|
2021-12-31 07:16:37, péntek
|
| |
| |
Az Úr az Isten
Textus: 1Kir 18,39
A felolvasott igevers egy olyan magatartást mutat be nekünk amivel mindenkor rendelkeznünk kell. Emlékeztet minket az Isten iránti kötelességünkről. Mi az Isten iránti kötelességünk? Az, hogy imádjuk, dicsőítsük és dicsérjük Istent. Amikor Illés imádságára Isten tüzet bocsátott le az égből a nép dicsérte Őt.
,,Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és ezt mondogatta: Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten!" 39. vers
Abban a pillanatban megmutatták nekünk, hogy mit kell cselekednünk - és nem csak rövid időszakonként - hanem az egész életünk ilyen kell legyen, ebből kell álljon. A lényeg amire tanít minket ez az igevers az, hogy:
I. Mennyire helyénvaló, amikor az emberek dicsérik Istent és megadják Neki az Őt megillető dicsőséget.
Ez az amit cselekednünk kell. Említettem korábban, hogy a bikát Illés megölte, feldarabolta és feltette az oltárra, majd Isten tűz által azt megemésztette. Isten haragját jelképezte az égből leszálló tűz. A bika meghalt a nép helyett, az ők bűneikért. Az emberek bűneinek átkát, a halált, ő szenvedte el. A bűnök, az átok átkerültek a bikára.
Az Ó. Sz.-ben az állatáldozatok az eljövendő Messiás váltságmunkájára mutattak előre. Amikor Ő eljön elveszi a bűn átkát. Magára veszi. A Zsid 10 rész arról beszél, hogy az a tény, hogy az Ó. Sz.-i áldozatokat meg kellett ismételni arról beszélt, hogy azok nem tudták eltörölni az emberek bűneit.
Zsid 10,3-4: ,,De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el."
Az Ó. Sz. - i nép tudta, hogy az állatáldozatok a Messiásra és a váltságmunkájára mutatnak. Az Ó. Sz.-ben a bikák vétekáldozatként voltak bemutatva Istennek. A papok a kezeiket ráhelyezték a bika fejére és azután megölték a kijelentés sátra előtt. A bika húsát, bőrét és a gyomrának tartalmát el kellett égetni a táboron kívül!
Így hát amikor a tűz lecsapott az égből és megemésztette a bikát és nem a bűnös népet akkor ez Jézus keresztfán történő jövőbeli váltságmunkájára mutatott előre - arra, hogy Isten hogyan fog lesújtani Rá azért hogy mi életben maradhassunk.
2Kor 5,21: ,,Isten őt aki bűnt nem ismert bűnné tette érettünk."
Jézus átvette a helyünket, a helyünkbe lépett. Magára vette a bűneinkért járó átkot. Magára vette a bűneinkért járó isteni haragot és elszenvedte azt.
Gal 3,13: ,,Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: ,,Átkozott, aki fán függ"
A Kármel hegyén sokan a nép közül megértették, hogy Isten kegyelemből nem vette el az életüket. Megkímélte az életüket könyörületből. Tudták, hogy vétkeztek amikor Illés felszólította, hogy döntsék el, hogy ki az Isten: az Úr vagy Baal.
1Kir 18,21: ,,Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem."
Vétkeztek. Közülük voltak olyanok akik tudtak arról a tűzről amely az égből lecsapott és megemésztett 250 férfit akik fellázadtak Mózes és az Úr ellen a pusztában, amiről beszámol a 4Móz 16,35 verse. Így hát amikor látták, hogy a tűz a bikát emésztette meg és nem őket - akkor mennyire helyénvaló volt részükről az, hogy arcra boruljanak és ezt kiáltsák:
,,Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!"
Halált érdemeltek - tűz általi halált. De helyette Isten kegyelmet gyakorolt irántuk
Ugyanez érvényes reánk is. Halált érdemlünk. De Isten úgy döntött, hogy kegyelmét árassza ki reánk.
Jer.Sir. 3,22: ,,Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma."
Zsolt 130,3: ,,Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?"
A válasz: Senki. Róm 3,23: ,,mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét."
Zsolt 53,3-4: ,,Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem."
Testvérek tudjuk, hogy miről beszél a Zsolt 103,10-12 versei. Ismerjük a bennük megfogalmazott igazságot.
,,Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket."
Testvérek, dicsérnünk kell Őt. Krisztus átokká lett helyettünk. Magára vette Isten haragját, amely a bűnöd ellen és ellened irányult, és elégtételt szerzett annak. Elviselte, elszenvedte Isten haragjának tüzét, hogy megmenekülhess. Az a tény, hogy most nem részesülsz a téged megillető büntetésben a bűneidért, ez azt kell kiváltsa belőled, hogy dicsérd Istent, és magasra emeld az Ő nevét.
