|
|
|
2008-10-20 21:41:08, hétfő
|
| |
| |
Tövises az út a csillagokig
Per aspera ad astra, tartja a római közmondás. És valóban tövises ez az út. Manapság hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni és csak a kényelmi szempontokat figyelembe venni. Mindenkinek van jobbnál jobb nemzetmentő ötlete, de valahogyan ha cselekvésre kerülne a sor nem nagy a tolongás, mindenki úgy van vele, hogy ez meg az belevaló gyerek, majd ő megcsinálja.
Nem tudom, hányan ismerik Veesenmayer*** jelentését Magyarországról, ezt szokták mindig lobogtatni, hogy ezek a gonosz nácik mennyire utálták a magyarokat. Bizony ez az úriember nem kedvelt minket, de attól még igaza volt és az igazság sokszor fáj. (Természetesen itt nem a kultúránkról tett megjegyzésit értem, mert amikor a germánok még a sarat túrták északon, mi már palotát építettünk Attila Nagykirálynak.) De abban egyet kell értsek vele mi az igazi gyökere problémáinknak immár 2-300 éve.
Messze van már a Hunyadiak és az Árpád-háziak kora, amikor ha a szükség úgy kívánta boldog boldogtalan fegyvert ragadott, ha kellet az utolsó paraszt is kérdés nélkül egyenesítette a kaszáját. De az elmúlt pár száz évben valahogy mindig a könnyebb utat választjuk. Kényelmesebb hol jobb-rosszabb kompromisszumokat kötni. Forradalmaink, szabadságharcaink és felkeléseink mindig emberhiányban szenvedtek (kivéve '48-at). Mindig csak a passzív ellenállás, de kevesen voltak azok, akik úgy fogták fel, mint annak idején Egerben: ha vérrel kell vérrel, ha élettel, akkor élettel. Az a baj leginkább, hogy ez a passzív ellenállás nem csak a megszállók ellenében volt, hanem magunkkal szemben is. Ez kontraszelektálta mindig a vezetésünk (egy-két kivétellel persze), mindig a kényelmes megoldásokat kerestük. És szép lassan elvesztettük a hitet önmagunkban, elvesztettük a kitartást és a harcolni akarást. Volt néha még pár felvillanás, mint Prónay Pál Rongyos Gárdája vagy 56. De elindultunk a lejtőn.
1918 októberében egy vezérkari tiszt, akit Gömbös Gyulának hívtak, követelte Wekerle Sándor miniszterelnöktől, hogy vegyék át a magyar csapatok felett az irányítást, mozgósítsanak minden épkézláb férfit, tartóztassák le a hátországban bomlasztókat és védjük meg az országot. Ő már előre látta mi fog történni. Ehelyett mit tettünk? Valami jöttment elkurjantotta magát, hogy nem akarok több fegyvert látni és jött a megszokott lemez. Mert így kibújhattunk a felelősség alól. A hazatérő frontkatonákról pedig a baloldali söpredék és a lógósok letépkedték a rangjelzések. Gömbös az emlékirataiban ez írta ,,Mint nálunk mindent, úgy a háborút is csak félig csináltuk".
És kezdődött minden elölről... Jártuk a kállai kettőst, majd '56-ot is hamar elfelejtették. Kényelmesebb volt elfogadni a gulyáskommunizmust a kis engedményeivel. Aztán jött a rendszerváltásnak nevezett dolog. Ekkor mi történt? A nagy eufóriában egyszerűbb volt rábízni a mai elitre szabadságunkat, naivan bízva bennük. Ugyebár tetszettek volna forradalmat csinálni... De hát mi mindent csak félig csinálunk. Pedig a mai 20-30 éves korosztály az utolsó, aki még megállíthatja a szakadékba rohanó szekerünket. Az országot nem mi hagyjuk az unokáinkra, hanem ők adták nekünk kölcsönbe! Így kell gondolkozni! Persze ehhez elengedhetetlen, hogy az individuumot, mint abszolút értéket elvessük, gondolkodjunk közösségben!
Tegyük fel, hogy bejutna Jobbik a parlamentbe 5-8-15 %-al. Tudna lényegi változást csinálni? Legfeljebb némi pénzt juttatna a nemzeti szervezeteknek. De szerintem ez nem biztos, hogy jó. Az alulról felépített rendszerünknek, lehet, hogy kell a pénz. De ha hozzászoknánk ehhez majd később elzárnák a pénzcsapot, magunkat ismerve összeomlana az egész.
Afelől nincs kétségem, hogy a jó szándék vezeti őket, de nem hiszem, hogy ez a helyes út. Meg ennek a népszavazósdinak sem látom értelmét. Egyetlen dolog, amiről ma érdemes lenne szavazni az, hogy akarunk e egyáltalán Magyarországot. Ha nem, akkor meg csatoljanak az utódállamokhoz. Gyanítom, hogy a legtöbb embernek fel se tűnne ma már a változás.
Nézzük meg Lengyelországot, volt ,,szélsőjobbos" kormánya, ezzel példálóztak mindig. De tényleg annyival jobb ott? Kérdezz meg egy lengyelt ugyanazt mondja, mint te. Eladják a vasutat, kórházakat. A különbség csak annyi, hogy 3 néptáncbemutatóval több van egy évben és megnyirbálják egy két vén komcsi nyugdíját. Volt radikális frakció az EU parlamentben, elért valamit? Nem, mert így van kitalálva az egész. Ennek csak a rendszert kikerülve van értelme. A rendszeren belül gondolkodnak ezért, nem tudom elfogadni, hogy radikálisok, nem ragadják meg a probléma gyökerét! A gondok gyökere maga a rendszer, ez az egész beteges korszellem! Ne akarjunk már megfelelni nekik, legyünk a tökéletes antagonistájuk. Legyen szitokszó a köztársaság és liberális! És attól még, hogy negatívan állítják be a vallást, tekintélyelvet, a hierarchiát, attól ezek még számunkra értékek. Ez a természetes, ezzel fogunk újra felülkerekedni, mint a történelem során, annyiszor amikor már élhetetlenné vált ez a világ. Mert rendnek kell lennie.
Nézzük az utcai harcokat, ott se történt másként. Mindenki drukkolt a fiúknak, aztán amikor kezdett kényelmetlenné válni, kihátráltak mögülük. Mit gondoltok, ha valami nagyobb esemény történne itt, ki menne ki a barikádokra? Ezek a srácok, vagy egy 60 kilós értelmiségi egyetemi hallgató? Igaza volt Toroczkai Lacinak, amikor a jelen kor végvári vitézeinek nevezte őket. Mellesleg az a korosztály termelte ki ezt a réteget, aki annak idején nem tett semmit, kényelmesebb volt a rendszerváltás lila ködében lábat lóbálni. Most már viseljék a következményeket.
De ez igaz a gárdára is. Akkor, ott a budai várban azért a szíve mélyén mindenki remélte, hogy itt már végre történni fog valami. Senki sem hitte, hogy csak parlagfüvet irtani meg parádézni jöttek össze. Kaptak hideget, meleget, de a kezdeti időszakon túllépve végre kezdték azt csinálni, amit kellene. Kezdett radikalizálódni, kialakult lassan egy markáns arculat... Erre leváltják a főkapitányt. Mert politikailag már nem korrekt a dolog. De erre inkább nem is fecsérlek több szót.
