|
|
|
2022-09-01 20:38:18, csütörtök
|
| |
| |
Az idő helyes használata
Textus: Jn 11,7-16
A felolvasott igeszakasz bepillantást ad abba, hogy Jézus, hogyan használta helyesen az idejét, és hogyan tanította a tanítványait ugyanerre. Az életét fenyegető veszélyek ellenére helyesen használta fel az idejét Isten céljának előmozdítására, megvalósítására. Ránk alkalmazva, ez az alapelv a következő:
Akkor használjuk helyesen az időt, amikor az örökkévalóság fényében bölcs döntéseket hozunk, teljesen átadva azt Isten akaratának teljesítésére.
Vegyünk figyelembe három fő tényezőt:
1. Isten mindannyiunknak adott egy bizonyos mennyiségű időt, amelyet az örökkévalóság fényében kell felhasználjunk.
A tanítványok hitetlenkedő kérdésére Jézus így válaszolt (11:9-10): "Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát. De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága." Akkoriban még nem voltak órák, de a nappalt tizenkét órában számolták napkeltétől napnyugtáig, függetlenül attól, hogy milyen évszak volt. Jegyezzük meg tehát, hogy a nappal tizenkét órából áll, hogy mindannyiunknak csak ennyi idő jut arra, hogy megtegyük azt, amit Istenért kell tennünk. Ki kell használnunk azt az időt, amink van, mert jön az éjszaka, amikor nem tudunk Istennek dolgozni (9:4). Négy dolgot kell itt megjegyeznünk:
A. Isten szemszögéből nézve nem élhetünk sem többet, sem kevesebbet annál, mint amennyit Ő elrendelt számunkra.
A tanítványok aggódtak, hogy a Júdeába való visszatérés miatt nemcsak Jézust ölik meg, hanem valószínűleg ők is vele együtt halnak meg. Jézus azonban azt mondja: "Egy nappal hosszúsága meg van határozva. Bármit teszel azzal se meg nem hosszabbítod, se meg nem rövidíted". Folyamatosan tudatában volt annak az órának, amelyet az Atya meghatározott számára (12:27). Amint többször látjuk az Igében, amíg az az óra el nem jött, senki sem tehetett kezet rá. Vagy ahogy Dávid mondta (Zsolt 139:16), minden napunk meg volt írva Isten könyvében, mielőtt megszülettünk volna. Egy nappal sem fogunk hosszabb vagy rövidebb ideig élni, mint amennyit Ő elrendelt. Bár ez nagy vigasztalás, van egy másik oldala is, amit figyelembe kell vennünk:
B. A mi szemszögünkből nézve óvatosnak és józannak kell lennünk.
Egy lelkipásztor egyszer mesélt egy emberről, aki a predestináció tanát tanulmányozta, és annyira meggyőződött arról, hogy Isten minden körülmények között szuverén módon védelmezi a hívőt, hogy azt mondta a lelkésznek: "Tudja, uram, annyira meg vagyok győződve arról, hogy Isten megtart engem, bármit is teszek, hogy azt hiszem, akár a legforgalmasabb forgalom közepére is kiléphetnék, és ha még nem jött el az időm, akkor is tökéletes biztonságban lennék." Ez a meggyőződésem. A lelkész a maga népies módján így válaszolt: "Testvér, ha elindulsz a sűrű forgalom közepébe, akkor eljött az időd!".
Más szóval, hívőként legyőzhetetlenek vagyunk, amíg el nem jön a halálunk ideje, de ugyanakkor nem szabad ostoba kockázatot vállalnunk az életünkkel, és elvárnunk, hogy Isten megvédjen minket. Jézus azért hagyta el Júdeát, mert a zsidók meg akarták ölni, és ezt bölcsen, Isten akaratából tette. Most azonban tudta, hogy Isten azt akarja, hogy visszatérjen Júdeába, ahol nem sokkal azután, hogy feltámasztotta Lázárt a halálból, eljön az Ő órája, hogy a keresztre menjen. Ugyanezt látjuk Pál apostolnál is. Voltak olyan időszakok az életében, amikor bölcsen elmenekült veszélyes helyzetekből. Máskor viszont az életét kockáztatta, hogy veszélyes helyekre vigye az evangéliumot. Szükségünk van tehát az egyensúlyra aközött, hogy bízunk Istenben, hogy megtart bennünket minden napon, amelyeket Ő rendelt el számunkra, ugyanakkor legyünk megfontoltak és józanok.
