|
|
|
2016-11-16 11:37:57, szerda
|
| |
| |
,,Így készült el az ég és a föld és minden seregük. Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon minden munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után." (1Mózes 2,1-3)
Miért lett megalkotva a nyugalom napja, és azután az Úr Napja? Mi volt a kapcsolat közöttük? A nyugalom napja csak az ószövetségi időkre vonatkozott? Változott-e a nyugalom napjának természete Krisztus után? Hogyan is kell pontosan megtartani az Úr napját? Mennyire fontos ez? Mikor kell megtartani az Úr napját - a hetedik napon vagy a hét első napján? Igaz-e az, hogy a korai és a késői reformátorok között nagy nézetkülönbség volt a nyugalom napját illetően? Ezek a kérdések napjainkban gyakran feltevődnek, és most megpróbáljuk megválaszolni őket.
Isten elrendel egy különleges napot
Kezdjük az 1Móz 2,2-3-nál, nyilvánvalóan azon a helyen, ahol azt olvassuk, hogy Isten befejezte alkotó munkáját, megáldotta a hetedik napot és megszentelte azt. Ez a nap kezdettől fogva egy nagyon különleges nap volt, amelyet Isten már Mózes előtt 3000 évvel elkülönített. Azért kapta a teremtéskor az emberiség, (1) hogy megemlékezzen Isten teremtő munkájáról, (2) hogy legyen egy nap a pihenésre és dicsőítésre, és (3) hogy előremutasson az örökké tartó nyugalomra, ahová mindazok eljutnak, akik maguk is megnyugszanak saját munkáiktól, és Krisztusban bíznak. (A nyugalom napjának e céljáról a Zsidókhoz írt levél 3. és 4. fejezete tanít.)
Néhányan azt a nézetet vallják, hogy a negyedik parancsolat már nem érvényes ránk, mivel az csupán a mózesi szövetségre vonatkozott. Pedig a nyugalom napjának elrendelése egyértelműen ,,nagyobb", mint a szövetség, hiszen Isten már a teremtésnél kijelentette, a ,,Teremtési rendeletben".
Az Ádám és Mózes időszaka között élt emberek vajon tudtak a nyugalom napjáról, és arról, hogy azt meg kell tartani? Egyesek szerint a nyugalom napjának megtartása csak a mózesi időkben, a törvény elrendelése idején kezdődött el. Mások azt mondják, hogy bár Isten elénk adta a nyugalom napjának modelljét a Teremtéskor, de az embereknek nem mondta el, hogy ők is e szerint cselekedjenek.
Ez az elképzelés arra alapoz, hogy a szombatnap nincs megemlítve Mózes első könyvének 2. fejezete és Mózes második könyve között. Azonban nem magyarázzák meg a Mózes első könyvének második fejezetében tett igen fontos állítást, miszerint Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Pedig ez az állítás (1Móz 2) nyilvánvalóan csak valami olyan dologra utalhat, amit Isten az emberiség engedelmessége érdekében és javára munkált, mivel Isten maga nincs időhöz és napokhoz kötve. E nézet képviselői úgy gondolják, hogy Isten megkülönböztetett egy napot, a hét egy napjának különleges helyet biztosított, amely nap ezáltal minden más nap fölé emelkedett és megszenteltetett.
Egy különleges nap
Gondoljuk át tudatosan ezt az állítást, miszerint ez a nap áldott volt, hiszen a Bibliában rendszerint az emberek azok, akik meg vannak áldva. Ugyanígy, ez a nap meg volt különböztetve minden más naptól, meg volt szentelve - holott a Bibliában rendszerint az emberek vagy a helyszínek vagy a tárgyak vannak megszentelve. Isten hatalmas tettének, a Teremtésnek, nyilvánvaló üzenete az volt, hogy különleges áldás kapcsolódik e nap megtartásához. Ez a nap azért készíttetett, hogy el legyen különítve Istennek és a nyugalomnak; az alapelv pedig az, hogyha Isten megpihent ezen a napon, akkor az embernek is így kell cselekednie, aki Isten képmására teremtetett.
Ádám azt a feladatot kapta, hogy művelje és őrizze a földet, és a bűnbeesés után is vele maradt a speciális nap és kötelességeinek veleszületett ismerete.