És nem kell visszariadni attól, mit gondol az átlagember. Nincs szükségünk mindenkire, nem kell mindenkit meggyőzni. És különben is, ha hiszel egy eszmében, akkor ne érdekeljen, mások mit mondanak, tűzön-vízen keresztül tartsd meg. Az emberek 80%-a nem mérvadó. A mai elit se a véleményére, hanem a szavazatára kíváncsi. Elhitetik velük, hogy van esély a változásra, ha a másikra szavaznak. De valójában rendszer csak egy helyben toporog, akkor volt változás, amikor kialakult maga a demokrácia. Onnantól pedig csak, mint a vetésforgó váltakozik. Az egyszerű embernek csak az a fontos, hogy legyen munkája otthona, a gyereknek meg tudjon adni mindent. Legyen lét- és közbiztonság több nem kell, csak hogy ember módjára tudjon élni. Érdekli is őket akkor ki van felettük, vörös, fehér vagy sárga. Általános jólét kell nem gazdagság, az meg is oldható.
Összeírtam most sok mindent, ami eszembe jutott, kicsit zavaros, de azért remélem érthető. Ideje magunkba nézni és elgondolkozni, a következő elágazásnál is a könnyebb utat válasszuk? Fejezzük be végre, amit elkezdtünk!
Visszaping:
http://szentkoronaradio.com/trackback/47080
***************
***
VEESENMAYER JELENTÉSE MAGYARORSZÁGRÓL
1943. december 10.
Veesenmayer levele Steengracht külügyi államtitkárnak
Berlin, 1943. december 14.
Szíves tudomásulvétel céljából csatoltan megküldöm legújabb magyarországi jelentésem másolatát és annak három mellékletét. A jelentés december 10-e óta a birodalmi külügyminiszter úr előtt fekszik. Tekintettel arra, hogy a jelentés igen kényes kérdéseket tárgyal, azt javasolnám, a jelentés egyelőre ne kerüljön tovább, és az csak személyes tájékoztatásul szolgáljon.
Veesenmayer
Veesenmayer jelentése Magyaroroszág politikai helyzetéről és javaslatai új kormány kinevezésére
"A Führer nem kapitulál" - volt 12 órán keresztül a Führer 1943. november 9-i nagy beszédének egyedüli hivatalos kommentárja. Ez tulajdonképpen mindent jellemez: csalódást, aljasságot, félelmet és hajlandóságot az árulásra.
Mindezt igazolják a hetek óta folyó képviselőházi vitákról szóló hamisított beszámolók. Bőségesen nyújtanak a magyar közönségnek szónoklatokat, és sokszorosan összehangolt változatokban hangzanak el a "magyar küldetésről" és a "nemzeti ellenállásról" szóló jelszavak. Senki sem tudja meghatározni, mit jelent az első, mert "magyar küldetés" nem volt és nincs most sem. Amit viszont "nemzeti ellenállásnak" neveznek, valójában passzív ellenállás mindenkivel, nem utolsósorban önmagukkal szemben.
Ennek bizonyítékául arra emlékeztetek, hogy a trianoni szerződésben megcsonkított Magyarország 20 éven keresztül félárbocra bocsátotta zászlóját, és alázatosan várta területének növekedését, anélkül, hogy gyakorlatilag bármit is tett volna annak érdekében. Mikor aztán eljött az alkalom, több mint enyhe nyomásra volt szükség, hogy Magyarországot szerencséjéhez segítsük. Három ízben növekedett területe jelentős mértékben a birodalom révén, három ízben növekedett saját közremûködése és harca nélkül, és így hatalmi és területi gyarapodását saját alkalmatlanságával a Danaidák ajándékává változtatta.
Miért mindez? Figyelembe véve, hogy a korszerû politika egyben alkalmazott természettudomány is, az élettant is segítségül kell hívni, hogy a válasznál az ország mai helyzetének kulcsát történelmi fejlődésében megtaláljuk. 1526 óta Magyarország sohasem volt önálló állam, még kevésbé önmagában zárt népi elem. Csak 1686-ban következett el Buda felszabadítása a törököktől, és Magyarország azután is többé-kevésbé valamiféle függőségi helyzetben volt 1918-ig. Sohasem volt kellő népi ereje és forradalmi lendülete, hogy önálló állammá váljon. Így az 1703-1711. évi, Rákóczi vezette forradalom is csak zendülés volt, nem alapvetően forradalom. Lázadtak és szabotáltak minden felsőbb hatalom ellen, mely az ország sorsát meghatározta. De ez mindenkor passzív rezisztenciában nyilvánult meg, kockázatmentes ellenállásban, amit felfuvalkodott szólamokkal lepleztek, és messzemenően kihasználták a más vérségi elemeket, azok magas teljesítőképességét és jobb adottságait. Magyarország részvétele az 1848-1849. évi eseményekben szintén csak úgy vált lehetségessé, hogy Bécs utat mutatott. Csak Ferenc József halála után lettek valamivel bátrabbak, de mielőtt Magyarország önállósításának útjára léptek volna, óvatosan kivárták, míg a birodalom összeomlása 1918-ban világosan láthatóvá vált, majd magukhoz ragadták azt, ami még megmaradt. Azóta létezik az úgynevezett magyar nemzet, és időközben bebizonyította, hogy nemzeti életre alkalmatlan, és az marad a jövőben is. Vezető rétegének folyamatosan negatív kiválasztása következtében törvényszerûen ahhoz a ponthoz kellett elérkeznie, ahol ma áll. Még az erőltetett elmagyarosítási folyamat sem tudott azon változtatni, hogy a 14 millió lakos közül csak mintegy 8 millió a magyar, és még azok számából is le kell vonni 2 és 1/2 milliót, mert azok másfajtájúak, és ezért állampolitikai szempontból megbízhatatlan elemek. A jelenlegi háború nagy világnézeti ellentéte természetszerûen Magyarországra is komoly terhelési próbát jelent nemzeti, fizikai és lelki szempontból egyaránt, és Magyarország mai helyzete bizonyítja, hogy a próbát nem állja. Annál groteszkebben hat, ha a birodalomtól való félelemből Kállay és társai készek arra, hogy Magyarországot kiszolgáltassák Anglia vagy Oroszország akaratának, és ugyanakkor azt állítják, hogy le kell küzdeni a nemzeti ellenzéket, mert az Magyarországot elárulja a birodalomnak. A félelem éppenséggel nem világnézet, mint azt egy ismert német tábornok megírta. De a félelem - hogy gyávaságról ne beszéljünk - alapvető vonás, amely a felelős magyar politikusokat és a magyar polgári tömegek nagy részét jellemzi.
