|
|
|
2016-08-23 20:09:29, kedd
|
| |
| |
Római levél 11,23-24
,,Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba!"
Talán nem nagy túlzás azt állítani, hogy kevés mai keresztyén ismeri Ezékiel rendkívüli próféciáját. Nem sokan tudnák elmondani a könyv vázlatát sem, sőt a legtöbben talán egyetlen dolgot sem tudnánk idézni belőle. Mégis van egy történet Ezékiel könyvének 37. fejezetében, melyet valószínűleg mindannyian ismerünk. Ez az, amikor Ezékiel Isten Igéjét hirdeti a száraz csontokkal teli völgyben. Erről szól a híres néger spirituálé is, melynek refrénje a következőképpen hangzik: ,,Csontok, csontok, száraz csontok!/Halljátok most az Úr Igéjét!"
Isten elvitte a prófétát egy száraz csontokkal teli völgybe, és megparancsolta neki, hogy hirdesse nekik az Igét. Amikor Ezékiel úgy tett, ahogyan Isten mondta neki, a csontok elkezdtek emberi csontvázakká összeállni: inak, hús és bőr jelent meg rajtuk. Majd amikor Ezékiel tovább hirdette nekik az Igét, lehelet szállt a csontokba, és ,,megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg." (Ez 37,10) Isten megmagyarázta a példázatot: ,,És mondta nekem: Embernek fia! Ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! Annakokáért prófétálj, és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre..." (11-14.v.)
A történet természetesen nagy jelentőségű Pálnak a Római levél 11. fejezetében adott tanítása szempontjából. Azt írja Izráelről, hogy a zsidó nép az utolsó napokban hinni fog Jézus Krisztusban. De annak alapján, amit látunk, semmi sem valószínűtlenebb, mint egy ilyen megtérés, vagy egyáltalán a Pál által használt kép.
Egy nemes olajfáról van szó, melynek kitörettek az ágai, és egy vad olajfáról, melynek ágai beoltattak a nemes tőbe. A példa arról beszél, hogy a pogányok részesülni fognak Izráel lelki áldásaiban. Azonban ezután a kertészet szempontjából lehetetlennek tűnő dolog történik: Pál arról kezd el beszélni, hogy a kitört és elvetett ágak visszaoltatnak saját olajfájukba. A fáról egyszer már letört ágak elpusztulnak, és nem lehet őket visszaoltani. Ez igaz. De itt nem olyan dolgokról van szó, melyek a természetben lehetségesek vagy lehetetlenek; Istenről van szó, és Istennek minden lehetséges.
Robert Haldane bölcsen fogalmaz: ,,Ami a természetben nem történik, és emberi erővel képtelenség végrehajtani, azt teljesíti majd be Isten, akinek minden lehetséges. Ő képes arra, hogy a száraz csontok újra éljenek; hogy a zsidó nemzet levágott ágai helyreállíttassanak."
Az ezt megelőző versekben (20-22.) pogányoknak szól a figyelmeztetés, ha nem állnak meg a hitben, ők is kitörettetnek. A 23-24. versek ennek az ellentétjéről beszélnek: ha a zsidók ,,nem maradnak meg a hitetlenségben", hanem hisznek Jézusban, Isten újból visszafogadja őket.
Kétféle magyarázat
A Római levél 11. fejezetéről szóló magyarázatom egészen eddig arról szólt, hogy számomra mi a fejezet általános mondanivalója és felépítése. Azonban a legtöbben tudjuk - lehet, hogy az olvasó is közéjük tartozik -, hogy a tudósok vitatják a versek valódi értelmét. Most érkezett el az idő, hogy ezzel foglalkozzunk. Két fő magyarázat létezik, bár számtalan változatuk ismert.
1.A jelenre vonatkozó magyarázat. Az első magyarázat szerint Pál zsidókkal kapcsolatos tanítása nem a jövőre vonatkozik, és a versek csak azt írják le, ami látható a zsidó hitben: néhány zsidó üdvösségét. Eszerint a nézet szerint Pál azt tanítja, hogy a zsidók megkeményítése nem olyan jelentős, hogy néhányan ne térnének meg, és ne válnának a keresztyén egyház tagjaivá úgy, ahogy a pogányok - és hogy ez egészen a kegyelem evangéliuma korának, azaz korunknak végéig így folytatódik.
