|
2009-01-31 07:19:29, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Az 1990. utáni években azt hittem, hogy ott lehet majd folytatni a lelkiséget, ahol a II. világháború előtt abbamaradt.
Én, legalább is Albert Schweitzer gondolataival felvértezve szerettem volna életemen, családom életén változtatni.
,,...ostobaság arra várni, hogy Isten maga hárítsa el az ember elleni igazságtalanságokat. Hogyan lehet kitartani egy olyan istenkoncepció mellett, amely szerint Isten az igazságosság oldalán avatkozik be az emberiség ügyeibe azok után, ami az utolsó háborúban történt - annak összes gyilkosságai és igazságtalanságai, a koncentrációs táborok után, ahol gázkamrák voltak, a vallási kisebbség üldözése után? A gonosz létezése és győzelme azt jelenti, hogy a rosszért az ember felelős, harcolnia kell ellene, nem pedig ölbe tett kézzel ülni, és várni holmi isteni beavatkozást"...
"Az igazán erkölcsös ember számára minden élet szent, még az is, amely az emberi szempontok szerint nagyon alacsony szinten áll."
,,Nem elég egyszerűen létezni. Nem elég azt mondani: ,,keresek, hogy eltartsam családomat. Jól végzem a munkámat. Jó apa vagyok, jó férj vagyok. Az egyházközségnek jó tagja vagyok."
,,Mindez nagyon jó, de még valamit kell tenni. Mindig keresse annak a lehetőségét, hogy jót cselekedjék. Minden embernek a maga módján kell keresni annak a lehetőségét, hogy még nemesebbé váljék, és megvalósítsa igazi emberi méltóságát. Bizonyos időt a felebarátainak is kell szentelni. Lehet, hogy ez nem sok, de tegyen valamit azokért, akik emberi segítségre szorulnak, valami mást, amiért nem kap semmilyen más fizetést, mint e munka elvégzésének a kiváltságát. Mert ne feledje el azt, hogy nem egyedül él e világon. Hogy felebarátai vannak."
Ezek a szentenciák azonban nagyon is férfiasak, vagyis férfiaknak szólnak. Nő létemre éppen akkor olvastam először, amikor második gyermekem megmaradásáért, egy hónapig feküdtem a kórházban.
Ott fogadtam meg, hogy ha megszületik, ezen eszmények jegyében fogom felnevelni. Amiért bíztam az indirekt nevelés (a mód, ahogy élünk gyermekeink előtt) fontosságában, arra gondoltam, hogy először férjemet fogom megnyerni mindennek.
Őt, sajnos szőröstül-bőröstül bekebelezte a szocialistának nevezett társadalom. Oly annyira, hogy még gondolni sem tudott az ,,egyházközség"-re, meg a ,,felebarátai"-ra!
Az egyházközség, pedig - mentve hívei életét, mint a bölcs Salamon király történetének édesanyja - ,,elengedte" az emberek kezét.
A kommunista hatalom - a ,,gonosz mostoha", mindent magának akaró erőszakosságával - elszakította híveit az egyháztól.
*
Példák hosszú sorát tudnám most itt feleleveníteni.
A sok közül egy-két jellemző esetet elmesélek:
Soha nem felejtem el azoknak az éveknek a rossz hangulatú vasárnapjait! Akkoriban lettem kisiskolás. Pesterzsébeten felépült egy új mozi. Ebben a moziban kötelező(!) volt vasárnap délelőttönként, a 10 órakor kezdődő matinéra elmenni. A mozi bejáratában álltak azok a tanárok, akik járva az iskolákat, meghirdették a matinékat. Ők, azután, ott feljegyezték az érkezőket. Akkoriban vetítették azokat a híradó filmeket, amelyeken olyan kisfiúkat, kisgyerekeket mutogattak, akik azért kaptak Rákosi Mátyástól kitüntetést, mert feljelentették valami miatt a saját anyjukat, apjukat!
Így ültették el a kisgyermekek lelkében a szülőkkel szembeni szembefordulás és gyanakvás csíráit! Az iskolában azután végig nézhettük, ahogy ,,megbüntetik" azokat, akik nem tudtak, vagy nem voltak hajlandók ezekre a matinékra elmenni. Ilyenkor az is kiderült, ha netán valaki éppen templomban volt a szüleivel. Kompetensék gondoskodtak arról, hogy a ,,Szégyentáblán" kint legyen a nevük!
