2018-12-29 16:53:54, szombat
|
|
|
Számadó
Ha ütöttek is az évek
és vetett mélybe a sorsom:
a gerincem nem görbült meg,
megmaradt egynek az arcom.
Még ha botlottam is százszor,
magam áruba nem adtam:
futottam a ködön át is,
holtan is győzni akartam.
Én, ki itt zarándok voltam,
mindig a reménnyel éltem -
S mert láttam a célt ott messze,
így vissza sohase néztem.
Igézet, kéklő messzeség,
amit az idő még adhat...
Talán nem kevés a perc sem,
ha csendjével betakarhat!
Venyercsán László |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
Címkék: betakarhat, venyercsán, csendjével, reménnyel, messzeség, megmaradt, botlottam, gerincem, százszor, futottam, zarándok, akartam, számadó, görbült, ütöttek, vetett, mindig, voltam, néztem, igézet, mélybe, lászló, sohase, vissza, holtan, egynek, láttam, győzni, sorsom, messze, kéklő, éltem, adtam, áruba, magam, arcom, reménnyel éltem, Venyercsán László,
|
|