2.A jövőre vonatkozó magyarázat. A második magyarázat szerint Pál Isten és a zsidó nép kapcsolatában egy jövőbeli eseményre tekint előre, amikor a zsidók nagy számban megtérnek, és ezzel beteljesülnek az ősi, eddig még be nem teljesedett próféciák. Ez akkor lesz, amikor minden kiválasztott (de eddig még meg nem tért) pogányok üdvösségre jut.
Charles Hodge részletesen ír a két lehetőségről: elmondja, hogy az első nézet két dolog hatására alakult ki a reformáció idején. Először is, a millenisták túlzó profetikus nézetei miatt (melyet a reformátorok elutasítottak), illetve másrészről Hodge elismeri: a reformátorok zsidókkal szemben érzett előítélete miatt. Sajnos be kell ismernünk, hogy Hodge-nak igaza van. A zsidókat megvetették a késő középkorban, és a reformátorok, különösen Luther, nem emelkedtek felül ezen az indokolatlan gyűlöleten. Nézete igazolására Hodge idéz egy különösen is sértő részt Luthertől, melyet bölcsen meghagy németül és hozzáteszi: ,,Az idézetet jobb nem lefordítani."
A jelenre vonatkozó magyarázat
Az első magyarázat mellett szóló egyik érv széles körben megtalálható, különösen mai reformátusoknál, akik a tizenhatodik századi reformátoroktól veszik teológiájukat. A következőkben ennek egy kiváló példáját szeretném bemutatni. O. Palmer Robertson ,,A Distinctive Future for Ethnic Israel in Romans Eleven?" (,,A Római levél tizenegyedik fejezete szerint az etnikai Izráelre valóban különleges jövő vár?") című tanulmányáról van szó, melyet akkor írt, amikor ószövetségi professzor volt a Westminster Teológián. Ezután Robertson egy Washingtontól északra eső gyülekezet lelkésze lett. A következőket mondja:
1.A Róma 11 legnagyobb része (vagy talán éppen az egész) Istennek a zsidó néppel kapcsolatos jelenkori tervével foglalkozik. Robertson különösen is az 1, 5, 13-14 és 30-31 verseket tárgyalja, és helyesen mondja, hogy ezek a versek arról beszélnek, hogy a jelen korban néhány zsidó üdvözül - ez a maradék. Pál ennek egy példája, hasonlóan azon kevesekhez, akik válaszoltak vagy válaszolni fognak az ő és az evangélium más szolgáinak tanítására. Végkövetkeztetése így hangzik: ,,Ezek a hivatkozások nem feltétlenül zárják ki azt, hogy Istennek egyben a jövőben is terve van Izráellel. Azonban figyelmeztetést jelentenek az exegéta számára, hogy ne vonja le elhamarkodottan azt a következtetést, hogy a Római levél teljes 11. fejezete Izráel különleges jövőjéről szól." Ezt mi nem is vitatjuk.
2.Azok a versek, melyek sokak szerint Istennek a zsidó néppel kapcsolatos jövőbeli tervével foglalkoznak, nem feltétlenül erről beszélnek. Ezzel kapcsolatban Robertson az 1, 5, 12, 15, 17-24 és a 25-26a. verseket vizsgálja, különösen is a 25. verset, mely azt mondja, hogy Izráel megkeményedése addig tart, ,,amíg a pogányok teljessége bemegyen". Robertson szerint az ,,amíg" nem olyasvalaminek a végére utal, ami után valami más történik, hanem mindennek a végére (terminus ad quem, nem pedig terminus a quo). Ezt ő eszkhatológiai végnek nevezi, azaz ez Krisztus visszajövetelére és az utolsó ítéletre vonatkozik. Ezért, mondja Robertson, a szakasz jelentése az, hogy ,,jelen korunkban, egészen Krisztus végső visszajöveteléig Izráel egy része megkeményedésben marad."
Ezen a ponton nem értek egyet a szerzővel, mivel véleményem szerint a Róma 11,25 nem ezt mondja. Semmi sem utal arra, hogy ez a vers Krisztus visszajöveteléről, az utolsó ítéletről vagy bármilyen hasonló dologról beszélne, hanem éppen ellenkezőleg: a zsidók jövőjéről szól, és azt mondja, hogy meg fognak térni. Erre még a második magyarázat tárgyalásakor visszatérünk.
