|
2019-04-06 09:22:46, szombat
|
| |
| |
Péter könnyei
,,Uram, nem, az nem lehet,
hogy én megtagadjalak!
A többiek tán megtehetik,
ha életük kedvesebb nekik,
ők mind elfuthatnak,
de én, Péter, a Kőszikla,
én el nem hagylak!"
,,Péter, Péter!
Ha víz alámossa,
hullám ha csapdossa,
megrendül, meginog
még a kőszikla is!
Zúg felénk áradat,
gonoszság tengere,
s ha küzdesz is vele,
mégis majd elragad...
Bizony mondom néked,
ezen az éjjelen
háromszor megtagadsz!
Engemet, Uradat,
háromszor megtagadsz."
,,Ó, Uram, hogy lehetne az?
Veled jártam hűségesen,
voltam a dicsőség hegyén,
voltam örvénylő vizeken,
mindenütt, hová vezettél,
mindenütt, hová küldöttél;
Uram, hogy lehetne hát az,
hogy most elhagyjalak,
hogy megtagadjalak?
Nem, nem, ez nem lehet!
Börtönbe, halálra,
Uram, veled megyek!"
És jött Júdás.
Jézust elfogták.
A tanítványok elszéledtek.
De ott, messze a csoport mögött,
a pálma, s olajfák között
egy férfi jő.
Megismerjük az éji homályban:
Péter ő.
,,Ó, a gyávák!
Hogy elszéledtek mind!
Mikor jött a sereg,
mind remegett!
Védelmére kardot
egyedül én rántottam,
s most is ím itt vagyok
egyedül.
De amint mondottam,
én el nem hagyom,
én követem,
akár a börtönbe,
akár a halálba,
végig követem!"
A főpap udvarán
összegyűlt a tanács
Jézust elitélni.
S íme, ott hátul,
szolgák tüzénél
Péter is melegszik,
s amint a többiek
szemüket rászegzik,
szíve zakatol már,
és kezd félni.
,,Jaj, ha megismernek,
hogy Jézussal jártam,
jaj, ha megtudják,
hogy tanítványként
Őt szolgáltam!
Miért is jöttem?
A Mesterrel
a többieknél jobban
miért is törődtem!
Most elfoghatnak,
s Jézus nem segíthet,
hiszen Ő is fogoly!
Ennyi ellenség közt
jaj, ha megismernek!"
És megismerték.
Háromszor megismerték.
S ő háromszor megtagadta
Urát és Mesterét...
Ekkor néz rá Jézus.
Szemük találkozik,
s Péter, a megingott szikla
kirohan a házból
keservesen sírva!...
*
A Főpap udvarán,
Jézust ítélők közt
mi is sokszor vagyunk,
s meghúzódunk gyáván
a bűn szolgáinak
barátság-tüzénél
s félve hallgatunk.
Jézust gúnyolja,
megkötözi, halálra ítéli
a világ serege.
Egy rész keresztre szegezi,
durván kivégezi,
más meg koporsóba zárja,
templom-koporsóba.
Mi látjuk, érezzük:
Szólni kellene,
tenni kellene,
s mégis hallgatunk,
veszteg maradunk.
s nem háromszor,
de százszor is
megtagadjuk a Mestert,
mert félünk, hogy szavunkért
ránk támad a világ,
s ellök bennünket
baráti tüzétől,
s kidob udvarából.
A Mester csak néz minket
s ó, e tekintet
vádoljon, intsen
engem is, téged is
s hűtlenségünkért,
Krisztustagadásért
szökjön arcunkba
szégyennek pírja,
marjon és égessen,
s Péter könnyeivel
sírjunk keservesen!...
Betkó András
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: hűtlenségünkért, tanítványként, megtagadjalak, megismernek, elfuthatnak, meghúzódunk, tanítványok, elhagyjalak, megismerték, megtagadjuk, elfoghatnak, megismerjük, elszéledtek, szavunkért, összegyűlt, megtagadsz, megtagadta, könnyeivel, többieknél, találkozik, keservesen, hallgatunk, szolgáltam, szégyennek, szolgáinak, megtehetik, megtudják, mesterrel, gonoszság, háromszor, megingott, hűségesen, mindenütt, mondottam, koporsóba, rászegzik, dicsőség hegyén, tanítványok elszéledtek, csoport mögött, főpap udvarán, többieknél jobban, megingott szikla, világ serege, rész keresztre, Betkó András,
|
|
Offline
