|
|
|
2018-03-14 17:06:29, szerda
|
| |
| |
A szeretet evangéliuma
Az Isten szíve szerint való férfiak azért térnek vissza az evangéliumhoz, mert tudják, hogy lépten-nyomon elfelejtik azt. Még az evangélium hirdetői is figyelmen kívül hagyják magát az evangéliumot. Az Újszövetségben azt látjuk, hogy az apostolok is elfelejtették néhanapján, amit hirdettek; gondoljunk csak Péter életéből egy bizarr módon vigasztaló epizódra.
Az Apostolok cselekedetei 10. részében Isten családjába felvétetett egy Kornéliusz nevezetű római százados - kizárólag a hite alapján; vagyis semmit nem kellett ezért tennie, még csak pogány örökségét sem kellett feladnia. Isten Pétert választotta arra, hogy az evangéliumot hirdesse Kornéliusznak, egy "istenfélő pogánynak" (2. v.), de Péternek nagy harcába került elfogadni ezt a feladatot. (Az "istenfélő" jelző valószínűleg olyan pogányokra utal, akik hisznek Istenben és elfogadják a Tízparancsolatot, de nem tartják meg sem az étkezési törvényeket, sem a körülmetélkedést, sem pedig az áldozati szertartásokat. A pogányokkal való szorosabb érintkezést tiltó törvények miatt egy zsidóvá lett római százados elveszítette volna az állását.) Mielőtt Péter beleegyezett volna abba, hogy elmegy Kornéliusz házába, Istennek látomást kellett rábocsátania, amelyben egy lepedő ereszkedett le az égből minden féle tiszta és tisztátalan állattal. Isten háromszor szólt: "Kelj fel, Péter, öld és egyél!" Péter háromszor utasította vissza: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant". És háromszor hallatszott hang a mennyből:
"Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!" (11-16. v.). Miközben Péter a látomás értelméről gondolkodott, megérkeztek a házhoz Kornéliusz szolgái, és őt keresték. Péternek fogalma sem volt arról, hogy kik ők, de a Lélek ezt mondta neki: "Semmit ne tétovázz, menj el velük!" (17-22. v.). Pétert valószínűleg sokkhatás érte, amikor kiderült, hogy a férfiak pogányok, de engedelmeskedett, és elment velük. Amikor megérkezett Kornéliusz házához, pogányok nagyszámú csoportja várt már rá. Péter köszöntötte őket, és elmondta, hogy Isten küldte őt. Ezután így szólt: "Megkérdezhetném, hogy miért küldtetek értem?" (24-29. v.). Amikor ezt a kérdést olvasom, mindig elfog a nevethetnék, és szeretném ezt mondani neki:
- Péter, hiszen te apostol vagy, az evangélium hírnöke! Neked aztán tudnod kellene, miért küldött oda Isten!
Kornéliusz azonban nem nevetett, hanem sürgette Pétert, hogy mondja el az üzenetet: "...jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr" (33. v.).
Akkor Péter elkezdett prédikálni: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik" (34-35. v.). Itt megint nevetnem kell. Legszívesebben megráznám Pétert:
- Péter, hogy mondhatod ezt: "most kezdem igazán megérteni"?! Hiszen már ezelőtt is tudtad! Láttad Jézust pogányokat gyógyítani, samaritánusokkal beszélgetni, gadarai és főniciai megszállottakból ördögöket űzni (Mt 15; Jn 4; Lk 8). Hogy mondhatod, hogy "most kezdem érteni, hogy Isten minden nemzetből elfogad embereket"?! Egészen biztos, hogy te ezt már eddig is tudtad!
