|
2016-08-05 17:42:31, péntek
|
| |
| |
Alapige: Mk 8,22-26
Nemcsak azért foglalkozunk a lelki levertség kérdésével, mert rendkívül szomorú, hogy vannak csüggedt keresztyének, hanem az egyház állapota miatt is. Ha minden keresztyén úgy élne, ahogy az Újszövetség tanítja, az egyház állapota nem rontaná az evangélium hirdetésének hitelét. Az egyház azért nem igazán számottevő tényező társadalmunkban, és azért közelednek olyan kevesen Jézus Krisztuson keresztül Istenhez, mert hétköznapi életünkben nem éljük meg keresztyénségünket. Körvonalaiban már felvázoltuk ezt a problémát, és az előző fejezetben megvizsgáltuk egy bizonyos szemszögből. Láttuk, hogy egyes keresztyének azért vannak ilyen állapotban, mert nem értették meg a hit által való megigazulás lényegét. Ez volt a baj gyökere a reformációt megelőző időkben is. A reformáció az első századok óta nem ismert békességet, boldogságot és örömet hozott az egyház életébe azáltal, hogy újra felfedezték a hit által való megigazulás tanítását. Luther Márton ujjongott és örvendezett ennek a felfedezésnek, és rajta keresztül mások is meglátták ezt a csodálatos igazságot. Vonakodnánk kijelenteni, hogy akik nem értik egészen a hit által való megigazulás tanítását, azok egyáltalán ne lennének keresztyének, aki azonban egyszer megérti, az örvendező keresztyénné válik.
Egy olyan esemény kapcsán szeretném tovább vizsgálni a lelki levertség kérdését, amelyet az Úr Jézus életéből beszél el Márk evangélista. Az Úr csodái közül ez a történet több szempontból is egyike a legfigyelemreméltóbbaknak. Emlékszünk, hogy pontosan mit cselekedett azzal a vak emberrel? Kézen fogta, kivezette a faluból, szemére köpött, rátette a kezét, majd megkérdezte, hogy lát-e valamit? Az ember ezt válaszolta: ,,Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." Majd az Úr Jézus újból a férfi szemeire tette kezeit, aki ismét feltekintett, de most már látása egészen rendbe jött: ,,tisztán látott mindent".
Nos, ennek az eseménynek nyilvánvalóan mély értelme van. Több példát is ismerünk, amikor az Úr Jézus vakokat gyógyított, és egészen világos, hogy ezt az embert is rögtön meggyógyíthatta volna, ha csak annyit is mond: ,,Akarom, hogy láss!" Az Úrnak megvolt erre a hatalma, semmi sem volt lehetetlen a számára. Tehát amit itt cselekedett, nyilván szándékosan tette. Az Úr Jézus semmit sem cselekedett ötletszerűen vagy véletlenül. Az Úr határozott terve szerint ment mindez végbe, és itt azért járt el eltérően, hogy megtanítson minket valamire. Az Úr Jézus minden csodája túlmutat önmagán, példázatnak is tekinthető. Ez nem jelenti azt, hogy nem hinnénk abban, hogy valóságosan megtörtént események. Egyszerűen azt mondom, hogy ha minden csoda az evangéliumokban egyben példázat is, akkor ez erre az esetre különösen is áll.
Egyetértek azokkal, akik azt állítják, hogy ez a példa elsősorban a tanítványoknak szólt. Emlékszünk, mi történt előzőleg? (Mk 8,13-21) Amikor a tanítványok hajóra szálltak, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, úgyhogy csak egy kis darab volt náluk. Elkezdtek emiatt aggódni. Az Úr a következőt mondta nekik a hajóban. ,,Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!" Erre tanakodni kezdtek: ,,Nincs kenyerünk." Amikor az Úr a ,,kovász" szót említette, ők szó szerint vették, és azt juttatta eszükbe, hogy nem hoztak elég kenyeret. Nyugtalankodni kezdtek, mire az Úr egy sor mélyreható kérdést tett fel, amely ezzel zárult: ,,Még mindig nem értitek?" Más szóval: ,,Íme, itt vagyok, prédikáltam nektek, tanítottalak, és úgy tűnik, mégsem értetek semmit. Aggódtok, mert csak egy kenyeretek van, pedig tanúi voltatok annak a két csodának, amely bizonyítja, hogy két kenyérből és egy kis halból jól tudok lakatni négyezer, illetve ötezer embert is. - Még mindig nem értitek?" Úgy hiszem, azért bánt másként ezzel a vakkal, hogy tükröt tartson tanítványai elé.
