|
2020-08-25 20:05:30, kedd
|
| |
| |
Köszönöm, Uram, köszönöm
Félve indultam el,
Pár perc múlva népsereg közt találtam magam,
De mihelyt megláttam a hatalmas háttérhegyet
Minden szorongásom szertefoszlott,
Valóban, azok a zöld hazai hegyek elcsendesítik a viharhegyet,
S készen állva, vágyakozva vártam a befogadást.
Szólt már a zene, Pintér Béla volt a fellépő,
Csak miatta merészkedtem ki szobám ketrecéből,
Koncerten is egyszer voltam életemben,
Elhatároztam hát, hogy ez lesz a második.
Rögtön az első mondat után azt éreztem:
Jól döntöttem, Istennek köszöntem, hogy ott lehetek.
Dalai között megtérésre szólító üzenetet mondott,
Üdítő volt hallani, hogy végre valaki az igazságot szólja,
S azt kívántam, én is ilyen legyek először egynek, aztán ezreknek,
Hiszen félni nem szabadna annak, ki az Ő áldozatát elvette
- Kegyelemből megkapta -, az csak dalol, zengi az evangélium szimfóniáját,
Így tett ő is, ismert és ismeretlen dalokat dicsőítőn énekelt.
Ott álltam a pálya közepén,
S azt éreztem, mintha megkaptam volna a menny árnyékképének egy részét,
Vele együtt énekeltem ismert dalok szövegeit, s hallgattam a Szentlelket,
Mert mintha belőle áradt volna, s a légtérben ajánlkozva kiáradt,
Kiszáradt szíveknek szomját oltani szerette volna,
Mely, még ha csak képzelgés is lett volna, szárnyakat adva szólta az igazat.
Elfogadtam már régen, hogy rövid az élet, milliárdoké vesz el örökre,
Nem menthetek meg minden lelket,
S kiket legjobban szeretek, őket is elveszthetem,
Bármennyi akarok, nem láthatok a szívbe,
Nem tudhatom, ki az ki megmentett, vagy igazságra szomjazón lázong,
Pokolba mennek a legtöbben, s ez ellen semmit se tehetek.
De abban a szent pillanatsorban
A mentőexpedíció egyszerre lehetségessé változott,
Sokkolóan hatott a gondolat,
Hogy szégyenszerzés miatt szégyenkezni nem megváltotthoz illő tanúságtétel,
Vállalni a kiközösítést, s ahogy ő mondta - hogy bolondnak tartsanak s mondjanak,
Vonzó, sőt kincses szigetnél értékesebb végcél.
Lényem legmélyebb rétegéiig hatott az özönvízszerű szeretés,
Minden ott lévő iránt magával ragadott a testvéri féltés,
De nem félelmes érzés volt az, megbékült megértése az örökkévaló rendnek,
Hogy küzdenem kell s fogok is, amíg testem végleg visszatér oda, honnét vétetett,
Mert láttam a totyogó piciket, fogócskázó kicsiket, focizó gyerekeket,
Gyönyörködtem a teremtés legkisebb s legnagyobb műremekeiben.
Akkor, mintha ama sátor legbelső megszentelt helyén álltam volna,
Egyszerre világossá lett minden - Istennek tervei vannak velem s mindenekkel,
Nem mintha nem tudtam volna ezt korábban, de akkor végre meg is értettem,
Sarkvidék fagyában lefagyhat, sivatag hőjében elszáradhat,
Vízbe fulladhat, hurrikánba veszhet, dzsungelben rekedhet összes sejtem,
Ha egyetlen lélek megmenekülését mindezzel
A legkisebb mértékben elősegíthetem, már megérte szárnyrebbenésnyi éltem.
Kovács Ábel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Ábel versei |
|
|
|
Címkék: szégyenszerzés, szertefoszlott, megmenekülését, pillanatsorban, mentőexpedíció, elősegíthetem, elcsendesítik, gyönyörködtem, árnyékképének, megváltotthoz, elhatároztam, szimfóniáját, lehetségessé, elveszthetem, özönvízszerű, merészkedtem, háttérhegyet, kiközösítést, szégyenkezni, tanúságtétel, műremekeiben, szorongásom, kegyelemből, elszáradhat, megszentelt, dzsungelben, viharhegyet, szentlelket, mindenekkel, milliárdoké, hurrikánba, örökkévaló, szárnyakat, ketrecéből, fogócskázó, megtérésre, hatalmas háttérhegyet, zöld hazai, első mondat, igazságot szólja, csak dalol, evangélium szimfóniáját, pálya közepén, menny árnyékképének, légtérben ajánlkozva, szent pillanatsorban, mentőexpedíció egyszerre, özönvízszerű szeretés, testvéri féltés, örökkévaló rendnek, totyogó piciket, teremtés legkisebb, Pintér Béla, Kovács Ábel,
|
|
Offline