C. Az idő, amelyet Isten ad nekünk, elegendő ahhoz, hogy elvégezzük, amit Ő akar, hogy érte tegyünk.
Bár Jézus néha annyira elfoglalt volt, hogy nem volt ideje enni (Márk 3:20), soha nem tűnt sietősnek vagy stresszesnek. Néha otthagyta a szűkölködő tömeget, hogy egyedül maradjon imádkozni (Márk 1:35-37), de mindig volt ideje arra, hogy az Atya munkáját végezze. Figyelemre méltó, hogy három rövid év végén így tudott imádkozni (János 17:4): "Megdicsőítettelek téged a földön, mert elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál". Amikor az élet rohanóvá válik, hasznos emlékezni arra, hogy Isten soha nem ad nekünk több tennivalót, mint amennyi időnk van rá.
D. Ahhoz, hogy beteljesítsük Isten akaratát, bölcsen kell használnunk az időnket az örökkévalóság fényében.
Ahogy Jézus mondta (János 9:4): "Eljön az éjszaka, amikor senki sem tud dolgozni". Ahogyan egyensúly van Isten szuverén védelme és a mi megfontoltságunk és józanságunk között, ugyanúgy egyensúly van aközött is, hogy az örökkévalóság fényében bölcsen használjuk az időnket, és ismerjük a korlátainkat. Vannak olyan emberek, akiket az hajt, hogy minden percet az örökkévalóságnak szenteljenek. A híres misszionárius, C. T. Studd (1860-1931) annyira el volt foglalva az elveszettek elérésével, hogy szívbetegségben szenvedő feleségét Angliában hagyta, amíg ő Afrikába ment. Amikor ott azt a hírt kapta, hogy az asszony további szívkomplikációkat szenvedett, nem volt hajlandó hazatérni. Naponta 18 órákat dolgozott, nem vett ki szabadságot, nem volt ideje szórakozásra, és minden munkatársától ugyanezt várta el. Szerintem nagyon kibillent az egyensúlyából.
Másrészt, egyes keresztények úgy élnek, hogy nem gondolnak arra, hogy az életüket az örökkévalóság fényében éljék. A vasárnapi templomba járást leszámítva úgy élnek, ahogy a világ él: a céljuk az, hogy összegyűjtsenek elég pénzt ahhoz, hogy amikor nyugdíjba vonulnak, akkor az utolsó éveiket személyes élvezeteknek éljék le. Nem gondolnak arra, hogy Isten hogyan akarja őket felhasználni az Ő céljaira. Nem kötelezik el magukat az Ő szolgálata mellett, mert nem akarják lekötni magukat az Úr szolgálatával. Nem élnek bölcsen az örökkévalóság fényében.
Az első lényeges dolog tehát amit megtanulhatunk, Jézus elhatározásából, hogy visszatér Júdeába, hogy feltámassza Lázárt, az, hogy mindannyian kaptunk egy bizonyos időt, hogy az örökkévalóság fényében használjuk. De hogy hogyan használjuk fel az időnket, az a döntéseinken múlik. Így tehát,
2. Ahhoz, hogy helyesen használjuk fel az időnket, bölcs döntéseket kell hoznunk.
Az, hogy hogyan töltjük el az időnket, nagymértékben függ a prioritásainktól és a prioritásaink fényében hozott döntéseinktől. Jézus prioritása az volt, hogy Istent dicsőítse az Ő munkájának elvégzésével (4:34; 17:4). Miközben megvizsgáljuk, hogyan használta fel Jézus az idejét, hasznos ha figyelembe vesszük azt, hogy hogyan nem hozott döntéseket, és hogy hogyan hozott döntéseket. Csak a János 11-dik fejezetét véve figyelembe, jegyezzük meg a következőket:
A. Hogyan nem hozott Jézus döntéseket:
1) Jézus nem a barátai vagy szerettei nyomására hozott döntéseket.
