|
2017-10-06 19:00:01, péntek
|
| |
| |
Ember vagy nyúl
(1946)
,,Élhetünk-e jó életet anélkül, hogy hinnénk a keresztyénségben?" Fölkértek rá, hogy reflektáljak a kérdésre írásban, de mielőtt hozzáfognék, hadd tegyek egy előzetes megjegyzést! A kérdés úgy hangzik, mintha a kérdező így szólna önmagához: ,,Nem érdekel, hogy a keresztyénség igaz-e vagy sem. Nem törődöm azzal, hogy a világmindenség inkább olyan-e, amilyennek a keresztyének mondják, vagy pedig olyan, amilyennek a materialisták tartják. Nekem csak az a fontos, hogy jó életet éljek. Nem azért döntök egy hit mellett, mert igaznak tartom, hanem azért, mert hasznosnak érzem". Megmondom őszintén, nem tartom rokonszenvesnek ezt a szemléletet. Az embert többek között az különbözteti meg az állatoktól, hogy megismerésre törekszik, tudni akarja, milyen a valóság, egyszerűen tudásvágyból. Ha ezt a kíváncsiságot lehűtik valakiben, akkor azt hiszem, emberalatti lénnyé válik. Valójában azt gondolom, hogy ez a vágy nem pusztulhat ki az emberből. Inkább arról van szó, hogy ostoba szónokok folyton azt hangoztatják, mennyit segít nekünk a keresztyénség, és mennyire hasznos a társadalomnak - s ez végül oda vezetett, hogy elfelejtettük: a keresztyénség nem csodagyógyszer. A keresztyénség tényekről számol be - azt mondja el, hogy milyen is valójában a mindenség. A mindenségről alkotott képe lehet igaz vagy hamis - aki tehát egyszer szembekerül ezzel a kérdéssel, azt természetes kíváncsiság arra ösztönzi, hogy tisztázza a választ. Ha a keresztyénség hamis, akkor egyetlen becsületes ember sem akar hinni benne, bármilyen hasznos legyen is. Ha viszont igaz, akkor minden becsületes ember hinni akar benne, még akkor is, ha semmilyen közvetlen segítséggel nem szolgál.
Mihelyt ezt elfogadjuk, ráeszmélünk valami másra is. Ha a keresztyénség igaznak bizonyulna, akkor lehetetlen, hogy azok is, akik ismerik ezt az gazságot, és azok is, akik nem, egyformán képesek arra, hogy jó életet éljenek. A tények ismerete a cselekedeteinket is megváltoztatja. Tegyük föl, hogy rátaláltunk valakire, aki az éhhalál szélén áll, és segíteni akarunk neki. Ha semmiféle orvosi ismerettel nem rendelkezünk, akkor valószínűleg sok szilárd táplálékot adunk neki. Az illető, ennek következményeként, feltehetőleg meghal. Ilyesmi adódhat elő, ha sötétben tapogatózunk. Ehhez hasonlóan a keresztyén és a nem keresztyén ember is törekedhet arra, hogy jót tegyen felebarátjával. Az egyik hisz benne, hogy az ember örökké fog élni, hogy Isten teremtette, és ő úgy alkotta meg, hogy csak az Istennek egyesülve találhatja meg a teljes és végső boldogságot, hogy eltért a helyes úttól, és egyedül a Krisztusba vetett engedelmes hit vezetheti arra. A másik azt hiszi, hogy az ember az anyag vak működésének véletlen eredménye, hogy állatként kezdte az életét, s aztán többé-kevésbé folyamatosan emelkedett föl, hogy körülbelül hetven évet élhet, hogy boldogsága jó szociális szolgáltatásokkal és politikai szervezetekkel maximálisan biztosítható, és hogy minden mást (például az élveboncolást, a születésszabályozást, a jogrendet, a nevelést) aszerint kell ,,jónak" vagy ,,rossznak" ítélnünk, hogy mennyiben segíti vagy akadályozza ezt a ,,boldogságot".
