|
|
|
2007-06-07 10:51:52, csütörtök
|
| |
| |
Publicisztika
Tisztelt Listatagok!
A csatolmányban olvasható írás a JHF 199. számában fog megjelenni.
Mindenkinek jó olvasást kíván a szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu
Don't loose your head! (Ne veszítsd el a fejed!)
- avagy Vessünk már véget az ostoba véleménydiktatúrának! -
Az egyik lapszemléző hírcsokorban az alábbiakra bukkantam:
,,Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap vezércikkében Karl-Peter Schwarz A régi hálózatok uralma című cikkében elemzi azt a ,,kommunista rothadást, mely már megfertőzi az európai jogfelfogást". A konzervatív német napilap vezércikkében foglalkozik a kommunista hálózatok máig létező befolyásával, rámutatva: a közvagyon jelentős részét magukhoz ragadták."
Bő másfél évtizeddel a módszerváltás után hazánkra immáron nem lehet azt mondani, hogy volt szocialista ország, hiszen az eftársak ismét megkapták hitbizományba a birkatürelmű néptől. A szocializmus legvidámabb barakkja helyett újabban neoliberális átnevelő tábor lettünk, ahol az atomizált társadalom egyes részeit mondvacsinált indokok alapján mesterségesen és erőltetve a végletekig megosztották és szembeállították egymással.
Az ideológiai szembenálláson túl olyan fokú a gazdasági kizsákmányolás, vagy talán helyesebb és korrektebb lenne a Bogár László által oly gyakran használt kifosztási ráta kifejezést használni, hogy Magyarországra most már nyugodtan elmondható az, amit egyes közgazdászok, a jobbik fajtából valók, gyakran már csak úgy emlegetnek, hogy gyarmati létezés.
A ,,nincs más út" káros szocialista politikájának veszélyére hívta fel a figyelmet a minap Orbán Viktor.
És valóban. Gondoljunk csak bele! Kádár óta mást sem hallunk, csak hogy most még bírjuk ki, most még szorítsuk össze a fogunkat és húzzunk még egyet-kettőt a nadrágszíjon, aztán majd pár esztendő múlva, talán a gyerekeinknek, vagy talán az unokáinknak majd jobb lesz.
Uncsi, eftikéim! Nagyon uncsi! Már a könyökünkön jön ki! Nem lett jobb. Sőt, rosszabb lett! És ha nekünk nem lesz jobb, ugyan vajon a gyermekeinknek vagy az unokáinknak mitől lenne jobb? Mondjuk nincs is mit csodálkozni azon, hogy Seszták Ágnes is a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba került ennek a szövegnek a hallatán, valamelyik televízió-műsorban. Tökéletesen egyetértek a szerkesztő-asszonnyal, aki aszonta, hogy neki ebből elege van, ő itt és most akar jól élni. Én is.
Ráadásul - szintén Kádár óta - a magyar nép állandó jelleggel azzal kell, hogy szembesüljön - és akkor itt ragadnám meg az alkalmat a miniszterelnöki szóhasználat igénybevételére-hogy ebben a qrva országban kizárólag úgy lehet válságot kezelni -merthogy itten kérem szépen már régen nem beszélhetünk problémamegoldásról, ez jóval több annál, itten kérem szépen már válságról kell beszélnünk, hogy a kisembert, ha tetszik, a népet beledöngölik a betonba. Rajta taposnak, és még élvezik is! Másutt, nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban másként is lehet problémát megoldani. Ott ugyanis kérem tisztelettel nagy általánosságban nem várják meg, amíg eljutnak a válságig - elég, ha csak a skandinávokra gondolunk. Igaz, hogy példának okáért a svédek a svéd adórendszer mértéke szerint adóznak, viszont mellette nem az albán bérezési rendszer irányelveit tartják szem előtt, hanem a svédét. Ráadásul, ha ez még nem lenne elég, azzal tetézik a bajt, láss csodát, a hihetetlen mértékű adóterhelés ellenére, a svéd polgár a nála maradó pénzből utána még meg is tud élni, és nem ám úgy, hogy türelmetlenül várja a hó végét, mert a keresetből már nem fussa.
