2016-11-02 13:42:38, szerda
|
|
|
Nem vagyok teljes mértékben felelős a tetteimért és a reakcióimért
Anna Russel ,,Pszichiátriai népdala" kifejezi természetesen hajlamunkat, hogy másokat okoljunk a viselkedésünkért.
Háromévesen ellentétes érzelmek kerítettek hatalmukba a fiútestvéreimet illetően.
Ebből természetesen az következett, hogy megmérgeztem az összes szeretőmet.
Most már boldog vagyok! A leckét megtanultam:
Minden rossznak, amit teszek, valaki más az oka.
Ha visszatérünk az Éden kertjébe, nyilvánvalóvá válik, hogy ez a megtévesztés egyik legősibb formája.
Miután Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből, Isten eljött, hogy felelősségre vonja őket tettükért.
(Ez a Szentírásban egyébként visszatérő téma, minden egyes tettünkért elszámolunk Isten előtt.) Figyeld meg, hogy Isten nem családként kezelte őket. Nem azt kérdezte tőlük, hogy ,,Mit tettek?" Sőt, azt sem kérte Ádámtól és Évától, hogy magyarázatot adjanak a másik viselkedésére. Nem kérdezte meg Ádámtól, hogy ,,Mit tett Éva?", sem Évától azt, hogy ,,Mit tett a férjed?" Először Ádámhoz, majd Évához fordult, s mindkettőjüktől egyénileg kérdezte meg: ,,Mit tettél?"
Isten nyílt és határozott kérdést tett fel Ádámnak: ,,Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? (1Mózes 3:11) Hasonlóképpen, Isten Évától is megkérdezte: ,,Mit tettél?" (1Mózes 3:13) Isten egyszerűen azt kérte, hogy ismerjék be az Igazságot.
A beszámoló folytatásából azonban azt látjuk, hogy mind Ádám, mind pedig Éva úgy döntött, hogy a Vádaskodó Játékot játsszák ahelyett, hogy személyesen felelősséget vállaltak volna a tetteikért. Isten azt kérdezte Ádámtól: ,,Talán ettél a fáról?", mire Ádám: ,,Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem." (1Mózes 3:12)
,,Éva, mit tettél?" A válasz: ,,A kígyó szedett rá, azért ettem."
A válasz mindkét esetben pontos volt. Éva valóban az a nő volt, akit Isten adott Ádámnak, és ő adta a gyümölcsöt a férjének. A Kígyó valóban becsapta Évát. Ám azzal, hogy máshol kerestek bűnbakot, Ádám és Éva saját felelősségét próbálta meg elmismásolni az ügyben.
Isten nem azt kérdezte tőlük, hogy mit tett valaki más, hogy rávegye őket a bűnre. Azt várta tőlük, hogy vállaljanak felelősséget a saját viselkedésükért. Függetlenül attól, ami döntésük meghozatalában esetleg befolyásolta őket, a döntés mégiscsak az övék volt.
Lehet, hogy Ádám és Éva voltak az elsők mások okolásában, de határozottan nem ők voltak az utolsók, számtalan követőjük akadt, akik másokra hárítják a felelősséget.
Az Édenkertben kezdődött ,,játékot" mindannyian játszottuk már. Az igazat megvallva, természetes szakértői vagyunk a témának, mint ahogyan az alábbi bizonyságtételek is igazolják:
Teljes mértékben felelőtlen voltam az életem, a bűneim és a döntéseim tekintetében, mert folyamatosan másokat, a körülményeimet és Istent vádoltam - csapdába estem, tehetetlen voltam, és elveszítettem az irányítást.
...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .............
Azt hittem, azért esem oly könnyen depresszióba, mert áldozat vagyok. Nem hittem, hogy a depresszió az én hibám. Amikor elkezdett derengeni, hogy depressziómat a haragom okozza, felelősséget vállaltam a bűnömért, és szabadságra leltem.
...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .............
Istentelen kapcsolatom volt egy férfival a munkahelyemen. Érzelmi támogatást és vonzalmat vártam tőle, mert a férjem titkolózott előttem, pornográfiát nézett, és nem volt jelen a házasságunkban. Úgy véltem, hogy a férjem viselkedése űzött bele ebbe a kapcsolatba. Önmagam előtt pedig úgy indokoltam meg és mentegettem a dolgot, hogy amit én csinálok, az korántsem olyan borzasztó, mint amit ő csinál.
