2017-08-10 14:16:54, csütörtök
|
|
|
A természetfölötti erő titka
A világ nem tudja felmérni, milyen erő fakad a gyengeségből, milyen nyereség a veszteségből, milyen hatalom a szelídségből. A keresztyének nagyon lassan értik meg ezeket az igazságokat, ha egyáltalán megértik, mert minket is erősen befolyásol a világ gondolkozása. Álljunk meg és figyeljünk arra, mit mondott Jézus, amikor arról beszélt, hogy a szelídek öröklik a földet. Értjük, mi az igazi szelídség? Először azt gondoljuk végig, hogy mi nem az.
Nem tévesztendő össze a természettől fogva egykedvű természettel. Ismertem egy asszonyt, aki annyira közönyös volt, hogy úgy tűnt, semmi sem hozza ki a sodrából. Egyszer törülgettem a konyhájában, és közben megkérdeztem, hová tehetném a tálcát.
-Nem is tudom. Ahová jónak látod - hangzott a válasz. Azon gondolkoztam, hogyan talál meg valamit, ha semminek sincs helye (és semmi sem kerül a helyére).
A szelídség nem határozatlanság, sem lustaság, sem nőies törékenység, sem laza érzelgősség, sem közömbösség, sem nyájas semlegesség.
A szelídség semmiképpen sem gyengeség. Emlékszünk még rá, ki volt az Ószövetségben a legszelídebb ember? Mózes! (Lásd 4Móz 12,3). Lelki szemem előtt nem gyenge férfi áll. Michelangelo szobra és festménye, és a Biblia leírása alapján ölt alakot. Gondoljunk arra, hogyan ölte meg az egyiptomit, törte össze a parancsolatok kőtábláit, zúzta porrá az aranyborjút, szórta szét a vízben és itatta meg Izráel népével! Egyetlen olyan utalás sem olvasható, ami gyengeségre vallana, és Dávidnál sem, aki így írt: ,,Igazságban járatja az alázatosokat" (Zsolt 25,9), sem Ézsaiásnál, aki elmondja: ,,És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban" (Ézs 29,19).
Az Úr Jézus Isten Báránya volt, és amikor a bárányokra gondolunk, a szelídség (és talán a gyengeség) jut eszünkbe, de Júda oroszlánja is volt, és azt mondta, hogy ,,én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11,29). Azt ígérte, hogy nyugalmat találunk lelkünknek, ha hozzá megyünk, felvesszük az ő igáját, és tőle tanulunk. A szelídséget tanulnunk kell. Nem velünk született adottság.
A szelídség tanulékonyság. ,,Az ő útjára tanítja meg az alázatosokat" (Zsolt 25,9) a tanulás készsége, és ugyanakkor az a készség is, hogy letegyem megrögzött elképzeléseimet, kifogásaimat és aggályaimat, bizonyosságomat, hogy az a helyes, amit mindig is tettem, gondoltam vagy mondtam. A boldog gyereki ,,Mutasd meg! Így kell? Kérlek, segíts"! Nem jutunk be Isten országába az ilyen gyereki gondolkozás, az ilyen egyszerű készség nélkül, hogy tanuljunk, kijavítsanak és segítsenek. ,,Szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket" (Jak 1,21). A szelídség kimondottan lelki tulajdonság, a Lélek gyümölcse, amit nem örökölünk, hanem meg kell tanulnunk. Az egymás iránt tanúsított figyelemben, a hanghordozásunkban, az arckifejezésünkben mutatkozik meg.
Egy hétvégén erről a témáról beszéltem Atlantában, és a következő hétvégén is erről kellett Philadelphiában előadást tartanom. Mint gyakran megtörténik, a két alkalom közötti napokban éppen ezen a téren kellett kemény próbát kiállnom. A nehéz próba lehetőséget adott arra, hogy tanuljak, változzam ezen a téren, és segítséget kapjak. Ugyanakkor erős kísértést éreztem, hogy beleessem a szelídség ellentétébe: a duzzogásba. Valaki megbántott. Neki kell megváltoznia! Úgy éreztem, félreértettek, méltánytalanul bántak velem és becsaptak. Bár sikerült a számat csukva tartanom, az Úrral együtt mindketten tudtuk, hogy gondolataim nem szeretetből vagy szent könyörületességből fakadtak. Védekezni akartam a sértő előtt. A megvilágosodás erejével hatott rám, milyen keveset tudok a szelídségről.