3.Az ,,és így az egész Izráel megtartatik" kifejezést (26a. Vers) úgy kellene olvasnunk, hogy ,,ilymódón az egész Izráel megtartatik", azaz hogy Izráelből a választottak azáltal üdvözülnek, hogy válaszolnak az evangélium hívására - ahogyan az történik is. Nem értelmetlen ez az érvelés. Robertson kiváló tudós, és nézőpontja valószínűleg a legáltalánosabban elfogadott a református bibliakutatók és teológusok között. Azonban úgy látom, nem veszi figyelembe a fejezet gondolatmenetét. Amikor még diák voltam, azt tanították, hogy a jövőre vonatkozó magyarázat diszpenszacionalista, és egyetlen református teológus sem fogadta el. Miután gondosan tanulmányoztam ezeket a nézeteket, éppen úgy találtam, hogy a Római levél híres szövegmagyarázóinak többsége, többek között református szövegmagyarázók is elismerik, hogy a szakasz a zsidók jövőbeli megtéréséről beszél. Ráadásul szerintük a fejezet gondolatmenete egyetlen téma felé halad: Izráel jövőbeli egybegyűjtése felé. A fejezet felépítése a következő:
A zsidók jövőbeli megtérésének lehetősége: ,,Isten ismét beolthatja őket." (23.v.)
A zsidók jövőbeli megtérésének valószínűsége: ,,azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba!" (24.v.)
A zsidók jövőbeli megtérésének bizonyossága: ,,és így az egész Izráel megtartatik." (26a.v.)
A jövőre vonatkozó magyarázat
A második nézetet - a jövőre vonatkozó magyarázatot - valló tudósok közül a legalaposabb Charles Hodge. Nyolc pontban indokolja, hogy a szakasz miért beszél az etnikai Izráel jövőbeli áldásáról. Megpróbálom összevetni az ő érveit Robertson érveivel.
1.Az apostol gondolatmenetének szövegkörnyezete és felépítése... a második nézőpontot adja elénk.
Hodge ezen a ponton beszél a fejezet korábbi részéről is, és emlékeztet minket arra, hogy Pál szerint Izráel végső megtérése valószínű esemény, amely teljes egészében a világ hasznára és dicsőségére válik (12.v.) Ebből természetesen egyedül az ő valódi megtérésük következik.
2.Egyértelmű, hogy Pál azt akarta mondani: a zsidókat ugyanúgy állítja helyre Isten, ahogy elvetette őket. A fejezet korábbi részében az apostol azt mondja, hogy a zsidók elvettetése nem egyéni szintű, hanem nemzeti vagy közösségi szintű. A ,,zsidók", mint etnikai csoport áll szemben a ,,pogányokkal", mint etnikai csoporttal. Éppen ezért, amikor Pál a zsidók jövőbeli megtéréséről beszél, a teljes etnikai csoport általános megtérésére gondol. Hodge felteszi a kérdést: ,,A 15.v. hogyan szólhat néhány zsidó megtéréséről, akik a különböző korokban csatlakoztak a keresztyén egyházhoz? Az nem bírt volna 'életből a halálba' jelentőséggel az egész világ számára!"
3.Ebből és a gondolatmenet más részeiből az következik, hogy Pál egy nagy jelentőségű eseményről beszél, ami az egész világ figyelmét magára vonja. Az nem elégíti ki ezt a várakozást, ha időről időre néhány zsidó megtér és csatlakozik az egyházhoz.
4.A 25. vers bevezetőjében írt szavakat (,,Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot...") Pál általában olyankor használja, amikor olvasói figyelmét egy különösen is fontos dologra akarja felhívni. Az nem elégíti ki ezt a meghatározást, ha időről időre néhány zsidó megtér, ráadásul ezzel még újat sem mond, mivel már többször is beszélt a maradékról, akik megtérnek.
5.A zsidók fokozatos megtérése nem ,,misztérium". A Biblia nyelvén a misztérium azt jelenti, hogy valami egykor ismeretlen volt, de most Isten kijelentette. Néhány zsidó fokozatos megtéréséhez nincs szükség különleges kijelentésre. Éppen ellenkezőleg: egyszerűen megfigyelhető.