Ez a kétféle ember sok mindenben egyetérthet, hogy mit tehetnek embertársaikért. Mindkettő helyesli a megfelelő csatornázást, a megfelelő kórházi ellátást, az egészséges táplálkozást. De hitük különbözősége előbb-utóbb eltérő gyakorlati megfontolásokhoz vezeti őket. Mindkettő nagyon fontosnak tarthatja például az oktatást, de nyilván nagyon eltérő oktatási rendszert alakítanának ki. Ahol a materialista egyszerűen azt kérdezi a javasolt gyakorlatról: ,,Növelni fogja-e a többség boldogságát?", ott a keresztyén embernek azt is fel kell vetnie: ,,Ha növeli is a többség boldogságát, nem vezethetjük be, mert igazságtalan." Gyökeresen különbözik a politikájuk is. A materialista számára a nemzet, az osztály, a civilizáció fontosabb, mint az egyének, mert az egyének csak hetvenegynéhány évig élnek, egy-egy embercsoport pedig évszázadokig. A keresztyének számára az egyének fontosabbak, mivel örökkévalók. A fajok, civilizációk és hasonló képződmények csupán múló tünemények hozzájuk képest.
A keresztyén és a materialista nézeteket vall a világmindenségről is. Mindkettőjüknek azonban nem lehet igazuk. Aki téved, az a mindenséggel összeegyezhetetlen módon fog cselekedni. Ennek következtében, a legjobb szándék mellett is embertársai pusztulását segíti elő.
A legjobb szándék mellett is..., de hát nem az ő hibájukból? Biztos, hogy Isten (ha van Isten) nem bünteti meg az embert becsületes tévedéseiért? De mindössze ennyire gondoltak? Vállaljuk annak kockázatát, hogy egész életünk során sötétben tapogatózunk, és beláthatatlan károkat okozunk, csak valaki biztosítson bennünket arról, hogy mi megmenthetjük az irhánkat, és senki sem fog megbüntetni vagy akár vádolni bennünket? Nem gondolnám, hogy az olvasó osztozik ezekben a nézetekben. De ha mégis, akkor hozzátennék valamit.
Nem az a kérdés áll előttünk, hogy ,,Valaki élhet-e jó életet keresztyénség nélkül?" A kérdés így hangzik: ,,Én élhetek-e" Mindnyájan tudjuk, hogy éltek jó emberek, akik nem voltak keresztyének. Szókratész és Konfuciusz például sohasem hallott a keresztyénségről, vagy voltak olyan emberek, mint J. S. Mill, akik egészen egyszerűen képtelenek voltak elfogadni azt. Tegyük föl, hogy a keresztyénség igaznak bizonyul - akkor ezek az emberek a becsületes tudatlanság vagy a becsületes tévedés állapotában volnának. Ha szándékuk valóban olyan tiszta volt, ahogyan feltételezzük (hiszen nem láthatunk a szívünk mélyére), azt remélem, hogy Isten készsége és irgalma meggyógyítja majd mindazt a rosszat, amit tudatlanságuk természetes módon okozhat önmaguknak és környezetüknek. De aki azt kérdezi tőlem: ,,Élhetek-e jó életet anélkül, hogy hinnék a keresztyénségben?", az egyértelműen más helyzetben van. Ha sohasem hallott volna a keresztyénségről, akkor nem tennék föl ezt a kérdést. Ha viszont hallott róla, komoly megfontolás tárgyává is tette, de végül hamisnak találta, akkor szintén nem teszi föl ezt a kérdést. Aki így fogalmaz, az hallott a keresztyénségről, de nem biztos abban, hogy igaz-e vagy hamis. Ezért valójában ezt kérdezi: ,,Tényleg foglalkoznom kell vele? Nem kerülhetném ki ezt a kérdést? Hagyjuk aludni az alvó kutyákat, és érjük be azzal, hogy «jók» leszünk! Nem elég a jó szándék ahhoz, hogy biztonságban és feddhetetlenül megőrizzen, anélkül, hogy bekopogtatnék ezen a rettenetes ajtón, s meggyőződnék arról, hogy van-e benne valaki vagy nincs?"