Kinevetjük Pétert, de mi is olyanok vagyunk mint ő: tudjuk, és mégsem tudjuk. Ismerjük az evangéliumot, de mindig mélyebben és valóságosabban meg kell azt ragadnunk. Mindnyájunknak vannak pillanataink, amikor azt gondoljuk, hogy: most értem igazán, most már tényleg értem az evangéliumot. Hadd mondjak itt valami nagyon személyeset. Az apám ahhoz a sztoikus, kevés beszédű generációhoz tartozik, akik megélték a nagy világválságot, a II. világháborút és az azt követő korszakot. Tudom, hogy apám szeret engem, bár sok évig nem mondta, hogy "szeretlek, fiam". Tudom, hogy büszke rám, de ezt soha nem tudta nyíltan kimondani. Az ő nemzedékének a tagjai ritkán dicsérték gyermekeiket, mert attól féltek, elkényeztetik őket. Azokat a férfiakat, akik ilyen apák mellett nőttek föl, gyakran jellemzi furcsa kettősség. Egyrészről magabiztosak, önállóak vagyunk, és megvetjük a hízelgést. Másrészről viszont mindennél jobban vágyunk egy dicsérő szóra apánktól. Rejtőzködik bennünk a vágy: szeretnénk annyira jók lenni, hogy kénytelenek legyenek kimondani: szeretlek. Olyan nagy dolgot akarunk tenni, hogy kiszakadjon belőlük: büszke vagyok rád. A mi apáink azonban talán soha nem tudják ezt kimondani. Lehet, hogy már nem is élnek. Akkor mi lesz velünk, akik annyira reménytelenül vágyunk hallani, hogy "szeretlek, elfogadlak, büszke vagyok rád"? Gyógyírt csak az evangéliumban találunk bajunkra, hiszen az beszél egy olyan Atyáról, aki már akkor szeretett minket, amikor mi még fittyet hánytunk rá, átkoztuk Őt, és menekültünk előle. Minden gyermekét szereti, beleértve azokat is, akiknek az apja és az anyja soha nem mondták: szeretlek, büszke vagyok rád. Szeretete szabad és feltétel nélküli. Semmit nem tehetünk azért, hogy Ő jobban szeressen annál, ahogyan most szeret. Hiszen, amikor elfordultunk tőle, Ő volt az, aki utánunk jött, és megbékéltetett Önmagával szeretetben. Ezenfelül még örökbe is fogadott minket; családja tagjaivá lettünk. Jézus a mi legidősebb bátyánk. A mennyben Jézus büszkén mutat ránk, amikor bejelenti: "Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem" (Zsid 2,11-13).
Szomorú, hogy a keresztyének meg tudják unni az evangéliumot, jóllehet maga az evangélium, természetesen, soha nem unalmas. A gond az, hogy mi csak az örömüzenet legrövidebb formáját ismételgetjük folyton, szinte öntudatlanul: "Jézus meghalt a mi bűneinkért; higgy Őbenne és üdvözülsz". Ha azonban kicsit hosszabban eltöprengünk az örömüzeneten, megértjük, hogy az a legmélyebb lelki szükségeinken kívül betölti legrejtettebb érzelmi szükségeinket is. Ezért mondja az evangélium mindenkinek, aki az apja dicséretére áhítozik: Ne erőlködj, Isten minden teljesítmény és feltétel nélkül szeret és elfogad. Az evangélium többféle módon is felszabadít minket.
- A megigazulás elveszi a bűnt és a bűn kárhoztatását. Megszabadít mindenkit, aki önvádtól szenved. Isten, a Bíró, Krisztusban megigazított minket. Kik vagyunk mi, hogy kárhoztassuk magunkat (Róm 8,33-34)?
- A megbékéltetés megszünteti a bűn miatti elidegenedést. Isten megbékéltetett Önmagával, békét adott nekünk és az egyháznak is. Nem kell többé azon töprengnünk, hogy tartozunk-e valahová, és szeret-e minket valaki.
- A megváltás kiszabadít a bűn hatalmából. Jézus kiszabadított minket a bűn, a halál és az ördög rabságából. Mindegy, hogy érezzük-e, de többé nem vagyunk a bűn csapdájában.