6.Az ,,egész Izráel" kifejezés nem vonatkozhat... a 'lelki' Izráelre, mert éppen előtte szerepel más értelemben. A részleges megkeményedés (25.v.) az etnikai Izráelre vonatkozott. Nem vonatkozhat a lelki Izráelre, mert a lelki Izráel és az etnikai Izráel között az a különbség, hogy a lelki Izráel nem keményedett meg, hanem elfordult (vagy el fog fordulni) a bűntől, és elfogadta (vagy el fogja fogadni) Jézus Krisztust Megváltójának. Mivel a 25. vers az etnikai Izráelről beszél, ugyanez a kifejezés nem szerepelhet egy teljesen más jelentésben az ezt közvetlenül követő 26. versben. Ha az etnikai Izráel keményedett meg, akkor az etnikai Izráelnek kell üdvözülnie is.
7.A mi Bibliánkban helyesen ,,amíg"-nak fordított szót, melyet aorisztosz conjunctivus követ nem lehet az ,,addig", vagy ,,azért" szavakkal fordítani. Ez egy nyelvészeti kérdés, mely a görög nyelvtan finom részleteit jól ismerő szakértőkre vonatkozik. Jelen tanulmányunkban talán elegendő annyit megjegyezni, hogy ez éppen az ellenkezője annak, amit Robertson mond az ,,amíg" szó értelmezéséről (lásd a fenti 2. pontot).
8.A következő versek is ezt a magyarázatot kívánják meg. A versek fő mondanivalója az, hogy beteljesednek a zsidó nép általános megtéréséről szóló ősi próféciák. Ráadásul az indoklást Isten változhatatlan terve és szövetsége adja meg, melyet Pál a 26. versben az Ézs 59,20-21-et és a 27,9-et összekapcsolva ismertet. Az idézet a következőképpen szól:
,,Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat."
Amikor Pál napjaiban a zsidókat elvetette Isten, az nem minden egyes zsidó származású emberre vonatkozott; hasonlóképpen a zsidók jövőbeli megtérése sem feltétlenül vonatkozik minden egyes zsidóra. De ahogyan a zsidók tömegesen vettettek el, egykor hasonlóképpen fognak nagy számban megtérni, mert Isten, akinek ,,megbánhatatlanok az ajándékai és az Ő elhívása" (29.v.) nem fogja őket elvetni, mivel egyszer már különleges kapcsolatra lépett a zsidókkal.
Nem hiszem, hogy ezen az egyértelmű jelentésen kívül másképp lehetne-e magyarázni ezt a szakaszt.
Néhány gyakorlati alkalmazás
Azonban nem a jövőben élünk. Éppen ezért, bár abból a szempontból fontos, hogy a zsidó nép egyszer majd áldást nyer, hogy hogyan gondolkozunk Isten ígéreteiről, ajándékairól és szövetségéről, nem a jövőről szóló gondolatokkal szeretném befejezni, hanem alkalmazni szeretném Pál tanítását arra, hogy most hogyan éljünk és cselekedjünk.
Először is visszatérnék az első példámhoz: Ezékielhez és a száraz csontokkal teli völgyhöz. A kép azt tanítja, hogy bárkinek az üdvössége Isten csodája, legyen akár zsidó, akár pogány, és ez legalább annyira Istenen múlik, mint az, hogy száraz csontokból egy nagy hadsereg legyen. A Római levél 11. fejezete is erről beszél, mert miután az egyes zsidókat olajfáról letört ágakkal azonosította, Pál azt mondja, hogy visszaoltatnak. Ez emberileg nem lehetséges, tehát csakis azért képzelhető el, mert ,,Istennél minden lehetséges." (Mt 19,26)
Leon Morris a következőképpen ír: ,,Ha a gyümölcskertész bizonyos ágakat a fáján szeretne látni, eszébe sem jutna levágni azokat. Pál azonban nem gyümölcskertészekről beszél, hanem Istenről, és a gyümölcsös csupán egy példa. A kegyelem csodájáról beszél, és biztosítja olvasóit, hogy Isten ezt a csodát is meg tudja tenni."
