|
2016-08-05 17:39:16, péntek
|
| |
| |
Textus: Mt 14,22-33
Ez az eset nagyon sok közös vonást mutat az előző fejezetben tárgyalt igaszakasszal, hiszen szintén a hit természetét és jellegét állítja a középpontba; valamint rámutat arra is, hogy a hit kérdésében milyen fontos helyesen látnunk. Mindenekelőtt figyeljünk Urunk személyére, amint istensége és kizárólagos isteni rangja teljességében megmutatkozik! Látjuk Jézust, amint a viharos hullámokon lépked, és Pétert is képessé teszi ugyanerre. Ismét láthatjuk, miként uralkodik a természeti erők felett, és hogyan parancsol nekik. Azért kell ebből a képből kiindulnunk, mert nem elmélkedhetünk a hit jellegéről anélkül, hogy tisztán látnánk, ki az a személy, akiben hinnünk kell. A keresztyén hit természetét vizsgáljuk, és a keresztyén üzenet azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy a názáreti Jézus Isten egyszülött Fia és a dicsőség Királya. Ő a világmindenség ura, Úr a természeti erők felett; és ebben a jelenetben bemutatja hatalmát. Ez az evangéliumok végső célja. A legtöbb gondunk abból ered, hogy képtelenek vagyunk mindezt elhinni Jézus személyéről.
Figyeljük meg, Péter milyen jól indul, és végül milyen rosszul vizsgázik. Először úgy tűnik, mintha tökéletesen hinne, de végül szánalmas kudarcot vall, és kétségbeesetten kiált segítségért. És mindez milyen gyorsan játszódik le!
Az előző fejezetben tárgyalt csoda, a vihar lecsendesítése és e között az eset között az a fő különbség, hogy ott a vihar mint külső tényező jelentkezett, amely megzavarta a tanítványokat. De itt, ami Pétert illeti, semmi új nem történik. A vihar már javában tombol, amikor az Úr a tanítványok közelébe ér. A hajót ide-oda dobálják a hullámok, miközben Jézus a hegyoldalon imádkozik. Azután hirtelen megjelenik, és lejátszódik a fenti történet. Nem arról van szó, hogy Péter a hajóból kilép a sima vízre, és hirtelen kitör a vihar. Semmilyen új tényező nem jelentkezik, és Péter mégis bajba kerül. Miért? A zavar egyedül Péter szívében rejlett. Az Úr megadja a pontos diagnózist: a baj oka a kicsiny hit. A kevés hit, amely szinte felér a kétkedéssel. Mindez fontos lecke számunkra: sok lelki válságtól megmenthet.
Az első, amit meg kell jegyeznünk az, amit én ,,Péter mentalitásnak", nevezek. Megtérésünkkor az egyéniségünk pontosan ugyanolyan marad, mint annak előtte. Nem válunk hirtelen más emberré, noha valamennyien azt mondjuk: ,,többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem - és hozzátesszük -, azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem" (Gal 2,20); mégis fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy az ,,énünk" továbbra is ugyanaz maradt. Továbbra is önmagunk vagyunk, sajátos temperamentumunkkal, jellemvonásainkkal és az ebből fakadó sajátos nehézségekkel. Vannak gondok, amelyek mindannyiunk esetében felmerülnek, de egyéni problémáink is beletartoznak a bűn általános kategóriájába. Kiváltó okuk azonban más és más lehet. A gyülekezetben a heves természetű embernek különösen figyelnie kell az indulataira. Ugyanígy a flegmatikus típusnak vigyáznia kell, nehogy kompromisszumot kössön ott, ahol nem szabadna engednie. Valószínűleg azon a területen kell a leginkább ügyelnünk, ami az erősségünk. Végül is általában mindenki a legerősebb pontján bukik el. Ez volt a jellemző Péterre is, akinek fő erőssége energikussága, gyors döntőképessége és aktív személyisége volt. Lelkes és impulzív természete azonban gyakran bajba sodorta. Nagyon jó, ha valaki energikus, de ez gyakran kiegyensúlyozatlan, ingadozó keresztyén élethez vezet, amint azt ez az eset mutatja. Péternek elég hite volt ahhoz, hogy ezt mondja az Úrnak: ,,Uram, ha Te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen", és kilépjen a hajóból. Milyen nagyszerű! De nézzük csak meg pár perccel később, amikor félelmében felkiált. Ugyanígy, amikor az Úr saját haláláról beszél, arról hogy mindenki el fogja hagyni Őt, Péter habozás nélkül megszólal: ,,Noha valamennyien megbotránkoznak benned, én benned soha meg nem botránkozom!" Mégis, rövid időn belül esküvel és átokkal tagadja, hogy valaha is ismerte volna! Ezt az ingadozó hozzáállást nevezem ,,Péter mentalitásnak". Az ilyen ember vagy a hegycsúcson van, vagy lenn a mélységben; vagy telve lelkesedéssel, vagy egészen erejét vesztett.
