|
2020-06-09 20:08:45, kedd
|
| |
| |
SZEGÉNYSÉG
1.
Ezt nem lehet elmondani szavakkal,
meg-megnémít a boldogságtudat,
mert megtaláltam azt az új utat,
amelyen járni eddig nem akartam.
Lelked vonzása százszor élesebben
éleszti érted égő lángomat,
s élő igéd, ha újra látogat,
nagyobb öröm, mint mikor megismertem.
Mert akkor még nem tudhattam, mit érhet,
hogy földön égi boldog életet
adtál nekem. Ezért szívem tiéd lett.
S elhallgatok, ha hív egy új remény,
hiába mondok jót vagy szépeket,
a szó szívemhez képest oly szegény.
2
A szó szívemhez képest oly szegény,
tehát imámban ne a szót tekintsed,
de önmagad, számomra égi kincset,
halott lennék, ha nem lennél enyém.
S mit most szívedről festek, torz e kép
és mindig az, bár szép szavak ecsetje
szépítget rajta nappal s éjjelente.
De most, mikor eléd hozom ekképp,
úgy elfakul, mint szentjánosbogárka
a napvilágnál, semmi fénye nincs.
Csak akkor él minden, ha rátekintsz,
s ragyog fel izzón roppant gazdagsága.
Mint sarki fény Észak sötét jegén,
szerelmed lángja úgy lobog felém.
3
Szerelmed lángja úgy lobog felém,
mint bérc fokán a partot jelző lámpa
rémült hajósnak sűrű éjszakába',
hol már az éltét vívja vad veszély.
Halálból hozzád húzó fénysugár!
Szeretsz, mint aki fél, hogy elveszíthet
egy élet árán megvett drága kincset,
mint langy esőt a fényes arcú nyár,
amely szivárványívet húz az égre,
jelezvén, hogy a bús borúnak vége.
S egy drága dallamot dúdolva halkan,
sugallatod örömmel hallgatom.
Közel vagy ím, és messze is nagyon,
mint nyári nap a kéklő mély magasban.
4
Mint nyári nap a kéklő mély magasban,
fölötte állsz mindennek. Életem
és mindenem Tőled remélhetem.
Áldasz, vagy ütsz: mindenképp igazad van.
S ha arcod eltakartam akaratlan,
lesújtott rám a vádló rémület,
hisz nap nélkül nincs élet - nélküled.
Borút okozva majd' a búba haltam.
Miért is bántja újra jogtalan
a szép napot, ha néha búja van
elégedetlenül a törpe ember!
Én is, bolond, bántottalak bután,
de visszatértél, mint nap éj után.é
Ó, mért szeretsz így, drága égi Mester?!
5.
Ó, miért szeretsz így, drága égi Mester!
Belőled ennyi áldás hogy telik?
Próbálgatom felfogni mind, pedig
szíved nagyobb és mélyebb, mint a tenger,
és gazdagabb, hisz önként ömlik gyöngye
elém, és nem lehet megértenem,
miért, hisz nincsen semmi érdemem,
csak bűnöm van. S hogy szívem megköszönje,
méltatlan és kevés ahhoz, de minden,
mit adhatok, hisz nem ad tág teret
kimondani a koldus képzelet.
Áldásod ontod újra, bőven, ingyen.
Jobban szeretsz, mint vőlegény arát,
szeretsz, mint aki szült s kenyérrel áld.
6.
Szeretsz, mint aki szült s kenyérrel áld,
hisz egy személyben egyesíted őket,
mert úgy kapok áldást áldásra Tőled,
mint tőlük egykor. Ám örök barát
Te vagy csupán, kitől nem téphet el
a bús halál se', hisz az örök élet
Te vagy, s veled már az is az enyém lett,
ezért szívem csak rólad énekel.
S elhagyva mindent, mi utamban állt,
mint tenger tükrét túró törpe bárka,
török előre ama új világba,
mely álmokat végül valóra vált.
S kitárt kezed míg újból újra áld,
benned találtam én apát-anyát.
7.
Benned találtam én apát-anyát,
mindenkit, ki szeret, nélküled árván
bolyongtam céltalan, mindig csak várván
bárkitől is a szeretet szavát,
meleg szavát, s nem hallottam, noha
próbáltam adni mindig újra másnak,
de mindig fájó csalódások vártak,
megértő szívet nem leltem soha.
Anyám a kor kínozta szüntelen,
apám is messze volt, tehát nekem
tőlük kevés jutott. Ezért vehettem
azonnal észre, hogy a Te szíved
másként szeret, s lettem a Te híved.
Jobban szeretsz, mint önmagát az ember.
8.
Jobban szeretsz, mint önmagát az ember,
mert nagy szavak hiába hangzanak,
nincs semmi élő, semmi holt anyag,
amit nem hajtson egy hatalmas henger,
az önzés átka önmagunk alá, de
Te értem győztél önmagad felett,
nekem ajándékozva életed.
Oly önzetlen szerelmet ember ád-e,
mely eldob értem égi életet,
és földi kincseket sem élvezett,
megölve zsarnok vágyait a testnek?
E földön így még sohasem szerettek,
itt csődbe jut a dús emlékezet.
Szeretni ennél jobban nem lehet.
9.