Nekünk is erre van szükségünk. Szükségünk van arra, hogy Isten természetfeletti módon munkálkodjon az értelmünkben, hogy megértsük az evangéliumot; a szívünkben, hogy szeretni tudjuk Jézus Krisztust, és az akaratunkban, hogy eljussunk arra a pontra, ahol egyéni szinten elfordulunk a bűntől és hiszünk a Megváltóban. De csak lassan ismerjük be, hogy szükségünk van Isten kegyelmes munkájára. Mi okozhatta ezt a vakságot? Az, hogy nem értjük a kegyelem előfeltételének négy nagy igazságát.
1.Az ember bűne. Elégedettek vagyunk lelkünk mostani állapotával, ezért azt feltételezzük, hogy Isten is elégedett. Ritkán jut eszünkbe, hogy bukott teremtmények vagyunk, akik fellázadtak Isten jogos uralma ellen.
2.Isten ítélete. Legtöbben nem látjuk az összefüggéseket, különösen erkölcsi téren nem. Ezért viszont csupán képzelődésnek tartjuk Isten utolsó ítéletét az emberi történelem végén, amikor a bűn elnyeri büntetését.
3.Lelki tehetetlenségünk. Társadalmunk azt tanította, hogy ,,az ember számára minden lehetséges". Azt hisszük, hogy mi rendelkezünk saját sorsunk felett, hogy mi irányítjuk életünk hajóját. Ezért viszont azt az elgondolást, hogy szükségünk van Isten kegyelmére ahhoz, hogy rendeződjön a Vele való kapcsolatunk, mivel mi nem tudjuk megmenteni magunkat - őszintén, ezt az elgondolást egész egyszerűen tévesnek tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy mindig meg fogjuk tudni javítani az Istennel való kapcsolatunkat.
4.Isten szuverén szabadsága. Napjaink úgynevezett emberi jogai között azt hisszük, hogy Isten tartozik nekünk valamivel: üdvösséggel, vagy legalábbis az üdvösség lehetőségével. De Istennek nem kell jóindulatúnak lenni velünk. Valóban jóindulatú - erről szól az evangélium - de ennek nem kell így lennie. Az üdvösség lényege Isten szabadsága, hogy nekünk ajándékozhatja vagy visszatarthatja jóindulatát. A Biblia azt tanítja, hogy ,,az Úrtól jön a szabadulás!" (Jón 2,10), és minél előbb felismerjük ezt a fontos igazságot, annál jobb.
Az üdvösség Istentől van
Igen, de hit által el kell fogadnunk. Az üdvösség Istentől függ, mert csak ,,Isten képes" elvégezni, amire szükségünk van. De figyeljük meg, mit mond Pál: ,,viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak." (kiemelés tőlem) Ezt már láttuk, és mivel a zsidók Isten különleges választott népe, (1) lehetséges, (2) valószínű és (3) bizonyos, hogy az utolsó napokban a zsidó nép üdvösségre jut. De ennek a különleges választott népnek hinnie kell Jézus Krisztusban, hogy üdvözülhessen. És ha nekik szükségük van a hitre, egyértelmű, hogy nekünk is. Senki sem üdvözülhet hit nélkül. Én sem üdvözülhetek hit nélkül. Te sem üdvözülhetsz hit nélkül. Senki sem üdvözülhet hit nélkül.
Péter pünkösdi igehirdetésében hangsúlyozta Isten üdvösségre kiválasztó kegyelmét: ,,Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." (ApCsel 2,39) De Péter nem úgy értette, Isten szuverén szabadítását hogy ezáltal feleslegessé tette volna a hitet. Ezt mondta: ,,Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára." (38.v.) A szakasz a következőkkel zárul: ,,Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!" (40.v.)