Ezt láttuk Jézus első csodájának beszámolójában, amikor édesanyja finoman azt javasolta neki, hogy tegyen valamit a borhiány miatt a menyegzőn, de Ő így válaszolt (2:4): ,,Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám."
Jézus világossá tette, hogy nem fog cselekedni, hacsak nem az Atya ideje, hogy cselekedjen. Ugyanezt látjuk a 7:3-9-ben, amikor Jézus testvérei azt tanácsolták neki, hogy menjen fel a sátoros ünnepre, de Ő nem volt hajlandó az ő időbeosztásuk szerint cselekedni.
Itt tehát, bár Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, nem dobott el mindent, és nem sietett hozzájuk abban a pillanatban, amikor megtudta, hogy Lázár beteg. Inkább úgy cselekedett, hogy Isten dicsőségét és a saját dicsőségét mutassa meg, hogy barátai és tanítványai hite növekedjen.
2) Jézus nem a pillanatnyi érzelmek alapján hozott döntéseket.
Nem kétséges, hogy Jézus emberségében meghatódott és féltőn szerető módon aggódott a barátaiért akik nehéz helyzetben voltak. De nem az érzelmei alapján cselekedett, hanem, mint mondtam, inkább az alapján, ami Istent dicsőíti és az Ő célját valósítja meg mások életében. Általában nem bölcs dolog a válsághelyzetben elöntő érzelmek alapján hozni meg a döntéseket. A legjobb, ha megállsz, imádkozol, és a Szentírás fényében átgondolod a helyzetet, mielőtt cselekszel.
3) Jézus nem az ellenségei fenyegetései alapján hozott döntéseket.
Jézus tudta, hogy ellenségei a megölésére készülnek, de ez nem tántorította el attól, hogy Isten akaratát teljesítse. Bár, mint mondtam, van helye az óvatosságnak és a megfontoltságnak, az is igaz, hogy biztonságosabb Isten akaratában lenni egy veszélyes helyen, mint az Ő akaratán kívül lenni egy látszólag biztonságos helyen.
B. Hogyan hozott Jézus döntéseket:
1) Jézus aszerint hozott döntéseket, hogy mi az ami dicsőíti Istent.
Ezt látjuk a 11:4-ben, ahol Jézus azt mondja: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy Isten Fia megdicsőüljön általa". (Figyeljük meg, hogy Jézus egy szintre helyezte magát Istennel és az Ő dicsőségével, ami egyértelmű isteni igényt jelent.) Természetesen Jézus azért támasztotta fel Lázárt, hogy enyhítse Márta és Mária bánatát és gyászát. Nem tudom, hogy Lázár örült-e annak, hogy elhagyja a mennyet, hogy visszatérjen a földre, annak minden bánatával és problémájával együtt! De Jézus azon az (alap)elven cselekedett, hogy Isten dicsősége még a mi megpróbáltatásoktól való megkönnyebbülésünknél is fontosabb. A legfőbb jó mindenki számára az, hogy nagyobb látást nyerjen Isten dicsőségéről Jézus Krisztusban.
2) Jézus az Isten jelenlétének és céljainak fényében járva hozta meg döntéseit.
Ez a lényege Jézus szóképének, miszerint jobb nappal járni, mint éjszaka (11:9-10). Jézus azt mondja (11:9), hogy aki nappal jár, az "látja e világ világosságát". Itt kettős utalás van. Egyrészt Jézus azt mondja, hogy aki nappal jár, az nem botlik meg a sötétben. De egy mélyebb szinten, mivel Jézus a világ világossága (8:12), azok, akik az Ő jelenlétének és céljainak világosságában járnak, nem botlanak meg. Mindig bölcs dolog aszerint dönteni, hogy megteheted-e azt azzal a bizonyossággal, hogy Isten veled van, mert az Ő akaratát akarod teljesíteni.