Néhány széljegyzet:
A magyar nemzeti himnuszt Erkel, egy kölni német írta; Budapest szinte minden épületét, a hidakat is ideértve, németek alkották. Német volt a leghíresebb magyar festő (bajor származású), a leghíresebb magyar költők szlovákok voltak. Gömbösben is német vér folyt. A német nyelv, a német zene és a német kultúra a múltban és még ma is a legfontosabb helyen állnak Magyarország életében. 1925-ig a kormányzó maga is csak törve beszélt magyarul, és több oldalról hiteltérdemlően arról értesültem, ha szenvedélyessé válik, még ma is inkább németül, mint magyarul beszél. Bemehetünk a legelőkelőbb budapesti bárba, és megállapíthatjuk, hogy a konjunktúra folytán bőségesen adagolt dzsesszt és swinget belső részvétlenség fogadja, míg a régi bécsi dalok és a bécsi valcer elnyûhetetlenül diadalmaskodnak. Ha éjszakánként magyar tisztekkel mulatunk, feledésbe merül az "éljen Hungária", "éljen Horthy", és győz a "Heil Hitler". (Borban az igazság!) El kell ismerni, hogy Magyarország a sportok terén csúcsteljesítményeket ér el, de ezt közelebbről vizsgálva megállapítható, hogy az ifjúság, nemzeti tevékenységre nem lévén lehetősége, ott fejti ki aktivitását. A ma Budapesten kedvelt adoma, mely szerint az optimistát a pesszimistától az különbözteti meg, hogy az előbbi angolul, az utóbbi azonban oroszul tanul, Magyarország egész tragikumát mutatja, éppen úgy, mint a legkedveltebb magyar dal is, a Kossuth-nóta, melynek utolsó szakasza így hangzik: "Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni." Jellemző ez a feljebb említett passzív alapbeállítottságukra, és ha figyelembe vesszük az itt évszázadokon át uralkodott törökök vérségi beütését, még az úgynevezett ősmagyarok nomádszerû jellegére is következtethetünk. A cigányság is jellegzetes szerepet játszott ebben, amit zenéjük, annak mûvelése és kedveltsége a mai napig is világosan bizonyít. Itt vannak annak mélyebb összefüggései és egyben okai, hogy a magyar miért nem antiszemita; ezt a körülményt a zsidóság pontosan felismerte, és sajátos ösztönére hallgatva sikerült a fajnak Európában ott szereznie magának menedéket. Véleményem szerint a régi Duna menti Monarchia aláaknázása nem annyira az egyéb nemzetiségek, mint a csehek, lengyelek, horvátok stb., hanem inkább a belsőleg megmételyezett magyarság mûve volt, amelynek körében a zsidóság nemcsak gazdaságilag, de politikailag is uralkodó hatalmi helyzetre tett szert. És mégis, mind a mai napig a Ballhausplatz fluiduma nem volt megsemmisíthető vagy legyőzhető.
A zsidó az első számú ellenség. Az 1,1 millió zsidó az ország ugyanolyan számú szabotőrjét is jelenti, és legalább ugyanannyi, ha nem kétszer annyi azoknak a magyaroknak száma, akik a zsidók csatlósaiként a szabotázsra és kémkedésre irányuló nagyszabású tervek megvalósításában segítőtársaik és külső álcázóik. Egy példa: teljesen helytálló, hogy a legtöbb német-magyar tárgyalás külsőleg az elképzelhető legkellemesebb módon zajlik le, úgyhogy egy német tárgyalásvezető, a szokásos asztali felköszöntő keretében kijelentette, olyan szellemben folytak a tárgyalások, amely gyakran eltörölte a tárgyalófelek közti határt. Attól tartok, hogy itt összetévesztették a külső formát a tartalommal, a türelmes papírt a durva gyakorlattal. Mert ez esetben a klíringen keresztül más hang érződik. Senki sem hisz a klíring szentségében. A Nemzeti Bankon keresztül a klíring a rendszer-kormányzat kezében tisztára politikum. Védelmi eszköz, amellyel harcolnak vagy helyesebben mondva szabotálnak. Ezt minden gyakorlati ember tanúsíthatja és tanúsítania is kell. A gazdaságnak hasznosnak kell lennie, és legkevésbé sem követheti az élethalálharc idején saját törvényszerûségét; még Magyarországon sem, amely hivatalosan még mindig szövetségese a birodalomnak.
Csodálatos, hogy milyen jól mûködik a zsidók hírszolgálata. 24 órán belül mindenről értesülnek, nem utolsósorban a birodalom legintimebb eseményeiről. Nyilván kitûnően mûködő titkos adóállomások vannak Magyarországon üzemben. És hogy az aktív kémkedés se járjon rosszabbul, bizonyítja az az eset, amelynek véletlenül jöttem nyomára. Szigetvár magyar falu közelében a zsidó atyafiságú Andrássy Mihály grófnál - nyilván a felsőbb magyar hatóságok tudtával - tizenhat, részben a birodalomból elmenekült angol tiszt tartózkodik, akik ott élénk tevékenységet fejtenek ki.
De a birodalom ma a létéért küzd, és nem tudom elképzelni, hogy a háború egyre fokozódó súlya mellett tartósan megengedhetné magának azt a fényûzést, hogy érintetlenül hagyjon ilyen szabotázsközpontot. A birodalom politikájában itt hálás és kényszerítő feladat adódik, ha hozzányúl ehhez a kérdéshez és azt tisztázza. Annál is inkább, mert ez nem katonai, hanem szinte kizárólag politikai kérdés. Ha az ellenfélen félelem és gyávaság vesz erőt, elegendő a világos szó, a kemény követelés, amit alátámaszt a német hadosztályok és harci repülőrajok említése. Véleményem szerint ez elegendő az ellenfél elbuktatására, mert határai mentén Magyarországnak nincs egyetlen barátja sem, annál inkább elkeseredett ellenfele. Még Romániához hasonlítva is rosszul jár Magyarország. Ha ma háborús viszályra kerülne sor e két állam között, nem kétséges, hogy Magyarország vereségével végződne. Ezt a magyarok is tudják, bár nem akarják tudomásul venni.
Egy másik körülmény a bolsevizmus miatti mélységes félelem. Magyarország háromszorosan érzi magát fenyegetve:
1. az orosz arcvonal közelebb nyomulásával,
2. Tito oldalról fenyegeti,
3. terjed a kommunizmus az országban.
Ad 1. Az aggasztó kérdés, vajon a birodalom elég erős-e ahhoz, hogy távol tartsa az oroszokat a Kárpát-határtól, egyként tölti el a kormányt, a népet és a hadsereget. Bár remélik, hogy a németeknek ez sikerülni fog, mégis kételkednek ebben. A kormány mindent elkövet, hogy ezt a veszélyt lekicsinyelje, és ezenfelül arra is felhasználja, hogy igazolja és a nép körében is elmélyítse angolbarát beállítottságát. Azt szeretné, ha a németek és az oroszok keleten kölcsönösen elvéreznének, és arra számít, hogy azután az angolok szabad kezet kapnak Európában. Ilyen alapvető beállítottság mellett és annak tudatában, hogy a nyáron mire készültek fel Olaszországban, készen álltak arra, hogy a háborúból azonnal kilépjenek, ha az olasz árulás úgy alakult volna, amint azt várták és remélték. Még ma is úgy tekintik, hogy Anglia győzelme lényegesen kisebb baj, mint a német győzelem. Amikor aztán még idejekorán felismerték, hogy az olasz árulás balsikerrel járt, az összes ilyen irányú törekvéseket leállították, hogy most újabb utakon ugyanazokat a szólamokat hangoztassák. Csak éppen óvatosabbak lettek, és titkon azt remélik, hogy a birodalom mindezt nem vette észre. Amellett, önfenntartó ösztönből, éppen a zsidók hatnak ma fékként, mert feltétlenül el akarják kerülni, hogy a birodalom esetleges előretekintő biztonsági rendszabályai vagyonukat és életüket veszélybe döntse.
Ad 2. Tito ma Magyarországon is fogalommá vált. Felismerték, hogy a bolsevizmus és Tito azonosak, nagy tervek megvalósításán dolgoznak, és hogy ezek az erők időközben annyira megnövekedtek, hogy az angolok és amerikaiak titkon várt balkáni partraszállása elmaradt, mert Sztálin azt nem akarta. Amilyen mértékben halad a délkeleti térség bolsevizálása, úgy növekszik az oldalirányú kommunista fenyegetés Magyarország ellen, annál is inkább, mert a szerbeknek és horvátoknak még rendezetlen számadásuk van Magyarországgal, és mindkét országnak jelentékeny számú népessége él magyar uralom alatt.
