"Mindnyájan mint juhok eltévelyedtünk..." Ézsaiás 53,6.7
Hogy a bűnösöket üdvözítse, az Isten Fiának szenvednie kellett. Nem vértanúként szenvedett, akinek a halála részvétet kelthetne. Ő Istennek a bűn elleni haragja miatt szenvedett. Igénk azt mondja a bűnről, hogy az voltaképp saját út választása, olyan, mint egy juh eltévelyedése. A hangsúly az előbbi szón van: A bűn saját szándékunk szerinti járás az általunk választott úton, azon az úton, mely Istentől elvezet. Amikor egy juh elkóborol a nyájtól, soha nem találja meg a visszavezető utat, hanem előbb-utóbb a ragadozók zsákmánya lesz. Ez történik a bűnössel is, nem talál vissza Istenhez, és addig tévelyeg, amíg el nem pusztul. Ez a látvány tárul elénk a textusban rólunk, bűnös emberekről! Ugyanakkor van ott egy másik kép is: Isten szenvedő Fiáé. És azt olvassuk, hogy Isten egész egyházának vétkeit erre a Bárányra helyezte. Minden vétket egybefogott, és Krisztusra vetette azt. Ez Őt - mint egy lehulló sziklatömb - eltalálta, és összezúzta. A bűnért, a saját magunk választotta utakért, az eltévelyedésekért életével fizetett! És a súlyos szenvedések alatt, a félelmes halálban hallgatott, száját nem nyitotta meg. Nem ellenkezett: kész volt az Atya akaratát cselekedni, és vére drága árán kifizetni a saját útjaikon járó emberek váltságdíját. Láttunk mi, tévelygő emberek valamit az Ő készségéből, a bűneink alatti keserű szenvedésből, a szeretetből, mellyel minden vétkünket hordozta? Ezt csak a szenvedő, az eltévelyedett juhokat kereső Bárányba vetett hit látja!
xMagazin
Offline
