|
2018-02-20 15:14:29, kedd
|
| |
| |
David Brainerd hagyatéka
David Brainerd (1718-1747) egyike volt az első misszionáriusoknak, akik úttörő missziói munkát végeztek Észak-Amerika indiánjai között.
Elmondhatatlan erőfeszítéseket tett, gyakran teljesen egyedül volt az őserdőben, gyötörte a levertség és a kezdeti sikertelenség, de mindezek között újra meg újra kereste és megtalálta az Istenben való nyugalmat és örömet. Sok napot és éjszakát töltött el böjtölve, imádkozva és Isten Igéjéről elmélkedve.
Amikor Brainerd teljesen kimerülve, leverten és lehangolódva már a missziói tevékenysége feladására készült, Isten hirtelen hatalmas ébredést adott az indiánok között, amire nem volt emberi magyarázat.
Azok a naplók, amelyeket David Brainerd ezekben az években vezetett, megragadó bizonyságai annak, hogyan ismeri fel egy fiatal keresztyén először a saját romlottságát, bűnös mivoltát és minden jóra való alkalmatlanságát, ugyanakkor pedig hogyan nyílik meg a szeme Isten dicsőségére és kegyelme nagyságára.
Brainerd csak huszonkilenc éves volt, amikor utolsó hónapjait halálos betegen az ismert ébredési prédikátor és teológus, Jonathan Edwards házában töltötte. Mint atyai barátja valószínűleg Edwards ismerte őt a legjobban, és nagy szerepe volt szellemi fejlődésében is.
Amikor emberi megítélés szerint már nyilvánvaló volt, hogy Brainerd meg fog halni, Edwards megpróbálta rávenni fiatal barátját, engedje meg, hogy naplóit halála után kiadják.
Jonathan Edwards így ír erről:
,,Nagy fáradságomba került, hogy meggyőzzem, magánjellegű írásait ne zárja el teljesen a nyilvánosság elől. Szinte legyőzhetetlen viszolygás élt benne az ellen, hogy naplójának bármely részét kiadjuk a halála után."
Ám miután más barátai is esdekelve kérték, hogy vonja vissza a teljes tilalmat, feljegyzései egy rézét átadta Jonathan Edwardsnak, hogy dolgozza fel úgy ,,...ahogyan az a legjobban szolgálja Isten dicsőségét, és leginkább hasznára válik a kegyeseknek."
Végül Edwards Brainerd korai halálát követően válogatást adott ki naplóbejegyzéseiből és egyéb feljegyzéseiből David Brainerd élete - egy indián-misszionárius naplója címen, és kiváló kommentárt fűzött hozzá.
Már a 18. században rendkívüli hatást gyakorolt ez a köny olyan férfiakra, mint John Wesley, George Whitefield, William Carey és sokan mások. Később Henry Martynra, C.H. Spurgeonre és Andrew Murryra is nagy hatással volt. Végül, de nem utolsósorban, a 20. században Jim Elliotra is, akit ennek a naplónak az olvasása arra bátorított, hogy ,,elgondolkodjon az Istennek odaszánt életről, amelyre a korai halál fénye vetül". Jim Elliot - ugyanúgy, mint példaképe - huszonkilenc évesen mint misszionárius halt meg, és a Mindenható árnyékában című naplót hagyta maga után, amelyet felesége, Elisabeth adott ki, és amelyet sok nyelvre lefordítottak.
Ebben a könyben sok értékes idézetet adtunk közre Brainerd feljegyzéseiből, mivel bátorító példái ezek az odaadó imádkozásnak. Végül következzen még egy levél, amelyet David Brainerd vér szerinti testvérének, Johnnak írt, aki folytatta missziói munkáját az indiánok között, majd pedig egy utolsó naplóbejegyzés.
Ezt a nagy hatású levelet Brainerd néhány héttel a halála előtt, 1747. október 9-én írta.
Jonathan Edwards a következő bevezetőt írta Brainerd valószínűleg utolsó levele elé:
,,John testvérének Bethelbe, a keresztyén indiánok New Yerseyben található városába. A levél szintén Bostonban született, a halála előtti nyáron, amikor már a halál küszöbén állt."