Sőt, ez a történet örök példázat Isten mindenkori népe számára. Sok olyan ember van, aki megrekedt azon a szinten, amelyen ez a vak ember túljutott. Emlékszünk, hogy az Úr a szemére köpött, és megkérdezte: ,,Látsz-e valamit?" A vak pedig ezt felelte: ,,Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." Nehéz ennek az embernek a helyzetét meghatározni. Nem mondhatják már rá, hogy vak, mert lát. Mégis habozunk kimondani, hogy lát, hiszen járkáló fáknak látja az embereket. Vak vagy nem vak? Úgy érezzük, egyszerre kell azt mondanunk, hogy vak, és mégis lát.
Ugyanígy, sok keresztyén boldogtalan, mert nem lát tisztán. Az ilyen ember változó benyomást kelt, és sosem tudni igazán, hogy keresztyén-e vagy sem. További nehézséget jelent, hogy maga sem igazán tudja. Olykor, igehirdetésről jövet azt mondják: ,,Igen, keresztyén vagyok." Majd történik valami, és azt mondják: ,,Nem lehetek keresztyén. Ha keresztyén lennék, nem lehetnének ilyen gondolataim. Akkor nem akarnám azt tenni, amit teszek." Eleget tudnak a keresztyénségről ahhoz, hogy a világban ne érezzék jól magukat, de mégsem tudnak annyit, hogy boldogok legyenek. Sem nem forrók, sem nem hidegek. Látnak, és mégsem látnak. Gondolom, egyetértünk abban, hogy nagyon sok ember van ilyen helyzetben. Igen keserves állapot ez, és az egész mondanivalóm arról szól, hogy senkinek sem kellene ebben megmaradnia.
Pontosabban a következőket mondta a vak ember: ,,Igen, látok. Látom az embereket, de valami nincs rendben, mert járkáló fáknak látom őket." Ugyanígy a megkeseredett emberek is tudják, hogy valami nincs rendben. Valami történt velük, ami miatt elégedetlenek önmagukkal. Egy időben teljesen meg voltak elégedve azzal az élettel, amelyet éltek. Azonban egyszer meglátták, hogy életük teljesen hiábavaló és üres, és mélységesen elégedetlenné váltak önmagukkal szemben: úgy érzik, nem maradhatnak ilyenek. Ez az az állapot, amelyben még nem ismerték fel, hogy a keresztyénség igaz, csak azt látják, hogy semmi egyéb nem jó. Ezért válnak az ilyen emberek gyakran cinikussá.
Mások még tovább jutnak, látják a keresztyén élet szépségeit, amint a Hegyi beszéd elénk tárja, és azt mondják: ,,Bárcsak mindannyian így élnénk, a föld maga lenne a paradicsom."
Lehet, hogy még ennél is tovább jutottak, és meglátták, hogy Jézus Krisztus az egyedüli reményük, hogy valamiképpen Jézus Krisztus az egyedüli szabadító. Észrevették, hogyan fogalmaztam: Jézus Krisztus ,,valamiképpen szabadító". Megérezték, hogy Ő tudna segíteni, megértették, hogy a keresztyénség a világ egyedüli reménysége. Látják és tudják, hogy ez a Jézus valahogyan segíthetne. Egy időben nem gondoltak vele komolyabban, de most már érdeklődnek iránta. Látva a világ ürességét, egyes keresztyének életét, és felismerve, hogy Jézus Krisztus az, aki ezt a változást hozta, úgy gondolják, hogy Ő valamiféleképpen megváltó. Tehát fontossá válik számukra Jézus Krisztus személye. Ennyit mindenesetre világosan látnak.