Az ilyen embernek elég volna azt felelnünk, hogy valójában azt kéri, engedjék meg számára, hogy beérje azzal, hogy ,,jó", s ne kelljen megtennie mindent azért, hogy kiderítse, mit is jelent a jó. Ez azonban még nem minden. Firtatnunk sem kell, hogy Isten megbünteti-e gyávaságáért és lustaságáért, saját maga mondott ítéletet önmagára. Az ember húzódozik. Szándékosan igyekszik tudomást sem venni arról, hogy a keresztyénség vajon igaz-e vagy hamis, mivel előre gyanítja, milyen végeláthatatlan bajokba keveredik, ha igaznak bizonyul. Ahhoz az emberhez hasonlít, aki szándékosan ,,elfelejti" megnézni a falitáblát, mert ha megtenné, még egy kellemetlen kötelezettséget találna a neve mellett. Ahhoz az emberhez hasonlít, aki nem akarja megnézni a bankszámláját, mert fél szembenézni azzal, amit ott találna. Ahhoz az emberhez hasonlít, aki nem megy el orvoshoz, amikor vészjósló fájdalmai támadnak, mert fél attól, amit az orvos mondana neki.
Aki ilyen okokból marad hitetlen, annak tévedése nem tekinthető őszintének. Becstelenül téved, és ez a tisztességtelenség elborítja a gondolatait és átjárja cselekedeteit: felületes lesz, homályos aggodalmak gyötrik, értelmi világa eltompul. Elveszítette intellektuális szüzességét. Krisztus őszinte elutasítása, ami ugyan tévedés, bocsánatot és gyógyulást nyer: ,,Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer..." (Lk 12,10), de aki kitér az Ember fia elől, hogy másik utat keressen, ám közben úgy tesz, mintha nem vette volna észre; aki nem veszi fel a telefont, mert esetleg ő keresi; aki nem bontja föl a jellegzetes kézírással írt leveleket, mert esetleg tőle származhatnak - nos, mindez más elbírálás alá esik. Abban talán nem mindenki bizonyos még, hogy keresztyénné kell-e válnia, de azt tudja, hogy emberé kell lennie, nem pedig struccá, aki a fejét a homokba dugja. Mégis - mivel az intellektuális tisztesség igen alacsonyra süllyedt korunkban - hallom, amint valaki elnyafogja a kérdést: ,,De segíteni fog rajtam? Boldoggá fog tenni? Igazán azt gondolja, hogy jobb volna, ha keresztyénné lennék?" Nos, ha mindenáron kívánják, ezt válaszolom: ,,Igen". De ezen a szinten egyáltalán nem szeretek választ adni. Itt egy ajtó, amelyek túl egyesek szerint a mindenség titka vár ránk. Vagy igaz, vagy sem. Ha nem, akkor ez az ajtó a legnagyobb csalást takarja el, a leghatalmasabb szemfényvesztést, amellyel valaha is megetették az embereket. Nem minden ember nyilvánvaló feladata-e az (aki ember, nem pedig nyúl), hogy végére járjon melyik eset áll fenn, aztán arra szentelje minden energiáját, hogy szolgálja ezt a csodálatos titkot, vagy pedig lerombolja ezt az óriási csalást. Egy ilyen kérdéssel szembesülve valóban el lehet rejtőzni valamilyen áldott ,,erkölcsi fejlődés" gondolat mögé?