Ad 3. Mindehhez jön még az országban növekvő kommunizmus. A magyarországi zsidók messzemenő többsége a bolsevizmus élcsapataként értékelhető. Sehol sem vették a bolsevik hadsereg előnyomulását nagyobb örömmel tudomásul, mint éppen ezekben a körökben. Az oroszok minden nagyobb sikere örömünnepekre adott alkalmat, amelyekból néhány ízelítőt távolról magam is megfigyelhettem. Ehhez járul, hogy Magyarországot Európa egyik társadalmilag legelmaradottabb országának minősíthetjük. Ezek a viszonyok olyan szociális-forradalmi táptalajt képeznek, amely a bolsevizálásnak játszik a kezére, és amely az utóbbi félévben jelentősen fejlődött. A magyar kormány látja ugyan ezt a fejleményt, de képtelen ellene erélyesen fellépni. Azzal igyekszik hatásosan irányítani, hogy szalonképessé teszi a szociáldemokráciát, és olyan lehetőségeket biztosít számára, amilyeneket a mai napig sohasem ismert. Ruténia esete bizonyítja ezt, ahol a szociáldemokratákat támogatták, gyakorlatilag azonban a bolsevizmust nevelték naggyá. A rendszernek ez a gyengesége a további fejlődés során veszélyes jelleget fog ölteni. Így mutatkozik meg, hogy a zsidóság egyfelől mint él vissza a kormányzóval és a jelenlegi rendszer-kormánnyal, hogy a bolsevista áradat szervezeti és hatalmi fejlődésére lehetőséget nyújtson, másfelől támogatásával hogyan erősíti folyamatosan a bolsevizmust, hogy alkalmas pillanatban, elejtve eddigi feudális szövetségesét, kommunista zûrzavart provokáljon.
Magyarországon három olyan kérdés van, melyeknek tanulmányozása különösen fontosnak tûnik nekem:
1. A kormányzó és a felette uralkodó klikk.
2. A nemzeti ellenzék.
3. A hadsereg.
1. Hogy a fent vázolt irányú fejlődés lehetővé vált, már önmagában is teljesen világosan mutatja, hogy a kormányzónak nincs hatalma, nincs helyes ösztöne, és hogy mennyire eszközévé vált a felette uralkodó klikknek. De egyben rámutat a sok kiindulási pont egyikére, arra ugyanis, hogy erélyes politikával a birodalom a kormányzó személyét a szemben álló erőktől elszakítsa és a birodalom politikai céljaira hasznosítsa. Ennek a klikknek gróf Bethlen a szellemi irányítója (lásd 1. sz. mell.) és Keresztes-Fischer jelenlegi belügyminiszter kimagaslóan legerősebb alakja. Az előbbiben a kormányzó a vele egyidős, magas intelligenciájú partnert és egyben az úriember fogalmának teljesen félreértett megtestesítőjét látja, amely ma gyakorlatilag légüres térben lebeg, és amelyet csak beképzelt arisztokrata agyvelők elképzelései tekintenek az erő és hatalom kifejezőjének. Mert a legitimizmus, melynek zászlóját ezek az uraságok magasra tartják, már halott, és pszeudo-zsidó-legitimista alakzattá fajult. Keresztes-Fischerben azt a férfit látja a kormányzó, aki taktikai úton fényesen szétverte a félt nyilaskeresztes mozgalom fenyegető kísértetét. Mert mégiscsak ez volt az egyetlen mozgalom, amely harckészséget mutatott és különb volt félig örmény, félig szlovák származású vezetőjénél, Szálasinál, aki éppen ezért tönkre is tette őket.
A kormányzó lényében tulajdonképpen katona, de csakis katona. Tudatosan soha sem fogja becsületszavát megszegni. Ha ma Ferenc Józsefről beszél, ezt a legmélyebb hûséggel teszi, és sohasem mulasztja el, hogy a legmélyebb hódolattal "őfelségének" címezze. Õ tehát katona, akinek hajdani vezére - helyesebben szólva ura, akit nem követett újabb úr - halott. Amilyen jó katonás szelleme, olyan siralmasak politikai képességei. Nemcsak nem ért sem a kül-, sem a belpolitikához, de belső ellenszenvvel viseltetik a politika iránt, és - azt hiszem - boldog lenne, ha holnap megint csak katona lehetne. Ha a német politika aktív irányt venne, véleményem szerint céljának arra kellene irányulni, hogy a kormányzót közvetve a Führer katonájává tegye, és ezt el is érhetné, ha ebben a legnagyobb ügyességgel és rugalmassággal járna el. Ha a kormányzót megszabadítanák környezetétől, és annak helyére a Führer, a birodalom és a feladatokkal megbirkózni képes birodalmi megbízott kerülne, akkor lényegében gyakorlatilag már meg is oldottuk a magyar kérdést. Egy magas állású magyar tábornok legutóbb a következőket mondotta nekem: "Ha ma a képviselőházba megyek és zsebemből előveszem a kormányzó kéziratát, amelyben az áll, hogy kinevezett a kormány új elnökévé, egy órán belül mögöttem áll a parlament tagjainak többsége." Ezt a kijelentést nem tartom túlzásnak. A kérdés velejére tapint, feltárja az uralkodó rendszer értékét és a jelenlegi parlamentáris-demokratikus felépítmény értéktelenségét. Maga az úgynevezett kormánypárt sem képez osztatlan egységet, mert három csoportra hasadt; ezek egyike németbarát, a másik németellenes és a harmadik kifejezetten konjunkturista. Ezzel kapcsolatban mulatságos volt meghallgatni a kommentárokat, amelyeket ahhoz a jachthoz fûztek, amelyet a Führer ajándékozott Horthynak 75. születésnapjára. Csodálták ugyanis a Führer kitûnő érzékét, aki ajándékával kifejezésre juttatta, hogy végszükség esetén a magyarság vezetői mindenkor a törökországi menekülés útját választották, amelyet a kiirthatatlanul nomádvérû magyarság őshazájának tekint.
Ezzel magyarázható a németellenes körök udvarlása, hogy a kormányzót áruló politikájukhoz megnyerjék. Tudják róla, hogy sohasem lesz hajlandó Badoglio nyomába lépni. Ennek következtében hónapok óta éjjel-nappal folyik a kormányzó "megdolgozása". Politikai alkalmatlanságát tudatosan kihasználva különféle változatokban próbálják neki megmagyarázni, hogy
1. Németország nem nyerheti meg ezt a háborút;
2. Nem fenyegeti Magyarországot a bolsevizmus veszedelme, mert Németország elég erős ahhoz, hogy az oroszokat sakkban tartsa, és a magyar kormány is abban a helyzetben lenne, hogy a bolsevizmus terjedését az országban meggátolja;
3. Anglia a mérleg nyelve, és ez teszi tulajdonképpeni győztessé, mert ma is a legnagyobb tengeri hatalom, és ezenkívül a legnagyobb politikai érettséggel és intelligenciával bír;
4. Anglia győzelme azért is látszik különösen kívánatosnak, mert egész belső beállítottságánál fogva legjobb kezese a magyar feudális állam fennmaradásának.
Lassú víz partot mos, különösen abban az esetben, ha ez a part már omlik és szûnik ellenálló képessége. Így ezeknek a köröknek tényleg egyre inkább sikerült a kormányzót bomlasztó politikájuk bûvkörébe vonni. Ez azért is vált könnyen lehetővé, mert ebben az időszakban a kormányzónál nem érvényesült ellentétes befolyás. Így tehát ebben a tekintetben is növekszik a veszély, amelyet nem lenne szabad lebecsülni. A kormányzó személye ma már nem kielégítő kezes arra, hogy Magyarországot visszatartsa a birodalom elárulásától.