Szemben az olyan emberekkel, akiknek az esetével az előző fejezetben foglalkoztunk, ezek az emberek meglátták, hogy nem válthatják meg magukat, és nyilvánvaló a számukra, hogy egy ember sem képes tökéletes keresztyén életet élni. Mint a példázatbeli ember, valamit látnak, de nem tisztán. Csak járkáló fáknak látják az embereket. Hogy ez milyen vonatkozásban igaz rájuk?
Megpróbálom bemutatni azt a három fő szempontot, amelyeket a legfontosabbnak tartok.
Először is, az ilyen emberek számára bizonyos igazságok nem világosak. Ezért fogalmaztam óvatosan úgy, hogy megértették, hogy Krisztus ,,valamiképpen" a megváltó. Azt azonban nem tudják, mi módon az. Például nem világos számukra Krisztus halála, és annak elengedhetetlen szükségessége. Az újjászületésről szóló tanítást sem értik. Ha ezekről beszélgetünk, kiderül, milyen nagy zavar uralkodik bennük. Nem látják, nem értik, miért kellett Krisztusnak meghalnia, nem látják az újjászületés szükségességét. Elfogadják Krisztust mint Megváltót, de mégsem látnak, mégsem értenek, sem nem értékelnek bizonyos igazságokat. Az eredmény az, hogy tele vannak aggodalommal, és nyomorultul érzik magukat.
A második hiányosságuk az, hogy nem teljes szívvel fordulnak Istenhez. Noha sok mindent látnak, mégsem találják meg a boldogságukat abban, hogy keresztyének. Állandóan emlékeztetniük kell magukat rá, és erőlködniük kell, hogy megfeleljenek hitük elvárásainak. Boldogtalanok. Örömüket még mindig másban igyekeznek megtalálni.
Harmadszor pedig: akaratuk megosztott. Lázadás van a szívükben, nem tudják megérteni, miért kell egy embernek bizonyos dolgokat csinálnia, míg másokat elhagynia csak azért, mert keresztyénnek vallja magát. Úgy látják, ez túlzott szűklátókörűség. Mégis, régi életüktől el kívánnak szakadni, és egészében véve igenlik a keresztyén életmódot. Krisztust elismerik Megváltónak, de amikor arra kerülne a sor, hogy akaratuk bevetésével a gyakorlatban is alkalmazzák Krisztus tanításait, akkor nem látják tisztán, mit is kell tenniük. Vitatkoznak, értetlenkednek, megkérdezik, hogy szabad-e ezt vagy azt tenniük. Közülünk sokan átéltek hasonló időszakot, és saját tapasztalataikból ismerik ezt a jelenséget. Vannak olyanok, akik egyszerre mindent világosan látnak, mások különböző fázisokon mennek keresztül.
Mi okozza ezt az állapotot? A felelősség olykor kétségtelenül azt az igehirdetőt terheli, akinek a beszédére új felismerésre tértek. Sok prédikátor azon való igyekezetében, hogy gyors eredményekről számolhasson be, éppen ilyen állapotot idézhet elő.
Ez azonban nem mindig az evangélizátor hibája. Gyakran maguk a hallgatók utasítják el az egyértelmű válaszokat. Nem szenvedhetik a világosságot követelményei miatt. Az olyan vallás a legkényelmesebb, amely nem egészen egyértelmű, és amely csupa egyházi formaság és szertartás. Egy vallás annál kényelmesebb, minél kevésbé meghatározott. Semmi sem olyan kényelmetlen, mint az egyértelmű bibliai igazságok, amelyek döntést követelnek. Az ilyen emberek ezért azt mondják: ,,Ön túlságosan szőrszálhasogató és törvénykező. Nem, ez egyáltalán nem tetszik. Hiszek a keresztyénségben, ez a tanítás azonban túl merev és szűklátókörű." Ha abból indulunk ki, hogy a keresztyénségben nincsenek egyértelmű igazságok, ne lepődjünk meg azon, ha - mint a példázatbeli vak - járkáló fáknak látjuk az embereket. Ha úgy indulunk el keresztyén életünkben, hogy nem kérünk az egyértelmű tanításból, valószínűleg nem is fogjuk megkapni.