Mi az oka az extázis és a szánalmas bukás ilyen váltakozásának? Ez a vérmérséklet következménye. Az ilyen ember általában azelőtt cselekszik, hogy a dolgokat helyesen felmérte vagy átgondolta volna. Az evangéliumokban mindig Péter az első önkéntes jelentkező. A János 21-ben a tanítványok egész éjjel halásztak, anélkül hogy bármit is fogtak volna. Amikor Jézus megjelenik a tengerparton, és János megállapítja: ,,Az Úr az", Péter azonnal beleveti magát a vízbe, hogy hozzá menjen. A galáciabeliekhez írt levél második fejezete szerint még Pünkösd után is ugyanaz az impulzív ember maradt. Pál megdorgálja, amiért nem gondolta át elég alaposan a kizárólag hit által való megigazulás kérdését. Nem volt mentsége, hiszen ő volt az első, aki a keresztyén egyházba nem zsidókat fogadott be. Emlékezzünk vissza Kornéliusz esetére az ApCsel 10-ben, és gondoljuk el, hogy Péter itt milyen magaslatokra jutott el, hiszen óriási dolog volt, hogy egy zsidó pogány embert vitt az egyházba. De Antiókhiában, amikor a hírvivők lejönnek Jeruzsálemből, mindezt visszavonja olyannyira hogy Pálnak szembe kell szegülnie vele. Ugyanaz volt a probléma, mint korábban. Péter elfogadott egy gondolatot, anélkül hogy valamennyi vonatkozását átgondolta volna. Az ilyen emberek esetében szinte mindig ez a baj. Energikus és impulzív természetük révén hajlamosak ösztönösen cselekedni, és lelki életükben heves ingadozások mutatkoznak. Ez a lelki válság nagyon gyakori oka.
Másodszor nézzük meg azt, hogy mit tanít ez az eset a kételkedésről. Kétségeink gyakran önmagunkból fakadnak. Péter maga volt kétségei okozója azáltal, hogy a hullámokra nézett. Kétkedésünknek és depressziónknak gyakran az az oka, hogy olyan dolgokkal játszadozunk, amiket kerülnünk kellene. Gondolok itt olyan könyvekre vagy olyan vitákra, amelyek veszélyes talajra sodornak. Egyesek balgán leállnak vitázni a tudományról, noha alig értenek hozzá, és néha komolyan meginog a hitük. Legyünk meggyőződve az igazságról, amit elfogadtunk, és ne akarjunk olyan kérdésekkel birkózni, amelyekben nem vagyunk jártasak!
Hálát adok Istennek, hogy a hit és a kétely nem összeegyeztethetetlen fogalmak. Egyes keresztyének úgy gondolják, hogy miután valaki hitre jutott, már nem lehetnek kétségei. Ez nem így van. Péternek mindvégig volt hite, hiszen az Úr azt mondta neki: ,,te kicsinyhitű", nem pedig azt: ,,mivel kétségeid vannak, ez azt mutatja, hogy egyáltalán nincs hited". Előfordulhat, hogy hiszünk, és mégis kétségek gyötörnek. Ezt nemcsak az Ige támasztja alá, hanem az egész egyháztörténet is. Sőt azt mondhatjuk, hogy ha valakit soha nem gyötörtek kétségek, akkor jobban tenné, ha újra megvizsgálná hite alapjait, és meggyőződne róla, hogy nem hamis békességen nyugszik-e a hite.
Ha kétségek kerítenek hatalmukba, akkor ez a gyenge hit jele. Péter hite nem rendült meg, de mivel nem volt elég erős, ezért kétségei kerekedtek felül, és erőt vettek rajta. Ha ebben a rémült és zaklatott állapotában Péternek feltettünk volna bizonyos kérdéseket, mindannyiszor megfelelő válaszokat kaptunk volna. Ha az Úr személyéről kérdeztük volna, meggyőződésem, hogy helyesen válaszolt volna. De az adott esetben a kétségei uralkodtak rajta. Ezt soha ne engedjük! Ha el is fog a kétkedés, soha ne engedjük, hogy kétségeink uralkodjanak rajtunk!
