|
2019-06-04 08:15:31, kedd
|
|
|
Hangszerek
Hangszerkereskedés.
A kirakat még villanyfényben ég.
Ajtaja zárva rég.
Egy pillanat.
A lábam sürgősen továbbhalad.
De még soká utánam rémlenek
a néma hangszerek.
Hiszen a lelkük lelkemmel rokon.
Mennyi zsongó muzsika szunnyad
a hallgató, a titkos húrokon.
Vajon ki kelti fel?
Művész, akire tenger szív figyel...
dobban, érez...
kinek mosolya, könnye ezreké lesz.
Indulójára léleksereg indul,
s a föld poros határain túl
mind magasabbra, magasabbra ér...
éled az elhaló remény?!...
Vagy kopott kontár, akinek kezén
a szent titok, a zengő költemény
alszik - hiába szánod -
véget nem érő csipkerózsa-álmot?
Nagy a hangszerkereskedés.
Sok a hangszer, de a művész kevés.
Mind, tudom, mind művészre várnak,
s odajutnak pénzes kontárnak.
A cremonai hegedű sem tudja,
ha megveszik, hogy hová visz az útja.
Csoda, vagy játék, fület sértő,
minden lehet: angyal, kísértő...
Szférák zenéje tudna lenni...
hiába: nem függ tőle semmi.
Száz lehetőség, s tehetetlen
pihen rideg kalmárkezekben.
Szomorú hangszersors ez az egész.
Még most is látom: fényes kirakatból
sóvárgó húrjuk a szemembe néz.
Ó, milyen megbecsülhetetlen,
hogy bár a lelkük lelkemmel rokon,
a sorsuk idegen,
s nincs hideg, számító kalmárkezekben
a hangszerem.
Enyém és engem illet számadás.
Tőlem függ, hogy mivé lesz,
hogy kontárkézre jut, - vagy célhoz ér
az Alkotó örök művészkezéhez.
Sokáig rossz sáfára voltam.
Játszhatott rajta kontárhangulat
és kontárfájdalom.
De jött a Művész, jött és egyre kérte:
,,Hadd játsszam rajta már az én dalom!
Én alkottam, én formáltam szeretve,
a húrjai titkát én ismerem."
Hittem, s rábíztam szent művészkezére
a hangszerem.
Azóta nem is játszik rajta más,
feledtem régi dalt és régi lázat.
S ha kezébe' zenél,
a muzsikája ha lelket elér,
könny ha kicsordul, szem ha felragyog,
hullám csap át felettem: halk alázat.
A kirakatból
hallgatag húrok ragyogtak felém.
Lesz-e, aki felébreszt,
alvó muzsika, zengő költemény?
Lesztek-e győztes, szép csodává,
amivé alkotótok tervezett?...
Én embersorsomat dicsérem
és áldván áldom a művészkezet.
Túrmezei Erzsébet |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
Címkék: kontárfájdalom, villanyfényben, kalmárkezekben, kontárhangulat, embersorsomat, művészkezéhez, művészkezére, hangszersors, kontárkézre, játszhatott, továbbhalad, csipkerózsa, művészkezet, léleksereg, kirakatból, magasabbra, hangszerek, hangszerem, indulójára, tehetetlen, felébreszt, kicsordul, formáltam, lelkemmel, felragyog, muzsikája, kontárnak, költemény, hallgatag, ragyogtak, lehetőség, alkotótok, tervezett, megveszik, odajutnak, felettem, lábam sürgősen, néma hangszerek, lelkük lelkemmel, titkos húrokon, föld poros, elhaló remény, szent titok, zengő költemény, művész kevés, cremonai hegedű, sorsuk idegen, húrjai titkát, Túrmezei Erzsébet,
|
|
|
|
lábam sürgősen, néma hangszerek, lelkük lelkemmel, titkos húrokon, föld poros, elhaló remény, szent titok, zengő költemény, művész kevés, cremonai hegedű, sorsuk idegen, húrjai titkát, kontárfájdalom, villanyfényben, kalmárkezekben, kontárhangulat, embersorsomat, művészkezéhez, művészkezére, hangszersors, kontárkézre, játszhatott, továbbhalad, csipkerózsa, művészkezet, léleksereg, kirakatból, magasabbra, hangszerek, hangszerem, indulójára, tehetetlen, felébreszt, kicsordul, formáltam, lelkemmel, felragyog, muzsikája, kontárnak, költemény, hallgatag, ragyogtak, lehetőség, alkotótok, tervezett, megveszik, odajutnak, felettem, alkottam, határain, játsszam, dicsérem, sürgősen, rémlenek, pillanat, túrmezei, erzsébet, feledtem, hangszer, rábíztam, szeretve, művészre, számadás, hallgató, szemembe, szunnyad, cremonai, győztes, csodává, lesztek, sóvárgó, muzsika, szomorú, játszik, kirakat, húrokon, ismerem, mosolya, számító, kísértő, szférák, művész, célhoz, minden, zenéje, angyal, milyen, húrjuk, fényes, alázat, lelkük, pénzes, hegedű, , ,
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
ma: |
1 db bejegyzés |
e hónap: |
111 db bejegyzés |
e év: |
373 db bejegyzés |
Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 0
- e Hét: 22644
- e Hónap: 51956
- e Év: 239758
|
|
|