Az igazi akadály gyakran az, hogy sokan nem fogadják el teljesen a Szentírás tanítását és tekintélyét. Végső soron ebben rejlik problémájuk gyökere. Bárcsak gyermeki szívvel közelítenénk a Bibliához, magunkra vonatkoztatnánk, és engednénk, hogy az Ige beszéljen velünk, akkor ez a nehézség fel sem merülne. Sokan azonban nem így állnak hozzá. A lelki igazságokat saját gondolataikkal vegyítik. Természetesen azt hangoztatják, hogy alapvetően a Szentírásból vették gondolataikat, azonban - és ez az, ami végzetes - készek módosítani rajtuk. Bizonyos bibliai igazságokat elfogadnak, de saját elképzelésük szerinti gondolatokat és filozófiákat társítanak melléjük, amelyeket régi életükből hoztak. Lelki és pusztán emberi bölcsességet kevernek össze. A Hegyi beszéd és a Korintusbeliekhez írt első levél 13. része tetszik nekik. Azt állítják, hogy hisznek Krisztusban mint Megváltójukban, mégis úgy érvelnek, hogy nem kell túlzásba vinni az ilyesmit, és mindent mértékkel kell csinálni. Majd kezdik megváltoztatni a Bibliában leírtakat. Nem ismerik el mindenre vonatkozó tekintélyét, sem az igehirdetésre, sem az életükre, sem a tanításra, sem a világ mibenlétére nézve. ,,Megváltoztak a körülmények - mondják -, az élet sem olyan, mint régen volt. A huszadik században élünk." Tehát itt-ott módosítják a Biblia igazságait, hogy gondolkodásukba illeszkedjenek. Nem fogadják el a Szentírást elejétől a végéig, és nem látják be, mennyire alaptalan a huszadik századra hivatkozni. Isten időtlen Igéje ez, és mert Isten szava, alá kell rendelnünk magunkat, és Istenre bíznunk, hogy a maga módján cselekedjen ma is.
A levert állapot egy másik oka lehet, hogy az ilyen embereket nem is érdekli a bibliai tanítás. Azt állítják, hogy szívesen tanulmányozzák a Bibliát, azonban ezt - hamisan - szembeállítják a tanítással. Mi más lenne a Biblia célja, mint hogy tanítást közvetítsen? Mit ér az olyan bibliatanulmányozás, amely nem vezeti el az embert az igazságra? Nem nehéz azonban megérteni álláspontjukat. A tanítás az, ami fájdalmasan leleplez, ami élesen rávilágít az életünkre. Más dolog példázatokban gyönyörködni, és szavak különböző jelentésein gondolkodni. Az ilyesmi nem kavar fel, nem irányítja figyelmünket a bűnre, és nem késztet döntésre. Elengedhetjük magunkat élvezettel boncolgatva Isten szavát, de a tanítás megszólít, és sürget, hogy döntsünk. Az igazság megvizsgál, megpróbál, és arra kényszerít, hogy magunkat is megvizsgáljuk; tehát ha a tanítást mint olyat elvetjük, nem csoda, ha nem látunk tisztán bizonyos kérdésekben. A keresztyén egyház által megfogalmazott valamennyi hitvallás célja az volt, hogy az emberek tisztán lássanak és gondolkodjanak. A keresztyén egyház első századaiban nemzedékről nemzedékre hirdették az evangéliumot. Azonban némelyek hamis tanítást adtak tovább - például hogy Krisztus nem emberi testben jött el, hanem szellemként jelent meg -, és sokakat megtévesztettek. Ezért kezdte az egyház tanításait hitvallásokban megfogalmazni, mint amilyen az Apostoli Hitvallás és mások. Az egyházatyák nem azért tették ezt, mert így tartotta kedvük. Nem. Nagyon is gyakorlati okaik voltak.