Azoknak, akik nem látnak semmiféle teremtési rendeletet vagy parancsot a Mózes első könyvének második fejezetében, nincs kielégítő magyarázatuk arra sem, hogy mit tett Isten, amikor megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Számukra az Úr egy igen jelentős tette rejtélyesnek és évszázadokra lényegtelennek tűnik mindaddig, amíg csak a negyedik parancsolat nem adatik Mózesnek. Akik tagadják, hogy a szombatnap megünneplése az Édenkertben kezdődött volna, azoknak sincs magyarázata a negyedik parancsolatban (Mózes második könyve) megjelenő kifejezésre, hogy ,,emlékezzetek meg a nyugalom napjáról". Az ,,emlékezni" szó egyértelműen visszatekint az Édenben elkezdődött szombatnapra, amely kifejezés nem volt idegen az embereknek (Mózes második könyvében). Egyértelmű volt, mivel a negyedik parancsolat különleges módon össze van kapcsolva a Teremtési paranccsal a 2Móz 20,11-ben: ,,Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt".
Mivel elmulasztják értelmezni és megmagyarázni e jelentőségteljes verseket, a szombatnapot a mózesi törvényekhez kötők egyszerűen félresöprik e verseket, úgy állítva be a helyzetet, mintha előzőleg nem is szerepeltek volna ezek az Igében. Ennek ellenére Isten azon cselekedete, amellyel a Teremtéskor kezdeményezte a nyugalom napját, kétségtelenül előíró és igényt támasztó; egy parancsolat az emberiség számára. A bűnbeesés után ez úgy folytatódott, mint a dicsőítés, a lelki öröm és a Teremtésre való megemlékezés napja.
Érdekes módon gyakran előkerül, hogy a nyugalom napja az özönvíz kapcsán is megfigyelhető, amikor számos esemény hét napos intervallumonként történik, mintha a bárkában minden egyes esemény várt volna a következő szombatig. A hét napos heti ciklus az Édenkertben vette kezdetét, ezt támasztja alá az 1Móz 7,4 és 10; 8,10 és 12. Az 1Móz 8,10-ben például ezt olvassuk Noéról: ,,és várakozott még másik hét napig", s ugyanez ismétlődik meg a 12. versben is. Az Édenkertben Ádámnak megtanított 7 napos hét bizonyára bevetté vált az ókori világban és valószínűleg a szombatnap szintén.
A Tízparancsolat előtt
Mózes második könyvének 16. fejezetében feljegyzetteknek különleges szerepe van annak bizonyításában, hogy a szombatnap megünneplése megfigyelhető Ádámtól Mózesig is, mivel ezek az események megelőzik a Tízparancsolatot. Itt olvasunk a mannáról és arról, hogyan kellett a manna gyűjtésével kapcsolatban betartani a nyugalom napjának megszentelését. Az embereknek dupla porciót kellett gyűjteni a hatodik napon, mert a hetedik nap az Úrnak nyugalomnapja volt. A 23. vers így szól - ,,Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat". Talán feltételezhetjük, hogy az Ádámban, illetve Ábrahámban elültetett ,,isteni mag" mindeddig a napig nem feledkezett el teljesen a nyugalom napjának fontosságáról, még ha annyi év egyiptomi fogság után szükséges is volt ezt a tudást felfrissíteni. A 2Mózes 16-ban Mózes minden bizonnyal azt feltételezte, hogy az emberek tudják, mi az a szombat nap. (Kálvin azt tanította, hogy bár a nyugalom napja kihalt a pogány népek között, Ábrahám nemzetségében folytatódott, bár ott is ,,majdnem kihalt".)
John Flavel rövidebb Káté magyarázatában a tisztelet számos különleges jelét jegyezte fel, amelyeket Isten a negyedik parancsolatba helyezett. Vajon ezek a jelei egy alárandelt parancsolatnak, amelyet ma oly könnyedén veszünk?
(1)Ez a leghosszabb a parancsolatok közül.
(2)Komoly emlékeztetést és figyelmeztetést tartalmaz.
(3)Mind pozitív, mint negatív oldalról meg van közelítve, ellentétben a többi parancsolattal.
(4)Több érv megerősíti a parancsolatot, mint bármelyik másikat.
A nyugalom napjának célja
A 2Mózes 20-ban fel kell ismerjük a parancsolatokhoz adott isteni előszót (2. vers): ,,Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából".