Újból igazolást nyerne a fejlemények kétértelmûsége: Olaszország-Magyarország, Duce-Horthy, Bethlen-Badoglio? Lehet, hogy a hasonlatok sántítanak, de a közvetett bizonyítékok megtámadhatatlanok. Tény az is, hogy a zsidóság ma, különösen Magyarországon, az életéért küzd. A veszély adva van.
2. A nemzeti ellenzéket illetően legyen szabad f. év április 30-i magyarországi jelentésemre utalnom. Az ott nyilvánított nézetem újabb munkásságom keretében teljesen beigazolódott. Sok tekintetben arra is érvényesek azok a végső következtetések, amelyek bevezető, alapvető fejtegetéseimből adódnak. Ha korábban még az volt a véleményem, hogy Gömbös vezetésével Magyarország másként fejlődhetett volna, úgy sajnálatomra helyesbítenem kell ezt a nézetemet is. A baj sokkal mélyebben gyökerezik, semhogy egy magyar ma vagy korábban abban a helyzetben lett volna, hogy Magyarország térségét és népét nemzeti egységbe forrassza össze. Ennek jelenleg tipikus példáját nyújtja Albrecht főherceg, aki nyilván különös hadifontosságúnak tekinti, hogy újból elváljon, és minden igyekezetét arra összpontosítja, hogy új menyasszonyát, a bécsi 19 éves Schulz kisasszonyt szalonképessé tegye. Ez annyira foglalkoztatja, hogy emiatt politikai beállítottságát, összes barátját és követőjét elhanyagolja, és minden politikai tevékenységről lemond. Mindezekből felismerhető, hogy a magyar kormányt csak közbenső megoldásként és reálpolitikai célszerûségként szabad értékelni, még abban az esetben is, ha azt a mai nemzeti ellenzék viszonylag legjobbjaiból állítanák össze. A birodalom részére csak akkor lesz teljes értékû, ha a kormány mellé, helyesebben fölé, német megbízott kerül, megfelelő formában. Nem indokolt az aggály, hogy egy, ezekből a körökből összeállított kormánnyal, akár a jövőben is, a birodalom bolhás ágyba feküdne. A nemzeti ellenzék mind személyi kérdésekben, mind a nézetek különbözősége folytán belsőleg sokkal megosztottabb, semhogy bármely későbbi időpontban a birodalom céljainak útjában álló egységet alkosson. A német védnökség alatt álló nemzeti kormány beiktatásával elérhető előnyök igen értékesek lehetnek:
1. Ezek a férfiak őszinte és éles ellenfelei a bolsevizmusnak. Ezen a vonalon egymásra találhatnak a "felszabadított" kormányzóval, és a bolsevizmus, valamint a zsidóság elleni belső harcukkal jelentősen tehermentesíthetik a birodalmat.
2. Ezek a férfiak vitathatatlan tényként felismerték, hogy a magyar sors a német sors funkciója. Az a szándékuk, hogy minden lehetséges területen együttmûködésükkel és segítségükkel a szükség idején bebizonyítsák a birodalomnak, hogy él még a magyarságban az önfenntartás egészséges ösztöne. Egyidejûleg azt is remélik, hogy a birodalom javára kifejtett aktív közremûködésükkel kivívják a Führer háláját a háborút követő időkre. De nem kell majd nagy mûvészet ahhoz, hogy szükség esetén, megfelelő manipulációkkal hatásosan és alaposan lépjünk fel ellenük. Mert ahogy a Rajna a birodalom történelmi fogalmához tartozik, úgy válik a Duna most és az eljövendő időkben a birodalom politikai és gazdaságpolitikai úttörő munkájának kötelező fogalmává. Nem látok lényeges különbséget a birodalom későbbi politikájának lehetséges céljai és a mai, Magyarországgal szemben követendő politikájának aktivizálására irányuló javaslat között.
3. Magyarország a tér és az adott gazdasági lehetőségek törvényénél fogva értékes tényező, és a birodalom nem mondhat le arról, hogy a legmesszebbmenően be ne vonja a létéért folytatott küzdelmébe. Az ukrajnai értékes területek elvesztésével Magyarország a további hadviselés szempontjából főleg mint mezőgazdasági ország fokozott jelentőséggel bír. A birodalom erről a területről ellátására az eddigi mennyiségek kétszeresét vagy még annál is többet kihozhat, ha az ehhez szükséges előfeltételeket megteremti.
4. A birodalomnak törekednie kell arra is, hogy Magyarország közlekedési lehetőségeit az eddigihez képest lényegesen nagyobb mértékben hasznosítsa hadicéljai érdekében. A jelenlegi állapotok a lehető legkevésbé sem kielégítőek.
5. Magyarország természeti kincseinek feltárását (olaj, bauxit és kőszén), valamint ipari teljesítőképességét jelentősen és különösebb nehézségek nélkül fokozni lehet.
6. Nem utolsósorban a magyar emberanyag nyújt lehetőséget segítség és sok irányú tehermentesítés szempontjából. Sajnálatos volna, ha az angoloknak azt az alapelvét, hogy helyettük mások dolgozzanak, harcoljanak és vérezzenek, nem alkalmaznánk legnagyobb mértékben éppen Magyarországgal szemben. Minden magyar paraszt, munkás vagy katona, akinek bevetése bennünket tehermentesít, erősíti a birodalomban a Führer tartalékait. Minden értünk vérző magyar a mi véráldozatunkat csökkenti, erősíti tartalékainkat a további hadviseléshez, és segít abban, hogy erőinket megőrizzük a háború utáni nagy feladatok megoldására.
A reális napi politika ezen feladata végrehajtásának előfeltétele a jelenlegi kormány leváltása; pótlására a nemzeti ellenzékkel német irányítás alatt álló kormány alakítandó. A nemzeti ellenzék összes személyiségei közül még leginkább Imrédy volt miniszterelnököt tartom a legalkalmasabbnak. A legnyíltabb gondolkozású, személyében és jellemileg tiszta, bizonyos tekintélye van, és vidéken is szervezett követői vannak. Alapjában véve azonban a parlamenti rendszer híve, és mint szûkebb baráti körének legtöbb tagja, az is marad. Ezért csak csekély átütőerővel rendelkezik. Kritikai értékelés szerint hasznosabb reszortminiszter volna, mint miniszterelnök. De sajnos, nincs kéznél alkalmasabb személy. Örvendetes kivétel Ruszkay tábornok, aki szerintem mindannyiuk között leginkább megértette az idők szavát. De viszont ő csak katona, nem politikus, és ezért nem alkalmas a miniszterelnök tisztségére. Egyébként a nemzeti ellenzéknek számos használható szakembere van, akik hajlandók és megfelelő helyzetben vannak a birodalom által kijelölt feladatok végrehajtására. Célszerûségből és átmenet okából a jelenlegi kormánypárt egyes tagjai is bevonhatók, egyfelől együttmûködésük (lásd 2. mell.), másfelől saját múltjuk felszámolása céljából.