Az igazságot meg kell határozni, és őrizni kell, nehogy némelyek eltévelyedjenek. Tehát ha visszautasítjuk a tanítást, ne lepődjünk meg azon, hogy nem látunk tisztán, és örömtelen az életünk. Semmi sem élesíti jobban egy ember lelki látását, mint a Biblia tanításának megértése.
A csüggedés utolsó magyarázata, hogy a Szentírás tanításait nem a megfelelő sorrendben alkalmazzuk. Ha a megszentelődést a megigazulás elé helyezzük, bizonyára komoly problémát fog okozni. Ha úgy foglalkozunk az újjászületés és az új élet kérdésével, hogy előtte nem tisztázzuk, miként állunk Isten előtt, akkor rossz úton járunk.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a lelki depresszió fő kiváltó oka az, hogy bizonyos dolgokat nem gondolunk át elejétől a végéig. Végzetes lehet, ha élvezni szeretnénk valamit, amit még meg sem ragadtunk, aminek még nem is vagyunk a birtokában. Általában azok az emberek válnak áldozatául e zavaros lelki állapotnak, hogy látnak is meg nem is, akik visszautasítják, hogy bizonyos dolgokat végiggondoljanak, akik nem akarnak tanulni, és akik különböző okokból kifolyólag - gyakran önmaguk féltése miatt - taníthatatlanná válnak.
Ezzel elérkeztünk utolsó kérdésünkhöz. Hogyan lehet kigyógyulni ebből az állapotból?
Mindenekelőtt ne állítsuk magunkról idő előtt, hogy kigyógyultunk vakságunkból! Milyen kísértés lehetett ennek az embernek, hogy az egész világnak elújságolja: ,,Látok!" Bizonyos értelemben látott is, de tökéletlenül, és életbevágóan fontos volt, hogy ne tegyen róla bizonyságot, mielőtt egészen kitisztult volna a látása. Nagy kísértés, de végzetes így cselekedni. Olyan sokan teszik ezt manapság, mert nyomást gyakorolnak rájuk. Kijelentik, hogy látnak, amikor egészen nyilvánvaló, hogy valójában még mindig homályban vannak. Mennyi kárt tesznek az ilyen hívők! Járkáló fákként írják le az embereket másoknak, és ezzel alaposan félrevezetik őket!
A másik eset az előzőnek éppen a fordítottja. A kísértés itt abban jelentkezik, hogy teljesen reménytelennek érezzék magukat, és azt mondják: ,,Nincs értelme ezt tovább folytatni. Valamennyire látok, de úgy látom az embereket mint járkáló fákat. Teljesen össze vagyok zavarodva, és kétségbe vagyok esve. Miért nem vagyok képes látni? Az egész olyan reménytelen." Abbahagyják a bibliaolvasást és az imádkozást. Az ördög már sokakat elbátortalanított hasonló hazugságokkal. Ne hallgassunk rá!
Hogyan lehet akkor meggyógyulni? Hogyan lehet helyesen kezelni mindezt? Nyíltabbnak kell lenni, őszintén és igazán kell felelni az Úr kérdésére: ,,Látsz-e valamit?" Ez az ember teljesen őszintén válaszolt: ,,Látok, de úgy látom az embereket mint járkáló fákat." Ennek az egész fejezetnek az az értelme, hogy feltegyük a kérdést: Hol állunk mi? Mit látunk pontosan? Tisztán látunk-e egyáltalán? Boldogok vagyunk? Pontosan tudnunk kell, hol állunk. Ismerjük Istent? Ismerjük Jézus Krisztust? ,,Kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel" örvendezünk? Az Újszövetség szerint ilyen a keresztyén ember. Legyünk őszinték! Nézzünk szembe a kérdéssel!