A Tízparancsolat a szabadítás kontextusában adatott. Eddig már láttuk, hogy a nyugalom napja (i) megemlékezés a Teremtésről, (ii) a nyugalom és a dicsőítés napja, és (iii) az örökkévaló szabadítás szimboluma, de a Tízparancsolattal jött egy újabb cél is, mégpedig az, hogy tiszteljük Istent az Ő szabadításáért. Ezt olvassuk kifejezetten a nyugalomnapról az 5Móz 15-ben: ,,És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott téged onnan az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad."
Az ószövetségi zsidók igyekeztek szombaton megünnepelni és magasztalni az Egyiptomból való szabadulásukat, mi pedig Krisztus óta az övékénél nagyobb szabadulásra koncentrálunk vasárnap - a Krisztus által a Kálvárián biztosított szabadulásra. A keresztyén ,,szombatnak" szintén megvan ugyanez a célja: egy nap Krisztus dicsőségére.
Visszatérve a 2Móz 20,8-ra, itt ezt olvassuk: ,,Megemlékezzél a szombatnapról", ez azt jelzi, hogy a nyugalomnap már létezett és jól ismert volt előttük. Az a szó, hogy ,,megemlékezzél" felöleli a múltat, és ugyanakkor a jövőre vonatkozó parancsolatot ad Isten embereinek.
Természetesen tudni szeretnénk, hogy a nyugalomnap mennyire kötelező ma számunkra: teljesen vagy részben? A Teremtéstől kezdve a nyugalomnapnak volt egy ideiglenes része, mivel egyfajta szimbolikus előretekintését tartalmazta a Krisztus általi megváltás eljövendő munkájának (Zsidókhoz írt levél 3. és 4. fejezet). Nyilvánvalóan, amikor Krisztus először eljött, a szimbolikus aspektus betöltetett, minden előzetes ,,árnyék" elavulttá vált a betöltés fényében. Nem meglepő, hogy Isten a ,,szombatnapot" áttette a hét első napjára, Krisztus feltámadásának napjára, amely jelezte Krisztusnak a Golgotán végzett sikeres munkáját. Ettől a naptól kezdve minden, ami csak szimbóluma és árnyéka volt a Krisztusnak, minden prófécia, amely Krisztust jövendölte meg, betöltetett és megszűnt, de a nyugalomnap a következő okok miatt folytatódott:
(1)Isten speciális napja egy Teremtési rendelet, és szintén egyik pontja a Tízparancsolatnak, amely maradandó erkölcsi törvény. A negyedik parancsolat az első törvénytáblán volt, amely az ember Isten iránti örökkévaló kötelességeiről szól. Ennek a szimbolikus aspektusa Krisztusban betöltetett, de a parancsolat lényegi alapelve megmaradt.
(2)Szükséges, hogy legyen egy nap, amikor megemlékezhetünk a Teremtésről.
(3)Szükséges, hogy legyen egy nap, ami a nyugalom napja, különösen az istentisztelet és a tanítás napja.
(4)Szükséges, hogy legyen egy nap, amikor megemlékezünk a szabadításról, és ugyanakkor magasztaljuk Istent szabadításunkért - immár Krisztusban. Nagyon fontos alkotórésze ez az üzenetnek, hiszen Krisztus maga bemutatta és megmagyarázta Istennek a nyugalom napján végzett munkáját, és így kell tennünk nekünk is a felnőttek és gyerekek evangelizálása által (Jn 5,1-18; Lk 4,31; Lk 6,6-11; Lk 13,10-17; Lk 14,1).
(5)Szükséges, hogy legyen egy nap mindazok számára, akik dolgoznak, hogy ezen a napon részesüljenek az (1)-(4) pontok áldásaiból. A negyedik parancsolat ily módon ellen mond a szükségtelen vasárnapi kereskedelem támogatásának, legyen szó üzletekről, éttermekről, benzinkutakról vagy szórakozási lehetőségekről.
Van még egy oldala a zsidó szombatnak, amely Krisztus eljövetelével megszűnt. Mózes idejétől a szombatnap összefonódott a ceremoniális törvényekkel, magára véve ez által további vallási szabályokat, mivel a szombatnap Istennek a zsidó néppel kötött speciális szövetsége jeléül is szolgált (2Móz 31,12-17). A szombatnap megszegése azért volt akkor halálos bűn, mivel ez Istennek az ő népével kötött speciális szövetségének megszegését jelentette. De amikor megjelent Krisztus, a zsidókkal kötött ideiglenes szövetség megszűnt és a Mózesnek adott szombatnaphoz kapcsolódó szigorú és kemény rendszabályok szintén megszűntek.