Ezzel szemben nálunk továbbra is a ,,nem lehet", a ,,nincs más út, csak a megszorítás útja" posztkommunista-neoliberális ostobaság dívik.
Arra a már csak a baromság kategóriájába sorolható képtelenségre, hogy a magyar lakosság túlfogyaszt, már ne is pazaroljuk a drága időt és energiát. Mondjuk azt, hogy az uniós keresetektől jóval elmaradó bérekből hogyan tud túlfogyasztani a lakosság, máig nem magyarázta el senki sem úgy, hogy én is megértsem. Valószínűleg azért, mert nem is lehet.
(Csak így zárójelesen, ahogy szoktam: ne csodálkozzunk hát, ha televíziós beszélgetések alkalmával még ma, 2007-ben is olyan kijelentésekkel találkozhatunk - a legnagyobb ellenzéki párt prominensei részéről is -, miszerint a Bokros-csomag elkerülhetetlen és szükséges lépés volt. Gazdag László nemrégiben megjelent ,,A Bokros-csomag mítosza és a valóság" című könyvét elolvasva, ahol a szerző adatokkal és tényekkel alátámasztva rombolja le ezt az ostobaságot, s egyben ordas nagy hazugságot, meglehetősen furcsa megvilágításba kerülnek az efféle politikusi kijelentések.)
De megyünk tovább!
A nincs más út, nem lehet másként az tulajdonképpen azt jelenti, hogy elérkeztünk a demokrácia végéhez. Demokráciában ugyanis mindig van másik út, mindig van más választás, mindig kínálkozik alternatíva. Ráadásul meg lehet vitatni, eszmét lehet cserélni, melyik megoldás a jobb, melyik a használhatóbb. Uram bocsá' még az is előfordulhat, hogy meg tudod győzni vitapartneredet, a pillanatnyi haszon helyett részesítse előnyben a te elképzelésedet, és akkor közép- vagy hosszútávon jóval kifizetődőbben tudjátok megoldani az adott problémát.
Nem úgy, Magyarországon! Itt szép számmal akadnak olyanok, akik egyenlőbbek az egyenlőknél. És nemcsak egyes emberek, percemberkék, akik felkapaszkodott senkikként, mert így vagy úgy, de milliárdokra tettek szert, azt hiszik magukról, hogy innentől kezdve - és ma már a szó legszorosabb értelmében, lásd egészségügy - ők az élet és halál urai ebben a szerencsétlen sorsú kis országban. De most már állami szinten is megjelent a beképzeltség és ostobaság.
Nem, nem a kormányzati jósdára gondolok, mielőtt még valakinek ez az eszement baromság jutna az eszébe.
A derék marxista ,,barátunk" által vezetett Országos Választási Bizottságra gondoltam. Persze rögtön akad egy alkotmányjogász (Halmai - Kolláth biztos nem ért rá -, akinek aztán mindenhol ott kell sertepertélnie, a megfelelő ember, a megfelelő helyen, a megfelelő időben!, és mindig van 1 ilyen emberük, kellő médiahátszéllel!), aki azonnal magyarázni próbálja a magyarázhatatlant. Hogy hát az tulajdonképpen igaz, hogy az Alkotmánybíróság döntése mindenkire kötelező hazánkban, így az Országos Választási Bizottságra is, ugyanakkor az Alkotmánybíróság nem azt mondta, amit mondott, pontosabban azt mondta, csak azt ugye nem úgy kell érteni, ennek következtében olyan helyzet állott elő, hogy az Alkotmánybíróság határozatának ebben az esetben az OVB mégsem köteles eleget tenni. Nem arra kötelezte és nem úgy, vagy valami ilyesmi.
Önök értik ezt? Mer' én nem.
Megint, mintha a késő Kádári érában lennénk, ahol szépen, szájbarágósan elmagyarázzák a népnek, hogy mit látott a televízióban és hogyan kell azt érteni. Mintha az elmúlt tíz egynéhány esztendő rendszerváltásostól mindenestül meg sem történt volna.
