|
2020-07-05 20:55:39, vasárnap
|
| |
| |
Jövőbelátás
- Táborünnepélyen -
- Apám! Hol vagyunk?...
E hely oly csodás,
mintha valóra válna itten
sok szép álmodás.
Oly pompás itt minden:
A zöld pázsit, a zizegő levél,
ó, a nagy Alkotó műve ez,
Őróla suttog, Őróla beszél!
Jól mondod, fiam. Csodás e hely, csodás,
"Kármel-hegye" ez, a testet öltött remény,
a valóra vált örökszép álmodás,
hitteljes munkáért mennyei nyeremény!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
...Tudod egykor, nem is olyan régen,
midőn sok jót lelkünk csak képzelni mert,
nagy vágy ízzott az ifjú keblekben
s törtetett előre, gátat nem ismert.
Ezernyi ifjú szív álma, vágya
volt egy ilyen szép hely, a "Kármel-hegye",
Ezt kérte hívő ajkak imája
s várta, hogy Istentől áldásul vegye.
Imáztunk, vártunk... de nem tétlenül,
vágyunk nőtt és szívből-szívbe terjedett
s megmozdult a Krisztus ifjúsága,
minden kebelben e szent tűz gerjedett!
És - óh, olyan fenséges volt látni -
lelkesült tűzben csillogott minden szem,
jöttek az ifjak, jöttek a lányok,
szent áldozásban fukar nem volt egy sem!
Jöttek az ifjak... jöttek a lányok,
éreztük: vágyunk hamar beteljesül,
óh mit tehet Krisztus ifjúsága,
ha egy szent ügyért egyszer fellelkesül!...
Az ízzó vágy el nem hamvadhatott,
Isteni erő táplálta azt bennünk,
nemes munkára serkentett egyre:
Előttünk a cél, nem lehet pihennünk!
S jöttek aztán - könnytelt szemmel néztünk,
öregek harcosok is... ősz bácsik... nénik...
Jöttek velünk a nagy áldozáshoz,
hoztak abból, amit az Úr adott nékik.
És egyszer aztán - nagy ünnep volt ez -
ezernyi ajkon felcsendült a hála
s felzúgott az ének "Kármel-hegyén!" -
Lásd fiam, itt van valóra vált álma,
beteljesült vágya ifjú szívünknek,
élvezhetjük, mint gyümölcsét hitünknek,
a miénk immár "Kármel-hegye",
lehajolt hozzánk Isten kegye,
áldást hozott a nemes áldozat,
nem kell már szőnünk üres álmokat,
a miénk e hely, a zöld pázsit,
a hívő sereg táborba száll itt.
Nézd ott az ifjakat! Mind harcra kész,
itt gyüjt erőt, hogy ne riassza vész,
a nemes harcban ki elfárad,
szívébe e helyen új erő árad,
a jóért küzdeni fellelkesül
s míg szívverése el nem csendesül,
hű harcosa marad az égi Vezérnek,
harcosa a jónak, Krisztusi erénynek!...
*
- Óh, mily csodás ez apám...
Lelkem múlt időkbe szárnyal,
látom, amint izzó vággyal
ezernyi szív összedobban
s bennünk e vágy el nem lobban,
hanem tettre hívja őket,
a hű Krisztus-követőket
s ők jönnek fellelkesült szívvel,
áldást váró, imázó hittel,
jönnek a kármeli oltárhoz
Isten színe elé
nemes áldozáshoz!...
Betkó András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: táborünnepélyen, hamvadhatott, fellelkesült, jövőbelátás, felcsendült, élvezhetjük, összedobban, fellelkesül, beteljesült, áldozáshoz, gyümölcsét, megmozdult, szívünknek, serkentett, áldozásban, szívverése, beteljesül, csillogott, keblekben, hitünknek, nyeremény, követőket, törtetett, krisztusi, lelkesült, pihennünk, könnytelt, gerjedett, hitteljes, terjedett, csendesül, felzúgott, ifjúsága, oltárhoz, krisztus, örökszép, zöld pázsit, zizegő levél, nagy Alkotó, testet öltött, valóra vált, ifjú keblekben, ilyen szép, szent ügyért, ízzó vágy, nagy áldozáshoz, miénk immár, nemes áldozat, hívő sereg, nemes harcban, jóért küzdeni, kármeli oltárhoz, Betkó András,
|
|
Offline