Rendben van, a keresztyénség az emberek javát szolgálja - sokkal inkább, mint valaha remélték vagy kívánták. S a jónak az első kis darabkája, ami hatni fog ránk, az lesz, hogy beleveri a fejünkbe (s ez egyáltalán nem fog örömet okozni) azt a tényt, hogy amit eddig jónak neveztünk - a tiszte életet és a kedvesség eszméjét -, az egyáltalán nem annyira lenyűgöző és fontos, mint ahogyan gondoltuk. Megtanít arra, hogy saját erkölcsi erőfeszítéseinkből nem lehetünk igazán jók (még huszonnégy óráig sem). S aztán megtanít arra is, hogy még ha jók lennék is, akkor sem érhetnénk el azt a célt, amelyre teremtve vagyunk. A puszta erkölcsösség nem az élet célja. Valami egészen másra alkottak bennünket. J. S. Mill és Konfuciusz (Szókratész sokkal közelebb állt az igazsághoz) egyszerűen nem tudták, hogy mi az élet értelme. Azok, akik újra meg újra megkérdezik, hogy nem élhetnek-e tisztességes életet Krisztus nélkül, nem tudják, mi az élet értelme. Ha tudnák, akkor azzal is tisztában lennének, hogy a ,,tisztességes élet" milyen silány mechanizmus ahhoz képest, amire mi emberek valójában születtünk. Az erkölcs nélkülözhetetlen, de az Isten Életnek, amely nekünk adta önmagát, s amely isteni életre hív bennünket is, olyan szándéka van velünk, ami magában foglalja az erkölcsöt. Újjá leszünk alkotva. A bennünk lévő nyuszi mindenestül eltűnik - azt aggodalmaskodó, lelkiismeretes morál nyuszi éppúgy, mint a gyáva és érzéki nyúl. Vérezni és visítani fogunk, ahogyan pamacsokban lenyúzzák rólunk a szőrünket. S aztán alatta, váratlanul megpillantjuk azt, amiről álmodni sem mertünk: az igazi embert, az időtlen Isten, Isten Fiát, aki erős, sugárzó, bölcs, csodálatos és maradéktalanul boldog.
,,Amikor pedig lejön a tökéletes, a töredékes eltörölteti." (1Kor 13,10) Kettős tévedésen alapul az az elképzelés, hogy lehet Krisztus nélkül is ,,jó életet élni". Először is nem vagyunk képesek rá. Másodszor, ha a ,,jó életet" végső célunknak tekintjük, akkor szem elől tévesztettük létezésünk valódi értelmét. Az erkölcs egy olyan hegy, amelyre a saját erőnkből nem tudunk fölkapaszkodni, s még ha képesek is lennék rá, rögtön elpusztulnánk a csúcs jeges és belélegezhetetlen levegőjében, nem rendelkezvén szárnyakkal, hogy megtegyük az úr hátralévő részét. Hiszen innen kezdődik az igai fölfelé vezető út. A biztosítókötelek, az ékek és kalapácsok félretéve, s a hátralévő szakasz már csak repülés kérdése.
C. S. Lewis |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: keresztyénségről, keresztyénségben, cselekedeteinket, szemfényvesztést, megfontolásokhoz, biztosítókötelek, nélkülözhetetlen, mindkettőjüknek, embertársaikért, hetvenegynéhány, rokonszenvesnek, kötelezettséget, végeláthatatlan, aggodalmaskodó, fölkapaszkodni, maradéktalanul, világmindenség, lelkiismeretes, megváltoztatja, intellektuális, környezetüknek, feddhetetlenül, felebarátjával, szervezetekkel, leghatalmasabb, csodagyógyszer, keresztyénség, bankszámláját, elfelejtettük, materialisták, élveboncolást, különbözősége, kíváncsiságot, megpillantjuk, cselekedeteit, elpusztulnánk, kérdésre írásban, előzetes megjegyzést, keresztyénség igaz-e, világmindenség inkább, keresztyének mondják, materialisták tartják, embert többek, kíváncsiságot lehűtik, társadalomnak –, keresztyénség tényekről, mindenségről alkotott, keresztyénség hamis, keresztyénség igaznak, tények ismerete, éhhalál szélén, egyik hisz, Isten Életnek, Isten Fiát,
|
|
Offline