Isten Lelke arra emlékeztetett, hogy ő hozta az életembe ezt az eseményt, mert szelídségre akart tanítani, amit sehol máshol nem tanulhattam volna meg. Szó szerint elvitt a helyszínre: úgy döntök-e, itt és most, hogy tanulok Tőle, megtanulom az Ő szelídségét? Az emberek lenézték, kivetették, gonoszul bántak vele, átszúrták, összetörték, elnyomták, meggyötörték, és mégsem nyitotta ki a száját. Mi volt az én kis esetem ahhoz képest, amit az én Uram elszenvedett? Esetem Jézus készségét juttatta eszembe, hogy ne csak együtt egyen Júdással, aki nemsokára elárulja, hanem le is térdeljen előtte, és megmossa piszkos lábát. Megmutatta nekem, milyen pillantást vetett az Úr Péterre, amikor háromszor tagadta meg Urát: kimondhatatlan szeretettel, megbocsátóan, szelíden pillantott tanítványára, és ez a tekintet legyőzte Péter gyávaságát és önzését, és bűnbánatra indította. Az Úr szelídségére gondoltam, amikor ott függött a kereszten, és még haláltusájában is azért imádkozott, hogy Atyja bocsásson meg gyilkosainak. Semmi méreg vagy keserűség sem volt benne, csak nemes, legyőzhetetlen szeretetének legfőbb bizonyítéka.
De hogy fogom én elsajátítani az életben ezt a szent szelídséget, aki ennek a tulajdonságnak egyetlen szikrájával sem születtem, én, aki a vitában szeretek győzni, és másokat elhallgattatni? Sofóniás próféta azt tanácsolja nekünk, hogy törekedjünk rá (Zof 2,3). Lélekben kell járnunk (élnünk), nem szabad engednünk a bűnös természet kívánságainak (például annak a kívánságomnak, hogy visszavágjak, mentséget és vádakat találjak, mások hibáit leleplezzem, nehogy ők leplezzék le az enyémet). A szelídség ruhájába kell ,,öltöznünk" (Kol 3,12), fel kell vennünk, mint egy ruhát. Ez határozott döntéssel jár: szelíd leszek. Nem fogok duzzogni, nem fogok bosszút állni, nem hordozom magamban a sérelmet.
Ha szilárdan Jézusra nézek, és nem a sérelemre, minden egészen más lesz. Mindent megváltoztat, ha a dolgokat az ő világosságában igyekszem látni.
A Zarándok útjá-ban Okosság megkérdezi Keresztyéntől a Szép házban: - Emlékszel-e reá, milyen élmények keltik fel időnként benned a győzelemnek ezt az érzését?
-Igen - feleli Keresztyén - ha rágondolok arra, amit a keresztfán láttam... akkor tudom, hogy minek tulajdonítsam.
A kereszt bolondság a világnak és mindazoknak, akik a világ szerint gondolkoznak. De ,,az Isten bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten ,,erőtlensége" erősebb az emberek erejénél" (1Kor 1,25). Jézus szelídsége ellenállhatatlanabb volt minden más földi erőnél. ,,A Krisztus szelídségével... kérlek titeket... - írta a nagy apostol. - ...Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására" (2Kor 10:1,3-4). A szelídség fegyvere a védtelen szív áldozatával minden gyűlölködést lefegyverez, mondja Dietrich von Hildebrand író.
Nem egyszerűen ezzel magyarázható-e, miért cipelünk olyan súlyos terhet, miért vagyunk olyan fáradtak, túlterheltek, tanácstalanok, keserűek? Mindenhová magunkkal cipeljük a neheztelés és magabiztosság hatalmas terheit. Ne fogadjuk-e el inkább a szeretettel kapott meghívást: ,,Jöjjetek énhozzám mindnyájan... Vegyétek fel magatokra az én igámat... tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" (Mt 11,28-29).
Elisabeth Elliot |
|
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
Címkék: természetfölötti, határozatlanság, bizonyosságomat, philadelphiában, elképzeléseimet, tulajdonságnak, méltánytalanul, világosságában, megvilágosodás, bölcsességénél, elhallgattatni, kimondhatatlan, legyőzhetetlen, haláltusájában, parancsolatok, tanácstalanok, emlékeztetett, magabiztosság, kívánságomnak, félreértettek, ószövetségben, tanulékonyság, lerombolására, szelídségével, keresztyéntől, kívánságainak, tulajdonítsam, természettől, megváltoznia, megváltoztat, visszavágjak, gyengeségből, gondolkoztam, magyarázható, lelkeiteknek, elszenvedett, keresztyének nagyon, világ gondolkozása, szelídek öröklik, igazi szelídség, természettől fogva, szelídség semmiképpen, legszelídebb ember, parancsolatok kőtábláit, bárányokra gondolunk, szelídséget tanulnunk, szelídség tanulékonyság, tanulás készsége, boldog gyereki, ilyen gyereki, ilyen egyszerű, beoltott igét, Jézus Isten Báránya, Isten Lelke, Esetem Jézus, Elisabeth Elliot,
|
|