|
2019-07-17 12:22:07, szerda
|
| |
| |
A hatos
Repültem, mert az öröm szárnya vitt.
,,Gyerekek, gyertek, kaptam valamit."
Édesanyám úgy adta énnekem:
- Végy, amit akarsz rajta, gyermekem. -
Kitaláljátok? Egy ezüsthatos!"
Elrejtőztünk hamar az illatos
jázminbokrok közé, s a kincsemet
csodálkozva nézték ámuló szemek.
,,Nos mit vegyek?" 'Babát, egy kékszeműt!'
,,Ó, van nekem s azt látni mindenütt."
'De én egy csodaszépet láttam ám.
Csak nekem lenne egy olyan babám!
Aranyhajú, bíborba öltözött!
Talán királynő a babák között!'
'Én krumplicukrot vennék, nem babát,
- vélekedik a második barát. -
Annyit kapnék boltos bácsitól!'
A harmadik is lelkendezve szól:
'Léggömböt, pirosat, zsiráfosat!'
A negyedik is más tanácsot ad.
Ennyi tanáccsal mit kezdjen a szív?
Édesanyám már vacsorára hív.
Talán megálmodom, mi volna jó?
Mit is mondott a Pista? Gőzhajó?
Hisz a folyóra úgyse mehetek
játszani, mint a többi gyerekek.
Léggömb? Az elszáll s akkor mi marad?
Cukor? Hisz megennénk egy nap alatt.
,,Mi bajod gyermek?- kérd édesapám. -
Nem eszel, nem szólsz, beteg vagy talán?"
A fejem rázom és csak hallgatok.
Csatáznak bennem a gondolatok.
Éjjeli álmom is mi volna más
ilyen nap után, mint a folytatás!
Mint akinek a baja, gondja sok,
felébredek, mikor a kakasok.
Magam az ágyban hányom és vetem.
Fénylő kincsemet megnézegetem.
Titokzatosan csillog és ragyog:
,,Ezer, ezer lehetőség vagyok!"
Új nap virrad. Központja a hatos,
de ez a nap már nagyon bánatos.
Amit szeretnék, arra ép kevés.
Csalódás, harag és veszekedés.
Sírok. Édesanyám karjába von.
,,Mi fáj? Miért sírsz? Mi bánt oly nagyon?"
S mikor már mindent elpanaszolok,
megértően, szelíden mosolyog.
Megsimogat:"Tudod mit, gyermekem,
add vissza az ezüsthatost nekem.
Veszek majd rajta, ami jó neked.
Töröld le szemedről a könnyeket!"
Előkutatja gyorsan két kezem.
Mi lesz az a jó, nem is kérdezem.
Hozzátapadt örömöm, bánatom:
igen, visszaadom, visszaadom!
Sugárzó arccal látnak újra kint.
'Nos, mi újság?' 'Mi történt már megint?'
'Hol a hatos? Mit vettél rajta, mondd?'
,,Jó helyen van, nincs már miatta gond."
Megint játszom és megint nevetek
és mélyen alszom, mint a gyerekek.
Nem hordok gondokat, mint a nagyok.
Szívem könnyű. Megint gyermek vagyok.
Ezüsthatos! Ó, élet, életem,
Valaki téged így adott nekem.
Te is az voltál, szép ezüsthatos,
új, ragyogó, fénylő, titokzatos,
melyhez ezer lehetőség tapad
s versenyre hívja mind a vágyakat.
Milyen jó, hogy már nincs közöm veled.
Atyám kezébe visszatettelek.
s mosolyoghatok, versengő vágy ha von:
Nekem nem kell többé választanom.
Ezüsthatos, te nem vagy már enyém.
Megint gondtalan gyermek lettem én,
aki Atyjára bízza mindenét.
Karja vezet, örök kegyelme véd.
Kegyelme, mely csak jót akar nekem...
Kezébe tettem én az életem!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: visszatettelek, mosolyoghatok, krumplicukrot, elpanaszolok, jázminbokrok, kitaláljátok, elrejtőztünk, megnézegetem, titokzatosan, választanom, lelkendezve, csodálkozva, hozzátapadt, ezüsthatost, csodaszépet, ezüsthatos, előkutatja, visszaadom, zsiráfosat, megsimogat, titokzatos, veszekedés, felébredek, megálmodom, gondolatok, gondtalan, vélekedik, aranyhajú, vacsorára, léggömböt, édesanyám, megennénk, kincsemet, csatáznak, folytatás, szeretnék, öröm szárnya, csodaszépet láttam, olyan babám, babák között, második barát, folyóra úgyse, többi gyerekek, fejem rázom, ágyban hányom, ezüsthatost nekem, Túrmezei Erzsébet,
|
|
Offline
