdvösség a megfeszített Krisztussal való egyesülést jelenti, ez pedig a kereszt elfogadását foglalja magába. A mi javunk a Jézussal való alázatos egyesülés. Mit csodálkozunk azon, hogy hitünk olyan gyenge, ha minket még mindig a büszkeség vezet, és még mindig nem értjük, hogy egyedül az alázat lehet az alapja az igazi hitben való élésnek? Szeretném megkérdezni, hogy végre mikor értjük meg, hogy alázatra van szükségünk, és elkezdünk-e azért imádkozni, hogy több legyen belőle? Az alázat és a hit a Szentírásban sokkal jobban összefügg egymással annál, amit mi erről gondolunk. Lehet látni ezt a dolgot Jézus életéből. Vajon az a százados, akiről Jézus azt mondta, hogy még Izraelben sem talált olyan hitet, mint amivel ő rendelkezett, nem azt mondta: ,,Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám" (Mt. 8: 8). Vagy az az asszony, akinek azt mondta Jézus, hogy: ,,Asszony, nagy a te hited", nem az ebekhez hasonlította-e magát, mikor Jézus ellenvetésére azt mondta: ,,De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullnak" (Mt. 15: 27). Pontosan az alázat teszi kisebbé az embert Isten előtt, éppen az rombol le minden magaslatot a hit előtt, arra késztetve a lelket, hogy félelemmel teljes reszketéssel tartson attól, nehogy megbántsa Istent az Iránta való teljes bizalom hiányával.
Vajon nem ez-e az oka a szentség általános hiányának, hogy hitünk gyakran nagyon is felszínes és gyenge? Még csak észre sem vesszük, milyen mélységesen bennünk gyökerezik az én annak minden önzésével és büszkeségével! Nem értjük, hogy csak Isten új teremtése, amely teljesen elfoglalja régi énünk helyét, tud valóban alázatossá tenni minket. Még igazán nem tudatosult bennünk, hogy az állandó és szüntelen alázatnak kell az Istennel való közösségnek és minden imádságnak az alapjául szolgáljon, valamint minden ember és ember közötti valóban gyümölcstermő közösségnek is csak ez lehet az alapja. Ahogyan képtelenség látni szemek nélkül, és lélegzet nélkül élni, ugyanúgy lehetetlen hinni és Istenhez közeledni, vagy az Ő szerelmében sütkérezni, ha nem rendelkezünk mindent átható szívbeli alázattal.
Itt figyelmesen meg kell vizsgálnunk magunkat - nem azért törekedtünk-e a hitre, hogy a mi régi énünk Isten gazdagságában és kegyelmében az önkifejezésnek csak egy újabb formáját nyerje el? Lehetséges, hogy Isten áldásai csak más dolgok helyettesítőivé váltak számunkra, amit az előtt kergettünk? Akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy vallásos életünk ilyen szürkére és üresre sikeredett! Meg kell változtatnunk életünket! Meg kell alázkodnunk Isten erős keze alatt, és Ő a maga idejében felmagasztal minket. Az a kereszt, halál, sír, amelyig Jézus megalázta magát, az Ő útjává váltak az isteni dicsőség felé. Ez a mi utunk is. Imádságainkban csak egy vágyat juttatunk kifejezésre: a Vele való megbékülést, valamint azt, hogy örömmel fogadjuk mindazt, ami lehetőséget teremt az Isten és az emberek előtt való megalázkodásra; ez az egyedüli útja az isteni dicsőségnek!
Lehetséges, hogy kérdéseid merültek fel. A fenti fejezetben olyan emberekről beszéltem, akik, habár átélték az áldásokat és maguk is áldások voltak másoknak, mégsem rendelkeztek elégséges alázattal. Lehetséges, hogy azt gondolod, hogy ezeknek a keresztyéneknek mégis erős hitük volt, habár az is látszik, hogy túlontúl sokszor keresik az emberek jó tetszését.