Végül is tényleg. Ha valaki mondjuk 87-ben elment hazulról és most visszajönne, azt látná, hogy most is a komcsik vannak hatalmon. A Horn Gyula-díjas Horn Gyula, a Horngyufa magyar termék névadója ugyanúgy ott ül az ország házában, mint annak előtte, Lendvai Sipánka eftársnő most is fungál, sőt, osztja az észt és a demokráciát a média széles nyilvánossága előtt, valamint egykori cenzor múltjához híven, előírja másoknak, főként ellenzéki politikusoknak, mit mikor, kinek és hol mondhatnak, valamint azt is, hogy kitől, mikor és milyen ügyben határolódjanak el.
Akkor most tulajdonképpen változott itt valami érdemben az elmúlt bő másfél évtized alatt?
Első ránézésre aszondanánk, hogy semmi.
De talán mégis.
A népet beledöngölve a betonba, emberek millióin taposva felemelkedőben van az új magyar burzsoázia.
Majdnem azt írtam, hogy arisztokrácia, de ez nem az. Az arisztokráciának volt műveltsége, tartása, morális alapja, rangot jelentett arisztokratának lenni. Az új burzsoázia azonban ezzel össze sem hasonlítható, ez csupán egyfajta elfoglaltságot, időtöltést jelent az újgazdagoknak, akik számára a magamutogatás, a kifelé való megfelelés, a többiek számára sugallt kép az, amely biztosítja a hierarchiában a kiharcolt vagy kierőszakolt pozíciót és az azzal járó hűbéri kiváltságokat.
Kivételek persze mindig vannak. Ez azonban a lényegen nem változtat. Az elavult szerkezetű gazdaságot magával cipelő országban a magyar vállalkozások és cégek fuldoklanak a pénzhiánytól, a lakosság pedig a privatizációnak és sok más mellett a tudatos kifosztásnak köszönhetően vagyontalanná vált.
De ez még nem elég.
Nehéz nem szándékosságot feltételezni azok mögött a ,,reformok"-nak nevezett nemzetnyomorító intézkedések mögött, melyekről most már - adatokkal bizonyíthatóan és kimutathatóan - egyre több közgazdász szintén úgy vélekedik, hogy gazdasági hasznuk csekély, vagy éppen semmilyen, több kárt okoznak, mint amennyi hasznuk van, ráadásul óriási felháborodást okoznak a társadalom köreiben.
Nem tudom emlékeznek-e még arra, amikor annak idején Bokros Lajos kiállt az egyetemi hallgatók elé a tandíj bevezetése kapcsán, és még be is szólt az elégedetlenkedőknek? Már akkor is ez a hergeléses technika dívott a szocialistáknál és a szabad demokratáknál.
A kis létszámú, ám annál nagyobb vagyonnal és befolyással bíró komprádor rétegeknek és hazai vazallusaiknak jó egyedül az eredeti tőkefelhalmozás sajátosan értelmezett magyar, vadkapitalizmusba hajló változata, ahol a lerabolt, kifosztott és kisemmizett magyar népet illetően még a birkanyírás alapvető szabályaival sincsenek tisztában, pedig azt még Mária Terézia is tudta, hogy először enni kell adni a birkának, csak aztán lehet nyírni.
Róka Úr! Üdvözöljük Önt az APEH-nál! Azért kértük, hogy legyen olyan kedves és fáradjon be hozzánk, mert szeretnénk még egy bőrt lenyúzni Önről!
Még egy bőrt?! Dejszen most nyúzták le az előzőt, még nem nőtt ki helyette másik!
Nem érdekes, megyünk tovább!
Lendvai Sipánka kapcsán már említettem, hogy Abszurdisztánban a gazdasági ellehetetlenítés mellett most már a lelkek uralmáért is megindult a harc. A médiaháborúban felvonuló seregek meglehetős túlerőben vannak az egyik oldalon. Talán ezért van az, hogy a másik oldalon - nagyon sokszor megfigyelhető ez a legnagyobb ellenzéki párt politikusainak egy-egy médiabeli szereplésekor is, görcsös igyekezettel próbálnak megfelelni a fősodratú (mainstream) média vélt vagy valós elvárásainak.