Az utolsó lépés az, hogy teljesen alávessük magunkat az Úrnak, amint a vak ember tette. Nem ellenezte a további kezelést, hanem inkább örült neki, és úgy hiszem, ha az Úr nem gyógyította volna tovább, ő maga kérte volna meg rá. Mi is megtehetjük ugyanezt. Fogadjuk el Isten Igéjét! Hagyjunk fel a kérdezősködéssel, és a megfelelő sorrendben vegyük az ígéreteket! Merjük kimondani: az igazságot akarom, bármibe kerüljön is! Rendeljük alá magunkat az igazságnak, mint egy kisgyermek, teljes alázatban menjünk az Úrhoz, kérve Őt, hogy adjon tisztánlátást, és gyógyítson meg. Ő meg is tudja cselekedni, sőt - ígérem az Ő áldott nevében - meg is fogja cselekedni. Ő semmit nem hagy befejezetlenül. Ez az ember is meggyógyult: ,,Tisztán látott mindent." Keresztyénnek lenni egyértelmű dolog. Nem kell bizonytalanságban és örömtelenségben élnünk. El tudnánk azt hinni, hogy Isten Fia azért jött le a mennyből, élt közöttünk, és tette mindazt, amit tett a földön, meghalt a kereszten, eltemették, feltámadt és felment a mennybe, elküldve a Szentlelket, hogy zavaros állapotban hagyjon bennünket? Nem. Ő azért jött, hogy tisztán lássunk, és megismerhessük Istent. Azért jött, hogy örök életet adjon, és ,,az pedig az örök élet, hogy ismernek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust".
Ha mindezek fényében nem vagyunk megelégedve magunkkal, menjünk Őhozzá, az Ő Igéjéhez, várjuk Őt, könyörögjünk hozzá, kapaszkodjunk Őbelé, és kérjük Őt az ének szavaival:
Jövel Szentlélek Isten,
Tarts meg minket Igédben,
Ne légyünk setétségben
Maradjunk igaz hitben.
Szenteld meg mi szívünket,
Világosítsd elménket,
Hogy érthessük Igédet,
Mi édes mesterünket.
Megígérte, hogy megteszi, meg is fogja tenni, és többé nem leszünk bizonytalan keresztyének, akik látjuk is meg nem is. Azt tudjuk majd mondani: ,,Látok, látom Őbenne mindazt, amire szükségem van, sőt még többet is, és tudom, hogy hozzá tartozom."
Dr. Martyn Lloyd-Jones |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: valamiféleképpen, szőrszálhasogató, keresztyénségről, keresztyénségben, kérdezősködéssel, végiggondoljanak, kibeszélhetetlen, vonatkoztatnánk, visszautasítjuk, legkényelmesebb, megszentelődést, taníthatatlanná, eltévelyedjenek, megtévesztettek, gondolkodásukba, evangéliumokban, újjászületésről, elengedhetetlen, társadalmunkban, legfontosabbnak, szűklátókörűség, visszautasítják, örömtelenségben, meggyógyíthatta, emlékeztetniük, hitvallásokban, értetlenkednek, bibliaolvasást, megismerhessük, megváltoztatni, megfogalmazott, gondolkodjanak, reménytelennek, gondolataikkal, igehirdetésről, szembeállítják, lelki levertség, egyház állapota, evangélium hirdetésének, egyház azért, előző fejezetben, bizonyos szemszögből, reformációt megelőző, első századok, egyház életébe, csodálatos igazságot, örvendező keresztyénné, olyan esemény, történet több, férfi szemeire, eseménynek nyilvánvalóan, evangéliumokban egyben, Jézus Krisztuson, Luther Márton, Jézus Krisztus, Elfogadják Krisztust, Apostoli Hitvallás, Ismerjük Istent, Ismerjük Jézus Krisztust, Isten Igéjét, Isten Fia, Jézus Krisztust”, Jövel Szentlélek Isten, Martyn Lloyd-Jones,
|
|
Offline