3) Jézus olyan döntéseket hozott, amelyek azon alapultak, hogy segítsen másoknak hitre jutni és/vagy növekedni a hitben.
Ez a történet arról szól, hogy minden egyes ember Jézusba vetett hitét építse. A tanítványok már hittek Jézusban, de a hitüknek növekednie kellett. Ezért Jézus egy elsőre felháborítónak tűnő kijelentést tesz (11:14-15): ,,Lázár meghalt. Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek." Jézus nem annak örült, hogy Lázár meghalt, de örült ennek a helyzetnek, mert ez a tanítványok nagyobb hitét eredményezi.
A gyászoló Mártának is azt mondja Jézus (11:25-26): "Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?" Jézus tudta, hogy Márta már hitt benne, de azt akarta, hogy a hite növekedjen, hogy higgyen Benne úgy mint Aki a feltámadás és az élet.
Továbbá, amikor Jézus hangosan imádkozik Lázár sírjánál (11:42), egyértelműen kijelenti, hogy azért tette ezt, hogy a sír körül álló emberek higgyenek abban, hogy az Atya küldte Őt. Tehát az egyik fő célja a várakozással az volt, mielőtt eljött volna Lázár feltámasztására, hogy egyeseket üdvözítő hitre vezessen, és hogy megerősítse azoknak a hitét, akik már hittek benne. Ez egy fontos szempont kell hogy legyen a döntéseinkben, hogy hogyan használjuk fel az időnket: vajon erősíti-e a mi hitünket és más hívők hitét? És, segít-e másokat, akik még nem hisznek, az üdvözítő hitre jutni?
Ahhoz tehát, hogy helyesen használd az idődet, ismerd fel, hogy Isten adott neked egy bizonyos mennyiségű időt, amelyet az örökkévalóság fényében kell felhasználnod. Ahhoz, hogy helyesen használd az idődet, bölcs döntéseket kell hoznod, ahogyan Jézus is tette. Végezetül,
3. Ahhoz, hogy helyesen használd az időd, teljesen add át azt Isten akaratának teljesítésére.
Itt is Jézus a mi példánk:
A. Jézus célja az volt, hogy az Atya akaratát teljesítse és az Ő munkáját elvégezze.
Ezt látjuk, amikor Jézus a samáriai asszonnyal beszélget, és a tanítványok megpróbálják rávenni, hogy megegye az ebédet, amit a faluból hoztak. Ő így válaszol (4:34): "Az én eledelem az, hogy annak akaratát teljesítsem, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját". Más szóval azt mondta: "Isten akaratának teljesítése és munkájának elvégzése jobb nekem, mint az evés!".
Ahhoz, hogy az Atya akaratát teljesítsük és az Ő munkáját végezzük, teljesen át kell adnunk magunkat és el kell köteleznünk magunkat e cél érdekében. Ahogy Pál írja (Róm 12:1-2):
Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
Isten akaratát csak akkor ismerheted meg, ha teljesen átadod magad Neki, és elkötelezed magad, hogy megteszed azt, bármi áron. Tamás itt elkötelezett volt, bár még nem jeleskedett a hitben. Komoran mondja (11:16): "Menjünk mi is, hogy vele együtt haljunk meg". A többi tanítvány is ment vele. Bár mindannyian félelmükben elmenekültek, amikor Jézust letartóztatták (Mt 26:56), az ő elpártolásuk csak átmeneti volt. Később mindannyian bátor tanúi lettek Krisztusnak, és legtöbbjük vértanúhalált szenvedett.
B. Isten akarata és munkája mindig örökkévaló célt szolgál.
Jézusnak fontos volt, hogy enyhítse Márta és Mária szenvedését testvérük elvesztése miatt, de még inkább az volt az érdeke, hogy ők és a tanítványok növekedjenek a hitükben, és hogy a hitetlenek, akik tanúi voltak Lázár feltámasztása csodájának, hitre jussanak (11:42).