Volt szülő, aki belátta, hogy - ha nem akar a gyerekéből ,,bukott szamarat" csinálni - bizony jobb, ha nem erőlteti a templomos életet! Később, az otthoni hitbéli szokásokat is, mint például az imádkozás - elhagyták. Mert kialakult az a kényszerképzetük, hogy ,,a falnak is füle van"!
Egy másik történetet még gépírónő koromban mesélte el az egyik kollégám. Akiről már tudtam, hogy azért nem lehetett több, mint egy jó lakatos szakmunkás, mert az apjának maszek lakatos műhelye volt a háború előtt és ragaszkodott (volna) hozzá a háború után is!
Kollégám azonban - ,,megtanulva" az új módit - ,,munkás"-ként igyekezett jó ,,szocialista" polgára lenni hazájának. A dolgozók esti technikumában, megszerezve a technikusi képesítést, lemondott a gépészmérnöki vágyairól is. Ösztönös vonzódást érezvén azonban a népi tánchoz, nem kellett sok rábeszélés, hogy tagja legyen a KISZ Központi Bizottsága Népi Táncegyüttesének. Az együttes - egyik legjobb táncosaként, és - táncosaival bejárta az egész világot.
Nem is volt semmi gond, míg bele nem szeretett egy lányba, akinek a szülei ragaszkodtak a templomi esküvőhöz!
A szerelmes technikus és népi táncos, oltár elé kísérte mennyasszonyát. Lett is ebből pártfegyelmi, meg a népi táncegyüttesből való kizárás!
De: napjainkban, a rendszerváltozás nevezetű folyamattal sem szűntek meg a kompetenciájukat megtartott politikai erők képviselői úgy irányítani életünk folyását, hogy még véletlenül se lehessen ,,visszarendeződni" ,,Isten, Haza, Család" hármas-eszményéhez!
A módszerek nagyon ismerősnek tűnnek.
Ezek egyike, amikor a fölsőfokú oktatási intézményekben még a karácsony előtti ,,szentestén" is - rendszeresen(!) folyik a vizsgáztatás!
A másik: minden keresztény, keresztyén ünnepen rendeznek valamilyen nagy ,,...parádét", iskolai ,,bulit" az oktatási intézmények tanulói számára. Ahol aztán a gyerekek bömböltetik a technót, vagy a rapet, vagy ami a divatos diszkókban éppen ,,trendi", miközben mérgezett egerekhez hasonlatosan - ordítozva rohangásznak - a ,,demokrácia" jegyében.
Nehogy azt higgyük ám, hogy a gólya-bálok különbek lettek!
Ma már a fölsőbb évfolyam diákjai szervezik a gólyák számára a - bálnak egyáltalán nem nevezhető - bulikat!
A kompetenciájukat megtartott felvételiztetők vizsgáin átesett diákok: meggyötörten és megszeppenve, de tele reménységgel mennek el a -,,gólyabál"-ra. Ahol aztán rájöhetnek se' alatt arra, hogy nem szánnak más szerepet nekik, mint hogy asszisztálhatnak a fölsőbb évfolyamosok részeges- pótszeres tombolásához.
(Részlet az ADJÁTOK VISSZA A GYÖKEREIMET! c. családregényemből.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: rendszerváltozás, asszisztálhatnak, kényszerképzetük, visszarendeződni, táncegyüttesének, kompetenciájukat, erőszakosságával, táncegyüttesből, egyházközségnek, felvételiztetők, délelőttönként, felebarátainak, szembefordulás, istenkoncepció, feljelentették, szocialistának, pesterzsébeten, megmaradásáért, intézményekben, feleleveníteni, mennyasszonyát, koncentrációs, technikumában, fontosságában, szégyentáblán, kisgyerekeket, gépészmérnöki, gondolataival, elvégzésének, hasonlatosan, gondoskodtak, ragaszkodott, gyilkosságai, megvalósítsa, rohangásznak, igazságosság, ember elleni, olyan istenkoncepció, igazságosság oldalán, emberiség ügyeibe, utolsó háborúban, koncentrációs táborok, vallási kisebbség, gonosz létezése, ember felelős, igazán erkölcsös, emberi szempontok, maga módján, szentenciák azonban, hónapig feküdtem, indirekt nevelés, szocialistának nevezett, Albert Schweitzer, Rákosi Mátyástól, KISZ Központi Bizottsága Népi Táncegyüttesének, ADJÁTOK VISSZA GYÖKEREIMET,
|
|
Offline
