|
2018-03-13 16:07:00, kedd
|
| |
| |
Kocsma
Nyughatatlan volt az apám,
kit még az asszony sem marasztott.
Minden este kocsmában ült,
szenvedéllyel verte a blattot.
Anyám nem győzte várni, - én meg
borzongva hallgattam az átkát:
"Az Isten tüze égetné meg
a büdös kocsmát, meg a kártyát!"
Veréstől félve érte menni
szégyelt. "Világgá megyek, meglásd!...
Menj, hívd haza!... Betyárok! Bár a
dologban tromfolnák le egymást!"
Mentem apámért kényszeredve,
síttam-ríttam, hogy jöjjön, - hátha
hallgat a nagy rimánkodásra.
"Ülj ide, kisfiam, megyek már.
Egy kicsit várj." - S dörgött a ferbli,
bankó bankóra nőtt halomba.
Hinni se mertem, hogy van ennyi
pénz a világon. Borzadozva
néztem, hogy dobálták a sok pénzt
az asztalra, nagyot csapkodva.
Acsarogtak, ugratták egymást,
(Az nyer, aki tovább kitart!)
Párbaj volt ez, paraszti párbaj,
szemükben villogott a kard.
Böfögött, horkolt a sok részeg,
- az asztal bortól iszamos;
a padlón akkora köpések,
mint az utcán a libafos.
Vad bűz, füst, pára fojtogatta,
s a mécs libbent lidérc gyanánt.
A vendéglős meg, csiga-szemmel,
a kármentő-ajtóban állt,
úgy nézte, élvezte a hangos,
nekikeseredett csatát.
Mintha a pokol tornácában
volnék, ahol fél-kárhozottak
szórják a pénzt, könnyelműen,
amért izzadtak, robotoltak.
Rettegtem, hogy apám a házat,
kis földünket is elkártyázza...
Aztán elnyomott a fáradtság
s a nehéz álom, éjféltájra.
Csak apám hátán riadtam fel,
ha megbotlott egy hantban, kőben,
vízmosásban, a vaksötét
kihalt utcán, hazamenőben.
Akkor még három félvak lámpás
világított az utcán gyéren.
Minek is fény a parasztoknak?
Hadd maradjanak csak sötétben.
Hazavitt, mondom, botladozva
a hátán; lefeküdtünk csendben.
Megnyugodtam alvó anyámnál,
az ágyban, a jó test-melegben.
A pokolból, a biztonságos
hajlékba jó volt hazatérni,
sörszagtól, durva káromlástól
zsenge szívem jó volt kímélni.
Az otthon volt nekem a váram,
életem biztos menedéke,
várt szelíd állatok párája
és jó, kenyérillatú béke.
*
A világháború kitört,
füstbe, vérbe borult a föld.
Apám is elment. Majdnem öt
évig az anyám küszködött
jószággal, földdel; nagyapám
segítgetett, a vaksi, vén.
(Sokszor fellökte a tehén.)
Én Pápán lettem kisdiák,
kinyílt előttem a világ, -
s anyai könny, anyai vér
volt a drága ár mindezér'.
De én is, haj, sok nyáron át
megfogtam a kaszát, kapát.
Hogy szétoszlottak a hadak,
megjött apám egy őszi nap.
Látta, hogy rendben van a ház,
anyám örül, s nem magyaráz.
Megrendült, szégyelve magát -
s kocsmába többé sose járt.
Későn feküdt, hajnalra kélt,
gondos, jódolgos gazdaként,
nem kártyázott többé soha, -
felvirágzott kis vagyona.
Űzte az elszánt szorgalom,
hogy nékem legyen jobb sorom.
*
Jó hatvan évem elszaladt már,
zsong sok emlékem, mint a kaptár.
S most, mintha újra gyermek lennék,
de a kocsma: a Földkerekség.
Most is ott ülök a padon,
s már nem apámat akarom
hazahívni: a nagy hatalmak
ütik a blattot, - birodalmak!
Borzadva attól rettegek:
mindőnket elveszítenek!
Göncüket, karjukat cibálom:
menjenek haza! a világon
ezer hasznosabb dolguk lenne:
a maguk házát tegyék rendbe!
*
Már a hátán visz, rossz úton
- ki? vagy micsoda? nem tudom;
de aki hátára vetett,
bennem visz minden népeket.
Szememet az útra meresztem:
jaj, csak valahol el ne essen!
De szívemben remény él: hátha
bevisz egy otthonos világba,
tisztább jövőbe, hol a népek
testvérként, szépen összeférnek
majd, egymás védő melegében,
mint az ikrek az anyaméhben.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: nekikeseredett, szenvedéllyel, szétoszlottak, felvirágzott, elveszítenek, földkerekség, kényszeredve, rimánkodásra, parasztoknak, megnyugodtam, kenyérillatú, nyughatatlan, összeférnek, testvérként, világháború, lefeküdtünk, káromlástól, vízmosásban, kárhozottak, könnyelműen, elkártyázza, segítgetett, hazamenőben, biztonságos, világított, robotoltak, megrendült, sörszagtól, marasztott, anyaméhben, megbotlott, éjféltájra, birodalmak, tornácában, hasznosabb, acsarogtak, büdös kocsmát, nagy rimánkodásra, kicsit várj, asztal bortól, padlón akkora, mécs libbent, kármentő-ajtóban állt, pokol tornácában, nehéz álom, utcán gyéren, otthon volt, világháború kitört, anyám küszködött, elszánt szorgalom, nagy hatalmak, maguk házát, Bódás János,
|
|
Offline