Erre a kérdésre sok mindent fel lehetne vetni. Én azonban, figyelembe véve előbbi okfejtéseinket, szeretnék egyre összpontosítani: az ilyen keresztyének rendelkeznek valamiféle hittel. Munkálkodik bennük annak az áldásnak a mértéke is, amelyeket más ajándékok hatása által nyernek. Az alázat hiánya azonban - gátolja a hosszú távú, mély áldások elnyerését. Az általa hozott változások azoknál a keresztyéneknél időlegesek és múlóak, akik nem váltak SEMMIKKÉ, mivel csak ez teszi lehetővé az Úr számára, hogy bennünk Ő legyen minden mindenekben. A mélyebb alázat kétség kívül mélyebb és még teljesebb áldásokat eredményezne. Ha a Szent Lélek nemcsak valamilyen mértékben munkálkodhatna általuk, hanem lakozást vehetne bennük ajándékainak teljességével, akkor bennük és általuk olyan élet tárulni ki, amely akkora erővel és szentséggel teljes, amellyel napjainkban, sajnos, csak nagyon ritkán találkozunk. ,,Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget"? Csak az Istentől származó dicsőségre való törekvés tud kigyógyítani téged annak vágyából, hogy az emberektől várd a dicséretet, és abból a csüggedésből és szomorúságból, amely akkor van benned amikor nem kapod meg tőlük ezt. A dicsőséges Isten dicsősége legyen számodra minden mindenekben! Ez megszabadít téged az emberi dicsőségvágytól; és képes leszel örülni annak, hogy semmi vagy. Az ilyen megalázkodáskor hitedben megerősödsz, dicsőséget adva Istennek és megtapasztalod, hogy minél mélyebbre hajlasz alázatosan Előtte, Ő annál közelebb van ahhoz, hogy teljesítse hited kívánságait. (folyt. köv)
Andrew Murray |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Alázat |
|
|
|
Címkék: gyümölcstermésre, megnyilvánulásai, magasztosságának, helyettesítőivé, megalázkodáskor, dicsőségvágytól, keresztyéneknek, összpontosítani, keresztyéneknél, okfejtéseinket, megalázkodásra, felmagasztalás, imádságainkban, megtapasztalod, önkifejezésnek, meggyőződésünk, erőtlenségének, ellentmondanak, munkálkodhatna, változtatnunk, legrejtettebb, szomorúságból, gazdagságában, teljességével, gyümölcstermő, hasonlóképpen, elfogadásának, ellenvetésére, gondolkozzunk, büszkeségével, cselekvésének, jótéteményeit, kicsiségének, kigyógyítani, keresztyének, csüggedésből, magasabb rendű, üzletek kirakatában, kiállított tárgyak, vastag üvegfal, hívők láthatják, tökéletes békességre, forró szeretetre, erős közösségre, gyümölcstermésre vonatkozó, hitnek tett, büszkeség akadályozza, tőről származnak, erőt Istenből, percig azon, teljes alázatnak, kegyelem ajándékoz, Szent Lélek, Andrew Murray,
|
|
|
|
|
|
| magasabb rendű, üzletek kirakatában, kiállított tárgyak, vastag üvegfal, hívők láthatják, tökéletes békességre, forró szeretetre, erős közösségre, gyümölcstermésre vonatkozó, hitnek tett, büszkeség akadályozza, tőről származnak, erőt Istenből, percig azon, teljes alázatnak, kegyelem ajándékoz, mélységes alázatban, lélek elnyerni, büszkeség legtitkosabb, embert belépni, ilyen ember, alázat egyszerűen, bizalomra támaszkodva, büszkeség legrejtettebb, önbizalomban vagy, erejét amely, mennyei életnek, féle dicsőséget, isteni dicsőség, emberek dicséretét, büszkeség ellene, keresztről származik, megfeszített Jézustól, megfeszített Krisztussal, kereszt elfogadását, büszkeség vezet, alázat lehet, igazi hitben, dolgot Jézus, szót szólj, ebekhez hasonlította-e, alázat teszi, embert Isten, szentség általános, alapjául szolgáljon, önkifejezésnek csak, újabb formáját, előtt kergettünk, maga idejében, vágyat juttatunk, emberek előtt, egyedüli útja, isteni dicsőségnek, fenti fejezetben, keresztyéneknek mégis, ilyen keresztyének, alázat hiánya, hosszú távú, általa hozott, keresztyéneknél időlegesek, mélyebb alázat, emberektől várd, dicsőséges Isten, emberi dicsőségvágytól, ilyen megalázkodáskor, gyümölcstermésre, megnyilvánulásai, magasztosságának, helyettesítőivé, megalázkodáskor, dicsőségvágytól, keresztyéneknek, összpontosítani, keresztyéneknél, okfejtéseinket, megalázkodásra, felmagasztalás, imádságainkban, megtapasztalod, önkifejezésnek, meggyőződésünk, erőtlenségének, ellentmondanak, munkálkodhatna, változtatnunk, legrejtettebb, szomorúságból, gazdagságában, teljességével, gyümölcstermő, hasonlóképpen, elfogadásának, ellenvetésére, gondolkozzunk, büszkeségével, cselekvésének, jótéteményeit, kicsiségének, kigyógyítani, keresztyének, csüggedésből, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
370 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2906
- e Hét: 14617
- e Hónap: 43929
- e Év: 231731
|
|
|
Offline