De hogyan kerülhetjük ezt el? Ha kétségeink azért tudnak a hatalmukba keríteni, mert kicsiny a hitünk, akkor az ellenszer nyilván a nagy hit. Ennek a történetnek ez a fő üzenete. Melyek a nagy hit jellemzői? Először is az Úr Jézus Krisztus személyének és hatalmának ismerete, és az ezen alapuló szilárd bizalom. Péter nagyon jól indul el, amikor ezt mondja: ,,Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen." Ez az igaz hit nagyszerű megnyilvánulása. Péter ezzel lényegében ezt mondta: ,,Ha valóban te vagy az az Úr, akit ismerek, akkor semmi sem lehetetlen számodra. Tégy bizonyságot erről azáltal, hogy megparancsolod, hogy lépjek ki a hajóból a viharos tengerre, és a vízen járjak." Hitt az Úrban, az Ő hatalmában, személyében és képességében. Hite nem pusztán elméleti volt. Kipróbálta! A fő alapelv, amit szilárdan meg kell ragadnunk az, hogy a keresztyén hit kezdete és vége az Úr ismerete. A hit nem az érzelmeken illetve egy akarati döntésen alapul, hanem Urunk személyének ismeretén. Az érzelmeknek nincs értéke, hacsak nem tudáson alapulnak. A keresztyénség Krisztus személyét állítja a középpontba, és a keresztyén hit azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat hiszünk Krisztusról, és egyre többet tudunk meg róla. Tudjuk, hogy Ő a dicsőség Ura, aki eljött közénk. Hiszünk a megtestesülésben és a szűztől való születésben, tudjuk, hogy miért jött el Jézus, és mit tett, amikor eljött. Tudnunk kell engesztelő áldozatáról, és hogy nem azért jött, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívja megtérésre. Tudnunk kell, hogy ,,bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultunk meg" (1Pét 2,24). Úgy találom, hogy az emberek szinte kivétel nélkül azért jönnek hozzám gyötrődve és leverten, mert nem ismerik ezeket az igazságokat úgy, ahogy kellene. Elpanaszolják, hogy: ,,olyan nyomorult bűnös vagyok, el sem tudja képzelni, ki vagyok, és mit tettem." Ezek az emberek még nem értették meg igazán, hogy mit jelent, amit az Úr mondott: ,,Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam megtérésre." Pontosan az, amit saját maguk elítélésére mondanak, jogosítja fel őket arra, hogy az Úrhoz jöjjenek, és biztosak legyenek abban, hogy befogadja őket. Aki nem képes megtanulni és elhinni ezeket az alapigazságokat, annak gyenge a hite. Vagyis az erős hit azt jelenti, hogy mindezt tudjuk. Sokan szerencsétlenül és boldogtalanul élik le az életüket, mert mindezt nem igazán értik. Ha értenék, akkor rájönnének, hogy önmaguk elítélése nem más, mint bűnbánatuk bizonyítéka, és az út a végső szabaduláshoz.
A lelki depresszió fő ellenszere a bibliai tantételek ismerete. A gyógyulás útja nem az, hogy összejöveteleinken megpróbáljuk felforrósítani érzelmeinket, hanem az, hogy ismerjük hitünknek az Igében kijelentett alapelveit. Vennünk kell a fáradságot, hogy megtanuljuk őket. Bizony kemény munka, de tanulmányoznunk kell az Igét, és időt kell szentelnünk rá. Korunk tragédiája, hogy az emberek boldogsága túlságosan nagy mértékben függ az összejövetelektől. Sokan azért vannak annyira elkeseredve, mert hiányos a személyes tudásuk az igazságról. Maga az Úr mondta: ,,Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (Jn 8,31-32) Megszabadít a kétségektől és a félelmektől; a depressziótól és mindattól, ami lefelé húz. Az igazság az, ami megszabadít; az igazság Jézusról és művéről.
Péter jól indult el, de ismét a hullámokra nézett, és kételkedés fogta el. Jó, ha látjuk, hogy milyen balga és nevetséges dolog kételkedni. Péternek egyáltalán nem lett volna szabad a hullámokra néznie. Miért nem? Mert mielőtt kilépett volna a hajóból, már rendezte magában ezt a kérdést. Hiszen a hajóban már egy ideje a kétségeivel küzdött. Amikor megkérte az Urat: ,,...parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen" (Mt 14,29), akkor valójában ezt mondta: ,,Nem törődöm a hullámokkal. Ha te Isten létedre azt mondod, hogy ezt tegyem, akkor ez nekem elég." Megoldotta a problémát, és ennek megfelelően kilépett a hajóból, és a viharos tengeren sétált. Maga az Úr Jézus Krisztus tette képessé arra, hogy a zajgó hullámokon járjon! Akkor miért tekintett a hullámokra? Mi volt rá az oka? Semmi. Bolond ötlet volt.
A gyenge hittel az a baj, hogy újra meg újra megkérdőjelezi azt, amit már korábban megválaszolt. Ha valaki egyszer már hitét az Úr Jézus Krisztusba vetette, akkor valamilyen formában szükségszerűen szembekerült a hitetlenség problémájával. Különben nem jutott volna hitre. Akkor miért áll meg, és néz szembe újra olyan kérdésekkel, amelyek egyszer már felmerültek, és amelyeket megoldott, mielőtt kilépett volna a hajóból? Ha már egyszer hittünk az Úrban, akkor bizonyos kérdéseket le kell zárnunk, és nem szabad újra visszatérnünk rájuk. A hit lényegéből fakadóan vissza kell utasítanunk minden utólagos megfontolást.