Helytálló az ellenvetés, hogy a kormányzó Imrédyt elfogadhatatlannak tekinti. Ez az elutasító magatartás Imrédy azon törekvéseinek következménye, amelyeket mint volt miniszterelnök főként a zsidókérdésben és a földreform területén fejtett ki. Imrédy felesége beszámolt nekem arról a beszélgetésről, melyet közvetlenül férje lemondását követően folytatott a kormányzóval, aki tudtára adta, hogy férje azért vált elfogadhatatlanná, mert nemzetiszocialista reformokra törekszik, amelyek egyszerûen nem felelnek meg Magyarország számára. A kormányzót erősen befolyásoló klikk már akkor kétségtelenül jelentősen hozzájárult, hogy a kormányzót Imrédy reformjavaslatainak veszélyes voltáról meggyőzze. Az utóbbi idők egyes eseményei önmagukban bizonyítják, hogy a német kívánságokat mindig olyankor vették haladéktalanul figyelembe, mikor a birodalom egy és más felett megütközésének adott kifejezést. Ez történt legutóbb Rajniss esetében, akit a kormányzó személy szerint gyûlöl. Határozott meggyőződésem, hogy a kormányzó a Führer követelésére vagy akárcsak kívánsága nyomán ellenkezés nélkül bárkit kinevez miniszterelnökké, hogy saját és családja uralmát mentse, és ne kelljen eltemetnie vágyálmát, hogy halála előtt herceg lehessen.
3. Továbbra is a hadsereg az egyetlen tömegszervezet, amely politikailag csak feltételesen van a rendszer-kormány kezében. Vezetősége és a csapatok azonban erősen fertőzöttek, és jelen állapotában nem az az eszköz, amellyel minden további nélkül katonai diktatúrát lehetne létesíteni. A keleti arcvonalon elszenvedett fizikai és morális csapásokat sem heverte még ki teljesen. Vannak ugyan az elengedhetetlen előfeltételek bevezetésére irányuló becsületes törekvések, melyek a fegyelem megszigorításával és politikamentessé tételével kívánják a hadsereget ismét funkcióképessé tenni; de mindezek a törekvések félsikerre vannak ítélve mindaddig, amíg a hadsereg felépítését a legkülönbözőbb módon zavarják és szabotálják. Gondosan kerülik, hogy erős egyéniségek kerüljenek élére, de megtûrik a vezetésben a többé-kevésbé jó katonákat, nehogy túlságosan lejárassák ezt a mégiscsak fontos intézményt, annál is inkább, mert nem tudják, hol és mikor kerül sor újabb bevetésére. Annál rosszabbul áll az ellátás és felszerelés kérdése. Finoman kieszelt rendszer gondoskodik róla, hogy a hadsereg ebből a szempontból a teljes függőség állapotában maradjon, és hogy az új hadosztályok újbóli felszerelése és felfegyverzése csak csigalassúsággal haladjon. Mind e kérdéseket kivették a hadügyminiszter kezéből, és átruházták a rendszerhez hû iparügyi miniszterre. Amíg azonban a felszerelés és fegyverzet nem ütik meg a korszerû haditechnika mértékét, sem tiszt, sem katona nem érezhetik azt a szükséges önbizalmat, amely a hadsereg ütőképességének előfeltétele. Bármennyire is szembeszálltak a tisztikar egyes részei ezzel a szabotázzsal, harcuk éppen olyan kilátástalan, mint a Hadügyminisztérium eddigi küzdelme, melyet az elesettek hátramaradottainak ellátása és a hadirokkantak gondozása érdekében folytat.
Egyetlen egy dolog biztos - és ezt különböző magas katonai körök önként és nyilvánvalóan szándékosan, nyomatékosan hangsúlyozták: egyetlen magyar katona sem fordítaná fegyverét - még parancs esetén sem - német katona ellen. Ez a hadsereg világos állásfoglalása, és ebben a pontban egyetért a kormányzóval.
Ha a jelenlegi kormányzat változásával új körülményeket is teremtenének, e hadsereg részéről az első időkben egyelőre semmiféle fegyveres támogatásra sem számíthatunk. Ezzel szemben lehetségessé válna önkéntes légiók felállítása, amelyek a tisztek és legénység harcra kész elitjét egyesítenék, akik belső kötelességüknek tekintenék, hogy a németek oldalán aktívan küzdjenek. Ilyen légiók kitûnő vázát alkothatnák egy későbbi hadseregnek, melynek újjászervezése sok hónapot, ha nem évet igényelne, és amelynek során elengedhetetlen előfeltételt képez a mai tisztikar alapos megrostálása.
Összefoglalás
1. A magyarországi fejlemények olyan pontra érkeztek, amely parancsolóan megköveteli a gyors és erélyes cselekvést.
2. Minthogy a magyar kérdés megoldása, ha az egyáltálán lehetséges, csak a kormányzóval együtt hajtható végre, ebből a szempontból is eljött az ideje, hogy megszüntessük Magyarország önállóskodásának állapotát.
3. Magyarországot mint fontos közlekedési térséget és alkalmas gazdasági segédeszközt főleg mezőgazdasági szempontból, teljesen és egészében be lehet és be is kell illeszteni a birodalom hadigazdálkodásába.
4. A jelenlegi magyar kormánypolitika és propaganda olyan alakot öltött, amely a birodalom állandó, burkolt provokációját mutatja. Ha erre válaszunk elmarad, azt magyar és ellenséges részről is a gyengeség jelének tekintik, és az annak megfelelően hatna a ránk nézve egyébként hasznos elemekre is.
5. A megfelelő következményekkel járó aktív birodalmi politika semmilyen szempontból sem jelent veszélyt a birodalom bármiféle későbbi politikájára, mert Magyarország nemzetté válása még kezdeti állapotában van, és még évtizedekig tarthat, míg az érettség bizonyos fokát eléri.
6. Nem kell a velünk szövetséges magyar peremállamokat érintő bármilyen komoly természetû negatív kihatástól tartanunk, mert a bolsevista veszély túl fenyegetően függ az egész délkeleti térség felett.
7. Különféle okokból ütött az óra, hogy a zsidókérdéshez alaposan hozzányúljunk. Annak tisztázása előfeltétele, hogy Magyarországot beiktathassuk a birodalom harcába, melyet védelméért és létéért folytat.
8. A 3. sz. mellékletben gyakorlati javaslatok kerülnek kifejtésre azokról a lehetőségekről, miként lehetne a magyarországi mai helyzet megváltoztatását elérni, és milyen előfeltételek tûnnek szükségesnek Németország részéről esetleges nehézségek vagy későbbi visszaesések elkerülésére.
Veesenmayer s. k.
1. sz. melléklet
Gróf Bethlen
Felismerve Bethlennek mint ellenfélnek jelentőségét, kerestem az alkalmat, hogy vele találkozzam, és ez láthatóan egyezett az ő szándékával: november 23-án 1 és 1/4 órán át négyszemközt tárgyaltam vele.
Fejtegetéseinek lényege a következő:
1. Nagyon érdeklik a délkeleti fejlemények, különösen Tito.
2. Bulgáriáról nyilvánvalóan kitûnően tájékozott, és véleménye szerint ott a bolsevista mozgalom erősen növekszik. Arra célzott, vajon jól van-e értesülve erről a birodalom.
3. Láthatóan kitûnően tájékozott az angol törekvésekről, hogy Törökországot bevonják a Németország elleni háborúba.
4. Csak a birodalom van abban a helyzetben, hogy az oroszokat távol tartsa Európától, és ebben Magyarország tőle telhetően segíti.
5. Német- és Oroszország kölcsönösen felőrlik egymást, a háború kimenetelét Anglia dönti el. Egy napon Németország egyezséget fog kötni Angliával. Magyarországnak mint kis államnak tehát olyan politikát kell folytatnia, amely ilyen fejleménynek megfelel.
