|
2019-04-15 14:24:19, hétfő
|
| |
| |
Szárnyak
Jelenünk gyorsan repülő madár,
múltat és jövőt verdes a szárnya,
az időt fogta bele a hámba,
- vagy őt az idő - egyre megy talán.
Eltűnnek mind az ismerős tájak,
az ereszalja hűlő nyom marad,
visszanézni sokszor nem szabad!
Új lendület csapja szét a szárnyat,
az se baj, ha a szél megtépázza,
annál erősebben űzi a vágya
újabb célok, új távlatok felé,
néha ráérez a végtelenre:
illatozik, mint drága szelence,
s a messzeség szivárványt dob elé...
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: szivárványt, visszanézni, megtépázza, végtelenre, erősebben, illatozik, messzeség, ereszalja, szárnyak, lendület, szelence, jelenünk, távlatok, eltűnnek, szárnyat, sokszor, ismerős, lukátsi, szárnya, gyorsan, csapja, verdes, ráérez, repülő, szabad, múltat, újabb, vágya, célok, annál, marad, tájak, fogta, jövőt, vilma, madár, időt fogta, ismerős tájak, ereszalja hűlő, szél megtépázza, messzeség szivárványt, Lukátsi Vilma,
|
|
Offline