Az erős hit további jellemzője az, hogy szilárdan és kitartóan az Úrra tekint. A hit ezt mondja: ,,Amit az Úr elkezdett, azt véghez tudja, és véghez akarja vinni. Keresztyén életem kezdete csoda volt, ezért ha Ő el tud indítani egy csodát, akkor arra is képes, hogy azt továbbra is fenntartsa." ,,...meg vagyok győződve arról - mondja Pál -, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." (Fil 1,6)
Másodszor, amíg Őreá tekintünk és benne bízunk, addig soha nem fogunk kételkedni. Minden lépésnél rá vagyunk utalva, függetlenül attól, hogy mióta élünk hívő életet. Úgy győzhetjük le kétségeinket, hogy kitartóan rá tekintünk, és nem a lépéseinkre. Lehetetlen a kezdeti hitünkre támaszkodva élni. Péter is ezzel próbálkozott. Ne akarjunk a megtérésünk élményéből élni. Hitben járunk, és az Úr Jézusban való hit által élünk. Ugyanúgy szükségünk van rá a halálos ágyunkon, mint megtérésünk napján. Ezért vele kezdjük a napot, és maradjunk mindvégig kapcsolatban vele. Ez a hit harca, és tajtékzó hullámokon járunk.
Hadd mondjak még egy vigasztaló szót: Ő soha nem hagyja, hogy elsüllyedjünk. Péter riadtan és félelemmel telve kiáltott hozzá, és Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megfogta, és mire visszaléptek a hajóba, a szél elállt. Lehet, hogy cserbenhagyjuk Őt, lehet, hogy úgy érezzük, hogy most végképp elsüllyedünk, de Jézus azt ígérte, hogy ,,...senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből" (Jn 10,28). ,,Mert meg vagyok győződve - mondja Pál -, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róm 8,38-39) Amikor úgy gondoljuk, hogy elvesztünk, akkor Ő ott lesz, hogy megtartson. Emlékezzünk vissza, hogy a múltban már megsegített, és ez bátorítást fog adni a jövőben. Kiáltsunk hozzá kétségbeesésünkben! Sohasem hagyja, hogy elsüllyedjünk, mert hozzá tartozunk. Meg fog hallani, és fel fog emelni.
Befejezésül az egész esetből szeretném levonni azt a tanulságot, hogy Ő meg tud őrizni a bukástól. Ha hiszünk benne, akkor sohasem fogunk elesni, hanem egyenesen megyünk előre. Ha Péter rá tekintett volna, akkor továbbra is a vízen járt volna, és nem csüggedt volna el. Ő hatalmas Úr, a világmindenség ura. Nemcsak Ő maga tud a vízen járni, de Pétert is képessé tudja tenni erre. Semmi sem lehetetlen számára. ,,Minden lehetséges Istennek", hiszen Ő Isten.
Az igaz hit, az erős hit egyedül Őrá és az Ő ígéreteire néz, és semmi egyébre. Nevet a lehetetlenen - a háborgó hullámokon -, és így kiált: ,,Elvégeztetik." Ezért ,,annak..., aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyetlen üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen." (Jud 24-25)
Dr. Martyn Lloyd-Jones |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: galáciabeliekhez, megtestesülésben, alapigazságokat, kétségbeesetten, kompromisszumot, szerencsétlenül, evangéliumokban, tanulmányoznunk, megnyilvánulása, depressziónknak, megbotránkoznak, kétkedésünknek, váltakozásának, egyháztörténet, világmindenség, lecsendesítése, elmélkedhetünk, szükségszerűen, cserbenhagyjuk, döntőképessége, megkérdőjelezi, megparancsolod, megtérésünkkor, felforrósítani, nehézségekkel, beletartoznak, mentalitásnak, elsüllyedjünk, visszatérnünk, szabaduláshoz, elpanaszolják, következménye, kategóriájába, meggyőződésem, boldogtalanul, kijelentéssel, eset nagyon, előző fejezetben, viharos hullámokon, természeti erők, képből kiindulnunk, keresztyén üzenet, kijelentéssel kezdődik, názáreti Jézus, dicsőség Királya, jelenetben bemutatja, evangéliumok végső, legtöbb gondunk, vihar lecsendesítése, eset között, vihar mint, tanítványok közelébe, Látjuk Jézust, Jézus Isten, Isten Fiában, Amikor Jézus, Jézus Krisztus, Jézus Krisztusba, Krisztus Jézus, Jézus Krisztusban, Nemcsak, Urunk Jézus Krisztus, Martyn Lloyd-Jones,
|
|
Offline