Figyeljük meg, hogy Jézus az alvás általános bibliai metaforáját használja, amikor Lázár halálára utal (11:11): "Barátunk, Lázár elaludt; én pedig elmegyek, hogy felébresszem őt álmából". A tanítványok félreértették, valószínűleg azért, mert tényleg nem akartak visszamenni Júdeába, ahol az életük veszélyben lenne, ezért azt mondták (11:12): "Uram, ha elaludt, akkor fel fog ébredni". Az alvás jót tesz a betegeknek! Jézus azonban Lázár haláláról beszélt, amit a továbbiakban egyértelműen kijelent (11:13-14).
Az "alvás" ami a halálra utal a testre vonatkozik, nem a lélekre. A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy a halálkor a lélek azonnal az Úrhoz megy a "paradicsomba" (Lukács 23:43; 2Kor 5:8; Fil 1:21-23), de a test "alszik" a sírban Krisztus visszatérésének napjáig. Ekkor a Krisztusban elhunytak feltámadnak (1Thessz 4:16), és tökéletes, örökkévaló testet kapnak, amely alkalmas az új égre és új földre (1Kor 15:35-54). A gonoszok is feltámadnak majd ítéletre, és örökre a tűz tavába veti őket Isten (Jel 20:5-15). Mivel az élet rövid, az örökkévalóság pedig örökké tart, Isten akaratát és munkáját végezve mindig az örökkévalóságot kell szem előtt tartanunk. Segítenünk kell az embereknek a földi problémáikban, de a legfontosabb, hogy segítsünk nekik hinni Jézusban, hogy a mennybe jussanak.
C. Isten akaratának teljesítése mindig megköveteli a szentségben való járást és a hitben való járást.
1) Isten akaratának teljesítése mindig megköveteli a szentségben való járást.
1)Erre utal a nappal vagy a világosságban való járás metaforája. Isten akarata a megszentelődésünk, vagyis a szentségben való növekedésünk (1Thessz 4:1-8). Nincs félhomályban való járás. Vagy a világosságban jársz Jézussal, vagy a sötétségben jársz és megbotlasz, mert nincs világosságod. János azt írja (1Jn 1:6-7): "Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és mégis a sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot; ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga is a világosságban van, közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől". (Lásd még Ef 5:3-10) Isten akaratának teljesítése megköveteli a világosságban való járást.
2) Isten akaratának teljesítése mindig megköveteli, hogy hitben járjunk.
Mint már mondtam, Jézus célja itt az volt, hogy növelje a tanítványok, valamint Márta és Mária hitét. A hit gyakran megköveteli, hogy Istennek engedelmeskedve kockázatot vállaljunk, hogy építsük az Ő országát. Nem mindig könnyű tudni, hogy mikor bölcs dolog a veszély elől menekülni, és mikor kell hit által maradni és szembenézni a veszéllyel, hiszen az istenfélő emberek (beleértve Jézust is) mindkettőt tették különböző időkben. Jim Elliot és négy misszionáriustársa hittek abban, hogy Isten azt akarja, hogy kockáztassák az életüket, amikor kapcsolatba léptek a vad Auca törzzsel, és ez az életükbe került. De Isten ezt arra használta fel, hogy ez a törzs befogadja az evangéliumot. J. C. Ryle megjegyzi : "Hogy jobban higgyünk, ez a célja Krisztus minden velünk való bánásmódjának".