De talán lehet ezt másként is. A minap egy delejlevelet fújt be a szél villanypostafiókomba, melyben a francia elnökválasztás tanulságairól volt szó. Nagyon érdekes gondolatok:
,,Lázár Ödön: Levél Franciaországból
Nicolas Sárközy szédítő iramú politikai startja csak azokat nem lepte meg akik jól ismerik a Francia Köztársaság újonnan megválasztott elnökét, vagy akik olvasták, Vallomások címen magyarul is megjelent könyvét. (...)
Könyvében rámutat arra, hogy a jobboldal Franciaországban szinte állandóan bocsánatot kért azért, mert nem baloldali. Az ezt megelőző választások előtt Lionel Jospin szocialista miniszterelnök pedig azzal kezdte saját kampányát, hogy programja valójában nem szocialista program. Választóinak ezzel mintegy azt üzenve, hogy ne rá szavazzanak. Ennek eredménye az volt, hogy a választók nagy százaléka egyszerűen nem szavazott.
Sárközy szerint a jobboldalt valósággal megbénította az örökös leckéztető szerepében tetszelgő baloldal, amelynek eredményeképpen a jobboldal végül elveszítette politikai identitásának nagy részét. Ezért a legutóbbi választások előtt Sárközy világosan megfogalmazta a jobboldali politika alapelveit, és valószínűleg ennek köszönhető a meglepően magas szavazási részvétel.
Sokan kritizálják az új francia elnököt nyíltságáért és szókimondásáért, de a jelek azt mutatják, hogy ez a bátor őszinteség sikeresebb, mint a politikai mellébeszélés."
Nos, talán végre itt lenne az ideje annak, hogy elkezdjük kimondani az igazságot! Mondjuk egy televíziós vita közben, amikor a legnagyobb ellenzéki párt jelenlévő prominense hazugságon vagy valótlanságon kapja vitapartnerét, azonnal vágjon, és mondja a szemébe, a másiknak, hogy hazudik. Vagy ne adj isten azt, hogy ostoba. És adja az Isten, hogy a ,,személyes megtámadtatásban" részesült fél tovább vigye az ügyet, mert akkor a bírósági szakban adatokkal, szakvéleményekkel vagy egyéb más a témába vágó bizonyítékokkal lehetne bizonyítani az igazunkat. Ország-világ előtt bebizonyosodna immáron jogerősen, hogy buták, ostobák, hozzá nem értő alkalmatlanok, a végletekig korrumpálhatóak, ráadásul erkölcstelen, amit csinálnak.
Ugyanez áll az ölebmédia szervilis lelkületű sajtó-proletárjaira is. Nem kell itt kétségbeesni, elő kell venni a megmondó-embereket, tizenöt-húsz nagy összegű sajtópert indítani ellenük, hogy állandóan nyomás alatt legyenek. Előbb-utóbb összeroppannak. Nincs ilyen, hogy fellélegezhetnek, mert lezárult a per, sebaj kiskomám, itt a következő!
Természetesen ehhez megfelel szintű és naprakész felkészültség szükségeltetik, amihez a feltételrendszer véleményem szerint már ma is a rendelkezésünkre áll. Annak idején, amikor még Áder János sűrűbben szerepelt a médiában, mindig mindenhova egy nagy paksamétával ment, és azonnal elő tudta húzni belőle, hogy ki, mit, mikor és hol mondott, szó szerint idézve az illetőt. Azt hiszem a média-figyelésére szakosodott csatornákon keresztül ez minden további nélkül megoldható lenne.
Visszatérve még néhány gondolat erejéig, az ölebmédia kiszolgáló embereire. Számomra megdöbbentő volt, amikor Szijjártó Péter a TV2 reggeli beszélgetős műsorában a Mokkában többször is ,,letanárurazta" a flegma stílusú Havas Henriket. Amíg ilyen mentalitás az uralkodó az ellenzéknél az ölebmédia prominenseinek irányában, addig sok jóra nem számíthatunk.