,,Kedves testvérem,
már az örökkévalóság küszöbénél tartok, és arra várok, hogy nagyon rövid időn belül belépjek a láthatatlan világba. Már nem érzem magamat a föld lakójának, s gyakran komolyan vágyom arra, hogy 'elköltözzek, és Krisztussal legyek'.
Magasztalom Istent, hogy néhány évvel ezelőtt azzal a maradandó meggyőződéssel ajándékozott meg, hogy egy értelmes lény számára lehetetlen valódi boldogságot átélni, ha nem adja át magát Neki teljes mértékben. Ennek a meggyőződésnek a hatása alatt egy bizonyos mértékig így is cselekedtem. Ó, bárcsak sokkal inkább így cselekedtem volna! Felismertem az életszentség nagyszerűségét és szükségességét is, de sosem láttam ezt ennyire, mint most, amikor már közvetlenül a sír szélére kerültem.
Ó, testvérem, igyekezz a szentségre, törekedj e felé az áldott cél felé, és szomjazó lelked hadd mondogassa állandóan: 'Nem fogok addig megelégíttetni, amíg a képeddel nem ébredek!' [...]
És most, kedves testvérem, arra kell, hogy buzdítsalak, hogy törekedj a személyes szentségre, böjtölj és imádkozz annyit, amennyit csak megenged az egészséged, és élj a keresztyén átlag felett [...]
Igyekezz megkülönböztetni az igazi kegyességet a hamistól, és ebből a célból ügyelj Isten szívedben lakó Szellemének rezdüléseire. Fordulj Hozzá segítségül, és elfogulatlanul vesd össze tapasztalataidat Isten Igéjével. Olvasd el, mit ír Edwards úr az emberi kedély rezdüléseiről, aki egyértelműen különbséget tesz a kegyesség magja és lelke, illetve a hamis hangulatok között. Értékeld a vallásos örömet annak tartalma alapján [...]
Ha igazi szellemi örömünk van, akkor a lélek annak örül, ami Isten önmagában véve; Istent szentségéért, szuverenitásáért, hatalmáért, hűségéért és minden tökéletességéért dicséri; azért tiszteli Istent, mert Ő az, ami, hogy változhatatlanul Övé a végtelen dicsőség és üdvösség. Amikor az emberek Isten tökéletessége, a Krisztusban való üdvösség végtelen nagyszerűsége és a szent parancsolat felett ujjonganak, amelyek az Ő szent lényének a lenyomatai, akkor az ilyen öröm isteni és szellemi. Örömünk halálunk óráján is velünk lesz, ha akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy így önmagunk fölé emelkedve cselekedtünk, és önzetlenül - ha szabad ezt így mondanom - örvendeztünk az áldott Isten dicsőségében [...]
Tartok tőle, hogy nem vagy eléggé a tudatában, hányféle hamis kegyesség van a világon. Sok komoly keresztyén és nagyra becsült pásztor nagyon is könnyen megengedi, hogy ez a hamis láng befolyással legyen rá. Attól is tartok, hogy nem vagy annak sem tudatában, milyen rettenetes a hatása és a következménye ennek a hamis kegyességnek. Hadd mondja meg neked, hogy az ördög az, aki a világosság angyalának mutatja magát. Ez a pokol produktuma, ami mindig minden ébredésnél kialakul, és Isten ügyét elpusztítja és megöli, miközben általában egy sereg jó szándékú ember a kegyesség csúcsán érzi magát tőle.
Légy kész, testvérem, hogy szétzúzd, ha megjelenik ez a lény az indiánok között, és soha semmilyen mértékben ne bátorítsd a világosság nélküli szenvedélyt.
Intsd az enyéimet haldokló lelkészük nevében, igen, annak a nevében, aki halott volt, és most él, hogy éljenek és járjanak úgy, ahogy az az evangéliumhoz méltó. Magyarázd meg nekik, milyen nagy várakozással van irántuk Isten és az Ő népe, és milyen súlyos sebet ejtenek Isten ügyén, és milyen végzetes előítéletet keltenek a többi, szegény indiánban is, ha káros szenvedélyekbe esnek. Hangsúlyozd mindig, hogy élményeik romlottak, és örömük csalárd, még ha úgy képzelik is, hogy ezek az élmények a harmadik égbe ragadták el őket, ha életük alapvetően nem szellemi, nem éber és nem szent. Ha súlyt helyezel ezekre a dolgokra, 'megmented magadat is, hallgatóidat is'.