Szeretni ennél jobban nem lehet,
értem lett gazdaggá e földi élet,
s az is szép lenne, hogyha csak emléked
szegődnék hozzám, s így élnék veled.
És így halnék meg fájó boldogan.
Te voltál szép való, s vagy édes álom,
örök remény, hogy egykor megtalálom
a vesztett Édent s vele önmagam.
De pünkösd lett, és benne újra jöttél,
élő Úrként szövetséget kötöttél,
hát hogyne lennék boldog Teveled!
Több vagy mint emlék: bennem él a Lelked,
örök tüzed ezért ma is szerethet,
mint minden élő élni hogy szeret.
10.
Mint minden élő élni hogy szeret:
az égre törve zordon erdő fái
egymás fölé, a napsugárba látni,
vagy sziklaágyba vájni gyökeret
az életért. És ezért csikorog
a vad villámtól tőbe törött törzsök,
a csapdát szétfeszítő tigris-körmök
s csapkod a hal, ha torkán a horog.
Ily harcosan szeretsz Uram, Te engem,
ezért nem kellett kárhozatra mennem,
s élvén-élek, mert rám szerelmed árad.
Mindig szeretsz esengve, küszködön,
mint búban szeret élni hű öröm,
mint halni szeret örömben a bánat.
11.
Mint halni szeret örömben a bánat,
Te úgy szeretsz, s ha él bűnbánatom,
meghal szívemben minden bántalom,
de nem hal el ajándékosztó vágyad,
s így szólsz: ,,Feledve mind, mi fájdalom volt,
minden, mit bánat könnye öntözött,
de te ne feledj semmi örömöt,
szívedben építsen, mi egykor rombolt."
Igen, Uram. Dicsőség érte Néked,
hogy visszaadtad égi békességed,
s így élhetek kegyelmi éveket.
Lélekkel újul minden régi emlék,
szent asztalodnál így lehetek vendég.
Értem halálba adtad életed.
12.
Értem halálba adtad életed,
értem, ki megtagadta szíved százszor,
de megkerestél, gondos égi Pásztor,
s mentségemre nem leltem érveket.
Ezzel megnyíltak titkos távlatok:
mint rút hernyó, hogy szép pillévé váljon,
a régi létből mindig újba vágyom,
mert hitben már a mennybe láthatok.
S bár elriaszt a tisztaság, a szentség,
mert nem mehet oda tisztátalan,
az én ,,fényemnek" mindig árnya van,
de van számomra egyetlenegy mentség:
hogy eltörölve minden vétkemet,
halálodból nyerhettem életet.
13.
Halálodból nyerhettem életet,
a Golgotán értem véred kiömlött,
örök szerelmed árja ott tetőzött,
ezért áldom megváltó véredet.
Mert senkiben nincs nagyobb szeretet,
mint abban, aki feláldozza éltét
a barátért, s mi több: az ellenségért!
Hisz ellenséged voltam én neked.
De bűnbocsánatod barátoddá tett,
a bűn, a széles út is múltammá lett,
azóta lábam keskeny úton járhat.
S míg földi harcaimban támogatsz,
hűlő szívemben újra lángot adsz,
elkészíted már most dicső hazámat.
14.
Elkészíted már most dicső hazámat,
míg tart e forró földi küzdelem.
Könyörgök hozzád buzgón: küzdj velem,
s ad örömöd, ha rám zuhan a bánat!
Ragaszkodj hozzám úgy, miként az árnyék,
mely bárhová megyek, mindig követ.
Te így vigyázod minden léptemet,
tenálad jobb gazdát sosem találnék.
S feltámadásod örök életem
örök garanciája lett nekem,
testem is él megdicsőült alakban.
Itt ajkamon elhal az énekem:
a szó véges, szerelmed végtelen,
ezt nem lehet elmondani szavakkal.
15.
Ezt nem lehet elmondani szavakkal,
a szó szívemhez képest, oly szegény.
Szerelmed lángja úgy lobog felém,
mint nyári nap a kéklő mély magasban.
Ó, mért szeretsz így, drága égi Mester?
Szeretsz, mint aki szült s kenyérrel áld.
Benned találtam én apát-anyát.
Jobban szeretsz, mint önmagát az ember.
Szeretni ennél jobban nem lehet,
mint minden élő élni hogy szeret,
mint halni szeret örömben a bánat.
Értem halálba adtad életed,
halálodból nyerhettem életet,
elkészíted már most dicső hazámat!
Balog Miklós
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: boldogságtudat, szivárványívet, bűnbocsánatod, elégedetlenül, ajándékosztó, feltámadásod, visszatértél, egyetlenegy, tisztátalan, sziklaágyba, megkerestél, elhallgatok, ellenségért, bántottalak, próbálgatom, megismertem, megköszönje, mentségemre, ajándékozva, megtaláltam, megdicsőült, szövetséget, visszaadtad, elveszíthet, napvilágnál, szétfeszítő, asztalodnál, eltakartam, gazdagsága, rátekintsz, elkészíted, sugallatod, ragaszkodj, garanciája, remélhetem, mindenképp, szót tekintsed, partot jelző, éltét vívja, élet árán, fényes arcú, drága dallamot, kéklő mély, vádló rémület, búba haltam, szép napot, törpe ember, koldus képzelet, személyben egyesíted, örök élet, enyém lett, szeretet szavát, Balog Miklós,
|
|
Offline