Ez rátok is igaz, akik nem vagytok keresztények. Magasztalnotok kellene Őt azért a tényért, hogy éppen most, ebben a percben nem a pokol gyötrelmeit tapasztaljátok meg. Ezt érdemlitek ugyanis a bűneitek miatt. De Isten ezt még nem tette meg veletek. Türelmes irántatok, és lehetőséget ad nektek a megtérésre - hogy megtérjetek bűneitekből, és Jézushoz forduljatok üdvösségért.
De a nagy kérdés az: miért nem bánik velünk Isten úgy, ahogyan a bűneink miatt megérdemeljük? A kérdésre adott válasz megmutatja nekünk a második nagy okot, amiért mindannyiunknak dicsérnünk és magasztalnunk kell az Úr nevét.
Mi történt valójában a Kármel-hegyen? A válasz Illés imájában található a 37. versben. Illés azt mondta:
,,Felelj nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR vagy az Isten, és fordítsd vissza a szívüket (te fordítod vissza az ő szívüket)!"
Isten visszafordította szívüket. A nagy igazság, amit látunk, az, hogy:
II. Az Úr volt az, aki kezdeményezett és kegyelmet gyakorolt lázadó népe iránt a Kármel-hegyen.
Illés azt mondta Izrael népének, hogy hagyják abba a két vélemény közötti ingadozást, ha az Úr az Isten, imádják őt, ha Baál az Isten, imádják őt. A nép azonban hallgatott.
Történt valami a nép között? Volt egy enyhe moraj a tömegben, ami elkezdődött valakitől és szétterjedt a nép között? Elkezdte valaki azt mondani:
,,Az Úr az Isten. Ő hozta ki őseinket Egyiptomból. Nekünk Őt kellene szolgálnunk."?
És akkor ez a gondolat elterjedt az egész nép között úgy, hogy betöltötte őket a vágy, a szenvedély, hogy dicsőséget adjanak az Úrnak?
Nem. Ez nem történt meg. Ennek a leghalványabb jele sem mutatkozott. A nép nem tett semmit, hogy közelebb kerüljön az Úrhoz. Valóban várták, hogy mi fog történni Illés és a Baal prófétái közötti versengésben.
Ugyanezt látjuk tágabb összefüggésben is. Az emberek nagyon bűnösek voltak, és elhagyták az Urat. Isten ezért három és fél év szárazságot küldött rájuk. A nagy éhínség ellenére az emberek nem tértek meg. Nem történt semmi megmozdulás a megtérésre, a Baal-imádattól való megszabadulásra és az Istenhez való visszatérésre. Amit Dániel mondott Izrael népéről a maga idejében, az Illés korának népére is vonatkozott.
Dán 9,13: ,,Utolért bennünket mindaz a veszedelem, ami meg van írva Mózes törvényében. Mégsem esedeztünk Istenünkhöz, az ÚRhoz, nem tértünk meg bűneinkből, és nem törődtünk igazságoddal."
Katasztrófa érte az embereket - de nem tértek meg.
Mindazonáltal - és ez a figyelemre méltó - Isten azt mondta Illésnek, hogy kegyelemmel térjen vissza Izraelbe. Annak ellenére, hogy lázadtak ellene, Isten úgy intézkedett, hogy megmutassa Izrael népének, hogy Baál hamis Isten, és hogy Ő a világegyetem igaz Istene. Isten olyan embereket keresett, akik eltévedtek. Kegyelemmel küldte hozzájuk Illést.
Ez nem csak külső kegyelem volt. Isten belülről is munkálkodott Izrael népében. A szívükön dolgozott.
Sokan azt hiszik, hogy ők irányítják szívüket, akaratukat, elméjüket. Azt hiszik, hogy ahhoz, hogy akaratunk szabad legyen, hogy szabad akaratunk legyen - teljes ellenőrzésünk alatt kell tartanunk ezeket a dolgokat.
De ez nem így működik. A bukott ember a bűn rabszolgája. Nem szabad abban az értelemben, hogy nem képes magától megismerni a jót, és követni azt, és legyőzni a magában lévő rosszat. Önmagában a bűnös ember Isten ellen lázadó, és ezen nem tud változtatni.
Erről olvasunk a Jn 1,12-13 verseiben amikor János beszél Jézus eljöveteléről:
,,Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."
Mindannyian eltévedtünk, de Isten orvosolta ezt a problémánkat. Jézusra vetette a mi vétkeinket. Mindez Isten kezdeményezésére történt. Ez mind Isten kegyelme volt. Isten kereste a bűnös és lázadó népet. Ezt a témát sok helyen látjuk a Szentírásban.