6. Japánra tett megjegyzésemre azt felelte, erősen kételkedik a sikerekről szóló japán jelentésekben.
7. Széles mederben tárgyaltuk az általam provokált zsidókérdést. Érvei gyengék voltak, és - sarokba szorítva - elismerte, hogy a magyarországi zsidóság tervszerûen szabotálja a birodalom harcát. Annyira ment, hogy az általa inspirált kormányt cserbenhagyva kijelentette, a dolgok ma annyira megfeneklettek, hogy már megoldhatatlanok.
A magam részéről felhasználtam az alkalmat, hogy rámutassak, miért kell és miért fogja a birodalom ezt a háborút megnyerni; nem mulasztottam el, hogy a legnagyobb tisztelettel bele ne szőjem a kormányzó katonás egyéniségét, de egyébként nem hagytam semmiféle kétséget afelől, hogy a birodalomban felismerték a magyar kormány kétszínû politikáját. Az angol garanciák értékének tapasztalatokon alapuló német megítélését azzal iparkodott gyengíteni, hogy évszázadok óta végül is mindig Anglia győzött. Igen kínosan érintette, mikor arra utaltam, hogy általánosan őt tekintik a magyar kormány tényleges fejének, és én éppen ezért kerestem hozzá az utat. Kérte, hogy semmi esetre se becsüljem túl személyét.
Igen meglepett, hogy mindazok után, amit eddig Bethlenről hallottam, olyan ellenfélre találtam, akit viszonylag könnyen sarokba lehetett szorítani. Benyomásom alapján nem tekintem őt nagy jelentőségû ellenfélnek. Típusában inkább a kulisszák mögötti gyakorlott politikus, akinek fő erőssége a taktika és intrika. Innen származik a kormányzóra gyakorolt befolyása is, akinek gyengéit ismeri és kihasználja, és akinek családját, zsidók segítségével, évek óta finanszírozza. Hiú és beképzelt, annak a sors útmutatásaiból sem okuló típusnak a képviselője, amelynek ki kell halnia; egyébként fáradtan és tehetetlen beletörődéssel látja a helyzetet, amelynek kialakulásáért őt is felelősség terheli, de amellyel már nem tud megbirkózni. A nemzetiszocializmust lelkesítő erők felmérése meghaladja felfogóképességét. Csak a kormányzóval kapcsolatban van személyének jelentősége, nélküle érdektelenné válik.
Bethlen gyakorlati tevékenységének megismerésére szolgáljon két példa, melyeket bizalmas környezetéből tudtam meg:
Ez év augusztusában Lisszabonba küldte Esterházy Móricot, bizalmi emberét. Feladata az volt, hogy az angoloktól a következő három kérdésre hozzon választ:
1. Melyek Magyarország határai a jövőben?
2. Szavatolja-e Anglia, hogy az oroszok érintetlenül hagyják Magyarországot?
3. Hajlandó-e Anglia a Magyarországon fennálló főúri rendszert meghagyni?
A válasz állítólag részben negatív, részben kitérő volt.
Bethlen szorgalmazására Maniuval október második felében került volna sor találkozásra. Ennek célja lett volna az erdélyi kérdés ideiglenes megoldása, a magyar-román viszony élének tompítása és a birodalomtól való együttes elszakadás lehetőségének egyeztetése.
A tárgyalás nem jött létre.
Veesenmayer s. k.
2. sz. melléklet
Bizalmas tárgyalás Jurcsek államtitkárral
Jurcsek államtitkárt berlini látogatása után azonnal öt órán át tartó tárgyalásra hívatta Kállay, és néhány nappal utóbb másfélórás jelentést tett a kormányzónak. Fejtegetéseinek legfontosabb pontjai a következők:
1. Jurcsek teljes mértékben megelégedetten tért vissza Berlinből. Kitüntetései és egyéb megtiszteltetései erős hatást tettek erre a nagyon becsvágyó emberre. A német győzelembe vetett hite őszintének látszott.
2. Tárgyalásai során Jurcsek állítólag nagyon sarokba szorította Kállayt, aki szorongatottságában őszintén elismerte, hogy nem hisz a németek győzelmében, és politikáját az angol kártyára teszi fel. Már most arra törekszik, hogy mindazt előkészítse és végrehajtsa, amivel az angolok jóindulatát elnyerheti.
3. Kállay utalt arra, érthetetlen előtte, miért nem tekintik Németországban beszédét a közös hadviselés támogatásaként, mert végül is neki köszönhető, hogy az oroszok leállították zsitomiri támadásukat. Világosan megmondta beszédében, hogy Magyarország harcolni fog a Kárpát-határon, és az odaérkező kimerült orosz csapatokat, állítása szerint, a kipihent magyar erők verték meg. Ezt az oroszok belátták, és beszüntették támadásukat, miután előzőleg Sztálin talán azt feltételezte, hogy a magyarok kapitulálnak az oroszok előtt.
4. Jurcseknek, akit a kormányzó becsül, szilárd meggyőződése, hogy a kormányváltozás a nemzeti ellenzék irányában minden nehézség nélkül végrehajtható. A kormányzó nagyon elítélően beszélt neki Kállayról.
5. Jurcsek igen bizalmasan közölte velem, hogy tud, sőt bizonyítékokkal rendelkezik a kormányzó hitvány fiának csempészéseiről, akit ezáltal a markában tart. Az ifjú Horthy tisztára pénzkérdés.
6. Jurcsek hangsúlyozta, a jelenlegi magyar rendszer-kormány sokkal korruptabb és gyengébb, mint azt netán a birodalomban gondolnák.
Veesenmayer s. k.
3. sz. melléklet
Javaslatok és kezdeményezések
I. A feladatok alapvető kitûzésében jelentésemre utalok.
II. Fontos a legelőnyösebb időpont megválasztása. Mielőbbi cselekvés indokoltnak látszik. Amennyiben az oroszok a tél folyamán további tért nyernek, fokozódna Magyarországon a bolsevizmus miatti aggodalom. Egyébként egyaránt kedvező időpont adódik a megtorlást megelőzően vagy azzal egyidejûleg, felhasználva az akkor ismét fellépő habozást.
III. Az úgynevezett magyar megoldást sok szempontból előnyben kell részesíteni a tisztára német hatalmi megoldással szemben.
IV. Már most meg kell kezdeni az ellenfél rendszeres felőrlését, a lelki masszázst:
1. A német sajtó útján:
a) megfelelő vezércikkek a Reich címû újságban,
b) a kormányzása idején elhangzott Kállay-beszédek szembeállítása,
c) a nemzeti ellenzék fokozott figyelembevétele,
d) a rendszer-kormány és a nép megkülönböztetése,
e) a zsidókérdés folyamatos és állandóan élesedő bírálata.
2. Ugyanez alkalmas formában és megfelelő változtatásokkal a német rádió útján.
3. A Külügyminisztérium részéről megadott irányelvek a magyar diplomatákkal és sajtóképviselőkkel folytatott tárgyalásokhoz.
4. Megfelelő tárgyalási útmutatások a budapesti német követség részére.
5. Akár csak szerény méretû, hadgyakorlatszerû csapatösszevonások a magyar-német határ fontosabb pontjain.
V. A nemzeti ellenzék néhány ismert tagjának, esetleg a kormánypárt megfelelő, németbarát tagjainak meghívása a birodalomba.