Amikor dühösek, depressziósak, keserűek, türelmetlenek, ingerlékenyek vagyunk, vagy félelemben élünk, természetes számunkra, hogy a felelősségnek legalább egy részét mások vagy a körülmények rovására írjuk, és ezeket okoljuk azért, amilyenek vagyunk.
Több száz nőt hallgattam már végig, amint felbomlott házasságukról beszélnek. Kivétel nélkül mindannyian volt férjük botlásainak tulajdonítják tönkrement házasságukat. Egyetlen olyan esetet sem tudok felidézni, melynek során egy nő azt mondta volna: ,,Én is hozzájárultam a házasságom felbomlásához a helytelen hozzáállásommal és reakcióimmal", vagy hogy: ,,Helytelen volt, hogy elváltam a férjemtől."
Számtalan nő jellemezte nekem a körülményeket, melyek eladósodásukhoz, étkezési rendellenességükhöz, erkölcstelenségükhöz, vagy a szüleiktől való elidegenedéshez vezettek. Csak nagy ritkán hallom, hogy a nők személyes felelősséget vállalnak döntéseikért, melyek ezekhez a problémákhoz vezettek az életükben.
Soha nem felejtem el azt a napot, amikor az egyik női szemináriumunk során egy középkorú nő az emelvényre jött, hogy elmondja bizonyságtételét. Azzal kezdte a bemutatkozást, hogy elmondta, huszonkét éve pszichiáterként dolgozik. Ezután következő szavai nyíltak és áthatóak voltak. Megtörten így szólt: ,,Megbánom előtted, Istenem, és előttetek testvéreim, hogy félrevezettelek benneteket, és hazudtam nektek. Hogy soha nem mondtam: ,,Személyesen és kizárólagosan ti vagytok felelősek a saját viselkedésetekért, függetlenül attól, hogy akárki más mit tesz. Bocsássatok meg!"
Az Ellenség azt mondja nekünk, hogy ha teljes felelősséget vállalunk saját döntéseinkért, felesleges bűntudat fog emészteni.
Az Igazság azonban az, hogy csak akkor szabadulhatunk meg teljes mértékben a bűntudattól, ha teljes felelősséget vállalunk a tetteinkért és hozzáállásunkért. Egy író ezt így fogalmazta meg:
A bűn a lehető legjobb hír, a lehető legjobb a bajainkban. Hiszen a bűnnel együtt jár az abból kivezető út is. Ott a bűnbánat lehetősége. A szüleid által okozott zavarodottságért és pszichológiai gondokért nem gyakorolhatsz bűnbánatot, ezek rád ragadtak. De a bűnt meg tudod bánni. A bűn és a bűnbánat az öröm és a remény egyetlen alapja.
Nancy Leigh DeMoss |
|
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
Címkék: hozzáállásunkért, bizonyságtételét, bizonyságtételek, viselkedésünkért, zavarodottságért, fiútestvéreimet, elidegenedéshez, eladósodásukhoz, pszichiáterként, hozzáállásommal, mindkettőjüktől, félrevezettelek, viselkedésükért, meghozatalában, házasságunkban, szabadulhatunk, szemináriumunk, körülményeimet, felelősségnek, depressziómat, hasonlóképpen, döntéseinkért, depressziósak, pszichológiai, elveszítettem, bemutatkozást, munkahelyemen, türelmetlenek, kizárólagosan, nyilvánvalóvá, ingerlékenyek, gyakorolhatsz, természetesen, körülményeket, viselkedésére, pszichiátriai, fiútestvéreimet illetően, összes szeretőmet, leckét megtanultam, megtévesztés egyik, tiltott gyümölcsből, másik viselkedésére, fáról ettél, beszámoló folytatásából, kígyó szedett, válasz mindkét, saját viselkedésükért, döntés mégiscsak, övék volt, elsők mások, igazat megvallva, alábbi bizonyságtételek, Anna Russel, Miután Ádám, Először Ádámhoz, Isten Évától, Vádaskodó Játékot, Nancy Leigh DeMoss,
|
|