Ez mutatja talán a legjobban azt a fajta behódolást, melyet a média szerepének torzulása következtében a politikum - jól felfogott érdekében, úgy tűnik önként és dalolva - magára vállalt. (Az urbánus frazeológiában mondják erre, hogy benyalnak csontig - a durvább változatot most nem idézném.) Kicsit olyan ez, mint az önbeteljesítő jóslat, vagy a felfokozott inflációs várakozást, ami egyfajta önmagát erősítő spirállá válva a végén aztán végzetes eredményekhez vezet.
Mára a média önálló, s talán a legfontosabb hatalmi ággá vált. Eredeti szerepköréből - tájékoztatás, figyelemfelkeltés, információközvetítés stb. - mostanra a hatalom - sokszor önjáró - részesévé vált. A politikum hamar felismerte, hogy a média embereivel szövetkezve, a szórakoztatás és a manipuláció mesteri kombinációját felhasználva, egyfajta virtuális országot teremthetnek.
És bejött. Mára megképződött az, ami talán kissé ijesztően hat, a létminimum alsó szélén tengődő kisnyugdíjas jobban hisz a tévének, mint a saját szemének. Dünnyög még egyet-kettőt, amikor a kasszánál több pénzt kell kifizetnie, de semmi gond, majd csak kihúzzuk valahogy, mer' ez a Francisco gyerek mégiscsak a mi kutyánk kölyke, különben is csak ő képes arra, hogy újból legyőzze ezt a vidékről szalasztott cigánypurdét. A betelefonálós műsorba pedig büszkén mondja el a nyugdíjas mámi, hogy igen, drágább lett az élet, de mán pedig a megszorításokra szükség van! És majd mink kispóroljuk.
Közben nem veszik észre, hogy ebbe az egész komédiába lassan, de biztosan beledöglünk.
Kicsit olyan ez, mint a Mátrix című futurisztikus filmben, ahol Morpheus elmagyarázza Neonak, hogy egy virtuális valóságot húztak a szemére, ezért nem látja saját börtönének határait, azt hiszi, hogy egy komplett világban él, miközben egy tartályban fekszik, és csöveken keresztül tartják életben.
Mindez nem számít. Igaz, hogy eminens kisdiákból a szamárpadba kerültünk - így lesznek elsőkből az utolsók -, leküdtek minket megalázóba, mindez nem számít, van még mit ellopni! Sőt! Még azokat is meg kell fizetni - busásan - akik ahhoz adnak tanácsot, hogyan lopjunk hatékonyabban!
7 guriga a volt holland eü-miniszternek, hogyan tegyék tönkre az egészségbiztosítást.
(Guriga urbánus frazeológia= millió)
Ráadásul a szakembernek az volt az első szava, hogy nem szabad egy az egyben átvenni a holland mintát. Hát persze, hogy nem szabad, hiszen Hollandia úgy eladósodott a fene nagy modernizálásban a több biztosítós rendszer következtében, hogy hitelt kellett felvenni a kiegyenlítő alap finanszírozásához. No, de hát ez sem számít, mert az egészségügyben van még vagyon, van még mit széthordani.
A gyarmatbirodalom félperifériáján elvtelen szolgalelkűséggel szolgálja ki a külföldiek érdekeit a komprádor elit. Szólni nem szabad, mert akkor azonnal különféle megbélyegzésben lesz része annak, aki fel meri emelni a hangját. Kicsit olyan ez, mint amikor az elítélt önként és dalolva a tuskóra teszi a fejét, s még a nyakára is a bárdot, sőt még oda is szól a hóhérnak, hogy ,,Ide sújts!"
Súlyos a helyzet, ideje lenne, hogy valaki végre szóljon Franciscónak! Don't loose your head!, azaz, Ne veszítsd el a fejed!
Különben a végén semmink sem marad!
Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: gyarmatbirodalom, rendelkezésünkre, fellélegezhetnek, abszurdisztánban, alkotmánybíróság, franciaországban, szembeállították, megtámadtatásban, arisztokráciának, franciaországból, ellehetetlenítés, feltételrendszer, megbélyegzésben, médiahátszéllel, szókimondásáért, miniszterelnöki, privatizációnak, félperifériáján, igénybevételére, nemzetnyomorító, modernizálásban, elkerülhetetlen, általánosságban, kijelentésekkel, arisztokratának, posztkommunista, eredményeképpen, szocialistáknál, korrumpálhatóak, megszorításokra, tőkefelhalmozás, bizonyítékokkal, alkotmányjogász, vitapartneredet, felkapaszkodott, gyermekeinknek, csatolmányban olvasható, szocialista nagyváros, egyik lapszemléző, alábbiakra bukkantam, konzervatív német, régi hálózatok, kommunista hálózatok, közvagyon jelentős, módszerváltás után, eftársak ismét, birkatürelmű néptől, szocializmus legvidámabb, atomizált társadalom, végletekig megosztották, ideológiai szembenálláson, gazdasági kizsákmányolás, Tisztelt Listatagok, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Karl-Peter Schwarz, Bogár László, Orbán Viktor, Seszták Ágnes, Gazdag László, Országos Választási Bizottságra, Horn Gyula-díjas Horn Gyula, Lendvai Sipánka, Bokros Lajos, Mária Terézia, Róka Úr, Üdvözöljük Önt, Lázár Ödön, Levél Franciaországból, Nicolas Sárközy, Francia Köztársaság, Lionel Jospin, Áder János, Szijjártó Péter, Havas Henriket,
|
|
|
|
|
|
| csatolmányban olvasható, szocialista nagyváros, egyik lapszemléző, alábbiakra bukkantam, konzervatív német, régi hálózatok, kommunista hálózatok, közvagyon jelentős, módszerváltás után, eftársak ismét, birkatürelmű néptől, szocializmus legvidámabb, atomizált társadalom, végletekig megosztották, ideológiai szembenálláson, gazdasági kizsákmányolás, jobbik fajtából, minap Orbán, unokáinknak majd, gyermekeinknek vagy, unokáinknak mitől, kiakadt Epeda, miniszterelnöki szóhasználat, qrva országban, népet beledöngölik, válságig –, skandinávokra gondolunk, svéd adórendszer, albán bérezési, hihetetlen mértékű, svéd polgár, nála maradó, megszorítás útja”, baromság kategóriájába, magyar lakosság, drága időt, uniós keresetektől, legnagyobb ellenzéki, szerző adatokkal, efféle politikusi, demokrácia végéhez, pillanatnyi haszon, adott problémát, szerencsétlen sorsú, kormányzati jósdára, eszement baromság, derék marxista, megfelelő ember, megfelelő helyen, megfelelő időben, tulajdonképpen igaz, késő Kádári, komcsik vannak, ország házában, média széles, népet beledöngölve, arisztokráciának volt, kifelé való, többiek számára, kiharcolt vagy, azzal járó, elavult szerkezetű, magyar vállalkozások, lakosság pedig, tudatos kifosztásnak, társadalom köreiben, egyetemi hallgatók, tandíj bevezetése, hergeléses technika, szabad demokratáknál, eredeti tőkefelhalmozás, birkanyírás alapvető, bőrt lenyúzni, gazdasági ellehetetlenítés, lelkek uralmáért, médiaháborúban felvonuló, egyik oldalon, másik oldalon, delejlevelet fújt, francia elnökválasztás, jobboldal Franciaországban, választók nagy, jobboldalt valósággal, örökös leckéztető, jobboldal végül, legutóbbi választások, jobboldali politika, meglepően magas, bátor őszinteség, politikai mellébeszélés, ideje annak, televíziós vita, bírósági szakban, témába vágó, végletekig korrumpálhatóak, ölebmédia szervilis, feltételrendszer véleményem, nagy paksamétával, média-figyelésére szakosodott, ölebmédia kiszolgáló, flegma stílusú, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 64
- e Hét: 403
- e Hónap: 4148
- e Év: 157644
|
|
|
Offline