Ézs 53,6: ,,Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért."
Róm 5,10: ,,Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által."
Ézs 65,1: ,,Hagytam, hogy felkeressenek, akik nem kérdeztek engem; engedtem, hogy megtaláljanak, akik nem kerestek engem. ,,Íme, itt vagyok! Íme, itt vagyok!" - mondtam a nemzetnek, mely nem szólította nevemet."
Isten megkeresi azokat, akik nem keresték Őt.
Jn 6,44: ,,Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem."
Aki keresztyén nem azért keresztyén mert megkereste Istent, hanem azért mert Isten megkereste őt.
1Jn 4,19: ,,Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket." ,,Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket."
Akik keresztyének vagyunk, annak egy oka van - az, hogy Isten kezdeményezett és megmentett minket. Dicsérnünk kell Istent ezért.
Ef 1,3-6: ,,Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában."
Az egyedüli helyes válasz mindarra amit Isten tett értünk az, hogy dicsérjük és imádjuk Őt.
Testvérek, a nagy igazság amit a szívetekre szeretnék helyezni az az, hogy:
III. Az Isten imádásának és dicséretének ez a vágya mélyen meg kell gyökerezzen bennetek és be kell épülnie a lényetekbe.
Ez nem szabad felszínes és átmeneti legyen. Isten olyan nagyszerű dolgokat tett érted, hogy az Ő dicsőségének keresése a legkiemelkedőbb dolog kell legyen az életedben.
Testvérek, az Atya elküldte a Fiút. A keresztre adta Őt, hogy elhordozza a haragot a mi bűneink miatt. Jézus annyira szeretett téged, hogy meghalt érted. Lelkét küldte életedbe, garantálva az eljövendő dicsőséget számodra. (2Korinthus 1:22; 5:5) Micsoda dicsőségben és boldogságban lesz részed! Ahogy János apostol írta az 1János 3:1-2-ben:
,,Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában."
A dicsőség felé tartasz. Most helyet készít neked. Krisztussal fogsz uralkodni. Mi az egyetlen megfelelő válasz erre?
1Kor 10,31: ,,Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!"
Kol 3,17: ,,Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala."
Sajnos, habár az izraeliták dicsérték az Urat, és itt dicsőséget adtak neki, de ez nem tartott sokáig. Összegyülekeztek, hogy megvédjék Illést a gonosz Jézabel királynőtől? Nem. Illés úgy érezte, menekülnie kell. A nép nem mentette volna meg Jézabeltől. Ajkával elismerte Istent - de ez nem volt mélyen meggyökerezve a lényükben. Ez nem volt meggyökerezve a szívükben. (Mint Keila népe Dávidhoz. 1Sámuel 23)
Ugyanígy volt ez Izrael népével akkor is, amikor átkeltek a Vörös-tengeren. Dicsőítették Istent, de ez nem volt mélyen meggyökerezve a lényükben. Nem tartott sokáig. Azt olvassuk, (2Móz 14:29f)
,,Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról. Így szabadította meg az ÚR azon a napon Izráelt Egyiptom kezéből. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján. Amikor látta Izráel, hogy milyen erős kézzel bánt el az ÚR Egyiptommal, félni kezdte a nép az URat. Hitt az ÚRnak és szolgájának, Mózesnek."
De három nap múlva zúgolódtak Mózes és az Úr ellen. (2Mózes 15:24) Nem őrizték meg ajkukon Isten dicséretét. Nem bíztak az Ő vezetésében. 2 Mózes 16:2f-ben olvashatunk a hozzáállásukról, magatartásukról:
,,És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak meghaltunk volna az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret! Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?"
Mi itt a lényeg?
A lényeg az, hogy ennek az Istent dicsérő, az Ő nevét dicsőítő, imádó magatartásnak olyan mélyen kell gyökereznie bennünk, hogy hit által felülmúljon minden földi nehézséget, amellyel találkozunk.
Valaki erre ezt mondhatja: ,,Ha minden jól alakulna az életemben, dicsérném Istent, és magasra emelném a nevét. De számomra nem alakultak olyan jól a dolgok. Beteg vagyok. Szegény vagyok. Mostanában sok rossz dolog történt velem. Azt akarod mondani, hogy még az ilyen körülmények között is dicsőítsem az Istent?"
Igen, pontosan ezt mondom.
Gondoljunk Illésre. Neki sem volt könnyű élete. Hónapok óta a vadonban volt, táplálékát hollók hozták neki. Aztán az Úr elvezette őt egy sareptai özvegyasszonyhoz akinek a fia meghalt, és aki ezért Illést hibáztatta. Most, hogy visszatért Izraelbe, Illés nagy veszélyben volt. A gonosz Aháb király minden országot felkutattatott őérte - nem jó szándékkal. A gonosz Jézabel királynő még mindig jelentős hatalommal bírt, és gyűlölte Illést.