VI. A kormányzó meghívása a Führerhez. Ehhez megjegyzendő, hogy több oldalról hallottam, a kormányzó óvakodna egy újabb meghívásnak eleget tenni. Ezt nem tartom valószínûnek, ez inkább az őt irányító klikk óhaját tükrözi. Abban az esetben, ha ez mégis így lenne, fennáll annak a lehetősége, hogy a birodalom egyik vezető személyisége keresné fel Horthyt, és ebben baráti oldalról elsősorban Göring birodalmi marsall és Himmler SS birodalmi vezető nevét említették.
A fő cél elérésére, hogy Horthyt a kormány megfelelő irányzatú átalakítására rábírjuk, alapvetően a mézesmadzag és korbács módszerét kell használni, és annak alkalmazása során, véleményem szerint, az alábbi pontok érdemelnek figyelmet:
1. Az általános katonai helyzet ismertetése.
2. Az összes európai baráti erők felsorakoztatásának szükségessége.
3. A jelenlegi kormány eltávolítására irányuló ultimátumszerû követelés, annak részletes indokolása nélkül.
4. Az új miniszterelnök személyének kijelölése.
5. Utalni kell a belső és külső kommunista veszély komolyságára, melynek elhárításában a kormányzó még egyszer történelmi, soha vissza nem térő szerepet játszhat (Kun Béla).
6. A kormányzó családi-dinasztikus terveinek óvatos elfogadása.
7. Éles hadüzenet a Habsburgoknak (amit a kormányzó örömmel üdvözölne).
8. Magyar szabad kikötő lehetősége Fiuméban (Horthy tengernagy szíve vágya).
9. Ígéret az úgynevezett udvari zsidók megkímélésére.
VI. A budapesti német követség újjáalakítása.
VII. Egy messzemenő meghatalmazásokkal felruházott politikai különmegbízott meghatározott időre szóló esetleges kiküldése.
VIII. A kormányzó állandó katonai tanácsadójaként egy különösen magas rangú tábornok kiküldése.
IX. Az új kormány legmegfelelőbb tagjait az új miniszterelnökkel történt gondos egyeztetés útján kell kiválasztani.
X. A Belügyminisztérium betöltésére, a magyar mentalitás beható tanulmányozása után, és tekintettel e tisztség rendkívüli fontosságára, különleges javaslatom van. Ebben a Kun Béla vezetése alatt állt kommunista uralom leverésének idején bevált módszereket veszem alapul. Ezek szerint a belügyminiszter hatásköre, átmeneti időre, közvetlenül a kormányzó alá rendelt különmegbízottra lenne átruházandó. A kialakítandó öt kerület élére ő nevez ki széles körû meghatalmazással felruházott biztosokat, akiknek az eredeti magyar javaslatok szerint "vérebeknek" kell lenniük. Megállapításom szerint a megfelelő személyek rendelkezésre állnak.
XI. Szükséges, hogy előzetes megállapodás szerinti terv alapján azonnal kézbe vegyük a zsidókérdést.
XII. Minthogy számításba kell venni Budapest bombázásának lehetőségét, a kellő időre vadászvédelem biztosítandó. Egyidejûleg közölni kell az ellenséggel, hogy a bombák által megölt minden egyes magyarért 100 gazdag zsidót fogunk agyonlőni, és azok vagyonát a károk jóvátételére fordítjuk.
XIII. Haladéktalanul gondoskodni kell az elesettek hozzátartozóinak és a hadirokkantaknak német minta szerinti ellátásáról.
XIV. A jelentésemben javasolt légiókat azonnal fel kell állítani, és azokat a birodalom elsőrangú felszereléssel lássa el.
Veesenmayer s. k.
Nürnbergi per : NG-5560
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: csigalassúsággal, legelmaradottabb, politikamentessé, miniszterelnököt, különmegbízottra, változtatásokkal, szentkoronaradio, megváltoztatását, hozzátartozóinak, megállapíthatjuk, következményeket, alkalmatlanságát, figyelembevétele, reszortminiszter, hadgyakorlatszer, önállóskodásának, miniszterelnökké, megvalósításában, meghatalmazással, hadirokkantaknak, népszavazósdinak, intelligenciával, megoldhatatlanok, elengedhetetlen, magyarországnak, belügyminiszter, tanácsadójaként, elmagyarosítási, bolsevizálásnak, születésnapjára, tehermentesítés, értéktelenségét, fejtegetéseinek, rezisztenciában, következtetések, megfigyelhettem, római közmondás, kényelmi szempontokat, belevaló gyerek, gonosz nácik, igazság sokszor, kultúránkról tett, sarat túrták, igazi gyökere, utolsó paraszt, könnyebb utat, passzív ellenállás, megszállók ellenében, kényelmes megoldásokat, hitet önmagunkban, harcolni akarást, vezérkari tiszt, Attila Nagykirálynak, Prónay Pál Rongyos Gárdája, Gömbös Gyulának, Wekerle Sándor, Toroczkai Lacinak, VEESENMAYER JELENTÉSE MAGYARORSZÁGRÓL, Csak Ferenc József, Heil Hitler, Nemzeti Bankon, Andrássy Mihály, Magyarországot Európa, Ferenc Józsefrõ, Gróf Bethlen, Felismerve Bethlennek, Esterházy Móricot, Melyek Magyarország, Szavatolja-e Anglia, Hajlandó-e Anglia, Himmler SS,
|
|
|
|
|
|
| római közmondás, kényelmi szempontokat, belevaló gyerek, gonosz nácik, igazság sokszor, kultúránkról tett, sarat túrták, igazi gyökere, utolsó paraszt, könnyebb utat, passzív ellenállás, megszállók ellenében, kényelmes megoldásokat, hitet önmagunkban, harcolni akarást, vezérkari tiszt, magyar csapatok, hátországban bomlasztókat, megszokott lemez, felelősség alól, hazatérő frontkatonákról, baloldali söpredék, lógósok letépkedték, kállai kettőst, rendszerváltásnak nevezett, nagy eufóriában, szakadékba rohanó, parlamentbe 5-8-15, nemzeti szervezeteknek, alulról felépített, legtöbb embernek, lengyelt ugyanazt, különbség csak, rendszert kikerülve, rendszeren belül, probléma gyökerét, gondok gyökere, egész beteges, tökéletes antagonistájuk, történelem során, utcai harcokat, rendszerváltás lila, budai várban, szíve mélyén, kezdeti időszakon, markáns arculat…, emberek 80%-a, szavazatára kíváncsi, másikra szavaznak, helyben toporog, vetésforgó váltakozik, egyszerű embernek, következő elágazásnál, jelentés december, birodalmi külügyminiszter, jelentés igen, jelentés egyelõ, csak személyes, magyar közönségnek, trianoni szerzõ, birodalom révén, ország sorsát, birodalom összeomlása, úgynevezett magyar, ponthoz kellett, jelenlegi háború, birodalomtól való, nemzeti ellenzéket, félelem éppenséggel, ismert német, magyar polgári, magyar nemzeti, kölni német, leghíresebb magyar, német nyelv, német zene, német kultúra, legfontosabb helyen, kormányzó maga, konjunktúra folytán, régi bécsi, bécsi valcer, sportok terén, utóbbi azonban, legkedveltebb magyar, feljebb említett, úgynevezett õ, magyar miért, zsidóság pontosan, fajnak Európában, régi Duna, egyéb nemzetiségek, zsidóság nemcsak, ország ugyanolyan, magyaroknak száma, zsidók csatlósaiként, legtöbb német-magyar, szokásos asztali, tárgyalófelek közti, türelmes papírt, durva gyakorlattal, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 471
- e Hét: 6223
- e Hónap: 9968
- e Év: 163464
|
|
|
Offline