- Jézus engesztelő áldozata elfordította Istennek a mi bűneink miatt érzett jogos haragját. Jézus irántunk tanúsított szeretete és a mi Jézus iránti szeretetünk kiűzi szolgai félelmünket. [Természetesen, Isten méltó arra az áhítattal teli félelemre, amely az Ő fensége és szentsége miatt tölt el bennünket (Péld 3,5-7; Zsid 4,1 ahol /néhány fordítással ellentétben/, a görög szövegben ezt olvassuk: "Ezért féljük...").]
Az evangélium minden ponton szívbéli szükségeket elégít meg. Ezért az embernek minden helyzetben Péterrel együtt kellene mondania: "most már értem! Most értettem meg az evangéliumot!" - függetlenül attól, hogy milyen ismerősnek tűnik az. (folytatjuk)
Dan Doriani |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A férfi, akit Isten formál |
|
|
|
Címkék: samaritánusokkal, engedelmeskedett, körülmetélkedést, tízparancsolatot, megszállottakból, megkérdezhetném, személyválogató, újszövetségben, megbékéltetett, tisztátalannak, szertartásokat, valóságosabban, mindnyájunknak, legszívesebben, evangéliumban, reménytelenül, meghallgassuk, elfelejtették, megtisztított, világválságot, elkényeztetik, természetesen, megbékéltetés, kárhoztatását, szükségeinket, elidegenedést, kiszabadított, kornéliusznak, evangéliumhoz, legrejtettebb, szükségeinken, ismételgetjük, valószínűleg, rábocsátania, beleegyezett, gondolkodott, szeretet evangéliuma, evangélium hirdetői, bizarr módon, hite alapján, evangéliumot hirdesse, étkezési törvényeket, áldozati szertartásokat, pogányokkal való, zsidóvá lett, lepedő ereszkedett, égből minden, látomás értelméről, házhoz Kornéliusz, férfiak pogányok, kérdést olvasom, evangélium hírnöke, Isten Pétert, Mielőtt Péter, Miközben Péter, Akkor Péter, Láttad Jézust, Kinevetjük Pétert,
|
|
|
|
|
|
| szeretet evangéliuma, evangélium hirdetői, bizarr módon, hite alapján, evangéliumot hirdesse, étkezési törvényeket, áldozati szertartásokat, pogányokkal való, zsidóvá lett, lepedő ereszkedett, égből minden, látomás értelméről, házhoz Kornéliusz, férfiak pogányok, kérdést olvasom, evangélium hírnöke, apám ahhoz, nagy világválságot, tagjai ritkán, dicsérő szóra, evangéliumban találunk, olyan Atyáról, anyja soha, mennyben Jézus, örömüzenet legrövidebb, evangélium mindenkinek, apja dicséretére, evangélium többféle, megigazulás elveszi, megbékéltetés megszünteti, megváltás kiszabadít, ördög rabságából, áhítattal teli, görög szövegben, evangélium minden, embernek minden, samaritánusokkal, engedelmeskedett, körülmetélkedést, tízparancsolatot, megszállottakból, megkérdezhetném, személyválogató, újszövetségben, megbékéltetett, tisztátalannak, szertartásokat, valóságosabban, mindnyájunknak, legszívesebben, evangéliumban, reménytelenül, meghallgassuk, elfelejtették, megtisztított, világválságot, elkényeztetik, természetesen, megbékéltetés, kárhoztatását, szükségeinket, elidegenedést, kiszabadított, kornéliusznak, evangéliumhoz, legrejtettebb, szükségeinken, ismételgetjük, valószínűleg, rábocsátania, beleegyezett, gondolkodott, elveszítette, tisztátalant, gyermekeiket, örömüzeneten, eltöprengünk, öntudatlanul, teljesítmény, megigazított, evangéliumot, elfordította, kárhoztassuk, keresztyének, generációhoz, pillanataink, nemzedékének, elfordultunk, magabiztosak, világháborút, cselekedetei, tisztátalan, fordítással, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
91 db bejegyzés |
| e év: |
353 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 13574
- e Hónap: 25449
- e Év: 213251
|
|
|
Offline