Isten tudja, hogy szívem szerint kész lettem volna rá, hogy tovább szolgáljam az Ő ügyét, bár ez a szolgálat ezentúl is együtt járt volna az elmúlt évek minden fáradságával és nyomorúságával, ha Ő úgy tartotta volna helyesnek, hogy ez így legyen. Ennek ellenére teljesen elégedett vagyok azzal, hogy úgy tűnik, most már az akarata, és nagyon őszintén mondhatom: legyen meg az Úr akarata!
Megindulással gondolok arra, hogy itt kell hagynom téged ebben a bűnös világban; szívből együtt érzek veled abban, hogy még előtted állnak azok a viharok, amelyekből, ebben bízom, engem a kegyelem már majdnem megváltott. Azonban 'él az ÚR, áldott az én kősziklám'. Ő változatlanul mindenható Barát, és abban bízom, hogy vezetni és segíteni fog téged, ahogyan velem is tette.
És most, kedves testvérem, az Istennek és kegyelem Igéjének ajánllak, akinek hatalma van felépíteni téged és örökséget adni neked a szentek között. Legyen részed Isten jelenlétében magányodban és közösségben is, és Jákób hatalmas Isten irányítsa lépteidet, tetteidet!
Szenvedélyesen kívánja, és imádságban
szeretettel kéri ezt haldokló testvéred,
DAVID BRAINERD"
Brainerd naplója egy 1747. október 2-i bejegyzéssel ér véget, azaz egy héttel hazamenetele előtt:
,,Október 2.: Ezen a napon a lelkem időközönként boldogan Isten felé fordult. Vágytam rá, hogy Nála lehessek, hogy megláthassam dicsőségét. Késznek éreztem magamat arra, hogy boldogan Rá bízzak mindent, legdrágább barátaimat, legdrágább nyájamat, távol levő testvéremet és minden gondomat az időben és az örökkévalóságban. Ó, bárcsak eljönne a világba az Ő országa, hogy mindenki szeretné és magasztalná Őt mindazért, ami Ő önmagában, és az áldott Megváltó 'lelki gyötrelmeitől megszabadulva lássa őket, és megelégedett legyen!'
Ó, jöjj, Úr Jézus, Úr Jézus, jöjj hamar!
Ámen."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: változhatatlanul, alkalmatlanságát, megkülönböztetni, szuverenitásáért, tökéletességéért, örökkévalóságban, tapasztalataidat, feljegyzéseiből, erőfeszítéseket, naplóbejegyzés, nagyszerűségét, szükségességét, legyőzhetetlen, nyomorúságával, elgondolkodjon, megelégíttetni, elmondhatatlan, meggyőződéssel, elfogulatlanul, meggyőződésnek, szenvedélyekbe, szenvedélyesen, sikertelenség, tökéletessége, lefordítottak, misszionárius, változatlanul, következménye, nagyszerűsége, megszabadulva, örökkévalóság, rezdüléseiről, megindulással, gyötrelmeitől, evangéliumhoz, fejlődésében, kezdeti sikertelenség, missziói tevékenysége, indiánok között, években vezetett, fiatal keresztyén, saját romlottságát, szeme Isten, ismert ébredési, nyilvánosság elől, halála után, teljes tilalmat, rézét átadta, köny olyan, olvasása arra, korai halál, odaadó imádkozásnak, David Brainerd, Isten Igéjéről, Amikor Brainerd, Jonathan Edwards, Jonathan Edwardsnak, Végül Edwards Brainerd, John Wesley, George Whitefield, William Carey, Később Henry Martynra, Andrew Murryra, Magasztalom Istent, Fordulj Hozzá, Isten Igéjével, DAVID BRAINERD”,
|
|
Online