Én is ugyanezt mondom. Az üdvösség Istentől van. De az evangélium hirdetésén keresztül jut el hozzánk, és csak akkor lép be az életünkbe, ha elfordulunk a bűntől, és bizalmunkat Jézus Krisztusba, mint Megváltónkba helyezzük. Isten megment minket azáltal, hogy a bűnösöket Jézus Krisztusban való hitre hívja. Higgy ebben az evangéliumban, és bízd magadat Jézusra, ha még nem hiszel Őbenne! Ma még nyitva van Isten kegyelmének ajtaja, és a Biblia azt ígéri, hogy ,,aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik." (ApCsel 2,21)
James M. Boice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Isten terve Izráellel |
|
|
|
Címkék: visszajöveteléig, tehetetlenségünk, természetfeletti, visszajövetelére, szövegmagyarázók, szövegkörnyezete, megkeményedésben, megbánhatatlanok, valószínűtlenebb, előfeltételének, igehirdetésében, következőképpen, elhamarkodottan, reformátoroktól, figyelmeztetést, reformátusoknál, gyermekeiteknek, gondolatmenetét, visszatarthatja, összefüggéseket, gyümölcskertész, tanulmányunkban, eszkhatológiai, kapcsolatunkat, figyelmeztetés, gondolatmenete, olyasvalaminek, hitetlenségben, visszaoltatnak, megkeményítése, megparancsolta, ajándékozhatja, összekapcsolva, változhatatlan, értelmezéséről, tanulmányoztam, természet szerint, szelíd olajfába, könyv vázlatát, legtöbben talán, történet Ezékiel, száraz csontokkal, híres néger, következőképpen hangzik, csontok elkezdtek, történet természetesen, utolsó napokban, ilyen megtérés, nemes olajfáról, nemes tőbe, példa arról, pogányok részesülni, Jövendő Isten, Ezékiel Isten Igéjét, Amikor Ezékiel, Jézus Krisztusban, Robert Haldane, Charles Hodge, Palmer Robertson, Distinctive Future, Ethnic Israel, Romans Eleven, Westminster Teológián, Ezután Robertson, Jézus Krisztust Megváltójának, Eljő Sionból, Amikor Pál, Leon Morris, Jézus Krisztust, Jézus Krisztusnak, Jézus Krisztusba, James,
|
|
|
|
|
|
| természet szerint, szelíd olajfába, könyv vázlatát, legtöbben talán, történet Ezékiel, száraz csontokkal, híres néger, következőképpen hangzik, csontok elkezdtek, történet természetesen, utolsó napokban, ilyen megtérés, nemes olajfáról, nemes tőbe, példa arról, pogányok részesülni, kertészet szempontjából, fáról egyszer, természetben lehetségesek, száraz csontok, zsidó nemzet, ellentétjéről beszélnek, zsidók „, fejezet általános, legtöbben tudjuk, tudósok vitatják, versek valódi, jelenre vonatkozó, első magyarázat, jövőre vonatkozik, versek csak, zsidó hitben, nézet szerint, zsidók megkeményítése, keresztyén egyház, pogányok –, kegyelem evangéliuma, jövőre vonatkozó, második magyarázat, jövőbeli eseményre, zsidók nagy, első nézet, reformáció idején, millenisták túlzó, reformátorok elutasítottak, reformátorok zsidókkal, zsidókat megvetették, késő középkorban, indokolatlan gyűlöleten, idézetet jobb, tizenhatodik századi, következőkben ennek, kiváló példáját, etnikai Izráelre, következőket mondja, zsidó néppel, versek arról, jelen korban, exegéta számára, pogányok teljessége, végére utal, utolsó ítéletre, szakasz jelentése, része megkeményedésben, vers Krisztus, utolsó ítéletről, zsidók jövőjéről, egész Izráel, választottak azáltal, evangélium hívására, legáltalánosabban elfogadott, református bibliakutatók, fejezet gondolatmenetét, zsidók jövőbeli, fejezet gondolatmenete, fejezet felépítése, természetes ágak, második nézetet, legalaposabb Charles, szakasz miért, etnikai Izráel, apostol gondolatmenetének, második nézőpontot, ponton beszél, fejezet korábbi, világ hasznára, zsidókat ugyanúgy, zsidók elvettetése, teljes etnikai, különböző korokban, keresztyén egyházhoz, egész világ, nagy jelentőségű, zsidók fokozatos, részleges megkeményedés, lelki Izráelre, lelki Izráel, etnikai Izráelről, etnikai Izráelnek, nyelvészeti kérdés, görög nyelvtan, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
370 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6569
- e Hét: 18280
- e Hónap: 47592
- e Év: 235394
|
|
|
Offline