Ennek ellenére Illés az Úr imádatára vezette el az izraelitákat.
Vagy gondoljunk Jézusra. Nem azt tette, hogy minden körülmények között dicsőítette az Istent? Emlékszel, mit tett, amikor a kereszten volt? Emlékszel, miközben szenvedett, a Zsoltárok 22:1-ből idézett. Ő mondta:
,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"
A 4-től 6-ig terjedő versekben Jézus dicsőíti, imádja Istent a szentségéért, a hatalmáért és hűségéért.
,,Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg."
A 23-től 32-ig terjedő versek arról szólnak, hogy a Messiás dicséri, dicsőíti az Istent és másokat is arra bátorít, hogy ezt tegyék. Ezek a Messiás szavai.
,,Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind! Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz."
A 69. zsoltár egy másik messiási zsoltár, és részletesen leírja Urunk szenvedését a kereszten. Idézem a 20-tól 22-ig terjedő verseket:
,,Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak."
Hogyan végződik ez a zsoltár? Olvasom a 30-tól 37-ig terjedő verseket:
,,De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. Jobban tetszik ez az ÚRnak a marháknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük mozog. Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik."
Testvérek, egész lényeteket oda kell szenteljétek Isten dicsőségére. Az Ő dicsőségére és méltó voltára való összpontosításotoknak olyan nagynak kell lennie, hogy képes legyetek dicsérni Őt még akkor is, amikor a legalacsonyabb, legrosszabb állapotban vagytok. Még akkor is legyetek olyanok, mint Dávid a 103. zsoltárban, és buzdítsátok magatokat Isten dicséretére és dicsőítésére. Olyan kell legyen a magatartásotok mint amilyen volt Pál apostolnak a Filippi 1:20-21-ben:
,,Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok."
,,Nagyon várom és remélem, hogy semmiképpen nem vallok szégyent, hanem lesz elég bátorságom, úgyhogy most is, mint mindig Krisztus felmagasztaltatik testemben, akár élet, akár halál által."
Végül hadd tegyek fel néhány kérdést azoknak, akik nem keresztények. Az, hogy Isten elküldte irgalmát a lázadó izraelitáknak, Isten dicséretére indít benneteket? Az a tény, hogy a tűz a bikát emésztette meg, és nem a bűnös izraelitákat, hatással van a szívetekre? Felkavar titeket mindaz amit hallottatok Istenről és a bűnösök iránti szeretetéről? Az, hogy Jézus meghalt a bűnösökért, azt eredményezte-e bennetek, hogy meglássátok milyen csodálatos Ő, és hogy milyen nagy szükségetek van rá? Mindaz amit ma hallottatok arra késztet bennetek, hogy Krisztushoz forduljatok? Ha nem, akkor nagy veszélyben vagytok. Kérjétek Istent, hogy távolítsa el belőletek a kőszívet, és adjon hússzívet. Erre szükségetek van, és csak Ő tudja ezt megtenni. Kérjétek Jézust, hogy mentsen meg. Ő az egyetlen reményetek. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: visszafordította, váltságmunkájára, kötelességünkről, özvegyasszonyhoz, kezdeményezésére, összegyülekeztek, vétekáldozatként, mindannyiunknak, magatartásukról, megajándékozott, legkiemelkedőbb, megbékéltettünk, hozzáállásukról, megszabadulásra, magatartásotok, megfogalmazott, tapasztaljátok, állatáldozatok, felkutattatott, feddhetetlenek, kezdeményezett, belebetegedtem, szomjúságomban, megmenekülhess, összefüggésben, magasztalnotok, legalacsonyabb, leghalványabb, gyülekezetben, mindazonáltal, megmenekültek, vigasztalókra, egyiptomiakat, ellenőrzésünk, kötelességünk, felkeressenek, felolvasott igevers, olyan magatartást, pillanatban megmutatták, egész életünk, lényeg amire, emberek dicsérik, amit cselekednünk, bikát Illés, égből leszálló, bika meghalt, emberek bűneinek, átok átkerültek, eljövendő Messiás, emberek bűneit, áldozatok évről, bűnökre emlékeztetnek, Amikor Illés, Amikor, Nekünk Őt, Amit Dániel, Mindez Isten, Istennel Fia, Urunk Jézus Krisztus Atyja, Jézus Krisztus, Ahogy János, Atya Istennek, Mint Keila, Dicsőítették Istent, Izráelt Egyiptom, Gondoljunk Illésre, Mert Isten, Kérjétek Istent, Kérjétek Jézust,
|
|
Offline