A Kol 2,16-17-ben Pál arra figyelmezteti a pogány megtérőket, hogy ne hagyják magukat bevonni a júdaisták által a zsidó szokások megtartásába, vagy megítéltetni azok elhagyása miatt, beleértve ebbe a zsidó szombatot is, mivel ezek a dolgok csupán ,,csak árnyékai az elkövetkezendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé". A Szentírásból egyértelmű, hogy a kolossébeli hívők megtartották a keresztyén szombatot (az Úr Napját), csakúgy, mint a Korintusban és Galáciában lévő gyülekezetek (1Kor 16,1-2). (folyt. köv.)
Dr. Peter Masters |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: megemlékezhetünk, feltételezhetjük, feljegyzetteknek, megszenteltetett, jelentőségteljes, szabadításunkért, tízparancsolatot, parancsolatokhoz, előretekintését, figyelmeztetést, kötelességeinek, kötelességeiről, tízparancsolat, parancsolatnak, lehetőségekről, megszentelését, feltámadásának, bizonyításában, benzinkutakról, lényegtelennek, nézetkülönbség, magyarázatában, szabadulásukat, parancsolatban, evangelizálása, nyugalomnapnak, nyugalomnapról, szabadításáért, engedelmessége, parancsolattal, elkövetkezendő, istentisztelet, nyugalomnapja, megfigyelhető, kétségtelenül, megmagyarázni, hetedik napra, hetedik napon, hetedik napot, nyugalom napja, kapcsolat közöttük, ószövetségi időkre, nyugalom napjának, késői reformátorok, nyugalom napját, kérdések napjainkban, különleges napot, nagyon különleges, örökké tartó, nézetet vallják, negyedik parancsolat, mózesi szövetségre, Édenkertben Ádámnak, Ádámtól Mózesig, John Flavel, Peter Masters,
|
|
|
|
|
|
| hetedik napra, hetedik napon, hetedik napot, nyugalom napja, kapcsolat közöttük, ószövetségi időkre, nyugalom napjának, késői reformátorok, nyugalom napját, kérdések napjainkban, különleges napot, nagyon különleges, örökké tartó, nézetet vallják, negyedik parancsolat, mózesi szövetségre, teremtésnél kijelentette, nyugalom napjáról, mózesi időkben, törvény elrendelése, elképzelés arra, szombatnap nincs, emberiség engedelmessége, napjának különleges, emberek azok, emberek vagy, helyszínek vagy, tárgyak vannak, alapelv pedig, feladatot kapta, bűnbeesés után, igen jelentős, szombatnap megünneplése, negyedik parancsolatban, nyugalom napjáról”, szombat napját, mózesi törvényekhez, emberiség számára, lelki öröm, özönvíz kapcsán, bárkában minden, következő szombatig, ókori világban, szombatnap szintén, események megelőzik, manna gyűjtésével, embereknek dupla, hatodik napon, holnap nyugalom, tudást felfrissíteni, 2Mózes 16-ban, emberek tudják, pogány népek, tisztelet számos, negyedik parancsolatba, alárandelt parancsolatnak, parancsolatok közül, többi parancsolattal, 2Mózes 20-ban, parancsolatokhoz adott, szolgálat házából”, szabadítás kontextusában, dicsőítés napja, örökkévaló szabadítás, 5Móz 15-ben, ószövetségi zsidók, övékénél nagyobb, keresztyén „, jövőre vonatkozó, nyugalomnap mennyire, nyugalomnapnak volt, ideiglenes része, szimbolikus aspektus, betöltés fényében, naptól kezdve, következő okok, első törvénytáblán, ember Isten, szimbolikus aspektusa, parancsolat lényegi, tanítás napja, nyugalom napján, napon részesüljenek, szükségtelen vasárnapi, zsidó szombatnak, szombatnap összefonódott, ceremoniális törvényekkel, szombatnap Istennek, zsidó néppel, szombatnap megszegése, zsidókkal kötött, pogány megtérőket, júdaisták által, zsidó szokások, zsidó szombatot, dolgok csupán, elkövetkezendő dolgoknak, kolossébeli hívők, keresztyén szombatot, megemlékezhetünk, feltételezhetjük, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
370 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 209
- e Hét: 11920
- e Hónap: 41232
- e Év: 229034
|
|
|
Online
