|
2020-01-16 16:39:20, csütörtök
|
| |
| |
Az alázatosság útja
Az erdő mélyének árnya alatt,
Egy édesvizű kis forrás fakadt.
Elindult lassan, s utat keresett;
De felfelé ő sohase mehetett.
Mint csörgedező, szelíd kis patak,
Már partot mosott, hol virág fakad.
Erdő mélyéből kiért a völgybe,
S itt-ott szétterült, hogy megöntözze.
Vize nem fogyott, sőt folyton dagadt;
És áldást osztott ahol elhaladt.
Mint egy újszülött, lelki-csecsemő,
Már el volt rejtve benne az erő.
Szerényen indult, nem dicsőségért;
De nem állt meg és elérte a célt,
Mert az áldásért, mit osztogatott,
Hálát sok ember, Istennek adott.
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: osztogatott, dicsőségért, alázatosság, megöntözze, csörgedező, szétterült, újszülött, szerényen, elhaladt, áldásért, mélyéből, mehetett, keresett, elindult, édesvizű, istennek, csecsemő, mélyének, osztott, fogyott, völgybe, felfelé, folyton, partot, mosott, rejtve, indult, dagadt, elérte, fakadt, forrás, áldást, lassan, sohase, szelíd, alatt, alázatosság útja, erdő mélyének, Vajda Pál,
|
|
Offline