Következtetés
Valószínűleg ez az üzenet mindegyikőtökre más-más módon vonatkozik. Lehet, hogy némelyikőtöknek át kell adnia az életét Jézusnak. Ez a kiindulópontja annak, hogy helyesen használjátok az időtöket, hogy ne pazaroljátok el az életeteket. Másoknak talán szükségük van arra, hogy rendezzék a prioritásaikat. Mit jelent számodra először Isten országát és igazságát keresni? Tűzzél ki néhány célt, amelyek segítenek abban, hogy ebbe az irányba haladj. Ne pazarold el az életedet. Élj az örökkévalóság fényében Isten akaratát cselekedve. Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: válsághelyzetben, megfontoltságunk, örökkévalóságnak, legyőzhetetlenek, megfontoltságnak, prioritásainktól, megvalósítására, mindannyiunknak, visszatérésének, mindegyikőtökre, megítélhessétek, legforgalmasabb, feltámasztására, elhatározásából, némelyikőtöknek, örökkévalóságot, engedelmeskedve, összegyűjtsenek, szívbetegségben, letartóztatták, előmozdítására, prioritásaikat, beszámolójában, szemszögünkből, felhasználjunk, felháborítónak, irgalmasságára, világosságában, bizonyossággal, megtanulhatunk, feltámasztotta, kiindulópontja, biztonságosabb, megvizsgáljuk, munkatársától, tanulmányozta, felolvasott igeszakasz, tanítványait ugyanerre, életét fenyegető, idejét Isten, örökkévalóság fényében, bizonyos mennyiségű, tanítványok hitetlenkedő, nappalt tizenkét, nappal tizenkét, tanítványok aggódtak, nappal hosszúsága, másik oldala, lelkipásztor egyszer, predestináció tanát, legforgalmasabb forgalom, maga népies, Ahogy Jézus, Isten Fia, Természetesen Jézus, Jézus Krisztusban, Egyrészt Jézus, Ezért Jézus, Ahogy Pál,
|
|
|
|
|
|
| felolvasott igeszakasz, tanítványait ugyanerre, életét fenyegető, idejét Isten, örökkévalóság fényében, bizonyos mennyiségű, tanítványok hitetlenkedő, nappalt tizenkét, nappal tizenkét, tanítványok aggódtak, nappal hosszúsága, másik oldala, lelkipásztor egyszer, predestináció tanát, legforgalmasabb forgalom, maga népies, sűrű forgalom, halálunk ideje, keresztre menjen, életét kockáztatta, egyensúlyra aközött, szűkölködő tömeget, élet rohanóvá, örökkévalóságnak szenteljenek, híres misszionárius, elveszettek elérésével, hírt kapta, asszony további, vasárnapi templomba, utolsó éveiket, első lényeges, bizonyos időt, prioritásaink fényében, barátai vagy, borhiány miatt, sátoros ünnepre, saját dicsőségét, pillanatnyi érzelmek, barátaiért akik, érzelmei alapján, válsághelyzetben elöntő, ellenségei fenyegetései, megölésére készülnek, veszélyes helyen, látszólag biztonságos, szintre helyezte, lényege Jézus, mélyebb szinten, világ világossága, történet arról, hitüknek növekednie, elsőre felháborítónak, tanítványok nagyobb, gyászoló Mártának, hite növekedjen, fontos szempont, üdvözítő hitre, samáriai asszonnyal, tanítványok megpróbálják, faluból hoztak, többi tanítvány, tanítványok növekedjenek, alvás általános, tanítványok félreértették, életük veszélyben, továbbiakban egyértelműen, halálra utal, testre vonatkozik, lélek azonnal, sírban Krisztus, élet rövid, örökkévalóság pedig, örökkévalóságot kell, földi problémáikban, mennybe jussanak, szentségben való, hitben való, nappal vagy, világosságban való, világosságban jársz, sötétségben jársz, sötétségben járunk, világosságban járunk, veszély elől, istenfélő emberek, életükbe került, törzs befogadja, célja Krisztus, üzenet mindegyikőtökre, életét Jézusnak, kiindulópontja annak, irányba haladj, válsághelyzetben, megfontoltságunk, örökkévalóságnak, legyőzhetetlenek, megfontoltságnak, prioritásainktól, megvalósítására, mindannyiunknak, visszatérésének, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
370 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 9820
- e Hét: 21531
- e Hónap: 50843
- e Év: 238645
|
|
|
Offline
